Baconos-gorgonzolás karfiol

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lusta Marka boszika. Ennek a kis boszilánynak volt a konyhájában egy nagy fej karfiol. Marka bizony imádja a rántott karfiolt...megenni. De elkészíteni nem fűlött hozzá a foga, így aztán kinyitotta a hűtőt és összedobta, amit talált. Így született ez a gyors, finom egytálétel, a baconos-gorgonzolás karfiol.

Hozzávalók:
1 fej karfiol, rózsáira szedve
150 gramm baconszalonna apróra vágva
20 gramm vaj
1 púpos evőkanál liszt
5 dl tej
15 dkg gorgonzola sajt (vagy bármilyen kéksajt)
só
bors
5 dkg parmezán sajt


A karfiolt szépen , óvatosan rózsáira szedtem és lemostam. Nem dobtam forró vízbe, hogy előfőzzem, mivel a sütés közben sok vizet veszít, ami a sütőedény aljában szépen megfőzi a karfiolt.
A vajat megolvasztottam, hozzáadtam a púpozott evőkanál lisztet és kicsit megpirítottam, majd folyamatosan kevergetve felöntöttem tejjel, sóztam, borsoztam és hagytam besűrűsödni, azaz besamel mártást készítettem. (ha az elején kicsit becsomósodik, ne ijedjünk meg, kézi habverővel kevergetve szépen eltűnnek a csomók)
A még forró besamelbe tördeltem a kéksajtot és lazán átkevertem.
A felkockázott baconszalonnát egy serpenyőben megpirítottam.
Majd elővettem egy jénai tálat, rászedtem szépen, egymás mellé a karfiolt,kicsit sóztam, megszórtam a baconnel, leöntöttem a besamellel és a tetejére parmezánt reszeltem.
180 fokos sütőben addig sütöttem, amíg a teteje szép piros nem lett. (ez nekem kb 35 perc volt)

Bableves után szuper második fogás volt.

Rántott erdei gombák (rizike és őzláb)

rántott őzlábgomba

Múltkor írtam egy erdei gombákról szóló összefoglalót, akkor emlegettem az egyik legnagyobb kedvencemet, a rántott őzláb gombát. Pénteken pedig volt akkora szerencsém, hogy a gombaárus néni tartogatott egy kis meglepetést: pult alól húzott elő 3 csodás őzlábgombát. Az egyik két tenyérnyi, a másik kettő egy-egy tenyérnyi volt, szóval nem kicsik.  Vettem még mellé pár rizikét is (mert azóta már ettem ezt is rántott formában és szintén nagyon finom), és már meg is volt a vacsorára való. Nem bonyolítottam, simán kirántottam. A család (főleg a Zuram), meg oda voltak. És persze vissza is. Azt hiszem, idén ez volt az utolsó őzlábgomba, mi pedig méltóképpen búcsúztunk a csodás őszi erdei gombáktól.

Hozzávalók:
3 nagy őzlábgomba
20 dkg rizike
liszt
tojás
zsemlemorzsa
só
olaj a kisütéshez

rántott rizike

Az őzlábgombát megtisztítottam, azaz kalapjával felfelé óvatosan a nyitott tenyerembe fogtam és finoman megütögettem, hogy az alján lévő lemezek közül kiessenek az esetleges fűszűlak vagy bogárkák. A tetejét finoman átsimogattam, hogy a felpenderedő, száradtabb héj lejöjjön, de ennyi tisztítás elég is az őzlábnak.
Majd felfordítottam, a szárát kitekertem és a redőket besóztam, majd félretettem kicsit állni.
Közben a rizikét is megtisztítottam: általában simán gombakefével - vagy egy erre befogott puhasörtéjű fogkefével - átsikálom a tetejét (kemény gombafajtáról van szó, így tehetünk erősebb mozdulatokat is), de ez most kicsit sáros volt, így víz alatt gyorsan lemostam, de ügyeltem rá, hogy ne ázzon nagyon. Ne ijedjünk meg, ha a gomba narancssárga húsa megsérül, ott azonnal zöld színre vált, de ez nem a mérgező fajta jele, egyszerűen a rizike ilyen.

Szóval gombák megtisztítva, úgyhogy 3 mély tálba tettem lisztet, tojást és zsemlemorzsát, és ilyen sorrendben szépen megmártogattam a rizikéket és a több, kisebb szeletbe vágott őzlábat.
Majd forró olajban pár perc alatt kisütöttem őket.

Kísérőnek összekevertem 3 evőkanál tejfölt 2 evőkanál majonézzel és 3 gerezd zúzott fokhagymával. Ennyi. Semmi fakszni, csak a finom gombák. Amolyan búcsúajándék volt ez az erdőtől, ahol a fél nyarunkat töltöttük!

őzláb

rizike

rizike

őzláb

Köszönöm természet, köszönöm ősz! Jöhet a tél :-)

Kapros lazacleves

Közeleg a karácsony és bár még javában tombol az ősz, valljuk be: 5 és fél hét múlva javában zengjük a Mennyből az angyalt. Ezzel a recepttel nem célom előrehozni az ünnepet (ráadásul szeretem kiélvezni a novemberi ősz kicsit szomorkás, esős napjait is), de ez a leves teljes jogú szereplője lehet majd a karácsonyi menünek. És mivel mindössze 30 perc alatt kész (mértem az időt az első krumpli hámozásától az utolsó mozdulatig, azaz a gáz lezárásáig), így igencsak közkedvelté is válhat.
Tudom, ott az a fránya lazac, ami drága, de higgyétek el, egy kisebb darabbal is fantasztikus lazaclevest lehet összerittyenteni. Szóval úgy kezdődött, hogy volt a hűtőben egy kb 200 grammos lazacdarabom (Lidlben akciósan 700 Ft volt), és arra gondoltam , készítek belőle egy finom hallevest. Na, de mégis milyen legyen? Körbenéztem a neten, a leggyakrabban a finn lazaclevest emlegetik. A TarkaBárka levesén megakadt a szemem (náluk az ünnepek közeledtével amúgy is érdemes szétnézni), de kicsit felturbóztam, így született az én ünnepi előételem.

Hozzávalók 4 személyre:
200 gramm lazacfilé
100 gramm füstölt lazac (elhagyható, nekem éppen volt itthon)
2 fej vöröshagyma
2 sárgarépa
1 fehérrépa
5 közepes krumpli (kb 300-400 gramm)
1 evőkanál olaj
diónyi vaj
1 csokor kapor
1 liter hal alaplé (én most ennek híján zöldség alaplét használtam)
2 dl  tejszín (a zsírosabbat válasszuk, ha lehet)

A zöldségeket megpucoltam, majd a krumplit kis kockákra, a répákat karikára vágtam. A hagymát is felkockáztam. Egy lábasban az olajon megolvasztottam a vajat (hogy ne égjen oda),  rádobtam a hagymát és hagytam kicsit fonnyadni. Majd következett az összevágott füstölt lazac, kicsit átkevergettem, hogy kifehéredjen, ezután dobtam a lábasba a krumplit, a sárgarépát és a fehérrépát. Felöntöttem az alaplével és kb 20 perc alatt puhára főztem (fedő alatt, alacsony lángon).
Amíg főtt az alap, a lazacot megpucoltam (mert volt ám bőre is) és összevágtam csinos kis kockákra.
Amikor a zöldségek megpuhultak, a levesbe tettem a lazacot is és úgy 5 percig főztem, hogy ugyan ne legyen nyers, de ne is főjön szét. A végén még hozzáadtam a szobahőmérsékletű tejszínt, hagytam összerottyanni (kb 1 perc) és már le is zártam alatta a gázt. A legvégén a kapor is ment a levesbe :-)
Egyszerű, de nagyszerű, nálunk biztosan ez lesz a szenteste egyik sztárja.

Mozzarella in carrozza

Egy tipikus olasz étel - egészen pontosan a nápolyi konyha remeke, amit ma hoztam nektek. Nagyon, de nagyon régóta szemezek vele, végül rászántam magam és annyira bánom, hogy eddig féltem tőle. Miről is van szó: ez az étel tulajdonképpen egy emeletes, töltött bundáskenyér. Két kenyér közé mozzarellát teszünk, majd megmártogatjuk, bepanírozzuk és bő olajban kisütjük.
Én rettegtem, hogy majd kifolyik a sajt és minden odalesz és a végén még egy normál bundáskenyeret sem bírok a család elé tenni, de szerencsére nem így lett!
Úgyhogy ne izguljatok, a sajt marad, a tojásos kenyér kisül és a család majd elégedetten fogja felfalni az egész tállal.

Hozzávalók 2 személyre:
8 szelet kenyér (én most szögletes Pesti kenyeret vettem)
1 gombóc mozzarella (az a lében úszkálós fajta)
2-3 dl tej
4 evőkanál liszt
1-2 tojás
só
bors

A mozzarellát felszeleteltem, majd 4 szelet kenyeret letettem egymás mellé. Mindegyikre tettem 1-1 szelet mozzarellát úgy, hogy a sajt ne érjen túl a kenyér szélénél. Majd mindegyik sajtos kenyeret leborítottam egy újabb szelet kenyérrel. Eddig kb olyan, mint szendvicset készíteni :-) Most jön a cseles rész!

Három mélytányért kitettem egymás mellé az asztalra. Az elsőbe beleöntöttem a tejet. A másodikba a lisztet. A harmadikba pedig felvertem a tojásokat (én két kisebbet használtam), amit megsóztam és borsoztam is.
Aztán fogtam az első szendvicsemet (kéz remeg ezerrel) és először gyorsan megforgattam a tejben (nehogy túlszívja magát), majd a lisztben és végül a tojásban. (persze az ujjaim közben lisztes-tojásos gombócokká alakultak, de sebaj) Ezután tűzforróra hevített olajba dobtam, és már sült is az én mozzarellás kenyérkém. Legnagyobb meglepetésemre a fordításkor sem buggyant ki az olvadt sajt, így mindkét oldala szép aranybarnára sült.
Érdemes még melegen tálalni, irtó vicces, ahogy nyúlik benne a sajt.

Mi néhányat tejföllel megkenve és lilahagymával megszórva ettük, de volt, amire fokhagymás pirított szegfűgomba került. Magában is isteni ám!

Sült libacomb párolt lilakáposztával

Hétfőn Márton nap, de mi ma ültük meg családilag. Volt libacomb ropogósra sütve és hozzá a jó öreg párolt lilakáposzta. És, hogy a férfiak gyomra biztosan tele legyen, főztem egy kis bulgurt is köretnek.
Mit mondjak, morzsa, sőt káposztalevél-darabka sem maradt hírmondónak, úgy elfogyott minden falat. A libacomb belül puha, kívül ropogós lett, a káposzta édes-savanyú és kellemesen roppanós. Kell ennél több, hogy megemlékezzünk Márton napról?

Hozzávalók 6 személyre:
6 libacomb (egyenként kb 35 dkg-osak)
18 gerezd fokhagyma
só
bors

A lilakáposztához:
1 fej lilakáposzta (nekem 1,5 kg volt)
20 gramm vaj
2 fej lilahagyma
3 evőkanál méz
2 evőkanál fehérborecet
2 csipet tengeri só
bors

A libacombokat sóztam, borsoztam és belülről, a húsuk felől megtűzdeltem mindegyiket 3-3 gerezd fokhagymával úgy, hogy egy éles kést beleszúrtam a húsba és a kés helyére betoltam a fokhagymát. 
Így hagytam pihenni a húsokat pár órát, majd alufóliával letakarva 2 órán át párolva sütöttem 160 fokos sütőben, végül levettem róla a fóliát és 220 fokon még fél órát pirítottam. Közben persze locsolgattam, egyrészt, hogy ne száradjon ki, másrészt, hogy jó ropogós legyen a bőre.

Amíg a combok sültek, a káposzta külső leveleit lehúztam, a káposztát negyedeltem és kivágtam a torzsát is, majd vékony csíkokra vágtam a felnegyedelt részeket.
Egy mélyebb serpenyőben felolvasztottam a vajat, amin a kockára vágott lilahagymát megpároltam, majd sóztam, borsoztam és beletettem a csíkokra vágott káposztát is. Meglocsoltam a mézzel és a fehérborecettel, alaposan összekevertem és mérsékelt lángon, fedő alatt kb 20-30 perc alatt megpároltam. Mi úgy szeretjük, ha a káposzta nem puhul meg teljesen, hanem kicsit roppanós marad. Ezen kívül a méz-fehérborecet adagolásánál érdemes a saját ízkombinációt kikísérletezni, mi jobban szeretjük, ha kicsit savanykásabb, de azért az édes is érződjön.

Tálaláskor a lilakáposztát és a bulgurt meglocsoltam egy kevés kisült libazsírral is.

Szilvás rétes

Egyik hétvégén a Normafánál kirándultunk és természetesen muszáj volt betérni a z egyik rétesezőhöz.
Legnagyobb csodálkozásomra kisebbik fiam nem az édes máűkos vagy gesztenyés rétest, hanem a savanykás szilvásat kérte és rögtön kettőt megevett belőle. A harmadikért úgy kellett újra sorban állni. El is döntöttem, otthon újra elkészítem, hadd örüljön a kis drága.
Finom, szaftos rétest kaptam (sütés közben a kicsorgó szilvalé kicsit el is áztatta a rétes alját, de csöppet sem bántuk, az egészet megettük.

Hozzávalók 2 réteshez:
3-3 lap rétestészta
50 gramm vaj
1/2 kg szilva
barnacukor
fahéj
darált dió


A szilvát megmostam, kimagoztam, megszórtam barnacukorral (én kb 2 evőkanállal használtam), majd 1 teáskanál fahéjjat is rászórtam és kézzel alaposan összekevertem. Ezután félretettem, állni hagytam.
Majd  50 gramm vajat felolvasztottam, az első réteslapot kiterítettem egy nedves konyharuhára, és alaposan megkentem az olvasztott vajjal. Erre tettem a következő lap rétestésztát, amit szintén megkentem a vajjal, majd következett az utolsó réteslap. A kikenésre azért van szükség, hogy a lapok ne ragadjanak össze sütés közben és jó ropogóssá váljanak. Nos, a réteslap egyik hosszú oldalára halmoztam a szilvák felét és alaposan megszórtam darált dióval. Majd óvatosan feltekertem a rétest, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem és a feltekert réteseket is megkentem az olvasztott vajjal.

200 fokos sütőben kb 15-17 perc alatt szép ropogós aranyszínűre sültek. Kevés levet ugyan eresztettek, de nem bántuk, mert kisanállal a levét is szorgalmasan kikanalaztuk. AZonban, ha nem szeretnénk, hogy a szilva levet eresszen, darált dió helyett/mellett zsemlemorzsával vagy búzadarával is meg lehet szórni a szilvát, az magába zárja a nedvességet.

Sütőtökös csokoládés süti narancsos mascarponekrémmel

Sütőtök és csokoládé, no és ez az egész sütiben? Na neee! Nem nagy kedvencem a sütőtök, ha valaki süt nekem, éppen elkóstolgatom, de magamnak tuti nem látnék neki. Amikor megszületett a nagyobbik fiam, akkor bizony rákényszerültem a sütésére, mert imádta. Aztán becsatlakozott a kicsi is. De az évek múlásával az ő imádatuk is kopott, én meg próbálok baromi egészséges gyerekeket nevelgetni, ezért kitaláltam, hogy bizony az én csemetéim meg fogják enni a sütőtököt.
És így is történt, ebben az eszméletlenül csokoládés süteményben egyáltalán nem érződik a sütőtök. Pedig van benne bőven. A gyerkőcök mégis úgy falták, hogy alig tudtuk leállítani őket. Nemkülönben az "ősök",azaz mi is úgy rácuppantunk, hogy még egy adagot ki kellett sütnöm. Azt hiszem, még sosem kellett 1 óra leforgása alatt 2 adag sütit is elkészíteni, mert az első olyan rohamosan fogyott.
Aki fél, legyen bátor, vágjatok bele, és garantálom, hogy a csokoládé ízén kívül nem fogtok mást érezni! A süti pedig omlós, a sütőtök miatt pedig egy kicsit sem száraz! A narancsos mascarponekrém pedig tényleg már csak hab volt a tortán.
A receptért köszönet Hédinek és ízharmónikus blogjának, aki guszta képeivel felkeltette az érdeklődésemet és el mertem készíteni ezt a csodát!


Hozzávalók:
100 gramm olvasztott vaj
250 gramm cukor (tudom, kicsit több, mint az eredetiben, de mit tegyek, imádom az édeset!)
2 tojás
1 csomag vaníliás cukor
200 gramm sütőtök püré
125 gramm liszt
100 gramm holland kakaópor (vagy 200 gramm olvasztott étcsokoládé - a második adagot már ezzel csináltam)
1 teáskanál szódabikarbóna
fél csomag sütőpor
1 csipet só
50 ml tej

a krémhez:
250 gramm mascarpone
4 evőkanál porcukor
3 evőkanál narancslekvár (én a sajátomat használtam)


Először a sütőtökpürét készítettem el. Vettem 2 negyed nagydobosi sütőtököt (nálunk a piacon szétvágva - felezve, negyedelve - is lehet venni), otthon evőkanállal kikotortam a magjait, lemostam a héját, majd betoltam 180 fokos sütőbe és kb 1 óra alatt jó puha lett. Majd , miután kihűlt, egy evőkanállal kikotortam a puha belsejét és villával kicsit szétnyomkodtam. Nekem a két negyedből szinte pontosan 500 gramm sütőtökpürém lett, így sikerült végül a dupla adag készítése.
No, de maradjunk az első sütésemnél.

A keverőtálba kimértem a lisztet, a cukrot, a vaníliás cukrot, hozzáadtam a csipet sót, a szódabikarbónát, a kakaóport és a sütőport, majd kicsit átkevertem egy kanállal. És jöhettek a nedves hozzávalók: az olvasztott vaj (de biztosan jó a szobahőmérsékletű, csak nekem nem volt időm kivárni, ezért olvasztottam), a tojások és a sütőtökpüré, no meg a tej.
A robotgép keverőjével az össze hozzávalót pár perc alatt alaposan összedolgoztam, majd egy sütőpapírral kibélelt, 28*16 centis tepsibe öntöttem és 180 fokos sütőben 30 perc alatt készre sütöttem.

Amíg hűlt, addig összekevertem a mascarponét a porcukorral és a narancslekvárral, végül a kihűlt sütire kentem és így szeleteltem.

Aztán következett a második adag, ebből már muffint csináltam és kakaópor helyett olvasztott étcsokoládét használtam. A tésztából mindegyik formába 1 evőkanálnyit tettem (hogy csak a papírforma feléig legyen), majd 180 fokos sütőben kb 16 perc alatt készre sütöttem. Így 20 darab sütőtökös csokoládés muffint kaptam, amit szintén narancsos mascarponekrémmel kínáltam. Bátran mondhatom, elsöprő sikert aratott.

Következő tervem ugyanez a tészta tortaformában megsütve, belül lime-os mascarponekrémmel töltve  és csokoládéganache-al leöntve kívül. Hmmm, jövő hétvégén talán meg is csinálom :-)

Gulyásleves

Gulyásleves, a magyarok nemzeti étele. Bárhova megyünk, külföldön a magyarokat a "gulas" szóval azonosítják. Miért is olyan magyar ez az étel? Talán azért, mert van benne minden, ami jó magyar földben megterem. Krumpli, sárgarépa, hagyma, zeller, az elmaradhatatlan pirospaprika. És persze egy jó magyar marha puha húsa.
Gyerekkoromban azt hiszem ez volt az első olyan étel, amiben segítettem nagyikámnak, így elég hamar meg is tanultam elkészíteni. (a másik nagy kedvenc a tésztagyúrás volt, azóta is készítek házi tésztát, ha időm engedi)
Úgyhogy ez most egy családi recept lesz, bár gyanítom, mindenhol így készítik.

Hozzávalók:
1 kg marhalapocka
50 dkg krumpli
2 nagy vöröshagyma
5-6 gerezd fokhagyma
3 sárgarépa
1 közepes zeller
zellerlevél
2 paradicsom félbe vágva
1 tv paprika, kimagozva és félbe vágva
2 evőkanál pirospaprika
1 teáskanál őrölt kömény
só
bors

A marhahúst megmostam, majd apróra felkockáztam. A vöröshagymát felkockáztam és kevés olajon megfuttattam. Majd hozzáadtam a vékonyra karikázott fokhagymát és hagytam kicsit pirulni az olajon, aztán megszórtam az őrölt köménnyel és a pirospaprikával. Gyorsan kavartam rajta egyet, nehogy a pirospaprika megégjen és keserűvé tegye a levest és már dobtam is erre a hagymás alapra a marhahúst. Alaposan összekevertem és alacsony lángon, fedő alatt kb 20 percig hagytam főni (ugyanis a hús levet ereszt és abban fődögél).
Ezalatt kb félujjnyi karikákra vágtam a sárgarépát és felkockáztam a zellert és a krumplit. Majd 20 perc elteltével a zöldségeket és a zellerlevelet is a húshoz adtam és felöntöttem annyi vízzel, ami éppen ellepi. Ezután sóztam, borsoztam és hagytam főni egészen addig, amíg a hús meg nem puhult (nekem ehhez majdnem 1 óra kellett.)
A végén én még kézzel tépett csipetkét is belefőztem, nekem úgy az igazi a gulyásleves.

(A csipetkéhez 1 egész tojást sózok, majd annyi lisztet adok hozzá apránként, amitől jó kemény tésztát kapok. Aztán már csak bele kell csipkedni a levesbe és hagyni, hogy pár perc alatt megfőjön.)

Birsalma kompót

Anyósomék telkén rengeteg a birsalmafa és idén leírhatatlanul sok birsalma termett rajta. Sikerült szert tennem szolid 10 kilónyira, ami itthon pihent jópár napig a konyhasarokban. Lekvárt nem akartam készíteni, mert még tavalyról maradt 3 üveggel. A birsalmasajt szintén elvetve, hiszen ez minden évben apósom reszortja, nem is szeretném tőle levenni a dicsőséget, mindig isteni sajtok kerülnek ki a kamrájából. Éppen azon gondolkodtam, hogy el kéne ajándékozni az almát, amikor férjem agyában isteni szikra gyúlt. Hiszen mi nagyon szeretünk sült húsok mellé gyümölcskompótot enni, legyen ebből is kompót.
Felhívtam anyósomat, elmondta, hogyan készíti és már láttam is neki. Illetve láttunk is neki, hiszen a fiúk annyira aranyosak voltak, hogy bevállalták a segítséget. Apa mosta az almákat, Misu és Márkó hozták nekem a konyhapultra, én pedig magoztam és ujjnyi szeletekre vágtam.
Röpke 3 óra alatt kész is voltunk és most 10 nagy befőttesüveg birsalmakompót ücsörög a kamrámban.

Hozzávalók:
birsalma
citrom
víz
cukor
szegfűszeg
fahéj

Hmmmm, most először nehéz arányokat írni, annyira belefeledkeztem a munkába, hogy nem mértem le az almát. Először is nekem a megmosott, kimagozott és felszeletelt almák egy 6,5 literes és egy 4 literes lábast töltöttek meg. Ezután felöntöttem annyi vízzel, ami ellepi és a vizet leöntöttem róla egy külön lábasba. Minden liter vízhez fél kiló cukrot adjunk, nekem kb 4 liter vizem lett és 2 kiló cukrot kevertem hozzá. Belenyomtam 1 citrom levét is, hogy a birsalma megtartsa szép, sárga színét, majd beledobtam 10 szegfűszeget és 2 kis darab fahéjat, és addig főztem, amíg a cukor teljesen el nem olvadt.
Ezzel a sziruppal öntöttem fel a lábasban várakozó birsalma-gerezdeket, majd kb 30 percen át főztem (villával azért ellenőriztem, ne legyen az alma túl puha).

Amikor elkészült, a gerezdeket óvatosan befőttes üvegekbe szedtem, csurig töltöttem a sziruppal, végül késhegynyi szalicilt tettem a tetejére, hogy sokáig elálljon.
A forróság hamar vákuumot teremtett, jó volt hallani, ahogy a tetők sorban kattannak-cuppannak az üvegekre, bezárva nekünk télire az ősz egyik csodás gyümölcsét.

Almatortácska

Erre a nagyon egyszerű receptre Michel Roux Tésztavarázs című könyvében leltem. Természetesen a mester házi készítésű leveles tésztából csinálta és cukrászkrémmel kente meg, de én most siettem és kellett valami édes az asztalra. Így a hűtőből elővett, kész levelestésztát vettem alapul és a sokak által megvetett vaníliás pudingpor került a ropogós tésztára. Szerintem nagyon finom lett, bár egyszer tuti kipróbálom a házi tésztával is, aminek ugyebár nincs párja :-)
12 darab minitortácska készült, de csak 5 perc kellett hozzá, hogy a férfinép az utolsó morzsáig eltüntesse. 

Hozzávalók:
1 csomag kinyújtott leveles tészta
1 csomag vaníliás pudingpor
5 dl tej
6 evőkanál cukor
4 savanykás alma

Először a pudingot készítettem el, a zacskón lévő leírás szerint. A kész pudingnak kb csak a fele kell majd, a másik felét nagy boldogan elkanalazták a fiaim, csak úgy, magában.

Az almákat megmostam, negyedekbe vágtam, kimagoztam, majd vékony (kb 2-3 milliméteres) szeletkéket vágtam.
Ezután kivettem a hűtőből a leveles tésztát és 9 cm átmérőjű fánkszaggatóval 12 kört szaggattam ki belőle. (a maradék tésztákat a végén kisütöttem, a gyerkőcök ezzel tunkolták a maradék vaníliapudingot)
Egy tepsit kibéleltem sütőpapírral, ráfektettem egymás mellé a tésztaköröket. Majd mindegyikre 1-1 evőkanál vaníliapudingot kanalaztam, de vigyáztam, hogy a tészták széléből egy picike kilátsszon, ne legyen pudingos. Majd a vaníliás tésztára pakoltam a vékony almaszeleteket, megszórtam mindegyiket egy csipet kristálycukorral és 180 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütöttem (kb 15 perc kellett nekik.

Szegfűgombás rizottó

Minap a piacon jártam és ismét ott volt a kedvenc gombaárusom. Szinte az egész asztalát szegfűgomba borította. Nem totojáztam, vettem 20 dekát és csodás rizottót készítettem belőle.
Ha tehetitek, próbáljátok ki, ez a gomba kifejezetten rizottóhoz termett, ha szabad ilyet mondanom. Csak arra kell vigyázni, hogy a gomba minden kieresztett levét elfője , kicsit még meg is pirulhat.
Nos, használjátok ki az őszt és az őszi erdő eme kincsét és készítsétek el Ti is!

Hozzávalók 4 személyre
4 nagy marék rizottó rizs (kb 300 gramm)
1 liter zöldség alaplé (ha kevés lenne a főzés végére, lehet még kevés vízzel pótolni)
20 dkg szegfűgomba
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor

só
bors
70 gramm vaj a pihentetéshez
15 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon serpenyőben, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam (de semmiképpen nem pirítottam). 
Hozzáadtam a megtisztított szegfűgombát, amit addig pároltam/pirítottam, amíg az összes levét el nem főtte. Majd következett a rizs,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Ezután közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a rizs magába szívja.
Az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott zöldség alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Összesen kb 25 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt),  majd elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a 70 gramm vajat és a parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni.
Tálalás előtt még alaposan átkevertem. 

Tápióka puding

Júliusban tápiókabombázás áldozata lettem. Először jött Ági,a Muskátli Büfé bloggerinája, aki amaréna-meggyes tápióka pudingjával keltette fel az érdeklődésemet. Aztán pár nappal később Györgyi - alias Janka - izgatta a fantáziámat, csodás málnás-kókuszos pudingjával. Na, ekkor határoztam el, hogy szerzek valahonnan tápiókát.
Utánanéztem a neten, természetesen nem kapható mezei boltokban, így kicsit halasztódott a projekt. De most, hogy megint elkocogtam az Ázsia Bt-be, eszembe jutott a tápiókagyöngy, vettem is és tegnap jól el is készítettem. Az egész család rajongott érte, nagyon hasonlít az ízvilága a kókusztejes ragacsos rizséhez.
Az állaga viszont puhább, de nagyon izgalmassá teszik a benne lévő gyöngyöcskék, kicsit olyan, mintha gumicukor-gyöngyök lennének, csak a tápióka íztelen.
Egyszóval bevállalósaknak kötelező, a többieknek csak erősen ajánlott:-)

És hogy mi is ez a tápióka? Nos, él egy növény Dél-Amerikában, amit úgy hívnak: manióka. Ennek a gyökérgumójából nyerik iszapolással, sajtolással és szárítással a tápiókakeményítőt, ami a tápiókagyöngy alapja. Ezután ezt a lisztszerű anyagot vizezik, morzsolják, formázzák, majd kiszárítják, így lesz belőle a kész gyöngyöcske.

Mivel a gyöngynek igen magas a keményítőtartalma, ezért kiválóan sűrűsödik, kocsonyásodik. Itt teszem hozzá, hogy abszolút gluténmentes és kókusztejjel készítve még laktózmentes is.
Teljesen íztelen, ezért mi dönthetjük el, hogy a főzés során milyen ízvilágot adjunk a gyöngyeinknek.
Thaiföldön nagy divat (és most már lassan az egész világon) a Bubble Tea, amihez a tápiókagyöngyöt teában főzik, majd ízesítik pl cukorral. Ezt az alapreceptet azóta továbbfejlesztették és kávéba, gyümölcsturmixba is előszeretettel teszik ezeket a látványos kis golyókat.
A tápiókagyöngy különböző méretekben és színekben is kapható, úgyhogy ízlés szerint készíthetünk aranyos kis gyöngyöcskés pudingot, vagy nagy, látványos Bubble Tea-t is vendégeinknek.
Egyes éttermekben szeretik felhasználni akár sós ételekhez is, hiszen külsőre úgy néz ki, mint a lazackaviár.

Én most egy nagyon finom, édes-ragacsos pudingot készítettem, és hogy ellensúlyozzam az édességét, mangópürét tettem a tetejére. A tápiókapudingot Chili&Vanilia receptje alapján készítettem.

Hozzávalók 4 személyre:
80 gramm aprószemű tápiókagyöngy
5 dl víz
5 karika friss gyömbér
1 lime héja 2-3 nagyobb darabban
3 dl kókusztej
3 evőkanál cukor (én fruktózt használtam)
csipet só

A vizet felforraltam, majd a forrásban lévő vízbe öntöttem a tápitókagyöngyöket, a gyömbérszeleteket, a limehéjat és a csipet sót, és folyamatosan kevergetve kb 15 percig főztem (amíg a szemek átlátszóak nem lettek).
Ezután felöntöttem a kókusztejjel, hozzáadtam a cukrot és újabb 5 percen át főztem, folyamatos kevergetés mellett.
Végül elzártam alatta a lángot, kiszedtem belőle a citromhéjakat és a gyömbérszeleteket és szufléformákba adagoltam.

A mangót meghámoztam, levágtam a magról a gyümölcshúst, hozzáadtam 1 evőkanál citromlét, majd botmixerrel pépesítettem. (ha nagyon savanykás lett, lehet hozzá adni még mézet, de nekem annyira édes volt a mangó, hogy a citromlé kifejezetten jót tett neki)

A tápiókapudingot hagytam szobahőmérsékletűre hűlni, majd tálaláskor mangópürével kínáltam.

Nekem a puding már melegen is nagyon ízlett, szobahőmérsékletűen pedig kifejezetten isteni volt (és állítólag így az autentikus), de sokak szerint jól behűtve az igazi, így érdemes kísérletezni - pl egy adagot éjszakára a hűtőbe tenni, és ha másnak a hűtött jobban ízlik, legközelebb csakis így kell enni.

Frankfurti leves

Újabb blogkóstoló játék, ahol a háziasszony bloggerina, teller-cake szerencsekereke egy új blogot sorsolt nekem: Dinka kincseskamráját.
Nagyon tetszik a blog, kapásból vagy 4 étel került fel a "Megfőzendők" listámra, de most egy olyan levest választottam, amire már amúgy is fájt a fogam. Ez pedig a frankfurti leves. Érdekes, hogy ilyen levest még sosem készítettem, pedig régen nagy kedvencem volt, de valahogy feledésbe merült. Most Dinkának köszönhetően került az asztalunkra és nagy sikert aratott (többek között azért is, mert megtudtam, hogy ez férjem egyik kedvenc levese - nohát mi minden derül ki 10 év elteltével :-)

Hozzávalók:
1 kis fej kelkáposzta vékony csíkokra vágva
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
1 fehérrépa
1 burgonya
6 szál frankfurti virsli
1 kis pohár tejföl
1 evőkanál liszt
olaj
1 teáskanál pirospaprika
só
bors
majoránna

A vöröshagymát kevés olajon megfuttattam, majd a vékonyra vágott káposztát is hozzáadtam, felöntöttem 3 liter vízzel. Majd a karikára vágott répákat is beletettem és a kis kockákra vágott burgonya is a levesben landolt. Sóztam, borsoztam, majorannával fűszereztem és az egészet puhára főztem.
Majd egy külön kis lábasban rántást készítettem: 1 evőkanál lisztet kb 3 evőkanál olajon zsemleszínűre pirítottam, majd megszórtam pirospaprikával és felöntöttem kevés vízzel. Ehhez adtam a tejfölt és 2 merőkanál forró levest - hőkiegyenlítést végezve.
Majd ezzel a tejfölös rántással besűrítettem a levest. Végül hozzáadtam a felkarikázott virslit és még kb 10 percig hagytam főni.

Friss, ropogós kenyérrel tálaltam.

Marcipános-konyakmeggyes bonbon

Június közepén eltettem pár üveg konyakmeggyet - előre is gondolva a karácsonyra. Hiszen a belőle készített konyakmeggy bonbonok kiváló ajándékok lesznek a család minden tagja számára. Na, meg a barátoknak...na meg az ismerősöknek....főleg, ha olvassák ezt a  bejegyzést... :-)

Szóval most jött el az idő, hogy ki mertem bontani a legkisebb üveget. Hmmm, nagyon finom, kellemesen alkoholos konyakmeggyek lapultak benne.
Mivel már hónapok óta nem bonbonoztam, nem akartam rögtön a mélyvízbe ugrani, így egy biztonságosabb és könnyebb megoldást választottam: marcipános konyakmeggyet készítettem.
A bonbon közepére fél szem meggyet tettem, amit körbevett a konyakmeggy levével összekevert marcipán, és ezt az egész finomságot roppanós étcsokoládé vonta be.

Hozzávalók 30 darabhoz:
200 gramm jó minőségű étcsokoládé

a töltelékhez:
100 gramm marcipán
3-4 evőkanál konyakmeggy-lé
15 kimagozott konyakmeggy, félbevágva (azaz összesen 30 db fél meggyszem)

Először elkészítettem a tölteléket, azaz a marcipán masszához hozzáadtam a konyakmeggy levét és villával addig nyomkodtam-kevergettem, amíg lágy, egynemű masszát nem kaptam. A meggylét ízlés szerint lehet növelni vagy csökkenteni is.

A csokihüvelyek elkészítése ugyanúgy történt, mint az eddigi bonbonoknál, azaz fogtam az étcsokoládét és a háromnegyedét vízgőz felett egy tálban megolvasztottam. A maradék egynegyed részt nagyon apróra vágtam és apránként az olvadt csokihoz adtam, kevergettem, amíg el nem olvadt. Mire az összes aprított csoki elolvadt, a csokoládém 32 fokos lett, ami tökéletes hőmérséklet a bonbonkészítéshez. A kevergetés pedig elengedhetetlenül szükséges a temperáláshoz, azaz a csoki kristályszerkezetének megváltoztatásához, különben a dermedt csoki nem lesz roppanós és fényes, ráadásul pár nap múlva kifehéredik. Ezután a szilikon bonbonformákat egy tiszta ecsettel kikentem az olvadt csokival és a hűtőbe tettem dermedni. Kb 10 perc után megnéztem, a csokihüvely tökéletesen megdermedt, és újra átkentem csokival, nehogy valahol túl vékony legyen és a formából kinyomva összetörjön.

Újabb pár perc dermedés, majd a csokihüvelyekbe először fél-fél szem konyakmeggyet helyeztem, majd a maradék üres helyre betöltöttem egy kiskanál segítségével a marcipános tölteléket.
Figyeljünk, hogy a töltelék semmiképpen ne érjen a hüvely fölé, legyen hely a talpnak is!
Ismét hűtőben pihentetés, majd 10 perc múlva (amikor a töltelék kicsit megdermedt), a maradék étcsokit mikróban felmelegítettem, majd jól összekevertem és kiskanállal óvatosan a töltelékekre csorgattam, az ecsettel a tetejét elegyengettem - azaz talpakat készítettem. Ismét hűtő, fél óra múlva pedig szépen kifordítottam a bonbonokat a szilikonformákból.

Nutellás és kakaós linzertekercs

Három, általam nagyon kedvelt bloggerina is elkészítette ezt a finomságot. És mivel mindhármójuk konyhájáról készítettem már ételt, ami igencsak jól sikerült, így ebbe is belevágtam.
Gabi kakaós és zserbós linzertekercset csinált, Barbi mákos tekerccsel örvendeztette meg olvasóit, Gaby pedig szintén a kakaós és a zserbós tekercs mellett tette le a voksát.
Be kell vallanom, az első tekercs katasztrofális lett, majd Gabyval, Barbival és Gabival tanácskozva, elkészítettem a javított változatot, ami viszont isteni lett! Igazi, omlós linzertészta, belül finom, édes nutellával, vagy igazi kakaóval töltve. Hát kell ennél több?

Hozzávalók 2 rúdhoz:
40 dkg rétesliszt
25 dkg vaj
2 dl tejföl
csipet só

a kakaós töltelékhez:
1 evőkanál olvasztott vaj vagy olaj
1 púpos evőkanál kakaópor (cukrozatlan)
4 evőkanál porcukor

a nutellás töltelékhez:
1 üveg nutella

A tésztához a lisztet a hideg vajjal elmorzsoltam (na, ezt rontottam el az elején és puha vajjal morzsolgattam. Ezért nyújtani sem tudtam később és sütés közben is szétfolyt a tészta), majd hozzáadtam a tejfölt és a sót és jól összegyúrtam. Pihentetés előtt elfeleztem és letakarva félretettem, amíg a kakaós tölteléket összekevertem. (ha túl lágy a tészta, tegyük be a hűtőbe kicsit)

A kakaós töltelékhez a kakaóport kikevertem a porcukorral. AZ olajra majd akkor lesz szükség, amikor a tésztát kinyújtjuk.

Szóval, a tésztákat megpróbáltam téglalap formájúra kinyújtani. A nutellásat csak simán megkentem a nutellával és feltekertem. A kakaóssat úgy készítettem, hogy a kinyújtott tésztalapot megkentem az olvasztott vajjal és erre szórtam a cukrozott kakaóport. Majd ezt is feltekertem.
Sütőpapírral bélelt tepsibe fektettem a 2 tekercset és 180 fokra előmelegített sütőben kb 20-25 perc alatt készre sütöttem. Vigyázzunk, hogy a tészta ne barnuljon meg, maradjon fehéres színű. Tálaláskor meg lehet porcukrozni, bár a töltelék miatt így is elég édes ez az omlós sütemény.