Szezámmagos pirított haltej réparösztivel

Hú, megint egy izgalmas cím, szerencsére ezt talán ki lehet mondani, csak elég hosszú! Viszont egy olyan finom ételt takar, amit legszívesebben minden héten ennék. De a haltej nagy kincs ám, a halasok sem osztogatják csak úgy! Sőt, még pénzért sem mindig! Általában, ha haltejet akarok venni (főleg halászléhez, ugye), akkor mindig hozzáteszik, hogy csak ikrával. Így most nagyon megörültem, amikor rengeteg haltej és pár kósza ikra állt a halasnál egy tálban. Rögtön lecsaptam rá: "ugye lehet venni tejet ikra nélkül is?" célravezető kérdéssel.
A vége az lett, hogy fél kilónyi haltejjel caplattam haza a piacról, és agyalhattam, hogy egészen pontosan hogyan is készítsem el. Végül semmi fakszni, semmi bonyolítás, hogy minél jobban érvényesülhessen az íze. És hogy milyen is a pirított haltej? Ugyanolyan krémes, lágy és finom, mint a rántott velő! Szóval, aki velőrajongó, az mostatól vadásszon a haltejre is!

Hozzávalók:
500 gramm haltej (az enyém szerintem harcsáé volt, mert olyan hosszúra és nagyra nőtt)
só
bors
pankómorzsa
szezámmag
kevés olaj a sütéshez

a réparösztihez:
2 sárgarépa megpucolva és nagylukú reszelőn lereszelve
1 tojás
só
bors
turbolya
1 kanál finomliszt

A lereszelt répát összekevertem a fűszerekkel és 1 kanál finomliszttel, majd hozzáadtam az egész tojást és alaposan elkevertem. Kevés olajat melegítettem egy serpenyőben és kis halmokat tettem bele, amiket egy kanál hátával szétlapítgattam kis "körökké". Mindkét oldalukat kb 2-2 percig pirítottam.

A tejet közvetlenül a pirítás előtt sóztam, borsoztam, majd megforgattam a szezámmaggal elkevert pankómorzsában és kevés olívaolajon  mindkét oldalát megpirítottam.
A krémes haltej mellé tökéletes választásnak bizonyult a kicsit ropogós, édeskés réparöszti.
Jó étvágyat hozzá!