Császárzsemle

Előre leszögezem, ez a bejegyzés (és persze a zsemlék) nem jöttek volna létre, ha nincs Limara és az ő Péksége!
Ugyanis a receptet egy az egyben tőle vettem, így abszolút övé az érdem, én csak megcsináltam úgy, ahogy ő részletesen leírta.

A császárzsemléhez való kapcsolatom igen régi, már gyerekkoromban beleszerettem, amikor kb 6 évesen Ausztriában síeltünk és kibéreltünk a pálya közelében egy apartmant. A házinéni helyben sütötte a péksüteményeket, többek közt a császárzsemlét is. "Küche" néni (mi csak így hívtuk, mert mindig egy olyan ajtó mögött tűnt el, amire ki volt írva, hogy Küche - azaz konyha, csak ezt akkoriban még nem tudtuk) fantasztikusan jól értett a tésztákhoz, mindig forró, puha, de kívül ropogós finomságok kerültek az asztalunkra. Mellé persze az elmaradhatatlan igazi vaj és a leheletvékony sonka. Nos, a császárzsemlét azóta is csak így tudom igazán elképzelni, illetve még finom mézzel vagy házi készítésű lekvárral.
Mivel ma sikerült 12 csodaszép darabot sütnöm, így bőven lesz alkalmam kipróbálni valamennyi kedvenc verziómat!

Hozzávalók:
70 dkg BL 80 liszt (én a Stahl.hu-n kaphatót használtam)
2 tk. só
csipet aszkorbinsav (én ezt kihagytam)
250 ml víz
220 ml tej
5 dkg vaj
1 tk. cukor
2 dkg friss élesztő

Pár dologban eltértem Limarától: az első, hogy aszkorbinsav híján ez az összetevő nem került bele a tésztába. A másik: a fent megadott vizet és cukrot alaposan összekevertem, majd az élesztőt ebbe morzsoltam és hagytam kicsit felfutni. Majd így adtam a többi összetevőhöz.
Szóval, vettem a konyhagépem hatalmas keverőtálját és beleöntöttem a lisztet, a sót, a tejet, a cukros vízben felfuttatott élesztőt és az apró kockákra vágott hideg vajat.
Majd beindítottam a gép dagasztókarját, ami 20 perc alatt meghozta a várt eredményt: Limara által leírt állagú tésztát kaptam.
Kelesztőtálam nem volt, így a sütőt bekapcsoltam a legalacsonyabb hőfokon, így az elég meleget árasztott ahhoz, hogy a közelébe téve a tésztát, hamar a duplájára kelt.
Ezután az enyhén lisztezett munkaasztalon 12 kis gombócot formáztam és hagytam 10 percet pihenni a tésztagolyókat.
10 perc után egyenként kezdtem nyújtani, sodorni őket kb 45 centis rúddá. Közben hagytam kicsit pihenni, ahogy Limara javasolta (hogy a sikérszálak nyúljanak, így a tészta nem fog szakadni a további sodrástól)
Majd az alábbi varázslatot végeztem rajtuk: (a képek szörnyűek, ez az éjszakai sütés átka:-)
Először kötöttem rá egy laza csomót:

Majd a bal oldali végét átdugtam az alján:

Aztán a jobb oldali véget alulról betűrtem középre és kicsit megigazgattam:

Aztán sütőpapírral bélelt tepsibe raktam, vigyázva, hogy legyen elég hely kicsit kelni még sütés közben, majd a tetejüket lekentem felvert tojással:

 200 fokosra előmelegített sütőben 30 perc alatt ropogós aranybarnára sütöttem.
Sütés elején bespricceltem kevés vizet a sütő aljába, így gőzben sültek a szépségek!

Remélem Ti is kipróbáljátok!