Csokoládés pisztáciás mascarponéval töltött roló

Igen, tudom, a töltelék nem igazán lesz újdonság, mégis annyira más az ízhatás. (ráadásul ha én egyszer beleszeretek egy ízbe, nehezen bírok letenni róla)
Jópár napja készítettem egy pisztáciás ricottával töltött kekszrolót, aminek annyira ízlett a tölteléke, hogy muszáj volt megint elkészíteni, természetesen változtatásokkal.
A legnagyobb változás az volt, hogy csavart leveles tésztát sütöttem ki és ebbe a tölcsérbe töltöttem a krémet. És persze a krém is kicsit más lett, mert tettem bele mascarponét, és a ricotta nagyon minimálisan szerepelt csak benne. Szóval megér egy új bejegyzést!

Hozzávalók 8 tekercshez:
1 csomag kinyújtott leveles tészta
1 tojás

a krémhez:
50 gramm mascarpone
2-3 evőkanál ricotta
1 evőkanál apróra tört étcsokoládé
1 evőkanál tört pisztácia
1-2 evőkanál porcukor (ízlés szerint)

A leveles tésztát 8 egyforma csíkra vágtam fel és a tésztacsíkokat rozsdamentes habroló csőre tekertem úgy, hogy a tésztarétegek fedjék egymást. Majd a felvert tojással megkentem és 200 fokos sütőben addig sütöttem, amíg a tésztarolók szép aranybarnák nem lettek.
Majd a sütőből kivéve hagytam kihűlni és óvatosan lehúztam a tésztát a fém csövekről.
Amíg a tésztarolók hűltek, összekevertem a tölteléknek való krémet, majd habzsákból a kihűlt rolókba nyomtam.

Szuper vendégváró finomság, próbáljátok ki, mert egyszerű, gyors és nagyon finom!

Paradicsomos kagylósaláta

Imádom a kagylót és amikor csak tudok, próbálok hozzájutni több fajtához is. És akkor bizony jajjj a mélyhűtőmnek, mert megveszek 2-3 félét és a család pár hétig kagylómérgezéstől szenved. No, nem az igazitól, csak a sok kagylós ételtől, amiket készítek nekik. Próbálom mindenbe belecsempészni: rizottóba, spagettibe, salátába, bármibe, amibe csak lehet.
Most is így történt. Az ihletet párom öccse adta, aki meglepett egy készen kapható kagylókészítménnyel, amit persze azonnal befaltunk, de olyan finom volt, hogy muszáj volt "újraalkotni". A címke szerint volt benne kagyló, paradicsom, kaliforniai paprika, hagyma, csemegeuborka és paradicsompüré. Így aztán nekiláttam.

Hozzávalók:
1 fej jégsaláta
2 marék pucolt kagyló
1 paradicsom apró kockákra vágva
5 csemegeuborka apró kockákra vágva
1 lilahagyma kockákra vágva
1/2 piros kaliforniai paprika apró kockákra vágva
paradicsompüré
balzsamecet
1 evőkanál cukor
só
bors

A kagylót (tisztított, előfőzött) kevés olívaolajon  megfuttattam, majd hozzáadtam az apróra vágott zöldségeket (paradicsom, paprika, uborka, lilahagyma), pár evőkanál paradicsompürét, kevés balzsamecetet, sót, borsot és a cukrot , majd alaposan elkevertem.
Kb 5 perc összefőzés után lezártam alatta a gázt és hagytam kihűlni, majd hűtőbe tettem.
Közvetlenül a tálalás előtt a jégsalátát összevágtam nagyobb darabokra,  összeforgattam a paradicsomos-zöldséges kagylóval és már ehettük is.

Lilahagyma lekvár

Még mindig tart a befőzős kihívás, egészen májusig, akkor telik le ugyanis az 1 év, amit bevállaltunk. Minden hónapban készítünk legalább egy finomságot és azt közzétesszük a befőzős csapat facebook oldalán.
Mivel már alig van hátra 1-2 hónap, mostanra már kicsit lelkesedését vesztett lett a csapat, így én is. A tél sem kedvez a lekvárkészítésnek, az idénygyümölcsök és zöldségek nem teremnek olyan bőséggel, mint nyáron. Viszont sült húsokat meg éppen ilyenkor eszik az ember leánya, legalábbis a zsírosabb-szaftosabb fajtát, amihez bizony jól tud jönni egy kiváló lilahagyma-lekvár.
Rengeteg recept kering a neten, próbáltam mindenki tapasztalatát belevinni az én kis lekvárkámba és bátran mondhatom, remekül sikerült.

Hozzávalók:
1 kg lilahagyma
40 dkg barnacukor
csipet só
5 evőkanál balzsamecet
2 dl fehérbor
1 rúd fahéj
2-3 darab szegfűszeg

A lilahagymát kevés olajon éppen csak megfonnyasztottam, majd hozzáadtam a cukrot, a sót, a balzsamecetet, a fehérbort és a fűszereket. A legalacsonyabb lángon főztem kb másfél órán át, amíg a hagymalekvár teljesen be nem sűrűsödött.
Ezután csírátlanított üvegekben mehetett is a szárazdunsztba.
(a befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt)

Sült húsok mellé kiváló, de sajnos magában kóstolgatva is annyira finom, hogy vigyázzunk, maradjon mit eltenni :-)

SAD XIII. forduló: erdei gyümölcsös-mascarponés sütinyalóka

A SAD (Süss,Alkoss,Díszíts) 13. fordulójának témáját egyik kedvenc tortakészítőm, teller-cake adta: készítsünk sütinyalókát. Bármilyen forma, bármilyen ízesítés jöhet, lényeg, hogy nyalókaként díszelegjen a kezünkben, mielőtt jól befalnánk. Mert bizony a sütinyalóka egyik fő ismérve, hogy eszméletlenül finom! És sajnos nem túl hosszú életű! Főként, ha gyerekek közelében tesszük le.

Még a télen készítettem egy gyors és egyszerű sütinyalókát: ennek az alapja darált háztartási keksz volt és ugyanúgy készítettem el, mint a kókuszgolyó alapját: tejjel és vajjal.
Mostanra nagyobb terveim voltak, vásároltam Oreo kekszet, gondoltam, ezt ledarálom a mixeremmel, de sajnos Murphy közbeszólt: daráló tönkrement, így az Oreot csemetéim kapták, nekem meg maradt a darált háztartási keksz újra. De most nem akartam az unalmas alapot, ezért vettem mascarponét és előbányásztam a kamra mélyéről a nyári étcsokoládés erdei gyümölcs lekváromat és ezeket a finomságokat vetettem be az ügy érdekében. Egyébként, ha éppen van otthon piskóta vagy bármilyen más sütimaradék, azokból is kiválóan lehet a mascarpone és a lekvár segítségével sütinyalókákat készíteni!

Hozzávalók 25 sütinyalókához:
300 gramm darált háztartási keksz
3 evőkanál holland kakaópor
3 evőkanál porcukor
200 gramm mascarpone
3 evőkanál erdei gyümölcs lekvár (de bármilyen lekvár jó lesz!)
1 csipet só
pálcika (lehet hurkapálca, én pl sasliknyársat vágtam szét 3 részre)

díszítéshez:
200 gramm fehér csokoládé
100 gramm étcsokoládé
színes cukorgyöngyök
marcipán katica
liofilizált eper

A hozzávalókat alaposan összegyúrtam (kézzel ám, nem géppel). Majd 25 golyót formáztam belőle, mindegyikbe szúrtam 1-1 pálcikát, majd egy tányérra tettem a nyalókákat úgy, hogy a golyók egymás mellett sorakoztak a tányéron, a pálcikák pedig ég felé meredve emelkedtek ki belőlük. 1 órára a hűtőbe tettem, hogy alaposan megdermedjen, így a csoki is gyorsan rá fog keményedni és a pálcikáról sem csúsznak le könnyen a csokiba való mártogatás alatt.
1 óra múlva először a fehércsokoládét melegítettem fel annyira, hogy teljesen elolvadjon, majd a golyók felét (12 darabot) a fehércsokiba mártottam. Ezután a maradék fehércsokoládéhoz szórtam az étcsokoládét, ismét melegítettem, amíg az étcsoki is el nem olvadt és összekeverve a fehércsokival tejcsokivá nem változott. Ebben pedig megmártottam a maradék 13 golyót.
Mindegyikről óvatosan leütögettem a felesleges csokoládét, hogy ne folyjon rá a pálcára, majd megszórtam tetszőleges színes cukorral és egy hungarocell lapba szúrtam. Amikor mindegyikkel kész voltam, a sütinyalókákkal teletűzdelt hungarocell lapot betettem a hűtőbe és fél órán át hagytam, hogy a csoki és a díszek teljesen rádermedjenek.
(azért elárulom, a móka végére a fél konyha tele volt színes cukorgyöngyökkel és csokifoltokkal :-)))
Amikor megdermedtek, kis szalagokkal, celofán csomagolással díszítettem, hogy pár darab ajándékozható legyen!

Remélem sikerült jó tippet adni, akár gyerekek szülinapi zsúrjára, akár kedves ajándékként is megállja a helyét ez a finomság!

Lazacos és füstölt sonkás tésztarózsa

Ezt a csodaszép rózsatekercset Erikánál láttam, az Életinfo oldalon. Annyira megtetszett, hogy szombat reggel kényelmes és lusta konyhatündér módjára el is caplattam a boltba és vettem kész, kinyújtott leveles tésztát, hogy még azzal se kelljen bajlódni. 2 gyerek mellett ugyebár nem mindegy az a negyed óra, amit a kinyújtással töltenék szombat délelőtt.
Volt itthon erdei sonka és füstölt lazac is, meg még 1 nagyon szép salátacukkini, úgyhogy meg is volt a töltelék.
Elővettem a muffinsütő formámat (bár Erika tippje is tökéletes muffinsütő híján: a rózsákat alual meg kell tűzni fogpiszkálóval, így sütés közben nem csúsznak szét) és már tekertem is az én kis rózsáimat.

Hozzávalók 12 rózsához:
2 csomag levelestészta
füstölt erdei sonka
füstölt lazac
salátacukkini

A leveles tésztát kicsomagoltam és mivel már előre ki volt nyújtva, nekem csak annyi dolgom volt vele, hogy a sonkával megegyező szélességűre vágtam. Majd mindegyik csíkra tettem egy-egy szelet sonkát, erre a salátacukkiniből zöldséghámozóval levágott vékony csík cukkinit. Majd szépen feltekertem és a muffinforma közepére raktam.

200 fokos sütőben kb 12 perc alatt megsütöttem.
A lazacos tekercsekkel ugyanígy jártam el: a tésztacsíkokra halmoztam a lazacdarabokat, erre jött a cukkini és már ment is a sütőbe.
Lehet még halmozni az élvezeteket pl avokádókrémmel, megszórni a tekercset sajttal, vagy bármi olyat tenni bele, ami a család kedvence! Nagyon finom és rendkívül mutatós finomság!

Blogszülinapi játék

Bár a blogszülinap már lassan 1 hónapja eltelt, de a szülinapi játékra még lehet jelentkezni!

A teendő annyi, hogy ha szeretnél részt venni a játékban, készíts a blogomról egy receptet és küldd el a képét a markaboszikonyha@gmail.com e-mail címre. Küldhettek több képet, több ételt is, de a sorsoláson mindenki neve csak egyszer szerepel. A játékban való részvételnek nem feltétele az oldal facebookon való lájkolása, sem a játék megosztása, terjesztése. Csináljátok a főzés öröméért :-)

Adok persze jó sok időt is, hogy ne kelljen kapkodnotok és legyen bőven időtök válogatni és főzni.
A képet 2013. március 10-ig kell elküldeni, én pedig aznap, azaz vasárnap este fogom kisorsolni a nyertest.

Az ajándék pedig a Különleges receptek című szakácskönyv, ami csaknem 150 receptet tartalmaz a világ minden tájáról!

Hajrá-hajrá, főzésre fel!

Mediterrán avokádó saláta

Talán a tavasz és a jó idő hiánya miatt, talán csak, mert olyan jó érzés, ha természetes úton jutunk vitaminokhoz, de mostanában rengeteg salátát eszünk. Persze igyekszem majd szépen sorban feltöltögetni a  blogra, de vannak olyan egyszerű - minden, amit a hűtőben találok, beledobom - saláták, amiket le sem fotózok, csak gyorsan összedobom, rácsorgatok valamilyen hipp-hopp kikevert öntetet és már esszük is.
A mai salátát végre lefotóztam, így most elkészül mellé a bejegyzés is!

Hozzávalók 2 személyre:
fél fej jégsaláta
1 érett avokádó
1 paradicsom
1 piros kaliforniai paprika
1 nagy mozzarella (a lében úszós, széttépkedhetős, puha fajta)
3 szelet pármai sonka (vagy bármilyen füstölt sonka)
10-12 szem fekete olívabogyó

Az öntethez:
2 evőkanál olívaolaj
fél citrom leve
pár levél friss bazsalikom
só
bors

A jégsalátát vékony csíkokra vágtam, majd a paradicsomot és a kaliforniai paprikát alaposan megmostam és felkockáztam. Ezután következett az avokádó, leszedtem a héját (nekem olyan érett volt, hogy csak le kellett húznom róla), majd ezt is felkockáztam nagyobb darabokra. Az egsézet összekevertem, majd rádobáltam az apróra tépett mozzarellát, a vékony csíkokra vágott sonkát és a karikákra vágott olívabogyót, majd nagyon óvatosan kevertem rajta párat.
Az öntetet egy kis tálkában összekevertem, majd közvetlenül fogyasztás előtt jól nyakon öntöttem vele a salátát.

Jó étvágyat hozzá!

Kecskesajtos-céklás rizottó

Lassan már sportot űzök abból, hogy minél többféle rizottót készítsek. És persze minél különlegesebbeket és finomabbakat. Ez a mai ötlet igen egyszerűen jött: volt a kamrámban még 1, azaz egyetlen darab cékla, amit nem akartam átadni a fonnyadásnak. Viszont egy kis céklából elég kevés dolgot lehet készíteni, amivel 1 férfiembert, 2 férfipalántát és jómagamat jól lehet lakatni. Ezért gondoltam, valami kecskesajtos finomság lesz belőle. És naná, hogy rizottó!
Higgyétek el, a színe és a furcsasága ellenére fantasztikus kombináció, nagyon ízletes volt ez a rizottó is, így bátran ajánlom Nektek!

Hozzávalók:
4 nagy marék rizottó rizs
1 liter húsleves alaplé
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
50 gramm vaj a pihentetéshez
5 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez
1 fej cékla lereszelve
negyed citrom leve
1 teáskanál cukor
kecske krémsajt ízlés szerint

Elsőként a céklát meghámoztam és nagylukú reszelőn lereszeltem. Majd egy kis lábasba tettem, rácsorgattam negyed citrom levét és 1 teáskanál cukorral valamint 1 csipet sóval ízesítettem, majd lassú tűzön kb 10 percig pároltam, hogy még roppanósan friss maradjon.
Majd lezártam alatta a gázt és félretettem.

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam (de semmiképpen nem pirítottam).
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adtam a rizst,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a rizs magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott húsleves alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Kb 20 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt), ekkor elzártam alatta a gázt és hozzáadtam az 50 gramm vajat és a kevés parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni, végül, a fedőt levéve a rizottóról, alaposan összekevertem.
Tálaláskor rákanalaztam pár evőkanál céklát, finoman átkevergettem, majd kecskesajttal megszórva tettem az éhes férfinép elé!

Mandarinos-cukkinis sült cékla, baconbe tekert camembert-es csirkecombbal

Miután párszor már sikerült elég cirkalmas névvel illetnem az ételeimet, ezért próbálok mindig egyszerű és rövid elnevezést használni. De ennél az ételnél nem tudtam rövidebb névvel előhozakodni, úgyhogy ez van, ezt kell biza szeretni:-)
(De hívhatjátok céklás csirkecombnak is!)
De térjünk is a lényegre: a céklát régebben igazából csak savanyúságként fogyasztottam, el nem tudtam képzelni pl levesnek vagy salátának, vagy köretnek. Aztán egyre több ételembe csempésztem bele és nagyon bejött. Mára pedig már nincs olyan hét, hogy valamit ne készítenék belőle.
Ez a mostani étel is egy új kreálmány, nagyjából azt használtam, amit a konyhában találtam: cékla, cukkini és mandarin...na meg kevéske méz, csak hogy megbolondítsam a sós-csípős ízhatást.
És persze a férfiaknak is akartam kicsit kedveskedni, ezért pár csirkecombot gyorsan lebőröztem és kicsontoztam, a belsejébe camembert sajtot dugtam és betekertem bacon szalonnába. Ilyen egyszerű, de nagyszerű. És hogy izgalmas legyen a csirke is: egy tepsibe tettem mindent, így a cékla és a mandarin összefolyó levében párolódott a csirkecomb, finomságos plusszt adva neki!

Hozzávalók:
4 csirke felsőcomb
4 csík baconszalonna
4 szelet camembert
2 nagy cékla, vékony karikákra vágva
1 közepes cukkini, vékony karikákra vágva
1 mandarin kifacsart leve és kanállal kikapart húsa
1 evőkanál méz
só
bors
chilikrém

A combokat - mint már fent leírtam - lebőröztem, kicsontoztam, sóztam és borsoztam, majd ment a közepükbe a szelet camembert és a végén jól bebugyoláltam a baconszalonnával.

A combokat egy tepsi egyik felébe halmoztam. A másik felébe pedig elkezdtem lerakni egy réteg karikára vágott céklát, amire jött egy sor karikára vágott cukkini, majd só, bors. Ezután újabb réteg cékla, megint cukkini és a sort ismét cékla zárta. Ezt is sóztam és borsoztam.
Majd egy kis tálkába facsartam a mandarin levét, egy kanállal kikapartam a héjában maradt húst is, ehhez csorgattam 1 evőkanál mézet és 1 teáskanál chilikrémet (amit még a Rosinante Fogadó karácsonyi vásárán vettem) és alaposan összekevertem. Ezzel a csípős-édes-savanykás öntettel alaposan meglocsoltam a rakott céklát, majd az egész tepsit letakartam alufóliával és 40 percre 200 fokos sütőbe tettem. 40 perc után leszedtem róla az alufóliát és további 20 percig sütöttem, amíg a cékla és a combokon lévő bacon meg nem pirult.
Nagyon egyszerű és fantasztikusan izgalmas ízkombináció, próbáljátok ki!

Vargányás harcsaragu bulgurral

Imádtam az őszt, mert sikerült  - többek között - gyönyörű vargányákra is szert tennem. Amiknek egy részét persze megettük, de gondoltam a sivár télre is és fagyasztottam belőle. (a szárítással nem mertem kísérletezni, mivel nem hiszem, hogy a panellakásban jól szellőzött volna)
Jól jött most ez az adag vargánya, mivel az afrikai harcsafiléhez álmodtam finom vargányás mártást. Persze a végén az egészet jól összefőztem, és isteni vargányás hal lett a végeredmény. És hogy megint egy újabb körettel ismerkedjünk: bulgurt tettem a tányérra a szaftos halragu alá.
A bulgur nem más, mint búzatöret, ami más néven török rizsnek is neveznek. Mivel a készítése folyamán már előzőleg megpárolják, majd kiszárítják a búzaszemeket és ezután törik össze (és így kerül kereskedelmi forgalomba), így az elkészítésekor már nem kell sokáig főzni. Akár elég forró, sós vízzel leönteni és 10-12 perc alatt puha, ízletes köretet kapunk!

Hozzávalók:
2 szelet afrikai harcsa filé
1 nagy vargánya (nekem fagyasztott volt)
1 dl tejszín
só
bors
300 gramm bulgur
6 dl húsleves alaplé

A bulgurt egy lábasba tettem és felöntöttem a forrásban lévő húsleves alaplével, majd letakarva kb 12 percig hagytam állni, néha megkevertem.
A harcsafiléket kb 3*3 cm-es kockákra vágtam, kevés olívaolajon megpirítottam, majd hozzáadtam az összevágott vargányát, sóztam, borsoztam és együtt pirítottam tovább pár percig. Majd az egészet felöntöttem a tejszínnel, hagytam egyszer felrottyanni és lekapcsoltam alatta a gázt. Közben a bulgur is megpuhult, így már csak tálalni kellett!


Igazán egészséges és könnyű ebéd, próbáljátok ki bátran!

Édes kuszkusz aszalt sárgabarack pürével és ragacsos pisztáciával

A "Jamie does"...marokkói részében láttam ezt az igen egyszerű receptet, és egy ideje már nagyon el akartam készíteni, de tegnap jött el a pillanat. És tényleg isteni, könnyű édesség, ráadásul alig van benne cukor, nem túl édes, szóval tökéletes...legalábbis nekem. A gyerekek úgy befaltak 1-1 csészével, hogy férjurammal csak lestünk! Pedig a sárgabarack püré savanykás volt a belefacsart narancs miatt és a kuszkusz sem volt az a tipikus édesség az egyetlen kanál méztől, amit belecsorgattam.

Legközelebb biztosan kipróbálom aszalt fügével is, mert az nagy kedvenc! De szerintem jó aszalt szilvával, aszalt vörösáfonyával is. Pisztácia helyett pedig jöhet szezámmag, fenyőmag, mandula... szóval vannak lehetőségek ebben az édességben bőven!

Hozzávalók:
200 gramm kuszkusz
200 ml tejszín
400 ml tej
1 marék aszalt sárgabarack apróra vágva
1 narancs leve
1 marék sózatlan pisztácia
2 evőkanál méz
csipet fahéj

Először is felforraltam vizet, majd az összevágott aszalt sárgabarackot leöntöttem annyi forrásban lévő vízzel, ami ellepi és hagytam puhulni.

Közben a kuszkuszt odatettem egfy lábasban a tejszínnel és a tejjel felöntve és alacsony lángon pár percig hagytam gyöngyözni, amíg el nem kezdte magába szívni a tejszínt és a tejet. Majd lezártam a gázt és fedő alatt hagytam teljesen megpuhulni. Ha a kuszkusz nagyon magába szívná a tejet - azaz kiszáradna - fel lehet önteni még kevés tejjel vagy vízzel. A végén 1 evőkanál mézet csorgattam hozzá és alaposan összekevertem.
Tálalás előtt a marék pisztáciát egy serpenyőben megpirítottam, majd a forró pisztáciára csorgattam 1 evőkanál mézet, amitől az a magokra karamellizálódott és finom, ragacsos pisztácia vált belőle.
Miután kis tálkákba szedtem a kuszkuszt, egy botmixerrel leturmixoltam a már megpuhult aszalt barackot és hozzáadtam először a narancs felének levét, majd - mivel elég sűrű lett a pép - a narancs másik felét is hozzáadtam.
A tálkákban lévő kuszkusz tetejére szedtem a barackpépből, majd megszórtam a ragacsos pisztáciával és leheletnyi fahéjjal meghintve kínáltam!

Avokádós rizottó

Újabb rizottót sikerült kitalálnom. Hétvégére bevásároltam egy csomó avokádót, mert szerettem volna elkészíteni a családnak is az avokádókrémes spagettit. De az élet másképp hozta, nem tudtunk leutazni a családhoz és a sok avokádó rajtam maradt. És mivel sokáig nem lehet tartogatni, ki kellett találni valamit. (Ezért is lesz a következő napokban sok avokádós étel az asztalon, amiből persze jut ide a blogra is :-)
Szóval gondoltam egyet és ha már a spagettin olyan finom volt az avokádókrém, miért nem válhatna be a nagy kedvencen, a rizottón is? Elkészítettem, megkóstoltuk és fantasztikusan finomnak találtuk. Gourmand férjem javaslatára a hűtőben lapuló füstölt lazacfiléből is szeltem rá pár darabkát az avokádós rizottóra, ez még jobban kiemelte az ízét!

Hozzávalók:
4 nagy marék rizottó rizs
1 liter zöldség alaplé
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
50 gramm vaj a pihentetéshez
10 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez
1 avokádóból készített tejszínes guacamole
100 gramm füstölt lazac

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam (de semmiképpen nem pirítottam).
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adtam a rizst,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a rizs magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott zöldség alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Kb 20 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt), ekkor elzártam alatta a gázt és hozzáadtam az 50 gramm vajat és a kevés parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni, végül, a fedőt levéve a rizottóról, hozzáadtam a guacamolét és apró darabkákat téptem rá a füstölt lazacból.

Jó étvágyat hozzá!

Crepes suzette, avagy narancsos palacsinta

Évek óta - értsd: kb 20 éves korom óta, azaz 16 éve - vágyom a crepes suzette-re. Akkoriban európai körúton jártunk a szüleimmel és valahol Franciaországban sikerült megkóstolnom ezt a fantasztikus francia édességet. A krepszüzett (fonetikusan) egy narancsos krémben megmártott, majd narancslikőrrel lelocsolt és flambírozott palacsinta, amihez hasonlót bizony addig még nem ettem.
De valamiért mindig féltem a flambírozástól, így halogattam a dolgot. Tegnap aztán a család kérésére palacsinta készült és mivel volt még pár kezeletlen héjú vérnarancsom, gondoltam, itt az idő, crepes suzette készül ma az én konyhámban! És lőn! :-)

Hozzávalók 2 személyre:
4 palacsinta ( a palacsintát én ÍGY készítem)
50 gramm vaj
5 evőkanál cukor
2 narancs
1 teáskanál reszelt narancs- és citromhéj
2-3 evőkanál narancslikőr (Grand Marnier vagy Cointreau, én az utóbbit használtam)

A palacsintákat négyrét hajtottam, majd félretettem és elkészítettem az öntetet.
Egy széles serpenyőben a vajat a cukorral megolvasztottam és hozzákevertem a reszelt narancs- és citromhéjat, valamint a narancslét. A narancsokat úgy facsartam ki egy evőkanál segítségével, hogy ne csak a leve, hanem a húsa is belekerüljön az öntetbe. Addig forraltam, amíg be nem sűrűsödött, majd a palacsintákat egymás mellé belefektettem a serpenyőbe, megforgattam a narancsos szirupban, majd meglocsoltam az  egészet pár evőkanál Cointreau-vel és óvatosan meggyújtottam. Hagytam, hogy a láng kialudjon (így a likőr alkoholtartalma teljesen elég, de a zamata még finomabbá teszi az édességet), majd tányérra kitéve, a serpenyőben maradt narancsos mártással meglocsolva tálaltam.
Bátrabbak a tálaláskor is flambírozhatnak kevés likőrrel, én a békesség kedvéért csak a tűzhelynél remekeltem!

Az ízek fokozásához megszórhatjuk a palacsintát reszelt mandulával, reszelt narancshéjjal is!
Jó étvágyat hozzá!

Pisztáciás-ricottás kekszroló

Baracskay Angéla megint meg tudott győzni arról, hogy mennyire jó édességet készíteni. Pedig immáron 7. hete vagyok édesség-elvonón. Na, jó, azért nem tartom nagyon durván, mert a családnak kb heti egyszer készítek valami finomat és akkor én is belekóstolok.
De ez a mai recept mindent vitt, nem bírtam magammal és két tekercset is befaltam!
Nagyon hasonlít a szicíliai cannolira, azaz a finom, ricottás töltelékkel jól megtöltött vékony keksztekercsre, a tésztája mégis kicsit puhább és vastagabb. A töltelék viszont ugyanaz: ricotta, étcsokoládé és tört pisztácia! Egyszerűen mennyei trió!

Hozzávalók 15 tekercshez:
120 gramm barna cukor
120 gramm liszt
70 gramm vaj
2 gramm sütőpor
csipet só
5 gramm fahéj
víz (annyi, amitől a tészta puha-ragacsos lesz)

töltelékhez:
200 gramm ricotta
20 gramm porcukor
50 gramm étcsokoládé
3 evőkanál tört pisztácia

A barna cukrot kikevertem a vajjal, majd hozzáadtam a liszt felét, a csipet sót és a fahéjat. Ehhez öntöttem kevés vizet, jól összekevertem, majd hozzáadtam a liszt másik felét, összekevertem, végül annyi vizet adtam hozzá,amitől kicsit ragacsos, mégsem nyúlós masszát kaptam. Ezt a tésztát betettem a hűtőbe 1 órára, majd , amikor megkeményedett, kilisztezett munkalapon kinyújtottam (a tészta mindkét felét beliszteztem, különben nyújtás közben ráragad a sodrófára) és fánkszaggatóval kis tésztaköröket vágtam ki belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam (egyszerre 6 tésztakarikát sütöttem ki) és 180 fokon 8-10 percig sütöttem.

Utána nagyon gyorsan kellett dolgoznom: egy nemrég kifogyott alufólia tartókartonját használtam a kisült tészták meghajlításához: amíg a tészta forró, meg lehet formázni. Így gyorsan rátekertem a rúdra, rálapogattam, és ahol megtört a tészta, ott összenyomogattam és hagytam kicsit hűlni. Egy rúdra nekem 3 tészta fért, majd gyorsan lehúztam őket és következett az újabb 3, még forró tészta.
Aztán, amikor már az összes tészta felvette ezt a kis tölcsér-formát, elkészítettem a tölteléket.
A ricottát kikevertem a porcukorral, azután hozzáadtam az előzőleg sodrófával apróra zúzott pisztáciát és étcsokoládét, majd ezt a finomságot töltöttem a keksztekercsek belsejébe.
Végül mindegyik ricottás töltelék tetejét zúzott pisztáciával szórtam meg és fogyasztásig hűtőben tároltam!

Készítsétek el, egyszerű, gyors édesség (a tészta hűtőben pihentetését leszámítva) és nagyon-nagyon finom!

Rakott kelkáposzta kölessel

Még a múlt héten készítettem, de csak ma volt időm megírni a bejegyzést! Eszméletlenül rá vagyok állva a kölesre, szinte minden nap eszem valamilyen formában. Próbálom beiktatni, hiszen nemcsak, hogy az egyetlen lúgos kémhatású gabonaféle, de nem tartalmaz glutént, így pl lisztérzékenyek is fogyaszthatják.
Nagyon magas az ásványianyag tartalma, így erősíti az immunrendszert. Szépíti és erősíti a hajat és a körmöket is, ráadásul állítólag az idegrendszerre is igen jótékony hatással van. Ami bizony, két rosszaságos ördögfióka mellett néha elkel ám! :-)
És ha mindez még nem volt elég, nem csak sós, hanem édes ételek is készíthetőek belőle. Gondoljunk csak a köleskására! Egy kis vaníliával megbolondítva akár a régi tejbegríz helyett is adhatjuk gyermekeinknek.

De térjünk csak vissza a rakott kelkáposztára. Régen mindig rizzsel dúsítottam, de gondoltam, most ezt is kipróbálom kölessel. Vegetáriánusok kihagyhatják belőle a darált húst, helyette lehet beletenni több paradicsomot, és más zöldségeket. Én azért beletettem a husit, hiszen mégiscsak  3 éhes férfigyomrot kell telerakni:-)

Hozzávalók:
1 nagy fej kelkáposzta
700 gramm darált hús
4 marék köles (érdemes átnézni, ne maradjon benne hántolatlan mag)
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 paradicsom
olívaolaj
só
bors
kakukkfű
pirospaprika
1 nagy doboz tejföl
reszelt trappista sajt

Kevés olívaolajon az apróra vágott vöröshagymát megpároltam, majd hozzáadtam a zúzott fokhagymát és a kockára vágott paradicsomot és hagytam, amíg a paradicsom szétfő. Majd következett a darált hús, amit jól összekeverve a hagymás alappal, hagytam alaposan megfőni, majd megszórtam pirospaprikával, sóztam, borsoztam, hozzászórtam friss kakukkfű leveleket és felöntöttem 3 dl vízzel. Ebbe szórtam a 4 marék hántolt kölest és addig főztem, amíg a köles puha nem lett. (néha pótolni kellett kevés vízzel).
Közben a kelkáposztát vékony csíkokra vágtam és beleszórtam egy nagy tepsibe, majd a kész húsos ragut hozzáöntöttem és az egészet alaposan összekevertem.
A tetejére egy nagy doboz tejfölt öntöttem szét, majd megszórtam sajttal és 200 fokos sütőben aranybarnára sütöttem.

Avokádós pisztáciás spagetti

Minap Dizájnmenza receptjére kaptam fel a fejem: avokádókrémes spagettit készített sós mogyoróval.
Annyira meghozta a kedvemet, hogy neki is estem a konyhában lévő, már igencsak érett avokádóimnak. Készítettem belőle egyszerű guacamolét, majd az egyik fele pirítós kenyéren kötött ki, finom garnélával megszórva, a másik fele pedig pisztáciával megbolondítva spagettire került!
A gyerekek imádták mindkettőt, pedig igencsak furcsa ízvilág ez még egy felnőtt számára is! De íme egy zöld étel, ami akár a gyerekek kedvence is lehet!
Köszönet az ihletért, Bea! :-)

Hozzávalók 4 személyre:
500 gramm spagetti
2 érett avokádó
1 zöld chilipaprika
3 gerezd fokhagyma
1 lime leve
0,5 dl tejszín
só
bors
20 darab hámozott pisztácia + 5 darab a díszítéshez
olívaolaj
4 csík baconszalonna
5 dkg reszelt parmezán

Egy nagy lábasban feltettem a vizet forrni, amibe később belekerült a spagetti is. Amíg a víz melegedett, megpucoltam az avokádókat (nekem annyira érettek voltak, hogy csak egyszerűen körbe-körbe le lehetett tekerni a héját), a fokhagymát, a chilipaprikát kimagoztam és apróra vágtam, majd az egészet beletettem a turmixba, hozzáadtam a pisztáciát, meglocsoltam a lime levével, ráöntöttem a tejszínt, sóztam, borsoztam és leturmixoltam.
Közben egy serpenyőben a z apró kockákra vágott szalonnát megpirítottam kevés olívaolajon, majd az időközben készre főtt spagettit egy kevés főzővíz kíséretében hozzáadtam és alaposan összekevertem. Lezártam alatta a gázt, majd a baconos tésztára öntöttem a pisztáciás avokádókrémet és ezt is összekevertem.
Tálaláskor kevés apróra tört pisztáciával és reszelt parmezánnal szórtam meg.