Tejfölös zöldbab leves

Anyósoméknál csodás méteres bab nőtt a kertben, amiből jutott nekem is egy adaggal. Könnyű dolgom volt, csak le kellett törni a végeit, aztán elvágtam 2-3 centis darabokra és már kész is. Nem volt főzeléknyi adag, így gondoltam, legjobb, ha levest készítek belőle. Finom, savanykás zöldbablevest.
Ezt a levest akár melegen, akár hidegen is fogyaszthatjuk. Mi most a nagy melegben hagytuk kihűlni és úgy ettük.

Hozzávalók:
30 dkg zöldbab 2-3 centis darabokra vágva
1 kis fej vöröshagyma
2 sárgarépa
1 fehérrépa
1 csokor petrezselyem
2 dl tejföl
1 liter zöldség alaplé

A zöldbabot kb 3 centis darabokra vágtam. A répákat először hosszában négybe vágtam, majd felszeleteltem, így igen apró darabkákat kaptam.
Kevés olajon (kb 1 evőkanál) megfuttattam a kockára vágott hagymát, majd rádobtam a babot és a répákat, kicsit átpirítottam, majd felöntöttem az alaplével, hozzáadtam a petrezselymet és puhulásig főztem. (ez nekem kb 30 perc volt).
A tejfölt 1 merőkanál forró levessel kikevertem, majd a leveshez adtam. Alaposan elkevertem és hagytam kihűlni.
Tálaláskor még meg lehet szórni petrezselyemmel, valamint ízlés szerint még tejföl is adható hozzá.

Csokoládés-vörösboros szilvás lepény

Ismét egy kiváló bloggerina adott ihletet, méghozzá Gabi, akinek csodás süteményeit mindig megcsodálom. Most pedig el is készítettem az egyiket.
Kaptam szilvát barátnőmtől és amit a gyerekek nem ettek meg, azt sütinek szántam. Keresgéltem a neten, de amikor Gabriella konyhájában ráleltem erre a pikáns sütire, tudtam: ez lesz az igazi!
Gabi figyelmeztetett, hogy érdemes egyből dupla adagot csinálni és bizony igaza lett. Amikor elékészültem vele, nagyobbik fiam még nem aludt, ezért kiosont hozzám a konyhába és megkóstolta. Na, azt a könyörgést, hogy "kérek még Anya, Te vagy a legjobb Anya, csak adj még!" Én meg csak olvadoztam. A dicsérettől és a kóstolástól egyaránt!
Nem kell megijedni, az alkohol sütés közben elpárolog és csak a pikáns, finom íz marad. A csokoládés ízt csodásan kiegészíti a szilva savanyúsága és a rákaramellizálódott fahéjas cukor. Egyszóval ismét mennyei süteményt tettem a család elé a hétvégén.

Hozzávalók25*35 tepsihez:
500 gramm szilva
225 gramm vaj
150 gramm barna cukor (de lehet sima cukor is)
1 vaníliás cukor
csipet só
3 egész tojás
2 tojás sárgája
250 gramm liszt
50 gramm darált dió
2 evőkanál kakaópor
1 zacskó sütőpor
1,5 dl vörösbor (én édeset tettem bele)
1 ek rum (vagy 1 teáskanál rumaroma)
100 gramm étcsokoládé, apró kockákra vágva
2-3 evőkanál fahéjas cukor (kristálycukrot kevertem össze őrölt fahéjjal)

A szobahőmérsékletű vajat a cukorral, a vaníliás cukorral és a sóval habosra kevertem a robotgépben. Majd egyenként hozzáadtam a tojásokat, valamint a bort és a rumaromát.
Egy tálba kimértem a lisztet, a darált diót, a kakaóport és a sütőport és kanállal elkevertem, majd a robotgépben lévő masszához adtam.
Végül hozzáöntöttem az apró darabokra vágott étcsokoládét és ezt már kanállal kevertem át lazán.
Majd egy 25*35 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral és a tésztát egyenletesen belesimítottam.
A kimagozott és félbevágott szilvákat szorosan egymás mellé, a tésztára raktam, majd a szilvákat megszórtam a fahéjas kristálycukorral és már ment is a 180 fokos sütőbe. Kb 25 perc alatt kész lett, tűpróbával ellenőriztem.
Miután kihűlt, felszeleteltem, a család pedig nagy kedvvel eltüntette az egészet...kb 5 perc alatt :-)
Gabi, nagyon köszönöm az ötletet, mennyei süteményt kaptunk Tőled!

Kávé granita

Ennek a hűsítő finomságnak a hazája Olaszország, egészen pontosan Szicília. Itt akár már reggelire is előszeretettel fogyasztják, egészen pontosan a reggeli forró kávé helyett eszegetik, szopogatják nagy élvezettel az olaszok. Hiszen ott lenn délen már a reggelek is forró hangulatban telnek, jól jön egy kis hűsítés.
Érdemes kipróbálni, a jeges kávé helyett ezt a hűsítő jégkását is kínálhatjuk vendégeinknek, ha újra beköszönt a kánikula. Sok dolog nincs vele, néha át kell keverni és másfél - 2 óra múlva már kanalazhatjuk is a granitánkat.
Természetesen elkészíthetjük frissen facsart citromléből (amolyan limonádé-jégkását), vagy dinnyéből (alaposan összetörve és lefagyasztva), vagy bármi másból, amihez csak kedvünk szottyan.
Én például biztosan ki fogom próbálni amaréna szirupból, az eredményről természetesen be fogok számolni.

Hozzávalók 4 személyre:
4 adag lefőzött  hosszú kávé
1 teáskanál barna cukor (de lehet használni cukorszirupot is)
tálaláshoz tejszínhab és reszelt étcsokoládé

A 4 adag kávét lefőztem, belekevertem a cukrot (ezt mindenki a saját ízlése szerint keverje bele, de egy keveset mindenképpen tegyünk bele, mert a kávés jégkásának intenzívebb kávés íze van, amihez jól fog esni egy kevés édeskés íz) és egy műanyag tálba öntöttem, majd, miután kihűlt, betettem a mélyhűtőbe. Kb 30 percenként egy villával átkevertem, hogy minél kásásabb legyen az állaga, majd 2 óra múlva már a teljesen kásásra dermedt finomságot vehettem elő. Még egyszer alaposan átkevertem, majd tálakba szedtem és tejszínhabbal, reszelt étcsokoládéval díszítve kínáltam. Ha nem kerül azonnal tálalásra, akkor sincsen gond, alaposan zúzzuk össze jégkása állagúvá és így lehet tárolni a mélyhűtőben, egészen fogyasztásig.

Rántott csirkeszárny

Igen, jól látjátok, egy hihetetlenül egyszerű étel receptjét teszem közzé. Mielőtt újra megkapnám, hogy ez vajon mitől különb, mint más háziasszony rántott húsa, gyorsan hozzá is teszem, hogy a panír eszméletlenül ropogós és még kihűlve is az marad, nem szottyosodik, mint hagyományos társa.
És hogy mi a titok? Nos, máris megosztom veletek.

A receptet édesanyámnak köszönhetem, gyerekkoromban vasárnaponként ő készítette így a rántott húst. Aztán valahogy feledésbe merült a praktika, én nagyjából mindig a hagyományos módon (liszt, tojás, morzsa) paníroztam. Aztán nemrég beugrott, hogy ettem én már igazán ropogósat (és nem a Mekiben vagy a KFC-ben, de nem ám) , úgyhogy elővettem a trükköt és bizony működik. Férjuram legnagyobb örömére, aki mindig hiányolta az igazán ropogós bundát.

Hozzávalók:
12 csirkeszárny
liszt
2 tojás
1 dl tej
zsemlemorzsa

A csirkeszárnyakat alaposan megmostam, majd szétvágtam a hajlatoknál 3 részre. A szárnyvégeket lefagyasztottam (jó lesz majd levesbe), a második (duplacsontos) és a szárnytő részeket pedig sóztam, borsoztam, majd 2 órára a hűtőbe tettem, hogy jól magába szívja a sót.
Aztán előkészítettem a panírozást: 3 mély tálba tettem a kellékeket. Az egyikbe lisztet szórtam, másikba zsemlemorzsát. A harmadikba pedig 2 tojást ütöttem, amire 1 dl tejet öntöttem és villával jó habosra felvertem. (nem szoktam sózni, a hús éppen elég sós)

A hűtőből kivéve a csirkeszárnyakat, először a lisztbe forgattam őket (nekem olyan mély tálam van, hogy az összes szárny egyszerre belefért és jól át is tudtam őket forgatni, hogy mindenhol lisztesek legyenek. Nekem ez egyszerűbb, mint egyenként forgatni)
Majd következett a tojásos massza, átpakoltam a szárnyakat és jó alaposan megforgattam őket (szintén hatalmas és mély tálam van erre a célra).
Aztán a zsemlemorzsás tálba már egyenként tettem át és forgattam meg a husikat, végül a már bepanírozott szárnyakat egy tálcára szedtem. A zsemlemorzsában éppen csak megforgattam őket, csak annyi morzsa került rájuk, amit a forgatáskor magukra vettek (nem lapogattam, nem ütögettem bele a morzsát a tojásos szárnyba)

Olajat forrósítottam egy mély wokedényben (én ezt az edényt kifejezetten sütésre használom), és amikor tűzforró lett - ezt úgy próbálom ki, hogy kevés zsemlemorzsát morzsolok az olajba és ha elkezd pezsegni, akkor az olaj már biztosan forró. De ha még lesüllyed, akkor bizony várni kell - szépen beletettem annyi szárnyat, ami kényelmesen elfér benne. Nagyon fontos, hogy annyi olajat használjunk, ami sütés közben ellepi a húsokat, valamint csak annyi húst tegyünk bele, amennyit kényelmesen fogunk tudni forgatni. 5 percen át sütöttem az egyik oldalt, majd óvatosan megfordítottam a szárnyakat és újabb 5 percig sütöttem a másik oldalt. Aztán ismét megfordítottam és addig sütöttem-forgattam, amíg csodásan aranybarna színt kapott a panír.
TIPP: Érdemes nem teljesen max lángon sütni, inkább süljön tovább közepes hőfokon, mint hamar megégjen a külseje, a belseje pedig rágós marad.

Ezután egy konyhai papírtörlővel bélelt tálcára szedtem a husikat, vigyázva, hogy egymás mellé kerüljenek. Ha ugyanis egymásra pakoljuk, vagy zárt, mély edénybe tesszük (pláne letakarjuk a melegen tartás végett), akkor szinte biztos a panír puhulása. Higgyétek el, nem fog annyira kihűlni, hogy ehetetlen legyen, viszont a
panírja hihetetlenül ropogós marad.
A papírtörlőn sem tartottam sokáig, mindössze 1-2 percet vártam, hogy beigya a felesleges olajat, majd átszedtem egy tálalótálcára a szárnyakat, továbbra is vigyázva, hogy ne legyenek összezsúfolva, vagy egymásra pakolva. Inkább legyen egyszerre több tányéron/tálcán tálalva, mintsem egymás hegyén-hátán, megpuhult panírral.

Kisütöttem a maradék szárnyakat is a fenti módon, majd tálaltam.
Az eredményt már fent leírtam, mindhárom fiú elégedetten ropogtatta-rágcsálta a ropogós csirkeszárnyakat!

Sült paprika krémleves

Mostanában bloggertársaim a fő ihletet adók, valahogy ebben a nagy nyári melegben nem pörög úgy az agyam (és őszintén szólva most inkább a gyerekekkel vagyok, amíg tart a nyári szünet, mint a konyhában alkossak naphosszat :-)
Ezt a kémlevest egy nagyon kedves bloggertársam, Lilian blogjáról, a Zamat és illatról hoztam. Régóta nézegetem a receptjeit, nagyon kifinomult, ízletes ételeket készít, sok-sok receptje sorakozik az elkészítésre váró ételek listáján.
A nyáron elkapott a levesmánia, szinte nincs olyan nap, hogy ne készítenék valami folyékony első fogást. Amikor megláttam Lilian  sült paprika krémlevesét, azonnal éreztem a számban az ízét. A sült paprika amúgy is nagy kedvenc, mióta törökországi nyaralásom során minden nap sikerült ennem párat a svédasztalról, gondoltam, a belőle készült leves sem okozhat csalódást.
Meg kell mondjam, eddigi leveseim legfinomabbika lett, dupla mennyiséget készítettem, mégis pillanatok alatt elfogyott.
És akármennyire is ciki, el kell mesélnem: mindhárom fiú (bizony, még férjuram is) kinyalta a tányért! Persze én sem maradtam el a csínytevésben! És legközelebb már tripla adagot kell készítenem. És hogy mikor is lesz legközelebb? Hát már holnap!

Hozzávalók 4 személyre:
10 kápia vagy kaliforniai paprika
50 gramm vaj
4 gerezd fokhagyma
1,2 l zöldség alaplé
bors
1 kávéskanál kakukkfű
csilipaprika (elhagyható)
5 evőkanál tejszín

Először is megsütöttem a paprikákat. A legjobb persze grillen lenne, de ennek híján egy alufóliával letakart fém tálcára tettem a paprikákat szépen egymás mellé, és forró sütőben, két-háromszor megfordítva sütés közben a paprikákat, kb 40 perc alatt megsütöttem őket. (Nem kell megijedni, ha a paprika kívülről kicsit megfeketedett, a héjától úgyis megszabadítjuk. )
És most következett a trükk: a paprikákat egy zacskóba dobáltam azon forrón, ahogy kikapkodtam a sütőből és a zacskót lezártam, majd hagytam, hogy a paprikák a saját gőzükben hűljenek ki. Ettől a héjuk nagyon könnyen lejött. Amikor már csak langyos volt, kinyitottam a zacskót és elkezdtem megpucolni a paprikákat. Még mielőtt a héjukat lehúztam volna, mindegyiket szétnyitottam és a kés életlen felével óvatosan kitoltam a húsról a magokat. Majd lehúztam a paprikahúst a héjról és már kész is volt. Az elsőnél még bénáztam, a második már egész jól ment, a harmadik paprikától már baromi gyorsan ment a magletolás-héjtalanítás.

Ezután a vajat megolvasztottam és az apróra vágott fokhagymát megfuttattam rajta, de vigyáztam, nehogy elkezdjen megpirulni, mert akkor bizony keserű lesz.
Erre dobtam a paprikahúst és kicsit átforgattam a fokhagymás olajban, majd felöntöttem a zöldség alaplével. Borsoztam, kakukkfűvel fűszereztem (és itt kerülhet bele a csili is, de én a gyerekek miatt kihagytam). Negyed órán át h

agytam forrni, aztán elővettem a botmixert és az egészet leturmixoltam. A forró levesből pár kanállal kiszedtem egy tálkába, hozzászedtem a 6 evőkanál tejszínt és összekavartam, majd ezt a langyos krémes mixet hozzáöntöttem a leveshez és botmixerrel habosra turmixoltam.
Tálaláskor mozzarella sajtot tettem a tálak aljára, erre szedtem a forró levest, amitől a sajt finoman nyúlós lett (ami nálunk hatalmas kedvenc)

A levest hidegen is lehet fogyasztani, ha visszajön a kánikula, azt a változatot is kipróbáljuk!
Lilian, nagyon köszönöm ezt a finomságot, még jópárszor el fogom készíteni!

Risotto alle vongole

A rizottó mániámról már nem is írok, aki rendszeres olvasóm, az úgyis tudja. Aki nem, az meg előbb-utóbb úgyis rátalál egy rizottó receptemre, hiszen nagyon gyakran készítek.
A vongole kagylóval már régóta szemezek, egészen pontosan azóta, mióta először láttam egy halpiacon, talán Horvátországban. Aztán később, Velence híres halpiacán, a Rialton zsákszámra árulták és elhatároztam, egyszer készítek egy vongolés ételt. Ráadásul Jamie Oliver velencei kirándulása alkalmával egy csodás, paradicsomos-vongolés spagettit készített.
Aztán idén tavasszal, Velencében vásároltam egy kis üveg vongole kagylóbelet, páclében eltéve. Tartogattam, tartogattam, vártam a különleges alkalomra, majd végre hozzájutottam egy adag héjjas vongole kagylóhoz is.
Így már nem volt kérdés: meg kell csinálnom a különlegességet és már azt is tudtam, hogy rizottóval tisztelem meg az én kis kagylóimat!

Íme a recept  4 személyre:
300 gramm Arborio (vagy bármilyen más rizotto) rizs
1 liter húsleves alaplé (kockából is lehet csinálni, ha sietünk)
2 evőkanál olívaolaj
30 gramm vaj
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 kis üveg vongole kagylóbél (elhagyható, ha van friss vongole kagyló)
3 marék friss vongole kagyló
1,5 dl száraz fehérbor
70 gramm vaj a pihentetéshez
2 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágom  és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon, lassú tűzön kb negyed óra alatt puhára párolom (de semmiképpen nem pirítom).
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adom a pácolt vongole kagylóbelet, majd várok, hogy elfője az összes levét és csak ezután adom hozzá a rizst,  amit nagy lángon szépen megkapatok, amíg a rizsszemek elkezdenek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre veszem a lángot, hozzáöntöm a fehérbort és hagyom, hogy a rizs magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott alaplevet merőkanalanként adagolom a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergetem, masszírozom a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó. Kb 15 perc után (azaz a főzés háromnegyedénél) hozzáteszem a még zárt, friss kagylókat is, hogy azok kicsit megfőjenek a rizottó krémes levében és szépen kinyíljanak. (amelyik nem nyílt ki, ne feszegessük, dobjuk ki nyugodtan, mert romlott lehet!)
Kb 20-25 perc alatt "al dente" lesz a rizottó, ekkor elzárom alatta a gázt és hozzáadom a hideg(!!!) 70 gramm vajat és a nagyon kevés parmezánt. (a halhoz, tengeri herkentyűhöz nem igazán passzol, de a vongolét érdekes módon tökéletesítette a csipetnyi sajt)
Fedővel lefedve 3-4 percig hagyom olvadni, majd alaposan összekeverem és frissen tálalom.

Feketeszeder leves

Ebben a melegben nagyon kapósak a hideg levesek. Főleg, ha savanyúak is. A gyerekek ezévi legnagyobb slágere a feketeszeder, így már többször is készítettem belőle gyümölcslevest. Most végre meg is osztom veletek. Mi jó krémesen szeretjük, de ha hígabban szeretnétek, kevesebb pudingport tegyetek bele. Remélem még hozzájuttok a szederhez és elkészítitek ezt a finomságot!

Hozzávalók:
fél kiló feketeszeder
1 liter víz
1 csapott kávéskanál citromsav
2 púpos evőkanál pudingpor
5 dl tejszín
cukor (ízlés szerint
1 kávéskanál vaníliakivonat

A feketeszedret hideg vízzel alaposan leöblítettem, meghintettem 2-3 evőkanál cukorral, majd hagytam 1 órát állni, hogy levet eresszen. Felöntöttem a vízzel, hozzáadtam a citromsavat és feltettem főni. Nem hagytam sokáig, forrás után kb 5 percig főtt. Közben a tejszínt összekevertem egy kézi habverővel csomómentesre a pudingporral, majd a szedres leveshez adtam a vaníliakivonattal együtt és addig kevertem, amíg be nem sűrűsödött amolyan krémes állagúra. Megkóstoltam és még kicsit megcukroztam, majd hagytam kihűlni és a végén hűtőszekrényben hűtöttem le teljesen hideggé.

Aki nem szereti a magos gyümölcsöt, passzírozza át, de a rövid főzési időtől a gyümölcsök nagy része egészben marad, így isteni friss gyümölcslevest tehetünk az asztalra.

Török pide

Amikor megláttam ezt a finomságot Barbi konyháján, azonnal tudtam, hogy el kell készíteni. De múlt héten akkora volt a hőség, hogy egyszerűen képtelen voltam rávenni magam a tészta készítésére, majd sütésére.
Nem, nem tévedés és nem is elírás: nem pitéről van szó kérem szépen, hanem pidéről. Maga az alaptészta olyan, akár a pizza, feltétnek is bármit rá lehet pakolni. A fő különbség az alakjában van, csónakká kell formázni, ráadásul, hogy ne érezzük a tésztát olyan száraznak, érdemes víz helyett fele víz-fele tej kombinációt használni. A felcsavart szélekbe pedig kötelező sajtot tölteni, egyszerűen ellenállhatatlan lesz tőle!
És, hogy sütés után csodásan aranyló színe legyen, a kiálló tésztákat kenjük le tojással.
Az eredmény pedig magáért fog beszélni. Az én pasijaim legalább tízszer elmondták, hogy ez mennyire finom és készítsek holnap is ilyet! Rég kaptam már ennyi bókot :-)

Hozzávalók 8 pidéhez:
60 dkg liszt (lehet fele-fele tönköly-sima)
2 dl tej
1 dl víz
1 kávéskanál cukor
1/2 kocka friss élesztő
1 teáskanál só
1 dl olaj

húsos töltelékhez (4 pide):
500 gramm darált hús
1 üveg Dolmio szósz
1 nagy mozzarella golyó

csirkemájas töltelékhez (4 pide):
1 nagy fej vöröshagyma apróra vágva
1 gerezd fokhagyma
500 gramm csirkemáj
kakukkfű
só
bors
1 paradicsom apró kockára vágva
fél csokor petrezselyem

20 dkg reszelt trappista sajt

A lisztet keverőtálba tettem, közepére mélyedést nyomtam az öklömmel. Ebbe öntöttem a langyosra melegített tej és víz keverékét, amibe beleszórtam a cukrot, majd belemorzsoltam az élesztőt. 10 percig hagytam kelni, majd hozzáadtam a sót és az olajat is és tésztakeverővel 8 percen át dagasztottam. Ezután letakartam és meleg helyen hagytam 1 órán át a duplájára kelni. (nekem triplája lett, így a végeredmény egy hihetetlenül könnyű sült tészta lett!)

Amíg a tészta kelt, elkészítettem a kétféle tölteléket. Először a darált húst megpirítottam kevés olajon, hozzáadtam a Dolmio szószt és hagytam kb 10 percig összeforni. Lezártam alatta a gázt és hagytam kihűlni.
Következett a máj. A hagymákat megpucoltam, apróra kockáztam és kevés olajon megfuttattam. Majd hozzáadtam a vékony (ujjnyi) csíkokra összevágott (előzőleg alaposan megmosott) csirkemájat és 5 percen át nagy lángon pirítottam. Végül kakukkfűvel és borssal fűszereztem, majd hagytam kihűlni és hidegen sóztam (nehogy megkeményedjen)

Amikor a tészta megkelt, 8 egyenlő részre vágtam és mindegyik kis bucit ovális alakúra nyújtottam. Mindegyik hajócska oldalára vékony csíkban reszelt sajtot szórtam és óvatos mozdulatokkal feltekertem, de csak annyira, hogy középen maradjon egy "kényelmes fedélzet" a tésztahajón.

Nekem egyszerre 3 hajócska fért rá a sütőlapomra, így a tálcát befedtem sütőpapírral, és egymás mellé helyeztem a három tésztahajót. Első körben a májasat sütöttem: a csirkemájat beletöltöttem a pide közepébe, majd megszórtam az apró kockára vágott paradicsommal és az apróra vágott petrezselyemmel, végül meghintettem reszelt trappistával. Végül a szabadon maradt tésztaszéleket megkentem tojással.
Kb 30 percig sütöttem, amíg a szélek szépen meg nem pirultak.

A húsos pidéket is hasonlóan készítettem: középre jött a darált húsos töltelék, majd a tetejére tépkedtem a mozzarellából, megkentem a tésztaszéleket tojással és már ment is a sütőbe.

Bonyolultabb ám leírni (és végigolvasni), mint elkészíteni, ezért bátran ajánlom mindenkinek. És persze töltelékek terén itt is csak a fantázia szab határt!
Barbi drága, örök hálám ezért a finom receptért!

Töltött cukkinivirág

Anyósoméknál töltött 1 hét nyaralás alatt ismét sok finomság készült (akárcsak tavaly). Azért imádok náluk főzni, mert csak ki kell menni reggel a kertbe és kiválasztani az aznapi alapanyagokat. Amikor megláttam a cukkinivirágot, teljesen le voltam nyűgözve, hiszen már régóta vadászom rá, de rövid élettartama miatt nehéz a piacon hozzájutni (leszedés után kb még 6 órát bírja, aztán már annyira elhervad, hogy nem lehet tölteni)

Ez az étel az olaszoknál rendkívül népszerű. Általában mozzarellával töltik és sörtésztába mártva ropogós aranybarnára sütik. Rengeteg receptet olvastam, mert szerettem volna valami ütős tölteléket csinálni, végül egy egyszerű, mégis nagyszerű finomságot alkottam.

Hozzávalók:
12 cukkinivirág

a töltelékhez:
100 gramm krémsajt
2 evőkanál apró kockákra vágott nyers cukkini
kakukkfű
só
bors

a sörtésztához:
1 tojás
3 púpos evőkanál liszt
1 dl sör

A cukkinivirágokat óvatosan megmostam (volt rajtuk pár bogárka), majd szintén nagyon óvatosan próbáltam kiszedni középről a bibéjüket, porzójukat (mivel ez keserű) - több-kevesebb sikerrel. Mármint kiszedni sikerült, csak közben néhány virág szétszakadt. Szerencsére ez nem okozott problémát, persze sütésnél figyelni kellett, hogy ne süssem túl, mert akkor bizony a töltelék kicsorog.
Szóval virágok bibétlenítve és megmosva. Ezután egy tálkában összekevertem a tölteléknek valót, majd óvatosan szétnyitottam a virágot és egy kiskanál segítségével megtöltöttem.
Végül elkészítettem a sörtésztát: habosra vertem egy kézi habverővel a tojást, majd belekevertem a lisztet, végül felöntöttem a sörrel és lazán elkevertem.
A töltött virágokat ebbe a masszába mártottam és már tettem is bele a forró olajba. Annyi olajat használtam, hogy a virágok elmerüljenek, így a forgatás izgalmát (és a töltelék kifolyását) elég jól el tudtam kerülni. Aranybarnára próbáltam sütni, de rájöttem, hogy ha sokáig sütöm, elkezd kijönni a krémsajt a belsejéből, így megelégedtem a szépséges halvány sárga színnel (azért még így is ropogós lett).
Kizárólag frissen érdemes fogyasztani, ha kihűlt, sajnos eléggé "szottyos" lesz.

Ha tehetitek, próbáljátok ki ezt a különlegességet: macerás ugyan, de nagyon finom!
(és szerintem tökvirággal is működik, bár ezt még nem próbáltam, de ami késik...)

Zöldborsós rizottó rántott májjal

Itt a zöldborsó, tele vannak vele a kertek, a piacok. Mi mást is készíthettem volna belőle először, mint rizottót :-)
Hozzáteszem, sajnos a zöldborsót nem igazán kedvelem, levesben még elviselem, főzeléknek nem bírom megenni, a menzán viszont rizibiziben imádtam. Úgyhogy gondoltam, nagy baj nem lehet, ha rizottóba teszem. És nem lett, sőt. Sütöttem mellé pár rántott csirkemájat, hogy a férfiak is örüljenek és örültek, de nagyon. Szokás szerint megint nem maradt semmi...

Hozzávalók 4 személyre
4 nagy marék rizottó rizs (kb 300 gramm)
1 liter zöldség alaplé (ha kevés lenne a főzés végére, lehet még kevés vízzel pótolni)
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
3 marék zöldborsó
50 gramm vaj a pihentetéshez
10 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez
rántott csirkemáj

 A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon serpenyőben, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam (de semmiképpen nem pirítottam). 
Majd hozzáadtam a rizst,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre vettem a lángot, rászórtam a zöldborsót, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a rizs magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott zöldség alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Kb 20 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt), ekkor elzártam alatta a gázt és hozzáadtam az 50 gramm vajat és a kevés parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni.

Tálaláskor a már előre kisütött csirkemájat halmoztam a rizottó tetejére. Telitalálat volt a párosítás!

Feketeszedres joghurttorta

Javában dúl a feketeszeder szezon, én pedig valami finom szedres tortára vágytam. A hétvégén sógornőm készített istenibarackos joghurttortát, gondoltam, ez tökéletes lenne szederrel.
Alapnak a jól bevált darált keksz+vaj kombót választottam, ami remekül ment a krémes, fanyar joghurthoz.
Összességében egy nagyon finom, gyors tortát sikerült összedobni, amiből biztosan készül még pár ismétlés, csak mindig más idénygyümölccsel.

Hozzávalók:
500 gramm feketeszeder
400 gramm natúr joghurt
500 ml habtejszín
1 zacskó expressz zselatin fix
2 evőkanál porcukor

az alaphoz:
250 gramm darált keksz
130 gramm olvasztott vaj

a tetejére:
kb 12 szem szeder, hosszában félbevágva
tortazselé

Először a keksz-alapot készítettem el: a vajat megolvasztottam, hozzáadtam a darált kekszhez és villával elkevertem. Majd egy 23 centis tortaforma aljára szórtam, kanállal elsimítottam és egy egyenes talpú pohár segítségével oda"döngöltem" a forma aljához.
Hűtőbe tettem, majd nekiláttam a krém elkészítésének.
A feketeszedret átöblítettem, kiszedtem belőle pár darabot (kb 12 szemet), amit majd a díszítéshez fogok használni.
Egy nagy tálba öntöttem a joghurtot és a zselatin fixet, majd kézi habverővel alaposan összekevertem. Hozzáadtam a 2 evőkanál porcukrot (nekem így pont jó édes lett, de aki édesszájúbb, tehet bele többet is), végül hozzáöntöttem a folyékony habtejszínt és ezt is alaposan elkevertem kézi habverővel.
Az utolsó feladat a szeder óvatos hozzákeverése volt: beleöntöttem a joghurtos krémbe, majd óvatos mozdulatokkal, egy kanál segítségével átkevertem, hogy mindenhova jusson a szederből.
A hűtőből kiszedve a tortaformát, a krémet a kekszalapra öntöttem, majd visszatettem a hűtőbe dermedni 2 órára.
2 óra elteltével elkészítettem a tetejére csorgatott tortazselét a hátoldalon lévő használati utasítás szerint, majd a megdermedt tortára tettem a félbevágott szederszemeket, amire próbáltam egyenletesen rácsorgatni a zselét. Egész éjszakára ment a hűtőbe a torta, majd tálalás előtt óvatosan körbevágtam késsel és leszedtem a kapcsos szélét.

Jó étvágyat hozzá!

Sárgadinnye pármai sonkával

Egy hihetetlenül egyszerű, hűsítő, mégis igen elegáns előételt hoztam ma nektek. Életemben először még gyerekkoromban ettem ilyet, egy külföldön élő ismerősünk mutatta meg, hogy hogyan is kell igazán élvezni a sárgadinnyét. (amúgy bevallom, nem igazán szeretem a sárgadinnyét, de így, pármai sonkával gyakorlatilag bármikor hajlandó vagyok megenni akár egy egész dinnyét is! :-)
Aztán persze betört Magyarországra is az elit finomság és gyre több fogadáson, éttermekben lehetett vele összefutni.
Az egyik legfontosabb összetevője a sonka, ugyanis egyszerű gépsonkával nem működik, csak a hajszálvékonyra szeletelt füstölt sonkával. Nem muszáj pármainak lenni, mi például a Montenegróban vett njegosi sonkával is ugyanúgy élveztük, sőt!
És persze a sárgadinnye sem mellékes, bár ott sajnos elég lutri a vétel, de ha van egy édes, finom sárgadinnyénk, mellé finom füstölt sonkánk, máris nyert ügyünk van.

Hozzávalók:
sárgadinnye
pármai sonka (vagy bármilyen, vékonyra szeletelt füstölt sonka)
fogpiszkáló

A recept igen egyszerű: Félbevágtam a sárgadinnyét, egy evőkanállal kivájtam a magokat, majd a fél dinnyéket 4 szeletre vágtam (összesen 8 szeletet kaptam) és mindegyik szeletet egy éles késsel levágtam a héjáról. Majd a kis gerezdeket 6 kockára vágtam. Ezután a sonkákat is vékony csíkokra vágtam (kb olyan széles legyen, mint a dinnyekocka), és már csak össze kellett rakni. Mindegyik dinnyére egy fogpiszkáló segítségével tűztem egy-egy darabka sonkát.
Fogyasztás előtt alaposan lehűtöttem és jéghidegen kínáltam!

Krémsajtos csokoládés brownie

A receptet a Colors in the Kitchen blogon láttam. Mivel már készítettem innen sütiket, tudtam, nem lesz csalódás és igazam is lett. Isteni brownie ez, már csak kevés málnalekvár tehette még feledhetetlenebbé ezt a csokoládés csodát. Próbáljátok ki, megint csupacsoki élvezetben lesz részetek.

Hozzávalók: (én 25*35 cmesw tepsiben készítettem)

a csokis brownie-hoz:
150 g vaj

300 g étcsoki

190 g nádcukor

5 közepes tojás

115 g (tönköly)liszt

1 1/2 ek. kakaó

a krémsajthoz:

250 g krémsajt

2 tojássárgája

90 g porcukor

A vajat a csokoládé felével felolvasztottam, majd félretettem hűlni. A csokoládé másik felét apróra vágtam és szintén félretettem. Majd robotgépbe öntöttem az olvasztott csokit, hozzáadtam a cukrot és egyenként a tojásokat. Végül következett a liszt, a kakaópor és a csokoládé darabok.

Ezt egy sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöttem, majd kikevertem a krémsajtot is a tojássárgákkal és a porcukorral. Ezt a krémsajtos öntetet a csokis masszára öntögettem és egy kanál nyelével örvényeket csináltam a két színű masszába. Sajnos a krémsajtos masszám kicsit folyós volt, így az örvények nem olyan látványosak, viszont a süti élvezeti értékén ez mit sem változtat.

180 fokra előmelegített sütőben 35 percig sütöttem.

Belül krémes maradt, házi málnalekvárral tálaltam.

Gombás guba

Ismét részt vettem a Blogkóstoló játékon, ahol a játék házigazdája, Kisildi a Rózsaszín limonádé blogot sorsolta ki nekem. A játék lényege, hogy a megadott blogról ki kell választani egy nekem tetsző receptet és elkészíteni azt, majd adott határidőn belül közzétenni a blogomon. Szeretem ezt a játékot, mert sok izgalmas, új blogot lehet így megismerni és új receptötleteket is lehet találni bőven.
Limon blogján rengeteg finomságot láttam, több recept között is hezitáltam (amiket később biztosan el fogok készíteni), végül egy számomra új, mégis nagyon egyszerű ételt választottam.
Ez egy sós guba, ami hasonlóan készül, mint az édes gubák (pl mákos guba), csak csupa sós alapanyagot adunk hozzá. A végeredmény pedig egy isteni ebéd, de akár reggelinek is el tudnám képzelni.
Limon sajttal és sonkával készítette ezt a sós gubát, én baconnal, gombával és sajttal. De természetesen azt teszünk bele, amit csak kedvünk tartja, itt is csak a képzelet szab határt, úgyhogy kedves háziasszonyok, ismét elő a fantáziával és tessék sós gubát készíteni.

Hozzávalók:
5 db szikkadt kifli (de ne legyen csontszáraz, 2-3 napos kifli tökéletes)
5 dl tej
1 tojás
1 fej vöröshagyma
200 gramm gomba
100 gramm kockázott baconszalonna
200 gramm reszelt sajt
só
bors
szerecsendió
diónyi vaj

Először elkészítettem a "tölteléket", azaz a kockabacontzsírjára sütöttem, majd rádobtam a kockára vágott vöröshagymát. végül a gombát. Kb 10 percet pirítottam, picit sóztam, borsoztam és elzártam alatta a lángot.

A kifliket ujjnyi karikákra vágtam. Elővettem egy jénai tálat, kivajaztam. Egy külön tálban a tejet összekevertem a tojással, a borssal, a szerecsendióval és a sóval, majd a kiflikarikákat egyenként megmártottam benne és a jénai tál aljára ebből a tejes kiflikarikából szorosan egymás mellé leraktam. Majd megszórtam kevés sajttal és a tetejére a tejbe mártott kiflikarikák másik felét tettem. A maradék tojásos tejjel meglocsoltam a rakott kiflit, végül az egészet alaposan megszórtam reszelt sajttal és 200 fokos sütőben addig sütöttem, amíg az egész guba meg nem emelkedett és a tetején a sajt szép pirosra nem sült.

Almás-szilvás pite

Anyósoméknál vödörszámra lehet szedni az almát, azt a kemény, zöldes, savanyú fajtát. A gyerekek meg vannak érte őrülve, minden nap megesznek kettőt, úgyhogy gondoltam egyet és sütit készítettem belőle.
És hogy igazán pikáns legyen, kevertem az almák közé szilvát, az egészet megszórtam fahéjjal, alaposan összeforgattam, majd így szórtam a tészta tetejére.
Hmmmm, próbáljátok ki, mert frissítő és fantasztikusan finom párosítás!

Hozzávalók: (35*25 tepsihez)
450 gramm liszt
280 gramm fruktóz (anyósom receptje 380 gramm cukrot ír, de a fruktóz édesebb, így kevesebb is elég belőle)
1 1/2 csomag sütőpor
150 gramm puha vaj
3 tojás
3 dl tej

50 dkg alma megpucolva, felkockázva a tészta tetejére
20 dkg magozott, félbevágott szilva a tészta tetejére
1 teáskanál fahéj
porcukor a díszítéshez

A hozzávalókat (liszt, sütőpor, fruktóz, vaj, tojás és tej) beletettem a robotgépem táljába, majd a keverővel kb 10 perc alatt csomómentesre kevertem.
Majd egy 25*35 centis tepsit kibéleltem sütőpapírral, beleöntöttem a nyers tésztát és a tetejét jó sűrűn
teleraktam a fahéjjas szilvás almával. Majd 220 fokos sütőben 35-40 perc alatt aranybarnára sütöttem.
A sütőből kivéve hagytam kihűlni, majd felszeleteltem és porcukorral meghintve kínáltam.