Töltött cukkini

Nagy kedvencemet osztom meg veletek, annyira nagy kedvencet, hogy volt idő, amikor minden héten csináltam töltött cukkinit. (sőt, mindenbe cukkinit tettem:levesekbe, rántottába, lecsóba, rizsbe)
Érdekes, mert az első próbálkozásom rettenetesre sikerült, nem sült át a cukkini, szinte nyersen ropogott a számban, valahogy nagyon nem értek össze az ízek. Aztán évek hosszú kísérletezése adta ezt a végeredményt.

Hozzávalók 4 személyre:
4 közepes cukkini (én nem szeretem a tölteni valót, mert hatalmas, nehezen kezelhető és a belsejét ki kell dobni. Szerintem sokkal zsengébb a közepes, ráadásul hamarabb  is megsül)
500 gramm darált pulykahús (de lehet csirke vagy sertés is)
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 egész paradicsom
8-10 friss bazsalikomlevél
1 csomag (azt hiszem 125 gramm) gyorsrizs (lehet érte kövezni:-)))
só, bors, pirospaprika
150 gramm reszelt mozzarella
200 gramm reszelt trappista

Elsőként a cukkiniket alaposan megmostam és kiskanállal kikapartam a belsejüket, úgy, hogy a cukkinik fala kb fél centis legyen mindenhol. Mivel zsenge cukkiniről van szó, a magjai is picik, puhák és ehetőek, így a kikapart belsőt félretettem egy mélytányérba.
Az apróra vágott vöröshagymát kevés olajon megpirítottam, majd hozzáadtam a fokhagymát és a darált húst. Alaposan megpirítottam, majd sóztam , borsoztam ízlés szerint. Aztán hozzáadtam a kikapart cukkinibelsőt, hozzátépkedtem a bazsalikomleveleket, belevágtam 2 egész paradicsomot és hagytam alaposan összefőni (ha nagyon elfőli  a levét, kevés vízzel lehet pótolni). A végén kiskanálnyi pirospaprikával színeztem.

Közben az előfőzött gyorsrizst annak rendje és módja - de legfőképpen használati utasítása - szerint megfőztem és a végén a már kész darált húsos finomsághoz adtam. Összekevertem, kicsit még sóztam és hagytam kihűlni. Amikor már langyos volt, belekevertem a lereszelt mozzarellát és ezzel a töltelékkel szedtem tele mindegyik cukkini-hajócskát. A tetejére reszelt trappistát tettem és 180 fokos sütőben kb 40-50 perc alatt készre sütöttem.
Jó étvágyat hozzá!

Étcsokoládés feketecseresznye lekvár

Újabb őrület, újabb különleges lekvár.

Minap a piacon járva megláttam, hogy az egyik standon a többi puha, élénkpiros cseresznyétől eltérően igazi fekete, ropogós cseresznyét árulnak. Hatalmas szemű, csodásan érett volt, az eladó megengedte, hogy belekóstoljak, és hmmmm, igazi finom cseresznyeíz!!!
El is határoztam, hogy készítek belőle valami lekvárt. Na, de az ember lánya, ha már egy Befőző csoport tagja, nem kezd el csak úgy cseresznyelekvárt főzni, kell bele furfang.
Eszembe jutott, hogy milyen jól menne hozzá az étcsokoládé és ha lúd, legyen kövér, de gyerekek számára fogyasztható is: rumaroma is került bele.

Íme a titok:
1 kg kimagozott fekete cseresznye
400 gramm kristálycukor
1 csomag 2:1 Dzsemfix extra
80 gramm 70%-os étcsokoládé
1 kávéskanál rumaroma

A cseresznyét kimagoztam, majd hozzáöntöttem a cukrot és a dzsemfixet valamint a rumaromát és elkezdtem magas lángon forralni. Amikor felforrt, még 3 percig főztem, közben sűrűn kevergettem. Amikor lezártam alatta a gázt, az apró kis darabkákra tördelt étcsokoládét beleöntöttem és lazán elkevertem.

A forró lekvárt az üvegekbe töltöttem, majd a kupakot rácsavarva azonnal fejre állítottam és kb 5 percig így is hagytam. Majd visszafordítva betettem az akkor már kihűlőben lévő sütőbe és egész éjjel hagytam ott kihűlni a lekvárokat.

(A befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam Domestos-os vízben és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt.)

Ebből a mennyiségből 2 db 370 ml-es és egy 220 ml-es üveg lett tele.

Marcipános eperlekvár

Gasztrobloggerek felbujtására megalakuló Befőzős kis csoportunk újabb eszméletlen lekvárt költött: marcipános eperlekvár. Már a neve is izgató, főleg annak, aki imádja az édeset!
Terveztem én még télen, hogy majd tavasszal lesz eperlekvár, meg cseresznyelekvár, de hogy ilyen szenvedélyes ételeket készítek, azt soha, de soha nem gondoltam volna! Egy új dimenzió tárult ki előttem, a gyümölcsök ilyenfajta felhasználásán még legmerészebb és legtitkosabb álmaimban sem révedeztem el, de a Befőzős csoportnak köszönhetően most kitárultak a kapuk, új értelmet nyert a lekvár kifejezés és én szárnyalok!!!

Újabb szárnyalásom eredménye ez a marcipános csoda, amihez kell:
1 kg finom magyar eper
fél kg cukor
1 csomag 2:1 Dzsemfix extra
120 gramm 1:1-es marcipán (de a sima bolti marcipánmassza is tökéletes)

A megpucolt és alaposan megmosott, majd félbevágott epret a cukorral és a dzsemfixszel egy lábasba öntöm és felforralom, majd forrástól számított 2-3 percig tovább főzöm. Ha lezártam alatta a gázt, hozzáöntöm a lereszelt marcipánt és alaposan összekeverem.
A forró lekvárt az üvegekbe töltöm, majd a kupakot rácsavarva azonnal fejre állítom és kb 5 percig így is hagyom. Majd visszafordítva beteszem az akkor már kihűlőben lévő sütőbe és egész éjjel hagyom ott kihűlni a lekvárokat.

(A befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam Domestos-os vízben és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt.)

Ebből a mennyiségből 3 db 370 ml-es és egy 220 ml-es üveg lett tele.

Banánfagyi csokiöntettel és tejszínhabbal

Ez az édesség már régóta nagy kedvenc, igazi házi fagyi! Bármilyen gyümölccsel ki lehet ám próbálni, de én imádom a banánt! Nagyon régen nem csináltam már és az elkészítéshez most az adta az ötletet, hogy a pénteken megjelent GoodFood magazin oldalán láttam. Nem bírtam ellenállni:-)
Az egészben az a vicces, hogy egy végtelennek tűnő termékbemutatón kaptam az ötletet, hogyan is készítsek egyszerűen fagyit.(mármint ha nincs fagyigépem. Márpedig nekem nincs...) Csak le kell fagyasztani az alapanyagot, azaz a gyümölcsöt (ami lehet banán, eper, málna, barack...tényleg szinte bármi), aztán, amikor már jó kőkemény, felöntöm kevés tejjel, hozzáadok ízlés szerint mézet/cukrot/édesítőszert, aztán előkapom a jó öreg botmixert és hadd szóljon!

Hozzávalók 4 személyre:
4 banán apróra összevágva
1 dl tej (vagy tejszín a még krémesebb hatás elérése érdekében)
1-2 evőkanál méz

Az egészet összeturmixolom, aztán ízlés szerint díszítem csokiöntettel, manduladarabokkal, mentaszósszal, tejszínhabbal.
Mennyei finomság a forró napokra!

Tenger gyümölcsei saláta füstölt lazacdarabokkal

Ezt a receptet két dolog miatt szeretem: az egyik, mert könnyű nyári esti vacsi  is lehet belőle, a másik, mert elküldtem a Mindmegette.hu-ra, ahol meg is jelentették:-)

Készítettem én már hasonlót régebben, de ezt most megspékeltem egy kis füstölt lazaccal, ami kifejezetten jól passzolt a már bevált tenger gyümölcsei salátához. (A Lidl-ben elég barátságos áron lehet hozzájutni nagyon finom, vastag szeletelt füstölt lazachoz)

Hozzávalók:

15 dkg füstölt lazac
50 dkg mélyhűtött tenger gyümölcsei keverék
5 dkg vaj
olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
friss bazsalikomlevél
1 jégsaláta
10 dkg ruccola
1 fej radicchio saláta
só

bors

Az öntethez:
1 dl tejföl
majonéz
só
bors
4 csemegeuborka

metélőhagyma

Elsőként vegyük ki a mélyhűtőből a tenger gyümölcsei keveréket, majd serpenyőben kevés olívaolaj és vaj keverékét forrósítsuk fel, adjuk hozzá a tenger gyümölcseit, 2 gerezd fokhagymát apróra vágva és 5 bazsalikomlevelet vékony csíkokra szeletelve, sózzuk, borsozzuk, majd kezdjük el párolni. Kb. 1/4 óra alatt elkészül.

Ekkor egy nagy tálba öntsük a laskára vágott jégsalátát, tegyünk bele kevés radicchiót és rukkolát, öntsük hozzá a tenger gyümölcseit, és alaposan keverjük össze.

Végül készítsünk hozzá mártást: 1 dl tejfölbe tegyünk kevés majonézt (ízlés szerint, folyamatosan kóstolgatva), sót és borsot. Belevághatunk friss metélőhagymából egy kis maroknyit, és nagyon apróra vágott csemegeuborkát is. Jól összekeverjük, aztán nyakon öntjük vele a salátát.

Tálaláskor a tetejére rakjuk a vékony csíkokra vágott füstölt lazacot.

Cserepes csirke

Évekkel ezelőtt kaptam Bulgáriából egy cserépedényt. Azon kívül, hogy nagyon mutatós darab, még igen praktikus is, mivel ezek a cserépedények hihetetlen finom ízű ételeket képesek varázsolni pár óra alatt a belsejükben.
Nagyon szeretek benne kísérletezni, de az egészen egyszerű ételeket is szívesen dobom össze, hiszen csak egymásra kell rétegezni a különböző alapanyagokat és a cserépedény elvégzi a maga dolgát, fantasztikus ízű egytálétel keveredik ki belőle!


Hozzávalók:
10 db csirke felsőcomb
2 fej pucolt vöröshagyma
1 paprika
2 paradicsom
6 gerezd fokhagyma
20 dkg gomba
10 dkg baconszalonna
2 szál friss rozmaring
2 dl száraz fehérbor
só
bors
liszt

Első és legfontosabb lépésként a cserépedényt és a tetőt beáztattam vízbe, hogy a sütés során a hőtől ne repedjen szét.
A csirkecombokat alaposan megmostam, megtisztítottam a rajta maradt pihéktől, majd besóztam. A megpucolt vöröshagymát, paprikát, paradicsomot és fokhagymát karikákra vágtam. A gombát megmostam, majd negyedekbe, a kisebbeket csak félbe vágtam. A baconszalonnát nagyobb csíkokra szeleteltem. Aztán a csirkecombokat megforgattam a lisztben és kevés olajon serpenyőben mindkét oldalukat megpirítottam, majd felöntöttem a 2 dl borral és hagytam kicsit párolódni a pikáns lében. (azért jó átforgatni lisztben, mert egyrészt így a csirkében benne maradnak az értékes levek, másrészt a liszt kicsit besűríti a mártást)
Majd következett a rétegezés. A tál aljára tettem annyi combot, amennyi kényelmesen belefért egymás mellé, majd jött rá hagymakarika, paprika, paradicsom, fokhagyma, gomba és szalonna. Végül megszórtam rozmaringlevéllel, sóztam és borsoztam és ráöntöttem a serpenyőből a boros lé felét. Aztán megint comb következett, rá a zöldségek, gomba, szalonna és a maradék bor. Rászórtam a maradék rozmaringlevelet, sóztam, borsoztam és felöntöttem annyi vízzel, ami az utolsó sort már pont nem fedi el. (ugyanis a csirke fog magából annyi lét engedni a párolódás során, ami végül a combok tetejéig fog érni)

180 fokos sütőben kb másfél órán át pároltam, majd levettem a fedőt róla, feltekertem a sütőt 200 fokra és még fél órán át sűrítettem a levét.
Kiszaggatott nokedlivel és tejföllel tálaltam, de lehet mellé krumplit vagy tésztát is kifőzni!

Jó étvágyat hozzá!

Akácvirágdzsem és szirup

A Befőző csoport kezdeményezésének hála sikerült másfél hete még egy fantasztikus édességet gyártanom: az akácdzsemet.
Én azt mondom, egyszer érdemes volt megcsinálni, de nem hiszem, hogy minden évben tizedelni fogom az akácfák dús virágait, mivel a munka rendkívül macerás.
Kezdem azzal a történetet, hogy előző éjjel hatalmas eső esett, így másnap nem is nagyon volt kedvünk kimenni akácvirágot gyűjteni. e sógornőmék voltak olyan lelkesek és önfeláldozóak, hogy a párjával együtt begyűjtöttek 2 nagy zacskónyit és lelkesen hozták haza. Budapestig hoztuk a zacskókat (szorosan lekötve, mert az akácvirágban bizony nem kevés bogárka éldegélne lelkesen, ha nem lennének őrült befőzők a világon.
Szóval, hazaérve gyorsan lehúzkodtam a virágokat a szárról (ez még egészen egyszerű volt, fel is lelkesedtem), de rajta maradt még a zöld kis csésze, ami tartja a szirmokat. A többi részt kidobtam bogarastul, szárastól, levelestől.
Aztán este fél 9-kor nekiestem a szirmoknak, szépen kitépegetni a zöld kelyhekből: 4 órányi tépegetés eredménye 110 gramm szirom lett, ami elég elkeserítő volt, tekintve, hogy iszonyú hátfájás és vaksághoz közeli állapot gyötört. Lefeküdtem aludni, majd másnap újabb 3 órányi gyötrelem (de itt már férjuram is besegített), így a végén összesen kb 300 gramm akácszirom jött össze.
És hogy  miért is ez a nagy kínlódás? Egyesek szerint a rajta maradt mindenfajta zöld résztől megkeseredik, így nem mertem kockáztatni!
Aztán nekikezdtem a feldolgozásnak. Az első aranyszabály, hogy minden zöldet távolítsunk el! A második aranyszabály, hogy tilos a szirmokat mosni, áztatni, mert az eredmény szintén keserű lesz.
Így tehát a 300 gramm szirmot felöntöttem 1 liter vízzel, gyorsan felforraltam és le is szűrtem az így kapott sárgás színű folyadékot (ugyanis szerencsére egyik befőzős kolléganő figyelmeztetett, hogy eléggé fűrészpor íze lesz a virágoknak főzés után, és így is lett!). Elfeleztem, és az egyik fél literbe belefacsartam fél citrom levét, valamint beleöntöttem 300 gramm befőzőcukrot, majd forrástól számítva még 2 percig főztem folyamatos kavarás mellett. Aztán csírátlanított üvegekbe töltöttem, fejtetőre állítottam 5 percre, majd a kihűlt sütőbe tettem éjszakára. Másnapra nagyon finom, zamatos dzsem lett belőle, ami vajas pirítóssal az igazi!

A leszűrt folyadék másik felébe (ami 5 dl lett) azonos (azaz 500 gramm ) mennyiségű kristálycukrot öntöttem és addig főztem, amíg magától be nem sűrűsödött méz sűrűségűre. Ugyanúgy csírátlanított üvegbe öntöttem (egy 375 ml-es üveg lett vele tele), lezártam, 5 percre fejtetőre állítottam, aztán másnap reggelig a hűlő sütőben hagytam teljesen kihűlni. Az íze is és az állaga is teljesen olyan volt, mint az akácmézé, csak a színe lett sötétebb.

Összességében az akácdzsem íze nem volt olyan feledhetetlen, hogy jövőre újra próbálkozzak, viszont a mézszerű szirup igen finom, de sajnos iszonyú macerás. Így a meglévő pár üveggel kell beérnünk:-)

Mozzarellás, darált húsos ravioli carbonara szósszal

Nagyon kedves barátok jöttek hozzánk a hétvégén vendégségbe és az volt a kérésük, hogy készítsek igazi házi tésztát.
Örültem neki, mert én is jobban kedvelem a házi frisset, mint a bolt szárazat, de valahogy ritkán esek neki a tésztagyúrásnak, pedig nagyon hamar kész van és az íze egészen más, mint csomagolt társáé.

A tészta elkészítése igen egyszerű: 100 gramm liszthez 1 tojást teszek, kevés sót szórok hozzá és alaposan összegyúrom. 4 embernek való adagot 300 gramm lisztből, 3 tojásból és sóból gyúrtam. Lisztnek jó a finomliszt is, de ha lehetőségetek van "00"-ás liszthez hozzájutni, inkább abból érdemes gyúrni, mert egy igen rugalmas, könnyen gyúrható és nyújtható tésztát kapunk belőle.

Miután összegyúrtam puha és rugalmas kis gombóccá, fóliába csomagoltam és betettem a hűtőbe 1 órát pihenni.
1 óra múlva elővettem a tésztagépemet és fokozatosan a legvékonyabbra nyújtottam a tésztámat. Akinek nincs tésztagépe, a sodrófa ugyanúgy megteszi. Miután a tésztát kinyújtottam, egy igen ügyes kis szerkentyűt vettem igénybe a ravioli elkészítéséhez. Ez a szerkentyű Ukrajnából származik, és egy kedves barátnőm szokta igen gyakran használni, de most kölcsönadta, hogy minél kevesebbet kelljen kínlódnom a töltött finomság elkészítésével.

A használata igen egyszerű, rá kell teríteni a tésztát, majd a lukakba a tésztára tenni a tölteléket, aztán újra leborítani egy réteg tésztával és sodrófával jó alaposan átmenni rajta, hogy a kis raviolik szétváljanak egymástól és könnyen ki lehessen venni a formából.

És a töltelék, amit a tésztapárnácskákba tettem:
30 dkg darált pulykahúst 1 fej apróra vágott vöröshagymával összepároltam, oreganoval és bazsalikommal fűszereztem, sóztam, borsoztam, majd, amikor kész lett és kihűlt, hozzáreszeltem kb 10 deka mozzarellasajtot és alaposan összekevertem.
Ezt a finom tölteléket tettem a tésztalapok közé, majd  lobogó sós vízben kb 5 perc alatt készre főztem.
TIPP: ha csak másnap szeretnénk elfogyasztani a tésztát, érdemes 1 percig forró vízben előfőzni, olívaolajjal meglocsolni és max 24órát hűtőben tárolni. Közvetlen fogyasztás előtt kell kifőzni teljesen!
Az elkészült tésztához carbonara szószt csináltam, azaz, amíg a tészta főtt, én apróra vágott baconszalonnát megpirítottam egy serpenyőben, majd a kifőtt tésztát beleforgattam, kicsit még átforrósítottam. Aztán lezártam alatta a gázt  és hozzáöntöttem 3 tojássárgája és 2 dl tejszín keverékét és jól összekevertem a tésztával.(ha nem zárom le, akkor a tojássárgás tejszín rántotta lesz és nem szósz!) Így a mártás egy selymes, lágy szószként vonta be a tésztát. Isteni élmény, érdemes kipróbálni!

Jó étvágyat hozzá!

Pudingok királya

Miután elkészültem a rebarbarás eperlekvárral, sokat törtem a fejemet, mihez is lehetne illő módon felhasználni.
És ekkor eszembe jutott Jamie Oliver egyik szuper receptje, amit a tévében láttam, és annyira guszta volt. Ehhez az édességhez mindenképpen valami savanykás lekvárt ajánl, ő mondjuk a málnára gondolt, nekem pedig azonnal a fincsi rebarbarás eperlekvárom jutott az eszembe.
A finomság nem más, mint egy házi készítésű puding (szerintem sokan azt sem tudjuk, hogyan is kell por nélkül pudingot készíteni), ami ezermilliószor finomabb, mint doktorötkeres társa. Mindenki próbálja ki egyszer, érdemes összehasonlítani a műt az igazival. Nem bonyolultabb, nm időigényesebb, viszont összehasonlíthatatlanul finomabb!

Hozzávalók 6 személyre:
12 evőkanál savanykás lekvár (jelen esetben rebarbarás eperlekvár)
6 dl tej
4 tojás
120 gramm zsemlemorzsa ( nem a durva szemcsés, próbáljunk minél finomabbra ledaráltat venni)
240 gramm kristálycukor

3 tojás sárgáját + 1 egész tojást 80 gramm cukorral, 6 dl tejjel és 120 gramm zsemlemorzsával csomómentesen elkevertem.
Elővettem 4 darab szufléformát és 2 kis bögrét (szufléforma híján) és mindegyik aljába 2 evőkanállal tettem a rebarbarás eperlekvárból.
Aztán erre öntöttem a tejes-morzsás masszát és betoltam a 150 fokos sütőbe 1 órára. Néha azért bekukkantottam, hiszen ha elkezd megdermedni hamarabb, akkor ki kell venni (és nem biztos, hogy 1 órán át kell sütni)
Aztán felvertem a maradék 160 gramm cukorral a 3 tojásfehérjét és a sütőből frissen kivett (és megsült) pudingokra halmoztam, majd negyed órára visszatettem, hogy a hab is megpiruljon.

Az eredmény fantasztikusan isteni gyümölcsös puding lett!
 Jó étvágyat hozzá!
Jó étvágyat hozzá!

Rebarbarás eperlekvár

Újabb gyöngyszemet készítettem, melyet megint a Befőző csoportnak köszönhetek.
A rebarbarára Fran Warde előadásának köszönhetően kaptam rá, eszméletlenül élveztem a rebarbara fanyar savanyúságát. Már akkor gondolkodtam rajtra, hogy jó lenne egy gyümölcslevesbe, aztán próbálkoztam egy rebarbarás eperlevessel (sajna a tejszínt összekapta benne valami, így nem is büszkélkedtem vele a blogon), végül eldöntöttem, hogy készítek egy epres-rebarbarás lekvárt is.
Az eperlekvár amúgy is a kedvenceim közé tartozik, minden évben veszek pár üveggel a boltban, de így sokkal izgalmasabb, ráadásul úgy ízesítem, ahogy én szeretném.

Hozzávalók:
1 kg magyar édes eper
fél kg rebarbara
30 dkg 3:1 befőzőcukor
30 dkg kristálycukor
4 mentalevél
negyed citrom leve

A rebarbarát megpucoltam, lehúzkodtam a fás részeket és kb 1 centis darabokra vágtam, majd feltettem főni 2 evőkanál cukorral takaréklángra. Aztán megpucoltam és negyedekbe vágtam az epret (a kisebbeket csak félbe) és kb negyed óra múlva hozzáöntöttem, majd újabb negyed órát főztem, hogy az eper is megpuhuljon.
Amikor elkezdett az eper szétesni, hozzáöntöttem a negyed citrom levét (ami azért kell, hogy az eper megtartsa csodás piros színét!),beledobtam a 4 mentalevelet, majd beleöntöttem a kristálycukrot, majd amikor az felolvadt, hozzáadtam a befőzőcukrot is. Forrás után még 2 percig folyamatos kavargatás mellett főztem. (a mentaleveleket kihalásztam belőle a főzés végével)

A befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt.

A forró lekvárt az üvegekbe töltöttem, majd a kupakot rácsavarva azonnal fejre állítottam és kb 5 percig így is hagytam. Majd visszafordítva betettem az akkor már kihűlőben lévő sütőben és egész éjjel hagytam ott kihűlni a lekvárokat.
(2 375 ml-es és egy 220 ml-es üveg lett tele vele, de maradt egy kevés kóstolni való is)

Az eredmény egy isteni, kicsit savanykás,de alapvetően édes, eperdarabkákkal teli lekvár!

Hello Kitty torta csokis meggyes ízesítéssel

Egyik nap csörgött a telefonom és kedvenc unokahúgom hívott, hogy a kislánya, Eszti, már 1 éves. És annyira, de annyira jó lenne egy Hello Kitty torta.
Ok, mondtam, semmi gond, de milyen legyen az íze? Kisebb tanakodás után a csokoládésban egyeztünk meg, de hogy legyen egy kis pikantériája, javasoltam egy kis meggyes ízt is a csoki mellé. Szerencsére Tündi benne volt, így elkészíthettem egyik nagy kedvencemet. Igazából étcsokival szeretem a legjobban a meggyet, de az volt Tündiék kérése, hogy mindenképpen tejcsokis krém legyen benne. Rajtam ne múljon:-)))

Így annak rendje és módja szerint megsütöttem a tortapiskótát. A piskótatészta ugyanaz, mint az összes többi tortámnál: 10 tojás, 10 kanál liszt, 10 kanál cukor. A tojások sárgáját összekeverem a cukor felével. A fehérjét felverem a cukor másik felével, de vigyázok, hogy ne legyen teljesen kemény, mert sütés közben úgyis csak összeesik, ha nagyon kemény habos és akkor a piskóta "lukas" lesz. Aztán a tojássárgáját lassan hozzákeverem a felvert fehérjéhez, majd hozzászitálom a lisztet is és jól elkeverem. Majd ezt a masszát egy sütőpapírral kibélelt, 21 centis tortaformába öntöm (a sütőpapírt hagyom, hogy a formán túllógjon, ha esetleg a piskóta emelkedés közben annyira feljönne, akkor a papír megfogja.) Érdemes a tésztát kicsit "felhúzni", felkenni a sütőforma szélére egy kanállal, mert akkor nem emelkedik ki a közepe, szép, sima lesz a teteje.
A tésztát kb 1 órán át sütöm 180 fokos sütőben.

Amíg a piskóta sült, elkészítettem a csokikrémet (ami ugye tejcsokis):
1 zacskó vaníliás pudingpor
fél liter tej
8 kanál cukor
1 evőkanál finomliszt
1 tábla étcsoki
1 tábla tejcsoki
250 gramm Rama margarin

A pudingport a liszttel,a tejjel és a cukorral megfőztem, aztán hozzáadtam az étcsokit és a tejcsokit, hogy el tudjon olvadni.
Amikor teljesen kihűlt, habverővel belekevertem az addigra már puha margarint és legnagyobb fokozaton kihabosítottam.
A krémet betettem a hűtőbe, amíg a piskótát formára vágtam.
Elsőként a piskótát 3 egyenlő részre vágtam, majd a tetejére raktam egy kinyomtatott Hello Kitty képet (csak a fejéről, A4-es nagyságban). A képet körbevágtam, majd mindegyik réteget megkentem vastagon a csokikrémmel (nálam minden réteg ugyanolyan vastag, azaz ugyanakkora a csokiréteg, mint a piskótaréteg) és a csokikrémbe félbevágott, kimagozott meggydarabokat tettem. A végén az egész tortát bevontam a maradék csokikrémmel és hűtőbe tettem 2 órára, hogy kicsit rádermedjen a piskótára a krém.

TIPP: ha valaki még meggyesebb ízhatást akar elérni, akkor a magozott meggy levéből ízlés szerint lehet keveset önteni a csokikrémbe. Én most a kicsi Eszti miatt nem akartam savanyítani a krém csokis ízét.

MÉG EGY TIPP: a lefaragott piskótát apró kockákra szoktam vágni és a maradék csokikrémmel rétegesen egy tálkába rakom, majd aznap este a vacsora után jól behabzsoljuk!:-)

A tortakrém dermedése után a tortát vékonyra kinyújtott hófehér fondanttal borítottam, majd színes marcipánnal díszítettem (sárgával az orrát, feketével a szemeit és a bajszát és pirossal a kis csini masnit a fülén).

Harcsapaprikás a la Marka

Imádjuk a halakat, bőszen fogjuk is őket. De az évek alatt harcsához sajnos nem volt szerencsénk. A legjobb alkalom talán Sárazsadányban lenne rá, de valahogy, mióta megvannak a gyerekek, fele energiát tudunk a horgászatba fektetni, így sajna nem jött össze.
Van viszont egy ismerős, aki rengeteg halat fog ki a Bodrogból és igencsak olcsón tudunk finom magyar szürkeharcsához jutni.
Így általában 2-3 harcsát is megveszünk, lefagyasztjuk és néhanapján különleges csemege kerülhet az asztalra.
A harcsa egyik általunk legjobban kedvelt feldolgozási módja a harcsapaprikás.

Hozzávalók:
1 kg harcsafilé
1 fej vöröshagyma
1 paradicsom
1 kanál pirospaprika
tárkony
só
bors
1 evőkanál liszt
2 dl tejföl

A megtisztított, bőrétől megszabadított harcsafilét kis kockákra vágom. A vöröshagymát összevágom és kevés olajon megpirítom, majd hozzáadom az apró kockára vágott paradicsomot.
Amikor elég "szottyosra" főtt, beledobom a harcsakockákat, megszórom pirospaprikával, sózom, borsozom, és felöntöm annyi vízzel, ami félig ellepi. Aztán kis lángon főzöm kb 15 percet, majd hozzászórok kevés tárkonyt.
A tejfölt összekeverem csomómentesre a liszttel és a harcsához adom, majd így főzöm még kb 5 percig.
Megkóstolom, ha kell, még sózom és borsozom.

Általában túrós csuszával tálalom, de magában is nagyon finom!

Fenyőrügy szirup

Csatlakoztam egy fantasztikus csoporthoz, amit Eszter talált ki, akinek befőzős blogját már nézegetem egy ideje, hihetetlen ötletes befőttjei és savanyúságai miatt!
Nos, Eszter kitalálta, hogy a Facebookon csináljunk egy zárt csoportot, ahova a belépési feltétel az, hogy minden résztvevő készítsen minden hónapban 1 lekvárt, vagy befőttet, vagy savanyúságot és tegye fel a képét illetve a receptet a facebookra. Ez a "játék" 1 éven át tart, közben persze fantasztikus ötleteket adunk egymásnak, illetve mi is egyre kreatívabbak lehetünk!
Ennek a kis csoportnak köszönhetem,hogy az elmúlt hetekben a természet felé fordultam. Először jött ugye a pitypanglekvár. Aztán most itt a következő őrület: a fenyőrügy. Utánaolvastam és a fenyőrügyből készült szirup kiváló köhögéscsillapító, így ez az utolsó információ teljesen meggyőzött arról, hogy nekem ilyen szirupot kell készítenem, hiszen a gyerekek szinte egész télen köhögtek.
És mivel ez a szirup fele víz, fele cukor aránnyal készülnek, így a cukor akár 1 éven át is tartósítja a szirupot, ezért a következő köhögős időszakban is jól fog jönni. (már ha addig marad még belőle, ugyanis olyan finom lett, hogy az egész család rájár, szinte úgy kell dugdosnom előlük!)

És most jöjjön a recept, aminek Eszter fenyőszirup-receptje szolgált alapul:

100 gramm fenyőrügy
300 ml víz
300 gramm cukor
fél citrom leve

Ez volt az alap. Én 800 gramm fenyőrügyet gyűjtöttem, ezért nyolcszoros mennyiséget készítettem.
Először is kimentem a kertbe és kezelésbe vettem a lucfenyőt. Csodás, kb 4 centis rügyek voltak rajta. Nagyon fontos, hogy csak olyan rügyet szedjünk le, ami még tényleg kicsi, puha és nem kezdett el fásodni.
Arra is figyeljünk, hogy a tiszafát nehogy a fenyők közé soroljuk, hiszen annak levelei, termése mérgező!!!


Szóval, miután teleszedtem 2 edényt fenyőrüggyel, lemértem, majd a 800 grammnyi rügyet egy lábasba tettem és felöntöttem 2,5 liter vízzel, valamint belefacsartam 4 citrom levét. Aztán felforraltam és forrás után még jó 20 percig főztem (de lehet, hogy volt az 30 perc is).
Forralás után leszűrtem a levét, majd hozzáöntöttem a 2,5 kiló kristálycukrot és addig főztem, amíg kb kétharmadáig el nem forraltam a vizet róla (azaz a lábasban már csak a kétharmadnyi szirup volt, ami a főzés alatt világoszöld színűből szép pirosas-barnára váltott és besűrűsödött méz állagúra)
Még forrón befőttesüvegekbe töltöttem, majd lezárás után gyorsan fejre állítottam őket, hogya vákuum keletkezzen és a szirup sokáig elálljon.
A szirupból kb fél litert benne hagytam a lábosban és még tovább forraltam, kb a feléig. Ettől nagyon-nagyon sűrű szirupot kaptam (karácsonyra szeretném eltenni a mézeskalácsba), amit szintén befőttesüvegbe tettem, felfordítottam és 10 percig úgy hagytam. Visszafordítva az üvegeket, hallottam, ahogy a tetejük behuppan, azaz a vákuum beszívta a kupakokat!
Összességében 1,8 liter szirup (illetve inkább fenyőrügy-méz) készült.

A másik próbálkozásom a lassú szirupkészítés, aminek az eredménye majd csak 1-2 hét múlva látszik. Egyenlőre annyit tettem, hogy szedtem egy nagy tál fenyőrügyet, majd egy 5 literes üvegbe rétegesen letettem, azaz egy réteg rügyre 1 réteg kristálycukrot szórtam és ezt addig rétegeztem, amíg volt még fenyőrügy. A tetejét kristálycukorral zártam és most várok. Elvileg  7-10 nap alatt a cukor kiszívja a fenyőrügyből a nedvességet és megolvad, így folyós, fehér színű szirupot kapok. Természetesen be fogok számolni az eredményről.
Próbáljátok ki bátran, mert az íze fantasztikus, és még gyógyhatását is élvezhetitek!

AZ eredmény:
télen, köhögésre tökéletes köhögéscsillapító, főleg lefekvés (és persze fogmosás) előtt. Nálunk nagyon bevált a felnőttek és a gyerekek számára is, biztos, hogy idén is lesz megint fenyőrügy szirupunk.

Sertésszűz rebarbarával

Ha valaki végig bírta olvasni az előző blogbejegyzést, akkor már semmi más nem hiányzik a boldogságához, mint Fran Warde sertésszűz-sültje finom párolt rebarbarával.
Lássuk hát a titkot!

Hozzávalók:
1 szép nagy (kb 60 dekás) sertésszűzpecsenye
1 szál friss rozmaring levelei
frissen őrölt bors
tengeri só
1 evőkanál olivaolaj
8 szép szál rebarbara
fél dl víz

Először is vettem egy tepsit, amibe beleöntöttem az olívaolajat és betoltam a 180 fokra előmelegített sütőbe kb 5 percre. Ezalatt gyorsan megtisztítottam a szűzpecsenyét a felesleges hártyáktól, összevágtam a rozmaringleveleket apróra, majd összekevertem tengeri sóval és frissen őrölt borssal. Majd alaposan belepaskoltam a "fűszerkeveréket" a szép darab húsba úgy, hogy minden oldalán legyen belőle. Aztán kivettem a tepsit, ami addigra már tűzforró lett és gyorsan megforgattam az alján lévő kevés forró olajban a szűzpecsenyét (azaz minden oldalát megkapattam kicsit), majd betoltam a sütőbe és 20 percig hagytam sülni. 20 perc elteltével megfordítottam a húst a másik oldalára és visszatoltam 10 percre a sütőbe. Közben a rebarbarát megpucoltam, azaz éppen csak lehúztam a külső fásabb részét, de nem vittem túlzásba, ugyanis a párolás alatt annyira meg fog puhulni, hogy nem is nagyon kell pucolni, hiszen a fás rész is ehetővé válik.
Aztán, amikor letelt a 10 perc, kihúztam a tepsit, beleöntöttem a kb 3-4 centis darabokra összevágott rebarbarát, alá öntöttem fél deci vizet és újabb 10 percre visszatoltam húsostól, rebarbarástól.
Az újabb 10 perc eltelte után kivettem a sütőből a tepsit, letakartam alufóliával és jó 5 percig hagytam pihenni, mielőtt a szűzpecsenyét felvágtam ujjnyi szeletekre.
A párolt rebarbara kiválóan kiegészíti a szűzpecsenyét, így egy fantasztikus ízkombinációt kóstolhattunk meg, ahol a hús omlós és szaftos, a rebarbara finom puha és savanykás volt.

Jó étvágyat hozzá!

Sertésszűz tepsiben sült rebarbarával

Sertésszűz rebarbarakompóttal

Fran Warde főzőbemutatója

1 hete akkora szerencsében volt részem, hogy a GoodFood magazin játékának keretében nyertem egy főzőbemutatót a Chefparade Főzőiskolába. Igen értékes nyereményről van szó, így igencsak megbecsültem magam, hogy eljuthatok egy ilyen nagyszerű bemutatóra.
Sajnos Fran Warde-ról - aki a bemutatót tartotta - nem tudtam semmit, így fogtam gugli barátomat és onnan próbáltam okosodni.
"Fran Londonban született és él. Eredetileg hotel management iskolát végzett, de a tág értelemben vett gasztronómia szakma minden végletében járt: dolgozott halászokkal Ausztráliában, vezetett éttermet és catering céget Londonban, saját food-styling cége volt, dolgozott konzulensként és gasztromagazin szerkesztőként és persze leginkább, mint író: számos bestseller könyv szerzője és társszerzője."- írta a Chefparade Főzőiskola honlapja.
Itthon "Francia piac" és "Francia konyha" című könyveit ismerhetjük, melyben társszerzőként vett részt Joanne Harris mellett - megjegyzem igen aktívan. Aki olvassa a GoodFood magazint (nem csak a 2 hónapja Magyarországon is megjelenőt, hanem külföldi eredetijét is), az szintén találkozhatott számos publikációjával, remek receptjével. Szerencsére a magyar magazin is kedveli Frant, hiszen legutóbbi számában 2 receptjét is megjelentette. Most elhozta nekünk az Angliában megjelent legújabb könyvét, ami a Ginger Pig címet kapta. (halkan jegyzem meg, hogy már dolgozik is a folytatáson, tehát felettébb termékeny és lelkes hölgyről van szó, már ami a gasztronómiát illeti) A Ginger Pig nemcsak egy könyv, hanem Angliában egy igazi üzletlánccá nőtt húsbolt (a boltok Londonban és Yorkshireben találhatóak), ahol a hentesek nem csak az ember kezébe nyomják a kívánt húsdarabot, hanem meg is mutatják, sőt, ha kell, meg is tanítják, hogyan is darabolnak egy sertést, annak hol milyen része található és az mire hasznosítható. Ezen kívül igazi házi készítésű ételeket is kínálnak, ami szerintem rendkívül szimpatikus kezdeményezés azoknak, akik nem jutnak termelői piac közelébe.

Nos, Fran ennek a kezdeményezésnek a lelkes "nagykövete", a könyvet is ez alapján írta (melyben nem csak receptek, hanem a sertés feldolgozásának módjai is megtalálhatóak lépésről lépésre). Hozzáteszem, a könyv nem csak sertés, hanem marha, bárány, kacsa, liba és csirke recepteket is tartalmaz.
Az est ennek keretében telt, a menüt a könyvben szereplő receptekből állította össze.
Fran az első pillantásra is rendkívül szimpatikus, mosolygós hölgy, aki az első elősütött húsdarabot a "kezébe" véve szakértő szemmel kopogtatta a bőrkét, aminek bizony még sülnie kellett, hogy igazi ropogós legyen. Aztán elővett zöldségeket, amiket apróra szelve csak mesélt és tanított és kérdezett, egyszóval igen interaktívra próbálta venni a figurát. Eleinte mi eléggé megilletődötten üldögéltünk, bár a bemutató végére már mindenki feloldódott és mi is mertünk kérdezni, illetve válaszolni az ő magyar konyhára irányuló kérdéseire.
A bemutatóból természetesen nem maradhatott ki a lényeg: azaz a sertés maga! Egyszer csak behoztak egy félbe vágott disznót, amit Fran lelkesen elkezdett szétszedni, miközben minden részről elmondta, mire jó, hogyan érdemes elkészíteni. 
  

Aztán szépen sorjában előkészítette és elkészítette a 6 fogásos menüt. Az első "kóstoló" (azért tettem zárójelbe a szót, mert nem ám csak csipeteket tettek hatalmas tányér közepére, hanem rendes tisztességes adagokat adtak normál méretű tányérokon) lassan sült császárhús volt sült zöldségekkel, amiben a legmeglepőbb a sült cékla volt. A hús elképesztően omlós és bizony zsíros is volt (milyen is legyen egy császárhús), isteni az íze, de nagyon tömény. A bőre viszont ropogós, felséges, úgyhogy azt mind meg is ettem. A zöldségek finomak voltak, bár nekem a sült cékla nem jött be annyira, talán, mert nem volt olyan édes, mint a mellette virító sült sárgarépa.

Kisebb pihenő után következett a  második fogás, azaz a sertéssült rebarbarával. Fran három szép, kb 60 dekás sertés szűzérmét forgatott apróra vágott rozmaring, tengeri só és bors egyvelegébe, majd előmelegített tepsiben kicsit megforgatta, odakapatta a hús külső rétegét és betolta a sütőbe. Aztán felvágta a rebarbaraszárakat és jó 30 perc múlva a sertésszűz mellé tette a tepsibe, majd 10 perc párolás után mi is megkóstolhattuk a végeredményt. Mit mondhatnék: mennyei volt! Életem első találkozása a rebarbarával felemelő élmény volt. Fran szerint a rebarbarát szeretni vagy utálni lehet, köztes állapot nincs:-) Nos, én beleszerettem ebbe az egyszerű zöldségbe. És olyan fantasztikusan egészítette ki a szaftos, omlós szűzpecsenyét, hogy közel jártam egy gasztro-orgazmushoz. (el is határoztam, hogy első adandó alkalommal el is készítem ezt a mennyei eledelt!)

Következett a yorkshire puding: mestermű lett, ahogy kell, szépen felemelkedett, nem volt nehéz, omlós, finom, mint egy fánk! Már csak valami jó szaftos mártogatós kellett volna hozzá. Fran készített egy magyaros yorkshire pudingot is: kolbászdarabkákat szórt a tetejére. Szintén nagy sikert aratott vele - legalábbis nálam.

Majd jött a várva várt fűszeres bárány pilaf. Nagyon kíváncsi voltam rá, mivel imádom a bárányhúst és a rizst is, de a kettő házasításához eddig még nem volt szerencsém. Nos, a jó házasságok a mennyben köttetnek: ez a pilaf is fent járhatott az angyaloknál, mielőtt a bendőnkben végezte.
Kezdtem úgy érezni, hogy Fran tökéletes, tévedhetetlen, valószínűleg mindig tökéleteset alkot.


 És ekkor jött a húskenyér paradicsom szósszal. Ennek az elkészítését a bemutató elején konkrétan lépésről lépésre végignézhettük. Felemelő és megnyugtató látvány volt, ahogy Fran a 2 féle darált húst, a májat, a rengeteg fokhagymát és a fűszereket látható élvezettel - és kézzel - gyúrja össze. Végre újra egy szakács, aki nem ódzkodik, hogy hozzáérjen az alapanyagokhoz és látszik rajta az étel szeretete! Talán ezért is tökéletesek a fogások, hiszen a szívét is beleteszi - a sok finomságon kívül!
A baconnal kibélelt formákba aztán bekerült ez a darált egyveleg, a tetejét is baconnal fedte, aztán letakarta alufóliával és irány a sütő. 
Nos, végre ez is elkészült és az asztalunkon pompázott, csodás paradicsomszósszal kísérve. Fran bevallotta az esten elkövetett első és egyetlen hibát: elfelejtette beletenni a tojást. Na, gondoltam, most vajon milyen lesz az íze? Tényleg alkothat rosszat egy ilyen profi szakács?
A húskenyér nagyon finom volt, még annál is finomabb, egyik összetevőt sem éreztem nagyon durván dominánsnak (bár a máj vitte a prímet), pedig a fokhagymától kicsit féltem. De ami teljes mértékben elkápráztatott, az a paradicsomszósz volt! Életemben nem ettem ilyen finomat és biztos vagyok benne, hogy rengetegszer el fogom készíteni! (szerencsére a könyvben meg van a receptje és itt a blogon is közzé fogom tenni alkalomadtán)

Közben az asztalunkra tettek egy isteni salsa verdét és egy őrületesen erős harissát  melyhez a közben megsült kolbászos yorkshire pudingot kaptuk. A salsa verde emlékezetesen jó volt (szintén elkészítem itthon), a harissa viszont olyan erősre sikerült, hogy egy csöpp tönkretette legalább 1 órára az összes ízlelőbimbómat. Szerintem a nyelvem egy része első fokú égési sérülést szenvedett:-) De aki szereti az erőset, annak ez nagyon bejönne.

Az est végén Fran körbejárt és aláírta a mindenkinek ajándékba adott új könyvét, a Ginger Pig-et. Itt volt alkalmam vele egy keveset beszélgetni és bátran mondhatom, egy nagyon kedves, impulzív, nyitott, és vidám séfet ismerhettem meg a  személyében. Receptjei egyszerűek, bárki számára elkészíthetőek, így számíthattok rá, hogy a közeljövőben jópár finomságot készítek a könyvéből!