Eddig igazán nem voltam oda a málnalekvárért, ezt a gyümölcsöt én inkább nyersen, bokorról letépkedve szerettem világ életemben. Aztán készítettem egy isteni csokoládés pilletortát ( a héten immáron a másodikat), amihez málnapürét készítettem, de túl sok volt a püré, így a maradékot cukorral felfőztem és üvegbe tettem. Hmmmm, mennyei málnalekvár lett a jutalmam, amit vajas kalácsra kenve tüntettünk el a gyerekekkel.
Az Őrülten jó ételek receptjei közt találtam ezt az ételt. Annyira gusztusos volt róla a kép, hogy azonnal megkívántam. Másnap reggel már ott toporogtam a hentesnél: "kérekszépenfélkilótarját". 70 deka lett belőle, mondtam, hogy maradjon, mert elfogy. És elfogyott. A gombát a mélyhűtőből szántam beletenni, érdes tinóru várja lefagyasztva sorsát. De ekkor ért az igazi ajándék: a gombász bácsinál hatalmas, tenyeremnél nagyobb tinóru várt rám. Fél kilós volt a drága, megvettem.
A gyerekek már napok óta kérték a tejberizst, meg a tortát. Kérdeztem, de milyen tortát. Mire a kisebbik rávágta:"Anya, hát tejberizs tortát!". Jaaaa, gondoltam, hát akkor lesz tejberizs torta. Az alappal nem sokat variáltam, a sajttorta jól bevált kekszes alapját készítettem (2 perc alatt megvan).
A riszt diónyi vajon kicsit átpirítottam, majd felöntöttem a tejjel és addig főztem, amíg magába nem szívta és a rizs jól meg nem puhult (szerencsére a kerekszemű rizs nagyon nehezen fő szét, viszont finom krémes lesz)
Ismét egy málnatorta recept, de ennek az íze még intenzívebb lett, mint múlt heti társáé.
Az ötlet ismét a teller-cake blogról származik, újra Zsuzsi csodás alkotását vettem alapul. Aztán megbolondítottam Janka ötletéből kiindulva egy kis erdeigyümölcs-szósszal és a tetejére sok-sok málnát pakoltam! Vendégségbe vittük, minden apró morzsát feltakaírtottunk a tányérról, olyan finom volt! Figyelem, bőven elég egy kisebb tortát készíteni, mert nagyon tömény, nagyon csokis, mennyei tortácska ez!
Gyermekkorom kedvence volt, édesanyám hatalmas habokat tudott az édes tejes finomságra gyártani. Egészen pici koromban azt hittem, hogy felhődarabkák és nem tudtam, anyukám hogyan is szedi le őket, de hatalmas élvezettel fogyasztottam:-)
A tejet feltettem egy lábasban melegíteni, közben a tojások sárgáját a cukorral egy kézi habverő segítségével fehéredésig kevertem, majd hozzáadtam a pudingport és a tejszínből annyit, amivel könnyen ki lehet keverni a tojásos-pudingporos masszát csomómentesre.
Ezt a finomságot pár évvel ezelőtt a munkahelyemen ettem először. Egy kolléganőm specialitása volt, bár ő még kicsit másképp készítette. A kisütött palacsintára tejfölt kent, arra porcukrot és diót hintett, majd alaposan meglocsolta baracklekvárral, rányomott tejszínhabot és az egészet összetekerte. Mi hatalmas megelégedéssel tüntettük el a finomságot, és persze mindenki vitte haza a "receptet".
Imádom ezeket a gyors pitéket, csak előveszem a leveles tésztát, rádobálok valamit, amit éppen megkívántam és fél óra múlva már ehetem is. Most is így tettem: garnélát kívántam, spenóttal koronáztam meg és az eredmény egy igazán mennyei pite lett!
Gyermekkorom nagy kedvence ez, nagyikáméknál rengeteg vajbab termett, ezért minden héten ettünk ilyen főzeléket. A mélyhűtőbe is jutott rendesen, így télen sem nélkülözhettük ezt a finomságot. Őszintén szólva imádtam, teljesen meg voltam érte bolondulva. Azt sem bántam, ha két-három napig is tartott egy-egy adag főzelék. Csak a feltét változott, hol sült virsli, hol fasírt, hol egy kis pörkölt került rá.
Rég hoztam már új rizottós receptet. Az az igazság, hogy szinte minden héten készítek, de mostanában ismétlős korszakomban vagyok: vagy gombás, vagy zöldspárgás, vagy kagylós, vagy rákos rizottót eszünk.
Majd hozzáadtam a rókagombát és engedtem, hogy pár percig párolódjon, levet eresszen. Amikor elfőtte a levét, hozzáadtam a
rizst, amit nagy lángon
szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez
kb 2 perc)
Nem igazán szeretem a babos ételeket, a csípős ételek pedig sosem voltak kedvenceim. De az elmúlt 1 évben történt valami, ami miatt nemhogy nem szeretem, hanemegyenesen kívánom a csípőset. Szinte minden nap elkocogok a kedvenc kínai éttermembe egy kis csípős savanyú levesért és elkezdtem erős paprikát enni olyan ételekhez, amikhez addig sosem.
A vöröshagymát apróra vágtam és kevés olajon megfuttattam. Majd hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát, átkevertem, de nem hagytam megpirulni, mert akkor megkeseredik.
...a la Praliné Zsuzsi. Csak hogy teljes legyen a kép. Nos, Praliné Paradicsomban nem csak bonbonokkal és pralinékkel találkozhat az ember lánya, hanem bizony nyaranta igazi, házi készítésű - és nem mellékesen zseniális - fagylaltokkal és jégkrémekkel. Amikor megláttam ezt a jégkrémet, tudtam, nekem is meg kell csinálnom. Zsuzsi gyömbéres karamellje egyszer már nagyon bejött, ez sem lehet egy rossz dolog- gondoltam. És nem tévedtem, első helyre lépett elő nálam ez a finomság. Érdemes rögtön dupla adagot készíteni, legalább is én a dupláját vettem Zsuzsi receptjének és nem volt baj, mert így is elfogyott az utolsó kanálig.
A tojássárgákat egy kis lábasban, kézi habverővel alaposan kikevertem a cukorral, majd hozzáadtam a tejszínt és a tejet és belereszeltem a meghámozott karika gyömbért. Majd feltettem a tűzre és alacsony lángon addig főztem, amíg be nem sűrűsödött amolyan sodó sűrűségűre. 
Pontosan ma 6 éve, hogy kimondtam a boldogító igent. Esetemben ez tényleg boldogítóra sikeredett, mivel az évek múlásával csak egyre mélyülünk, szerelmesedünk, így minden évben nagy örömmel ünnepeljük, hogy újabb 1 évet töltöttünk szerelemben, boldogságban. Nem mondom, hogy nálunk sosincs veszekedés, igenis vannak hullámvölgyek, de próbálom követni nagyikám tanácsát, miszerint kellő türelemmel és szeretettel minden gondon átsegít, ha van egy másik feled. Nos, nekem már 9 éve van "másik felem", hivatalosan pedig 6 éve nem vagyok félember.
200 ml habtejszínt egy zacskó habfixel keményre vertem és a habot óvatosan összeforgattam a málnás pudinggal. 
Igazán egyszerű vacsorát kért tőlem a család, nagy kedvenc ez is, és szerintem nem is bonyolult. 
A zsemlés masszához hozzáadtam a vöröshagymás gombát,az elkapart májat, a főtt tojásokat és egy csokor apróra összevágott zellerlevelet (lehet petrezselyem is), majd ismét jó alaposan összedolgoztam (lehet ám villával is dolgozni, de én a két kezemet szeretem használni).
Ezt a finomságot két nagy kedvencemnél is láttam, Gesztenye és Gabojsza konyhájában is elkészült, kisebb-nagyobb különbségekkel. Nem hagyhattam ki én sem, persze egy kis markásítással kiegészítve. Az eredmény, egy őrületes ízbomba: a meggy, mivel megsül, így állagra olyan lesz, mintha meg lenne aszalva, mégis sokkal élénkebb marad az íze. A vörösborban sülés igen jót tett neki, hihetetlenül finom, zamatossá vált, a rászórt és sülés közben rákaramellizálódott cukor pedig édes-keserűn vonja be. Én még tetéztem egy kis amaréna-sziruppal, így a vége egy igazi ízkavalkás lett!
A kimagozott meggyet egy jénai tálba tettem, szépen, egyenletesen elrendeztem. Majd ráöntöttem a vörösbort, rácsepegtettem a vanília kivonatot és a végén egyenletesen rászórtam a cukrot, hogy mindenhova jusson.
Szintén Gourmet Fesztiválos élmény, amit próbáltam becsempészni az otthonunkba. Igaz, hízott libamáj helyett anyósoméktól kapott kacsamájat használtam, de igazából az élmény ugyanaz.
A vöröshagymát és fokhagymát apróra vágtam, a vargányát gombakefével megtisztítottam és vékonyra szeleteltem. Egy lábasban az olívaolajat és a vajat felhevítettem, majd megfuttattam rajta a hagymát és a fokhagymát. Erre dobtam a vargánya-szeleteket, sóztam, borsoztam és hagytam párolódni. Majd felöntöttem a zöldség alaplével és botmixerrel simára turmixoltam. Végül a tejszínnel besűrítettem, hagytam még egyet rottyanni és kész is lett a leves.
Teller-cake blogjára imádok ellátogatni, Zsuzsa mindig készít valami fantasztikus finomságot. Egy igazi cukrász veszett el benne, illetve dehogy veszett: napról napra szorgoskodik és szerencsére megosztja velünk. Most éppen svéd citromtortát sütött, amibe férjem miatt szerettem bele.
A vajat - az eredeti recept szerint - felolvasztottam és hagytam langyosra hűlni. Közben a robotgépben a tojást a cukorral habosra kevertem és hozzáadtam a citrom levét, majd reszelt héját. A robotgépet kis fokozatra állítottam és a liszt+sütőpor keverékét felváltva adtam hozzá az olvasztott vajjal együtt. Végül a tésztát papírkapszlikkal kirakott muffinformákba öntöttem (mindegyik formába kb háromnegyedig töltöttem a tésztát.)
Magas lángon kicsit megpörköltem minden oldalát (ezért is "pörkölt" az elnevezése), majd közepes lángon hagytam fedő alatt puhulni a saját levében. Nekem elég sok saját levet eresztett, így nem kellett külön vizet hozzáadni, de ha nincs leve, érdemes annyi vizet ráönteni, ami a húst félig ellepi. Ezután még borsoztam és tettem hozzá majorannát és őrölt köményt és hagytam fedő alatt megpuhulni (ez kb 40 perc volt). Ekkor alaposan megsóztam, hiszen a rizs is vesz el a sósságból, de azért óvatosan, inkább mindig sózzunk utána, mint hogy elsózzuk az ételt.
