Marinált paprika csípősen és édesen

Jópár nap kihagyás után egy olyan receptet hoztam nektek, amit még bő 2 hete készítettem. Történt ugyanis, hogy kedves bloggerina ismerősöm, Sherpa mesélt legújabb alkotásáról, ami annyira jól sikerült, hogy azonnal mennie kellett a következő adag alapanyag beszerzőkörútjára. Ez volt bizony a marinált paprika, amibe azonnal beleszerettem.
Hozzáteszem, éveken át képtelen voltam akár csak az egészen picurit csípőset megenni, de ebben az évben megváltozott valami. Imádom a csípőset és az erőset egyaránt. Rajongok a kínai csípős savanyú levesért, reggelihez nekem KELL az erőspaprika. És rajongásomat csak tovább erősítette eme zöldség marinált változata!
Azért a gyerekek miatt megcsináltam az édes kápiapaprikás változatát is: osztatlan sikert aratva.
Persze sikerült megtalálni a számunkra leginkább ízletes fogyasztást is: magvas rozskenyeret megpirítottam kevés olívaolajon, majd házi krémsajtot kentem rá. Erre tépkedtem füstölt erdei sonkát, végül marinált erőspaprika csíkokkal koronáztam meg ezt az extra szendvicset.

Hozzávalók:
8 kápia paprika
8 hegyes erőspaprika
2 dl olívaolaj
1 dl fehérborecet
csipet só

Először elkészítettem a marinádot, azaz az ecetet, az olajat és a sót jól összekutyultam (az ecet és az olaj el fog válni egymástól, de felöntés előtt megint jól össze kell kutyulni és úgy önteni a sült paprikákra). Majd a paprikákat alaposan megmostam, megtörölgettem és először az édes paprikákat sütöttem meg minden oldalról 200 fokos sütőben, majd az erősek következtek. Külön tálba tettem őket sütés után és szorosan letakartam alufóliával, hogy saját gőzükben hűljenek ki. Ezután már könnyű volt szétnyitni, magokat kiskanállal óvatosan kikaparni és a héjról a paprikahúst óvatosan lehúzni. Az erőspaprikánál mindenképpen használjatok gumikesztyűt, mert betyárul csíp a kéz a pucolás utáni órákban, hiába minden sikálás :-)

Az erőspaprikák húsát és az édespaprikák húsát is külön-külön üvegekbe halmoztam (én még 1-1 gerezd fokhagymát is tettem rájuk) , majd leöntöttem a jól felkevert marináddal.
1 napra hűtőbe tettem, hogy jól megérjen, aztán elfogyott....pillanatok alatt.

Ui: az egyik üvegben maradt egy kevéske, de pár nap alatt (gondolom az ecet hatására) felforrt/megbuggyant/szénsavas íze lett, szóval tartósan eltenni én csak olajban javaslom, ecet nélkül.