Flódni bonbon

Anyósommal tanácskoztunk, hogy karácsonykor hogyan is legyen. Évek óta náluk töltjük a szentestét, majd a következő pár napot, így megosztjuk a karácsonyi ünnepi menü elkészítését.
Szentesti gesztenyés pulyka és a sült kacsamáj anyósom reszortja. A halászlé készítése apósom feladata, az édesség pedig rám marad:-)
Mivel ilyenkor van apósom születésnapja is, így minden évben készítek egy különleges, de mégis karácsonyi ízű tortát. Egyik évben mézeskalácsos volt, másik évben gesztenyés, tavaly pedig a flódnira esett a választás. A flódni egy tipikus zsidó édesség, ami mák, alma, dió és szilvalekvár tölteléket rejteget a tésztarétegek között.
Én annyira sosem voltam oda a mákos és a diós bejgliért, ezért meglehetősen kétkedve fogadtam a receptet, de amikor elkészítettem és megkóstoltuk, örök szerelembe estem a flódnival!
A különböző rétegek ugyan igen hangsúlyosak magukban, de összevegyítve fantasztikusan harmonizálnak az ember szájában.
Szerintem a tökéletes flódni olyan, hogy minden ízt egyszerre érzel, nincs benne kirívó, nincs benne tolakodó! Nos, kezdők szerencséje, az én flódnim ilyen lett, így a család is egyből beleszeretett!

Nem is csoda, ha idén ez a sütemény volt az első, ami előkerült, amikor anyósommal megbeszéltük, idén mi is készítek. Rögtön rávágta, hogy "Természetesen csinálsz flódnit, ugye?"
Azt nem említettem, hogy amennyire isteni, annyira macerás is az elkészítése, legalábbis nincs meg fél óra alatt. (sőt, még 1 óra alatt sem)
Így gondoltam egyet és ötvöztem legújabb őrületemet, a bonbonozást az egyik kedvenc karácsonyi sütivel, így született meg a flódni bonbon.

Sokat rágódtam egy újragondolt változaton (mert mostanában ritkán esszük az ételeket eredeti formájukban, "divatossá" formáljuk őket): fehércsokis-mákos bonbonhüvely kikenve szilvalekvárral,  diós-marcipán és szárított almadarabkás tejcsoki-ganache a tölteléke - talán egyszer el is készítem.
De most úgy döntöttem, meghagyom a flódnit eredeti formájában, illetve a tésztarétegeket nyilván kivettem belőle. Így egy igazán autentikus, karácsonyi flódnibonbon lett az eredmény. És a vélemények? 30 bonbon seperc alatt eltűnt, így újabb 60-at kellett ma gyártanom (még jó, hogy elszámoltam magam a töltelékkel:-)))Nem mellékesen ez a legújabb bonbon-kedvenc a családban! Én megértem, miért.

Hozzávalók 45 bonbonhoz:
mákos réteg:
100 gramm darált mák
1 dl fehér bor
125 gramm vaj
100 gramm cukor
25 gramm mazsola (én előtte beáztattam a borba, de nem muszáj)
reszelt narancshéj

diós réteg:
100 gramm darált dió
100 gramm cukor
1 tojássárgája
1 dl fehér bor
25 gramm mazsola
fél csomag vaníliás cukor
reszelt narancshéj

almás réteg:
fél kg alma lereszelve
50 gramm cukor
fahéj
fél dl fehér bor

üstben főtt, cukor nélküli fekete szilvalekvár

A töltelékeket külön-külön megfőztem, amíg egészen sűrű masszát nem kaptam, majd egy éjszakára a hűtőbe tettem mindegyiket, hogy kicsit még keményedjenek.

Másnap elkészítettem a bonbonhüvelyeket, azaz fogtam 300 gramm étcsokoládét és a háromnegyedét mikróban megolvasztottam. A maradék egynegyed részt nagyon apróra vágtam és apránként az olvadt csokihoz adtam, kevergettem, amíg el nem olvadt. Mire az összes aprított csoki elolvadt, a csokoládém 30 fokos lett, ami tökéletes hőmérséklet a bonbonkészítéshez. Ezután a szilikon bonbonformákat egy tiszta ecsettel kikentem az olvadt csokival és a hűtőbe tettem dermedni. Az előző bonbonkészítésekhez képest most már csak egy rétegben kentem a csokoládét, kicsit vastagabban, így nem kell duplán melózni:-)
Miután a csokoládéhüvely megdermedt, elővettem a szilvalekvárt és mindegyik bonbonhüvelyt kikentem belül vékonyan egy ecsettel a lekvárral.
Majd elkezdődött az igazi pepecsmunka. A rétegek egymásutánisága nagyon fontos, ha hűek akarunk maradni az eredeti flódnihoz, márpedig én az akartam lenni. A flódniban a rétegek így jönnek egymás után: mák, alma, dió, szilvalekvár.
Így a bonbonba fordítva kezdtem el tölteni, mivel kifordítva ismét a megfelelő sorrendben lesznek benne a töltelékek. Szóval kiskanállal minden hüvely aljába tettem egyharmad rész diótölteléket, majd következett a párolt alma, és erre jött az utolsó, a mákos töltelék. Betettem az egészet a hűtőbe dermedni úgy negyed órára, majd újramelegítve az étcsokoládét,  jól összekevertem és kiskanállal óvatosan a töltelékekre csorgattam, az ecsettel a tetejét elegyengettem - azaz talpakat készítettem. Ismét hűtő, fél óra múlva pedig szépen kifordítottam a bonbonokat a szilikonformákból.

Akinek van ideje, bátorsága és kísérletező kedve, mindenképpen próbálja ki, mert fantasztikus!