Ricet, avagy a szlovén árpaleves

Júliusban elutaztunk Szlovéniába, ahol megpróbáltunk felmászni a Júlia Alpok legmagasabb hegyére, a Triglavra. Első nap feljutottunk a csúcs alatt található pihenő- és menedékházba, a Triglavski Domba, ahol a kinti 5 fokos hideg után igen jól esett a Domban kapható forró, szlovén árpaleves, a ricet. Így természetes volt, hogy kikérdezem a szakácsot, mégis hogyan készítette.
Egy igen gazdag , sűrű levesről van szó: van benne répa, zeller, petrezselyem, füstölt sonka, bab és persze hántolt árpa. Sűrűségét az árpából kifőlő keményítőnek köszönheti, így nincs is szükség sűrítőanyagra a készítésekor.
Tudom, nem egy nyári könnyűség, de annyira jól esett most nosztalgiázni!
Hűvösebb napokon mindenképpen készítsétek el, igazán magyar gyomornak való egytálétel!

Hozzávalók:
200 g füstölt sonka
300 g hántolt árpa (gersli)
2 liter húsleves alaplé (lehet kockából is)
1 gerezd fokhagyma
1 babérlevél
1 evőkanál apróra vágott petrezselyem
1 evőkanál apróra vágott zellerlevél
1 apróra vágott hagyma
2 karikára vágott sárgarépa
2 karikára vágott fehérrépa
1 evőkanál apró kockára vágott zeller
1 konzerv bab
egy csipet bors
1 csapott teáskanál pirospaprika

Kevés olajon  megpirítottam az apróra vágott vöröshagymát, majd hozzáadtam a felkockázott füstölt sonkát és kicsit megpirítottam. Ezután hozzászórtam a pirospaprikát és a borsot, összekevertem a hagymás hússal és már borítottam is rá az előzőleg 3 vízben is alaposan átmosott hántolt árpát. Felöntöttem a 2 liter húslevessel, beledobtam a babérlevelet és az összevágott petrezselymet és zellerlevelet, majd 60 percen át főztem. Ezután beletettem a fokhagymát, a felkarikázott sárga- és fehérrépát, a zellert és 30 percig főztem, amíg a zöldségek meg nem puhultak. Végül hozzáadtam a konzerv babot (a leve nélkül), hagytam még kb 10 percig összerottyanni - addigra a levének már jó sűrűnek kell lennie - végül lezártam alatta a gázt és tálaltam.

Fahéjas amarénás minicsiga

A gyerekek rágták a fülemet, hogy kérnek valami édességet. Én meg szétnéztem a hűtőben és egy éppen még jó, de másnap már lejáró leveles tésztába botlottam. Jó, gondoltam, lesz kakaós csiga. De akkor Misike azt mondta: Te miért nem csinálsz soha fahéjas csigát? Tényleg, miért is nem? - tettem fel magamnak a kérdést. Hiszen annyira, de annyira finom!
És hogy ne legyen olyan unalmas, feldobtam pár szem házi amarénával (mert ez az új szerelem).
Hohóóó, úgy kellett eldugnom 2 kis minicsigát Apának, aki annyira meg volt tőle bolondulva, hogy még aznap el kellett caplatnom a boltba újabb leveles tésztáért és készíteni még egy adagot :-)

Hozzávalók:
leveles tészta (én az előre kinyújtottat veszem)
3 evőkanál nádcukor (de a sima kristálycukor is jó)
1 teáskanál őrölt fahéj
amaréna meggy

A cukrot összekevertem a fahéjjal és a kitekert leveles tésztára szórtam, vigyázva arra, hogy egyenletesen oszoljon el a tésztán, mindenhova jusson belőle. Majd egy sodrófával még kicsit bele is nyomkodtam a tésztába, hogy feltekeréskor ne hulljon mindenfelé a cukor. Majd a fahéjas leveles tésztát 12 csíkra vágtam (széltében),  és mindegyik csíkra 5 félbe vágott amaréna meggyet tettem.
Majd a kis csiguszokat szépen sorban feltekertem, felállítva egy alufóliával fedett tálcára tettem és betoltam a forró sütőbe. Kb negyed óra alatt kész lett, de érdemes nézegetni, nehogy odaégjen.
Próbáltuk megvárni, míg kihűl, de vigyázat,  ha egyszer belekóstolsz, nem fogod tudni abbahagyni!

Nyári szünet

Úgy döntöttem, idén is kiveszem jól megérdemelt szabadságomat Marka boszikonyhájában. No ne gondoljatok semmi különösre, a kép csalóka, bár az biztos, hogy egy ilyen helyen szívesen pihenném ki a fáradalmakat!
Mindössze arról van szó, hogy szükségem van 2 csodálatos, internet nélküli hétre itthon, amit a családommal tölthetek anélkül, hogy minden étkezésnél fényképeznék, éjjelente recepteket írnék - akár hajnalig - a blogra.
Egyszóval nálam most jött el a vakáció a blogon.

Marka boszikonyhája legközelebb augusztus 5-én nyit ki, és persze ne aggódjatok, addig is készítek ám sok finomságot, mivel a boszikonyha változatlanul üzemel, így csupa új recepttel várlak Titeket!

Szép nyarat kívánok Nektek is!

Málnalekvár

Eddig igazán nem voltam oda a málnalekvárért, ezt a gyümölcsöt én inkább nyersen, bokorról letépkedve szerettem világ életemben. Aztán készítettem egy isteni csokoládés pilletortát ( a héten immáron a másodikat), amihez málnapürét készítettem, de túl sok volt a püré, így a maradékot cukorral felfőztem és üvegbe tettem. Hmmmm, mennyei málnalekvár lett a jutalmam, amit vajas kalácsra kenve tüntettünk el a gyerekekkel.
Így született a döntés, ebből még kell pár üveggel. Így vettem 2 kiló málnát és elkészítettem, még nagyikám módszerével, azaz lassan rotyogtatni, amíg be nem sűrűsödik.

Hozzávalók:
2 kg málna
350 gramm cukor (én nem szeretem édesen, de ezt mindenkinek saját ízlése szerint ajánlom)
1 csapott kávéskanál citromsav (ettől szép, élénk piros marad a színe)

A málnát átöblítettem (kis bogárkák eltüntetése céljából), majd egy lábasba tettem és ráöntöttem a cukrot és a citromsavat. A legalacsonyabb lángon gyöngyöztettem, közben gyakran megkavargattam, nehogy leégjen. Kb 1 órán át főztem, ekkor egy kiskanállal kiszedtem egy tányérra pár cseppet és amikor láttam, hogy elkezd dermedni, tudtam, hogy megfelelő állagú lett a lekvárom.
Csírátlanított üvegekbe töltöttem, majd fejre állítottam őket pár percre, hogy vákumozódjanak. Végül száraz dunsztban hűltek és várnak a további felhasználásra.

(A befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt)

Omlós sertésragu tinóruval és gomolyával

Az Őrülten jó ételek receptjei közt találtam ezt az ételt. Annyira gusztusos volt róla a kép, hogy azonnal megkívántam. Másnap reggel már ott toporogtam a hentesnél: "kérekszépenfélkilótarját". 70 deka lett belőle, mondtam, hogy maradjon, mert elfogy. És elfogyott. A gombát a mélyhűtőből szántam beletenni, érdes tinóru várja lefagyasztva sorsát. De ekkor ért az igazi ajándék: a gombász bácsinál hatalmas, tenyeremnél nagyobb tinóru várt rám. Fél kilós volt a drága, megvettem.
Aztán már csak a gomolya volt hátra, házi tejesemnél csodálatos juhgomolya várt rám.
Otthon másfél óra alatt összedobtam és életem egyik legfinomabb, legomlósabb, legszaftosabb sertésraguját sikerült összehoznom. Köszönet érte, kedves Csaba!

Hozzávalók:
70 dkg sertéstarja
2 evőkanál mustár (nekem most csak magos francia mustárom volt)
őrölt bors
25 dkg erdei gomba (nálam ez érdes tinóru volt)
15 dkg gomolya sajt
2 fej vöröshagyma
6 gerezd fokhagyma
olaj
rozmaring
só

A tarját kb 2*3 centis kockákra vágtam, majd bekentem mustárral, borsoztam, jól összekutyultam, hogy mindenhova jusson a fűszerekből és délutánig a hűtőbe tettem pácolódni.
Délután elővettem a húst, 2 evőkanál olajat felforrósítottam egy széles serpenyőben és a húsokat megpirítottam. Majd hozzáadtam a csíkokra vágott vöröshagymát és a szeletekre vágott fokhagymát és hagytam, hogy a hús által kieresztett saját levében főjön kicsit ez a hagymás egyveleg.
Végül hozzáadtam a vékony szeletekre vágott gombát, egy csapott evőkanál friss, apróra vágott rozmaringot, megsóztam a ragut és felöntöttem annyi vízzel, ami félig ellepi. Kis lángon, fedő alatt kb 50 percet pároltam, de közben folyamatosan nézegettem, ha elfőli a levét, tudjam pótolni.
Végül, amikor a hús megpuhult, hozzáadtam az összevágott gomolyát és hagytam, hogy beleolvadjon a szaftba. Bulgurral tálaltam.

Amarénás tejberizs torta

A gyerekek már napok óta kérték a tejberizst, meg a tortát. Kérdeztem, de milyen tortát. Mire a kisebbik rávágta:"Anya, hát tejberizs tortát!". Jaaaa, gondoltam, hát akkor lesz tejberizs torta. Az alappal nem sokat variáltam, a sajttorta jól bevált kekszes alapját készítettem (2 perc alatt megvan).
A kekszes rétegre pedig a jó öreg tejberizs került, kicsit megkaramellizálva, és persze amaréna meggyel és sziruppal jól összekeverve. Mit is mondhatnék róla, fantasztikusan finom lett. 26 centis formában készítettem, a család az első este a kétharmadát ette meg (a fiúk repetáztak, én próbáltam egy vékonyka szelettel beérni), második nap pedig megkaptam, hogy miért volt ilyen KICSI a torta :-)

Hozzávalók:
250 gramm darált keksz
125 gramm olvasztott vaj
2 evőkanál holland kakaópor

300 gramm rizs (én kerekszemű rizottónak valót használtam, krémesebb lett a végeredmény)
diónyi vaj
1,2 liter tej (nekem ennyit szívott magába a rizs)
200 gramm mascarpone (elhagyható)
6 evőkanál cukor
200 ml tejszín
2 evőkanál porcukor
1 csomag habfixáló
amaréna meggy és szirup (ízlés szerinti mennyiség)

3 kocka csokoládé a díszítéshez

A darált kekszet, a kakaóport és az olvasztott vajat összekevertem egy villával és a tortaforma aljára egyengettem egy egyenes aljú pohár segítségével, majd a hűtőbe tettem "pihenni"
A riszt diónyi vajon kicsit átpirítottam, majd felöntöttem a tejjel és addig főztem, amíg magába nem szívta és a rizs jól meg nem puhult (szerencsére a kerekszemű rizs nagyon nehezen fő szét, viszont finom krémes lesz)
Ekkor beletettem a cukrot és még pár percig főztem, amíg a rizsszemek annyira magukba szívták a tejet, hogy szinte masszává nem álltak össze és az edény szélén a tejes rizsnyák el nem kezdett karamellizálódni. Alaposan elkevergettem, ettől a tejberizs színe barnás és finom karamelles ízű lett.
Levettem a tűzről, hagytam langyosra hűlni, majd belekevertem a mascarponét és a keményre vert habot. A végén lazán beleforgattam az amaréna meggyeket és pár evőkanál szirupot is. (lehet helyettesíteni meggy vagy cseresznye lekvárral is)

A hűtőből kivettem a tortaformát, a kekszes alapra kanalaztam az amarénás tejberizst, olvasztott csokoládéval meglocsoltam és 1 éjszakára a hűtőbe tettem dermedni.
Tálaláskor tejszínhabbal és amaréna meggyel díszítettem.

Málnaörvényes túrótorta

Ismét egy málnatorta recept, de ennek az íze még intenzívebb lett, mint múlt heti társáé.
Ez a torta is rendkívül egyszerű, szerencsére csak a piskótát kell megsütni (bár én szeretek egyszerre egy teljes piskótát megsütni, majd 3 lapra vágom, egyenként folpackba csomagolom és légmentesen záródó nagy edényben tárolom felhasználásig. Természetesen nem áll el sokáig, de ha tudom, hogy 2-3 nap alatt csinálok olyan 2 tortát is, amihez csak egy vékony piskótalap kell, akkor ezt a módszert választom)

Hozzávalók 23 centis tortához:
egy 2 tojásos piskótalap

250 gramm krémtúró (vagy 250 gramm túró 1-2 evőkanál tejföllel krémesre kikeverve)
200 gramm málna pürésítve
8 evőkanál porcukor

500 ml tejszín
2 csomag habfixáló
4 evőkanál porcukor

díszítéshez:
3 kocka étcsokoládé
100 gramm málna

A piskótát elkészítettem ÍGY.
A krémtúrót kikevertem a porcukorral (aki édesebben szereti, tegyen még hozzá porcukrot), majd botmixerrel pürésítettem a málnát és a túróhoz kevertem.
A hidegre hűtött tejszínt a 2 csomag habfixálóval és a cukorral kemény habbá vertem, pár kanál tejszínhabot félretettem a díszítéshez (a málnakrém tetejére kentem egy kb 0,5 mmes réteget), majd a többi habot óvatosan összekevertem a málnás túróval.

A kapcsos tortaforma aljában lapult a piskóta, erre halmoztam a málnás túrókrémet (5 evőkanállal félretettem egy habzsákba, díszítéshez), majd jött a félretett tejszínhab, amit vékony rétegben kentem a málnás finomságra. Ezután már csak díszíteni kellett:
Olvasztott csokival csíkoztam a torta tetejét, majd a habzsákba töltött málnás krémmel a torta tetejére apró halmokat nyomtam.
Végül málnaszemekkel díszítettem (khmmm, illetve nem venném el az érdemet nagyobbik fiamtól, mert a nagy részét ő pakolta fel, én csak igazgattam egy-két szemet) a torta tetejét és egy éjszakára hűtőbe tettem. Másnap vizes késsel körbevágtam a kapcsos tortaforma oldalát, óvatosan leszedtem róla és már szeleteltem is.

Csokoládés pilletorta

Az ötlet ismét a teller-cake blogról származik, újra Zsuzsi csodás alkotását vettem alapul. Aztán megbolondítottam Janka ötletéből kiindulva egy kis erdeigyümölcs-szósszal és a tetejére sok-sok málnát pakoltam! Vendégségbe vittük, minden apró morzsát feltakaírtottunk a tányérról, olyan finom volt! Figyelem, bőven elég egy kisebb tortát készíteni, mert nagyon tömény, nagyon csokis, mennyei tortácska ez!
(a fényképek sajnos sebtiben készültek, de a torta isteni volt)

Hozzávalók 18 centis tortaformához:

250 gramm jó minőségű étcsokoládé

225 gramm vaj

80 gramm cukor

125 ml habtejszín

4db tojás

a tetejére: pár evőkanál erdei gyümölcs lekvár és sok málna

A kockákra tört csokoládét a vajjal és a cukorral egy tálba tettem és vízgőz felett megolvasztottam. Majd kézi habverővel hozzákevertem a tejszínt és az előzőleg habosra vert egész tojásokat. Majd egy tortaformát kibéleltem sütőpapírral és 180 fokos sütőben kb 40 perc alatt készre sütöttem.

Amikor kihűlt, óvatosan lefejtettem róla a sütőpapírt, majd a tetejére erdei gyümölcs lekvárt halmoztam és alaposan megszórtam friss málnával!

Ez az édes-savanyú párosítás nagyon bejött nekünk, de próbáljátok ki tejszínhabbal, vagy csokiszósszal leöntve is!

Madártej - az egyszerű, de nagyszerű édesség

Gyermekkorom kedvence volt, édesanyám hatalmas habokat tudott az édes tejes finomságra gyártani. Egészen pici koromban azt hittem, hogy felhődarabkák és nem tudtam, anyukám hogyan is szedi le őket, de hatalmas élvezettel fogyasztottam:-)
Madártej iránti imádatom az évek során mit sem változott, sőt, a mai napig valami hihetetlen emlék-áhítat veszi körbe, amikor beleharapok az első felhő-habba:-)
Persze évről évre próbáltam tökéletesíteni a receptet, hogy a tejes finomság minél krémesebb, a hab pedig minél nagyobb és masszívabb legyen.
Így sikerült megalkotnom az alábbi receptet:

Hozzávalók
1,5 liter tej
fél liter tejszín
6 tojás
8-10 evőkanál cukor a tejbe (ízlés szerint, ki mennyire szereti édesen)
kb 4 evőkanál porcukor a habba
1 rúd vanília / 2 zacskó vaníliáscukor
1 zacskó vaníliás pudingpor

A tejet feltettem egy lábasban melegíteni, közben a tojások sárgáját a cukorral egy kézi habverő segítségével fehéredésig kevertem, majd hozzáadtam a pudingport és a tejszínből annyit, amivel könnyen ki lehet keverni a tojásos-pudingporos masszát csomómentesre.
Majd az összes tejszínt hozzáöntöttem, alaposan összekevertem és a tűzforró tejhez öntöttem. Folyamatos kavargatás mellett hagytam, hogy besűrűsödjön (ez kb 6-8 perc volt)

Majd lezártam alatta a gázt és hagytam kihűlni.

A tojások fehérjét a porcukorral kemény habbá vertem, majd a Kisildinél látott technika szerint az egészet egy kerek jénai tálba szedtem és betettem a mikróba, ahol 800 W-os fokozaton 2 percig hagytam főni a saját gőzében. Kemény, masszív és finom habot kaptam, amit aztán evőkanállal csinos kis habfelhőkké kanalaztam szét a tálalótálkákba kiszedett és már kihűlt madártejre. Fogyasztásig hűtőben hűlt, hiszen a madártej jó hidegen az igazi.

Aki esetleg idegenkedik a mikrohullámú sütő használatától, annak ajánlom a hagyományos módszert:
A forró, de nem forrásban lévő tejbe elkezdem belekanalazni a habot és mindkét oldalát megfőzöm. Én kb 30-40 másodpercig szoktam 1-1 oldalát főzni, de persze közben néha forgatom őket, hogy egyenletesen főjenek, ne essen össze az egyik oldaluk. Hogy elbírjak a habokkal, én egyszerre 3 habgombóccal szoktam foglalkozni, forgatni, főzni. Aztán, ha megfőtt mindkét oldala, akkor szűrőkanállal kiveszem és egy tálon lehűtöm.

Tény, hogy a hagyományos módszerrel gyakran kaptam összeesett, vékonyka habot, és sokáig kell vele bajlódni. A mikrós megoldás nagy és masszív habot biztosít 2 perc alatt.

TIPP:
Nyáron lehet trükközni és a madártejbe robotgéppel pürésített idénygyümölcsöt keverni (eper, őszibarack, málna - érdemes szűrőn átpasszírozni, hogy a magok ne kerüljenek a krémbe), a habot pedig ízlés szerint mandulaszeletekbe, kókuszreszelékbe forgatni.

Mascarponés-cseresznyés palacsinta

Ezt a finomságot pár évvel ezelőtt a munkahelyemen ettem először. Egy kolléganőm specialitása volt, bár ő még kicsit másképp készítette. A kisütött palacsintára tejfölt kent, arra porcukrot és diót hintett, majd alaposan meglocsolta baracklekvárral, rányomott tejszínhabot és az egészet összetekerte. Mi hatalmas megelégedéssel tüntettük el a finomságot, és persze mindenki vitte haza a "receptet".
Én is elkészítettem, aztán elkezdtem finomítani az eredeti tölteléken: a tejfölt már előre összekevertem porcukorral, a tejszínhabot kihagytam és a baracklekvárt lecseréltem piros gyümölcsös lekvárokra.

Most egy még kifinomultabb változatát mutatom be nektek, a tejfölt az előkelő mascarponéra cseréltem, de próbáljátok ki tejföllel is, mert nagyon finom és persze jóval olcsóbb.

Hozzávalók 4 főre:
8 palacsinta
250 gramm mascarpone
3 evőkanál porcukor
1 kávéskanál vaníliakivonat
8 evőkanál darált dió
házi fekete-cseresznye lekvár

A palacsintákat megsütöttem ÍGY, majd hozzáfogtam a töltelék elkészítéséhez.

A mascarponét (de lehet tejföl is) összekevertem a porcukorral és a vanília kivonattal. Majd ezt a finom, édes krémet a palacsinta felére simítottam. Erre szórtam az evőkanálnyi diót, szépen, egyenletesen elosztva a mascarponéra. Majd következett a fekete-cseresznye lekvár (ebből ízlés szerint tegyünk, én most 2 evőkanálnyit tettem minden palacsintába), végül a palacsintát először félbe, majd újból félbe (azaz négyrét hajtva) tálaltam.
Ugye, milyen egyszerű? Jó étvágyat hozzá!

Bébispenótos-garnélás pite

Imádom ezeket a gyors pitéket, csak előveszem a leveles tésztát, rádobálok valamit, amit éppen megkívántam és fél óra múlva már ehetem is. Most is így tettem: garnélát kívántam, spenóttal koronáztam meg és az eredmény egy igazán mennyei pite lett!

Hozzávalók:
1 csomag előre kinyújtott leveles tészta
100 gramm baconszalonna apró kockákra vágva
250 gramm bébispenót
3 gerezd fokhagyma
1 dl tejszín
30 darab garnéla
só
bors
szerecsendió


A kis kockákra vágott baconszalonnát megpirítottam, a bébispenótot a szalonnán megfonnyasztottam (kb 1-2 perc alatt), majd hozzáadtam fokhagyma nyomóval a fokhagymákat, sóztam, borsoztam és csipet őrölt szerecsendióval megszórtam. Végül felöntöttem az 1 dl tejszínnel és hagytam kicsit forrni, majd elzártam alatta a gázt.

A garnélákat forrásban lévő vízbe dobtam 1 percre, majd kivettem, hagytam kicsit hűlni és megpucoltam, azaz lehúztam a kemény, műanyaghoz hasonlító héjukat.


A leveles tésztát csak a végén, az étel összeállításánál vettem ki a  hűtőből. A saját, betekeréshez használt sütőpapírján hagytam. A széleitől kb 1 centire amolyan "leválasztó" vonalat húztam, azaz keretet adtam a tésztának, de vigyáztam, hogy ne vágjam át a nyers tésztát teljesen. Ez a művelet azért fontos, mert a közepére halmozott étel alatt így nem fog megemelkedni a tészta, csak a keret fog szépen felemelkedni és megpirulni.

Szóval ezután a kereten belülre halmoztam a tejszínes spenótot, kanállal szépen elosztottam, hogy mindenhova jusson.
Erre rakosgattam a garnélákat és 200 fokra előmelegített sütőbe toltam kb 15-20 percre (gyakran nézegettem, nehogy a széle megégjen)

Jó étvágyat hozzá!

Vajbab főzelék

Gyermekkorom nagy kedvence ez, nagyikáméknál rengeteg vajbab termett, ezért minden héten ettünk ilyen főzeléket. A mélyhűtőbe is jutott rendesen, így télen sem nélkülözhettük ezt a finomságot. Őszintén szólva imádtam, teljesen meg voltam érte bolondulva. Azt sem bántam, ha két-három napig is tartott egy-egy adag főzelék. Csak a feltét változott, hol sült virsli, hol fasírt, hol egy kis pörkölt került rá.
A vajbab iránti szeretetem megmaradt, és szerencsére anyósom az, aki most már ellát vele, így ismét kerülhetett az asztalra főzelék.

Hozzávalók 4 személyre:
1 kg vajbab
1 teáskanál pirospaprika
só
bors
200 gramm tejföl
2 evőkanál liszt

A vajbab széleit lecsipkedtem, majd kb 1 centis darabokra vágtam. Ezután alaposan leáztattam, megmostam, majd felöntöttem annyi vízzel, ami 1 ujjnyira ellepi, sóztam és kb 25 perc alatt puhára főztem (ez persze függ a babtól is). Egy tálkában a tejfölt összekevertem a pirospaprikával, a borssal és a liszttel, majd merőkanállal szedtem hozzá a vajbab főzőlevéből és csomómentesen elkevertem, végül óvatosan a babhoz öntöttem. Kevergetés mellett hagytam felforrni, besűrűsödni és már kész is volt.
Feltétként én most sült virslit adtam hozzá.

Rókagombás rizottó

Rég hoztam már új rizottós receptet. Az az igazság, hogy szinte minden héten készítek, de mostanában ismétlős korszakomban vagyok: vagy gombás, vagy zöldspárgás, vagy kagylós, vagy rákos rizottót eszünk.
Viszont pénteken, a piacon kaptam csodaszép, friss rókagombát, és mivel azt mondják, ha nem lenne szarvasgomba, a rókagomba tölthetné be íz szempontjából a heléyt, nem hagyhattama ki a rizottóból.
Tényleg isteni, egy baj van csak vele (mármint a rókagombával): meglehetősen borsos ára van. (400 Ft/10 dkg). Így kénytelen voltam beréni fél kilóval, aminek az egyik feléből készült ez a rizottó.

Hozzávalók 4 személyre:
250 gramm rókagomba
4 nagy marék rizottó rizs (kb 300 gramm)
1 liter zöldség alaplé
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
50 gramm vaj a pihentetéshez
10 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon serpenyőben, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam (de semmiképpen nem pirítottam). 
Majd hozzáadtam a rókagombát és engedtem, hogy pár percig párolódjon, levet eresszen. Amikor elfőtte a levét, hozzáadtam a rizst,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a rizs magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott zöldség alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Kb 20 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt), ekkor elzártam alatta a gázt és hozzáadtam az 50 gramm vajat és a kevés parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni.

Jó étvágyat hozzá!

Chili con carne, avagy csilis bab a férfinépnek

Nem igazán szeretem a babos ételeket, a csípős ételek pedig sosem voltak kedvenceim. De az elmúlt 1 évben történt valami, ami miatt nemhogy nem szeretem, hanemegyenesen kívánom a csípőset. Szinte minden nap elkocogok a kedvenc kínai éttermembe egy kis csípős savanyú levesért és elkezdtem erős paprikát enni olyan ételekhez, amikhez addig sosem.
Maja barátnőm múltkor csilis babot készített és küldött át egy kicsit nekünk is. Megkóstoltam és el voltam veszve. Nekem csilis bab kell!
Utánanéztem a neten, rengeteg recept kering, mondhatnám azt is: ahány konyha, annyi csilis bab.
Végül összeraktam az enyémet is, hatalmas sikert aratva ezzel a családban élő férfiak körében.

Hozzávalók 4 személyre:
500 gramm darált hús (én most a kisebbikem miatt pulykahúsból csináltam)
100 gramm pulykamell apró kockára vágva
2 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
400 gramm paradicsomszósz
2 vörös kidney babkonzerv
1 konzerv kukorica
2 dl víz
jalapeno paprika (ízlés szerint, ki mennyire szereti csípősen)
só
bors
2 evőkanál morzsolt oregano
1 teáskanál őrölt római kömény
1 teáskanál őrölt fahéj
2 kocka nagyon jó minőségű étcsokoládé ( én 81 %-ost használtam)

A vöröshagymát apróra vágtam és kevés olajon megfuttattam. Majd hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát, átkevertem, de nem hagytam megpirulni, mert akkor megkeseredik.
Erre a hagymás alapra tettem az apróra vágott húst, átpirítottam, majd hozzáadtam a darált húst is, így együtt pirítottam meg a kétféle állagú husit.
Sóztam, borsoztam, fűszereztem oreganoval, római köménnyel és fahéjjal, majd ráöntöttem a 2 dl vizet és a paradicsomszószt, hozzáadtam a kukoricát és a babot és hagytam 20 percet összeforrni. Végül beletördeltem az étcsokoládét, alaposan összekevertem, hogy a csokoládé elolvadjon és már kész is a finom csilis bab.

Tálaláskor lehet rá sajtot szórni, vagy rizzsel, bulgurral, hajdinával tálalni.

Sárgabarackos-gyömbéres fagylalt

...a la Praliné Zsuzsi. Csak hogy teljes legyen a kép. Nos, Praliné Paradicsomban nem csak bonbonokkal és pralinékkel találkozhat az ember lánya, hanem bizony nyaranta igazi, házi készítésű - és nem mellékesen zseniális - fagylaltokkal és jégkrémekkel. Amikor megláttam ezt a jégkrémet, tudtam, nekem is meg kell csinálnom. Zsuzsi gyömbéres karamellje egyszer már nagyon bejött, ez sem lehet egy rossz dolog- gondoltam. És nem tévedtem, első helyre lépett elő nálam ez a finomság. Érdemes rögtön dupla adagot készíteni, legalább is én a dupláját vettem Zsuzsi receptjének és nem volt baj, mert így is elfogyott az utolsó kanálig.

Hozzávalók:
2 tojássárgája

2 dl habtejszín

1 dl tej

2 evőkanál cukor

fél centi vastag karika gyömbér

3 evőkanál házi baracklekvár

A tojássárgákat egy kis lábasban, kézi habverővel alaposan kikevertem a cukorral, majd hozzáadtam a tejszínt és a tejet és belereszeltem a meghámozott karika gyömbért. Majd feltettem a tűzre és alacsony lángon addig főztem, amíg be nem sűrűsödött amolyan sodó sűrűségűre.

Ezután belekevertem a baracklekvárt, elkevertem és hagytam kihűlni. Hűtőben 4 órán át alaposan lehűtöttem, majd fagylaltgépben krémes fagylalt állagúra kevertem.

Ha nincs fagylaltgép, akkor egy zárható műanyag dobozba tegyük a lehűlt krémet és tegyük be a mélyhűtőbe, ahonnan érdemes óránként kivenni és kézi habverővel vagy botmixerrel alaposan átkeverni, amíg a fagyi kellően meg nem dermed.

Tálaláskor a házi baracklekváromat csorgattam a tetejére. Hmmm, mennyei finomság!