Gersli-rizottó

Készítettem már rizottót rizsből, tésztából és quinoából is. Most a hántolt árpán, azaz a gerslin a sor.
A gersli nagy kedvenc, minden hónapban készítek belőle krémes árpalevest. Ez adta az ötletet, hogy megpróbáljam hamis rizottóként is. És bizony így is nagyon finom, érdemes kipróbálni, ha éppen kísérletező kedvetekben vagytok.
Én most egy egyszerű baconos-póréhagymás változatát készítettem, de ugyanúgy lehet variálni a hozzávalókat, mint a rizsből készült rizottónál. Ráadásul jóval olcsóbb a gersli, mint a rizottó-rizs, úgyhogy ez egy jó kis költségkímélő megoldás is lehet a konyhában.

Hozzávalók 4 személyre:
250 gramm gersli (hántolt árpa)
30 gramm vaj
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
50 gramm baconszalonna apró kockákra vágva
1 póréhagyma karikára vágva
1 dl száraz fehérbor
1 liter húsleves alaplé

a pihentetéshez:
70 gramm vaj
20 dkg reszelt parmezán

Elsőként a baconkockákat pirítottam meg kevés olajon és félretettem egy tányérra.
A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam.
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adtam a gerslit,  majd hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a gersli magába szívja.
Ezután az előre elkészített, forrón tartott alaplevet hozzáadtam a gerslihez (ezt nem merőkanalanként, mint a hagyományos rizottónál, hanem egy az egyben ráöntöttem), és alaposan összekevertem.
Kb 45-50 percen át hagytam főni, majda megpirított baconszalonnát és a póréhagyma karikákat is hozzáadtam, összekevertem, majd újabb 10 percig hagytam főni.
Elzártam alatta a lángot, hozzáadtam a 70 gramm vajat és a reszelt parmezánt, ismét jól elkevertem és újabb 10 percig hagytam fedő alatt pihenni.

Magában is nagyon finom, de lehet rá készíteni feltétként bármilyen ragut, pörköltet.

Erdei gombák ősszel

forrás: hazipatika.com

Két dolgot csinálhatunk ősszel, ha beköszönt az esős idő. Először is nekiláthatunk mi is borongani, akárcsak az időjárás, közben persze  siratjuk a nyarat! Vaaaagy lehet úgy is tenni, mint én: örvendezni!
"Khmmmm, megbolondult ez a lány?" - teszitek fel most magatokban a kérdést...
Nem-nem, szó sincs bolondulásról, vagyis pontosan arról van szó! Ilyenkor ősszel teljesen meg vagyok bolondulva az erdei gombákért (bár ez tavasszal sincs másképp:-)
Amikor elkezdődik az esős időszak, én fogom a kis táskámat és irány a piac, irány a gombaárusok.
Ebben az évben különösen sok a gomba (legalábbis a kispesti piacon rengeteget árulnak) És nem csak mennyiségre, de nem ám. Fajtára is változatos a felhozatal.
Pontosan ezért gondoltam, hogy írok egy rövidke bejegyzést a saját tapasztalataimról. Előrebocsátom: nem vagyok gombaszakértő, semmivel sem értek hozzá jobban, mint bárki, aki gyakran eszik erdei gombát. Mindössze egy kis segítő összegzés szeretnék átnyújtani nektek, remélem hasznosnak találjátok!


Elsőként lássuk a  szegfűgombát. 

forrás: Wikipedia

Nagy kedvencem és szerencsére most ősszel szinte "mázsaszámra" hordják a gombaárusok a piacra. Igen borsos az ára (400 ft/10 dkg), de aki már kóstolta, az biztosan vesz 10-20 dekát, ha más nem, egyszer egy évben.
"A mezei szegfűgomba kizárólag mezőkön, legelőkön, mohás aljzatú füves helyeken él, általában nagy csoportban terem. Kalapja fiatalon domború, majd lapossá válik, esetleg púpos is lehet. Színe világosbarna, vagy rozsdabarna, idősebb korban tejeskávé vagy bőrszínű. A kalap karimája kerek, idősebb példányoknál lehet bordás, vagy hullámos is, felülete sima. Jellemző átmérője 2 – 4 cm. Néha előfordulnak 5 cm körüli példányok is, ezek azonban szinte mindig kukacosak.
Tönkje karcsú, vékony, szívós, a kalaptól nehezen elszakítható. Színe a kalapéval általában megegyező, alsó része azonban lehet sötétbarna is. Jellemző magassága 4 – 8 cm.
Jellegzetesen fűszerillatú gomba." (Wikipedia)

A tisztítása kicsit nehézkes, mivel a lemezei közé beszorul a kosz. Sokan mondják, hogy nem kell tisztítani, csak a lehetséges fűszálakat eltávolítani, de ennél a gombánál én kivételt szoktam tenni és vízben alaposan átmosom. (amikor nem így tettem, az étel alján bizony ott sercegett a homok/sár.) 
Én, személy szerint rizottókba, rántottához, pörköltnek és húslevesbe szeretem tenni "ízfokozónak".
Hűtőben 1-2 napot eláll papírzacskóban, amit hagyunk kicsit szellőzni. Fagyasztani is lehet, nekem ugyanúgy finom volt kiengedve pl rántottába.

Következő kedvencem a fenyőtinoru.  

forrás: erdokostolo.blogspot.hu

"Kalapja 2-10 (14) cm átmérőjű, fiatalon félgömb alakú, domború, majd ellaposodik, sárga, okker, barnássárga, vörösesbarna, nyálkás, ragadós, szárazon fénylő, a bőre könnyen lehúzható. Tönkje 4-10 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag, többnyire hengeres, világossárga, a csúcsán fiatalon fehéressárgás, idővel megbarnuló szemcsék, korpák láthatók. Húsa eleinte kemény, majd megpuhul, fehér, halványsárgás, színe nem változik, kissé gyümölcsillatú, jóízű." (Miskolci Gombász Egyesület)

Tisztítása igen egyszerű, hiszen csak le kell húzni a kalapjáról a nyálkás bőrt és már kész is.
Tönkjét rizottókba szoktam felhasználni, kalapjából nagyon sok mindent lehet készíteni. Csináltam már belőle erdei gombás tésztát, tejszínnel ízesítve. Vagy csak kevés olajon megpirítva, sózva-borsozva. De rizottókba is remek a kalapja is. Gombapörköltbe pedig egyenesen elsőrangú. Erdei gomba krémlevesként is tökéletesen bevált.
Hűtőben 1-2 napig eláll, tálcára téve, nem nyomorgatva. Mélyhűtőbe tisztítva, aprítva érdemes tenni, kiengedés után viszont kicsit szottyos lesz, de az íze a régi :-)


Harmadik erdei gombám az érdes tinoru.

forrás: Wikipedia

"Az érdestinóruk termőhelyei ritkásabb erdők, parkok, de lehetnek nedves, lápos helyek is. Meghatározásukhoz a partner fafaj ismerete is szükséges. Termőidejük júniustól októberig tart. Az összes pikkelyes tönkű tinóru faj ehető, ez az egyszerű szabály természetesen valamennyi érdestinórura vonatkozik.

A barna érdestinóru (Leccinum scabrum) főleg nyírfák és gyertyánok alatt terem. Kalapja 5–10 cm átmérőjű, félgömb alakúból domborodó, majd öregen ellaposodó. Színe szürkésbarna, világosbarna, a kalapbőr enyhén ragacsos és nem húzható le, mint sok más gombánál. Húsa fiatalon kemény és fehéres, pórusai és csövecskéi (termőréteg) halványszürkék, könnyen lefejthető a húsról. Tönkje 5–18 cm hosszú, 1–3 cm vastag, felfelé vékonyodó és néha görbülő, feketés pikkelyekkel díszített.

Nagyon közeli rokona az ugyancsak gyertyán alatt növő ráncos kalapú, feketedő húsú sötét érdestinóru (Leccinum pseudoscabrum).

Egy másik rokonfaj, amivel még találkozhatunk, a vörös érdestinóru (Leccinum albostipitatum) a nyárfához kötődik. Kalapja 5–15 cm átmérőjű, fiatalon félgömb alakú, később domborodó lesz, rozsdavörös színű. Húsa fehér, vastag és túlnő a termőrétegen, elvágva elszíneződik szürkésfeketére. Húsa a kalapban előbb kemény, majd megpuhul, a tönkben viszont merev. Termőrétege fiatalon szürkésfehér, majd barnásszürkére változik. Tönkje 10–20 cm hosszú, 1–3 cm vastag, lefelé szélesedő, színe fehér, szürkésfehér, feketésbarna pikkelyekkel borított, érdes. Nyomásra enyhén feketedik.

Nagyon közeli rokonai a nyíresekben növő kormostönkű érdestinóru (Leccinum versipelle) és a tölgyfa-érdestinóru (Leccinum aurantiacum)." (Erdélyi gyopár)

Tisztítása egyszerű, mindössze egy gombakefe (vagy puha sörtéjű fogkefe) kell hozzá. A tönkjét el lehet tenni mélyhűtőbe pl gombás rizottók alapjául. A kalapja nagyon sokrétű felhasználást enged, akárcsak a fenyőtinorujé (gombapörkölt, gombakrémleves, gombás pirítós, erdei gombás tészta, rizottó)

Hűtőben 1-2 napig eláll, tálcára téve, nem nyomorgatva. Mélyhűtőbe tisztítva, aprítva érdemes tenni, kiengedés után viszont kicsit szottyos lesz, de az íze a régi :-)

A negyedik kedvenc nem más, mint az őzlábgomba.

forrás: tengerekesfolyokelovilaga.network.hu

"Feltűnő külsejű, nagyméretű, kalapra és tönkre tagolt fehér lemezes termőrétegű gomba. Az idős példányok lemezei barnásan színeződnek, foltosodnak. A fiatal termőtest dobverő-szerű. A viszonylag kis kalapképződmény megnyúlt tönkön található, majd a kalap is fejlődésnek indul és kinyílik. A tönk a kalapból csuklósan kifordítható. A tönk márványozottan mintás. A tönkön lágy, kettős élű, eltologatható gyűrű található. A fehér húsa vágás, törés helyén nem változik. Korhadéklakó gomba. Igen sokféle termőhelyen, erdőben, ligetes részeken, füves területeken májustól októberig gyűjthető. Hazai viszonyok között több terméshullámban tömegesen előfordulhat. Értékes, ehető, árusítható gomba. Kellemes, dióra emlékeztető íze van. Régebben nyersen való fogyasztását is ajánlották. Mai ismereteink szerint alaposan megsütve, megfőzve fogyasztható biztonságosan. " (Netgombász.hu)

Tisztítása igen egyszerű: csak megfogom óvatosan, mivel igen törékeny gombáról van szó és kicsit megveregetem felülről, hogy az alul lévő redőkbe szorult esetleges kosz kijöjjön. Aztán a kalapról a kezemmel nagyon óvatosan lesimítgatom a felesleges koszt vagy gombahéjat. Majd a hátára fordítom, tönkjét óvatosan kicsavarom (és mivel elég "szálkás" maga a tönk, ezért nem is használom semmire, hanem kidobom), majd a lemezeket megsózom és állni hagyom kb fél órát. Ezután jöhet a felhasználás. Egyébként így, besózva 1-2 napot eláll hűtőben, de nem tovább. Azonban , mielőtt besóznánk érdemes kicsit megtörni a kalapot és ellenőrizni, hogy nem kukacos -e a húsa. Az őzlábgomba - igen puha húsa miatt - pár óra alatt bizony a kukacok martalékává válik.
Mélyhűteni nem lehet, teljesen szétmállik, ha kieresztjük.
Az őzlábgombát én legjobban rántva szeretem. (kisülés után a panír alatt a gomba szinte krémessé válik) Sózás és pihentetés után a lemezeket a kezemmel finoman lenyomkodom, majd bepanírozom és forró olajban kisütöm.
De ez a gomba tökéletes pörköltbe - más gombák kísérőjeként - vagy erdei gombaszószként, szintén kísérő jelleggel, más gombák kiegészítésére.
A nagyon fiatal, zárt példányok állítólag tölteni is kiválóak, ezt még nem próbáltam, de ami késik, nem múlik.

Jöjjön ötödik gombakedvencem, a rizike.

A kép elején látható narancssárga gomba a rizike

Ezt a gombát tavaly ismertem meg és beleszerettem.
"Közepes termetű, rendszerint erdeifenyők körül, ősszel tenyésző gomba. Kalapja kezdetben begöngyölt szélű, közepe bemélyedő, majd szétterül. Színében egyaránt megtalálható a zöld és a narancssárga. Jellemző átmérője 4–12 cm.
Lemezei sűrűn állók, élénk narancsvörös színűek, törékenyek, nyomásra megzöldülnek. Tönkje rövid zömök, színe a kalapéval megegyező.
Húsa szintén narancssárga, megtörve tejnedvet enged, amely a levegővel érintkezve megzöldül." (Wikipedia)

A rizike főzés után is megtartja viszonylag kemény állagát. Tisztítani én gombakefével szoktam, főleg a tetejét, amin meglapulnak az odaragadt fűszálak. Ne ijedjünk meg, tisztításkor - főleg a lemezkéi - zöldülnek rendesen, de ez természetes. Én eddig rizottót és vegyes erdei gombapörköltet készítettem belőle,  illetve hal mellé főztem ragut belőle. Nemrég pedig kipróbáltam a rántott rizikét, mit ne mondjak, igazán isteni, vetekszik a rántott őzlábbal :-)

Utoljára hagytam a legnagyobb népszerűségnek örvendő és talán legismertebb gombát, a vargányát. 

forrás: mindmegette.hu

"Az ízletes vargánya (Boletus edulis) feszes-ruganyos húsú és kellemes, kifejezetten nemes és finom ízű erdei gomba, ennek köszönheti másik nevét: úri gombának is hívják. Illata kissé a friss dióra emlékeztet. Kalapja 8-20 cm átmérőjűre terebélyesedő, fiatalon még világosabb, fehéres csaknem golyó alakú. Bőre a világosbarna árnyalatain keresztül kapja meg kifejlett, olykor foltosan sötétbarna színét, ami miatt nehezen vehető észre az aljnövényzetben. Növekedése közben a gomba kalapjának formája kilapul, és inkább lapos kerek párnához hasonlít. A kifejlett gomba kalapjának bőre sima felszínű, nyirkos időben csúszós, ragadós. Nem húzható le jól.
A gomba húsa fehér, a bőr alatt közvetlenül rózsás vörösesbarna, színét nem változtatja. Idővel a gomba húsa szivacsos állagúvá válik.
A kalap alsó felén látszódó termőfelszíne sárgászöldes színű és nem lemezes, ahogy a kalapos gombák többségének, hanem csöves szerkezetű, ezért a kalap alulról nézve lukacsos. Alul bunkószerűen kihasasodó, följebb elvékonyodó alakú, szürkés halványbarna színű tönkje akár 20 cm magasra és 6 cm szélesre is nőhet. A tönk alul inkább fehér, erezetes. Finom erezettsége az idős gombákon már eltűnik. Kifejezetten ízletes, ám gyorsan férgesedő gomba, ezért tönkjét és kalapját megtörve nem árt ellenőrizni, friss, érintetlen-e." (házipatika.com)

A vargánya tisztítása kizárólag gombakefével végezhető. Ha víz éri, nagyon megszívja magát és "mehet a kukába", azaz az íze és állaga is odavész.
Mivel szereti átvenni más fűszerek ízét, így nem érdemes nagyon fűszerezni: kevés só, bors, fokhagyma és tejszín, ami nem teszi jellegtelenné, sőt, egyenesen kiemeli az ízét. Olivaolajjal is óvatosan, mert az erős ízű olaj szintén elnyomja az ízét.

Rizottóba mennyei, a belőle készült krémleves pedig leírhatatlanul finom. De tésztára kerülve, mártásként is ódákat lehet róla zengeni. A kedvencem pedig az alábbi egyszerű recept: a fél centis szeletekre vágott gombát kevés vajon megpirítani, sózni, borsozni és már kész is a mesés reggeli!

Erdei gombás ételeimet ITT találjátok.

Nos, remélem sikerült pár hasznos információt átadnom, és mostantól Ti is bátrabban fogtok odalépni a gombaárushoz a piacon! Kalandra fel, kísérletezzétek ki ti is a kedvenc erdei gombás recepteteket!

Túrós stangli

Kiskoromban nagyikám gyakran készített sós ropogtatnivalót, hogy mi, gyerekek, kibírjuk valahogy az ebédig, éhenhalás nélkül. Az egyik legnagyobb kedvencem a túrós rúd volt. Azt az ízt, azt az állagot azóta sem éreztem, bárhol is kóstoltam hasonló készítésű sós süteményt. Aztán felfigyeltem Hajni és Zoli túrós stanglijára, elkészítettem és már a nyers tészta megkóstolásakor tudtam: ez lesz az!
Puha, könnyű, túrós finomság ez, próbáljátok ki és minden hétvégén ezt fogjátok majszolni a kedvenc filmetekhez!

Hozzávalók:
25 dkg liszt
20 dkg vaj
25 dkg tehéntúró
1 kávéskanál só

a tetejére:
1 felvert tojás
reszelt sajt, szezámmag...stb

A lisztet, a puha vajat, a sót és a túrót összegyúrtam és egy éjszakára a hűtőbe tettem pihenni. Másnap kicsit átgyúrtam, de csak annyira, hogy ne puhuljon meg túlságosan, különben a kinyújtáskor leragad.
Majd kisujjnyi vékonyra nyújtottam (próbáltam téglalap alakúra is) , lekentem tojással, megszórtam szezámmaggal és vékony csíkokra vágtam.
200 fokos sütőben szép aranybarnára sütöttem.

Tejszínes csirkefalatok gombával és csirkemájjal

Valami különlegessel szerettem volna kényeztetni az Uramat, és mivel kedvence a csirkemáj, így az esti vacsora egyik alapanyaga már megvolt. De mivel én nem igazán erősítem a csirkemáj-rajongók táborát, így megtoldottam az alapanyagokat az én két kedvencemmel: a csirkecombbal és a gombával.
Hmmm, már csak valami krémes, lágy szaft kéne, ami összeköti az ízeket: legyen tejszín és egy kevés tejföl. Az egésznek pedig a póréhagyma adta az alapját. A sok finomság különleges házassága igazán remekre sikeredett.

Hozzávalók:
50 dkg csirkecomb filé (vagy lehet csirkemell filé is)
50 dkg csirkemáj
20 dkg csiperke gomba/erdei gomba (érdes tinoru, fenyőtinoru)
3 dl tejszín
1 dl tejföl
só
bors
kakukkfű
liszt
fél szál póréhagyma

A csirkehúst megmostam, majd apró kockákra vágtam és besóztam. Egy tálba kevés lisztet szórtam és a húskockákat lazán meghempergettem benne.
Egy serpenyőben olajat hevítettem és a lisztes húsdarabokat megpirítottam minden oldalról. Amíg a hús pirult, megtisztítottam és összevágtam a gombát, valamint a májat.
Egy másik serpenyőben szintén olajat hevítettem és beledobtam a májat, majd nagy lángon kb 6-7 percig pirítottam úgy, hogy közben egy fakanál segítségével folyamatosan forgattam. Amikor már láttam, hogy a véres lé nem folyik a májból, egy darabkát ízpróba alá vetettem, azaz kivettem és megkóstoltam. Vajpuha és omlós volt, ez a tökéletes állapot. Ha túlpirítjuk, már nem olyan finom krémes belül, így érdemes résen lenni. Nem sóztam meg, mert attól megkeményedik, simán csak elzártam alatta a gázt és félretettem.
Közben a csirkehusikák minden oldalon megpirultak, így hozzáadtam a gombát is és hagytam, hogy együtt piruljanak, illetve a gomba levet eresszen.
Sóztam, borsoztam, kevés szárított kakukkfűvel megszórtam. Amikor a gomba is jó lett (azaz megpuhult), a karikára vágott póréhagymát is hozzádobtam, de nem nagyon hagytam puhulni, bőven elég lesz neki az a pár perc, amíg a tejszínes szósszal együtt fő.
Ezután az egészet felöntöttem a tejszínnel és a tejföllel, majd hozzáadtam a májat, alaposan összekevertem és hagytam egyet rottyanni. 
Még egy utolsó kóstolás - ha kell, még lehet sózni - és már kész is volt a remekmű.
Én most árparizottóval tálaltam (amiről egy következő bejegyzésben fogok bővebben írni)

Ökörszem

Vannak korszakaim. Olyankor rákattanok valamilyen ételre vagy alapanyagra és heteken át azt próbálok csempészni szinte minden ételembe. Volt, hogy 1 hónapon át minden nap paradicsomlevest ettem. Nem untam, minden reggel ugyanazzal az érzéssel ébredtem: nekem paradicsomleves kell. Aztán volt padlizsánmániám is: mindenbe tettem, rántottába, szendvicsbe, tésztás ételhez, amihez  csak tudtam.
Nos, most éppen a túrós korszakomat élem (bár a bejegyzéseimet próbálom változatosan közzétenni, nem mindig csak túrós ez, meg túrós az).
A múlt heti túrós pite után jöhetett a régi nagy klasszikus, az ökörszem.
A tésztájához nem kellett más, mint egy fantasztikus brióstészta recept (amit meg is találtam TücsökBogárnál) és már neki is láttam.

Hozzávalók 12 darabhoz:
500 gramm liszt
70 gramm porcukor
25 gramm élesztő
2,5 dl tej
50 gramm puha vaj
csipet só
3 tojássárga

töltelékhez:
80 dkg túró
25 dkg porcukor
1 vaníliáscukor
2 tojássárga
1 citrom reszelt héja
mazsola

1 tojás elkeverve az ökörszemek lekenéséhez

A lisztet egy keverőtálba mértem, közepére az öklömmel mélyedést vájtam. Ebbe öntöttem a cukorral
elkevert langyos tejet, amibe belemorzsoltam az élesztőt és negyed órán át hagytam, hogy felfusson.
Majd hozzáadtam a vajat, a tojássárgát és a csipet sót és sima tésztává gyúrtam. Kb fél órán át meleg helyen kelesztettem, ezután kb kisujjnyi vékonyságúra nyújtotam és fánkszaggatóval 12 kört szaggattam ki belőle. (nekem legalábbis ennyi jött ki a fenti mennyiségű tésztából)
A töltelékhez a tojássárgákat kikevertem a porcukorral, majd villával belekevertem a túrót, a citrom reszelt héját is.

A tésztakorongokat egy sütőpapírral kibélelt tálcára tettem, mindegyik korongra egy felespohárral mélyedést nyomtam a közepére. Ebbe a mélyedésbe szedtem a túrós tölteléket és mindegyik töltelékre pár szem mazsolát raktam.
Ezután hagytam kb 20 percig újrakelni a tésztát, majd a sütőbe történő behelyezés előtt a tészta széleit lekentem tojással.

Végül 200 fokra előmelegített sütőben kb 15 percen át sütöttem. (amíg az ökörszemek szép aranybarnák nem lettek)

Pár ökörszem közepébe nem tettem mazsolát (nem mindenki mazsolarajongó a családban), erre kisülés és hűlés után nagyon finom citromkrémet, azaz lemon curd-öt csorgattam. A lemon curd elkészítését ITT találjátok.

Paradicsomos-sprotnis rizottó

Huhhhh, nagyon régen nem hoztam már halas receptet, pedig a konyhámban minden héten legalább háromszor eszünk valamilyen tengeri herkentyűt, de valahogy nem volt időm/ihletem megírni (és persze sokszor van hasonló étel, mint ami már fent van a blogon). Nos, ma nekiveselkedek az elmaradásaim leküzdésének és mi mással is kezdhetném, mint egy rizottóval. Ráadásul az egyik kedvenc mártásomat kevertem hozzá, ami már tészta feltétjeként nem egyszer került az asztalomra.
Nos, jó hírem van: rizottóval is frenetikus, úgyhogy, ha még nem fertőztelek meg titeket a rizottó-mániámmal, akkor most eljött az idő kedves Hölgyeim és Uraim, kalandra fel és készítsétek el ezt a krémes finomságot!

Hozzávalók 4 személyre
4 nagy marék rizottó rizs (kb 300 gramm)
1 liter zöldség alaplé (ha kevés lenne a főzés végére, lehet még kevés vízzel pótolni)
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
1 konzerv füstölt sprotni
1 üveg paradicsomszósz (én Dolmiot használtam)
só
bors
70 gramm vaj a pihentetéshez
5 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon serpenyőben, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam (de semmiképpen nem pirítottam). 
Hozzáadtam a füstölt sprotnit, amit kb 5 percig kevergettem, hogy kisebb darabokra essen és kicsit átsüljön a hagymákkal. Majd következett a rizs,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Ezután közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a rizs magába szívja.
Az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott zöldség alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
15 perc elteltével hozzáadtam a paradicsomszószt, jól átkevertem, és további 10 percig hagytam finoman gyöngyözni.
Összesen kb 25 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt),  majd elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a 70 gramm vajat és a kevés parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni.
Tálalás előtt még alaposan átkevertem. Hihetetlenül krémes, mégis paradicsomos rizottó került az asztalra.

Pehelykönnyű túrós pite

Hónapokkal ezelőtt néztem ki egy csodás , habos-túrós pitét Lilian blogján, a Zamat és illat számomra igencsak csábító receptjei között. Elhatároztam, hogy elkészítem, de feledésbe merült az ötlet. Aztán újra megláttam a múlt héten Kisildinél, és ekkor már nem vártam tovább: megcsináltam.
Csak azt sajnálom, hogy nem vettem rá magam sokkal hamarabb, ugyanis ez a süti isteni! A tésztája omlós, a közepén lévő túrókrém tényleg habkönnyű. Nekem nagyikám túrós pitéje jutott róla eszembe, az volt ilyen habos pilleség. Ha ti is ettetek gyerekkorotokban ilyen békebeli túrós sütit, akkor mindenképpen készítsétek el. Ha pedig még nem kóstoltátok, akkor azért csináljátok meg gyorsan, mert ez a süti bizony kihagyhatatlan!

Hozzávalók egy 25*35 tepsihez:
a tésztához:
30 dkg liszt
50 gramm friss élesztő
0,5 dl tej
1 teáskanál cukor
4 tojássárgája
15 dkg puha vaj
csipet só

a töltelékhez:
75 dkg túró
20 dkg porcukor
1 rúd vanília kikapart belseje vagy 1 zacskó vaníliás cukor
1 kezeletlen citrom héja lereszelve
10 dkg mazsola (ízlés szerint)
1 evőkanál liszt
4 tojásfehérje kemény habbá verve


Kezdem a hibával: sajnos csak 500 gramm túróm volt itthon, ami ehhez a tepsimérethez ugyan elég volt, de lehetett volna magasabb is a túrókrém, így mindenképpen ajánlom a fenti adagok pontos, tepsi méretével arányos betartását.
És most jöjjön az elkészítés, lépésről lépésre.


A lisztet egy keverőtálba tettem, közepébe az öklömmel mélyedést fúrtam. Ebbe öntöttem a cukorral összekevert tejet és belemorzsoltam az élesztőt, majd 10 percig hagytam felfutni. Közben kézi habverővel habosra kevertem a vajat és a tojássárgákat és az élesztős liszthez adtam. Csipet sóval meghintettem, majd robotgép dagasztó funkciójával alaposan kikevertem.
Letakarva 1 órán át hagytam kelni.

Közben elkészítettem a tölteléket, azaz a túrót a porcukorral, a vaníliával, a citromhéjjal alaposan elkevertem (mazsolát is lehet tenni bele, de én nem szeretem, így most kihagytam), majd a lisztet is belekevertem. Egy habverővel keményre  vertem a tojások fehérjét és nagyon óvatosan a túrós krémhez kevertem.

A tésztát kétfelé osztottam és elővettem a tepsit, amit kibéleltem sütőpapírral. A tészta egyik felét akkorára nyújtottam, mint a tepsit és a sütőpapírral bélelt tepsi aljára terítettem. Erre halmoztam a habos túrókrémet, majd a tetejére is a tepsi méretére nyújtott tészta másik felét tettem. (ez sütés közben egy picikét összement, de a szeleteléskor ugyebár úgyis jól meg kell kóstolni a széleket ;-)

200 fokos sütőben 30 percen át sütöttem, majd szépen felszeleteltem. Tálaláskor érdemes porcukorral meghinteni (nekem sajnos pont elfogyott, másnap pedig repültem Hollandiába, így porcukor nélkül fotóztam és anélkül ettük, de így is isteni volt!)

Áfonyás csokoládétorta

Tegnap ünnepeltük kisebbik csibészem 3. szülinapját. Írtó nehéz dolgom volt, kitaláltam, hogy egy szuper süni formájú tortát készítek, de azért puhatolóztam nála, nehogy melléfogjak. Amikor meghallotta, hogy sünitorta, na, azonnal elkezdte, hogy "Nem kell süni, nem kell süni" Próbálkoztam tovább"Legyen mókus, vagy bagoly?" Elkezdtem felsorolni a kedvenceit, de egyik sem kellett. Aztán egyszer csak azt mondta az én kis válogatósom: "Anya legyen áfonyás torta. De legyen benne csoki is. Ja, és gumimaci!"
Így készült el a csokoládés áfonyatorta (a gumimaci pedig szülinapi ajándék volt ráadásként, de nem a tortát díszítette :-)

Hozzávalók:
a piskótához:
10 tojás
10 kanál liszt
10 kanál cukor

a csokikrémhez:
1 zacskó vaníliás pudingpor
fél liter tej
6 evőkanál cukor
1 púpos evőkanál finomliszt
2 tábla étcsoki
200 gramm Rama margarin

áfonyalekvár
mogyorókrémes és tejszínkrémes ostya
200 gramm friss áfonya

A piskótatészta ugyanaz, mint az összes többi tortámnál: a tojások sárgáját összekevertem a cukor felével. A fehérjét felvertem a cukor másik felével, de vigyáztam, hogy ne legyen teljesen kemény, mert sütés közben úgyis csak összeesik, ha nagyon kemény habos és akkor a piskóta felülről "lukas" lesz. Aztán a tojássárgáját lassan hozzákevertem a felvert fehérjéhez, majd hozzászitáltam a lisztet is és jól elkevertem. Majd ezt a masszát egy sütőpapírral kibélelt, 21 centis tortaformába öntöttem (a sütőpapírt hagytam, hogy a formán túllógjon, ha esetleg a piskóta emelkedés közben annyira feljönne, akkor a papír megfogja.) Érdemes a tésztát kicsit "felhúzni", felkenni a sütőforma szélére egy kanállal, mert akkor nem emelkedik ki a közepe, szép, sima lesz a teteje.
A tésztát kb 1 órán át sütöttem 180 fokos sütőben.

A krémhez a pudingport a liszttel,a tejjel és a cukorral megfőztem, aztán hozzáadtam az étcsokit és alaposan átkevertem, hogy el tudjon olvadni.
Amikor teljesen kihűlt, habverővel belekevertem az addigra már puha margarint és legnagyobb fokozaton kihabosítottam.
Aztán a piskótát 3 egyenlő részre vágtam, majd az alsó réteget egy tálra raktam és megkentem áfonyalekvárral. Erre került a csokikrém egyharmada, majd jött a következő piskótalap. Ezt a piskótát is megkentem először lekvárral, majd megint egyharmadnyi csokikrém következett. A harmadik piskótalapot is felhelyeztem, de erre már csak a maradék utolsó harmad csokikrémet kentem úgy, hogy a piskóta oldalára is jusson belőle.
Amíg még a krém puha volt, a torta oldalát feldíszítettem az ostyákkal, a tetejét megszórtam friss áfonyával, végül ment a torta a hűtőbe, egészen fogyasztásig (érdemes legalább 2-3 órát állni hagyni, hogy jobban összeérjenek az ízek.)

A fényképek sajnos nem a legszebbek, a csapat rávetette magát a tortára, én meg kapkodva próbáltam fotózni :-)

Tepsis tarja vargányamártással

Múlt héten készítettem ezt a finomságot, de csak most volt időm megírni a bejegyzést. Történt, hogy a lőrinci piacon jártam és kedvenc gombaárusaim között új arcot fedeztem fel. Előtte pedig rengeteg, vargányára hasonlító gomba. Rá is kérdeztem: "Ez ugye vargánya?" "Az bizony, méghozzá ízletes vargánya" hangzott az önérzetes válasz. Muszáj volt vennem 30 dekát, már éreztem is a számban az ízét. Csak azt nem tudtam, mi legyen belőle. Rizottót már készítettem, nem egyszer, finom vargányából. Férjem javasolta, legyen az amúgy is tervezett sült tarja mellé vargányamártás.
Így aztán egy fantasztikusan finom, selymes mártás készült, mind a tíz ujjunkat megnyaltuk utána.

Hozzávalók 4 személyre:
8, ujjnyi vastag szelet tarja
só
bors
rozmaring
mustár

a mártáshoz:
30 dkg vargánya
2 gerezd fokhagyma
1 dl fehérbor
só
bors
diónyi vaj
1 dl tejszín

A tarját alaposan megmostam (tele volt szilánkkal), majd egy tálkában 1 evőkanál mustárt kevés olajjal, sóval, borssal és rozmaringgal összekevertem (a fűszereket ízlés szerint használjuk) és ezzek a kencével vékonyan bekenegettem a szeleteket. Majd tepsibe tettem, letakartam alufóliával és 180 fokos sütőben 50 percen át pároltam.

Amíg a hús párolódott, elkészítettem a gombát. A vargányákat gombakefével alaposan megtisztítottam (nem szabad vízzel mosni, mert a vargánya nagyon megszívja magát) és fél centis szeletekre vágtam.
TIPP: ha nincs gombakefétek, vegyetek egy puha sörtéjű fogkefét, a célnak ez is megfelel
Egy serpenyőben megolvasztottam a diónyi vajat, rádobtam a felszeletelt gombát és hagytam, hogy kiengedje a levét. A vargányának nagyon finom, intenzív az íze, viszont hajlamos erőteljes fűszerek ízét felvenni, megszűnve ezzel vargánya ízűnek lenni, így óvatosan kell bánni a fűszerezéssel.
Amikor a levét elfőtte, ráöntöttem a fehérbort, majd sóztam, borsoztam, a fokhagymákat vékonyra szeletelve szintén hozzáadtam és hagytam együtt párolódni.
Amikor ezt a felöntölét is elfőtte, hozzáadtam a tejszínt és alaposan összekevertem. Vártam az első rottyanásig, majd lezártam alatta a gázt. Ha kell, még lehet sózni, borsozni, ízlés szerint.

A tarja közben megpuhult, így levéve róla a fóliát, 220 fokon még 20 percig sütöttem/pirítottam.
 Tálaláskor bulgurt kínáltam hozzá. A sült hús egyenesen mennyei volt a vargányával. Ha van rá lehetőségetek, mindenképpen próbáljátok ki!

Karamellszószos-almás sajttorta

Lassan egy éve, hogy megláttam ezt a csodálatos tortát Trollanyunál és már akkor elhatároztam, hogy elkészítem. Aztán elfeledkeztem róla és nyáron jutott eszembe, amikor megláttam ugyanezt a finomságot Tellercake konyháján.
Most pedig eljött a szeptember vége, amikor is férjem, kisebbik fiam, anyósom, sógorom és sógornőm is 1-2 hét különbséggel ünneplik a születésnapjukat, így a minden évben szokásos "mindenki szülinapjára" elkészítettem ezt a mennyei tortát.
Alapvetően nem változtattam komolyabban semmin, csak az alapanyagok mennyiségén, mert nekem 26 centis tortaformám van. Így nálam a folyós karamell réteg vékonyka volt (nem volt baj, mert a torta így is édes lett), az almaréteg 3 szelet magas volt, a sajttorta réteg lett a legvastagabb, végül a tejszínhab koronaként csúcsosodott eme sütiköltemény tetején.
Mindenkinek ajánlom, feleannyira sem macerás, mint ahogyan hangzik. És ennek az ősznek igazán méltó ünneplése, ha a család elé tesszük a karamellás-almás sajttortát.
(azt már csak nagyon halkan súgom, hogy olyan családtag is evett belőle, aki nagyon nem szereti a karamellt, de erre a tortára még ő is azt mondta, hogy isteni!)

Hozzávalók:
a tésztához:
300 gramm darált keksz
150 gramm olvasztott vaj

karamellszószhoz:
500 gramm cukor (én most nádcukrot használtam)
180 gramm vaj
2,5 dl tejszín
3 nagy csipet só (aki nem szereti vagy fél a sós karamelltől, az csak egy kis csipettel tegyen)

almás réteghez:
4 zöldalma
20 gramm vaj
1 evőkanál cukor (én ezt el is hagytam, mert a karamell bőven kiegészítette a zöldalma savanyúságát)

sajtkrémhez:
500 gramm mascarpone
1 dl tejföl
1 dl tejszín
70 gramm porcukor
1 vaníliás cukor
1 evőkanál citromlé
2 egész tojás
1 evőkanál étkezési keményítő

50 gramm dió/mogyoró/mandula apróra törve, vagy szeletelve

200 ml habtejszín
1 evőkanál porcukor

Elsőként a karamellszószt készítettem el: a cukrot hagytam felolvadni alacsony lángon (de vigyáztam, nehogy megégjen), majd hozzáadtam a sót, a vajat és a tejszínt (óvatosan, apránként, mert förcsög, prüszköl) és addig kevergettem, amíg selymes karamellszószt nem kaptam. Előfordulhat, hogy a már elolvadt cukrot a hozzáadott tejszín újból összekapja, azaz bekeményedik, de nem kell megijedni, pár perc kevergetés után a cukor újból elolvad és sűrű, selymes szószt kapunk.

Ezután megpároltam az almákat is, azaz először minden almát megpucoltam és kimagoztam, végül félujjnyi szeletekre vágtam. A vajat megolvasztottam, rádobtam az almaszeleteket és hagytam kicsit megpuhulni (nem kell túlságosan puhának lenni, nekem belül kicsit ropogós maradt.). Aki szeretné, cukrozza meg, mert a cukor a párolás közben majd szépen az almára karamellizálódik. Mi jobban szeretjük a savanykás ízeket, így én csak simán pároltam az almát. Amikor kész lett, egy tálra szedtem és hagytam kihűlni.

Harmadik lépés a tészta elkészítése és tortaformába való besimítása volt. A daárlt kekszet egy villa segítségével alaposan összekevertem az olvasztott vajjal, majd a tortaforma aljába szórtam. Egy pohár segítségével a tésztát elegyengettem úgy, hogy a tésztából jusson a torta szélére is. EZt olyan magasra csináltam, hogy a perem alatt kb fél ujjnyi hely maradt csak. Nagyon óvatosan betoltam a 180 fokra előmelegített sütőbe és 10 percig elősütöttem.

Miközben a tészta sült, egy robotgép táljába beleöntöttem a mascarponét, a tejfölt, a tejszínt, a keményítővel összekevert porcukrot és a vaníliás cukrot. Ráfacsartam az evőkanálnyi citromlét, belevertem a 2 tojást és habverővel alaposan összekevertem. Nem baj, ha kicsit habos lesz, mert a végén, ha kisül és buborékos lesz, a tetején lévő tejszín úgyis eltakarja a göröngyöket.

Miután a 10 perc letelt, kivettem a sütőből a tésztaalapot, megvártam, hogy kicsit kihűljön, majd elsőként egy ujjnyi réteg karamellszószt öntöttem az aljába.
Erre szórtam a szeletelt törökmogyorót, majd ráhalmoztam a párolt almaszeleteket.
Végül ráöntöttem a sajtkrémet és visszatoltam a sütőbe 30 percre.
Fél óra után lezártam a sütőt, kivettem a tortát - nem kell megijedni, a közepe még remegős lesz, de kihűlés után megszilárdul - és félretettem hűlni.
Miután már kihűlt, 1 éjszakára betettem a hűtőbe. Másnap keményre vert tejszínhabbal és a megmaradt karamellszószból pár kanállal díszítettem. Kevés szeletelt mogyoróval is megszórtam, csöppet sem ártott neki.

Gorgonzolás füge sonkaköntösben

Pár napja gorgonzolás fügés pitét készítettem és maradt még füge is , sajt is. Szétnéztem a neten, hátha találok valami újat és lőn. Györgyi, a Csaak, mert szeretem blog szerzője a napokban szintén fügés finomságot , kéksajttal és sonkával grillezett fügét készített, így "loptam" az ötletet és én is elkészítettem ezt a mennyei előételt - sütőben.
Györgyi, köszönöm, ezt még sokszor el fogom készíteni (amíg csak van lila füge a boltokban)
Férjuram és a gyerekek befalták szinte még az én adagomat is, alig tudtam megmenteni egy íncsiklandó fügécskét. Legközelebb dupla adaggal csinálom :-)

Hozzávalók 2 személyre:
6 db lila füge
kb 10 dkg gorgonzola sajt (olasz kéksajt)
6 szelet füstölt erdei sonka
balzsamecet

A fügéket a tetejükön átlósan bevágtam, de nem vágtam végig, különben szétesik. Ebbe a kis vájatba tettem a gorgonzolából (jól beletömködtem a puha sajtot), majd mindegyik töltött fügét körbetekertem a sonkával és mivel nekem nem ért körbe, egy fogpiszkálóval fogtam össze a sonkát a fügével.
Majd 200 fokra előmelegített sütőben kb 10-12 percig sütöttem.
Tálaláskor kevés savanykás balzsamecettel meglocsolva egészítettem ki  az édes füge, a sós sonka és a kesernyés kék sajt fantasztikus ízét. Igazi ízorgia a javából!

Citromos pavlova joghurtos málnaszósszal

Minap belebotlottam Jamie Oliver 30 perces ételkészítési műsorába és ott láttam meg ezt a hihetetlenül egyszerű desszertet> Hozzáteszem, neki kicsit gyorsabb volt, mint nekem, hiszen Angliában van készen kapható mini pavlova (azaz habcsók) tortácska és citromkrém (lemon curd) is készen kapható. Nekem ezeket külön kellett megcsinálnom, de a végeredmény egy fantasztikusan finom, édes-citrusos-málnás desszert lett, ami tökéletes minitortácskának bizonyult férjem születésnapjára.

Hozzávalók 6 minitortához:
1 adag pavlova krém
lemon curd
50 gramm görög joghurt
100 gramm málna (vagy bármilyen friss gyümölcs, pl áfonya)
pár szem friss málna a díszítéshez

A pavlovához elkészítettem a krémet, azaz 3 tojásfehérjét 1 csipet sóval felverem félkeményre, majd hozzáöntöttem az 1 kávéskanál vaníliakivonatot és az 1 teáskanál ecetet és tovább vertem, amíg kemény nem lett. Majd a 200 gramm porcukor és 1 evőkanál étkezési keményítő keverékét evőkanalanként hozzáadtam, minden hozzáadott kanál után várva kb 20 másodpercet, hogy a habverő egyenletesen elkeverje a porcukrot. Amikor az utolsó kanál cukrot is hozzáadtam a kemény habhoz, még hagytam kb fél percig pörögni a habverőt, majd leállítottam. Egy masszív, fényes habot kaptam végeredményül.

Egy tálcát sütőpapírral leterítettem és a sütőpapírra 6 kört rajzoltam egy pohár segítségével, majd a habcsók-krémet egyenlően elosztottam úgy, hogy mindegyik habcsókocska szélét egy kanál segítségével kicsit feltupíroztam, hogy később, sülés után a közepén legyen egy kis mélyedés, amibe belehalmozhatom a krémeket.
A tortácskákat 140 fokos sütőben kb 60 perc alatt készre sütöttem, de odafigyeltem, hogy ne kezdjen el barnulni.

Amíg a torta sült, a lemon curdot elkészítettem ÍGY. Majd következett a joghurtos-málnás öntet: a málnát egy edénykébe tettem, villával összetörtem és a joghurtot óvatosan, hanyagul beleforgattam, de nem kevertem össze teljesen, hogy a krémnek márványos hatása legyen.

Miután a tortácskák kisültek, hagytam kicsit hűlni, végül először 1-1 evőkanál lemon curd-öt szedtem mindegyik tortácska közepébe, ennek a tetejére halmoztam a joghurtos málnaszószt és a végén pár szem friss málnával díszítettem.

Gorgonzolás fügés pite erdei sonkával

Vasárnap habzsidőzsi volt. Hétközben ünnepeltük férjem szülinapját, de vasárnap vendégek jöttek és újra hepibörzdéj volt a konyhában. Nagyon nem is kellett törni a fejemet, mi is legyen a menü: szombaton az Aldiban csodás lila fügét lehetett kapni, mellé dobtam gorgonzolát (olasz kéksajt-féleség) és sonkát, ebből nagy baj nem lehet (és már tavaly is bejött ez a hármas ízkombináció).
Úgyhogy az előétel már meg is volt: leveles tésztán fogom megsütni a sok finomságot, csak úgy rusztikusan, azaz hanyagul rádobálva.
Nos, aki teheti készítse el, mert mennyei. Tálaláskor cseppnyi mézet is csorgattam a sült fügékre, hmmmmmm.

Hozzávalók 4 személyre:
1 zacskó előre kinyújtott leveles tészta
1 csomag erdei sonka
1 csomag gorgonzola sajt
10 érett lila füge
kevés méz
1 felvert tojás

A leveles tésztát kivettem a csomagolásból és a gyárilag az alján lévő sütőpapíron hagyva szépen kitekertem. Majd elkezdtem feldíszíteni: rátépkedtem a sonkát, rávagdostam kis darabka sajtokat és a végén ráültettem a negyedbe vágott fügéket. A tésztaszéleket lekentem a felvert tojással.
200 fokos sütőben kb 15 percig sült (amíg a tészta széle szépen meg nem pirult).
Tálaláskor pedig óvatosan megcsorgattam egy kevés mézzel a sült fügéket.
Jó étvágyat hozzá!

Tatár beefsteak - a barbár előétel

A tatár bifsztekről mindenkinek az jut eszébe, hogy "fúúúúj, nyers hús".
Nekem az első találkozásom ezzel  a különlegességgel meghatározó volt és mivel igen eredményes volt  ez a találka, így nagyjából életre szóló szerelem lett belőle.
Amúgy sincs ellenemre a nyers hús, legyen az marha, csirke, hal (minden vágyam egy hatalmas sushi-zabálós este), de meg szoktam csócsálni a nyers májat is:-)))
Így tehát egy csöpp ellenérzésem sem volt ezzel az étellel kapcsolatban.
Ráadásul, ha jól van elkészítve, megfelelő pácolást kap, akkor egy laikusnak el sem kell kezdeni magyarázkodni, hogy nyers húst eszik:-)

A hozzávalókat kicsit nehéz lesz pontosan megadni, mivel én a bifszteket folyamatos kóstolásokkal szoktam igazán tökéletessé tenni, de azért megpróbálkozom egy körülbelüli mennyiség megadásával.

Hozzávalók 6 személyre:
500 gramm marhahús (legjobb a bélszín, de én hátszínt szoktam venni-talán ez is megfelel)
1 fej nagyon apróra vágott vöröshagyma
2 gerezd fokhagymanyomón átpréselt fokhagyma
só, bors
mustár
ketchup
fűszerpaprika
worchestershire szósz

Először is a marhahúst, miután megtisztítom a felesleges hártyáktól, alaposan bedörzsölöm mustárral, majd beleteszem egy kis edénybe és leöntöm olajjal az egészet. Ezt a bepácolt husit legalább 2-3 napig tartom a hűtőben, majd letörölgetem róla az olajat és kétszer is ledarálom a húsdarálón.
TIPP: a piacon néhol lehet kapni kétszer darált marhahúst hátszínből. Ha nincs idő napokig pácolni, akkor ez is megteszi.
A darált húshoz hozzáadom a vöröshagymát (aki nem szereti túl hagymásan, elég, ha fél fejjel ad hozzá), fokhagymát, majd ízlés szerint sózom, borsozom és folyamatos kóstolás mellett teszek hozzá mustárt és ketchupot (mindig csak 1-1 kiskanállal). Villával zúzva, nyomkodva keverek össze minden hozzávalót. Amikor már jól összeállt a massza, adok hozzá 1 teáskanál fűszerpaprikát (lehet csípős is, ha valaki azt szereti), és 1 teáskanál worchestershire-szószt.
Még egyszer alaposan összekeverem, majd pár órára a hűtőbe teszem.
Tálalás előtt közvetlenül belekeverek 2 tojássárgáját. (csak annyi húshoz adjunk tojást, amennyiről biztosan tudjuk, hogy el fog fogyni. A sárgájával összekevert húst tilos eltenni másnapra!!!) Aztán hozzáadok diónyi puha vajat és megint jól összekeverem, hogy a sárgája és a vaj is teljesen elegyedjen a hússal.
Pirítós kenyéren kínálom!

Marinált paprika csípősen és édesen

Jópár nap kihagyás után egy olyan receptet hoztam nektek, amit még bő 2 hete készítettem. Történt ugyanis, hogy kedves bloggerina ismerősöm, Sherpa mesélt legújabb alkotásáról, ami annyira jól sikerült, hogy azonnal mennie kellett a következő adag alapanyag beszerzőkörútjára. Ez volt bizony a marinált paprika, amibe azonnal beleszerettem.
Hozzáteszem, éveken át képtelen voltam akár csak az egészen picurit csípőset megenni, de ebben az évben megváltozott valami. Imádom a csípőset és az erőset egyaránt. Rajongok a kínai csípős savanyú levesért, reggelihez nekem KELL az erőspaprika. És rajongásomat csak tovább erősítette eme zöldség marinált változata!
Azért a gyerekek miatt megcsináltam az édes kápiapaprikás változatát is: osztatlan sikert aratva.
Persze sikerült megtalálni a számunkra leginkább ízletes fogyasztást is: magvas rozskenyeret megpirítottam kevés olívaolajon, majd házi krémsajtot kentem rá. Erre tépkedtem füstölt erdei sonkát, végül marinált erőspaprika csíkokkal koronáztam meg ezt az extra szendvicset.

Hozzávalók:
8 kápia paprika
8 hegyes erőspaprika
2 dl olívaolaj
1 dl fehérborecet
csipet só

Először elkészítettem a marinádot, azaz az ecetet, az olajat és a sót jól összekutyultam (az ecet és az olaj el fog válni egymástól, de felöntés előtt megint jól össze kell kutyulni és úgy önteni a sült paprikákra). Majd a paprikákat alaposan megmostam, megtörölgettem és először az édes paprikákat sütöttem meg minden oldalról 200 fokos sütőben, majd az erősek következtek. Külön tálba tettem őket sütés után és szorosan letakartam alufóliával, hogy saját gőzükben hűljenek ki. Ezután már könnyű volt szétnyitni, magokat kiskanállal óvatosan kikaparni és a héjról a paprikahúst óvatosan lehúzni. Az erőspaprikánál mindenképpen használjatok gumikesztyűt, mert betyárul csíp a kéz a pucolás utáni órákban, hiába minden sikálás :-)

Az erőspaprikák húsát és az édespaprikák húsát is külön-külön üvegekbe halmoztam (én még 1-1 gerezd fokhagymát is tettem rájuk) , majd leöntöttem a jól felkevert marináddal.
1 napra hűtőbe tettem, hogy jól megérjen, aztán elfogyott....pillanatok alatt.

Ui: az egyik üvegben maradt egy kevéske, de pár nap alatt (gondolom az ecet hatására) felforrt/megbuggyant/szénsavas íze lett, szóval tartósan eltenni én csak olajban javaslom, ecet nélkül.