Fran Warde főzőbemutatója

1 hete akkora szerencsében volt részem, hogy a GoodFood magazin játékának keretében nyertem egy főzőbemutatót a Chefparade Főzőiskolába. Igen értékes nyereményről van szó, így igencsak megbecsültem magam, hogy eljuthatok egy ilyen nagyszerű bemutatóra.
Sajnos Fran Warde-ról - aki a bemutatót tartotta - nem tudtam semmit, így fogtam gugli barátomat és onnan próbáltam okosodni.
"Fran Londonban született és él. Eredetileg hotel management iskolát végzett, de a tág értelemben vett gasztronómia szakma minden végletében járt: dolgozott halászokkal Ausztráliában, vezetett éttermet és catering céget Londonban, saját food-styling cége volt, dolgozott konzulensként és gasztromagazin szerkesztőként és persze leginkább, mint író: számos bestseller könyv szerzője és társszerzője."- írta a Chefparade Főzőiskola honlapja.
Itthon "Francia piac" és "Francia konyha" című könyveit ismerhetjük, melyben társszerzőként vett részt Joanne Harris mellett - megjegyzem igen aktívan. Aki olvassa a GoodFood magazint (nem csak a 2 hónapja Magyarországon is megjelenőt, hanem külföldi eredetijét is), az szintén találkozhatott számos publikációjával, remek receptjével. Szerencsére a magyar magazin is kedveli Frant, hiszen legutóbbi számában 2 receptjét is megjelentette. Most elhozta nekünk az Angliában megjelent legújabb könyvét, ami a Ginger Pig címet kapta. (halkan jegyzem meg, hogy már dolgozik is a folytatáson, tehát felettébb termékeny és lelkes hölgyről van szó, már ami a gasztronómiát illeti) A Ginger Pig nemcsak egy könyv, hanem Angliában egy igazi üzletlánccá nőtt húsbolt (a boltok Londonban és Yorkshireben találhatóak), ahol a hentesek nem csak az ember kezébe nyomják a kívánt húsdarabot, hanem meg is mutatják, sőt, ha kell, meg is tanítják, hogyan is darabolnak egy sertést, annak hol milyen része található és az mire hasznosítható. Ezen kívül igazi házi készítésű ételeket is kínálnak, ami szerintem rendkívül szimpatikus kezdeményezés azoknak, akik nem jutnak termelői piac közelébe.

Nos, Fran ennek a kezdeményezésnek a lelkes "nagykövete", a könyvet is ez alapján írta (melyben nem csak receptek, hanem a sertés feldolgozásának módjai is megtalálhatóak lépésről lépésre). Hozzáteszem, a könyv nem csak sertés, hanem marha, bárány, kacsa, liba és csirke recepteket is tartalmaz.
Az est ennek keretében telt, a menüt a könyvben szereplő receptekből állította össze.
Fran az első pillantásra is rendkívül szimpatikus, mosolygós hölgy, aki az első elősütött húsdarabot a "kezébe" véve szakértő szemmel kopogtatta a bőrkét, aminek bizony még sülnie kellett, hogy igazi ropogós legyen. Aztán elővett zöldségeket, amiket apróra szelve csak mesélt és tanított és kérdezett, egyszóval igen interaktívra próbálta venni a figurát. Eleinte mi eléggé megilletődötten üldögéltünk, bár a bemutató végére már mindenki feloldódott és mi is mertünk kérdezni, illetve válaszolni az ő magyar konyhára irányuló kérdéseire.
A bemutatóból természetesen nem maradhatott ki a lényeg: azaz a sertés maga! Egyszer csak behoztak egy félbe vágott disznót, amit Fran lelkesen elkezdett szétszedni, miközben minden részről elmondta, mire jó, hogyan érdemes elkészíteni. 
  

Aztán szépen sorjában előkészítette és elkészítette a 6 fogásos menüt. Az első "kóstoló" (azért tettem zárójelbe a szót, mert nem ám csak csipeteket tettek hatalmas tányér közepére, hanem rendes tisztességes adagokat adtak normál méretű tányérokon) lassan sült császárhús volt sült zöldségekkel, amiben a legmeglepőbb a sült cékla volt. A hús elképesztően omlós és bizony zsíros is volt (milyen is legyen egy császárhús), isteni az íze, de nagyon tömény. A bőre viszont ropogós, felséges, úgyhogy azt mind meg is ettem. A zöldségek finomak voltak, bár nekem a sült cékla nem jött be annyira, talán, mert nem volt olyan édes, mint a mellette virító sült sárgarépa.

Kisebb pihenő után következett a  második fogás, azaz a sertéssült rebarbarával. Fran három szép, kb 60 dekás sertés szűzérmét forgatott apróra vágott rozmaring, tengeri só és bors egyvelegébe, majd előmelegített tepsiben kicsit megforgatta, odakapatta a hús külső rétegét és betolta a sütőbe. Aztán felvágta a rebarbaraszárakat és jó 30 perc múlva a sertésszűz mellé tette a tepsibe, majd 10 perc párolás után mi is megkóstolhattuk a végeredményt. Mit mondhatnék: mennyei volt! Életem első találkozása a rebarbarával felemelő élmény volt. Fran szerint a rebarbarát szeretni vagy utálni lehet, köztes állapot nincs:-) Nos, én beleszerettem ebbe az egyszerű zöldségbe. És olyan fantasztikusan egészítette ki a szaftos, omlós szűzpecsenyét, hogy közel jártam egy gasztro-orgazmushoz. (el is határoztam, hogy első adandó alkalommal el is készítem ezt a mennyei eledelt!)

Következett a yorkshire puding: mestermű lett, ahogy kell, szépen felemelkedett, nem volt nehéz, omlós, finom, mint egy fánk! Már csak valami jó szaftos mártogatós kellett volna hozzá. Fran készített egy magyaros yorkshire pudingot is: kolbászdarabkákat szórt a tetejére. Szintén nagy sikert aratott vele - legalábbis nálam.

Majd jött a várva várt fűszeres bárány pilaf. Nagyon kíváncsi voltam rá, mivel imádom a bárányhúst és a rizst is, de a kettő házasításához eddig még nem volt szerencsém. Nos, a jó házasságok a mennyben köttetnek: ez a pilaf is fent járhatott az angyaloknál, mielőtt a bendőnkben végezte.
Kezdtem úgy érezni, hogy Fran tökéletes, tévedhetetlen, valószínűleg mindig tökéleteset alkot.


 És ekkor jött a húskenyér paradicsom szósszal. Ennek az elkészítését a bemutató elején konkrétan lépésről lépésre végignézhettük. Felemelő és megnyugtató látvány volt, ahogy Fran a 2 féle darált húst, a májat, a rengeteg fokhagymát és a fűszereket látható élvezettel - és kézzel - gyúrja össze. Végre újra egy szakács, aki nem ódzkodik, hogy hozzáérjen az alapanyagokhoz és látszik rajta az étel szeretete! Talán ezért is tökéletesek a fogások, hiszen a szívét is beleteszi - a sok finomságon kívül!
A baconnal kibélelt formákba aztán bekerült ez a darált egyveleg, a tetejét is baconnal fedte, aztán letakarta alufóliával és irány a sütő. 
Nos, végre ez is elkészült és az asztalunkon pompázott, csodás paradicsomszósszal kísérve. Fran bevallotta az esten elkövetett első és egyetlen hibát: elfelejtette beletenni a tojást. Na, gondoltam, most vajon milyen lesz az íze? Tényleg alkothat rosszat egy ilyen profi szakács?
A húskenyér nagyon finom volt, még annál is finomabb, egyik összetevőt sem éreztem nagyon durván dominánsnak (bár a máj vitte a prímet), pedig a fokhagymától kicsit féltem. De ami teljes mértékben elkápráztatott, az a paradicsomszósz volt! Életemben nem ettem ilyen finomat és biztos vagyok benne, hogy rengetegszer el fogom készíteni! (szerencsére a könyvben meg van a receptje és itt a blogon is közzé fogom tenni alkalomadtán)

Közben az asztalunkra tettek egy isteni salsa verdét és egy őrületesen erős harissát  melyhez a közben megsült kolbászos yorkshire pudingot kaptuk. A salsa verde emlékezetesen jó volt (szintén elkészítem itthon), a harissa viszont olyan erősre sikerült, hogy egy csöpp tönkretette legalább 1 órára az összes ízlelőbimbómat. Szerintem a nyelvem egy része első fokú égési sérülést szenvedett:-) De aki szereti az erőset, annak ez nagyon bejönne.

Az est végén Fran körbejárt és aláírta a mindenkinek ajándékba adott új könyvét, a Ginger Pig-et. Itt volt alkalmam vele egy keveset beszélgetni és bátran mondhatom, egy nagyon kedves, impulzív, nyitott, és vidám séfet ismerhettem meg a  személyében. Receptjei egyszerűek, bárki számára elkészíthetőek, így számíthattok rá, hogy a közeljövőben jópár finomságot készítek a könyvéből!