Bárányburger

Sikerült hozzájutnom egy kis bárányhúshoz, ráadásul darálva. Gondoltam, készítek belőle valami különlegeset. Elsőként a hasé jutott eszembe, ami töltött leveles tészta. Aztán egyszer csak beugrott, hogy hohóóóó, hát bárányburger lesz!
Bekevertem a húst és csináltam egy próbasütést. Na, azt az ízt, ami szétszaladt a számban, azt nem tudom leírni. De az biztos, hogy az eddigi legjobb házi burgerem.
Szégyen vagy sem, de nálunk ez lesz december 25-én ebédre (tekintettel hamburgerrajongó családtagokra) És a bárány alapanyaggal kicsit ünnepélyesebbé válik az egyszerű gyorséttermi kaja.

Hozzávalók 5 db húspogácsához:
40 dkg darált bárányhús
10 dkg darált marhahús
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 csapott evőkanál friss koriander aprítva
pár friss mentalevél apróra vágva (én 3 levelet használtam)
1/2 kávéskanál szárított rozmaring
só
bors

az összeállításhoz:
5 db hamburgerzsemle
10 lapkasajt
jégsaláta
paradicsom

öntethez:
100 gramm joghurt (én görögöt használtam, mert az sűrűbb)
1 teáskanál apróra vágott mentalevél
só
bors
pár csepp citromlé, ízlés szerint

A húsokat kivettem a hűtőből és hagytam kicsit átmelegedni, hogy le ne fagyjanak az ujjaim, miközben összegyúrom őket! Amíg a húsok melegedtek, én megpucoltam és kockára vágtam a hagymát és a fokhagymákat és kevés olajon megpároltam. Félretettem kicsit hűlni és elővettem a húsokat. A kétféle húst először kicsit összegyúrtam, majd hozzáadtam a fűszereket és ízlés szerint sóztam (3 nagy csipetet szórtam rá), végül a már kihűlt hagymát is hozzáadtam és ezután következett az izommunka. Két kézzel, alaposan átgyúrva elegyítettem ezt a sok mindent, jó 5 percen keresztül. Aztán elősütést végeztem: egy golflabdányi húsgolyót a két tenyerem közt kb 9-10 centisre lapítottam és tűzforróra hevített grillserpenyőbe tettem. Fontos, hogy ilyenkor egy húslapáttal nyomjuk le a tetejét, különben a hús összeugrik és felpúposodik. Kb 10 másodpercig tartottam lenyomva, aztán elengedtem és hagytam szép sötétbarnára sülni. Jó 5 percig pirítottam az egyik felét és amikor már láttam, hogy a teteje is kezd fehéredni (azaz kezd átsülni), gyorsan megfordítottam. Ekkor szintén leszorítottam jó 10 másodpercre egy húslapáttal, majd ismét elengedtem és hagytam pár percen át szép barnára sülni a másik felét is. Érdemes néha alánézegetni, az sem jó, ha odaég, de az sem, ha nem sül át rendesen. A nyomogatástól ne féljünk, nem sül ki belőle minden, a bárány épp eléggé szaftos ahhoz, hogy a sütés után is zamatos maradjon.

A próbasütés után a fűszeres nyers húst letakarva a hűtőbe tettem érni egész éjszakára, majd másnap a fent leírt módon megsütöttem a többi húspogácsát is. Majd elkezdtem összeállítani a bárányburgert.
A kisült húsok szaftjába belenyomtam a kettévágott hamburgerzsemle belső oldalait, ettől egyrészt magába szívták az isteni szaftot, másrészt 1-2 perc alatt ropogósak is lettek. Gyorsan kiszedtem egy tányérra és amíg még forró volt a zsemle alsó része, rádobtam egy lapkasajtot, ami elkezdett olvadni. Erre került egy levél jégsaláta, majd a húspogácsa következett, amire szintén lapka sajt került. (kevésbé sajtrajongók a második sajtot kihagyhatják)
A sajtot leöntöttem 2 evőkanál mentás joghurt öntettel és az egészet megkoronáztam egy vékony szelet paradicsommal. A zsemle megpirított kalapjával zártam a sort.

Aki szeretné, egyszerre akár dupla, vagy tripla húsadagot is elkészíthet. Ilyenkor érdemes ugyanígy befűszerezni a nyers húst, majd megformázni és szétlapítani. A nyers húspogácsákat pedig folpackkal elválasztva egymástól, egy dobozban a mélyhűtőbe tenni. Később nagyon egyszerű lesz megint bárányburgert készíteni.

És még egy tipp: fűszerezéskor mindig inkább kicsit kevesebbet használjunk és érdemes próbasütést végezni kisebb darabkákkal, így be lehet állítani a kedvenc fűszerarányt.

Banános piskóta mascarpone krémmel

Minden évben sütünk valamit a Mikulásnak, de eddig mindig keksszel készültünk. Aztán tegnapelőtt benéztem Szofikához és rátaláltam a banánkockájára. Vesztemre. Ugyanis annyira guszta volt a fotó, hogy elhatároztam, idén ezt fogja megkóstolni a Mikulás. Ráadásul a készítésébe a gyerekek is remekül bevonhatóak (már előre láttam, hogy nyomkodják szét a kis ujjacskáikkal a banánt és közben vigyorognak, hogy végre lehet legálisan trutymózni :-D
Az első adag süti olyan isteni lett, hogy még egy tepsivel készítettem még tegnap este és azt az adagot (40 kockát) ma reggel az oviba vittem, a Mikulásünnepségre. Nem bántam meg, mert sorban kaptam a dícséreteket és a receptet is kérték, úgyhogy Szofi, köszi megint :-)
És hogy milyen is ez az isteni süti? Képzeljetek el egy piskótát, ami életetek egyik legpuhább piskótája, de a banán ráadásul nagyon omlóssá és édessé teszi és nem hagyja kiszáradni. Na, és erre jön még a mascarponekrém, úgyhogy nem is fokozom tovább. Esetleg karácsonykor, amikor is a mascarpone helyett gesztenyekrém kerül majd a tetejére. Hmmm, na az lesz aztán az ünnepi süti!

Ja, és Szofi drága, köszönöm az átszámolást (ugyanis eredetileg ez egy bögrés, illetve egészen pontosan cup-os süti volt).

Hozzávalók egy 25*35 tepsihez:
280 gramm cukor
2 tojás
150 ml tejföl
90 gramm étolaj (bizony, ez gramm és nem ml)
3 érett, puha banán
340 gramm liszt
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál szódabikarbóna
nagy csipet só

a tetejére:
200 gramm mascarpone
2 evőkanál porcukor
1 csapott kávéskanál fahéj
mandulareszelék

A cukrot a tojással robotgépben jó habosra kevertem, majd hozzáadtam a tejfölt, az étolajat és a villával (és gyerekkezekkel) pépessé zúzott banánokat. Ezt is jól átkevertem, majd jöhetett a liszttel összekevert szódabikarbóna és sütőpor, valamint a csipet só.
Mikor egynemű masszát kaptam, egy 25*35 centis tepsit kibéleltem sütőpapírral, a sütőt előmelegítettem 180 fokra és a masszát a tepsibe öntöttem. Nem kell megijedni, szépen fel fog jönni, dupla magasságú lesz ám!

Nekem 35 perc alatt szép aranybarnára sült, tűpróbával ellenőriztem, hogy már nem ragad rá semmi, így a belseje is biztosan átsült.

Amíg a piskóta a sütőben készült, addig a mascarponét összekevertem a porcukorral és a fahéjjal, majd a már kihűlt, de még fel nem kockázott piskótára kentem szép egyenletesen. Megszórtam a mandulával és csak ezután vágtam kis kockákra.

Kacsamáj pástétom konfitált kacsacombbal

Era, a Sütök-főzök blog írója és nem mellékesen országos cimbicsajom kieszelt egy szuper játékot: szakácsmustra néven. A játéknak tétje nincs, a lényege, hogy az aktuális játékmester által megadott szakácstól kell főzni valamit. Elsőként Gordon Ramsay-t kaptuk, aminek én nagyon örültem, mert szeretem a nagy varázslót :-)
Van is pár könyvem tőle, most éppen az "Ízek bűvöletében"-t vettem elő és már ki is szúrtam egy igazán ünnepi, karácsonyi előételt. Igaz, nem az olcsó kategóriába tartozik, na de egyszer egy évben belefér talán.

Hozzávalók:
2 kacsacomb
1 darab, kb 700 grammos hízott kacsamáj
1 ág kakukkfű levelei
1 ág rozmaring levelei
2 evőkanál Tokaji aszú a libamájhoz
1 dl száraz fehérbor a kacsacombhoz
4 gerezd fokhagyma (nem kell megpucolni)
só
bors
5 evőkanál kacsazsír

A kacsacombokat megszórtam a kakukkfűvel és a rozmaringgal és kb 2 órát hagytam, hogy a fűszerek megízesítsék a combokat.
Közben a kacsamájat kivettem a hűtőből és hagytam szobahőmérsékletűre melegedni. Ahol amúgy is szétválna a két májrész, ott óvatosan elvágtam, próbáltam kiszedni belőle az ereket egy éles kés és egy csipesz segítségével (több-kevesebb sikerrel), majd betettem egy tepsibe, leöntöttem a borral, sóztam, borsoztam és hagytam marinálódni (azaz pácolódni) kb 1 órát. (szigorúan szobahőmérsékleten!)

A kacsacombokat én kicsit másképp konfitáltam, mint Ramsay a receptjében. Szóval vettem egy vastag aljú lábast, belefektettem a kacsákat, picit sóztam (kb 1 csipet) és ráöntöttem 1 deci bort, majd felöntöttem annyi vízzel, ami éppen ellepi. Ebbe dobtam a 4 fokhagymát (nem muszáj megpucolni, a héja nem zavaró, az íze így is belekerül a főzőlébe) és a kacsazsírt, majd felforraltam, de rögtön forrás után takarékra vettem a lángot és kb másfél órán át pároltam.
Akkor jó a kacsacomb, ha már leválik a csontról, nekem ehhez máséfl óra kellett, de ha Ti még keménynek érzitek, főzzétek tovább.
Szóval a kacsacombokat kivettem a főzővízből és hagytam hűlni, majd egy villával szépen leszedtem a csontról és szó szerint apró cafatokra tépkedtem. Kevés kacsazsírral összekevertem, ettől még szaftosabb lesz!

Közben a sütőt is előmelegítettem 170 fokra és betoltam a kacsamájat pontosan 12 percre. Ennyi idő alatt veszít keveset a méretéből és sok zsír fog belőle kisülni. Ezt tessék egy tálkába önteni, csodás kacsazsíros kenyér lesz másnap reggelire belőle :-)

Miután a kacsamáj elkészült, kivettem a sütőből és hagytam kihűlni. Hidegen kb 1 centis szeletekre vágtam.

Aztán elővettem egy mély tálat (de tökéletes hozzá a kenyérsütő forma is, sőt, Ramsay kifejezetten ezt ajánlja.)
Szóval a tál aljába sütőpapírt fektettem. Erre raktam egy sor kacsaamájat, majd következett a konfitált kacsacomb, rá újra máj és újra combhús, végül a sort kacsamájjal zártam.
Erre sütőpapírt fektettem, rátettem egy lapos tányért és viszonylag könnyű súllyal lezártam, hogy a rétegek jól összetömörülhessenek.
Másnapig (azaz egy éjszakára) a hűtőbe tettem.
Másnap kifordítottam a tálból, a tetejére a kisült kacsamáj zsírjából folyattam egy keveset, majd visszatettem dermedésig a hűtőbe.
Kifordítva a tálból, már szeleteltem is a csodás pástétomot.

Forrás: Gordon Ramsay: Ízek bűvöletében - Libamáj és konfitált kacsa terrine 63. oldal (T.bálint Kiadó)

Csokoládés pavlova torta

Készítettem én már pavlovát, nem is egyszer és mindig hatalmas sikert aratott. Most azonban belecsöppentem Nigella Lawson egyik főzős műsorába, ahol éppen nagy lelkesedéssel magyarázott a CSOKIS pavlováról. Hohóóó, hiszen ez eddig nálam még kimaradt, hogy lehet ez? Hiszen imádom a csokit. És már el is képzeltem a kívül ropogós, belül lágy habcsóktortát, ahogyan omlik szét a számban.
Már csak málna kéne hozzá, mert Nigella szerint így az igazi, na, de honnan szerezzen az ember lánya télen málnát? Így a gránátalma mellett döntöttem és csöppet sem bántam meg: az étcsokoládé kesernyés édessége, a tejszínhab selymessége és a savanykás gránátalma tökéletes triót alkottak.
És hogy mikor lesz igazán telitalálat? Ha karácsonykor tálaljuk. A család olvadozni fog és biztos vagyok benne, hogy ezt fogják emlegetni még hetekkel később is!

Hozzávalók (nekem egy kb 18 centi átmérőjű tortácskám lett, ami kb 2 ujjnyi magas volt)
3 tojásfehérje
1/2 evőkanál almaecet
1 teáskanál vaníliakivonat
210 gramm porcukor
1 evőkanál étkezési keményítő
3 púpos evőkanál holland kakaópor
50 gramm étcsokoládé apróra vágva

2 dl tejszín
1 evőkanál porcukor
1 gránátalma magjai

A tojásfehérjéket 1 csipet sóval robotgépben felvertem félkeményre, majd hozzáöntöttem a vaníliakivonatot és az ecetet és tovább vertem, amíg kemény nem lett. Nagyon fontos, hogy a hab tényleg kemény legyen, különben később nem fog összeállni és a sütőben szétfolyik.
Majd a porcukor és keményítő keverékét evőkanalanként hozzáadtam, minden hozzáadott kanál után várva kb 20 másodpercet, hogy a habverő egyenletesen elkeverje a porcukrot. Amikor az utolsó kanál cukrot is hozzáadtam a kemény habhoz, következett a 3 kanál kakaópor, végül még hagytam fél percig pörögni a habverőt, majd leállítottam. Fakanállal óvatosan a csokidarabkákat is belekevertem.

A habnak ekkorra így kell kinéznie (fényes és kemény, és persze a kakaótól barna, de itt még nem tettem bele a  kakaóport)

Majd elővettem egy nagy tepsit, arra sütőpapírt tettem és egy képzeletbeli, kb 18 centis kör alakra ráhalmoztam a csokis habot, majd szépen egyenletesre simítgattam.

A tortát 140 fokos sütőbe toltam és kb 45 percen át szárítottam. Majd a sütőt kikapcsolva még kb negyed órán át hagytam kihűlni, majd porcukorral felvert tejszínhabbal és gránátalmával díszítettem.

m.

Nyelvhal Dubarry módra

Gondoltam egy merészet, és ha csirke lehet Dubarry módra, akkor bizony hal is. És hogy mi is az a Dubarry? A történet egészen XV. Lajos, francia uralkodóig nyúlik vissza, aki felettébb odavolt Jeanne du Barry grófnőért. Az asszony meg a karfiolért. És hogy még mi/ki mindenért, azt ugyan nem tudom, de mindenesetre ezt a receptet hátrahagyta nekünk a jó asszonyság.
Az eredeti recept nem besamel mártással készül, hanem un. Mornay mártással, ami annyiban tér el a besameltől, hogy tejszín, tojássárgája és reszelt sajt is kerül bele.

Nos, próbáltam valami ütőset alkotni, mert tudom, sokan most felhúzzák a szemöldöküket, hogy hal és karfiol együtt... És jelentem: igen! Ez a páros fantasztikus lett, 4 adagot készítettem, de az utolsó morzsáig elfogyott.Próbáljátok ki, ünnepi fogásnak is kitűnő!

Hozzávalók 4 db, 14 centis sütőtálhoz (vagy 1 nagy tűzálló tálhoz):
4 kisebb nyelvhal filé (vagy más, fehér húsú hal filéje)
1 közepes fej karfiol, rózsáira szedve
3 újhagyma felkarikázva
pár csík baconszalonna

a mártáshoz:
30 gramm olvasztott vaj
1 púpozott evőkanál liszt
3 dl tej
1 dl tejszín (min 30 %-os)
2 tojássárgája
50 gramm kéksajt apróra vágva
só
bors
frissen reszelt szerecsendió

Elsőként feltettem egy lábasban vizet és amikor elkezdett forrni, 5 percre belemerítettem a karfiolrózsákat, majd kiszedtem őket és félretettem.

Ezután következett a Mornay mártás: az olvasztott vajba kézi habverővel csomómentesen elkevertem a lisztet, majd óvatosan, folyamatos kevergetés mellett felöntöttem a tejjel és hagytam besűrűsödni. Amikor kész lett, egy kis tálkában elkevertem a tojássárgát a tejszínnel és ezt is a már tűzről lehúzott basamellhez adtam. Végül beletördeltem a kéksajtot, sóztam, borsoztam, megszórtam reszelt szerecsendióval és hagytam állni.

A nyelvhalfiléket átmostam, majd papírtörlőn leitattam róla a felesleges vizet. Ezután forró serpenyőben mindkét oldalát elősütöttem kb 2-2 percig. Sózni nem kellett, mivel elég sós volt a tengervíztől az íze. (legalábbis nekem. Ha sótlannak érzitek, sózzátok meg nyugodtan.)
Ugyanebben a serpenyőben megpirítottam  a baconszalonna darabkákat és félretettem.

Ezután elővettem a sütőtálakat és mindegyikbe tettem egy-egy nyelvhal filét félbevágva, majd erre szórtam a felkarikázott újhagymát és az apróra vágott, megpirított bacondarabkákat. Majd egyenletesen beborítottam a karfiolrózsákkal, végül nyakon öntöttem mindegyiket a Mornay mártással.
200 fokos sütőben kb 20 perc alatt aranybarnára sütöttem.
Érdemes bulgurt, vagy barnarizst készíteni hozzá köretnek.

Narancsos mákgolyó

Van egy blog, Szofika a konyhában, amit az elmúlt hónapokban nagyon megszerettem. Nem tudom, eddig hogyan kerülte el a figyelmemet, hiszen 2010 óta gyűlnek ott a receptek. A lényeg, hogy most van és imádom és úgy képzelem, Szofi örökké mosolyogva repked egyik edénytől a másikig, miközben főz. No, és persze játékot hírdet.
A játék lényege, hogy az általa megadott jópár süti közül készítsük el az egyiket. Azonnal kiszúrtam a narancsos mákgolyót. Ráadásul az oviban adventi kézműves délutánt tartottak, ahova lehetett vinni pár finom falatot. Mi is lehetne ideálisabb, mint egy csomó apró édes golyócska, amolyan cake-pop féleség.
Úgyhogy belevágtam és örülök, hogy belevágtam. Mert ez valami isteni lett, kb 5 perc alatt elfogyott, pedig 60 darabot gyártottam.
Szofi, köszönöm a játékot, szuper receptet sikerült választanom!

Hozzávalók kb 60 darabhoz:
400 gramm darált háztartási
150 gramm darált mák
100 gramm Oreo keksz ( ennek híján sima darált keksz)
1 evőkanál holland kakaópor
3 narancs reszelt héja és leve
2 púpozott evőkanál krémsajt ( én mascarponét használtam)

a bevonáshoz:
200 gramm fehércsoki
pici darált mák 

A száraz hozzávalókat egy mély tálba öntöttem és elkevertem, majd következett a narancsok leve és a krémsajt. Ezután először villával próbáltam elkeverni a hozzávalókat, de meguntam, ezért a két kezemmel kezdtem el gyúrni, amíg a "tészta" össze nem állt. Akkor jó, ha nem ragacsos, de nem is morzsálódik, amolyan masszív massza legyen, ami könnyen formázható.
(Ha esetleg túl szárazra sikerülne, akkor krémsajt hozzáadásával lehet lágyítani. De ha túl lágy lesz, akkor nyugodtan adjunk hozzá még darált kekszet vagy mákot.)
Ekkor egy teáskanál segítségével kis golyókat formáztam és szép sorban egy tálcára sorakoztattam őket. Mehetett a hűtőbe, amíg én a bevonáshoz szükséges fehércsokit temperáltam.

A csokoládé kétharmadát egy tálban, vízgőz felett megolvasztottam, majd, amikor a fehércsoki felolvadt, levettem a gőzről és az apróra vágott maradék egyharmadot is belekevertem. Folyamatos kevergetéssel eloszlattam, elolvasztottam a csokidarabkákat.
Majd a hűtőből kivett golyók tetejét egyenként megmártottam és mivel igen hamar dermedt a csoki, minden mártás után megszórtam az aktuális fehércsokis golyót egy leheletnyi mákkal. Így a mák szépen beleragadt a csokiba és így szilárdult meg.
Apró kapszlikban vittem az adventi kézműves foglalkozásra.

Konyakmeggy bonbon

Régi nagy álmom vált valóra múlt héten: sikerült saját, kézi készítésű konyakmeggy bonbont gyártanom. És nagyon finom lett, gondolom azt le sem kell írnom, hogy százszor finomabb, mint a bolti. És most már azt is megértem, miért olyan drága a kézműves konyakmeggy. Mert munka, az van vele. És persze izgalom, meg várakozás. De a végén igazi örömmámor, amikor szétvágva a bonbont, az alkoholos lé kifolyik belőle.
Az ihletet férjúr adta, neki ez a kedvenc édessége, pedig nem igazán csokirajongó. De ebből bármikor és bármennyit.
No, mondtam is neki, hogy ezt csak óvatosan, mert csak 20 darab készült és főleg Katalin-napra tartogattam anyósómnak és sógornőmnek. Ugye meg sem lepődtök azon, hogy férjúr türelmetlen volt és meg sem várta az oldódást, az őt baromira nem érdekli. Azon frissiben megevett hármat és csak nehezen tudtam vele megértetni, hogy a jó konyakmeggy bonbon olyan, mint a jó bor: idő kell neki.
Pár darabot azért mélyen eldugtam, így most szombaton volt szerencsénk megkóstolni az immáron kész bonbont. Igazi élmény!

A receptet, trükköket és praktikákat Praliné Zsuzsinál olvastam és ezúton is köszönöm ismét a rengeteg segítséget, amit kaptam tőle! Ha az ő blogja nem lenne, az én bonbonjaim sem virítanának most így. Köszi Zsuzsi, egyszer meghálálom :-)

Hozzávalók 20 bonbonhoz:
20 darab konyakmeggy (ezt én nyáron már eltettem ITT, így most csak ki kellett bontani az üveget)
250 gramm fondant (én a DesszertMesternél vettem por alakban, amit kevés vízzel kellett feloldani)
300 gramm étcsokoládé temperálva
50 gramm étcsokoládé nagylukú reszelőn lereszelve

A konyakmeggyeket papírtörlőre szedtem és 5 órán át hagytam száradni. Ha nem szárítjuk meg, a nedves meggyről lecsúszik a fondanmáz, és nem vonja be rendesen, így nem lesz, ami feloldódjon finom alkoholos-cukros folyadékká a csokoládéban. Szóval érdemes ezt a lépést nem kihagyni, hanem türelmesen kivárni.

Ezután a fondantot elkészítettem a használati utasítás szerint, azaz a porhoz adtam a vizet, összekevertem és megmelegítettem. Lemerült az elem a hőmérőmben, ezért Zsuzsi tanácsát vettem alapul: amikor a fondant olyan állagú lett, mint a majonéz, lezártam alatta a gázt. A meggyszemeket szépen, egyenként megforgattam a fondantban, majd egy sütőpapírra tettem őket száradni. Itt érdemes odafigyelni arra, hogy a fondantot hagyjuk szépen lecsurogni (én egy mártóvillával emeltem ki a meggyszemet a fondanból), különben a sütőpapíron ott fog állni egy nagy fondant-tócsa, a közepén egy árva meggyszemmel. Ha a fondant elkezd megkeményedni az edényben, meg lehet kicsit melegíteni, amíg újra majonéz-állagú nem lesz.
A fondant baromi hamar megszáradt a meggyen, mire az összes meggyet végigmártogattam, az első pár szem már szépen megkeményedett. Ám én biztosra mentem és hagytam őket jó 1/2 órát pihenni.

Aztán csokitalpat készítettem, hogy a bonbonok alja tuti vastag legyen és ne szivárogjon ki az alkohol. Ehhez temperáltam a csokit, azaz 50 grammnyi étcsokoládé kétharmadát felmelegítettem, de vigyáztam, hogy ne legyen forró. Majd folyamatos kavargatás közben hozzáadtam a maradék egyharmadnyi, apróra vágott étcsokoládét és addig kavargattam, amíg a beleszórt csokidarabkák teljesen el nem olvadtak. Ezután a csokit egy kávéskanál segítségével kiméregettem, azaz kis, kb 1 centi átmérőjű "pöttyöket" tettem egy sütőpapírra, szépen egymás mellé (kb 5 centire egymástól). Ezekre a talpakra ültettem a fondantos meggyszemeket, de figyeltem, hogy egyszerre 5 szemnél többnek ne készítsek talpat, ugyanis a jól temperált csokoládé hamar szilárdul.
Szóval egyszerre 5 csokitalp, arra 5 szem meggy, majd újabb 5 talp és így tovább.
(Ha nem szilárdulna eléggé a csokitalp, be lehet kicsit csúsztatni a hűtőbe, de csak a már rajta ülő meggyszemekkel együtt.)

A pihentetés alatt lereszeltem az 50 gramm csokoládét és kis tálba tettem. A maradék étcsokoládét (kb 250 gramm) a fent leírt módon temperáltam és kezdődhetett a móka.

Mivel nekem nem volt meggyszáram, mint Zsuzsinak, így trükkhöz folyamodtam. A fondantos meggyszembe fogpiszkálót szúrtam óvatosan a közepéig (azaz a magig) és megmártottam az olvasztott csokoládéban úgy, hogy teljesen beborítsa a csokoládé. Majd hagytam a felesleges csokoládét lecsöpögni, végül a reszelt csokoládéban is megforgattam a talpát (ez is egyfajta biztonsági lépés, hogy esetleges repedezéseknél se tudjon kifolyni a belső).

EZután gyorsan letettem a sütőpapírral bélelt tálcára és kihúztam belőle a fogpiszkálót. A helyén maradt lukba a fogpiszkáló segítségével pár csepp csokit csepegtettem, így teljesen lezártam a fondantos meggyszemet. Végül, szintén fogpiszkló segítségével az olvadt csokival csigamintát rajzoltam a bonbonra. Itt mondjuk legközelebb várok kicsit, amíg a mártott csoki megszilárdul, mert így kissé összefolytak a csokirétegek, de ez legyen a legnagyobb baj, ugye?
A szilárdulásnál észrevettem pár szemet, ahol volt egy kis szivárgás, nos , ott a fogpiszkáló és az olvasztott csoki segítségét hívtam, így már biztonságban tettem el a bonbonokat egy dobozkába.

Nos, ezután már csak várni kellett 6 napot (szigorúan szobahőmérsékleten, mert a hűtőben a hideg késlelteti a fondant feloldódását), hogy a meggyben lévő alkohol feloldja a fondantot és a jól ismert, alkoholos likőr csordogáljon a meggyszemmel a szánkba.

Magozott változatot még nem készítettem, de hamarosan azt is ki fogom találni. Addig is hajrá, kedves bonbonkészítők és kezdők, lássatok neki, mert nem olyan bonyolult ám, mint ahogyan az hangzik :-)

Habkarika

Hihetetlen, hogy eddig még nem tettem fel a habkarika receptjét. Pedig már tavaly is elkészítettem, de kimaradt. Most megint csináltam, ugyanis a néró sütiből, meg a carbonara spagettiből maradt 5 fehérje. Így elővettem a jó öreg pavlovám receptjét és elkészítettem a habkarikákat. Az ecetet most kihagytam belőle, ami a pavlovánál belül finom, puhává, lággyá teszi az édességet és egy habcsóktorta úgy az igazi. Viszont a  habkarikánál a teljes roppanósság a cél, így ez a hozzávaló most kimaradt.


Hozzávalók 30 karikához:

5 tojásfehérje
350 gramm porcukor
1 evőkanál étkezési keményítő
1 teáskanál vaníliakivonat

A tojásfehérjéket felvertem félkeményre, majd hozzáöntöttem a vaníliakivonatot és tovább vertem, amíg tejesen kemény nem lett. Majd a porcukor és keményítő keverékét evőkanalanként hozzáadtam, minden hozzáadott kanál után várva kb 20 másodpercet, hogy a habverő egyenletesen elkeverje a porcukrot. Amikor az utolsó kanál cukrot is hozzáadtam a kemény habhoz, még hagytam fél percig pörögni a habverőt, majd leállítottam.

A hab ilyenkor már teljesen kemény és fényes. EZt a kemény habot betöltöttem egy csillagcsöves nyomózsákba és karikákat nyomtam egymás mellé egy sütőpapírral beborított sütőlapra.
60 fokos sütőben kb 120 percen át szárítottam.
 

Kandírozott gyömbér és gyömbérszirup

Már tavaly karácsonykor is szemezgettem Praliné Zsuzsi alkotásával, a kandírozott gyömbérrel, mert nagyon izgatta a fantáziámat. Aztán úgy alakult, hogy nem készítettem, de idén semmiképpen nem akartam kihagyni. Beugrottam a zöldségeshez tojásért és akkor megláttam a gyönyörű gyömbért és nem bírtam ellenállni, vettem 2 szép darabot. Pont elég is volt a Zsuzsi által megadott mennyiséghez, így már semmi sem állíthatott meg.
Az eredmény pedig számomra igen meggyőző és addiktív. Mire kiszáradt, az elkészített mennyiség kb fele el is fogyott, mert a gyerekek is, férjúr is és én is elég rendesen rájártunk. Aki szereti a csípős és az édes párosítását (mint pl a chilis csoki), az mindenképpen próbálja ki!

Hozzávalók:

205 gramm gyömbér megtisztítva

370 gramm cukor

30 gramm golden szirup/ akácméz

5 dl víz

csipet só

cukor a beforgatáshoz 

A gyömbért megpucoltam, lemértem, majd vékony szeletekre vágtam. Egy kis lábasba tettem és felöntöttem annyi vízzel, ami ellepi. Majd forrástól számítva 10 percen át alacsony lángon hagytam gyöngyözve forrni. 10 perc múlva leöntöttem róla a vizet és újabb adag vízzel öntöttem fel, hasonlóan eljárva, mint először. Harmadszor is megismételtem a forralós-leöntős folyamatot, végül felöntöttem a gyömbért 5 dl vízzel, hozzáadtam a cukrot, a mézet és a csipet sót és kb másfél órán át főztem, amíg a gyömbér nem lett opálosan áttetsző és puha.

Még forrón egy kis szűrővel kiszedtem abba a mély tálba, amiben 5 evőkanál kristálycukrot szórtam, majd óvatosan, a tálat rázogatva addig forgattam a cukorban a gyömbérszeleteket, amíg az összeset be nem vonta. Ezután egy sütőpapírral kibélelt tepsibe szórtam és 1 napon át szárítottam. (ha nem szárad ki teljesen, érdemes még ráhúzni 1 napot).

Befőttesüvegbe zártam, szobahőmérsékleten hónapokig eláll.

A hátramaradt gyömbérszirupot kis üvegcsékbe szedtem, egy részük karácsonyi ajándékként végzi, a maradékot tea ízesítésére fogom használni.

Néró - blogkóstolóra

Megint blogot kóstoltam, számomra eddig ismeretlen,a Sütéssel próbálkozom blogot kaptam. Körbenéztem és azonnal találtam pár ígéretes receptet. Végül a néró mellett döntöttem, mivel egyrészt még sosem készítettem, másrészt, mert régen imádtam, de már egy ideje nem ettem. Igaz, régen első helyen a csokikrémmel töltött változat állt, de a lekváros rögtön a nyomában száguldozott. És tudtam, hogy a családban is nagy sikert arat, ráadásul, ha jól sikerül, még karácsonyi kínálósütinek is kiváló lesz.
És sikerült. Igaz, nem úgy, hogyan én azt akartam, illetve ahogyan az meg volt írva.

A blogon lévő receptet szóról szóra követve ugyanis egy igen lágy tésztát kaptam, amit még habzsákból ugyan kinyomtam és be is toltam a sütőbe, de a sütőből egy összefolyt, egybefüggő lapként húztam ki. Szerencsére a bekevert adag felét nyomtam csak ki, a másik felét először kinyomtam, majd a tálcát a kinyomott sütivel betoltam a hűtőbe (ahogyan azt később cukrász és blogger barátnőim aktívan helyeseltek is, ugyanis a vajas sütiknek sütés előtt jót tesz egy kis "merevség"). Ez már egy fokkal jobban sikerült, de még így is eléggé összefolyt.
Itt kértem telefonos, illetve netes segítséget és a fent említett barátnőkkel megfejtettük, hogy a tojással van a baj. Merthogy a receptben egész tojás szerepel, viszont a néróba csak a sárgája kell.
Nem hagyott nyugodni a dolog, fél adagot bekevertem csak sárgájával (no és persze az arányokon is módosítottam kicsit), és máris szépséges kekszecskék gurultak ki a sütőmből.
Szóval íme egy isteni néró, remélem nincs harag a módosításokért :-)

Hozzávalók kb 40 darabhoz:
20 dkg puha margarin
18 dkg cukor
4 tojás sárgája
1/2 vaníliarúd kikapart magja
1/2 citrom reszelt héja
30 dkg liszt

baracklekvár
20 gramm étcsokoládé

A puha margarint a porcukorral habosra kevertem, majd egyenként hozzáadtam a tojássárgákat és addig kevertem, amíg sima, selymes krémet nem kaptam. Akkor hozzáadtam a vaníliamagokat és a citrom reszelt héját , majd a lisztet is finoman hozzáadagoltam. Egy viszonylag lágy (tehát nem gyúrható, de mégis masszív) tésztát kaptam, amit habzsákba töltöttem és megpróbáltam egyforma, kb 3 centi átmérőjű kis halmokat kinyomni belőle (több-kevesebb sikerrel).
Ezután ment pihenni negyed órára a hűtőbe, közben a sütőt előmelegítettem 180 fokra. Majd a kis néró-korongokat kb 10 perc alatt készre sütöttem. Vigyázzunk, ha az alaj már elkezd pirulni, készen is van, ki lehet kapni.

Amikor kicsit hűltek, 1-1 teáskanál baracklekvárral összeragasztottam őket, majd szorosan egymás mellé tettem egy alufóliára.
Kis zacskóba tettem 20 gramm étcsokit összetörve, betoltam a mikróba olvadásig, majd a zacskó végéből éppen , csak egy hangyagondolatnyit lecsippentve, szépen becsíkoztam a nérókat.

Dobozban tárolva puha, omlós marad....már, ha marad :-)

Vaníliás kacsaleves rizstésztával

A vaníliakivonatomhoz vettem sok-sok vaníliarudat és maradt pár szál. Ezért előkaptam a Szakácsok könyvét, hogy valami vaníliás recept után nézzek, de legyen ám különleges, mégiscsak karácsony közeledik.
Borzasztóan meglepődtem és zavarba jöttem, amikor megláttam egy fura ételt, a vanílisá kacsalevest, de ugyanakkor a bennem rejlő kísérletező boszi azonnal lecsapott rá! Ezaaaaaz. Végigolvastam a  hozzávalókat és mivel igencsak vonzódom a távol keleti ételekhez, ezért szerencsére mindenem volt hozzá.
Nos, ez nem egy egyszerű alapanyagokból álló pikk-pakk leves. Viszont őrületesen izgalmas és eszméletlenül finom. A vanília nem úgy érződik benne, mint a sütikben, hanem kiemeli a kacsa ízét, és, miután lenyeltük a falatot, őrületes érzés lesz úrrá a szánkban. Nem vicc, engem megbabonázott ennek a fűszernek a sós ételben való részvétele, biztosan nem először használom ilyen formában.

Hozzávalók 4 személyre:
3 kacsacomb
2 közepes lilahagyma vékony karikákra vágva
1 teáskanál mogyoróolaj
5 szem szegfűbors összetörve
1 szem fekete kardamom
1 rúd (kb 6 centis) vanília, hosszában félbevágva
1 liter víz
2 centis gyömbérdarab megpucolva, vékony karikára vágva
4 gerezd fokhagyma, karikára vágva
4 evőkanál mirin (japán rizsbor)
3 evőkanál szójaszósz

100 gramm rizstészta (én 5 mm-est használtam)

3 újhagyma felszeletelve
1 kisebb sárgarépa vékony csíkokra szeletelve
chili, karikára vágva
szezámolaj

A kacsacombokat egy nagyon éles késsel "megnyúztam", azaz lefejtettem róla az összes hájat , és vele együtt a bőrt is. Majd mindhármat kettévágtam a hajlatoknál.
Egy vastagaljú lábas aljába öntöttem a mogyoróolajat és a kacsacombokat barnulásig pirítottam rajta, majd kiszedtem a combokat egy tálba. Az edény alján nekem nem maradt felesleges zsiradék (kb 1 evőkanálnyi volt), de ha nektek több lenne, azt mindenképpen öntsétek le, nem klell túl zsírosnak lenni a levesnek.
Szóval erre a visszamaradt zsiradékra tettem a karikára vágott lilahagymát, a mozsárban összetört borsot, az egészben hagyott kardamom-magot és a hosszában kettévágott vaníliarudat, majd addig kevergettem, amíg a lilahagyma nem karamellizálódott.
Ekkor felöntöttem  1 liter vízzel, hozzáadtam a fokhagyma- és gyömbérszeleteket és 2 csipet tengeri sót. Majd alacsony lángon 70 perc alatt puhára főztem a kacsahúst.
Amikor a kacsa már olyan puha volt, hogy le lehetett szedni a csontról, kiszedtem egy tálba, hagytam kicsit hűlni (közben a leves rotyogott tovább) és villával ügyesen szétmarcangoltam, majd az apró darabokra szedett húst visszatettem a levesbe és ízesítettem a szójaszósszal és a mirinnel. Még 10 percen át hagytam összefőni, végül lezártam alatta a gázt.
Egy lábasban vizet melegítettem (elég, ha forró, nem muszáj forrnia) , majd lezártam alatta a lángot és beletettem a rizstésztát. Negyed óra alatt megpuhult.

Tálaláskor a mélytányér aljába szedtem a rizstésztából, erre került a kacsahúsos leves, majd a tetejét megszórtam újhagymával, répával és chilivel. A tetejét a vaníliarúd darabjával és pár csepp szezámolajjal díszítettem.

Csokoládé szalámi

Gyermekkorom kedvence ez, bár nagyikám tett még bele mazsolát, meg zselés cukrot, meg diót is, szóval amolyan mindent bele szalámi lett. De én most lusta voltam elbattyogni a boltba, viszont a többi hozzávalóm megvolt, így nekiestem a csokiszaláminak. Főleg, mert csajbuliba készültem, ahol egyikünk sem veti meg a jófajta édességet. És bizony nem csalódtam magunkban, az egyik felét itthon falta fel a férfinép, a másik felét a buliban mi,  csajok.
Ha becsomagoljuk selyempapírba és átkötjük csinos masnival, még karácsonyi ajándékként is megállja a helyét. De tessék figyelni, az ajándék kibontásakor már legyen kéznél kés és tányér, mivel úgysem bírja ki az ajándékozott, hogy ne kóstolja meg .-)

Hozzávalók:
250 gramm háztartási keksz, apró darabokra törve
250 gramm darált keksz (én készen daráltat használtam)
250 gramm margarin
180 gramm cukor (nekem ennyi bőven elég volt, mert a keksz is édes)
50 gramm kakaópor (a cukrozatlan)
1,5 dl tej

A margarint, a cukrot és a kakaóport egy lábasba tettem és alacsony lángon addig főztem, amíg a  margarin és a cukor elolvadt. Közben folyamatosan kevergettem, hogy a kakaópor is egyenletesen elkeveredjen.
Majd az egészet hagytam kicsit hűlni, aztán hozzáadtam a darált kekszet és az összetört kekszet is (itt lehet még beletenni kevés tört diót, aszalt gyümölcsöket, zselét, amit csak szeretnénk)
Alaposan összekevertem, majd egy asztalra kiterített folpackra kanalaztam a massza felét, elegyengettem kb rúd alakóra és a folpackal ügyesen feltekertem. A másik felével is ugyanígy tettem és 1 éjszakára a hűtőbe raktam pihenni, dermedni a szalámikat.
Másnap kicsomagoltam a folpackból és a munkalapra szórt porcukorban megforgattam, majd szeleteltem a csokiszalámit.
Ilyen egyszerű, mégis nagyszerű édesség ez, remélem kedvet kaptatok hozzá és kipróbáljátok.

Blogger karácsony

Az ötlet Dinának, a Dina világa ügyeskezű cukrászának - és egyben jó barátnőmnek - jutott az eszébe, olvassátok a felhívását és jelentkezzetek nála ITT  a karácsonyi játékra!

"Alig egy hónap múlva Karácsony! :)

Az egyik csoportban Tündi kérdezte, vajon van-e idén is bloggerek közti ajándékozás, amihez csatlakozhatna?  Bizony tetszett az ötlet, körül is néztem, de nem találtam gasztrósok közt ilyen "játékot". Viszont nagyon birizgálta a csőrömet, hogy bizony, ennek én is örülnék, szerintem igen kedves dolog. És mivel mind Andi, mind Ildi is azonnal rávágta, hogy "Jó, csináljuk!", hát nem húzom az időt.

Rögtön állítsuk fel a szabályokat, amelyek igen ismerősek lehetnek a Blogkóstoló játék ismerői között. :)

• A jelentkezési határidő december 2-a 24.00 óra, azaz eddig az időpontig lehet jelentkezni a játékra!
• 2013. december 3-án egy ellenőrzötten véletlenszerű sorsolással (gyerekeim keze), kisorsolásra kerül a sorrend, amit még aznap ki is hirdetek. Mindenki a sorban alatta lévőnek küld ajándékot, az utolsóként írt játékos pedig az elsőnek.
• Az ajándék 1000-1500 forint körüli összeg legyen, tehát nem kell megijedni, tényleg csak egy kis apróságra gondoltunk, ám az lenne az igazi, ha ez gasztroajándék lenne! (Nem titkolt szándék, hogy ezzel összefonódjunk kicsit a SAD éppen zajló fordulójával, aminek témája...jé, pont a gasztroajándék! ;) )
• Az ajándékokat ajánlottan kell feladni legkésőbb 2013. december 17-ig, hogy oda is érhessen a címre. Az ajánlott feladásról szóló szelvény fotóját kérlek juttasd el hozzánk, a DesszertSarok csoport üzenőfalára feltöltve, hogy tudjuk, Te megtetted, elküldted a csomagot.
• Amint megkaptad a csomagod, kérlek írj róla egy posztot, hadd örüljünk veled a meglepetésnek! :)
• Kérlek itt, a bejegyzés alatt jelezd részvételi szándékodat, és nagyon jó lenne, ha vinnéd a hírt, azaz kitennéd Te is a blogodban, hogy mire készülünk, hadd érjen el minél több társunkhoz az apró meglepetés okozta öröm! :)

Nagyon várjuk a jelentkezéseteket, gyertek, lepjük meg egymást! :)"

Vaníliakivonat

Nagyon szeretem a vanília ízét az édességekben, de sajnos az igazi vaníliarúd és a vaníliakivonat is aranyárban van. Hacsak az ember lánya nem születik szemfülesnek. De mielőtt belevágnék a közepébe, lássunk egy kis vanília-történetet.
A vanília egy orchideaféle még félérett állapotban leszüretelt termése, amit hőkezelés és szárítás után még hónapokig tárolnak, mielőtt értékesítik. A zöld termésből ezalatt ráncos, fekete, mégis viszonylag magas nedvességtartalmú fűszer válik.
A hossza változik, általában 8-10 centi hosszú és hosszában kettévágva találhatóak benne a kis magok, amik csodás aromát biztosítanak az édességeknek (itt jegyzem meg halkan, hogy egyre több menő étterem szakácsai használják sós ételekhez is)
A kettévágott vaníliarudat alkoholban áztatva kapjuk a vanília-kivonatot, melynek alkoholtartalma sütés-főzés közben elpárolog, de vaníliás íze igen intenzíven érezhető. 1 teáskanállal már ki lehet váltani egy fél vaníliarudat. A vaníliás cukor előállítása is igen egyszerű: a vaníliarudat egészben, vagy a már kikapart, "elhasznált" rudat tesszük por- vagy kristálycukorba, amitől a cukornak finom, vaníliás íze lesz.

Nos, én most egy akciónak köszönhetően nagyon jó áron jutottam vaníliarúdhoz, méghozzá madagaszkári bourbon vaníliához és gondoltam, a karácsony közeledtével kiváló ajándék lehet sütni-főzni szerető barátaimnak, ha készítek házi vaníliakivonatot. Már 3 nap után olyan intenzív volt az illata, hogy az egész család szagolgatta nagy lelkesen. Érdemes elkészíteni, mivel az előállítása olcsóbb, mintha készen vennénk  (és itt most nehogy összekeverjük a kivonatot a mesterséges aromával, aminek nem sok köze van az igazi vaníliához).
Ráadásul nem is kell ipari mennyiség, egy-egy 50 ml-es üvegcse tartalma jó ideig elég a sütéshez.

Hozzávalók:
1 dl jó minőségű vodka
1 vaníliarúd

A vaníliát hosszában kettévágom és magokkal együtt a vodkába teszem, majd 2-3 héten át sötét helyen hagyom ázni, hetente egyszer összerázom. Mielőtt csinos üvegekbe adagolom ajándék gyanánt, leszűröm, majd az üvegcsékbe is csúsztatok 1-1 kisebb darabot a vaníliarúdból. (nekem még csak pár napja ázik, de 3 hét után sötét, borostyánszínű kivonat lesz az üvegben)
A megmaradt (el nem ajándékozott) otthoni készlet folyamatosan feltölthető mind vodkával, mind vaníliarúddal, így egy soha el nem fogyó vanília kivonatot kapunk. (Kb fél év után érdemes a régi vaníliarudakat újra cserélni. A régieket pedig ki lehet szárítani és cukorba csúsztatni)

Voila, kész is az ajándék, nem bonyolult, ráadásul a konyhatündér ismerősök igazán fogják értékelni.
Természetesen az adagot arányosan lehet növelni is. Én karácsonyra 1 liter vodka és 10 rúd vanília segítségével készítek kivonatot.

Gevuld speculaas, azaz holland mandulás töltött keksz

Megint kint voltam Hollandiában pár napot, most babalátogatóban. Drága Kriszta barátnőm pedig mindig tudja, milyen édességet kell az orrom alá dugnia, amitől teljesen elalélok. Most is így történt. Ő elment vásárolni, én vigyáztam a kis hercegre, Hunorra, aztán Kriszta befutott és odaadott egy gevulde speculaas feliratú zacskót. Persze azonnal kibontottuk és nekiestünk, hmmm. Omlós, mandulás, édes, mennyei! De tényleg, az egyik legfinomabb sütemény, amit valaha kóstoltam. 

Most, a tél közeledtével eszembe jutott, hogy fűszeres íze kiválóan menne a havas, hideg esték forró teájához. És persze karácsonykor is csodás befejezése lehet a szentesti vacsorának. Íme, a holland finomság, a mandulás töltött keksz!
(recept innen) 

Hozzávalók (26 centis tortaformához):

a töltelékhez:
500 gramm mandulapaszta ( 250 gramm őrölt mandula+250 gramm cukor+2 tojás) 
    vagy
500 gramm 54 %-os (azaz nagyon magas mandulatartalmú) marcipán
1 teáskanál finomra reszelt citrom vagy narancs reszelt héja
2 teáskanál friss citrom vagy narancslével
1 teáskanál vanília kivonat
1 teáskanál mandula kivonat

a tésztához:
300 gramm liszt
2 ½ teáskanál őrölt fahéj
1 ½ teáskanál őrölt gyömbér
¼ teáskanál frissen reszelt szerecsendió
½ kávéskanál só
½ teáskanál sütőpor
250 gramm sótlan vaj, szobahőmérsékleten
200 gramm barna cukor
1 evőkanál méz
1 nagy tojás

50 ml tejszín

a sütéshez:
kevés liszt a nyújtáshoz
1 tojás sárgája
1 evőkanál víz
csipet só
¼ csésze szeletelt mandula

A tölteléket készítettem el először. Bevallom, én nem bajlódtam mandulapaszta készítésével, hanem az Aldiban vett, 54%-os marcipánt használtam, amihez hozzáadtam a tojást és a többi hozzávalót (reszelt citromhéj, vanília, mandulakivonat, citromlé. Alaposan összekevertem és 1 éjszakára a hűtőbe tettem „érni”. 
Nem muszáj ám teljes éjszakára, elég 1-2 óra is, de minél tovább érik, annál finomabb lesz.

Majd másnap következett a tészta.

A száraz hozzávalókat (liszt, fahéj, gyömbér, őrölt szerecsendió, só, sütőpor, cukor) egy tálban összekevertem. Majd a robotgép táljába beletettem a  vajat, a tejszínt, a mézet és a tojást és felvertem. Ezután hozzáadtam a száraz hozzávalókat is és addig kevertem, amíg egyneművé össze nem állt.(kicsit lágy lesz, de nem kell megijedni)

Majd a tésztát két részre osztottam, - az egyik legyen kicsit nagyobb a másiknál - , majd mindkét részt folpackba csomagolva a hűtőbe tettem 1 órára.

Majd előmelegítettem a sütőt 180 fokra és sütőpapírral kibéleltem egy 26 centis tortaformát.

A tésztát kivettem a hűtőből és lisztezett felületen kör alakúra nyújtottam.  A nagyobbikat óvatosan átemeltem a formába és a széleit is szépen a forma széléhez nyomkodtam. Az a jó, ha a szélén kb 3-4 cm magas. Majd beletöltöttem a mandulás tölteléket. és elsimítottam egyenletesen. Végül ráhelyeztem a kisebbik tésztát és óvatosan eligazgattam, a széleket két ujjam közé csippentve összenyomkodtam. A tetejét lekentem tojással, mandulával díszítettem. 35 perc alatt készre sütöttem.

TIPP: Szeletelés előtt mindenképpen várjátok meg, amíg kihűl (én nem tettem, fene a türelmetlen lelkemet :-), különben a melegen még kicsit lágy töltelék sajnos elkezd kifolyni. Pár órás pihentetés után már csodás szeleteket vághatunk.

(A fényképekhez én 14 centis sütőtálat használtam, amibe a fent megadott mennyiség felét használtam egy süti elkészítéséhez.)