És hogy különlegesebb legyen az íze (és ne csak a gyümölcs legyen benne), bele lehet tépkedni mozzarellát - amiről ugye köztudott, hogy semleges íze miatt akár édes, akár sós ételekhez is használható - illetve meg lehet bolondítani kevés mentalevéllel (amit nekem jelen pillanatban kiégetett a tűző nap)!
Szóval fogjunk is hozzá:
Hozzávalók:
fél kg magozott meggy
kb fél liter víz
5 evőkanál cukor
szegfűszeg, fahéj
fél citrom
fél liter tej
1 csapott evőkanál vaníliás pudingpor
mozzarella
mentalevél
először is szedtem sok-sok meggyet és kb fél kilónyit kimagoztam, kukactalanítottam (igen, bizony, ez a meggy tartalmazott pár eltévedt, savanyút szerető kukacot) és feltettem főni egy lábasban annyi vízzel, ami ellepi, valamint 5 evőkanál cukorral. A cukrozást egyébként mindenkinek saját ízlésére bízom, én szeretem, ha savanykás a meggyleves. Ennek érdekében én még fél citrom levét is belefacsartam, dobtam rá pár egész szegfűszeget és csipet fahéjjal bolondítottam, majd hagytam, hogy forrjon bő 5 percig (azt sem szerettem volna, ha a meggyszemek ehetetlenül puhák lesznek).
Közben pár evőkanál tejet összekevertem csomómentesre 1 csapott evőkanál vaníliás pudingporral ( de legtutibb a puncsossal, csak éppen nem volt itthon) és hozzáöntöttem a már előre felmelegített fél liter tejhez, amit aztán belezúdítottam a felforralt meggyes-vízes-cukros alapfőzethez. Hagytam besűrűsödni, majd kihűtöttem és a hűtőbe tettem, hogy mire megesszük, jó hideg legyen.
A mozzarellát (és a mentalevelet) közvetlenül fogyasztás előtt tépkedtem rusztikusan a tényér aljába, majd erre szedtem a hideg levest.
Kiváló hűsítő forró nyári napokon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése