Tejszínes cseresznyeleves

Ebben a forróságban a jó hideg leveseket részesítem előnyben. A sort nálam a savanykás gyümölcslevesek vezetik, de persze egy jó hideg uborkaleves, vagy egy gazpacho sem kutya ám.
Viszont tegnap anyósoméknál rengeteg cseresznyét szedtünk, amiből egy kb 8-10 kilós adag landolt a konyhámban. És elkezdtem feldolgozni. Elsőként jó hideg, krémes, tejszínes cseresznyeleves készült belőle.

Hozzávalók:
fél kiló cseresznye
1 liter víz
1 csapott kávéskanál citromsav
2 evőkanál pudingpor
5 dl tejszín
cukor (ízlés szerint
1 kávéskanál vaníliakivonat

A cseresznyéket alaposan megmostam, majd kimagoztam, meghintettem 2-3 evőkanál cukorral, majd hagytam 1 órát állni, hogy levet eresszen. Felöntöttem a vízzel, hozzáadtam a citromsavat és feltettem főni. Nem hagytam sokáig, forrás után kb 10 percig főtt. Közben a tejszínt összekevertem egy kézi habverővel csomómentesre a pudingporral, majd a cseresznyés leveshez adtam a vaníliakivonattal együtt és addig kevertem, amíg be nem sűrűsödött amolyan krémes állagúra. Megkóstoltam és még kicsit megcukroztam, majd hagytam kihűlni és a végén hűtőszekrényben hűtöttem le teljesen hideggé.
Vaníliafagyival tálalva még különlegesebbé tehetjük! (főleg, ha gyermekeink nem eszik meg az erre szánt jéghideg nyalánkságot :-)

Tojásos nokedli

Legelslegeslegnagyobb kedvencem, nem is értem, miért nincs róla recept???
Igazából ezt érzésre szoktam csinálni, de múltkor kimértem, szóval most grammra pontos receptet kaptok, bár a hozzáadott folyadék mennyisége megint csak érzés. Mivel itthon a fiúk körében eddig nem volt kedvenc, így ritkán készítettem, de drága Maja barátnőm mindig ellátott, ha éppen készített a családjának, ezért nem szenvedtem őrjítő hiányt. Mivel Maja nokedlije tökéletes állagú számomra, így a tészta bekeverése előtt gyorsan felhívtam, hogy mi a trükk, mire annyit mondott csak barátosném, hogy "hagyd kicsit folyósabbra!"
Nos, így tettem és tényleg nagyon finom lett!

Íme a recept 4 személyre:
25 dkg liszt
2 egész tojás
só
víz

a kész nokedlihez:
5 felvert tojás

A lisztet egy hatalmas tál közepébe mértem, a közepébe mélyedést vájtam az öklömmel és ide ütöttem a két tojást, illetve a sót is ide szórtam, egy nagy csipettel. Majd egy fakanállal elkezdtem kevergetni, közben a másik kezemben már előre kikészített pohár víz várakozott, hogy lassan, apránként beleöntsem. Vigyázni kell vele, mert az elején cselesen úgy tűnik, mintha kevés lenne a víz, de a fakanállal erőteljesen keverve, egyre lágyabb lesz a  tésztánk.
Akkor jó, ha a fakanállal megemelve nyúlik legalább 10 centit és csak utána pottyan vissza a tálba.

Utána már egyszerű dolgom volt: vizet forraltam és nokedliszaggatón beleeresztettem a tésztadarabkákat a forrásban lévő vízbe, majd vártam 5 percet és kiszedtem egy tálba a már kész nokedlit. Én mindig zsírral szoktam tapadás-mentesíteni: megint volt a hűtőben kacsazsír, ezt kevertem bele a forró nokedlibe, amitől még finomabb lett a tészta.

A kész nokedlihez egy mély serpenyőt felforrósítottam, beleöntöttem a nokedlit, amjd, amikor már forró volt, a felvert tojásokat hozzáadtam és addig kevertem, amíg a tojás rántotta állagúra össze nem állt a nokedlin.

Szigorúan fejes salátával kell enni, finom ecetes-cukros lével leöntve a salátaleveleket!

Csokoládéfagylalt

Mint már megírtam a bazsalikomos fagylaltról szóló bejegyzésemben: végre lett egy fagylaltgépem. Imádom! Annyira beleszerettem, hogy el is készítettem benne máris a második fagyit, ami nem is lehetett más, mint a csokoládéfagylalt. Ez a legeslegnagyobb kedvencem egészen pici korom óta, úgyhogy kisebb lámpalázzal láttam neki, mert persze szerettem volna, ha nagyon finom lenne.
Persze a házi főzött fagyinál nincs jobb, így nem is kellett csalódnom: fantasztikusan csokoládés, lágy, krémes fagyit nyalogathattunk vacsora után.
Most már csak ki kell találni, mi mindennel lehet variálni. No, persze ötlet van bőven, csak győzze az ujjam írni a bejegyzéseket :-)
Most egy sima, egyszerű csokoládéfagyi készült, semmi extrával. Hatalmas sikert aratott, úgyhogy visszatérő vendég lesz a mélyhűtőnkben.

Hozzávalók:
3 tojás sárgája
3 dl zsíros (3,6 %-os) tej
200 gramm jó minőségű étcsokoládé
150 gramm cukor (én nádcukrot használtam)
1 vaníliarúd kikapart magjai
2 dl tejszín kemény habbá verve

A tejet egy lábasban feltettem a tűzre melegedni, de nem forraltam fel, csak jó forróra melegítettem. Közben egy kézi habverővel alaposan kikevertem a cukrot és a tojások sárgáját. Majd, amikor a tej már forró lett, folyamatos kavargatás közben a tojásos keveréket a forró tejhez csorgattam. Aztán alacsony lángon addig főztem kevergetve, amíg be nem sűrűsödött. Amikor kész lett (nekem olyan sodó sűrűségű lett), belekapartma  a vaníliamagokat és beletördeltem az étcsokoládét, amit addig kevergettem, amíg teljesen fel nem olvadt a forró krémben. Ezután hagytam az egészet kihűlni. Ezalatt kemény habbá vertem a tejszínt és a kihűlt csokikrémhez kevertem.
4 óra hosszán át hűtőben hűlt, majd 35-40 perc alatt kikeverte a fagyigép.
Tálaláskor mogyoró krokanttal díszítettem.

Resztelt harcsamáj

Annyira szerencsés vagyok, fantasztikus halasom van. Mindig tartogat számomra meglepetést, most éppen harcsamájat. És persze mindig kapok is a különlegességek mellé egy receptet is. Most éppen azt javasolta, készítsek belőle resztelt májat és majd jól meglátom a különbséget.
Hmmm, én annyira nem vagyok oda a resztelt májért, de gondoltam, egy próbát megér. Az uram úgyis imádja, ha nekem nem jön be, majd ő megeszi az én részemet is.
Nos, a harcsamáj annyira finom, szinte mintha libamájat enne az ember. És ha jól van elkészítve, igazi ünnepi fogást tálalhatunk a családnak.
Hölgyeim és Uraim, tessék nyitott szemmel járni és ha a halasnál az ikra és tej mellett láttok valami sötétvörös dolgot, kérdezzetek rá, hogy esetleg nem harcsamáj az?
Én mondom, egyszer az életben érdemes megkóstolni!

Hozzávalók:
2 fej vöröshagyma
2 evőkanál olaj
60 dkg harcsamáj
bors
kakukkfű
pirospaprika
só (kizárólag tálaláskor, különben megkeményedik a máj!!!)

A vöröshagymát megpucoltam és apróra vágtam, majd az olajon megfuttattam. Amikor már jó szottyos lett, rázúdítottam a 2*2 centis kockákra vágott harcsamájat és átpirítottam. Fűszereztem a borssal és friss kakukkfűvel, amjd kb 10 perc alatt készre főztem. Közben persze levet ereszt és a saját levében fog jó puhára főni. Érdemes a vége felé 1 kis kockát kivenni és késsel szétvágni. Ha belül még véres, 1-2 percig pirítsuk tovább, de vigyázni kell, mert ha sokáig készül, megkeményedik. Ugyanez vonatkozik a sózásra is: kizárólag tálaláskor szabad megsózni a májat, különben megkeményedik.
A pirospaprikát is csak a vége felé adtam hozzá, nehogy megkeseredjen.
Tálaláskor barna rizst kínáltam hozzá, de kiváló kísérője lehet a krumplipüré is.

Búzasörös spárgatempura

Ezt a receptet a Stahl Magazinban találtam és első pillantásra megtetszett. Ráadásul pont most vettünk pár doboz búzasört, ami behűtve várt a kánikulára, így viszont az egyik a tempurában végezte.
Annyira gyorsan elkészíthető és laktató is, hogy vacsora helyett, esti sörözéshez, vagy csak úgy, ropogtatnivalóként is fantasztikus.
Az ilyen tempurák lényege a hanyagság, egyáltalán nem kell mindent kikeverni, sőt. Még jót is tesz a ropogós buroknak, ha maradnak benne csomók, attól a sütés után még ropogósabb darabok is lesznek a spárgán. A szezámmag pedig egyszerűen csak jól áll a zöldspárgának.
Én mártogatóst is készítettem hozzá, jó sok újhagymával. Hmmm, még most is csorog a nyálam, ha eszembe jut ez a finomság!

Hozzávalók:
500 gramm vékonyabb zöldspárga
10 dkg finomliszt
5 dkg étkezési keményítő
2 evőkanál szezámmag
1/4 teáskanál sütőpor
1/4 teáskanál só
2 és fél dl hideg búzasör
olaj a sütéshez

a mártogatóshoz:
6 evőkanál majonéz
3 evőkanál tejföl
3 szár újhagyma karikára vágva
só
bors

Először elkészítettem a mártogatóst, azaz a majonézt a tejföllel és a karikára vágott újhagymával elkevertem, majd sóztam, borsoztam és jól elkavartam. Végül kóstoltam, még kicsit sóztam és már kész is volt. Fogyasztásig hűtőbe tettem. (a tejföl-majonéz arányon mindenki saját ízlése szerint változtathat)

A spárgákat alaposan megmostam, a végeiket letörtem (a fás részek hajlításra letörnek), majd kitettem egy papírtörlőre, hogy megszáradjanak.
Eközben gyorsan összedobtam a híg tésztát: a lisztet, a keményítőt, a sütőport, a szezámmagot és a sót összekevertem, majd laza mozdulatokkal elkavartam a sörrel. Ha túlkeverjük, nem lesz roppanós a bunda, szóval csak lazán :-)
Aztán egy széles serpenyőbe kb 2 centi magasan olajat öntöttem, felhevítettem és a tésztában megmártott spárgákat beletettem. Egyszerre csak 5-6 spárgát sütöttem, hogy kényelmesen tudjanak sülögetni. Egy-egy adag kb 1-másfél perc alatt készült el.
Tálaláskor középre tettem a mártogatóst, így mindenki kedvére tunkolhatta a ropogós finomságot!

Marcipános bazsalikomfagylalt rebarbarás eperszósszal és palacsintával

Az úgy volt, hogy vettünk egy fagyigépet. Évek óta fájt rá a fogam, tavaly már megvolt az elhatározás, de lemaradtunk az akcióról, aztán valahogy el is felejtődött. De most összejött. Csodálva nézegettem az én kis gépemet, imádatom tárgyát. Gyerekkorom óta a legkedvesebb édességem a csokival holtversenyben a fagylalt. Amikor nagyon kicsi voltam, mindig mondogattam, hogy én vagy fagyigyáros leszek, vagy apáca. Nos, az apácaságnak már réges-régen lőttek, na de a fagyigyárosság. Hmmm, még ha egész gyáram nincs is, de a fagyigép egészen jó kezdet, azt hiszem :-)

Sherpa konyháján láttam meg ezt az elképesztően izgalmas fagylaltot: bazsalikomfagylalt. Már a neve hallatán is megborzongtam: ezt nekem el kell készítenem! Ahogy elolvastam a receptet és láttam, hogy marcipán is van benne, egy csöppnyi kétely sem maradt bennem. És hogy ütősebb legyen, sütöttem mellé palacsintát, amibe az idei saját készítésű rebarbarás eperlekváromat töltöttem. És kevéske, felmelegített rebarbarás eperlekvárral még meg is locsoltam a bazsalikomos fagyit. Naaagyon jót tett neki!
Nos, aki kétkedik, egyszer kenyerezzen le, hogy "Maaarka, lécci csinálj nekem bazsalikomos fagyit" , és én elkészítem a kóstolót, mert ezt mindenkinek éreznie kell! Isteni!

Hozzávalók:
10 dkg fehér csokoládé
15 dkg reszelt marcipán
1 dl tej
nagy csokor bazsalikom
1,5 dl tejszín

A fehércsokoládét mikróban megolvasztottam, majd belereszeltem a marcipánt és alaposan összekevertem.
A tejet és a bazsalikomleveleket botmixerrel leturmixoltam, majd a fehércsokis-marcipános masszához adtam és újra összeturmixoltam.
Végül a tejszínt habbá vertem és óvatosan összeforgattam a bazsalikomos krémmel, majd hűtőbe tettem pár órára.
Fagylaltgépben kb 20 perc alatt selymes, krémes állagú fagylalt keveredett, amit a rebarbarás-eperlekváros palacsintával mind be is faltunk.
Ha nincs fagylaltgép, akkor sem kell ám megijedni, csak be kell tenni a masszát egy jól záródó edényben a fagyasztóba, óránként átkeverni, majd a kívánt állag elérésekor szépen megenni!


A fenti adagból kb 10-12 gombóc fagylalt készíthető.

Fasírt

Misike 5. szülinapjára zsúrt hoztam össze, meghívtuk a legjobb barátokat, így összesen 6 kis lurkónak kellett kitalálnom valamit, amit gyorsan be tudnak kapni két szaladgálás között. Így jött az ötlet, hogy minifasírtot készítek, méghozzá anyósom jól bevált, finom fokhagymás fasírját gömbölyítem egészen picire. Mivel ezt már évek óta készítem, gondoltam, valamikor biztosan a blogra is feltettem, de hiába kerestem, nyoma sincs. Hogy lehet ez? Pedig ez a fasírt nálunk az "utazós husi", mindig ezt visszük magunkkal, amikor pl nyaralni megyünk és egész nap a kocsiban ülünk, csak néha állunk meg egy kis pihenőre valamelyik autópálya mellett. Ilyenkor előkerül a hajnalban frissen kisütött fasírt, mellé a puha kenyér, pár szem paradicsom és paprika és máris minden a helyére kerül.
Nos, ez a csodafasírt került most a gyerekek elé, bár azt hiszem, a szülők többet ettek belőle, mert nagyon ízletes kis falatkákat tettem a tálcára.

Hozzávalók:
1 kg darált hús (én marha- és sertésből szeretem legjobban - fele-fele arányban)
1 nagy fej vöröshagyma apróra vágva
6 gerezd fokhagyma apróra vágva vagy zúzva
3 zsemle
tej
1 csokor petrezselyemlevél
3 egész tojás enyhén felverve
só
bors
2 teáskanál pirospaprika
olaj a sütéshez

Első lépésként a zsemléket összevágtam apróra, majd kevés tejjel leöntöttem és kézzel elkezdtem a zsemlét és a tejet összemasszírozni. Akkor jó a massza, ha nem lehet kinyomkodni belőle tejet, mégis minden kis része szívott be folyadékot, tehát jól átázott. (ha több tejet adtunk hozzá véletlenül, akkor alaposan nyomkodjuk ki belőle, különben a fasírt túl puha lesz és szétesik sütés közben)
A darált húst beletettem egy nagy tálba, majd hozzáadtam az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát, a 3 egész tojást (amit előtte egy kis tálkában enyhén felvertem), a zsömlemasszát, az apróra vágott petrezselyemleveleket, majd sóztam , borsoztam, a pirospaprikával is meghintettem és nagyon alaposan átkevertem, átgyúrtam az egészet. (én szeretem kézzel csinálni, de lehet ám fakanállal vagy evőkanállal/villával is)
Amikor minden jól elkeveredett, kisebb (kb 5 forintos nagyságú) golyókat formáztam belőle és forró olajban aranybarnára sütöttem. Amikor kihűlt, mindegyik tetejére vágtam egy kis kockányi sajtot és fogpiszkálóval rögzítettem. Így a gyerekek is gyorsan a szájukba tehették anélkül, hogy folyton törölgetni kelljen a kezüket :-)

TIPP: ha nem eseményre készítjük, hanem sima házi használatra, ahol nem fontos a külcsín, akkor nyugodtan lehet akkora gombócokat készíteni, amilyeneket csak akarunk. Persze ne gőzgombóc nagyságút, de egy golflabda méretű pont jó lesz!

Blogkóstoló 9. forduló: cseresznyés clafoutis

A Blogkóstoló 9. fordulója Rubinnál van, aki Nassoló Naplopót sorsolta nekem. Ebben a játékban mindenki kap egy párt, akinek a blogjáról ki kell választani valami finomságot és elkészíteni.
Én nem győztem válogatni a sok jó recept között, először egy máktortára fájt a fogam, végül - mivel tegnap nagyobb mennyiségű fekete cseresznyéhez jutottam - a cseresznyés clafoutis, azaz pite mellett döntöttem.
A recept Michel Roux Tésztavarázs című könyvéből való, így tudtam, hogy nem lesz semmiféle melléfogás, mivel magam is nagy gyakorisággal használom ezt a csodás szakácskönyvet. A tejes pite elkészítése nagyon egyszerű, ne féljetek tőle, csak lássatok neki. Az eredmény pedig egy nagyon cseresznyés, omlós, krémes pite, eszméletlen finom tésztaburokban. Ahogy az egy Michel Roux-tésztától elvárható.

Hozzávalók egy 23 centis, kapcsos tortaformához:

240 gramm paté brisée (hozzávalók lejjebb)

2 tojás

80 gramm liszt

80 gramm vaj felolvasztva, langyosan

1 ek cseresznyepálinka (én kihagytam)

60 gramm kristálycukor

150 ml hideg tej

1 rúd vanília magjai

600 gramm magozott cseresznye

porcukor

 

A paté brisée-hez (ha nem használjuk fel azonnal, folpackba csomagolva tároljuk a hűtőben):

250 gramm finomliszt

150 gramm puha vaj, kis kockákra darabolva

1 teáskanál só

1  nagy csipet kristálycukor

1 tojás

1 evőkanál hideg tej

 

A lisztet kimértem, majd a közepébe mélyedést vájtam. Ide tettem a vajat, a sót, a cukrot és a tojást és összedolgoztam morzsás masszává. Majd a tejet is hozzáadva összegyúrtam, amíg sima tésztát nem kaptam. Majd kinyújtottam kör alakúra (kb 3 mm vastagságúra) és a tortaformába tettem. Hozzáteszem, nekem elég szakadós volt a tészta, de nagyon szépen össze lehet dolgozni a tortaformában is. A forma szélén kb 2,5 cm magasságban csináltam neki peremet. Majd villával megszurkáltam az alját és a hűtőbe tettem 20 percre pihenni. Ettől a művelettől még omlósabb lesz a tészta, miután kisült.

Amíg a tészta pihent, megcsináltam a tejes tölteléket is. A tojásokat egy mély tálba ütöttem, hozzáadtam a lisztet és kézi habverővel lazán összekevertem. Majd jöhetett az olvasztott vaj (itt lehetne a pálinkát is hozzáadni), végül beledolgoztam a cukrot és a tejet is. Aztán már csak a vaníliamagok következtek, alaposan elkevertem és félretettem.

 

A sütőt előmelegítettem 170 fokra, majd a hűtőben pihenő tésztát kivettem, kibéleltem egy sütőpapírral, amibe sütőbabot raktam és un. vakra sütöttem 15 percen át. A negyed óra elteltével kivettem belőle a babot és a sütőpapírt és további 5 percen át sütöttem, immáron 180 fokon.

 

Majd kivettem az elősütött tésztát a sütőből, az alján egyenletesen elrendeztem a kimagozott cseresznyét és ráöntöttem a tejes masszát (ami nagy szerencsémre pont a tésztaperemig ért).

 

A sütő hőfokát 200 fokra emeltem, betoltam a pitét és 25 percig sütöttem, amíg a teteje szép, aranybarnás színű nem lett. A legbiztosabbra akkor megyünk, ha késpróbát végzünk: ha egy kést a közepébe szúrunk és tisztán húzzuk ki belőle, akkor kész a piténk.

A sütőből kivéve levettem a tortaforma kapcsos oldalát, majd óvatosan átemeltem egy tálcára és bőségesen megszórtam porcukorral. Ha lehetséges, még melegen tálaljuk, mert úgy az igazán finom.

Zöldséges quinoával töltött gömbcukkini

Nagy divat lett a cukkini ezen gömbformája, a piacon is sok árusnál láttam. A Lidl meg tele van vele már hetek óta. Egy darabig tudatosan ellenálltam: márpedig nálam a cukkini hosszúkás. Végül a fiaim csaptak le a kis gömbökre és túlkiabálva egymást harsogták, hogy "Anya, legyen ez a vacsora". Mit is tehettem volna, megadtam magam és vettem 6 szép darabot (gondolván a feneketlen bendőjű férfinépre)
A töltelék most kizárólag zöldségből állt, a fiúknak először nem is szóltam róla, csak amikor már elégedetten hümmögve falták a finomságot. Nos, a gömbcukkinik mind egy szálig (akarom mondani gömbig) eltűntek.

És hogy miért is írtam, hogy kizárólag zöldség a töltelék? Hiszen akkor mit is keres benne a quinoa? A quinoa igazából egy álgabona, ami a paraj és céklafélék családjába tartozik, így bátran nevezhetjük zöldségnek, magját mégis gabonaként hasznosítjuk. A quinoát érdemes beiktatnunk heti étrendünkbe, hiszen az egyik legtöbb vitamint és ásványi anyagot tartalmazó "gabonazöldség". Kiváló fogyókúrás étel, valamint lúgosító hatású és gluténmentes is. Az meg már csak hab a tortán, hogy minden esszenciális aminosavat tartalmaz.
És hogy hol is lehet beszerezni?
Nos, én az Aldiban szoktam feltölteni quinoa-készletemet. Ezután már nincs kifogás, bizony ki kell próbálni :-)

Hozzávalók:
6 gömbcukkini
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
100 gramm gomba (én barna csiperkét használtam)
2 paradicsom
150 gramm quinoa
só
bors
pirospaprika

A gömbcukkiniket megmostam, majd a tetejükről levágtam egy csinos kis kalapkát és egy evőkanál segítségével kivájtam a belsejüket annyira, hogy a héjon csak egy vékonyka cukkinihús-réteg maradjon. Ezt a belsőt aztán kockákra vágva félretettem.
A hagymákat megpucoltam, összevágtam apróra és kevés olajon megfuttattam. Majd hozzáadtam az összevágott gombát (én kockákra vágtam azt is, de lehet vékony szeletekre is) és hagytam, hogy a gomba levet eresszen. Majd rádobtam a szintén kockákra vágott paradicsomokat, sóztam, borsoztam, pirospaprikával meghintettem és fedő alatt addig főztem, amíg egy jó szaftos alapot nem kaptam. Ezután beleraktam a félretett cukkini-belsőt és kb 10 percen át pároltam fedő alatt (vagy amíg a cukkini-belső meg nem puhul). Végül hozzáadtam a quinoát, hozzáöntöttem még másfél deci vizet és addig főztem, amíg a qoinoa félig meg nem puhult (ez elég rövid idő, kb 7-8 perc).
Beledobáltam az összetépkedett mozzarellát és átkavartam a tölteléket.
Aztán egy kanál segítségével mindegyik gömbcukkinit megtöltöttem töltelékkel (én még tettem mindegyik tetejére egy finom, camembert-típusú sajtot is) és 200 fokos sütőben kb 25 perc alatt készre sütöttem.

Ricottás-eperszószos piskóta

Tegnap vettem epret, de a családnak nem volt kedve sokat enni belőle, így egy része megmaradt. Betettem a hűtőbe, de ma reggel rápillantva láttam: ezt ma muszáj megenni. Mivel már nem volt túl friss állapotban, gondoltam, szószt készítek belőle. Volt itthon ricotta és mascarpone (hétvégére vettem, de sajna a hétvégi parti elmarad, így krémek rajtam maradtak volna), úgyhogy az alap megvolt.
És ekkor jött az én kisebbik fiam"Anya, kérek piskótatallért" Én meg a homlokomra csaptam, micsoda zseni a fiam!
Lehet kapni a boltban piskótatallért, ami egyrészt nagyon kényelmes megoldás, másrészt még az "E" parásoknak is (mint én) megfelelő, mert csak búzaliszt, tojás és víz keveréke.

Így már csak össze kellett rakni és kész is lett ez a nem túl könnyű, de annál finomabb desszert.

Hozzávalók:
kb 400 gramm eper (vagy eperkonzerv)
3 evőkanál porcukor (eperkonzerv esetén ebből kevesebb)
1 csapott evőkanál vaníliás pudingpor

250 gramm ricotta
250 gramm mascarpone
4-5 evőkanál porcukor

kb 1/2 zacskó piskótatallér

10 gramm étcsokoládé a díszítéshez

Az epret megmostam, lecsumáztam és egy lábasba tettem. Krumplinyomóval összenyomkodtam, majd a cukorral és pudingporral összekevertem és elkezdtem melegíteni. Kb 10 perc után már szép, piros és zselés állagú lett, így lezártam alatta a gázt és hagytam kihűlni.

Egy edényben a ricottát, mascarponét és cukrot kikevertem és belekevertem az eperszósz felét is. Majd következett az összerakás. Egy jénai tál aljára tettem egymás mellé a piskóta tallérokat, erre jött a ricottás krém, majd a tetejére egy kiskanállal csepegtettem összevissza a maradék eperszószt. Végül az egészet lezártam piskótatallérokkal.
Egy kis zacskóba tettem az összetört étcsokoládét, amit mikróban felolvasztottam, végül csak egy apró nyílást kellett vágnom a zacskó sarkán, így a kifolyó étcsokival tetszés szerint díszítettem az eperszószos piskótát.
Utána betettem a hűtőbe dermedni, tálaláskor már jó hideg volt.

Fokhagymás-rozmaringos bárányborda spárgamártással

Gyönyörű báránybordához jutottam, látszott rajta, hogy még picike barikáé volt (kicsit fájt is a szívem), de aztán győzött a bárányimádatom. Először arra gondoltam, hogy valami szaftos szószban fogom szinte megfőzni, de aztán eszembe jutott nagyikám fokhagymás bárányoldalasa és már tudtam is, mitől fog ma este dögleni a légy a boszikonyhámban.
Nem tudtam eldönteni, férjúr vagy csibészek cuppogtatták, rágogatták a megmaradt csontokat nagyobb élvezettel, hátha még találnak rajta egy kis darabka omlós húst.
Annyira jól sikerült, hogy hétvégére ismétlést kért a család, tekintettel az egyik családtag ünneplésére - "Mert ezt Robinak is meg kell kóstolni" felkiáltással :-)
A legfantasztikusabb számomra az a harmónia volt, amit a fehérspárgából készített mártás, a szaftos és omlós bárány és a bárányra csepegtetett, intenzív fokhagymaszósz alkotott. Rég ettem már ennyire összeillő triót (persze a Gourmet Fesztivált leszámítva)
Úgyhogy, ha van rá lehetőségetek, készítsétek el ezt a mennyei finomságot, akár előételként, akár főételnek.

Hozzávalók:
500 gramm bárányborda
1 evőkanál olívaolaj
6 gerezd fokhagyma
teáskanálnyi friss rozmaring
3 dl húsleves alaplé
1 evőkanál vaj

a spárgamártáshoz:
500 gramm fehérspárga
1 kis fej vöröshagyma
só
fehérbors

A spárgamártáshoz először megpucoltam egy zöldséghámozóval a fehér spárgákat - a csúcsait kihagyva - és a végeiből levágtam kb 1 centit. Majd egészen apróra vágtam.
A vöröshagymát megpucoltam, apróra vágtam és egy kis lábasban kevés olajon megfuttattam. Erre dobtam a fehérspárga-darabokat, majd sóztam, borsoztam és felöntöttem annyi vízzel, ami félig ellepi és fedő alatt puhára pároltam.
Amikor megpuhult, a vizet leöntöttem róla és botmixerrel pürésítettem. Végül 1 evőkanál hideg vajjal még sűrítettem-lágyítottam rajta kicsit.

A báránybordákat megmostam, minden második csontnál szétvágtam hosszában, majd egy serpenyőben 1 evőkanál olívaolajat melegítettem, és beletettem a bordákat. Mindkét oldalukat megpirítottam, ezután rádobtam az apróra vágott fokhagymát és a friss rozmaringot és felöntöttem az alaplével. Fedő alatt, alacsony lángon addig főztem, amíg az összes lé el nem párolódott (ez kb 30-40 perc volt)
Ezután a bordákat áttettem egy jénaiba és 220 fokos sütőben megpirítottam az akkor már puhára,omlósra párolódott finomságot.

A serpenyőben maradt fokhagymás-hússzaftos szószról a zsiradékot leszedtem, majd tálaláskor a fokhagymát a báránybordára tettem.

Budai Gourmet Fesztivál 2013

Ismét kimentünk és ismét jól tettük. Tavaly voltunk először a Budai Gourmet fesztiválon, ami idén  már a 9. ilyen jellegű ínyenc eszem-iszom, dínom-dánom.
Már tavaly is megfogott a hangulata, az ételekről pedig ne is beszéljünk, így teljesen természetes volt, hogy most is ott a helyünk. Azt hiszem, hagyomány lesz nálunk, mert már a jövő évit tervezgetjük.

Pedig idén kijutott a "jóból". Kezdődött az egész Fesztivál azzal, hogy egész hétvégére rossz időt jósoltak. Végül eldöntöttük, szombat lesz a mi napunk. A gyerekek persze nem akartam délben aludni (pedig a kisebbik még iszonyú nyűgös, ha kimarad egy alvás),így tehát 1 órakor felkerekedtünk, "Lesz, ami lesz" jeligével.
Hamar odaértünk, de parkolóhelyet nagyon nehezen találtunk. Végre 2 órakor sikerült leparkolnunk, ekkor tudatosult bennem, hogy otthon hagytam a fényképezőgépet. A férjem viccelődött, a gyerekek nevetgéltek bosszús anyán, én meg odamondtam az Uramnak"Tudod te, hogy ez milyen egy gasztrobloggernek?" Mire ő: "Igen, mintha én benzin nélkül mennék ki a Hungaroringre motorozni." De ő persze sosem tenne ilyen marhaságot! Bezzeg én! :-) Minden esetre férjuram nagy elégedettséggel nyugtázta, hogy így legalább nem kell fél órán át várnia arra, hogy az elé letett finomságokat kóstolgassa. Hahaha, nagyon vicces, a végén, kínomban már én is nevettem rajta.

Sajtkóstoló a SzegaFoodsnál

Aztán úgy döntöttem, nem hagyom elrontani a kedvem, elővettem az otthon gondosan összeírt, tematikus listát és elindultunk a bejárathoz.
A listámon 12 féle étel szerepelt, és az elején még ment is a betartás. Aztán jött a vihar és minden felborult (néhol szó szerint!) :-)

Először szépen körbesétáltam, ráérősen, hiszen férjem a gyerekekkel elvonult kacsákat etetni és játszóterezni. Megbeszéltük, hogy mindig rácsörgök, ha van nálam valami kóstolnivaló, ők meg odajönnek egy megbeszélt helyre és lelkesen kóstolnak.

Elsőnek a Spazio standját látogattam meg, több okból kifolyólag: először is a Vörös Homár Halkereskedésbe eljutni nagy vágyam, ráadásul ezen a hétvégén egyik kedvenc gasztroblogger-társam, Gabojsza is ott serénykedett. De még hogy. Akármikor néztem a standjuk felé, mindig állt a sor, végül én is beálltam. Nem győzték felvenni a rendelést és frissen sütni a fésűkagylót, a garnélanyársat és a lazacsteaket. Én fésűkagylót kértem, amit jól meg is kaptam: tökéletes tálalással és tökéletes ízzel. Nagyon finom, puha maradt a kagyló, szerencsére nem sütötték túl, hogy aztán ehetetlenül rágós legyen. Hozzá pedig házi remoulade mártást adtak. Egyszerűen felséges kezdés, féltem is, nehogy elrontsa valami a folytatást.

A Spazio fantasztikus fésűkagylója

Következett a Villa Medici vargányalevese, azaz vargánya cappuccino libamájjal és kucsmagombával.
Na, ez aztán vitte a következő pálmát, az egyik legfinomabb vargányaleves, amit valaha ettem. És az alján megbújó libamáj.... Párom szerint ebből még vagy 10 adagot meg kéne enni, olyan jó!

Vargánya cappuccino

A harmadik állomás a Tigris Étterem Keserűcsokoládés libamáj patéja lett volna szilvalekvárral, de az orrom előtt lecsukták a redőnyt. Szó szerint. Nem nagyon értettem, de nem sokáig búslakodtam és gondoltam, ezt a finomságot még később is megkóstolhatom. Így a közelben lévő Anyukám mondta felé vettem az irányt. Itt tudtam, hogy nem fogok csalódni, már kétszer is jártunk náluk Encsen, mindig olyan ételeket ettünk, amitől elállt a szavunk és még napokon át emlegettük.

Anyukám mondta: borjúbríz

Nos, elárulom, ez most sem volt másképp. A fesztivál számomra nyertes étele a borjúbríz lett, ami nem más, mint borjúmirigy. Állagra olyan, mint a velő és mivel nekem az nagy kedvencem, tudtam, hogy ez is finom lesz! Így kértem egy borjúbrízt és egy zempléni bárányt is házi hummusszal (csicseriborsó püré) és zaatar fűszerrel megbolondítva.
Hívtam is a családot: gyertek gyorsan, itt az Anyukám mondta kóstolója.

Anyukám mondta: zempléni bárány

Lassan, apránként élveztük ki minden falatják, kivételesen a gyerekek sem nyúlkáltak a tányérba és nem is rohangáltak körbe körbe, csak ettek és élvezkedtek. Minden egyes falatnál. A bárány mellé házi, kemencében sült focaccia darabot kaptunk: nem is tudom leírni, milyen finom volt. (mikor lesz már szeptember, hogy újra menjünk hozzátok Encsre, fiúk?)

Ezután nagyon meg kellett gondolni, hogy mit eszünk. A Baltazár csípős tuna-burgere mellett döntöttem és amíg sorban álltam érte, végre kinyitott újra a Tigris is. Így magamhoz vettem a fent említett étcsokoládés libamájat is, ezekkel a kincsekkel értem vissza a családhoz.
A tonhalas burgernek nagyon jól állt a pikáns szósz, egy baja volt csak: kevés volt. Mármint maga a burger.

A Baltazár pikáns tuna burgere

Az étcsokoládés libamáj a lekvárral és a mellé adott kis kalácsdarabokkal maga volt az ízharmónia, nekem nagyon bejött. A gyerekek kicsit fintorogtak, hogy nem édes, de megették. Az uramnak viszont szintén bejövős volt, bár nem hiszem, hogy mostantól étcsokiba forgatott libamáj lesz hétvégénként az ebéd :-) Ez bizony tényleg különleges, pont egy ilyen fesztiválra való ínyencség.

Étcsokoládés libamáj paté a Tigristől

Közben elkezdett csendesen cseperegni az eső. Messziről már hatalmas, fekete felhők gyülekeztek, úgyhogy urammal megbeszéltük, ha jön a felhőszakadás, akkor ők bebújnak a játszótéri várba, én meg majd egyszer előkerülök valamelyik standtól.

A KNRDY American Steakhouse wagyu burgerét még simán meg tudtuk kóstolni, bár őszintén szólva nekem kicsit illúzióromboló volt, ahogy az előrecsomagolt (made in Italy feliratú) zacskókból húzzák ki a minihambi-zsemlét és a kis burgerek is műanyag, hatosával lelaminált dobozokból kerültek elő. Persze nyilván az étteremben előre dolgoztak, mégis, kicsit olyan gyorséttermes lett a feeling. Viszont az íze, az nagyon-nagyon finom volt. Szaftos, omlós, mégis volt tartása. Nem volt agyonfűszerezve, hogy érvényesüljön a wagyu marha íze. Igazából először a hamburgerzsemlét és a pradicsomot ettük meg, végül élvezettel kóstolgattuk a wagyu-húspogácsát. (már ha lehet rá ilyen pórias kifejezést használni)

Wagyu burger a KNRDY-nál

Szívem csücske, a Rosinante Étterem felé már igazán esett, de nem keseredtem el. Anikóval pár mondatot váltva, már kértem is gyorsan Zsolti újabb zseniális kreációját, a sült paprikába göngyölt bélszín gulyást, ami ismét nem okozott csalódást. Férjuram kérte, hogy kérjek megint receptet (akárcsak a tavalyi bodzakrém levesnél), mert ebből neki még kell!

A Rosinante újragondolt gulyása teljesen elvarázsolt

Következő állomás a La Mareda volt, ahol rétegzett cikóriát adtak tonkababbal és amarénával, csinos kis üvegpohárban. Gyorsan letakartam egy szalvétával és robogtam a Bábel felé.

Rétegzett cikória a La Mereda kínálatából

A Babelhez érve már szakadt, de nagyon . Itt a sokak által kihagyhatatlannak titulált Rigó Jancsit tettem próbára, mintegy befejezvén a mai napot, mert szakadó esőben nincs már gourmet-zás, pláne nem 2 kisgyerekkel (bár ők hihetetlenül élvezték a várban bujkálást :-)

A fesztivál legtutibb édessége: Rigó Jancsi

A két édességgel lélekszakadva szaladtam a közeli halastavon álló egyetlen fedett részre, ahol 2 csibészem és férjuram etették lelkesen a koi pontyokat.
Először a cikóriát kóstoltuk, nagyon finom volt, főleg a tetején lévő amarénával és mentalevéllel együtt kanalazva.
Aztán villámcsapásként ért a Rigó Jancsi. Először meglepődtem, mert semmi köze nem volt a gyerekkorom óta imádott puha, habos édességhez, viszont annyira, de annyira brutálisan finom volt, hogy nem bírtam abbahagyni. Nagyon csokis és ropogós és a tetején a sómousse (arra a gyerekeim is rámentek, nem kicsit) Tudtam, ebből nekem kell még egy szelet, különben meghalok. Igen, pontosan ezt éreztem, annyira addiktív volt ez a finomság. Azonnal beleszerettem! Úgyhogy kedves babel-esek, ha most olvassátok a soraimat: ugye lesz a most nyíló éttermetekben Rigó Jancsi? :-)

Balra fordulva megláttam a Paris-Budapest éttermet és beugrott: hiszen elfelejtettem a quinoa risotto-t. Gyorsan odaszaladtam (mivel szakadt az eső) és kértem egy kóstolót. Akkora szerencsém volt, hogy teljes receptet is kaptam mellé, pontos utasításokkal (vasárnap el is készítem itthon, köszönet érte kedves Paris-Budapest étterem).

A Paris-Budapest Étterem quinoa risotto-ja

Igazából ezt az ételt azért szerettem volna megkóstolni, mert egyrészt rizottó-rajongó vagyok, másrészt van itthon pár hónapja egy zacskó quinoa (és van pár receptem is hozzá), de még nem mertem kipróbálni. Nos, nagyon jól tettem hogy megkóstoltam, mert egy isteni, paprikás harcsával kísért, rizottó-szerű finomságot ehettem, ami engem bizony megfogott.

Viszont a végére kellett még az édesség, és ugyebár ott volt az a nagy szerelem Jánossal Rigóéktól, így újra a Babelnél kötöttem ki, ahol a szakadó eső ellenére is hatalmas sor alakult ki. Így bőrig ázva, de nagyon boldogan majszolgattam a családdal együtt az én kedvencemet.
Mire végeztünk, az eső is elállt, kicsit még kóvályogtunk, de aztán én már nagyon fáztam, így negyed 7-kor elindultunk hazafelé.
Este, forró fürdőt véve újra éreztem ezt a rengeteg finomságot, amik ismét segítettek kicsit finomítani az ízlésünkön.
Azt hiszem, évente egyszer ennyi belefér.Talán, mert megérdemlem?! ;-)

Eperkrémes bonbon

Sajnos "Itt van az ősz, itt van újra", viszont ez a hideg igencsak kedvez a bonbonkészítésnek. Bevallom őszintén, január óta nem készítettem bonbont, valahogy a karácsonyra készített ipari mennyiségű bonbonok elvették a kedvemet egy időre. De most visszatért és még pár hete pont azon keseregtem az uramnak, hogy "pedig most olyan nagy kedvem lenne egy kis bonbonozáshoz!"Bizony úgy tűnik, a kérésem meghallgatásra talált.

Múlt héten elkezdtem keresgélni a Praliné Paradicsomban és két szuper receptet is találtam: az egyik eperkrémes bonbon, a másik pedig túrókrémes.
A túrókrémest már az előző bejegyzésben olvashattátok, most jöjjön az eperkrémes változat!

Hozzávalók 30 darab bonbonhoz:

200 gramm jó minőségű étcsokoládé

 

A töltelékhez:

20 dkg eper

egy evőkanál méz

100 gramm fehér csoki

kb. fél deci tejszín

(és ha esetleg van otthon: egy evőkanál liofilizált eper)

 

A töltelékhez az epreket alaposan megmostam, majd botmixerrel pépesítettem. Ezután hozzáadtam a mézet és alaposan elkevertem. A fehércsokit mikróban felolvasztottam (vigyáztam, hogy nehogy megégjen) és az eperpüréhez kevertem a tejszínnel együtt. (és még tettem bele kevés liofilizált epret Praliné Zsuzsi tanácsára, amitől még intenzívebb epres íze lett) Majd az egészet betettem a hűtőbe.

A csokihüvelyek elkészítése ugyanúgy történt, mint az előző bonbonoknál, azaz fogtam az étcsokoládét és a háromnegyedét vízgőz felett egy tálban megolvasztottam. A maradék egynegyed részt nagyon apróra vágtam és apránként az olvadt csokihoz adtam, kevergettem, amíg el nem olvadt. Mire az összes aprított csoki elolvadt, a csokoládém 32 fokos lett, ami tökéletes hőmérséklet a bonbonkészítéshez. A kevergetés pedig elengedhetetlenül szükséges a temperáláshoz, azaz a csoki kristályszerkezetének megváltoztatásához, különben a dermedt csoki nem lesz roppanós és fényes, ráadásul pár nap múlva kifehéredik. Ezután a szilikon bonbonformákat egy tiszta ecsettel kikentem az olvadt csokival és a hűtőbe tettem dermedni. Kb 10 perc után megnéztem, a csokihüvely tökéletesen megdermedt, és újra átkentem csokival, nehogy valahol túl vékony legyen és a formából kinyomva összetörjön.

Újabb pár perc dermedés, majd a csokihüvelyekbe beletöltöttem egy kiskanál segítségével a tölteléket.
Figyeljünk, hogy a töltelék semmiképpen ne érjen a hüvely fölé, legyen hely a talpnak is!
Ismét hűtőben pihentetés, majd 10 perc múlva (amikor a töltelék kicsit megdermedt), a maradék étcsokit mikróban felmelegítettem, majd jól összekevertem és kiskanállal óvatosan a töltelékekre csorgattam, az ecsettel a tetejét elegyengettem - azaz talpakat készítettem. Ismét hűtő, fél óra múlva pedig szépen kifordítottam a bonbonokat a szilikonformákból.

Túró Rudi bonbon

Sajnos "Itt van az ősz, itt van újra", viszont ez a hideg igencsak kedvez a bonbonkészítésnek. Bevallom őszintén, január óta nem készítettem bonbont, valahogy a karácsonyra készített ipari mennyiségű bonbonok elvették a kedvemet egy időre. De most visszatért és még pár hete pont azon keseregtem az uramnak, hogy "pedig most olyan nagy kedvem lenne egy kis bonbonozáshoz!"
Bizony úgy tűnik, a kérésem meghallgatásra talált.

Múlt héten elkezdtem keresgélni a Praliné Paradicsomban és két szuper receptet is találtam: az egyik eperkrémes bonbon, a másik pedig túrókrémes.
Nosza, mindkettőt elkészítettem, elsőként a túrós változatot hoztam Nektek.

Hozzávalók 30 db bonbonhoz:
200 gramm jó minőségű étcsokoládé

a töltelékhez:
250 gramm túró (én krémtúrót használtam)
porcukor
pár csepp citromlé

A töltelékhez a túrót villával összetörtem, majd hozzáadtam 3 evőkanál porcukrot (de ez ízlés szerint változhat) és hozzácsepegtettem pár csepp citromlét. Aztán kóstoltam (ha kell, itt még lehet édesíteni vagy savanyítani), majd betettem a hűtőbe.

A csokihüvelyek elkészítése ugyanúgy történt, mint az előző bonbonoknál, azaz fogtam az étcsokoládét és a háromnegyedét vízgőz felett egy tálban megolvasztottam. A maradék egynegyed részt nagyon apróra vágtam és apránként az olvadt csokihoz adtam, kevergettem, amíg el nem olvadt. Mire az összes aprított csoki elolvadt, a csokoládém 32 fokos lett, ami tökéletes hőmérséklet a bonbonkészítéshez. A kevergetés pedig elengedhetetlenül szükséges a temperáláshoz, azaz a csoki kristályszerkezetének megváltoztatásához, különben a dermedt csoki nem lesz roppanós és fényes, ráadásul pár nap múlva kifehéredik. Ezután a szilikon bonbonformákat egy tiszta ecsettel kikentem az olvadt csokival és a hűtőbe tettem dermedni. Kb 10 perc után megnéztem, a csokihüvely tökéletesen megdermedt, és újra átkentem csokival, nehogy valahol túl vékony legyen és a formából kinyomva összetörjön.

Újabb pár perc dermedés, majd a csokihüvelyekbe beletöltöttem egy habzsák segítségével a tölteléket.
Figyeljünk, hogy a töltelék semmiképpen ne érjen a hüvely fölé, legyen hely a talpnak is!
Ismét hűtőben pihentetés, majd 10 perc múlva (amikor a töltelék kicsit megdermedt), a maradék étcsokit mikróban felmelegítettem, majd jól összekevertem és kiskanállal óvatosan a töltelékekre csorgattam, az ecsettel a tetejét elegyengettem - azaz talpakat készítettem. Ismét hűtő, fél óra múlva pedig szépen kifordítottam a bonbonokat a szilikonformákból.

Lepényhal tepsiben és serpenyőben sütve, zöldspárgával és parázs burgonyával

Hétvégén kiugrottam a közelben lévő Metro áruházba. Már többen is mesélték, hogy mennyire friss és gyönyörű halakat és tenger gyümölcseit lehet venni, ráadásul a hétvégén még 10 % kedvezményt is adtak rá, így muszáj volt odamennem.
Hmmm, nem is tudom, mit  mondjak. Hatalmas volt a választék, egészen pontosan azt sem tudtam, hova kapjam a fejem és mit vegyek. A választéknál csak a hideg volt nagyobb, így gyorsan döntöttem és két, kb 80 dekás lepényhalat választottam.
És most jön a lényeg! Nem véletlen és nem is hiábavaló az én kedvenc halas blogom, a Tarka Bárka törekvése. Bizony, halvásárlásnál mindig bátran alkalmazom a tanácsaikat és most is így tettem. Az eladó férfi megkért, hogy fáradjak hátra és válasszam ki a lepényhalakat (mert volt jópár darab a darált jégben), így én gyakorlottan ellenőriztem nyomáspróbával a bőrét, megnéztem a szemét és végül bekukkantottam a kopoltyújához is, ami szépen piroslott. A halas bácsi csak nézett, végül megkérdezte: "Magácska ilyen ellenőrféle?" Mondtam, hogy nem, csak megnézem, hogy friss -e a hal. Erre még jobban kikerekedett a szeme.
Kár, hogy ez a fajta tudatos vásárlás még ilyen ritkaságszámba megy, minden esetre a bácsi aranyosan közölte, hogy ha nem haragszom, ezt majd a következő vásárlónál ő alkalmazni fogja és megmutatja, hogy friss a hal, hiszen már ő is tudja, mit is kell figyelni. Hát, örülök, ha segíthettem, legalább egy eladó már van, aki egy kicsit jobban fogja érteni a dolgát.
Titeket pedig csak buzdítani tudlak, hogy halvásárlás előtt nézzétek át Gabáék tanácsait a Tarka Bárkán és így induljatok neki! Higyjétek el, megéri, mert a friss halnál nincs finomabb!

A zsákmánnyal hazaérve úgy döntöttem, az egyiket egyben sütöm meg, a másikat 2 darabra vágtam és lisztben megforgatva, kevés olajban sütöttem ki. Mindkettő finom és szaftos lett, az olajban sütött bőre kiscit ropogósabb. De dönteni nem tudnék, így örülök, hogy mindkettőt megkóstolhattam.
Köretnek pedig parázs burgonyát és zöldspárgát készítettem és hogy csavar is legyen a spárgával: fehérboros-fokhagymás mártásként került a sült hal tetejére.

Hozzávalók 4 személyre:
2 db, kb 80 dekás lepényhal
1,5 kg parázsburgonya
só
friss rozmaring

1 csomag zöldspárga megtisztítva, megmosva és 2 centis darabokra vágva
50 gramm jéghideg vaj
3 gerezd fokhagyma felkarikázva
1 dl száraz fehérbor

A halakat kibelezett állapotban vettem és pikkely sem volt rajtuk (állítólag a hasánál lévő fehér réteg pikkelyes) , így csak levágtam az uszonyokat és a farkakat egy ollóval, a bőrét pedig alul és felül is rajta hagytam.

TIPP: Ha ti ettől idegenkedtek és a szálkákkal sem szeretnétek megküzdeni - egyébként nem szálkás hal, csak a gerince mentés vannak szálkák, de ezeket olyan jó leszopogatni, és szerintem jobb íze is lesz a húsnak, ha a csontjával együtt sütjük - akkor a Tarka Bárkán a nyúzás és filézés mikéntjét is megtaláljátok.

Az egyik halat "lefejeztem" ( azaz a feje két oldalán két bevágást ejtettem és egy határozott mozdulattal lecsavartam a fejet) és még kettévágtam, a másikat pedig a gerince mentén két oldalt bevágtam (a barna bőrös oldalán). Ezután alaposan megmostam a halakat. Majd mindkettőt a hátára fordítottam és a fehér hasán lévő bőrbe apró kis szúrásokat ejtettem egy késsel, majd bedörgöltem sóval (gondoltam, így jobban beleivódik). Aztán megfordítottam és a sötétbarna részét, illetve a már kibelezett pocakját is besóztam. Felhasználásig a hűtőbe tettem.

A parázsburgonyát folyó víz alatt megmostam és betettem egy nagy tepsibe. Megöntöztem olivaolajjal, megszórtam sóval és frissen szedett rozmaringgal és betoltam a forró, 220 fokos sütőbe kb 45 percre. Néha kivettem, kicsit megrázogattam, hogy újra és újra áthemperegjenek a burgonyák a tepsi alján lévő fűszeres-sós olajban, majd visszatoltam a forró sütőbe.
Végül, amikor már csak kb negyed óra kellett a burgonyáknak, hogy megpiruljanak, a tetejükre tettem az egészben lévő lepényhalat és kb negyed órára visszatoltam a sütőbe. A hal tetején lévő két bevágásba pakoltam kevés vajat (kb 2-2 kávéskanálnyit), amitől ízesebb, szaftosabb lett a hal húsa, miközben sülés közben ráolvadt.

A másik - kettévágott - lepényhalat megforgattam lisztben és 2-3 evőkanál forró olajban 5-5 percig sütöttem mindkét oldalát.
Majd kivettem a serpenyőből és a serpenyőben maradt, odakapott halas bőrdarabkákat az 1 dl fehérborral felkapartam, majd hozzáadtam a fokhagymakarikákat és a spárgadarabokat és kb 2 percig együtt pároltam. Végül az 50 gramm hideg vajjal mártássá sűrítettem és tálaláskor a halra halmoztam.

Jó étvágyat a finomságokhoz, remélem tudtok választani a kétféle hal és a két köret körül. Vagy készítsétek el ti is mindegyiket, az ám az igazi!