Én azt mondom, egyszer érdemes volt megcsinálni, de nem hiszem, hogy minden évben tizedelni fogom az akácfák dús virágait, mivel a munka rendkívül macerás.
Kezdem azzal a történetet, hogy előző éjjel hatalmas eső esett, így másnap nem is nagyon volt kedvünk kimenni akácvirágot gyűjteni. e sógornőmék voltak olyan lelkesek és önfeláldozóak, hogy a párjával együtt begyűjtöttek 2 nagy zacskónyit és lelkesen hozták haza. Budapestig hoztuk a zacskókat (szorosan lekötve, mert az akácvirágban bizony nem kevés bogárka éldegélne lelkesen, ha nem lennének őrült befőzők a világon.
Szóval, hazaérve gyorsan lehúzkodtam a virágokat a szárról (ez még egészen egyszerű volt, fel is lelkesedtem), de rajta maradt még a zöld kis csésze, ami tartja a szirmokat. A többi részt kidobtam bogarastul, szárastól, levelestől.
Aztán este fél 9-kor nekiestem a szirmoknak, szépen kitépegetni a zöld kelyhekből: 4 órányi tépegetés eredménye 110 gramm szirom lett, ami elég elkeserítő volt, tekintve, hogy iszonyú hátfájás és vaksághoz közeli állapot gyötört. Lefeküdtem aludni, majd másnap újabb 3 órányi gyötrelem (de itt már férjuram is besegített), így a végén összesen kb 300 gramm akácszirom jött össze.
És hogy miért is ez a nagy kínlódás? Egyesek szerint a rajta maradt mindenfajta zöld résztől megkeseredik, így nem mertem kockáztatni!
Aztán nekikezdtem a feldolgozásnak. Az első aranyszabály, hogy minden zöldet távolítsunk el! A második aranyszabály, hogy tilos a szirmokat mosni, áztatni, mert az eredmény szintén keserű lesz.
Így tehát a 300 gramm szirmot felöntöttem 1 liter vízzel, gyorsan felforraltam és le is szűrtem az így kapott sárgás színű folyadékot (ugyanis szerencsére egyik befőzős kolléganő figyelmeztetett, hogy eléggé fűrészpor íze lesz a virágoknak főzés után, és így is lett!). Elfeleztem, és az egyik fél literbe belefacsartam fél citrom levét, valamint beleöntöttem 300 gramm befőzőcukrot, majd forrástól számítva még 2 percig főztem folyamatos kavarás mellett. Aztán csírátlanított üvegekbe töltöttem, fejtetőre állítottam 5 percre, majd a kihűlt sütőbe tettem éjszakára. Másnapra nagyon finom, zamatos dzsem lett belőle, ami vajas pirítóssal az igazi!
A leszűrt folyadék másik felébe (ami 5 dl lett) azonos (azaz 500 gramm ) mennyiségű kristálycukrot öntöttem és addig főztem, amíg magától be nem sűrűsödött méz sűrűségűre. Ugyanúgy csírátlanított üvegbe öntöttem (egy 375 ml-es üveg lett vele tele), lezártam, 5 percre fejtetőre állítottam, aztán másnap reggelig a hűlő sütőben hagytam teljesen kihűlni. Az íze is és az állaga is teljesen olyan volt, mint az akácmézé, csak a színe lett sötétebb.
Összességében az akácdzsem íze nem volt olyan feledhetetlen, hogy jövőre újra próbálkozzak, viszont a mézszerű szirup igen finom, de sajnos iszonyú macerás. Így a meglévő pár üveggel kell beérnünk:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése