Újabb fejezet kezdődött Marka boszikonyhájában: a chutney-k világába is belevetettem magam.Köszönhetően a hétvégi gasztro-kiruccanásomnak, ahol belekóstoltam Kaldeneker György isteni chutney-jaiba. És olyan isteni ízt éreztem minden ízlelőbimbómmal, amilyet még sosem.
Igen, bevallom őszintén, hogy még életemben nem ettem chutneyt, vagy ha ettem is, nem tudtam róla.
És olyan nagy erővel hatott rám ez az ízhatás, hogy ma, amikor az eredetileg tonnaszámra főzendő rebarbarás eperlekvárnak nekiestem, azaz felaprítottam több kilónyi rebarbarát és beleöntöttem egy lábasba, nos, akkor jött a gondolat.
CHUTNEY-T FOGOK KÉSZÍTENI!:-)
A chutneyról tudni kell, hogy Indiából származik, ahol a mai napig frissen elkészítve fogyasztják, de a gyarmatosítás során angol barátaink behozták Európába és elkezdődött a "mentsük meg a chutney-t" mozgalom, azaz a tartósítás!
Ennek hatására ecettel,cukorral,citrommal történik a mai napig is a hosszútávú felhasználásra készítés.
A chutney amúgy szinte lekvár állagú, mégis darabos, készülhet zöldségből és gyümölcsből egyaránt. Az igazi autentikus étel alapanyaga a mangó, de ma már szinte bármiből készítik, ami ehető.
Ami szinte minden chutneyban megtalálható, az egy darabos, fő jelleget adó zöldség vagy gyümölcs, ezen kívül valami csípős (chili, cayenne bors), aztán általában hagyma, mazsola, ecet, cukor és só.
Én így készítettem az első - és szerintem nagyon finomra sikerült - chutney-mat. (bár legközelebb még darabosabbra hagyom:-)
Hozzávalók (1 db 370 ml-es üveg lett tele vele)
fél kiló rebarbara
5 összeaprított medvehagyma levél (nekem a fagyasztóban pihen:-)
15 dkg cukor
1 teáskanál mustár
1 evőkanál almaecet
fél kávéskanál szárított chili
csipetnyi só
bors
A rebarbarát hanyagul megpucoltam, majd kb 1 centis darabokra összevágtam, lábasba tettem és hozzáöntöttem a cukrot. Majd közepes lángon addig főztem, amíg a rebarbara félig meg nem puhult, de még egészben maradtak a darabkák. Ekkor beletettem a chilit, a mustárt, a medvehagymát, hozzáöntöttem az almaecetet, majd sóztam és borsoztam. Még pár percig főztem, amíg a rebarbara teljesen megpuhult.
A forró chutney-t az üvegbe töltöttem, majd a kupakot rácsavarva azonnal fejre állítottam és kb 5 percig így is hagytam. Majd visszafordítva betettem az akkor már kihűlőben lévő sütőbe és egész éjjel hagyom ott kihűlni a chutney-t.
(A befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam Domestos-os vízben és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt.)
Ebből a mennyiségből 1 db 370 ml-es üveg lett tele.
Hajrá-hajrá, tessék mindenkinek kísérletezni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése