Szalonnás, póréhagymás nyelvhal tekercsek TarkaBárkáról

A TarkaBárka blogot remélem már nem kell bemutatnom, jópár bejegyzésemben írtam róla, hogy mennyire zseniális. Imádom , hogy Gabi, a blog írója általam annyira szeretett tengeri finomságokat készít, általam annyira nem ismert módokon. És persze aktívan - de nem sárgán - irigykedek, hogy ő tenger közelében él, így gyakorlatilag egyedül a kedvétől függ, hogy aznap eszik -e friss halat, vagy sem. Így nekünk, masszív kontinenslakóknak marad az olvasgatás, a mélyhűtött bolti halak és néha-néha egy egy színvonalasabb halárus, ahol bizony elég borsos áron lehet hozzájutni a különleges áruhoz.
Múltkor, a Halasnál, a Vásárcsarnokban szerencsém volt, mert éppen tele volt friss nyelvhallal. Meg is grilleztem és rizstésztával valami eszméletlen finom lett. De ezzel egy időre le is mondtam a laposhalakról, egyrészt, mert nem járok minden nap a Vásárcsarnok közelében, másrészt, mert így pár nap alatt kimerülne a vásárlásra szánt havi keret, harmadrészt, mert mélyhűtve még nem találkoztam vele.
Aztán az égiek segítettek. A nagy hamburgerezés után az én Uram azt mondta másnap, hogy valami halat enne. Nem volt itthon és vasárnap lévén, nem jutott más az eszembe, mint, hogy átszaladok a Sparba, hátha lesz valami, ami a horgomra akad. És lett is: mélyhűtött laposhal.
A meglepetés akkor ért, amikor kiengedve láttam, hogy az egyik felén még rajta a bőre. Gondoltam, megnyúzom, de sejtettem, hogy szanaszét fog esni, hiszen a mélyhűtés nyilván megviselte. És ekkor ért a legnagyobb meglepetés: csodásan ruganyos maradt az állaga, simán meg lehetett nyúzni!
Azonnal szerelmes lettem a laposhalba, jobban, mint valaha:-)
És már tudtam is, mi lesz belőle: decemberben Gabi feltett a Tarka Bárkára egy haltekercset, ami engem teljesen lenyűgözött. Nyelvhalból volt, úgyhogy most igazán eljött az ideje, hogy el is készítsem.
Gabi, köszönöm ismét a receptet és kedves Olvasóim, Nektek pedig ajánlom mindennapi olvasásra a Bárkát, higyjétek el, még a halelleneseket is elcsábítja néhanapján!

Hozzávalók 2 személyre:
8 nyelvhal filé
1 ugyanolyan hosszú póréhagyma, mint a nyelvhal filék
8 szelet vékony, húsos szalonna ( lehetőleg olyat válasszunk, ami nem erőteljesen füstölt és nem nyomja el a hal ízét.)
só
bors
2 gerezd fokhagyma
1 ek olivaolaj
1 ek vaj

Mielőtt nekiláttam volna a tekercsek készítésének, egy tűzálló tálba fagyasztott (de sütés előtt kiengedett) kelbimbót öntöttem, sóztam, borsoztam, majd 20 percre 220 fokos sütőbe toltam. 20 perc elteltével parmezánt reszeltem a tetejére és újabb 10 percre visszatoltam. Nagyon finom, kívül puha, belül még roppanós sült kelbimbó lett a végeredmény.

Amíg a kelbimbó sült, a póréhagymát félbevágtam és feltettem egy lábas vizet forrni. Amikor már lobogva forrt, 3 percre beledobtam a hagymaleveleket (azaz blansíroztam), majd, hogy megtartsa ropogósságát, gyorsan hideg víz alá tettem, majd egy papírtörlőre szedtem.
Aztán egy szelet szalonnát kitettem a deszkára, erre fektettem a nyelvhalat, majd a halra egy hagymalevelet és az egészet szorosan feltekertem, végül fokhagymával átszúrtam, azaz rögzítettem, ki ne csavarodjon a tekercs.
Egy serpenyőben a vajat és az olívaolajat felhevítettem, majd belehelyeztem a tekercseket, amiknek mindkét oldalát kb 4 percig sütöttem.
Tálaláskor a parmezános sült kelbimbóra szedtem a haltekercseket.
Finom, könnyű és egészséges vacsora! Próbáljátok ki, szerintem más tengeri hallal is működik.