Szatmár Beregi Szilvaút

Olyan hihetetlen szerencsében volt részünk, hogy eljutottunk az ország egyik olyan csücskébe, ahova csak úgy magunktól biztosan nem indultunk volna el. Nem azért, mintha baj lenne ezzel a vidékkel, de valahogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ezen részének nevezetességei kevésbé voltak ismertek számunkra. Ugyan a nyíregyházi állatkertet már tervezgettünk párszor, és talán még idén el is látogatunk oda, de ennél messzebb semmiképpen nem terveztünk kiruccanást.
Aztán az én drága , Hollandiában élő barátnőm, Kriszta - akivel immáron 22 éve töretlen a barátságunk - azt javasolta, hogy nyáron, amikor párjával, Gergővel hazajönnek nyaralni, akkor látogassunk el Gergő szülővárosába és környékére.
Mi igent mondtunk, főleg, mert be lett ígérve egy igazán jónak tűnő pálinkakóstoló is Gergő anyukájának pálinkafőzdéjében.

Aztán eljött a szombat és mi kettesben - gyerekek anyósom féltő szárnyai alatt -  nyakunkba vettük az M3-ast, faltuk a kilométereket, és végre letértünk az autópályáról. Nyíregyházától már csak 1 órányira volt Gulács, nemsokára Vásárosnamény utcáit róttuk, csodálkozva figyeltük az Atlantica vízi-vidámparkot (ahova egyszer vissza kell jönni a gyerekekkel, mert nem csak szimpla strand ez, itt fóka- és papagájshow, rengeteg csúszda és élményfürdő várja az ide látogatókat). Közel 3 órányi autókázás után megérkeztünk Gulácsra, ahol egy új és igen mutatós tornácos vendégház fogadott minket. Kriszta barátnőmék is befutottak a Tiszapartról, ahova a közel 35 fokos meleg elől menekültek, így el is foglalhattuk a házat.

Majd következett az első program, azaz a helyi méhész és pálinkafőző mester, Tibi méhészbemutatója. Elsőként egy kis állatbemutató és állatsimogatás volt az alapozás: volt itt kecske, erdőből befogadott őzike, mezőszélen talált vaddisznó, tyúk, liba, gyöngytyúk, pulyka, sok-sok befogadott kutyus, akiket előző gazdájuk kivert, megvert.
Már itt tudtuk, jó helyen járunk, hiszen egy szerető, kedves család engedett be saját otthonába, hogy megmutassa azt, amin mi ugyan tátjuk a szánkat és talán még vágyakozunk is nagyvárosiként az ilyen "romantikus" élet után, de nekik kőkemény, véres-verejtékes mindennapi tevékenység, amiből nincs kiszállás, hiszen szó szerint a mindennapi kenyerük múlik rajta!
A kert végébe érve kiértünk egy rétre, ahol egymás mellett sorakozott közel 60 kaptár, tele szorgos méhcsaláddal. Megtudtuk, hogy a méhek nem ám csak zümmögő idegesítő kis rovarok, akiktől félni kell, ha megcsíp, hanem egy hihetetlenül intelligens, szorgos, fáradtságot nem ismerő nép, akik szervezettebben élnek, mint a földön bármely társadalom.
Láttunk itt 1 napos kis "cérnaszál" petéket, láttunk tanulóbölcsőt (amin a kis méhecskék gyakorolhatják,  hogyan fognak királynőt nevelni), és láttunk heréket, akiket Tibi kedélyesen a szájába tett, mivel "úgysem csípnek..."
Voltak itt fiatal családok  és agresszívek, akiket jobb elkerülni. Megtudtuk azt is, hogy ha a méheknek nem felel meg a királynő, akkor megölik és nevelnek újat, számukra megfelelőbbet (mennyit tanulhatnánk tőlük, ugye? :-)

A több, mint 1 órán át tartó bemutató után megcsodálhattuk a végterméket is: jelenleg napraforgó és akácmézzel teli hordók álltak a tárolóban (amit annyira le kell zárni, hogy még egy aprócska rés se legyen, amin beférnek a méhek, hiszen a kemény emberi munkával kinyert mézet a szorgos zümmögők pár nap alatt vissza is hordanák a kaptárba:-)) Természetesen vásároltunk is a méhek aranyló csodájából, aminek íze sok-sok, már kipróbált mézet vert kenterbe! Legalábbis nálam...:-)

Tibi megmutatta saját aszalóházát is, elmagyarázta, hogyan is működik, és persze házi különlegességekről is mesélt: "Amikor a szilvából a magját kifordítjuk, helyébe diót teszünk, megaszaljuk és arra friss mézet csurgatunk, na az már valami:-)))"
Egy statisztika szerint a városi ember 5 évvel tovább él, mint a falusi, de Tibi szerint aki egyszer ilyen finomságot eszik, az biztosan nem cserélne azért az 5 évért sem egy városi emberrel. 
Megtudtuk azt is, hogy a híres, cukor nélkül, egész nap kevergetve készülő fekete, kemény szilvalekvár a "nemtudom" szilvából készül, aminek tényleg ez a neve: nemtudom szilva!

Innen átmentünk a pálinkafőzdébe, ahol egyrészt megtudhattuk, hogyan is lesz a fán lógó  gyümölcsből folyékony finomság, másrészt ki is próbálhattuk, meg is ízlelhettük a híres szilva- és almapálinkát, valamint különleges meggy- és körtepálinkát is.

Szolidan kipirulva és igen kedélyes hangulatban értünk vissza szálláshelyünkre, ami nem mellékesen jövőre már hivatalosan is csatlakozik a Szatmár-Bereg Szilvaút programjához és a fogadóház melletti telken helyi méhészeti és gyümölcsaszaló bemutató, valamint rézüstben történő szilvalekvár főzés és pálinkakóstoló várja az érdeklődőket.
Mi most gyorsan bementünk a házba, elővettük Gergő anyukájának zseniális alkotását (igen, alkotás volt az a javából ), egy fantasztikus malacsültet és gyorsan lecsillapítottuk korgó gyomrunk morgolódását.

Gyors átöltözés, majd irány az újabb program: tarpai kurucfesztivál .A tarpai kurucfesztiválnak már hagyománya van, ez volt sorban a 11. Éppen egy rockoperába csöppentünk (Ismét Vereckénél: Rákóczi ballada), ami rettenetesen meglepett, hiszen Tarpa viszonylag kis település, viszont az előadás  mini fővárosioperettesmusical-szagú volt. Még jobban meglepődtem, amikor kiderült, hogy a női főszereplő, aki végig lefátyolozva - és nem mellékesen csodásan - énekelt, nem más, mint Gubás Gabi!Az előadás végeztével körbejártuk a szokásos fagyi-pattikuki-édesség-árusokat (és nem lehetett otthagyni a kakasos nyalókát), majd visszatértünk Gulácsra és hajnalig szolid pálinkakóstolásba merültünk.

Vasárnap, reggeli után elindultunk a Szilva út jelentősebb állomásai felé.
Elsőként visszamentünk Tarpára, ahol megnéztük a Magyarországon eredeti állapotában megtalálható 2 szárazmalom egyikét. A másik szárazmalom Szarvason található, illetve 2 makettet még meg lehet nézni Szentendrén és Nyíregyházán is. A gondnok felettébb nagy lelkesedéssel magyarázta el a szárazmalom működését, majd kedélyesen elcsevegtünk az ukrán csempész cigarettákról (amit természetesen itt mindenki csak hírből ismer, senki nem vesz ám belőle;-)

Kisarnál megálltunk lefényképezni a Tiszát, itt még keskeny, és nagyon tiszta vízű, ráadásul itt található egy szabadstrand, ami homokos és a szélén sekély vízű, bóják jelzik a mélyebb vizet, így a kisgyerekek is pancsolhatnak.
Nagyarnál megálltunk, hogy mi is tiszteletünket tegyük a Petőfi fánál. Még ha nem is igaz a monda, mégis hatalmas dolog, hogy így rendben tartják azt a fát, ami többek között sok más itteni természeti szépséggel együtt megihlette Petőfi Sándort és megírta a Tiszánál című költeményét.



Következő állomásunk Móricz Zsigmond szülőháza volt Tiszacsécsén (itt még egy gyönyörű fa harangtornyot is megcsodáltunk), majd irány Milota, hol Nemzetközi Diófesztivált tartottak. Sajnos az előző napi buli hajnalig tartott, így vasárnap csak 1-2 árust találtunk ott, akik főleg fagylaltot, cukorkát és játékokat árultak. Pedig titkon reméltem, hogy finomabbnál finomabb, dióból készült csemegéket vásárolhatok.
Na, talán jövőre már szemfülesebbek leszünk és szombaton látogatunk ki, amikor még minden árus nagy lelkesedéssel kínálja portékáját.


Ekkorra a hőség tetőfokára hágott, így éppen kapóra jött a Tiszakóródnál mesterségesen létrehozott Bukó gát, ami a Tisza és a Túr összefolyásánál épült és a gátról lezúduló víz alatt hűsölhetünk kedvünkre, sőt, még dögönyözésben is részünk lehet, ha vállaljuk a ránk zúduló hideg víz erejét. (én kipróbáltam, és bátran mondom: fantasztikus élmény!)


Sajnos ekkorra már igencsak délután felé járt az idő és nekünk legkésőbb fél 5-kor indulnunk kellett vissza Budapestre, így elindultunk szálláshelyünk felé. Persze nem hagyhattuk ki a szatmárcsekei csónakos fejfás temetőt - benne Kölcsey síremlékével - majd ismét visszatértünk gulácsi házikónkba, összepakoltunk és búcsút intettünk ennek a csodákkal és élményekkel teli vidéknek!
Hazafelé már terveztük a következő látogatást az ország eme kevésbé ismert és érdemtelenül elhanyagolt részébe.
Aki teheti, semmiképpen ne hagyja ki akár az idei , akár a jövő nyári terveiből.

(ha további részletek is érdekelnek, kérdéseiddel keress a Facebook-on!)