Risotto alle vongole

A rizottó mániámról már nem is írok, aki rendszeres olvasóm, az úgyis tudja. Aki nem, az meg előbb-utóbb úgyis rátalál egy rizottó receptemre, hiszen nagyon gyakran készítek.
A vongole kagylóval már régóta szemezek, egészen pontosan azóta, mióta először láttam egy halpiacon, talán Horvátországban. Aztán később, Velence híres halpiacán, a Rialton zsákszámra árulták és elhatároztam, egyszer készítek egy vongolés ételt. Ráadásul Jamie Oliver velencei kirándulása alkalmával egy csodás, paradicsomos-vongolés spagettit készített.
Aztán idén tavasszal, Velencében vásároltam egy kis üveg vongole kagylóbelet, páclében eltéve. Tartogattam, tartogattam, vártam a különleges alkalomra, majd végre hozzájutottam egy adag héjjas vongole kagylóhoz is.
Így már nem volt kérdés: meg kell csinálnom a különlegességet és már azt is tudtam, hogy rizottóval tisztelem meg az én kis kagylóimat!

Íme a recept  4 személyre:
300 gramm Arborio (vagy bármilyen más rizotto) rizs
1 liter húsleves alaplé (kockából is lehet csinálni, ha sietünk)
2 evőkanál olívaolaj
30 gramm vaj
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 kis üveg vongole kagylóbél (elhagyható, ha van friss vongole kagyló)
3 marék friss vongole kagyló
1,5 dl száraz fehérbor
70 gramm vaj a pihentetéshez
2 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágom  és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon, lassú tűzön kb negyed óra alatt puhára párolom (de semmiképpen nem pirítom).
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adom a pácolt vongole kagylóbelet, majd várok, hogy elfője az összes levét és csak ezután adom hozzá a rizst,  amit nagy lángon szépen megkapatok, amíg a rizsszemek elkezdenek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre veszem a lángot, hozzáöntöm a fehérbort és hagyom, hogy a rizs magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott alaplevet merőkanalanként adagolom a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergetem, masszírozom a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó. Kb 15 perc után (azaz a főzés háromnegyedénél) hozzáteszem a még zárt, friss kagylókat is, hogy azok kicsit megfőjenek a rizottó krémes levében és szépen kinyíljanak. (amelyik nem nyílt ki, ne feszegessük, dobjuk ki nyugodtan, mert romlott lehet!)
Kb 20-25 perc alatt "al dente" lesz a rizottó, ekkor elzárom alatta a gázt és hozzáadom a hideg(!!!) 70 gramm vajat és a nagyon kevés parmezánt. (a halhoz, tengeri herkentyűhöz nem igazán passzol, de a vongolét érdekes módon tökéletesítette a csipetnyi sajt)
Fedővel lefedve 3-4 percig hagyom olvadni, majd alaposan összekeverem és frissen tálalom.

Feketeszeder leves

Ebben a melegben nagyon kapósak a hideg levesek. Főleg, ha savanyúak is. A gyerekek ezévi legnagyobb slágere a feketeszeder, így már többször is készítettem belőle gyümölcslevest. Most végre meg is osztom veletek. Mi jó krémesen szeretjük, de ha hígabban szeretnétek, kevesebb pudingport tegyetek bele. Remélem még hozzájuttok a szederhez és elkészítitek ezt a finomságot!

Hozzávalók:
fél kiló feketeszeder
1 liter víz
1 csapott kávéskanál citromsav
2 púpos evőkanál pudingpor
5 dl tejszín
cukor (ízlés szerint
1 kávéskanál vaníliakivonat

A feketeszedret hideg vízzel alaposan leöblítettem, meghintettem 2-3 evőkanál cukorral, majd hagytam 1 órát állni, hogy levet eresszen. Felöntöttem a vízzel, hozzáadtam a citromsavat és feltettem főni. Nem hagytam sokáig, forrás után kb 5 percig főtt. Közben a tejszínt összekevertem egy kézi habverővel csomómentesre a pudingporral, majd a szedres leveshez adtam a vaníliakivonattal együtt és addig kevertem, amíg be nem sűrűsödött amolyan krémes állagúra. Megkóstoltam és még kicsit megcukroztam, majd hagytam kihűlni és a végén hűtőszekrényben hűtöttem le teljesen hideggé.

Aki nem szereti a magos gyümölcsöt, passzírozza át, de a rövid főzési időtől a gyümölcsök nagy része egészben marad, így isteni friss gyümölcslevest tehetünk az asztalra.

Török pide

Amikor megláttam ezt a finomságot Barbi konyháján, azonnal tudtam, hogy el kell készíteni. De múlt héten akkora volt a hőség, hogy egyszerűen képtelen voltam rávenni magam a tészta készítésére, majd sütésére.
Nem, nem tévedés és nem is elírás: nem pitéről van szó kérem szépen, hanem pidéről. Maga az alaptészta olyan, akár a pizza, feltétnek is bármit rá lehet pakolni. A fő különbség az alakjában van, csónakká kell formázni, ráadásul, hogy ne érezzük a tésztát olyan száraznak, érdemes víz helyett fele víz-fele tej kombinációt használni. A felcsavart szélekbe pedig kötelező sajtot tölteni, egyszerűen ellenállhatatlan lesz tőle!
És, hogy sütés után csodásan aranyló színe legyen, a kiálló tésztákat kenjük le tojással.
Az eredmény pedig magáért fog beszélni. Az én pasijaim legalább tízszer elmondták, hogy ez mennyire finom és készítsek holnap is ilyet! Rég kaptam már ennyi bókot :-)

Hozzávalók 8 pidéhez:
60 dkg liszt (lehet fele-fele tönköly-sima)
2 dl tej
1 dl víz
1 kávéskanál cukor
1/2 kocka friss élesztő
1 teáskanál só
1 dl olaj

húsos töltelékhez (4 pide):
500 gramm darált hús
1 üveg Dolmio szósz
1 nagy mozzarella golyó

csirkemájas töltelékhez (4 pide):
1 nagy fej vöröshagyma apróra vágva
1 gerezd fokhagyma
500 gramm csirkemáj
kakukkfű
só
bors
1 paradicsom apró kockára vágva
fél csokor petrezselyem

20 dkg reszelt trappista sajt

A lisztet keverőtálba tettem, közepére mélyedést nyomtam az öklömmel. Ebbe öntöttem a langyosra melegített tej és víz keverékét, amibe beleszórtam a cukrot, majd belemorzsoltam az élesztőt. 10 percig hagytam kelni, majd hozzáadtam a sót és az olajat is és tésztakeverővel 8 percen át dagasztottam. Ezután letakartam és meleg helyen hagytam 1 órán át a duplájára kelni. (nekem triplája lett, így a végeredmény egy hihetetlenül könnyű sült tészta lett!)

Amíg a tészta kelt, elkészítettem a kétféle tölteléket. Először a darált húst megpirítottam kevés olajon, hozzáadtam a Dolmio szószt és hagytam kb 10 percig összeforni. Lezártam alatta a gázt és hagytam kihűlni.
Következett a máj. A hagymákat megpucoltam, apróra kockáztam és kevés olajon megfuttattam. Majd hozzáadtam a vékony (ujjnyi) csíkokra összevágott (előzőleg alaposan megmosott) csirkemájat és 5 percen át nagy lángon pirítottam. Végül kakukkfűvel és borssal fűszereztem, majd hagytam kihűlni és hidegen sóztam (nehogy megkeményedjen)

Amikor a tészta megkelt, 8 egyenlő részre vágtam és mindegyik kis bucit ovális alakúra nyújtottam. Mindegyik hajócska oldalára vékony csíkban reszelt sajtot szórtam és óvatos mozdulatokkal feltekertem, de csak annyira, hogy középen maradjon egy "kényelmes fedélzet" a tésztahajón.

Nekem egyszerre 3 hajócska fért rá a sütőlapomra, így a tálcát befedtem sütőpapírral, és egymás mellé helyeztem a három tésztahajót. Első körben a májasat sütöttem: a csirkemájat beletöltöttem a pide közepébe, majd megszórtam az apró kockára vágott paradicsommal és az apróra vágott petrezselyemmel, végül meghintettem reszelt trappistával. Végül a szabadon maradt tésztaszéleket megkentem tojással.
Kb 30 percig sütöttem, amíg a szélek szépen meg nem pirultak.

A húsos pidéket is hasonlóan készítettem: középre jött a darált húsos töltelék, majd a tetejére tépkedtem a mozzarellából, megkentem a tésztaszéleket tojással és már ment is a sütőbe.

Bonyolultabb ám leírni (és végigolvasni), mint elkészíteni, ezért bátran ajánlom mindenkinek. És persze töltelékek terén itt is csak a fantázia szab határt!
Barbi drága, örök hálám ezért a finom receptért!

Töltött cukkinivirág

Anyósoméknál töltött 1 hét nyaralás alatt ismét sok finomság készült (akárcsak tavaly). Azért imádok náluk főzni, mert csak ki kell menni reggel a kertbe és kiválasztani az aznapi alapanyagokat. Amikor megláttam a cukkinivirágot, teljesen le voltam nyűgözve, hiszen már régóta vadászom rá, de rövid élettartama miatt nehéz a piacon hozzájutni (leszedés után kb még 6 órát bírja, aztán már annyira elhervad, hogy nem lehet tölteni)

Ez az étel az olaszoknál rendkívül népszerű. Általában mozzarellával töltik és sörtésztába mártva ropogós aranybarnára sütik. Rengeteg receptet olvastam, mert szerettem volna valami ütős tölteléket csinálni, végül egy egyszerű, mégis nagyszerű finomságot alkottam.

Hozzávalók:
12 cukkinivirág

a töltelékhez:
100 gramm krémsajt
2 evőkanál apró kockákra vágott nyers cukkini
kakukkfű
só
bors

a sörtésztához:
1 tojás
3 púpos evőkanál liszt
1 dl sör

A cukkinivirágokat óvatosan megmostam (volt rajtuk pár bogárka), majd szintén nagyon óvatosan próbáltam kiszedni középről a bibéjüket, porzójukat (mivel ez keserű) - több-kevesebb sikerrel. Mármint kiszedni sikerült, csak közben néhány virág szétszakadt. Szerencsére ez nem okozott problémát, persze sütésnél figyelni kellett, hogy ne süssem túl, mert akkor bizony a töltelék kicsorog.
Szóval virágok bibétlenítve és megmosva. Ezután egy tálkában összekevertem a tölteléknek valót, majd óvatosan szétnyitottam a virágot és egy kiskanál segítségével megtöltöttem.
Végül elkészítettem a sörtésztát: habosra vertem egy kézi habverővel a tojást, majd belekevertem a lisztet, végül felöntöttem a sörrel és lazán elkevertem.
A töltött virágokat ebbe a masszába mártottam és már tettem is bele a forró olajba. Annyi olajat használtam, hogy a virágok elmerüljenek, így a forgatás izgalmát (és a töltelék kifolyását) elég jól el tudtam kerülni. Aranybarnára próbáltam sütni, de rájöttem, hogy ha sokáig sütöm, elkezd kijönni a krémsajt a belsejéből, így megelégedtem a szépséges halvány sárga színnel (azért még így is ropogós lett).
Kizárólag frissen érdemes fogyasztani, ha kihűlt, sajnos eléggé "szottyos" lesz.

Ha tehetitek, próbáljátok ki ezt a különlegességet: macerás ugyan, de nagyon finom!
(és szerintem tökvirággal is működik, bár ezt még nem próbáltam, de ami késik...)

Zöldborsós rizottó rántott májjal

Itt a zöldborsó, tele vannak vele a kertek, a piacok. Mi mást is készíthettem volna belőle először, mint rizottót :-)
Hozzáteszem, sajnos a zöldborsót nem igazán kedvelem, levesben még elviselem, főzeléknek nem bírom megenni, a menzán viszont rizibiziben imádtam. Úgyhogy gondoltam, nagy baj nem lehet, ha rizottóba teszem. És nem lett, sőt. Sütöttem mellé pár rántott csirkemájat, hogy a férfiak is örüljenek és örültek, de nagyon. Szokás szerint megint nem maradt semmi...

Hozzávalók 4 személyre
4 nagy marék rizottó rizs (kb 300 gramm)
1 liter zöldség alaplé (ha kevés lenne a főzés végére, lehet még kevés vízzel pótolni)
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
3 marék zöldborsó
50 gramm vaj a pihentetéshez
10 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez
rántott csirkemáj

 A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon serpenyőben, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam (de semmiképpen nem pirítottam). 
Majd hozzáadtam a rizst,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre vettem a lángot, rászórtam a zöldborsót, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a rizs magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott zöldség alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Kb 20 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt), ekkor elzártam alatta a gázt és hozzáadtam az 50 gramm vajat és a kevés parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni.

Tálaláskor a már előre kisütött csirkemájat halmoztam a rizottó tetejére. Telitalálat volt a párosítás!

Feketeszedres joghurttorta

Javában dúl a feketeszeder szezon, én pedig valami finom szedres tortára vágytam. A hétvégén sógornőm készített istenibarackos joghurttortát, gondoltam, ez tökéletes lenne szederrel.
Alapnak a jól bevált darált keksz+vaj kombót választottam, ami remekül ment a krémes, fanyar joghurthoz.
Összességében egy nagyon finom, gyors tortát sikerült összedobni, amiből biztosan készül még pár ismétlés, csak mindig más idénygyümölccsel.

Hozzávalók:
500 gramm feketeszeder
400 gramm natúr joghurt
500 ml habtejszín
1 zacskó expressz zselatin fix
2 evőkanál porcukor

az alaphoz:
250 gramm darált keksz
130 gramm olvasztott vaj

a tetejére:
kb 12 szem szeder, hosszában félbevágva
tortazselé

Először a keksz-alapot készítettem el: a vajat megolvasztottam, hozzáadtam a darált kekszhez és villával elkevertem. Majd egy 23 centis tortaforma aljára szórtam, kanállal elsimítottam és egy egyenes talpú pohár segítségével oda"döngöltem" a forma aljához.
Hűtőbe tettem, majd nekiláttam a krém elkészítésének.
A feketeszedret átöblítettem, kiszedtem belőle pár darabot (kb 12 szemet), amit majd a díszítéshez fogok használni.
Egy nagy tálba öntöttem a joghurtot és a zselatin fixet, majd kézi habverővel alaposan összekevertem. Hozzáadtam a 2 evőkanál porcukrot (nekem így pont jó édes lett, de aki édesszájúbb, tehet bele többet is), végül hozzáöntöttem a folyékony habtejszínt és ezt is alaposan elkevertem kézi habverővel.
Az utolsó feladat a szeder óvatos hozzákeverése volt: beleöntöttem a joghurtos krémbe, majd óvatos mozdulatokkal, egy kanál segítségével átkevertem, hogy mindenhova jusson a szederből.
A hűtőből kiszedve a tortaformát, a krémet a kekszalapra öntöttem, majd visszatettem a hűtőbe dermedni 2 órára.
2 óra elteltével elkészítettem a tetejére csorgatott tortazselét a hátoldalon lévő használati utasítás szerint, majd a megdermedt tortára tettem a félbevágott szederszemeket, amire próbáltam egyenletesen rácsorgatni a zselét. Egész éjszakára ment a hűtőbe a torta, majd tálalás előtt óvatosan körbevágtam késsel és leszedtem a kapcsos szélét.

Jó étvágyat hozzá!

Sárgadinnye pármai sonkával

Egy hihetetlenül egyszerű, hűsítő, mégis igen elegáns előételt hoztam ma nektek. Életemben először még gyerekkoromban ettem ilyet, egy külföldön élő ismerősünk mutatta meg, hogy hogyan is kell igazán élvezni a sárgadinnyét. (amúgy bevallom, nem igazán szeretem a sárgadinnyét, de így, pármai sonkával gyakorlatilag bármikor hajlandó vagyok megenni akár egy egész dinnyét is! :-)
Aztán persze betört Magyarországra is az elit finomság és gyre több fogadáson, éttermekben lehetett vele összefutni.
Az egyik legfontosabb összetevője a sonka, ugyanis egyszerű gépsonkával nem működik, csak a hajszálvékonyra szeletelt füstölt sonkával. Nem muszáj pármainak lenni, mi például a Montenegróban vett njegosi sonkával is ugyanúgy élveztük, sőt!
És persze a sárgadinnye sem mellékes, bár ott sajnos elég lutri a vétel, de ha van egy édes, finom sárgadinnyénk, mellé finom füstölt sonkánk, máris nyert ügyünk van.

Hozzávalók:
sárgadinnye
pármai sonka (vagy bármilyen, vékonyra szeletelt füstölt sonka)
fogpiszkáló

A recept igen egyszerű: Félbevágtam a sárgadinnyét, egy evőkanállal kivájtam a magokat, majd a fél dinnyéket 4 szeletre vágtam (összesen 8 szeletet kaptam) és mindegyik szeletet egy éles késsel levágtam a héjáról. Majd a kis gerezdeket 6 kockára vágtam. Ezután a sonkákat is vékony csíkokra vágtam (kb olyan széles legyen, mint a dinnyekocka), és már csak össze kellett rakni. Mindegyik dinnyére egy fogpiszkáló segítségével tűztem egy-egy darabka sonkát.
Fogyasztás előtt alaposan lehűtöttem és jéghidegen kínáltam!

Krémsajtos csokoládés brownie

A receptet a Colors in the Kitchen blogon láttam. Mivel már készítettem innen sütiket, tudtam, nem lesz csalódás és igazam is lett. Isteni brownie ez, már csak kevés málnalekvár tehette még feledhetetlenebbé ezt a csokoládés csodát. Próbáljátok ki, megint csupacsoki élvezetben lesz részetek.

Hozzávalók: (én 25*35 cmesw tepsiben készítettem)

a csokis brownie-hoz:
150 g vaj

300 g étcsoki

190 g nádcukor

5 közepes tojás

115 g (tönköly)liszt

1 1/2 ek. kakaó

a krémsajthoz:

250 g krémsajt

2 tojássárgája

90 g porcukor

A vajat a csokoládé felével felolvasztottam, majd félretettem hűlni. A csokoládé másik felét apróra vágtam és szintén félretettem. Majd robotgépbe öntöttem az olvasztott csokit, hozzáadtam a cukrot és egyenként a tojásokat. Végül következett a liszt, a kakaópor és a csokoládé darabok.

Ezt egy sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöttem, majd kikevertem a krémsajtot is a tojássárgákkal és a porcukorral. Ezt a krémsajtos öntetet a csokis masszára öntögettem és egy kanál nyelével örvényeket csináltam a két színű masszába. Sajnos a krémsajtos masszám kicsit folyós volt, így az örvények nem olyan látványosak, viszont a süti élvezeti értékén ez mit sem változtat.

180 fokra előmelegített sütőben 35 percig sütöttem.

Belül krémes maradt, házi málnalekvárral tálaltam.

Gombás guba

Ismét részt vettem a Blogkóstoló játékon, ahol a játék házigazdája, Kisildi a Rózsaszín limonádé blogot sorsolta ki nekem. A játék lényege, hogy a megadott blogról ki kell választani egy nekem tetsző receptet és elkészíteni azt, majd adott határidőn belül közzétenni a blogomon. Szeretem ezt a játékot, mert sok izgalmas, új blogot lehet így megismerni és új receptötleteket is lehet találni bőven.
Limon blogján rengeteg finomságot láttam, több recept között is hezitáltam (amiket később biztosan el fogok készíteni), végül egy számomra új, mégis nagyon egyszerű ételt választottam.
Ez egy sós guba, ami hasonlóan készül, mint az édes gubák (pl mákos guba), csak csupa sós alapanyagot adunk hozzá. A végeredmény pedig egy isteni ebéd, de akár reggelinek is el tudnám képzelni.
Limon sajttal és sonkával készítette ezt a sós gubát, én baconnal, gombával és sajttal. De természetesen azt teszünk bele, amit csak kedvünk tartja, itt is csak a képzelet szab határt, úgyhogy kedves háziasszonyok, ismét elő a fantáziával és tessék sós gubát készíteni.

Hozzávalók:
5 db szikkadt kifli (de ne legyen csontszáraz, 2-3 napos kifli tökéletes)
5 dl tej
1 tojás
1 fej vöröshagyma
200 gramm gomba
100 gramm kockázott baconszalonna
200 gramm reszelt sajt
só
bors
szerecsendió
diónyi vaj

Először elkészítettem a "tölteléket", azaz a kockabacontzsírjára sütöttem, majd rádobtam a kockára vágott vöröshagymát. végül a gombát. Kb 10 percet pirítottam, picit sóztam, borsoztam és elzártam alatta a lángot.

A kifliket ujjnyi karikákra vágtam. Elővettem egy jénai tálat, kivajaztam. Egy külön tálban a tejet összekevertem a tojással, a borssal, a szerecsendióval és a sóval, majd a kiflikarikákat egyenként megmártottam benne és a jénai tál aljára ebből a tejes kiflikarikából szorosan egymás mellé leraktam. Majd megszórtam kevés sajttal és a tetejére a tejbe mártott kiflikarikák másik felét tettem. A maradék tojásos tejjel meglocsoltam a rakott kiflit, végül az egészet alaposan megszórtam reszelt sajttal és 200 fokos sütőben addig sütöttem, amíg az egész guba meg nem emelkedett és a tetején a sajt szép pirosra nem sült.

Almás-szilvás pite

Anyósoméknál vödörszámra lehet szedni az almát, azt a kemény, zöldes, savanyú fajtát. A gyerekek meg vannak érte őrülve, minden nap megesznek kettőt, úgyhogy gondoltam egyet és sütit készítettem belőle.
És hogy igazán pikáns legyen, kevertem az almák közé szilvát, az egészet megszórtam fahéjjal, alaposan összeforgattam, majd így szórtam a tészta tetejére.
Hmmmm, próbáljátok ki, mert frissítő és fantasztikusan finom párosítás!

Hozzávalók: (35*25 tepsihez)
450 gramm liszt
280 gramm fruktóz (anyósom receptje 380 gramm cukrot ír, de a fruktóz édesebb, így kevesebb is elég belőle)
1 1/2 csomag sütőpor
150 gramm puha vaj
3 tojás
3 dl tej

50 dkg alma megpucolva, felkockázva a tészta tetejére
20 dkg magozott, félbevágott szilva a tészta tetejére
1 teáskanál fahéj
porcukor a díszítéshez

A hozzávalókat (liszt, sütőpor, fruktóz, vaj, tojás és tej) beletettem a robotgépem táljába, majd a keverővel kb 10 perc alatt csomómentesre kevertem.
Majd egy 25*35 centis tepsit kibéleltem sütőpapírral, beleöntöttem a nyers tésztát és a tetejét jó sűrűn
teleraktam a fahéjjas szilvás almával. Majd 220 fokos sütőben 35-40 perc alatt aranybarnára sütöttem.
A sütőből kivéve hagytam kihűlni, majd felszeleteltem és porcukorral meghintve kínáltam.

Ricet, avagy a szlovén árpaleves

Júliusban elutaztunk Szlovéniába, ahol megpróbáltunk felmászni a Júlia Alpok legmagasabb hegyére, a Triglavra. Első nap feljutottunk a csúcs alatt található pihenő- és menedékházba, a Triglavski Domba, ahol a kinti 5 fokos hideg után igen jól esett a Domban kapható forró, szlovén árpaleves, a ricet. Így természetes volt, hogy kikérdezem a szakácsot, mégis hogyan készítette.
Egy igen gazdag , sűrű levesről van szó: van benne répa, zeller, petrezselyem, füstölt sonka, bab és persze hántolt árpa. Sűrűségét az árpából kifőlő keményítőnek köszönheti, így nincs is szükség sűrítőanyagra a készítésekor.
Tudom, nem egy nyári könnyűség, de annyira jól esett most nosztalgiázni!
Hűvösebb napokon mindenképpen készítsétek el, igazán magyar gyomornak való egytálétel!

Hozzávalók:
200 g füstölt sonka
300 g hántolt árpa (gersli)
2 liter húsleves alaplé (lehet kockából is)
1 gerezd fokhagyma
1 babérlevél
1 evőkanál apróra vágott petrezselyem
1 evőkanál apróra vágott zellerlevél
1 apróra vágott hagyma
2 karikára vágott sárgarépa
2 karikára vágott fehérrépa
1 evőkanál apró kockára vágott zeller
1 konzerv bab
egy csipet bors
1 csapott teáskanál pirospaprika

Kevés olajon  megpirítottam az apróra vágott vöröshagymát, majd hozzáadtam a felkockázott füstölt sonkát és kicsit megpirítottam. Ezután hozzászórtam a pirospaprikát és a borsot, összekevertem a hagymás hússal és már borítottam is rá az előzőleg 3 vízben is alaposan átmosott hántolt árpát. Felöntöttem a 2 liter húslevessel, beledobtam a babérlevelet és az összevágott petrezselymet és zellerlevelet, majd 60 percen át főztem. Ezután beletettem a fokhagymát, a felkarikázott sárga- és fehérrépát, a zellert és 30 percig főztem, amíg a zöldségek meg nem puhultak. Végül hozzáadtam a konzerv babot (a leve nélkül), hagytam még kb 10 percig összerottyanni - addigra a levének már jó sűrűnek kell lennie - végül lezártam alatta a gázt és tálaltam.

Fahéjas amarénás minicsiga

A gyerekek rágták a fülemet, hogy kérnek valami édességet. Én meg szétnéztem a hűtőben és egy éppen még jó, de másnap már lejáró leveles tésztába botlottam. Jó, gondoltam, lesz kakaós csiga. De akkor Misike azt mondta: Te miért nem csinálsz soha fahéjas csigát? Tényleg, miért is nem? - tettem fel magamnak a kérdést. Hiszen annyira, de annyira finom!
És hogy ne legyen olyan unalmas, feldobtam pár szem házi amarénával (mert ez az új szerelem).
Hohóóó, úgy kellett eldugnom 2 kis minicsigát Apának, aki annyira meg volt tőle bolondulva, hogy még aznap el kellett caplatnom a boltba újabb leveles tésztáért és készíteni még egy adagot :-)

Hozzávalók:
leveles tészta (én az előre kinyújtottat veszem)
3 evőkanál nádcukor (de a sima kristálycukor is jó)
1 teáskanál őrölt fahéj
amaréna meggy

A cukrot összekevertem a fahéjjal és a kitekert leveles tésztára szórtam, vigyázva arra, hogy egyenletesen oszoljon el a tésztán, mindenhova jusson belőle. Majd egy sodrófával még kicsit bele is nyomkodtam a tésztába, hogy feltekeréskor ne hulljon mindenfelé a cukor. Majd a fahéjas leveles tésztát 12 csíkra vágtam (széltében),  és mindegyik csíkra 5 félbe vágott amaréna meggyet tettem.
Majd a kis csiguszokat szépen sorban feltekertem, felállítva egy alufóliával fedett tálcára tettem és betoltam a forró sütőbe. Kb negyed óra alatt kész lett, de érdemes nézegetni, nehogy odaégjen.
Próbáltuk megvárni, míg kihűl, de vigyázat,  ha egyszer belekóstolsz, nem fogod tudni abbahagyni!

Nyári szünet

Úgy döntöttem, idén is kiveszem jól megérdemelt szabadságomat Marka boszikonyhájában. No ne gondoljatok semmi különösre, a kép csalóka, bár az biztos, hogy egy ilyen helyen szívesen pihenném ki a fáradalmakat!
Mindössze arról van szó, hogy szükségem van 2 csodálatos, internet nélküli hétre itthon, amit a családommal tölthetek anélkül, hogy minden étkezésnél fényképeznék, éjjelente recepteket írnék - akár hajnalig - a blogra.
Egyszóval nálam most jött el a vakáció a blogon.

Marka boszikonyhája legközelebb augusztus 5-én nyit ki, és persze ne aggódjatok, addig is készítek ám sok finomságot, mivel a boszikonyha változatlanul üzemel, így csupa új recepttel várlak Titeket!

Szép nyarat kívánok Nektek is!

Málnalekvár

Eddig igazán nem voltam oda a málnalekvárért, ezt a gyümölcsöt én inkább nyersen, bokorról letépkedve szerettem világ életemben. Aztán készítettem egy isteni csokoládés pilletortát ( a héten immáron a másodikat), amihez málnapürét készítettem, de túl sok volt a püré, így a maradékot cukorral felfőztem és üvegbe tettem. Hmmmm, mennyei málnalekvár lett a jutalmam, amit vajas kalácsra kenve tüntettünk el a gyerekekkel.
Így született a döntés, ebből még kell pár üveggel. Így vettem 2 kiló málnát és elkészítettem, még nagyikám módszerével, azaz lassan rotyogtatni, amíg be nem sűrűsödik.

Hozzávalók:
2 kg málna
350 gramm cukor (én nem szeretem édesen, de ezt mindenkinek saját ízlése szerint ajánlom)
1 csapott kávéskanál citromsav (ettől szép, élénk piros marad a színe)

A málnát átöblítettem (kis bogárkák eltüntetése céljából), majd egy lábasba tettem és ráöntöttem a cukrot és a citromsavat. A legalacsonyabb lángon gyöngyöztettem, közben gyakran megkavargattam, nehogy leégjen. Kb 1 órán át főztem, ekkor egy kiskanállal kiszedtem egy tányérra pár cseppet és amikor láttam, hogy elkezd dermedni, tudtam, hogy megfelelő állagú lett a lekvárom.
Csírátlanított üvegekbe töltöttem, majd fejre állítottam őket pár percre, hogy vákumozódjanak. Végül száraz dunsztban hűltek és várnak a további felhasználásra.

(A befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt)

Omlós sertésragu tinóruval és gomolyával

Az Őrülten jó ételek receptjei közt találtam ezt az ételt. Annyira gusztusos volt róla a kép, hogy azonnal megkívántam. Másnap reggel már ott toporogtam a hentesnél: "kérekszépenfélkilótarját". 70 deka lett belőle, mondtam, hogy maradjon, mert elfogy. És elfogyott. A gombát a mélyhűtőből szántam beletenni, érdes tinóru várja lefagyasztva sorsát. De ekkor ért az igazi ajándék: a gombász bácsinál hatalmas, tenyeremnél nagyobb tinóru várt rám. Fél kilós volt a drága, megvettem.
Aztán már csak a gomolya volt hátra, házi tejesemnél csodálatos juhgomolya várt rám.
Otthon másfél óra alatt összedobtam és életem egyik legfinomabb, legomlósabb, legszaftosabb sertésraguját sikerült összehoznom. Köszönet érte, kedves Csaba!

Hozzávalók:
70 dkg sertéstarja
2 evőkanál mustár (nekem most csak magos francia mustárom volt)
őrölt bors
25 dkg erdei gomba (nálam ez érdes tinóru volt)
15 dkg gomolya sajt
2 fej vöröshagyma
6 gerezd fokhagyma
olaj
rozmaring
só

A tarját kb 2*3 centis kockákra vágtam, majd bekentem mustárral, borsoztam, jól összekutyultam, hogy mindenhova jusson a fűszerekből és délutánig a hűtőbe tettem pácolódni.
Délután elővettem a húst, 2 evőkanál olajat felforrósítottam egy széles serpenyőben és a húsokat megpirítottam. Majd hozzáadtam a csíkokra vágott vöröshagymát és a szeletekre vágott fokhagymát és hagytam, hogy a hús által kieresztett saját levében főjön kicsit ez a hagymás egyveleg.
Végül hozzáadtam a vékony szeletekre vágott gombát, egy csapott evőkanál friss, apróra vágott rozmaringot, megsóztam a ragut és felöntöttem annyi vízzel, ami félig ellepi. Kis lángon, fedő alatt kb 50 percet pároltam, de közben folyamatosan nézegettem, ha elfőli a levét, tudjam pótolni.
Végül, amikor a hús megpuhult, hozzáadtam az összevágott gomolyát és hagytam, hogy beleolvadjon a szaftba. Bulgurral tálaltam.