Tepsis tarja vargányamártással

Múlt héten készítettem ezt a finomságot, de csak most volt időm megírni a bejegyzést. Történt, hogy a lőrinci piacon jártam és kedvenc gombaárusaim között új arcot fedeztem fel. Előtte pedig rengeteg, vargányára hasonlító gomba. Rá is kérdeztem: "Ez ugye vargánya?" "Az bizony, méghozzá ízletes vargánya" hangzott az önérzetes válasz. Muszáj volt vennem 30 dekát, már éreztem is a számban az ízét. Csak azt nem tudtam, mi legyen belőle. Rizottót már készítettem, nem egyszer, finom vargányából. Férjem javasolta, legyen az amúgy is tervezett sült tarja mellé vargányamártás.
Így aztán egy fantasztikusan finom, selymes mártás készült, mind a tíz ujjunkat megnyaltuk utána.

Hozzávalók 4 személyre:
8, ujjnyi vastag szelet tarja
só
bors
rozmaring
mustár

a mártáshoz:
30 dkg vargánya
2 gerezd fokhagyma
1 dl fehérbor
só
bors
diónyi vaj
1 dl tejszín

A tarját alaposan megmostam (tele volt szilánkkal), majd egy tálkában 1 evőkanál mustárt kevés olajjal, sóval, borssal és rozmaringgal összekevertem (a fűszereket ízlés szerint használjuk) és ezzek a kencével vékonyan bekenegettem a szeleteket. Majd tepsibe tettem, letakartam alufóliával és 180 fokos sütőben 50 percen át pároltam.

Amíg a hús párolódott, elkészítettem a gombát. A vargányákat gombakefével alaposan megtisztítottam (nem szabad vízzel mosni, mert a vargánya nagyon megszívja magát) és fél centis szeletekre vágtam.
TIPP: ha nincs gombakefétek, vegyetek egy puha sörtéjű fogkefét, a célnak ez is megfelel
Egy serpenyőben megolvasztottam a diónyi vajat, rádobtam a felszeletelt gombát és hagytam, hogy kiengedje a levét. A vargányának nagyon finom, intenzív az íze, viszont hajlamos erőteljes fűszerek ízét felvenni, megszűnve ezzel vargánya ízűnek lenni, így óvatosan kell bánni a fűszerezéssel.
Amikor a levét elfőtte, ráöntöttem a fehérbort, majd sóztam, borsoztam, a fokhagymákat vékonyra szeletelve szintén hozzáadtam és hagytam együtt párolódni.
Amikor ezt a felöntölét is elfőtte, hozzáadtam a tejszínt és alaposan összekevertem. Vártam az első rottyanásig, majd lezártam alatta a gázt. Ha kell, még lehet sózni, borsozni, ízlés szerint.

A tarja közben megpuhult, így levéve róla a fóliát, 220 fokon még 20 percig sütöttem/pirítottam.
 Tálaláskor bulgurt kínáltam hozzá. A sült hús egyenesen mennyei volt a vargányával. Ha van rá lehetőségetek, mindenképpen próbáljátok ki!