Gulyásleves

Gulyásleves, a magyarok nemzeti étele. Bárhova megyünk, külföldön a magyarokat a "gulas" szóval azonosítják. Miért is olyan magyar ez az étel? Talán azért, mert van benne minden, ami jó magyar földben megterem. Krumpli, sárgarépa, hagyma, zeller, az elmaradhatatlan pirospaprika. És persze egy jó magyar marha puha húsa.
Gyerekkoromban azt hiszem ez volt az első olyan étel, amiben segítettem nagyikámnak, így elég hamar meg is tanultam elkészíteni. (a másik nagy kedvenc a tésztagyúrás volt, azóta is készítek házi tésztát, ha időm engedi)
Úgyhogy ez most egy családi recept lesz, bár gyanítom, mindenhol így készítik.

Hozzávalók:
1 kg marhalapocka
50 dkg krumpli
2 nagy vöröshagyma
5-6 gerezd fokhagyma
3 sárgarépa
1 közepes zeller
zellerlevél
2 paradicsom félbe vágva
1 tv paprika, kimagozva és félbe vágva
2 evőkanál pirospaprika
1 teáskanál őrölt kömény
só
bors

A marhahúst megmostam, majd apróra felkockáztam. A vöröshagymát felkockáztam és kevés olajon megfuttattam. Majd hozzáadtam a vékonyra karikázott fokhagymát és hagytam kicsit pirulni az olajon, aztán megszórtam az őrölt köménnyel és a pirospaprikával. Gyorsan kavartam rajta egyet, nehogy a pirospaprika megégjen és keserűvé tegye a levest és már dobtam is erre a hagymás alapra a marhahúst. Alaposan összekevertem és alacsony lángon, fedő alatt kb 20 percig hagytam főni (ugyanis a hús levet ereszt és abban fődögél).
Ezalatt kb félujjnyi karikákra vágtam a sárgarépát és felkockáztam a zellert és a krumplit. Majd 20 perc elteltével a zöldségeket és a zellerlevelet is a húshoz adtam és felöntöttem annyi vízzel, ami éppen ellepi. Ezután sóztam, borsoztam és hagytam főni egészen addig, amíg a hús meg nem puhult (nekem ehhez majdnem 1 óra kellett.)
A végén én még kézzel tépett csipetkét is belefőztem, nekem úgy az igazi a gulyásleves.

(A csipetkéhez 1 egész tojást sózok, majd annyi lisztet adok hozzá apránként, amitől jó kemény tésztát kapok. Aztán már csak bele kell csipkedni a levesbe és hagyni, hogy pár perc alatt megfőjön.)

Birsalma kompót

Anyósomék telkén rengeteg a birsalmafa és idén leírhatatlanul sok birsalma termett rajta. Sikerült szert tennem szolid 10 kilónyira, ami itthon pihent jópár napig a konyhasarokban. Lekvárt nem akartam készíteni, mert még tavalyról maradt 3 üveggel. A birsalmasajt szintén elvetve, hiszen ez minden évben apósom reszortja, nem is szeretném tőle levenni a dicsőséget, mindig isteni sajtok kerülnek ki a kamrájából. Éppen azon gondolkodtam, hogy el kéne ajándékozni az almát, amikor férjem agyában isteni szikra gyúlt. Hiszen mi nagyon szeretünk sült húsok mellé gyümölcskompótot enni, legyen ebből is kompót.
Felhívtam anyósomat, elmondta, hogyan készíti és már láttam is neki. Illetve láttunk is neki, hiszen a fiúk annyira aranyosak voltak, hogy bevállalták a segítséget. Apa mosta az almákat, Misu és Márkó hozták nekem a konyhapultra, én pedig magoztam és ujjnyi szeletekre vágtam.
Röpke 3 óra alatt kész is voltunk és most 10 nagy befőttesüveg birsalmakompót ücsörög a kamrámban.

Hozzávalók:
birsalma
citrom
víz
cukor
szegfűszeg
fahéj

Hmmmm, most először nehéz arányokat írni, annyira belefeledkeztem a munkába, hogy nem mértem le az almát. Először is nekem a megmosott, kimagozott és felszeletelt almák egy 6,5 literes és egy 4 literes lábast töltöttek meg. Ezután felöntöttem annyi vízzel, ami ellepi és a vizet leöntöttem róla egy külön lábasba. Minden liter vízhez fél kiló cukrot adjunk, nekem kb 4 liter vizem lett és 2 kiló cukrot kevertem hozzá. Belenyomtam 1 citrom levét is, hogy a birsalma megtartsa szép, sárga színét, majd beledobtam 10 szegfűszeget és 2 kis darab fahéjat, és addig főztem, amíg a cukor teljesen el nem olvadt.
Ezzel a sziruppal öntöttem fel a lábasban várakozó birsalma-gerezdeket, majd kb 30 percen át főztem (villával azért ellenőriztem, ne legyen az alma túl puha).

Amikor elkészült, a gerezdeket óvatosan befőttes üvegekbe szedtem, csurig töltöttem a sziruppal, végül késhegynyi szalicilt tettem a tetejére, hogy sokáig elálljon.
A forróság hamar vákuumot teremtett, jó volt hallani, ahogy a tetők sorban kattannak-cuppannak az üvegekre, bezárva nekünk télire az ősz egyik csodás gyümölcsét.

Almatortácska

Erre a nagyon egyszerű receptre Michel Roux Tésztavarázs című könyvében leltem. Természetesen a mester házi készítésű leveles tésztából csinálta és cukrászkrémmel kente meg, de én most siettem és kellett valami édes az asztalra. Így a hűtőből elővett, kész levelestésztát vettem alapul és a sokak által megvetett vaníliás pudingpor került a ropogós tésztára. Szerintem nagyon finom lett, bár egyszer tuti kipróbálom a házi tésztával is, aminek ugyebár nincs párja :-)
12 darab minitortácska készült, de csak 5 perc kellett hozzá, hogy a férfinép az utolsó morzsáig eltüntesse. 

Hozzávalók:
1 csomag kinyújtott leveles tészta
1 csomag vaníliás pudingpor
5 dl tej
6 evőkanál cukor
4 savanykás alma

Először a pudingot készítettem el, a zacskón lévő leírás szerint. A kész pudingnak kb csak a fele kell majd, a másik felét nagy boldogan elkanalazták a fiaim, csak úgy, magában.

Az almákat megmostam, negyedekbe vágtam, kimagoztam, majd vékony (kb 2-3 milliméteres) szeletkéket vágtam.
Ezután kivettem a hűtőből a leveles tésztát és 9 cm átmérőjű fánkszaggatóval 12 kört szaggattam ki belőle. (a maradék tésztákat a végén kisütöttem, a gyerkőcök ezzel tunkolták a maradék vaníliapudingot)
Egy tepsit kibéleltem sütőpapírral, ráfektettem egymás mellé a tésztaköröket. Majd mindegyikre 1-1 evőkanál vaníliapudingot kanalaztam, de vigyáztam, hogy a tészták széléből egy picike kilátsszon, ne legyen pudingos. Majd a vaníliás tésztára pakoltam a vékony almaszeleteket, megszórtam mindegyiket egy csipet kristálycukorral és 180 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütöttem (kb 15 perc kellett nekik.

Szegfűgombás rizottó

Minap a piacon jártam és ismét ott volt a kedvenc gombaárusom. Szinte az egész asztalát szegfűgomba borította. Nem totojáztam, vettem 20 dekát és csodás rizottót készítettem belőle.
Ha tehetitek, próbáljátok ki, ez a gomba kifejezetten rizottóhoz termett, ha szabad ilyet mondanom. Csak arra kell vigyázni, hogy a gomba minden kieresztett levét elfője , kicsit még meg is pirulhat.
Nos, használjátok ki az őszt és az őszi erdő eme kincsét és készítsétek el Ti is!

Hozzávalók 4 személyre
4 nagy marék rizottó rizs (kb 300 gramm)
1 liter zöldség alaplé (ha kevés lenne a főzés végére, lehet még kevés vízzel pótolni)
20 dkg szegfűgomba
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor

só
bors
70 gramm vaj a pihentetéshez
15 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon serpenyőben, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam (de semmiképpen nem pirítottam). 
Hozzáadtam a megtisztított szegfűgombát, amit addig pároltam/pirítottam, amíg az összes levét el nem főtte. Majd következett a rizs,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Ezután közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a rizs magába szívja.
Az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott zöldség alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Összesen kb 25 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt),  majd elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a 70 gramm vajat és a parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni.
Tálalás előtt még alaposan átkevertem. 

Tápióka puding

Júliusban tápiókabombázás áldozata lettem. Először jött Ági,a Muskátli Büfé bloggerinája, aki amaréna-meggyes tápióka pudingjával keltette fel az érdeklődésemet. Aztán pár nappal később Györgyi - alias Janka - izgatta a fantáziámat, csodás málnás-kókuszos pudingjával. Na, ekkor határoztam el, hogy szerzek valahonnan tápiókát.
Utánanéztem a neten, természetesen nem kapható mezei boltokban, így kicsit halasztódott a projekt. De most, hogy megint elkocogtam az Ázsia Bt-be, eszembe jutott a tápiókagyöngy, vettem is és tegnap jól el is készítettem. Az egész család rajongott érte, nagyon hasonlít az ízvilága a kókusztejes ragacsos rizséhez.
Az állaga viszont puhább, de nagyon izgalmassá teszik a benne lévő gyöngyöcskék, kicsit olyan, mintha gumicukor-gyöngyök lennének, csak a tápióka íztelen.
Egyszóval bevállalósaknak kötelező, a többieknek csak erősen ajánlott:-)

És hogy mi is ez a tápióka? Nos, él egy növény Dél-Amerikában, amit úgy hívnak: manióka. Ennek a gyökérgumójából nyerik iszapolással, sajtolással és szárítással a tápiókakeményítőt, ami a tápiókagyöngy alapja. Ezután ezt a lisztszerű anyagot vizezik, morzsolják, formázzák, majd kiszárítják, így lesz belőle a kész gyöngyöcske.

Mivel a gyöngynek igen magas a keményítőtartalma, ezért kiválóan sűrűsödik, kocsonyásodik. Itt teszem hozzá, hogy abszolút gluténmentes és kókusztejjel készítve még laktózmentes is.
Teljesen íztelen, ezért mi dönthetjük el, hogy a főzés során milyen ízvilágot adjunk a gyöngyeinknek.
Thaiföldön nagy divat (és most már lassan az egész világon) a Bubble Tea, amihez a tápiókagyöngyöt teában főzik, majd ízesítik pl cukorral. Ezt az alapreceptet azóta továbbfejlesztették és kávéba, gyümölcsturmixba is előszeretettel teszik ezeket a látványos kis golyókat.
A tápiókagyöngy különböző méretekben és színekben is kapható, úgyhogy ízlés szerint készíthetünk aranyos kis gyöngyöcskés pudingot, vagy nagy, látványos Bubble Tea-t is vendégeinknek.
Egyes éttermekben szeretik felhasználni akár sós ételekhez is, hiszen külsőre úgy néz ki, mint a lazackaviár.

Én most egy nagyon finom, édes-ragacsos pudingot készítettem, és hogy ellensúlyozzam az édességét, mangópürét tettem a tetejére. A tápiókapudingot Chili&Vanilia receptje alapján készítettem.

Hozzávalók 4 személyre:
80 gramm aprószemű tápiókagyöngy
5 dl víz
5 karika friss gyömbér
1 lime héja 2-3 nagyobb darabban
3 dl kókusztej
3 evőkanál cukor (én fruktózt használtam)
csipet só

A vizet felforraltam, majd a forrásban lévő vízbe öntöttem a tápitókagyöngyöket, a gyömbérszeleteket, a limehéjat és a csipet sót, és folyamatosan kevergetve kb 15 percig főztem (amíg a szemek átlátszóak nem lettek).
Ezután felöntöttem a kókusztejjel, hozzáadtam a cukrot és újabb 5 percen át főztem, folyamatos kevergetés mellett.
Végül elzártam alatta a lángot, kiszedtem belőle a citromhéjakat és a gyömbérszeleteket és szufléformákba adagoltam.

A mangót meghámoztam, levágtam a magról a gyümölcshúst, hozzáadtam 1 evőkanál citromlét, majd botmixerrel pépesítettem. (ha nagyon savanykás lett, lehet hozzá adni még mézet, de nekem annyira édes volt a mangó, hogy a citromlé kifejezetten jót tett neki)

A tápiókapudingot hagytam szobahőmérsékletűre hűlni, majd tálaláskor mangópürével kínáltam.

Nekem a puding már melegen is nagyon ízlett, szobahőmérsékletűen pedig kifejezetten isteni volt (és állítólag így az autentikus), de sokak szerint jól behűtve az igazi, így érdemes kísérletezni - pl egy adagot éjszakára a hűtőbe tenni, és ha másnak a hűtött jobban ízlik, legközelebb csakis így kell enni.

Frankfurti leves

Újabb blogkóstoló játék, ahol a háziasszony bloggerina, teller-cake szerencsekereke egy új blogot sorsolt nekem: Dinka kincseskamráját.
Nagyon tetszik a blog, kapásból vagy 4 étel került fel a "Megfőzendők" listámra, de most egy olyan levest választottam, amire már amúgy is fájt a fogam. Ez pedig a frankfurti leves. Érdekes, hogy ilyen levest még sosem készítettem, pedig régen nagy kedvencem volt, de valahogy feledésbe merült. Most Dinkának köszönhetően került az asztalunkra és nagy sikert aratott (többek között azért is, mert megtudtam, hogy ez férjem egyik kedvenc levese - nohát mi minden derül ki 10 év elteltével :-)

Hozzávalók:
1 kis fej kelkáposzta vékony csíkokra vágva
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
1 fehérrépa
1 burgonya
6 szál frankfurti virsli
1 kis pohár tejföl
1 evőkanál liszt
olaj
1 teáskanál pirospaprika
só
bors
majoránna

A vöröshagymát kevés olajon megfuttattam, majd a vékonyra vágott káposztát is hozzáadtam, felöntöttem 3 liter vízzel. Majd a karikára vágott répákat is beletettem és a kis kockákra vágott burgonya is a levesben landolt. Sóztam, borsoztam, majorannával fűszereztem és az egészet puhára főztem.
Majd egy külön kis lábasban rántást készítettem: 1 evőkanál lisztet kb 3 evőkanál olajon zsemleszínűre pirítottam, majd megszórtam pirospaprikával és felöntöttem kevés vízzel. Ehhez adtam a tejfölt és 2 merőkanál forró levest - hőkiegyenlítést végezve.
Majd ezzel a tejfölös rántással besűrítettem a levest. Végül hozzáadtam a felkarikázott virslit és még kb 10 percig hagytam főni.

Friss, ropogós kenyérrel tálaltam.

Marcipános-konyakmeggyes bonbon

Június közepén eltettem pár üveg konyakmeggyet - előre is gondolva a karácsonyra. Hiszen a belőle készített konyakmeggy bonbonok kiváló ajándékok lesznek a család minden tagja számára. Na, meg a barátoknak...na meg az ismerősöknek....főleg, ha olvassák ezt a  bejegyzést... :-)

Szóval most jött el az idő, hogy ki mertem bontani a legkisebb üveget. Hmmm, nagyon finom, kellemesen alkoholos konyakmeggyek lapultak benne.
Mivel már hónapok óta nem bonbonoztam, nem akartam rögtön a mélyvízbe ugrani, így egy biztonságosabb és könnyebb megoldást választottam: marcipános konyakmeggyet készítettem.
A bonbon közepére fél szem meggyet tettem, amit körbevett a konyakmeggy levével összekevert marcipán, és ezt az egész finomságot roppanós étcsokoládé vonta be.

Hozzávalók 30 darabhoz:
200 gramm jó minőségű étcsokoládé

a töltelékhez:
100 gramm marcipán
3-4 evőkanál konyakmeggy-lé
15 kimagozott konyakmeggy, félbevágva (azaz összesen 30 db fél meggyszem)

Először elkészítettem a tölteléket, azaz a marcipán masszához hozzáadtam a konyakmeggy levét és villával addig nyomkodtam-kevergettem, amíg lágy, egynemű masszát nem kaptam. A meggylét ízlés szerint lehet növelni vagy csökkenteni is.

A csokihüvelyek elkészítése ugyanúgy történt, mint az eddigi bonbonoknál, azaz fogtam az étcsokoládét és a háromnegyedét vízgőz felett egy tálban megolvasztottam. A maradék egynegyed részt nagyon apróra vágtam és apránként az olvadt csokihoz adtam, kevergettem, amíg el nem olvadt. Mire az összes aprított csoki elolvadt, a csokoládém 32 fokos lett, ami tökéletes hőmérséklet a bonbonkészítéshez. A kevergetés pedig elengedhetetlenül szükséges a temperáláshoz, azaz a csoki kristályszerkezetének megváltoztatásához, különben a dermedt csoki nem lesz roppanós és fényes, ráadásul pár nap múlva kifehéredik. Ezután a szilikon bonbonformákat egy tiszta ecsettel kikentem az olvadt csokival és a hűtőbe tettem dermedni. Kb 10 perc után megnéztem, a csokihüvely tökéletesen megdermedt, és újra átkentem csokival, nehogy valahol túl vékony legyen és a formából kinyomva összetörjön.

Újabb pár perc dermedés, majd a csokihüvelyekbe először fél-fél szem konyakmeggyet helyeztem, majd a maradék üres helyre betöltöttem egy kiskanál segítségével a marcipános tölteléket.
Figyeljünk, hogy a töltelék semmiképpen ne érjen a hüvely fölé, legyen hely a talpnak is!
Ismét hűtőben pihentetés, majd 10 perc múlva (amikor a töltelék kicsit megdermedt), a maradék étcsokit mikróban felmelegítettem, majd jól összekevertem és kiskanállal óvatosan a töltelékekre csorgattam, az ecsettel a tetejét elegyengettem - azaz talpakat készítettem. Ismét hűtő, fél óra múlva pedig szépen kifordítottam a bonbonokat a szilikonformákból.

Nutellás és kakaós linzertekercs

Három, általam nagyon kedvelt bloggerina is elkészítette ezt a finomságot. És mivel mindhármójuk konyhájáról készítettem már ételt, ami igencsak jól sikerült, így ebbe is belevágtam.
Gabi kakaós és zserbós linzertekercset csinált, Barbi mákos tekerccsel örvendeztette meg olvasóit, Gaby pedig szintén a kakaós és a zserbós tekercs mellett tette le a voksát.
Be kell vallanom, az első tekercs katasztrofális lett, majd Gabyval, Barbival és Gabival tanácskozva, elkészítettem a javított változatot, ami viszont isteni lett! Igazi, omlós linzertészta, belül finom, édes nutellával, vagy igazi kakaóval töltve. Hát kell ennél több?

Hozzávalók 2 rúdhoz:
40 dkg rétesliszt
25 dkg vaj
2 dl tejföl
csipet só

a kakaós töltelékhez:
1 evőkanál olvasztott vaj vagy olaj
1 púpos evőkanál kakaópor (cukrozatlan)
4 evőkanál porcukor

a nutellás töltelékhez:
1 üveg nutella

A tésztához a lisztet a hideg vajjal elmorzsoltam (na, ezt rontottam el az elején és puha vajjal morzsolgattam. Ezért nyújtani sem tudtam később és sütés közben is szétfolyt a tészta), majd hozzáadtam a tejfölt és a sót és jól összegyúrtam. Pihentetés előtt elfeleztem és letakarva félretettem, amíg a kakaós tölteléket összekevertem. (ha túl lágy a tészta, tegyük be a hűtőbe kicsit)

A kakaós töltelékhez a kakaóport kikevertem a porcukorral. AZ olajra majd akkor lesz szükség, amikor a tésztát kinyújtjuk.

Szóval, a tésztákat megpróbáltam téglalap formájúra kinyújtani. A nutellásat csak simán megkentem a nutellával és feltekertem. A kakaóssat úgy készítettem, hogy a kinyújtott tésztalapot megkentem az olvasztott vajjal és erre szórtam a cukrozott kakaóport. Majd ezt is feltekertem.
Sütőpapírral bélelt tepsibe fektettem a 2 tekercset és 180 fokra előmelegített sütőben kb 20-25 perc alatt készre sütöttem. Vigyázzunk, hogy a tészta ne barnuljon meg, maradjon fehéres színű. Tálaláskor meg lehet porcukrozni, bár a töltelék miatt így is elég édes ez az omlós sütemény.

Gersli-rizottó

Készítettem már rizottót rizsből, tésztából és quinoából is. Most a hántolt árpán, azaz a gerslin a sor.
A gersli nagy kedvenc, minden hónapban készítek belőle krémes árpalevest. Ez adta az ötletet, hogy megpróbáljam hamis rizottóként is. És bizony így is nagyon finom, érdemes kipróbálni, ha éppen kísérletező kedvetekben vagytok.
Én most egy egyszerű baconos-póréhagymás változatát készítettem, de ugyanúgy lehet variálni a hozzávalókat, mint a rizsből készült rizottónál. Ráadásul jóval olcsóbb a gersli, mint a rizottó-rizs, úgyhogy ez egy jó kis költségkímélő megoldás is lehet a konyhában.

Hozzávalók 4 személyre:
250 gramm gersli (hántolt árpa)
30 gramm vaj
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
50 gramm baconszalonna apró kockákra vágva
1 póréhagyma karikára vágva
1 dl száraz fehérbor
1 liter húsleves alaplé

a pihentetéshez:
70 gramm vaj
20 dkg reszelt parmezán

Elsőként a baconkockákat pirítottam meg kevés olajon és félretettem egy tányérra.
A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam.
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adtam a gerslit,  majd hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a gersli magába szívja.
Ezután az előre elkészített, forrón tartott alaplevet hozzáadtam a gerslihez (ezt nem merőkanalanként, mint a hagyományos rizottónál, hanem egy az egyben ráöntöttem), és alaposan összekevertem.
Kb 45-50 percen át hagytam főni, majda megpirított baconszalonnát és a póréhagyma karikákat is hozzáadtam, összekevertem, majd újabb 10 percig hagytam főni.
Elzártam alatta a lángot, hozzáadtam a 70 gramm vajat és a reszelt parmezánt, ismét jól elkevertem és újabb 10 percig hagytam fedő alatt pihenni.

Magában is nagyon finom, de lehet rá készíteni feltétként bármilyen ragut, pörköltet.

Erdei gombák ősszel

forrás: hazipatika.com

Két dolgot csinálhatunk ősszel, ha beköszönt az esős idő. Először is nekiláthatunk mi is borongani, akárcsak az időjárás, közben persze  siratjuk a nyarat! Vaaaagy lehet úgy is tenni, mint én: örvendezni!
"Khmmmm, megbolondult ez a lány?" - teszitek fel most magatokban a kérdést...
Nem-nem, szó sincs bolondulásról, vagyis pontosan arról van szó! Ilyenkor ősszel teljesen meg vagyok bolondulva az erdei gombákért (bár ez tavasszal sincs másképp:-)
Amikor elkezdődik az esős időszak, én fogom a kis táskámat és irány a piac, irány a gombaárusok.
Ebben az évben különösen sok a gomba (legalábbis a kispesti piacon rengeteget árulnak) És nem csak mennyiségre, de nem ám. Fajtára is változatos a felhozatal.
Pontosan ezért gondoltam, hogy írok egy rövidke bejegyzést a saját tapasztalataimról. Előrebocsátom: nem vagyok gombaszakértő, semmivel sem értek hozzá jobban, mint bárki, aki gyakran eszik erdei gombát. Mindössze egy kis segítő összegzés szeretnék átnyújtani nektek, remélem hasznosnak találjátok!


Elsőként lássuk a  szegfűgombát. 

forrás: Wikipedia

Nagy kedvencem és szerencsére most ősszel szinte "mázsaszámra" hordják a gombaárusok a piacra. Igen borsos az ára (400 ft/10 dkg), de aki már kóstolta, az biztosan vesz 10-20 dekát, ha más nem, egyszer egy évben.
"A mezei szegfűgomba kizárólag mezőkön, legelőkön, mohás aljzatú füves helyeken él, általában nagy csoportban terem. Kalapja fiatalon domború, majd lapossá válik, esetleg púpos is lehet. Színe világosbarna, vagy rozsdabarna, idősebb korban tejeskávé vagy bőrszínű. A kalap karimája kerek, idősebb példányoknál lehet bordás, vagy hullámos is, felülete sima. Jellemző átmérője 2 – 4 cm. Néha előfordulnak 5 cm körüli példányok is, ezek azonban szinte mindig kukacosak.
Tönkje karcsú, vékony, szívós, a kalaptól nehezen elszakítható. Színe a kalapéval általában megegyező, alsó része azonban lehet sötétbarna is. Jellemző magassága 4 – 8 cm.
Jellegzetesen fűszerillatú gomba." (Wikipedia)

A tisztítása kicsit nehézkes, mivel a lemezei közé beszorul a kosz. Sokan mondják, hogy nem kell tisztítani, csak a lehetséges fűszálakat eltávolítani, de ennél a gombánál én kivételt szoktam tenni és vízben alaposan átmosom. (amikor nem így tettem, az étel alján bizony ott sercegett a homok/sár.) 
Én, személy szerint rizottókba, rántottához, pörköltnek és húslevesbe szeretem tenni "ízfokozónak".
Hűtőben 1-2 napot eláll papírzacskóban, amit hagyunk kicsit szellőzni. Fagyasztani is lehet, nekem ugyanúgy finom volt kiengedve pl rántottába.

Következő kedvencem a fenyőtinoru.  

forrás: erdokostolo.blogspot.hu

"Kalapja 2-10 (14) cm átmérőjű, fiatalon félgömb alakú, domború, majd ellaposodik, sárga, okker, barnássárga, vörösesbarna, nyálkás, ragadós, szárazon fénylő, a bőre könnyen lehúzható. Tönkje 4-10 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag, többnyire hengeres, világossárga, a csúcsán fiatalon fehéressárgás, idővel megbarnuló szemcsék, korpák láthatók. Húsa eleinte kemény, majd megpuhul, fehér, halványsárgás, színe nem változik, kissé gyümölcsillatú, jóízű." (Miskolci Gombász Egyesület)

Tisztítása igen egyszerű, hiszen csak le kell húzni a kalapjáról a nyálkás bőrt és már kész is.
Tönkjét rizottókba szoktam felhasználni, kalapjából nagyon sok mindent lehet készíteni. Csináltam már belőle erdei gombás tésztát, tejszínnel ízesítve. Vagy csak kevés olajon megpirítva, sózva-borsozva. De rizottókba is remek a kalapja is. Gombapörköltbe pedig egyenesen elsőrangú. Erdei gomba krémlevesként is tökéletesen bevált.
Hűtőben 1-2 napig eláll, tálcára téve, nem nyomorgatva. Mélyhűtőbe tisztítva, aprítva érdemes tenni, kiengedés után viszont kicsit szottyos lesz, de az íze a régi :-)


Harmadik erdei gombám az érdes tinoru.

forrás: Wikipedia

"Az érdestinóruk termőhelyei ritkásabb erdők, parkok, de lehetnek nedves, lápos helyek is. Meghatározásukhoz a partner fafaj ismerete is szükséges. Termőidejük júniustól októberig tart. Az összes pikkelyes tönkű tinóru faj ehető, ez az egyszerű szabály természetesen valamennyi érdestinórura vonatkozik.

A barna érdestinóru (Leccinum scabrum) főleg nyírfák és gyertyánok alatt terem. Kalapja 5–10 cm átmérőjű, félgömb alakúból domborodó, majd öregen ellaposodó. Színe szürkésbarna, világosbarna, a kalapbőr enyhén ragacsos és nem húzható le, mint sok más gombánál. Húsa fiatalon kemény és fehéres, pórusai és csövecskéi (termőréteg) halványszürkék, könnyen lefejthető a húsról. Tönkje 5–18 cm hosszú, 1–3 cm vastag, felfelé vékonyodó és néha görbülő, feketés pikkelyekkel díszített.

Nagyon közeli rokona az ugyancsak gyertyán alatt növő ráncos kalapú, feketedő húsú sötét érdestinóru (Leccinum pseudoscabrum).

Egy másik rokonfaj, amivel még találkozhatunk, a vörös érdestinóru (Leccinum albostipitatum) a nyárfához kötődik. Kalapja 5–15 cm átmérőjű, fiatalon félgömb alakú, később domborodó lesz, rozsdavörös színű. Húsa fehér, vastag és túlnő a termőrétegen, elvágva elszíneződik szürkésfeketére. Húsa a kalapban előbb kemény, majd megpuhul, a tönkben viszont merev. Termőrétege fiatalon szürkésfehér, majd barnásszürkére változik. Tönkje 10–20 cm hosszú, 1–3 cm vastag, lefelé szélesedő, színe fehér, szürkésfehér, feketésbarna pikkelyekkel borított, érdes. Nyomásra enyhén feketedik.

Nagyon közeli rokonai a nyíresekben növő kormostönkű érdestinóru (Leccinum versipelle) és a tölgyfa-érdestinóru (Leccinum aurantiacum)." (Erdélyi gyopár)

Tisztítása egyszerű, mindössze egy gombakefe (vagy puha sörtéjű fogkefe) kell hozzá. A tönkjét el lehet tenni mélyhűtőbe pl gombás rizottók alapjául. A kalapja nagyon sokrétű felhasználást enged, akárcsak a fenyőtinorujé (gombapörkölt, gombakrémleves, gombás pirítós, erdei gombás tészta, rizottó)

Hűtőben 1-2 napig eláll, tálcára téve, nem nyomorgatva. Mélyhűtőbe tisztítva, aprítva érdemes tenni, kiengedés után viszont kicsit szottyos lesz, de az íze a régi :-)

A negyedik kedvenc nem más, mint az őzlábgomba.

forrás: tengerekesfolyokelovilaga.network.hu

"Feltűnő külsejű, nagyméretű, kalapra és tönkre tagolt fehér lemezes termőrétegű gomba. Az idős példányok lemezei barnásan színeződnek, foltosodnak. A fiatal termőtest dobverő-szerű. A viszonylag kis kalapképződmény megnyúlt tönkön található, majd a kalap is fejlődésnek indul és kinyílik. A tönk a kalapból csuklósan kifordítható. A tönk márványozottan mintás. A tönkön lágy, kettős élű, eltologatható gyűrű található. A fehér húsa vágás, törés helyén nem változik. Korhadéklakó gomba. Igen sokféle termőhelyen, erdőben, ligetes részeken, füves területeken májustól októberig gyűjthető. Hazai viszonyok között több terméshullámban tömegesen előfordulhat. Értékes, ehető, árusítható gomba. Kellemes, dióra emlékeztető íze van. Régebben nyersen való fogyasztását is ajánlották. Mai ismereteink szerint alaposan megsütve, megfőzve fogyasztható biztonságosan. " (Netgombász.hu)

Tisztítása igen egyszerű: csak megfogom óvatosan, mivel igen törékeny gombáról van szó és kicsit megveregetem felülről, hogy az alul lévő redőkbe szorult esetleges kosz kijöjjön. Aztán a kalapról a kezemmel nagyon óvatosan lesimítgatom a felesleges koszt vagy gombahéjat. Majd a hátára fordítom, tönkjét óvatosan kicsavarom (és mivel elég "szálkás" maga a tönk, ezért nem is használom semmire, hanem kidobom), majd a lemezeket megsózom és állni hagyom kb fél órát. Ezután jöhet a felhasználás. Egyébként így, besózva 1-2 napot eláll hűtőben, de nem tovább. Azonban , mielőtt besóznánk érdemes kicsit megtörni a kalapot és ellenőrizni, hogy nem kukacos -e a húsa. Az őzlábgomba - igen puha húsa miatt - pár óra alatt bizony a kukacok martalékává válik.
Mélyhűteni nem lehet, teljesen szétmállik, ha kieresztjük.
Az őzlábgombát én legjobban rántva szeretem. (kisülés után a panír alatt a gomba szinte krémessé válik) Sózás és pihentetés után a lemezeket a kezemmel finoman lenyomkodom, majd bepanírozom és forró olajban kisütöm.
De ez a gomba tökéletes pörköltbe - más gombák kísérőjeként - vagy erdei gombaszószként, szintén kísérő jelleggel, más gombák kiegészítésére.
A nagyon fiatal, zárt példányok állítólag tölteni is kiválóak, ezt még nem próbáltam, de ami késik, nem múlik.

Jöjjön ötödik gombakedvencem, a rizike.

A kép elején látható narancssárga gomba a rizike

Ezt a gombát tavaly ismertem meg és beleszerettem.
"Közepes termetű, rendszerint erdeifenyők körül, ősszel tenyésző gomba. Kalapja kezdetben begöngyölt szélű, közepe bemélyedő, majd szétterül. Színében egyaránt megtalálható a zöld és a narancssárga. Jellemző átmérője 4–12 cm.
Lemezei sűrűn állók, élénk narancsvörös színűek, törékenyek, nyomásra megzöldülnek. Tönkje rövid zömök, színe a kalapéval megegyező.
Húsa szintén narancssárga, megtörve tejnedvet enged, amely a levegővel érintkezve megzöldül." (Wikipedia)

A rizike főzés után is megtartja viszonylag kemény állagát. Tisztítani én gombakefével szoktam, főleg a tetejét, amin meglapulnak az odaragadt fűszálak. Ne ijedjünk meg, tisztításkor - főleg a lemezkéi - zöldülnek rendesen, de ez természetes. Én eddig rizottót és vegyes erdei gombapörköltet készítettem belőle,  illetve hal mellé főztem ragut belőle. Nemrég pedig kipróbáltam a rántott rizikét, mit ne mondjak, igazán isteni, vetekszik a rántott őzlábbal :-)

Utoljára hagytam a legnagyobb népszerűségnek örvendő és talán legismertebb gombát, a vargányát. 

forrás: mindmegette.hu

"Az ízletes vargánya (Boletus edulis) feszes-ruganyos húsú és kellemes, kifejezetten nemes és finom ízű erdei gomba, ennek köszönheti másik nevét: úri gombának is hívják. Illata kissé a friss dióra emlékeztet. Kalapja 8-20 cm átmérőjűre terebélyesedő, fiatalon még világosabb, fehéres csaknem golyó alakú. Bőre a világosbarna árnyalatain keresztül kapja meg kifejlett, olykor foltosan sötétbarna színét, ami miatt nehezen vehető észre az aljnövényzetben. Növekedése közben a gomba kalapjának formája kilapul, és inkább lapos kerek párnához hasonlít. A kifejlett gomba kalapjának bőre sima felszínű, nyirkos időben csúszós, ragadós. Nem húzható le jól.
A gomba húsa fehér, a bőr alatt közvetlenül rózsás vörösesbarna, színét nem változtatja. Idővel a gomba húsa szivacsos állagúvá válik.
A kalap alsó felén látszódó termőfelszíne sárgászöldes színű és nem lemezes, ahogy a kalapos gombák többségének, hanem csöves szerkezetű, ezért a kalap alulról nézve lukacsos. Alul bunkószerűen kihasasodó, följebb elvékonyodó alakú, szürkés halványbarna színű tönkje akár 20 cm magasra és 6 cm szélesre is nőhet. A tönk alul inkább fehér, erezetes. Finom erezettsége az idős gombákon már eltűnik. Kifejezetten ízletes, ám gyorsan férgesedő gomba, ezért tönkjét és kalapját megtörve nem árt ellenőrizni, friss, érintetlen-e." (házipatika.com)

A vargánya tisztítása kizárólag gombakefével végezhető. Ha víz éri, nagyon megszívja magát és "mehet a kukába", azaz az íze és állaga is odavész.
Mivel szereti átvenni más fűszerek ízét, így nem érdemes nagyon fűszerezni: kevés só, bors, fokhagyma és tejszín, ami nem teszi jellegtelenné, sőt, egyenesen kiemeli az ízét. Olivaolajjal is óvatosan, mert az erős ízű olaj szintén elnyomja az ízét.

Rizottóba mennyei, a belőle készült krémleves pedig leírhatatlanul finom. De tésztára kerülve, mártásként is ódákat lehet róla zengeni. A kedvencem pedig az alábbi egyszerű recept: a fél centis szeletekre vágott gombát kevés vajon megpirítani, sózni, borsozni és már kész is a mesés reggeli!

Erdei gombás ételeimet ITT találjátok.

Nos, remélem sikerült pár hasznos információt átadnom, és mostantól Ti is bátrabban fogtok odalépni a gombaárushoz a piacon! Kalandra fel, kísérletezzétek ki ti is a kedvenc erdei gombás recepteteket!

Túrós stangli

Kiskoromban nagyikám gyakran készített sós ropogtatnivalót, hogy mi, gyerekek, kibírjuk valahogy az ebédig, éhenhalás nélkül. Az egyik legnagyobb kedvencem a túrós rúd volt. Azt az ízt, azt az állagot azóta sem éreztem, bárhol is kóstoltam hasonló készítésű sós süteményt. Aztán felfigyeltem Hajni és Zoli túrós stanglijára, elkészítettem és már a nyers tészta megkóstolásakor tudtam: ez lesz az!
Puha, könnyű, túrós finomság ez, próbáljátok ki és minden hétvégén ezt fogjátok majszolni a kedvenc filmetekhez!

Hozzávalók:
25 dkg liszt
20 dkg vaj
25 dkg tehéntúró
1 kávéskanál só

a tetejére:
1 felvert tojás
reszelt sajt, szezámmag...stb

A lisztet, a puha vajat, a sót és a túrót összegyúrtam és egy éjszakára a hűtőbe tettem pihenni. Másnap kicsit átgyúrtam, de csak annyira, hogy ne puhuljon meg túlságosan, különben a kinyújtáskor leragad.
Majd kisujjnyi vékonyra nyújtottam (próbáltam téglalap alakúra is) , lekentem tojással, megszórtam szezámmaggal és vékony csíkokra vágtam.
200 fokos sütőben szép aranybarnára sütöttem.

Tejszínes csirkefalatok gombával és csirkemájjal

Valami különlegessel szerettem volna kényeztetni az Uramat, és mivel kedvence a csirkemáj, így az esti vacsora egyik alapanyaga már megvolt. De mivel én nem igazán erősítem a csirkemáj-rajongók táborát, így megtoldottam az alapanyagokat az én két kedvencemmel: a csirkecombbal és a gombával.
Hmmm, már csak valami krémes, lágy szaft kéne, ami összeköti az ízeket: legyen tejszín és egy kevés tejföl. Az egésznek pedig a póréhagyma adta az alapját. A sok finomság különleges házassága igazán remekre sikeredett.

Hozzávalók:
50 dkg csirkecomb filé (vagy lehet csirkemell filé is)
50 dkg csirkemáj
20 dkg csiperke gomba/erdei gomba (érdes tinoru, fenyőtinoru)
3 dl tejszín
1 dl tejföl
só
bors
kakukkfű
liszt
fél szál póréhagyma

A csirkehúst megmostam, majd apró kockákra vágtam és besóztam. Egy tálba kevés lisztet szórtam és a húskockákat lazán meghempergettem benne.
Egy serpenyőben olajat hevítettem és a lisztes húsdarabokat megpirítottam minden oldalról. Amíg a hús pirult, megtisztítottam és összevágtam a gombát, valamint a májat.
Egy másik serpenyőben szintén olajat hevítettem és beledobtam a májat, majd nagy lángon kb 6-7 percig pirítottam úgy, hogy közben egy fakanál segítségével folyamatosan forgattam. Amikor már láttam, hogy a véres lé nem folyik a májból, egy darabkát ízpróba alá vetettem, azaz kivettem és megkóstoltam. Vajpuha és omlós volt, ez a tökéletes állapot. Ha túlpirítjuk, már nem olyan finom krémes belül, így érdemes résen lenni. Nem sóztam meg, mert attól megkeményedik, simán csak elzártam alatta a gázt és félretettem.
Közben a csirkehusikák minden oldalon megpirultak, így hozzáadtam a gombát is és hagytam, hogy együtt piruljanak, illetve a gomba levet eresszen.
Sóztam, borsoztam, kevés szárított kakukkfűvel megszórtam. Amikor a gomba is jó lett (azaz megpuhult), a karikára vágott póréhagymát is hozzádobtam, de nem nagyon hagytam puhulni, bőven elég lesz neki az a pár perc, amíg a tejszínes szósszal együtt fő.
Ezután az egészet felöntöttem a tejszínnel és a tejföllel, majd hozzáadtam a májat, alaposan összekevertem és hagytam egyet rottyanni. 
Még egy utolsó kóstolás - ha kell, még lehet sózni - és már kész is volt a remekmű.
Én most árparizottóval tálaltam (amiről egy következő bejegyzésben fogok bővebben írni)

Ökörszem

Vannak korszakaim. Olyankor rákattanok valamilyen ételre vagy alapanyagra és heteken át azt próbálok csempészni szinte minden ételembe. Volt, hogy 1 hónapon át minden nap paradicsomlevest ettem. Nem untam, minden reggel ugyanazzal az érzéssel ébredtem: nekem paradicsomleves kell. Aztán volt padlizsánmániám is: mindenbe tettem, rántottába, szendvicsbe, tésztás ételhez, amihez  csak tudtam.
Nos, most éppen a túrós korszakomat élem (bár a bejegyzéseimet próbálom változatosan közzétenni, nem mindig csak túrós ez, meg túrós az).
A múlt heti túrós pite után jöhetett a régi nagy klasszikus, az ökörszem.
A tésztájához nem kellett más, mint egy fantasztikus brióstészta recept (amit meg is találtam TücsökBogárnál) és már neki is láttam.

Hozzávalók 12 darabhoz:
500 gramm liszt
70 gramm porcukor
25 gramm élesztő
2,5 dl tej
50 gramm puha vaj
csipet só
3 tojássárga

töltelékhez:
80 dkg túró
25 dkg porcukor
1 vaníliáscukor
2 tojássárga
1 citrom reszelt héja
mazsola

1 tojás elkeverve az ökörszemek lekenéséhez

A lisztet egy keverőtálba mértem, közepére az öklömmel mélyedést vájtam. Ebbe öntöttem a cukorral
elkevert langyos tejet, amibe belemorzsoltam az élesztőt és negyed órán át hagytam, hogy felfusson.
Majd hozzáadtam a vajat, a tojássárgát és a csipet sót és sima tésztává gyúrtam. Kb fél órán át meleg helyen kelesztettem, ezután kb kisujjnyi vékonyságúra nyújtotam és fánkszaggatóval 12 kört szaggattam ki belőle. (nekem legalábbis ennyi jött ki a fenti mennyiségű tésztából)
A töltelékhez a tojássárgákat kikevertem a porcukorral, majd villával belekevertem a túrót, a citrom reszelt héját is.

A tésztakorongokat egy sütőpapírral kibélelt tálcára tettem, mindegyik korongra egy felespohárral mélyedést nyomtam a közepére. Ebbe a mélyedésbe szedtem a túrós tölteléket és mindegyik töltelékre pár szem mazsolát raktam.
Ezután hagytam kb 20 percig újrakelni a tésztát, majd a sütőbe történő behelyezés előtt a tészta széleit lekentem tojással.

Végül 200 fokra előmelegített sütőben kb 15 percen át sütöttem. (amíg az ökörszemek szép aranybarnák nem lettek)

Pár ökörszem közepébe nem tettem mazsolát (nem mindenki mazsolarajongó a családban), erre kisülés és hűlés után nagyon finom citromkrémet, azaz lemon curd-öt csorgattam. A lemon curd elkészítését ITT találjátok.

Paradicsomos-sprotnis rizottó

Huhhhh, nagyon régen nem hoztam már halas receptet, pedig a konyhámban minden héten legalább háromszor eszünk valamilyen tengeri herkentyűt, de valahogy nem volt időm/ihletem megírni (és persze sokszor van hasonló étel, mint ami már fent van a blogon). Nos, ma nekiveselkedek az elmaradásaim leküzdésének és mi mással is kezdhetném, mint egy rizottóval. Ráadásul az egyik kedvenc mártásomat kevertem hozzá, ami már tészta feltétjeként nem egyszer került az asztalomra.
Nos, jó hírem van: rizottóval is frenetikus, úgyhogy, ha még nem fertőztelek meg titeket a rizottó-mániámmal, akkor most eljött az idő kedves Hölgyeim és Uraim, kalandra fel és készítsétek el ezt a krémes finomságot!

Hozzávalók 4 személyre
4 nagy marék rizottó rizs (kb 300 gramm)
1 liter zöldség alaplé (ha kevés lenne a főzés végére, lehet még kevés vízzel pótolni)
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
1 konzerv füstölt sprotni
1 üveg paradicsomszósz (én Dolmiot használtam)
só
bors
70 gramm vaj a pihentetéshez
5 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon serpenyőben, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam (de semmiképpen nem pirítottam). 
Hozzáadtam a füstölt sprotnit, amit kb 5 percig kevergettem, hogy kisebb darabokra essen és kicsit átsüljön a hagymákkal. Majd következett a rizs,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Ezután közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a rizs magába szívja.
Az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott zöldség alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
15 perc elteltével hozzáadtam a paradicsomszószt, jól átkevertem, és további 10 percig hagytam finoman gyöngyözni.
Összesen kb 25 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt),  majd elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a 70 gramm vajat és a kevés parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni.
Tálalás előtt még alaposan átkevertem. Hihetetlenül krémes, mégis paradicsomos rizottó került az asztalra.

Pehelykönnyű túrós pite

Hónapokkal ezelőtt néztem ki egy csodás , habos-túrós pitét Lilian blogján, a Zamat és illat számomra igencsak csábító receptjei között. Elhatároztam, hogy elkészítem, de feledésbe merült az ötlet. Aztán újra megláttam a múlt héten Kisildinél, és ekkor már nem vártam tovább: megcsináltam.
Csak azt sajnálom, hogy nem vettem rá magam sokkal hamarabb, ugyanis ez a süti isteni! A tésztája omlós, a közepén lévő túrókrém tényleg habkönnyű. Nekem nagyikám túrós pitéje jutott róla eszembe, az volt ilyen habos pilleség. Ha ti is ettetek gyerekkorotokban ilyen békebeli túrós sütit, akkor mindenképpen készítsétek el. Ha pedig még nem kóstoltátok, akkor azért csináljátok meg gyorsan, mert ez a süti bizony kihagyhatatlan!

Hozzávalók egy 25*35 tepsihez:
a tésztához:
30 dkg liszt
50 gramm friss élesztő
0,5 dl tej
1 teáskanál cukor
4 tojássárgája
15 dkg puha vaj
csipet só

a töltelékhez:
75 dkg túró
20 dkg porcukor
1 rúd vanília kikapart belseje vagy 1 zacskó vaníliás cukor
1 kezeletlen citrom héja lereszelve
10 dkg mazsola (ízlés szerint)
1 evőkanál liszt
4 tojásfehérje kemény habbá verve


Kezdem a hibával: sajnos csak 500 gramm túróm volt itthon, ami ehhez a tepsimérethez ugyan elég volt, de lehetett volna magasabb is a túrókrém, így mindenképpen ajánlom a fenti adagok pontos, tepsi méretével arányos betartását.
És most jöjjön az elkészítés, lépésről lépésre.


A lisztet egy keverőtálba tettem, közepébe az öklömmel mélyedést fúrtam. Ebbe öntöttem a cukorral összekevert tejet és belemorzsoltam az élesztőt, majd 10 percig hagytam felfutni. Közben kézi habverővel habosra kevertem a vajat és a tojássárgákat és az élesztős liszthez adtam. Csipet sóval meghintettem, majd robotgép dagasztó funkciójával alaposan kikevertem.
Letakarva 1 órán át hagytam kelni.

Közben elkészítettem a tölteléket, azaz a túrót a porcukorral, a vaníliával, a citromhéjjal alaposan elkevertem (mazsolát is lehet tenni bele, de én nem szeretem, így most kihagytam), majd a lisztet is belekevertem. Egy habverővel keményre  vertem a tojások fehérjét és nagyon óvatosan a túrós krémhez kevertem.

A tésztát kétfelé osztottam és elővettem a tepsit, amit kibéleltem sütőpapírral. A tészta egyik felét akkorára nyújtottam, mint a tepsit és a sütőpapírral bélelt tepsi aljára terítettem. Erre halmoztam a habos túrókrémet, majd a tetejére is a tepsi méretére nyújtott tészta másik felét tettem. (ez sütés közben egy picikét összement, de a szeleteléskor ugyebár úgyis jól meg kell kóstolni a széleket ;-)

200 fokos sütőben 30 percen át sütöttem, majd szépen felszeleteltem. Tálaláskor érdemes porcukorral meghinteni (nekem sajnos pont elfogyott, másnap pedig repültem Hollandiába, így porcukor nélkül fotóztam és anélkül ettük, de így is isteni volt!)

Áfonyás csokoládétorta

Tegnap ünnepeltük kisebbik csibészem 3. szülinapját. Írtó nehéz dolgom volt, kitaláltam, hogy egy szuper süni formájú tortát készítek, de azért puhatolóztam nála, nehogy melléfogjak. Amikor meghallotta, hogy sünitorta, na, azonnal elkezdte, hogy "Nem kell süni, nem kell süni" Próbálkoztam tovább"Legyen mókus, vagy bagoly?" Elkezdtem felsorolni a kedvenceit, de egyik sem kellett. Aztán egyszer csak azt mondta az én kis válogatósom: "Anya legyen áfonyás torta. De legyen benne csoki is. Ja, és gumimaci!"
Így készült el a csokoládés áfonyatorta (a gumimaci pedig szülinapi ajándék volt ráadásként, de nem a tortát díszítette :-)

Hozzávalók:
a piskótához:
10 tojás
10 kanál liszt
10 kanál cukor

a csokikrémhez:
1 zacskó vaníliás pudingpor
fél liter tej
6 evőkanál cukor
1 púpos evőkanál finomliszt
2 tábla étcsoki
200 gramm Rama margarin

áfonyalekvár
mogyorókrémes és tejszínkrémes ostya
200 gramm friss áfonya

A piskótatészta ugyanaz, mint az összes többi tortámnál: a tojások sárgáját összekevertem a cukor felével. A fehérjét felvertem a cukor másik felével, de vigyáztam, hogy ne legyen teljesen kemény, mert sütés közben úgyis csak összeesik, ha nagyon kemény habos és akkor a piskóta felülről "lukas" lesz. Aztán a tojássárgáját lassan hozzákevertem a felvert fehérjéhez, majd hozzászitáltam a lisztet is és jól elkevertem. Majd ezt a masszát egy sütőpapírral kibélelt, 21 centis tortaformába öntöttem (a sütőpapírt hagytam, hogy a formán túllógjon, ha esetleg a piskóta emelkedés közben annyira feljönne, akkor a papír megfogja.) Érdemes a tésztát kicsit "felhúzni", felkenni a sütőforma szélére egy kanállal, mert akkor nem emelkedik ki a közepe, szép, sima lesz a teteje.
A tésztát kb 1 órán át sütöttem 180 fokos sütőben.

A krémhez a pudingport a liszttel,a tejjel és a cukorral megfőztem, aztán hozzáadtam az étcsokit és alaposan átkevertem, hogy el tudjon olvadni.
Amikor teljesen kihűlt, habverővel belekevertem az addigra már puha margarint és legnagyobb fokozaton kihabosítottam.
Aztán a piskótát 3 egyenlő részre vágtam, majd az alsó réteget egy tálra raktam és megkentem áfonyalekvárral. Erre került a csokikrém egyharmada, majd jött a következő piskótalap. Ezt a piskótát is megkentem először lekvárral, majd megint egyharmadnyi csokikrém következett. A harmadik piskótalapot is felhelyeztem, de erre már csak a maradék utolsó harmad csokikrémet kentem úgy, hogy a piskóta oldalára is jusson belőle.
Amíg még a krém puha volt, a torta oldalát feldíszítettem az ostyákkal, a tetejét megszórtam friss áfonyával, végül ment a torta a hűtőbe, egészen fogyasztásig (érdemes legalább 2-3 órát állni hagyni, hogy jobban összeérjenek az ízek.)

A fényképek sajnos nem a legszebbek, a csapat rávetette magát a tortára, én meg kapkodva próbáltam fotózni :-)

Tepsis tarja vargányamártással

Múlt héten készítettem ezt a finomságot, de csak most volt időm megírni a bejegyzést. Történt, hogy a lőrinci piacon jártam és kedvenc gombaárusaim között új arcot fedeztem fel. Előtte pedig rengeteg, vargányára hasonlító gomba. Rá is kérdeztem: "Ez ugye vargánya?" "Az bizony, méghozzá ízletes vargánya" hangzott az önérzetes válasz. Muszáj volt vennem 30 dekát, már éreztem is a számban az ízét. Csak azt nem tudtam, mi legyen belőle. Rizottót már készítettem, nem egyszer, finom vargányából. Férjem javasolta, legyen az amúgy is tervezett sült tarja mellé vargányamártás.
Így aztán egy fantasztikusan finom, selymes mártás készült, mind a tíz ujjunkat megnyaltuk utána.

Hozzávalók 4 személyre:
8, ujjnyi vastag szelet tarja
só
bors
rozmaring
mustár

a mártáshoz:
30 dkg vargánya
2 gerezd fokhagyma
1 dl fehérbor
só
bors
diónyi vaj
1 dl tejszín

A tarját alaposan megmostam (tele volt szilánkkal), majd egy tálkában 1 evőkanál mustárt kevés olajjal, sóval, borssal és rozmaringgal összekevertem (a fűszereket ízlés szerint használjuk) és ezzek a kencével vékonyan bekenegettem a szeleteket. Majd tepsibe tettem, letakartam alufóliával és 180 fokos sütőben 50 percen át pároltam.

Amíg a hús párolódott, elkészítettem a gombát. A vargányákat gombakefével alaposan megtisztítottam (nem szabad vízzel mosni, mert a vargánya nagyon megszívja magát) és fél centis szeletekre vágtam.
TIPP: ha nincs gombakefétek, vegyetek egy puha sörtéjű fogkefét, a célnak ez is megfelel
Egy serpenyőben megolvasztottam a diónyi vajat, rádobtam a felszeletelt gombát és hagytam, hogy kiengedje a levét. A vargányának nagyon finom, intenzív az íze, viszont hajlamos erőteljes fűszerek ízét felvenni, megszűnve ezzel vargánya ízűnek lenni, így óvatosan kell bánni a fűszerezéssel.
Amikor a levét elfőtte, ráöntöttem a fehérbort, majd sóztam, borsoztam, a fokhagymákat vékonyra szeletelve szintén hozzáadtam és hagytam együtt párolódni.
Amikor ezt a felöntölét is elfőtte, hozzáadtam a tejszínt és alaposan összekevertem. Vártam az első rottyanásig, majd lezártam alatta a gázt. Ha kell, még lehet sózni, borsozni, ízlés szerint.

A tarja közben megpuhult, így levéve róla a fóliát, 220 fokon még 20 percig sütöttem/pirítottam.
 Tálaláskor bulgurt kínáltam hozzá. A sült hús egyenesen mennyei volt a vargányával. Ha van rá lehetőségetek, mindenképpen próbáljátok ki!