2012. június 8.

Ököruszály leves

Erről a levesről éveken át az ökörnyál jutott eszembe, ami ugyebár nyári meleg napokon - amikor amúgy is izzadtan szenvedünk - repkednek a  levegőben és idegesítően ránk ragadnak. Tudom, semmi köze a levesnek ehhez, nekem valamiért mégis éveken át ellenérzésem volt ezzel a levessel kapcsolatban. Gyerekkoromban kínálgattak vele, de sosem fogott meg igazán. Aztán egyszer csak elkapott a hév: nekem ököruszály levest KELL csinálnom.
De hogyan is fogjak hozzá? Mint egy átlagos húsleveshez? Napokon át tanulmányoztam régi szakácskönyveket, modern honlapokat, gasztrobloggerek leírásait, míg végül összeállítottam az én ököruszály levesemet.
(és bátran állíthatom, fantasztikusan karakteres, erős íze lesz, de a szó legeslegjobb értelmében)
Sokan gyógylevesként tartják számon és főleg akkor fogyasztják, amikor valami nátha kopogtat az ajtón.
Van, aki annyira különlegesnek tartja, hogy meg sem próbálja otthon elkészíteni, kizárólag étteremben hajlandó fogyasztani.

Egy biztos, akármennyire is olvasgattam a könyveket és honlapokat, egy biztos: a jó levesnek idő kell, méghozzá sok-sok idő.
Én az egész estés változat mellett döntöttem, ugyanis volt szerencsém már pár egész éjszakás recepthez és mindig fantasztikus finomság sült ki (vagy főtt ki) belőle.

Aztán jött a nagy kérdés: miből is készítsem. Mert ugye az igazi ököruszály leves marhafarokból van. De egyesek tesznek bele fartőt vagy nyakat vagy tarját is. Én a hagyományos, kizárólag marhafarokból készült leves mellett döntöttem. Mivel nem akartam, hogy a zöldségek íze elnyomja, így csak pár darabot tettem bele, ettől lett karakteres, "marhafarkas" a leves.
És akkor lássuk, hogyan is csináltam én.

Hozzávalók 4 személyre:
1 kg marhafarok (a hentest kérjük meg, hogy darabolja fel kisebb darabokra)
3 db sárgarépa
2 db fehérrépa
fél karalábé
negyed zeller
2 kis fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
4-5 db gomba (én shitakee-t tettem bele, de a csiperke is ugyanúgy megfelel)

7 szem bors
szerecsendió

A marhafarok kétharmadát a sárgarépával és a fehérrépával egy tepsibe tettem, meglocsoltam kevés olajjal, átforgattam benne a húsokat és a zöldségeket is, majd megsóztam és 30 percre 200 fokos sütőbe toltam.
Ez az elősütés igen jót tesz a leves ízének, mivel a hús és a zöldségek kicsit karamellizálódnak, így még erőteljesebb lesz a végső ízhatás. De ha valaki kihagyja ezt a lépést, az sem tragédia, úgy is nagyon finom leves lesz a végeredmény. Csak hát ugyebár, ha lúd, (akarom mondani marhafarok) akkor legyen kövér!
Aztán az egészet átszedtem egy hatalmas lábasba, hozzátettem a félretett egyharmad rész nyers marhafarkot, a nagyobb kockára vágott karalábét és zellert, 2 kisebb fej pucolt vöröshagymát, 3 gerezd fokhagymát, a gombákat és a 7 szem borsot. Az egészet felöntöttem 5 liter vízzel és megsóztam (először 2 teáskanál sót adtam hozzá).
Majd takaréklángon gyöngyöztettem 10 órán keresztül, fedő nélkül. A 8. óra körül megkóstoltam és még egy kicsit sóztam. (érdemes a vége felé gyakran kóstolgatni, mert ahogy egyre inkább összeérnek az ízek, úgy talán még sót is kívánhat a leves) Így a leves kb kétharmadára főtt, csodásan mélysárga lett, az állaga sűrű, olajos. És az íze: mennyei!

TIPP: Fogyasztás előtt kiszedtem belőle a zöldségeket és a husikat, sűrű szűrőn átszűrtem (hogy ne maradjanak benne darabkák és a színe is tiszta legyen) és így tálaltam. A tányérba a leves kiszedése előtt tettem mindenkinek 1-1 tojássárgáját és erre szedtem rá a tűzforró levest. Fantasztikus, ahogy a tojás sárgája szétrobban a szánkban!

TIPP2: Aki napközben dolgozik, annak érdemes éjszakára odatenni a levest. Mivel sok a lé, és 10 óra alatt is csak az egyharmada párolgott el, így biztosak lehetünk benne, hogy amíg békésen szunyókálunk, a konyhában egy mestermű készül:-)

Ha hűtőbe tesszük, érdemes kivenni belőle a zöldségeket (de a húsokat vissza lehet tenni) és külön tálon tárolni, mert a levesben maradt zöldség egészen megváltoztathatja másnapra a lé ízét.

Jó étvágyat hozzá!








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...