Dorozsmai ponty

Szégyen, nem szégyen, én 27 éves koromig nem ettem dorozsmai pontyot. Sőt, semmilyen dorozsmai módra készített halat. Aztán elsétáltunk a Nótafába és ott azt rendeltem! Első kóstolásra szerelem lett. Imádom a halat, ez az első. De mellé csuszatészta, meg pirított szalonna, meg gombapaprikás? Na, ez már sok volt, azonnal beleivódott az emlékezetembe. Pedig rettenetesen egyszerű étel, de valahogy ezek az ízek annyira, de annyira passzoltak egymáshoz!
Azóta persze már jópárszor és jópár módon elkészítettem és nekem ez a recept jött be a legjobban.
Természetesen el lehet készíteni szürkeharcsából, afrikai harcsából is, sőőőt, úgy még élvezetesebb (no szálka). Na, de karácsonykor az ember lánya egyen csak egy kis pontyot!

Hozzávalók:
250 gramm csuszatészta
10 csík baconszalonna
500 gramm gomba
1 fej vöröshagyma
1 teáskanál pirospaprika
só
bors

4 szelet ponty
pirospaprika
liszt

A pontyokat lemostam és besóztam, majd hűtőbe tettem. A tésztának szánt vizet feltettem forrni, közben egy serpenyőben az egészen vékonyra szeletelt baconcsíkokat megpirítottam. Amikor a tészta kifőtt, ebbe a szalonnazsíros-ropogós szalonnás serpenyőbe szedtem át és alaposan összeforgattam, majd áttettem egy jénai tálba.
A vöröshagymát kevés olajon megfonnyasztottam, majd hozzáadtam az összevágott gombát és jól megpirítottam. Sóztam, borsoztam, rászórtam a pirospaprikát, majd 2 dl tejföllel felöntöttem és felrottyantottam.
Ezt a gombapaprikást ráöntöttem a szalonnás tészta tetejére és 200 fokos sütőbe toltam kb 20 percre.
Közben a pontyszeleteket megforgattam paprikás lisztben, olajban kisütöttem, majd a kész gombás tészta tetejére halmoztam.
Aki szereti, adhat hozzá még tejfölt :-)

Jó étvágyat hozzá!

Dupla dinamit bonbon, avagy kétszer csíp a chili

Nagyon régóta izgat a chilis csokoládé. Egészen pontosan 6 évvel ezelőtt, amikor a Tortuga étteremben jártunk és megkóstoltam a chilis csoki parfét, no ott dőlt el a sorsa nálam a csokoládé ilyen furcsa ízesítésének: mégpedig hatalmas örömmel fogadtam!

Amikor idén elkezdtem bonbonozni, tudtam, hogy el fogom készíteni, de nem csak amolyan egyszerű chilius csokis bonbont akartam. Én valami ütőset, valami emlékezeteset! És pár napja, éjjel szó szerint megálmodtam. Ahogy beleharaptam, puha volt, mégis ropogott. Első érzésre édes, aztán egy kis csípős, majd megint édes és a végén robban a bomba: csípős édes íz marad a számban.
Felébredtem és elkezdtem gondolkodni, hogyan is lehetne ezt elkészíteni, hogy olyan legyen, mint álmomban. És egyszer csak beugrott: ropogós karamellt teszek a csokiganacheba. És nem csak a csokiganache-t ízesítem chilivel, hanem a karamellt is. Így a chili markáns, csípése kétszer üt! De mekkorát:-) Aki szereti az ilyen különlegességeket, próbálja ki mindenképpen, fantasztikus ízorgia!

Hozzávalók 15 db bonbonhoz:
100 gramm jó minőségű étcsokoládé
1 gramm porított kakaóvaj

a töltelékhez:
50 ml tejszín
100 gramm étcsokoládé
2 teáskanál chili lekvár (de ez függ a lekvár erősségétől)

karamellhez:
3 evőkanál cukor
2 teáskanál chili lekvár

Először elkészítettem a tölteléket, vagyis a töltelék egyik részét: a csokiganache-t. 50 ml tejszínt felmelegítettem, majd a forró tejszínbe tördeltem 100 gramm étcsokoládét és addig kevergettem, amíg a csoki teljesen el nem olvadt a tejszínben. Ezután hozzáadtam 2 teáskanál chililekvárt (persze közben folyamatosan kóstolgattam, nehogy túl csípős legyen.) Olyasmi hatást szerettem volna elérni, ami nem mar, majd csak a végén, amikor már a csokoládé édes-kesernyés íze elmúlik.

Ezután egy kis lábasban karamellt készítettem, azaz 3 evőkanál kristálycukrot felolvasztottam, majd ehhez is hozzáadtam 2 teáskanál chililekvárt (csak óvatosan, mert köpköd). Alaposan összekevertem, majd gyorsan szilikon lapra húztam karamell csíkokat egy kanállal. Nagyon gyorsan kell dolgozni, mert a karamell hamar megszilárdul. Amikor kemény lett, egy sodrófával apró darabokra törtem és a csokiganache-ba kevertem.

A csokihüvelyeket most kicsit másképp készítettem, mivel sikerült hozzájutnom végre porított kakaóvajhoz. Így a csokoládét először felmelegítettem 42 fokra, majd állandó kavarással visszahűtöttem 35 fokra, beleszórtam a porított kakaóvajat és további kevergetéssel 32 fokig hűtöttem. Ezután minden ment a régi kerékvágásban, azaz a szilikon bonbonformákat egy tiszta ecsettel kikentem az olvadt csokival és a hűtőbe tettem dermedni. Kb 10 perc után megnéztem, a csokihüvely tökéletesen megdermedt, és újra átkentem csokival, nehogy valahol túl vékony legyen és a formából kinyomva összetörjön.

Újabb pár perc dermedés, majd egy kiskanál segítségével beleszedtem a tölteléket.

Figyeljünk, hogy a töltelék semmiképpen ne érjen a hüvely fölé, legyen hely a talpnak is!

Ismét hűtőben pihentetés, majd 10 perc múlva (amikor a töltelék kicsit megdermedt), a maradék étcsokit mikróban felmelegítettem, majd jól összekevertem és kiskanállal óvatosan a töltelékekre csorgattam, az ecsettel a tetejét elegyengettem - azaz talpakat készítettem. Ismét hűtő, fél óra múlva pedig szépen kifordítottam a bonbonokat a szilikonformákból. A végén arany lüszterfestékkel fújtam le, hogy megkaphassa igazi elegáns külsejét. Hiszen különleges bonbonnak különleges külső jár!

Őrületes élmény az édes, a csípős, a lágy és a roppanós együtt, egy bonbonban!

Barackos-kókuszos puszedli

Miután elkészítettem Michel Roux zseniális omlós kekszét, maradt 2 tojásfehérjém, amivel hirtelen nem tudtam, mihez kezdjek. Mármint van sok bevált tojásfehérjés receptem, de most valami újat akartam készíteni. Fellapoztam az Édességek aranykönyvét és az első pár oldal után egyszercsak elém bukkant ez a kókuszos puszedli recept. A kép csodás volt róla, gondoltam: ez az!!! És már bele is vágtam.

Hozzávalók 24 darabhoz:
215 gramm kókuszreszelék
200 gramm cukor
135 gramm apróra vágott aszalt sárgabarack
75 gramm fehér liszt
4 tojásfehérje
1 teáskanál vanília kivonat

Egy tálban, vízgőz felett a tojásfehérjét, a cukrot és a vaníliát jól összekevertem és addig kavargattam, amíg a cukor teljesen el nem olvadt. Majd levéve a tálat a vízgőzről, hozzáadtam a lisztet, elkevertem, majd jöhetett a kókuszreszelék és az aszalt barack is. Jól összekevertem és ment is a hűtőbe fél órára.
Majd előmelegítettem a sütőt 170 fokra, aztán kibéleltem egy nagy tepsit sütőpapírral majd a masszát gondolatban kétfelé választottam és az egyik feléből 12 kis halmot tettem a tepsire, viszonylag távol egymástól, mert sütés közben kicsit szétfolyik. A maradék ment vissza a hűtőbe.
Aztán az első adagot kb 20 percig sütöttem, amíg a teteje szép aranybarna nem lett. Hagytam kicsit a tepsiben hűlni, majd sütőpapírostul kiemeltem, leszedtem a sütőpapírt és rácson hűtöttem ki teljesen a puszedlit. Ezután a massza másik felét is kisütöttem a fent leírt módon.

Nagyon finom, ragacsos puszedli lett a végeredmény. Sárgabarack helyett kandírozott narancshéjjal, aszalt vörösáfonyával vagy aszalt meggyel is isteni lehet!

Narancsos-mandulás keksz csokidarabkákkal

Ezt a receptet Alexának, a Nem vagyok mesterszakács bloggerének köszönhetem, aki volt olyan merész és közzétette ezt az isteni kekszet, és eme tettével bűnbe vitte sok-sok gasztroblogger társát. Mint például engem. Én meg persze fertőzök tovább, remélhetőleg titeket!
És mivel itt a karácsony és keksz-ellenességem ellenére rákaptam a kekszekre (na, ez aztán a mondat!), muszáj volt ezt is elkészítenem. És amiben csoki van és narancs van és mandula is van, az már bizony rossz nem lehet!
Akinek meg nem ízlik, küldje csak a maradékot a címemre:-)

Hozzávalók 25 darabhoz:
150 gramm finomliszt
100 gramm puha vaj
160 gramm nádcukor
1 narancs reszelt héja (én még 1 marék kandírozott narancshéjat is tettem bele)
3/4 teáskanál só
3/4 teáskanál sütőpor
1 csipet szódabikarbóna
1 tojás
80 gramm mandulareszelék
160 gramm étcsokoládé durvára vágva

Egy az egyben követtem Alexa útmutatásait, azaz a vajat robotgépben habosra vertem, majd hozzáadtam a narancshéjat, a cukrot és a sót és alacsony fokozaton jól összekevertem. Majd hozzáadtam a tojást is és 3 percen át kevertem, hogy teljesen egynemű vajas masszát kapjak. Utána hozzáadtam a lisztet, a mandulát, a tört csokit, a sütőport és a szódabikarbónát és további 2 percen át kevertem.

Az eredeti recept szerint rúd alakot formázunk belőle, folpackba csomagoljuk és megy a hűtőbe 2 órára, majd mélyhűtőbe fél órára. Ezután szépen fel lehet szeletelni, mint egy felvágottat és a karikákat kisütjük.
De nekem nem volt ennyi időm, úgyhogy a tálból kiszedve egy mély tálkába tettem, letakartam és hűtőbe tettem 1 órára. Utána pedig Michel Roux egyszerű formázási útmutatóját követve egy nagy csipet tésztát kicsippentettem a masszából, golyót formáztam belőle és az ujjammal kör alakúra lapogattam. 
Majd sütőpapírra tettem és 180 fokos sütőben 12 percig sütöttem. A sütőből kivéve még kicsit puha lesz az állaga, de nem kell megijedni (a sütőbe visszatolni pedig tilos!), ugyanis ahogy kihűl, meg is keményedik a megfelelő szilárdságúra. Csak türelem és ez most bizony isteni kekszet terem!

Ismét egy finom keksz, amit karácsonykor, a fa körül ülve majszolhat az egész család!

Gesztenyével töltött kacsacomb egy hedonista krumplijával

Mostanában a halak játszották a fő szerepet és bizony kaptam is kérést, hogy végre valahára készítsek már szárnyast is, legfőképpen olyat, amit a karácsonyi asztalra is ki lehet tenni.
Így eleget téve a kérésnek, elsőként egy gesztenyés kacsacombot készítettem.
Szerencsére nem áll távol tőlünk ez a töltelék, hiszen szenteste már évek óta családi hagyomány, hogy gesztenyés pulykát eszünk. Így csak a pulykát kellett kicserélnem kacsacombra. De ha valaki ragaszkodik a pulykához, így a lent megírt tölteléket ahhoz is nyugodtan lehet használni, vagy akár szimpla csirkecombhoz, vagy egész csirke megtöltésére is ajánlom. Hiszen a  gesztenye és a fűszerek fogják igazán karácsonyivá tenni!

És hogy miért egy hedonista krumplijával? Mert kedves gasztroblogger társam, Műkedvelő Hedonista, aki zseniális kreációival és sok-sok izgalmas, merész ötletével lopta a szívembe magát, minap készített egy egyszerű, ám fantasztikusan étvágygerjesztő ételt: tepsis burgonyát, amire ránézve tudtam, tökéletes lesz az én két szépséges kacsacombom mellé.
Íme az eredmény:

Hozzávalók 2 személyre:
2 szép kacsacomb
só
bors
1 dl vörösbor

a töltelékhez:
1 zsemle
kevés tej
20 szem főtt gesztenye
20 dkg darált hús
2 csík baconszalonna
1 fej lilahagyma
1 tojás
só
bors
szerecsendió
pirospaprika

a tepsis burgonyához:
fejenként 3-4 kisebb krumpli
tejszín
só
bors
reszelt sajt

A legelső feladat a szelíd gesztenyék megfőzése volt. A gesztenyéket alaposan megmostam, majd a simább felükön éles késsel ejtettem egy "X" bevágást. Majd hideg vízben feltettem főzni, kb 30 percre. Majd  - és itt jön a trükk - még forrón megpucoltam - természetesen hőálló kezeimmel. Na jó, azért engedtem rá kevés hideg vizet, amikor már nem bírtam a forróságot, de ha a gesztenye kihűl, akkor már nagyon nehéz lekapargatni róla a kemény héj alatti vastag, sötétbarna védőréteget, így gyorsan kell dolgozni, melegében! (az utolsó pár darab már így is kihűlt, szóval kiskanállal kapargattam ki a gesztenye puha húsát.)

A kacsacombokat alaposan megtisztítottam és a bőre alatt - egészen pontosan a bőr és a hús között -  készítettem egy jó nagy "zsebet", ahova majd betömködhetem a tölteléket.
A töltelékhez a zsemlét lelocsoltam annyi tejjel, ami klasszul eláztatja, de nem tocsog benne (ha kell a felesleges folyadékot nyomjuk ki belőle), majd sóztam, borsoztam, tettem bele 1 teáskanál pirospaprikát a színe kedvéért,hozzáadtam a puhává főtt gesztenyéket majd villával alaposan összenyomkodtam.
Egy serpenyőben az apróra vágott baconszeleteket ropogósra pirítottam és kiszedtem egy tányérra. Ezután a lilahagymát is megdinszteltem kicsit és ezt is kiszedtem a serpenyőből. 
Majd következett a darált hús, azt is zsírjára pirítottam. Ezután lezártam alatta a gázt, hozzáadtam a zsemlés gesztenyemasszát, az egész tojást, a ropogós bacont és a lilahagymát, jól összekevertem, szerecsendióval, sóval, borssal még fűszereztem.(aki szereti, gombát is tehet bele, amit előzőleg a serpenyőben kicsit megpirítunk)

Ezzel a töltelékkel tömtem ki a kacsacombokat, a maradék tölteléket a combok mellé tettem , gombócokat formálva belőlük, hadd süljenek meg ezek is.

200 fokos sütőben, az első 60-70 percben kb 1 dl vörösbort alátöltve, alufóliával letakarva "pároltam", majd a fóliát levéve, még kb 30-40 percig pirítottam a kacsacombokat. A párolási szakaszban ellenőrizzük, hogy elég puha lett -e a kacsacomb, és ha nem volt elég az 1 óra, akkor toljuk vissza további 20 percre, majd újra ellenőrizzük.

A tepsis burgonya közben szintén elkészült: a krumplikat megpucoltam, vékonyra vágtam és két kör alakú mini piteformába pakoltam körbe-körbe. Sóztam-borsoztam a rétegeket, kevés reszelt sajtot is szórtam közéjük, majd az egészet leöntöttem annyi tejszínnel, ami majdnem ellepi. Ezután ment a 180 fokos sütőben, ahol ellenőriztem, hogy a krumpli már elég puha -e, majd szépen megpirítottam.

Igazán mennyei étel, tessék bátran kipróbálni. A gesztenye édeskés ízét kiválóan ellensúlyozza a pirított bacon és a darált hús, így, aki fél az édes íztől, az is nyugodtan kóstolja meg, nem fog csalódni!

Tormás-mustáros lencsesaláta rosé kacsamell csíkokkal

Minap, a TV Paprikán Nigel Slatert bámulva láttam ezt a receptet és annyira beindította a nyálképződésemet, hogy ma a piacon muszáj volt megvennem hozzá az alapanyagokat. Igaz, Nigel előző napról megmaradt marhasülttel készítette, de nekem tökéletes lesz kacsamellel is. Nos, kacsamell ugye van - hála drága anyósoméknak - úgyhogy már csak friss torma és szép lencse kellett!

Mi előételnek ettük, de szerintem egy könnyű vacsorának is tökéletes, bár a szakács újév első napjára, másnaposság-űzőként promotálta.
Szerintem meg mindig jó, úgyhogy tessék megcsinálni! És a legzseniálisabb, ahogy az öntet és a forró lencse találkoznak és csodás illatok szabadulnak fel a tormából. Mélyen lehet inhalálni:-)

Hozzávalók:
200 gramm lencse
babérlevél
1 vöröshagyma apróra vágva
1 fokhagyma
1 kacsamell

az öntethez:
1/2 teáskanál magos mustár
1 evőkanál vörösborecet
4 evőkanál olívaolaj
só
bors
1-2 teáskanál reszelt torma
petrezselyem

A lencsét egy edénybe tettem, felengedtem annyi vízzel, ami kétszer ellepi és mellé szórtam a hagymát, fokhagymát, babérlevelet és kicsit sóztam is. Felforraltam, majd alacsony lángra visszavéve még kb 30 percig főztem, de folyamatosan ellenőriztem, nehogy szétfőjön a lencse. Érdemes kicsit roppanósra hagyni, ne legyen pépesen szétfőtt az állaga.
Amíg a lencse főtt, elkészítettem hozzá az öntetet: egy kis tálkába szórtam egy csipet (tengeri) sót, majd következett a mustár, a vörösborecet, az olívaolaj, a reszelt torma és a bors. Jól összekevertem, majd később, a már leszűrt, de még forró lencsére öntöttem. Alaposan elkevertem.
Tálaláskor a roséra sütött kacsamellből vágtam rá vékony szeleteket!

Egészséges és fantasztikusan finom!

Lazacos avokádós quiche

A quiche (ejtsd kis) egy francia sós lepény, aminek fő alkotóeleme egy pitetészta-féleség és egy tejszínes-tojásos szósz, amivel nyakon önthetjük az általunk kitalált tölteléket.
Legjellegzetesebb a hagymás-sonkás quiche, de a hosszú évek során rengeteg változatát fejlesztették ki francia éttermek, séfek és kísérletező kedvű gasztrobloggerek.
Én is szeretek kísérletezni, így gondoltam egyet és a hűtőben lévő füstölt lazacot (ami amúgy éppen arra várt, hogy lazachabbá váljon, de hála csapongó fantáziámnak, megúszta a habságot, viszont a quis-ségbe már belesült) párosítottam a csodásan érett avokádóval.
A pitetésztát pedig nem bíztam a véletlenre, Michel Roux segített ismét.

Hozzávalók:
a tésztához:
250 gramm liszt
150 gramm puha vaj
1 teáskanál só
1 tojás
1 evőkanál hideg tej

töltelékhez:
1 érett avokádó
1 közepes lilahagyma
200 gramm füstölt lazac
2 evőkanál kapribogyó
bors
300 ml tejszín
3 tojás
1 zöldcitrom lereszelt héja

a tetejére 15 dkg reszelt sajt (én goudát használtam)

A tésztát készítettem el először, a lisztkupac közepébe mélyedést vájtam, majd ebbe tettem a vajat, a tojást a sót és a tejet és lassan, kifele haladva elkezdtem egyenletesen összedolgozni a liszttel. AMikor egynemű masszát kaptam, folpackba csomagoltam és hűtőbe tettem pihenni. Kb negyed óra múlva elővettem, kinyújtottam, piteformába tettem és újabb fél órára a hűtőbe tettem (ettől lesz később ropogós a tészta és nem fog elázni a tölteléktől!)
Amíg a piteformában pihent a tészta, én előkészítettem a tölteléket. A tejszínt és a tojásokat egy edényben alaposan összekevertem, majd ezt is a hűtőbe tettem.
A lazacot apró darabokra vágtam, a lilahagymát csíkokra szeleteltem. Az avokádót kettévágtam, a magját kiszedtem és a héját nagyon óvatosan lehúztam. Az érett avokádóról egyben le is lehet szedni, nem "kapja fel" az avokádó húsát.
Az avokádót is vékony szeletekre vágtam.
Majd a fél óra leteltével a piteformát elővettem, a tésztát az alján egy villával megszúrkáltam, sütőpapírt tettem bele és babbal szórtam meg, azaz súlyt csináltam rá, hogy az elősütés közben ne púposodjon fel a tészta. 190 fokra előmelegített sütőben 10 percen át sütöttem a súllyal, majd levettem a sütőpapírt és a babot és így súly nélkül további 5 percig sütöttem.
Ezután kivettem a sütőből és megtöltöttem a töltelékkel: az aljára halmoztam a lazacdarabokat, majd erre jöhetett a lilahagyma, elszórva a kapribogyó, a reszelt citromhéj és az avokádószeletek. A lényeg, hogy minden nyersen, hiszen a sütőben úgyis fog annyit sülni, ami az ízek összeéréséhez kell, viszont igencsak jól esik majd a roppanós hagymára és az egészben maradt avokádószeletekre harapni egy nagy adag pép helyett!
Végül az egészet borsoztam és leöntöttem a tojásos-tejszínes keverékkel.
Fontos, hogy a tejszínes keveréket NE sózzuk, hiszen a füstölt lazac éppen elég sós, és át is adja ezt az ételnek!

180 fokos sütőben kb 30 percig sütöttem. A quiche akkor jó, ha a szélén a tejszínes szósz már "dermed", de a közepe még kicsit remeg.

Akár előételként, akár főételként is helye van egy extravagáns karácsonyi menüben!

Főételként én nagy piteformában, előételként 8 centis átmérőjű mini-piteformában készítettem!

Csokoládés pöffeteg

Volt idő, amikor pár hete végigsöpört a gasztrobloggereken a csokoládés pöffeteg láz és bármerre is kattintgattam, mindenhol belebotlottam. Valamiért nem fogott meg elsőre (nem tudom, miért, pedig imádok mindent, ami csokis), de most úgy döntöttem, karácsony közeledtével elkészítem én is.
Alapul TücsökBogár szuper receptjét vettem és nem csalódtam, az eredmény még a csokiellenzőket is a csokoládé rabjává teszi! Aki meg amúgy is szerette, annak a sorsa ettől a sütitől bizony végleg megpecsételődik. Legalábbis szerintem. Próbáljátok ki ti is és meséljetek, titeket mennyire varázsolt el ez a csupacsoki-finomság!

Hozzávalók:
15 dkg jó minőségű étcsokoládé
12 dkg liszt
3 dkg kakaó
1 teáskanál sütőpor
1 csipet só
15 dkg cukor (lehet a fele barna és a fele fehér is, de a sima fehér cukor is jó lesz)
8 dkg vaj
1 tojás
2 evőkanál tej

Forgatáshoz:
5 dkg kristálycukor
5 dkg porcukor

A csokoládét megolvasztottam, majd hagytam kihűlni. Egy tálban összekevertem a lisztet, a kakaót, a sütőport és 1 csipet sót, majd félretettem. A vajat már hamarabb kivettem, hogy szobahőmérsékletűre puhuljon, majd hozzáadtam a cukrot és habosra kevertem. Aztán ehhez a habos masszához adtam a tojást , alaposan elkevertem és jöhetett hozzá a tej is. Majd a lisztes-kakaós port is óvatosan hozzákevertem, jó alaposan, hogy minden hozzávaló elkeveredjen.
Mivel ez a massza eléggé ragacsos és puha, így pár órára a hűtőbe tettem fóliába csomagolva, majd amikor már megkeményedett, 24 golyót formáztam belőle, mindegyik golyócskát megforgattam először kristálycukorban, majd porcukorban, végül sütőpapírral borított tálcára raktam őket, vigyázva a távolságra, mivel sütés közben kicsit szétolvadnak a pöffetegek.
175 fokos sütőben 12 perc alatt készek lettek. (ne süssük tovább még akkor sem, ha ekkor még az állaguk kicsit "lágy". Hagyjuk a sütőpapíron kihűlni, majd szépen le lehet őket húzni róla. Addigra kicsit megkeményednek, de belül finom, puha csokicsodák maradnak!)

Vigyázat, nagyon súlyos függőséget okoz!!!

Paradicsomos garnélás rizottó

Ismét rizottót készítettem, mint szinte minden héten:-) De azért arra figyelek, hogy mindig más és más ízvilágú legyen, hogy sosem lehessen megunni. Lassan már 2 hete, hogy annyira, de annyira kívánom a tenger gyümölcsei és a halakat, hogy szinte nem telik el úgy nap, hogy ne csináljak valami olyan előételt, vagy főételt, amiben nem kerül valami vízi élőlény.
És ez a rizottó esetén sem volt másképp.

Hozzávalók:
14 db óriásgarnéla
8 db koktélparadicsom

300 gramm Arborio, Carnaroli vagy Vialone Nano  rizs
1 liter húsleves alaplé (kockából is lehet csinálni, ha sietünk, de én inkább mélyhűtöttet veszek elő)
2 evőkanál olívaolaj
30 gramm vaj
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
70 gramm vaj a pihentetéshez
15 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez
3 evőkanál paradicsomszósz

Legelőször a garnélákat meleg víz alatt megpucoltam, azaz leszedtem a héjukat, majd 4 darabot félretettem díszítésre, a többit összevágtam apró kockákra. A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon, lassú tűzön kb negyed óra alatt puhára pároltam (de semmiképpen nem pirítom).
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adtam a rizst,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
 Majd közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a rizs magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó. Amikor már majdnem kész volt, beleraktam az apróra vágott garnélákat és a 3 kanál paradicsomszószt és készre főztem (még 5 percig)
Kb 20-25 perc alatt "al dente" lett a rizottó (azaz a rizs kicsit roppanós maradt), ekkor elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a 70 gramm vajat és a  parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni, ezalatt megpirítottam egy grillserpenyőben a díszítéshez hagyott garnélákat és a félbevágott koktélparadicsomokat.
Végül, a fedőt levéve a rizottóról, alaposan összekevertem, tálaltam és a tetejére halmoztam a grillezett garnélákat, paradicsomokat és pár szem kapribogyót.

Igazán különleges és mennyei fogás, érdemes kipróbálni!

Mandulás-narancsos omlós keksz

Hétfőn csörgött a telefonom, drága barátnőm hívott, hogy készítek -e valamilyen finom, édes kekszet, amiben van mandula, meg narancs, meg fahéj, meg vanília.
Ugyan tervezni nem terveztem, mert egyáltalán nem vagyunk kekszesek (legalábbis eddig azt hittem), de rávágtam, hogy ok, megcsinálom.
És ma el is jött a nap, végre kezdek kimászni a dáthából, így nekiestem Michel Roux Tésztavarázs című könyvének. Gyorsan rá is találtam egy egyszerű alaptészta receptre, a páte sablée-re. Erről Michel Roux egyszerűen csak ennyit ír: "...úgy olvad el a szánkban, mint semelyik más tésztaféle"

Több sem kellett nekem, körbenéztem a konyhámban, és mivel volt a kamrában minden hozzávalóból így máris nekikezdtem. Végre gondoltam, kipróbálhatom a hétvégi karácsonyi vásárban beszerzett tonkababot is. A tonkabab egy fűszerféle, hatóanyaga gyakorlatilag ugyanaz, mint a fahéjé. Ízben, illatban a fahéjat, vaníliát, szegfűszeget és keserű mandulát idézi egyszerre!!!
És aki egyszer megkóstolja, nagy valószínűséggel függő lesz, mivel csodás aromát kölcsönöz az édességeknek! (Chili&Vaníliánál részletesebb tonkabab-bemutatót is találtok)

Hozzávalók kb 50 db aprósütihez:
250 gramm liszt
200 gramm enyhén puha vaj, kis kockákra vágva
100 gramm átszitált porcukor
2 tojássárgája
egy negyednyi tonkabab lereszelve (elhagyható)
fél narancs reszelt héja

csipet só

a keksz tetejére:
narancslekvár
szeletelt mandula

A lisztet kiöntöttem a munkaasztalra és a közepébe lukat fúrtam a kezemmel. Ebbe került a vaj, a porcukor a narancshéj, a reszelt tonkabab és a só, amit összekevertem, majd következett a 2 tojássárga és ezt is összedolgoztam a vajas-cukros masszával. Majd apránként elkezdtem a lisztet is a széléről belegyúrni úgy, hogy a végén egy sima, puha masszát kaptam.
A mester javaslata szerint a tenyeremmel 3-4szer elnyújtottam magamtóla  tésztát, majd cipóformát kialakítva, folpackba csomagolva a hűtőbe tettem kicsit pihenni és összeállni.
Kb fél óra múlva elővettem a tésztát és apró golyókat formáztam belőle a tenyeremben, majd szétnyomkodtam őket úgy, hogy kb 5-6 centis körök legyenek, közepükön mélyedéssel. Sütőpapírral leterített tálcára tettem őket, vigyázva, hogy azért maradjon hely köztük, sütés közben ne folyjanak össze. Majd mindegyik tésztakorong közepére kávéskanálnyi narancslekvárt és pár szeletelt mandulát tettem.
170 fokra előmelegített sütőben kb 8-10 percig sütöttem őket, az utolsó 1 percben kicsit magasabbra vettem a hőfokot, hogy szép aranybarna színt kapjanak.
A sütőből kivéve rácson hagytam kihűlni, majd tálcára tettem.

Nutellás bonbon

Annyira, de annyira egyszerű bonbont készítettem. Igaz, nem házi a belevaló, de gyorsan megvan és imádom. Egészen kicsi korom óta. Akkoriban még az itthon kapható, növényi zsírokkal teli mogyorós bonbonért rajongtam, aztán külföldről beesett hozzánk a Nutella, majd a Ferrero Rocher. Na, onnantól megvolt a szerelem, és a mai napig el sem múlt. Igaz, ferrero rochert nem nagyon fogok tudni készíteni (a belső, roppanós ostyaréteget imádom, de halvány lila gőzöm nincsen, hogyan tudnám házilag is olyanra készíteni), de ez a mogyorós-nutellás bonbon legalább egy icipicit kielégíti és csitítja a bennem tomboló rajongást a nutella iránt.

Hozzávalók 30 db bonbonhoz:
200 gramm jó minőségű tejcsokoládé

a töltelékhez:
nutella
30 db mogyoró

A csokihüvelyek elkészítése ugyanúgy történt, mint az előző bonbonoknál, azaz fogtam 200 gramm tejcsokoládét és a háromnegyedét vízgőz felett egy tálban megolvasztottam. A maradék egynegyed részt nagyon apróra vágtam és apránként az olvadt csokihoz adtam, kevergettem, amíg el nem olvadt. Mire az összes aprított csoki elolvadt, a csokoládém 30 fokos lett, ami tökéletes hőmérséklet a bonbonkészítéshez. A kevergetés pedig elengedhetetlenül szükséges a temperáláshoz, azaz a csoki kristályszerkezetének megváltoztatásához, különben a dermedt csoki nem lesz roppanós és fényes, ráadásul pár nap múlva kifehéredik. Ezután a szilikon bonbonformákat egy tiszta ecsettel kikentem az olvadt csokival és a hűtőbe tettem dermedni. Kb 10 perc után megnéztem, a csokihüvely tökéletesen megdermedt, és újra átkentem csokival, nehogy valahol túl vékony legyen és a formából kinyomva összetörjön.

Újabb pár perc dermedés, majd először a mogyorószemeket rakosgattam a hüvelyekbe, majd egy kiskanál segítségével a tölteléket is rászedtem.
Figyeljünk, hogy a töltelék semmiképpen ne érjen a hüvely fölé, legyen hely a talpnak is!

Ismét hűtőben pihentetés, majd 10 perc múlva (amikor a töltelék kicsit megdermedt), a maradék tejcsokit mikróban felmelegítettem, majd jól összekevertem és kiskanállal óvatosan a töltelékekre csorgattam, az ecsettel a tetejét elegyengettem - azaz talpakat készítettem. Ismét hűtő, fél óra múlva pedig szépen kifordítottam a bonbonokat a szilikonformákból.

Mézeskalács

Hosszú évek óta egy bevált receptet használok, amit még kb 8 éve kaptam drága barátnőmtől. Nekem nagyon bejött, mert jól záródó dobozban tárolva a sütemény puha marad és akár heteken át is eláll - már ha a család meg nem eszi az összeset 2-3 nap alatt.-) Ajándéknak is kiváló, ráadásul a gyerekeket is klasszul be lehet vonni a készítésébe. Nálunk imádják kiszúrni a formákat, a díszítés pedig a legviccesebb - és persze legkoszosabb - része, de megéri, mert csodás alkotások születnek. És a nagyszülőknek már nem is kell annál  nagyobb ajándék, mint az unokák által készített mézeskalács-figurák!

Hozzávalók (kb 100 figurához):
500 gramm finomliszt
250 gramm méz (napraforgóméz a legjobb, de bármilyen semleges ízű jó lesz)
100 gramm porcukor
50 gramm margarin vagy vaj
2 tojás sárgája
1 teáskanál szódabikarbóna
0,25 dl tej
fél citrom reszelt héja
1 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék

A hozzávalókat összekeverjük és alaposan összegyúrjuk, majd egy tálba téve 1 éjszakán át pihentetjük a hűtőben. Másnap 3-4 mm vékonyra nyújtjuk és csinos karácsonyi formákkal kiszúrjuk.
180 fokra előmelegített sütőben kb 10-15 perc alatt aranybarnára sütjük. Vigyázzunk, mert nagyon könnyen megég.
Ha kész megvárjuk, amíg kihűl, majd a megmaradt 2 tojásfehérjét elkezdjük habbá verni, 20-25 dkg porcukrot szitálunk hozzá és sűrű masszává verjük.

Mézes-mustáros kolbász paradicsommal és tojással

Hétvégén a városba voltam hivatalos, karácsonyi vacsorára. (amiről inkább nem is írok, olyan szörnyű "ételeket" toltak elénk...)
A lényeg, hogy útközben szeretek olvasgatni, így megvettem gyorsan a GoodFood Magazin decemberi számát, amiben rögtön az első recept egy istenien kinéző mézes-mustáros kolbászos egytál-reggeli volt!
Gondoltam is magamban, vasárnap reggel még jól is fog esni ebben a hidegben, hiszen kell az energia, hogy mindent alaposan megszemléljünk majd a Rosinante Szálloda Karácsonyi Vásárán.
Másnap be is szereztem az Aldiban a hozzávalókat (szinte szembe jöttek velem a nürnbergi apró grillkolbászkák), úgyhogy nem volt mese, ezt az ételt a Jóisten (és a magazin szerkesztője) azért tette az orrom elé, hogy ne várjak, csak süssek! És milyen jól tettem, hmmmm....Még most is érzem a számban a kolbászkák ízét!

Hozzávalók:
14 db apró grillkolbász (nekem pont ennyi volt a csomagolásban, de lehet több is, kevesebb is, ízlés szerint)
8 db koktélparadicsom
1 ek mustár
1 ek méz
8 tojás
1 ek olaj
4 gerezd fokhagyma
fél szál próéhagyma
8-10 friss bazsalikomlevél
1nagy marék reszelt sajt

Elővettem egy tepsit, kevés olajjal kikentem, majd véletlenszerűen elrendeztem benne a kolbászkákat. Közéjük rakosgattam a félbevágott paradicsomokat és már toltam is be a 200 fokra előmelegített sütőbe. Kb 15 percig sütöttem, majd  kivettem a tepsit és folytatódott az alkotás: a mézet és a mustárt egy tálkában összekevertem és most egy ecset segítségével rákentem a kolbászkákra (ne spóroljunk vele, nem lesz édes tőle a kolbász, viszont őrületesen izgalmas ízt ad neki!)
Majd a kolbászkák közti lukakba törtem a 8 tojást,  megszórtam az apróra vágott fokhagymával, a karikára vágott póréhagymával és a kézzel összetépkedett bazsalikomlevéllel. Visszatoltam a sütőbe további 10 percre, amíg a tojások tükörtojássá nem változtak. A tepsit kivéve a sütőből, megszórtam az egész csodát 1 marék reszelt trappistával és már ehettük is!

A magazinban még bagett-szeleteket is a kolbászkák közé tesznek a sütőben, nálunk ez kimaradt, de így is érdemes lesz egyszer kipróbálni.

Jó étvágyat hozzá!

Pirított harcsamáj karamellizált mandarinnal

Nem győzöm dicsérni a halasomat, mindig félreteszi a különlegességeket, jelen esetben a harcsamájat. Őszintén szólva fogalmam sem volt mit kezdjek vele. Fogtunk már harcsát, de mivel kisebb példány volt, így a mája is elenyésző és a végén halászlében végezte. Ráadásul a többi hal mája tényleg csak halászlébe való, ott is inkább a sűrítmény részébe kaparja el az ember. De most az én drága halasom elkezdte az ömlengést: ha én már ettem libamájat, akkor ebbe is bele fogok szeretni, mert szinte ugyanolyan. És karácsonykor ő nem is eszik mást, mint rántott harcsamájat.
Na, több sem kellett nekem, akkor én bizony megpirítom, mint a libamájat és valami finom gyümölccsel tálalom. És már kezdtem is összeszedni a hozzávalókat!

TIPP: érdemes olyan halast keresni, aki friss magyar szürkeharcsát árul és rákérdezni a májra, mert biztosan van egy dugiadag.-)))

Hozzávalók 2 személyre, előételként:
kb 30 dkg harcsamáj
olaj
só
bors
3 gerezd fokhagyma
2 megpucolt, gerezdekre szedett mandarin
2 csipet cukor
1 teáskanál balzsamecet
1 teáskanál vaj

A harcsamájat megtisztítottam a hájas részétől, de nem dobtam ki a hájat, hanem serpenyőben, kevés olajon kisütöttem, így magát a májat is ebbe a halzsírba forgatom.
Majd megpucoltam, gerezdekre vágtam a mandarint és a gerezdeket is félbe vágtam.

Majd a már fent említett halzsíron megpirítottam a harcsamáj mindkét oldalát, sütés közben sóztam, borsoztam és mellé szórtam a vékony karikákra vágott fokhagymákat is. Kb 3-4 percig sütöttem mindkét oldalát, mert azért a harcsamáj nem olyan krémes és puha, mint a liba- vagy kacsamáj, kicsit több sütés kell neki.
Amikor kész lett (én úgy szoktam ellenőrizni, hogy egy kanál domború végével nyomkodom felül és ha még nagyon ruganyos, akkor sütöm picit, de ha már puha, akkor tökéletes belül is), kiszedtem egy tányérra és hagytam "pihenni". Közben elkészítettem a mandarint: a félbevágott gerezdeket bedobtam a serpenyőbe, megszórtam 2 csipet cukorral és hagytam karamellizálódni. 1 teáskanál balzsamecettel megbolondítottam, majd tálaláskor a harcsamáj mellé szedtem. Az összegyűlt mandarinos szaftot kevés vajjal (1 teáskanálnyi) besűrítettem és meglocsoltam vele a májakat!

Igazi ünnepi előétel!

Lazac Wellington módra

Kedvenc halasomnál csodaszép lazacfilét lehetett kapni a minap. Nem fagyasztott és nem szétszeletelt, hanem egészben egy csodaszép 1 kilós darab, természetesen kifilézve. Nem is gondolkodtam sokat, megvettem és itthon elkezdtem agyalni, mit is kéne készíteni belőle.
Egyszer, még horvát nyaralásunk alatt ettem egy spenótos-lazacos tésztacsodát, ami annyira élénken él még mindig az emlékezetemben, hogy gondoltam, spenóttal készítem el. Na, de mégis hogyan? Tegyem alufóliába és köré a spenótot? Akkor már inkább legyen leveles tészta. És akkor már hívjuk a lazacot wellingtonnak. Hiszen igen híres társa, a bélszín is ezzel az elnevezéssel bír, de amíg a bélszínt gombapéppel és leveles tésztával sütik meg, én a lazacnak a spenótot szavaztam meg. És nem bántam meg egy csöppet sem, mennyei házasságnak bizonyult az én kis találmányom:-))) (nos, nyilván nem az enyém, hiszen a neten jó sok lazacos-spenótos recept található, de kicsit "markásítva" már igazán az enyémnek vallhatom:-)

Hozzávalók 4 személyre:
2 darab kb 25 dekás lazacfilé-szelet
200 gramm mélyhűtött spenót (én darabosat szoktam venni, ami még nincs összefőzve semmivel, így én ízesítem)
1 dl tejszín
só
bors
szerecsendió
olaj
citromlé
2 csomag kinyújtott leveles tészta

Az 1 kilós lazacfilét 4 szép darab lazacszeletre osztottam (kettőt a fagyasztóba csuktam) kettőt belőle meglocsoltam citromlével, sóztam, borsoztam, kevés olajat is rákentem, hogy ne száradjon ki a hal.
Majd a hűtőbe tettem pihenni kb 2 órára.
Ezután elkészítettem a spenótot, hiszen ki kell hűlnie, mielőtt a leveles tésztára teszem.
A fagyasztott spenótot már előző este kiengedtem, most leöntöttem róla a rengeteg felesleges levet, majd serpenyőbe tettem, sóztam, borsoztam és alaposan átpirítgattam. Reszeltem hozzá szerecsendiót is, végül felöntöttem 1 dl tejszínnel és addig főztem, amíg a tejszín be nem sűrűsödött (ez nekem pár perc volt). Majd lezártam a gázt és hagytam a spenótot teljesen kihűlni.
Kb másfél óra múlva (de persze lehet hamarabb is, lényeg, hogy a spenót kihűljön) elővettem egy fémtálcát, amit letakartam sütőpapírral: erre jönnek majd a leveles tésztába rejtett lazacok.
A leveles tésztákat elővettem, kicsit még nyújtottam rajtuk, majd gondolatban elfeleztem mindkét tésztát és a gondolatbeli fél oldalak közepére kentem egy akkora téglalapnyi spenótot, amire a lazacszelet pontosan illeszkedik. Majd erre fektettem a lazacokat és a halak tetejét is bevontam a maradék spenóttal. Majd rájuk hajtottam a tészta másik felét, amit előtte a széleinél bekenegettem tojással, hogy sütés közben jól összeragadjanak. Egyszóval csinos kis batyukat készítettem.


Mindkét batyut a sütőpapírral borított tálcára tettem, óvatosan rombusz alakú bevágásokat ejtettem rajtuk (de a tésztát nem szabad átvágni, úgyhogy nagyon óvatosan azzal a díszítéssel!), majd mindkét batyu tetejét megkentem tojással és már ment is a sütőbe. 200 fokon kb 20 perc alatt kész lett, de folyamatosan figyeltem, a tészta nehogy megégjen.

Szerintem igazán különleges halétel lehet az ünnepi asztalon akár szenteste, akár karácsony első napján is!