Szőlőzselé

A piacon járva rengeteg féle szőlővel találkoztam a minap, gyakorlatilag hetek óta rengeteg a szőlő. De aszemem megakadt egy különös formájú, sötét színű csodán: a kecskecsöcsű szőlőn. Gyorsan kértem egy kóstolószemet (persze Márkó is kért egy szemet, "kéjekénisz" felkiáltással és már le is szedett egy szép fürt szőlőt, amit elkezdett lelkesen tömködni a szájába!

Szerencsém volt, olyan finom, édes szőlőbe botlottam, hogy nem okozott gondot kirángatni kis csibészem kezéből kifizetés céljából, de ha már veszek, legyen dőzsi, kértem 2 kilót.
Ebből a nagy része a két fiam telhetetlen bendőjében landolt, de maradt pár fürt, ami elkezdett aszalódni. Gy már persze nem tetszett a gyerekeknek, a húsa már töppedtebb volt, a héja jobban érződött, nem gyerekkedvenc ebben a formában.
De mi is legyen belőle.

Mivel a Befőzős csoportban még nem nagyon volt szeptember havi befőzésem (na jó, a kaviár, meg a ficoco ott van ugyan, de én valami különlegeset szerettem volna), így nem is gondolkodtam tovább: szőlőzselét készítek, ami remek kiegészítője a sült húsoknak.

Hozzávalók:
60 dkg szőlő (én most kecskecsöcsű pirosszőlőt használtam)
30 dkg cukor
1 kávéskanál citromsav
fél zacskó 2:1 Dzsemfix extra

A szőlőt krumplinyomóval kicsit összenyomtam, hogy levet eresszen, majd hozzáadtam a cukrot és a citromsavat és kb fél órán át főztem, hogy a szőlő húsa jól megpuhuljon. Aztán átpréseltem szűrőn és a préselt levet felforraltam, majd hozzáadtam a Dzsemfixet, még kb 2-3 percig hagytam forrni. Utána csírátlanított üvegekbe töltöttem (a befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam Domestos-os vízben és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt), fejre állítottam pár percre, és már ment is a puha takaró alá a dunsztba!

Nekem nagyon kellemesen savanykás, mégis édes összhatású zselém lett, bár aki édesebben szereti, adhat hozzá több cukrot is!