II. Budapesti Halfesztivál

Marka és a bosziüst :-)

Tavaly kimaradt az első halfesztivál, halrajongóként viszont idén már nem akartam lemaradni, így Era barátnőmmel (Életinfo blog) karöltve pénteken délidőben nyakunkba vettük a Halfesztivált.
A saját benyomásaimat szeretném megosztani veletek, fogadjátok szeretettel, hátha kedvet kaptok a hétvégén egy kis halaskodáshoz :-)

Elöljáróban
Ami van: tömeg
Ami nincs: belépődíj
Ami kell: vastag pénztárca
Ami nem kell: a kocsiba mélyhűtőtáskát pakolni az állítólag frissen kapható  - a kereskedők áránál olcsóbban megvehető - halaknak, amiket sehol sem találtunk. (persze az is lehet, hogy mi bénáztunk)

A legnagyobb öröm: találkozni (ismét) a Pisztrángos fiúkkal
Második legnagyobb öröm: friss osztrigát hörpinteni (800 Ft/osztriga)
Harmadik legnagyobb öröm: melegen füstölt tokhalat kóstolni (100 Ft/ kóstolófalat)

Legnagyobb csalódás: a lazacsteak 2 ujjnyi vastag, égett olajban sült, két paprikáslisztes hekk kíséretében...
Második legnagyobb csalódás: déli nyitás után délután 2-kor elfogyott az összes haltepertő és állítólag már csak holnap lesz...
Harmadik legnagyobb csalódás: egy egyszerű halászlé is 1500 Ft ...

Megérkeztünk a Nemzeti Múzeumhoz, és máris a vásári forgatag közepén találtuk magunkat. Volt itt rengeteg kézműves sajt , csokoládé, sütemények, parajdi só, méz, lekvár, bor (az Epermester eperborát kötelező megkóstolni!), pálinka, kézzel készült szappanok és persze egyedi ékszerek.

Sajtválogatás: parenyica, szarvasgombás krémsajt, vörösboros-fahéjas gomolya és fokhagymás-csalános sajt

Aztán szerencsére megláttuk az első halsütödét. Jó nagy sor volt, ott virított az általam hőn áhított haltepertő is, de megbeszéltük, hogy majd kifele menet ráérünk venni. Hááát, jól ráfáztunk, 1 óra múlva a teljes készlet elfogyott. (10 deka 800 forintos átlagáron) De nem csak itt, hanem máshol is. Sajnálom, mert szívesen ettem volna. Viszont vigasztalhat, hogy ezek szerint ez volt a legnagyobb sláger. :-)
Meg persze a kárász. Az mindenhol volt. Szépen beirdalva, olajban kisütve minden étterem és sütöde készült vele. Kicsit talán változatosabban is megmutathatták volna a kárász elkészítési módját (persze azért volt 1-2 hely , ahol próbálkoztak töltött kárásszal és más kárászos étellel). De összességében a legnagyobb kihívást minden sütödében a beirdalt halak olajban való kisütése jelentette.

Halászlé is volt mindenhol, bográcsokban rotyogtak a finom levek, 1500 forintért meg is kóstolhattuk...volna.
10 deka sült halat (ponty, kárász, keszeg, törpeharcsa) átlagban 800 forintért vesztegettek.
Persze voltak üde színfoltok is a magyar halak "tengerében": halas tészta, halkolbászos "hot dog", halburger, hogy csak párat soroljak a kreativitás lenyomataiból

A halas tészta igazi különlegességnek számított

Találtunk isteni finom halas-káposztás rétest is, nem lehetett kihagyni, 500 forintért adtak egy darabot. (grrr, azért keményen meg kellett fizetni az ingyenes belépést...)
Aztán jött a különleges szekció: pisztráng, lazac, tokhal, osztriga, kaviár.
A Pisztrángos fiúk is feljöttek dunabogdányi éttermükből és hoztak magukkal helyben, frissen sütött pisztrángot, valamint egy mennyei pisztrángkrémet.

Mennyei pisztrángkrém

 A Vörös Homár jégbe hűtött osztrigával és a kevésbé hangzaton fish and chips-el csábította oda a közönséget (800 Ft/osztriga) és bizony-bizony, pénztelenség ide vagy oda, volt ám tolongás rendesen az osztrigás pult előtt.

Osztriga a Vörös Homárnál

Marka nemcsak boszi, hanem bátor is :-)

A lazas botrányosan volt megsütve: döbbenten bámultuk a 2 ujjnyi, kissé már odaégett olajban rotyogó lazacszeleteket, ahogy két hekk kíséretében "grilleződtek". Szegény süllő is a bő olajban sütés sorsára jutott, szerintem érdemtelenül.

Lazac és hekk - két jóbarát, együtt sülnek olajban át.

A legnagyobb meglepetést - persze pozitívat - számomra a Halház Kft okozta tokhal különlegességeivel.

Melegen füstölt tokhal filé

Halkolbász tokhalból és harcsából

Volt itt melegen füstölt tokhal, sajtos halsonka, aszalt szilvás halsonka, barackos halsonka (persze mindegyik tokhalból) és a debrecenihez hasonló ízvilágú halkolbász, ami tokhal és harcsa húsának keverékéből készült.

Továbbsétálva találtunk orosz haléttermet is, a pulton a rengeteg vodkás üveg mellett azért helyet kapott a friss makréla, a friss nyelvhal-filé is. :-)

Természetesen nem csak halételeket lehetett kóstolni, volt ott langalló, lepény, hot-dog - de a lényeg, hogy mindenből készült halas változat is.

A legjobban egy hatalmas edényben fődögélő rácponty ragadta meg a figyelmemet, igen gusztusosan tették ki az éhes halfesztiválozók orra elé, akik persze szorgalmasan vásárolgatták a 10 dekás adagokat - minő meglepő, hogy - 800 forintos áron.

Óriási adag rácponty

Összességében érdekes és támogatni való kezdeményezésnek tartom a Halfesztivált, de még nagyon nem sikerült kiforrnia magát. Volt pár nagyon nagy meglepetés és nagyon nagy csalódás is. Éppen ezért én bátran ajánlom a Halfesztivál megtekintését mindenkinek, aki éppen ráér ezen a szeles, de napos hétvégén. Aztán mindenki vonja le a maga következtetéseit. :-)

(A képekért köszönet Sass Erikának, az Életinfo blog lelkes írójának)