Csokoládétorta dulce de leche krémmel

Ismét Zila mánia, imádom ezt a formát.
Ez a torta ugyanolyan alappal rendelkezik, mint a csokitorta cseresznyeszósszal , ezért ezt a részét nem is írom le újra.

Ami ebben a tortában igazán izgalmas, az a krém, azaz a dulce de leche.

A dulce de leche egy tejalapú spanyol édesség, ami olyan, mint egy karamellszósz, mégis sokkal, de sokkal finomabb. Készítettem én már mindenféle karamellszószt: vajjal, tejszínnel, tejjel. De ennél a krémnél finomabbat még sosem kóstoltam.
Érdemes egyszerre nagyobb mennyiséget is elkészíteni, hiszen a krém utána jól záródó üvegbe zárva sokáig eláll, így kiváló akár fagylaltok, palacsinták, vagy bármilyen finom édesség kísérőjeként. (megsúgom, én magában is gyakran kanalazgatom a hűtőből, bár rettenetesen édes és még rettenetesebben hízlal. Na, de valamiért el kell kocogni néha a templomba gyónni, és ennél édesebb bűnt nem szoktam túl sokszor elkövetni:-)
Bonbonba is kiváló töltelék!!!

Szóval először is csattogjunk el a hozzánk legközelebb eső üzletbe és vegyünk jó sok sűrített tejet (én 4 tubussal vettem). Van , aki szerint a hagyományos konzervdobozos a legjobb (nálunk a piacon lehet kapni és Stahl Juditnál is beszerezhető), én kipróbáltam mindkét fajtával (sőt, az olcsó S-Budget-essel is) , de nem észleltem különbséget.
A sok sűrített tejet belenyomtam egy jénai tálba, azt beleállítottam egy tepsibe és felöntöttem annyi vízzel, ami a jénai tál feléig ér, majd betoltam a 200 fokos sütőbe. 1 órán át nem is piszkáltam, hadd karamellizálódjon békességben, nyugalomban, majd elkezdődött a zaklatás. Kb negyed óránként megkavargattam és hagytam, hogy szép barna és sűrű krém váljon belőle úgy még háromnegyed óra alatt. Én közepesen folyósra és karamell-barnára szeretem, de ha valaki sűrűre akarja, az adjon még neki legalább 20 percet és a vége felé már sűrűn kevergesse.
A krém már tűzforrón is mennyei volt, mit számított a sok leégetett ízlelőbimbó!
Aztán kihűlve maga volt a mennyei csoda. Kis üvegekbe töltöttem, alaposan rátekertem a tetejét és irány a hűtő. Másnap megtöltöttem vele a csokoládés Zila tortát, aztán lefedtem kőkeményre vert tejszínhabbal (amibe kötelező a habfixáló, különben az olvadó tejszín belefolyik a folyós dulce de leche-be)!!!
A hatása olyan váratlanul fantasztikus volt, hogy a felvágott szeletet el is felejtettem lefényképezni, pedig leírhatatlan volt a folyós karamell és a könnyű csokis-habos torta ízrobbanása.
Aki szereti az ÉDESET (azt az igazi szájragasztós édeset), annak ez a torta kihagyhatatlan.