Libaragu leves rejtett ludaskásával

Márton nap közeledtével ludas kására készültem. Annak rendje és módja szerint le is mentem a piacra, vettem leveszöldséget, na meg libaaprólékot is. De nem a megszokott farhát-szárny-nyak-fej aprólék mellett döntöttem, hanem vettem az olyan ritkán kapható libaszívből és libazúzából fél-fél kilót. Gondoltam, lesz, ami lesz.
Aztán elkezdtem készíteni a ludaskását, azaz a húst a zöldségekkel feltettem főni, akár egy levest.
De olyan fantasztikus libaleves kerekedett belőle, hogy már csak pár csepp tejszínért és egy kevés citromléért kiáltott, így a ludaskása-projekt ugrott, helyette csodás libaragu leves született!

Hozzávalók
50 dkg libazúza
50 dkg libaszív
3 szál sárgarépa
2 szál fehérrépa
1 közepes gumó zeller
8 szép kelbimbó
só
bors
rozmaring
2 dl tejszín
1 evőkanál liszt
fél citrom leve

A zúzát és a szívet alaposan megmostam, letisztítottam, majd apró kockákra vágtam. Egy nagyobb lábasba tettem, majd mellé vágtam hasonló nagyságúra a répákat és a zellert is, a kelbimbókat pedig félbevágtam. Megszórtam pár friss levél rozmaringgal, majd az egészet feleresztettem másfél liter vízzel, sóztam, 7 szem egész borsot tettem bele, majd másfél órán keresztül főztem alacsony lángon, amíg a húsdarabok meg nem puhultak benne.

(itt mondom halkan, hogy ludaskása készítése esetén ekkor ki kell venni a zöldségeket  és a húsokat az alapléből, majd fél kiló rizst kevés olajon párolt hagymával összekeverni és megpirítani, akár a rizottónaál. Ezután a rizst annyi alaplével kell felönteni, ami 1 ujjnyira ellepi. Amikor félig megfőtt, hozzá lehet adni a zöldség- és húsdarabokat, majd együtt készre  főzni. Ha kell, még lehet hozzá alaplevet adagolni a rizs teljes megpuhulásáig.)

Szóval a leves kész volt, a hús puha, viszont olyan fantasztikus ízt éreztem, ami arra késztetett, hogy a a 2 dl tejszínhez csomómentesen keverjek 1 evőkanál lisztet, majd ezzel sűrítsem a levest. Megkóstolva még mindig hiányzott valami, így hozzáadtam egy fél citrom levét is.
Az eredmény igazán felemelő, nagyon hasonlít a tárkonyos borjúragu leveshez, de az íze mégis egészen más!
Vasárnapra - Márton napra - kiváló lélekmelegítő!