Kacsatepertő

Imádom a ropogós tepertőt, főleg, ha kacsából vagy libából van. És mivel a kacsazsírnak is nagy rajongói vagyunk, így mindig összekötöm a kellemeset a hasznossal.
Mint már említettem, oltári szerencsém van, hiszen anyósoméknál sok-sok kacsa vár nem igazán vidám sorsára, így mindig akad egy kis háj a mélyhűtőben.
De most úgy alakult, hogy kifogytam, így kénytelen voltam a piacon vásárolni. Na, nem, mintha ez baj lenne, hiszen anyósomék kacsáiből nem szokott sok háj összegyűlni feleslegben, hiszen a kacsasütéshez, illetve a hízott kacsamáj készítéshez általában fel is használják. Szóval a piaci kacsaháj-beszerző helyem sem ismeretlen terep, voltam én már ott nem egyszer hájért könyörögni (igen-igen, valamiért a baromfiárusok nem szeretik a hájat csak úgy magában adni, mindig hozzáteszik, hogy májat is kell ám hozzá vásárolni! Na, persze, arra van nekem minden héten pénzem:-)
Így cselhez szoktam folyamodni, füllentek:"Éppen múlt héten vettem itt kacsamájat, de akkor nem volt háj, most jöttem hozzá hájat venni".
Na, ez a szöveg általában beválik és lőn kacsaháj:-)

Ma szerencsém volt, kaptam is 1 kilót, kemény 600 forintos áron.
Irány haza és neki is estem a zsír és tepertő kinyerésének.

Hozzávalók:
1 kg kacsaháj
1 dl tej
só
bors
majoranna
fokhagyma

A kacsahájat alaposan megtisztítottam a maradék tolldarabkáktól, tokoktól, majd apró kockára vágtam (olyan 3*3 cm-esre). Aztán elkezdtem a lábasba pakolni, közben kicsit megsóztam, borsoztam, kevés majorannát szórtam rá és 2 gerezd zúzott fokhagymát is hozzátettem.
Kevés viezt öntöttem alá (ez kb fél deci lehetett), majd elkezdtem nagyon kis lángon főzni.
1 órán át nem is nyúltam hozzá, csak úgy árasztotta a zsírt magától (közben persze a hozzáadott víz elpárolog). Majd, amikor már kezdett színe lenni, elkezdtem néha megkeverni. Egyre aranysárgábbá vált, én meg egyre csak kevergettem. Amikor kezdett barnulni, már ott álltam mellette folyamatosan, óvatosan kevertem, nehogy a tepertő összetörjön. Nyomáspróbával ellenőriztem, hogy van -e még zsír a hájban, azaz a forró edény széléhez nyomtam egy tepertőt és ha még sercegett, akkor sülhetnek a falatok.
Aztán elért egy olyan barna színt, amikor már nem mertem tovább sütni, így egy nagy jénai tálba átmertem (egy szűrő segítségével) a zsírt. Szűrőt nem muszáj használni, van, amikor benne hagyom a fűszerdarabkákat, úgy is nagyon finom ám!
Amikor már csak nagyon kevés zsír maradt alatta, hozzáadtam a tejet és gyorsan letakartam, mert a forró tepertő nem nagyon szereti a tejet és köpköd ám rá, na meg rám:-)
Szóval a tej azért kell, hogy szép színe és ropogós állaga legyen. Pár percig így pirítottam és lám-lám, már lehetett is hallani a kis tepertőkockákon, hogy fakanállal kocogtatva bizony finom ropogós a külseje.
Szépen kiszedegettem egy tányérba és hagytam (volna) kihűlni. (ha bírtam volna magammal, de nem bírtam és párat megkóstoltam, biztos, ami biztos).

A fűszerektől fantasztikus ízt kapott, a tejtől pedig jó ropogós lett.
Érdemes kipróbálni, a bolti tepertő a házinak még a nyomát sem látja ám!