Szalonnával tűzdelt fokhagymás nyúlsült

A történet ott kezdődik, hogy párom szülei 20 évvel ezelőtt éveken át tartottak nyulat és párszor került a tányérjukra is. És ismerve anyósom főztjét - ami nagyon finom - mindig félve főztem páromnak nyuszikát. Szerencsére a raguimmal sosem fogtam mellé, de nem is az volt az én mumusom. Hanem a nyúlsült. És el is érkezett a nap, amikor rászántam magam sült készítésére, persze nagy recegések közepette.
Szerencsémre drága blogger barátnőm, Era pont akkor telefonált rá, én meg nagy lelkesen mondtam neki, hogy éppen most csúsztatom be a nyulat a sütőbe. 
Úgy terveztem, hogy kb 1 órát párolom alufólia alatt, majd az uccsó fél órára leveszem a fóliát és jól megpirítom. Era csak ennyit mondott: "Le ne vedd róla a fedőt!" Parancs értve! Ééééés: elkészítettem életem legfinomabb sült ételét! Túltesz a csirkén, a marhán, a sertésen, mindenen! Szaftos, omlós, ízes, és a férjem csak ennyit mondott: "Én még ennél finomabban elkészített nyulat életemben nem ettem!" Kellő pirulgatás és boldog vigyorgás után most megosztom veletek a titkot :-)

Hozzávalók 4 személyre:
1,5 kg nyúl eleje és lapocka vegyesen
6 gerezd fokhagyma
só
bors
rozmaring
2 fej vöröshagyma félkarikára vágva
zsírszalonna
baconszalonna
2 dl félédes fehérbor (bizony, félédes, amitől nagyon finom, pikáns lesz az íze)

A nyulat előző este bepácoltam, azaz először alaposan áttisztogattam, megmostam, majd félretettem. A fokhagymákat megpucoltam, áttörtem egy fokhagymanyomón és egy kis tálkába tettem. 3 nagy csipet sót és ízlés szerint borsot tettem hozzá, majd felöntöttem annyi olajjal, amitől kicsit hígabb lett. Majd ezt a kencét kenegettem rá minden egyes nyúldarabra, jó alaposan beledörzsölve a kezemmel. Végül a nyuszikat egy sütőtepsibe raktam, szépen egymás mellé, megszórtam rozmaringgal és a félkarikára vágott vöröshagymával. Letakartam alufóliával és ment is a hűtőbe.

Másnap délután kivettem a hűtőből, levettem az alufóliát és a kis csíkokra vágott zsírszalonnával és baconnal alaposan megszórtam (így biztosan nem tud kiszáradni a hús).
Végül aláöntöttem a 2 dl bort és az alufóliával nagyon alaposan, szinte légmentesen lezártam.
200 fokra előmelegített sütőben másfél óra alatt készre sütöttem. 1 óra elteltével persze belesegettem, mert nem akartam, hogy nagyon megpiruljon, megkeményedjen. Amikor már a bacon is szépen pirult a tetején, lezártam a sütőt és hagytam még kb negyed órát a sütőben, alufólia alatt párolódni.
Én avokádósalátával tálaltam, de nagyon finom lehet mellé a velesült burgonya, krumplipüré vagy a bulgur is.

Csokoládé mousse torta és 2. blogszülinap

Eljött a blogom második születésnapja. Tavaly rengeteget írtam, összegeztem, elmélkedtem eme jeles napon. Idén nem igazán tervezem, max egy rövidke visszatekintést adok Nektek.

Az elmúlt 1 év nagyon érdekesen alakult, volt pár igen komoly betegség a családban, aminek hatására kicsit átértékeltem a dolgok fontosságát, és ez néha bizony meglátszott a bejegyzések ritkulásán is.
Persze ez nem jelenti azt, hogy hanyagoltam, csak néha jól esett kicsit elvonulni, befelé figyelni. Az ihlet sem jött mindig - bár a főzés megmaradt mindennaposnak - és az új ételek is ritkultak: kényelmesebb volt a már kipróbált, megszokott finomságokat főzni.
Az idei, azaz 2014-es év hatalmas változást fog hozni az életembe: 6 év után visszamegyek dolgozni tavasszal. Biztosan nagyon kemény időszak lesz az első pár hónap, ezért idén sem fogom a végsőkig pörgetni a blogot, de igyekszem folyamatosan új, egészséges és persze gyors ételeket hozni.

Köszönöm Nektek, hogy az elmúlt hónapokban, években velem tartottatok és remélem, a következő években is a Boszikonyha segítségével (is) főztök.

És akkor jöjjön egy igazi szülinapi torta recept, amivel múlt hétvégén sikerült legjobb barátnőmet és lelkesen vele ünneplő barátait meglepnem. Íme, a csokoládé mousse torta.

Hozzávalók egy 28 centis tortaformához:
a piskótához:
5 tojás
5 evőkanál cukor
5 evőkanál liszt
esetleg 1 teáskanál sütőpor (én nem szoktam, de aki fél, hogy nem fog felemelkedni, az tegyen bele)

a krémhez, azaz a "mussz"hoz:
5 tojás sárgája
100 ml szirup (100 ml víz és 100 gramm cukor összefőzve sűrű sziruppá)
5 dl tejszín
350 gramm étcsokoládé (én 70 %-osat használtam)

A piskótát készítettem el először, azaz a tojások fehérjét habbá vertem, de nem túl keményre, különben a sütőben megemelkedik, aztán, amikor kiveszem, össze is fog esni és a belseje homorú lesz. Szóval olyan közepesen keményre vertem, raktam bele egy csipet sót is. Az 5 db sárgáját pedig 5 evőkanál cukorral fehéredésig kevertem, majd hozzákevertem 5 evőkanál lisztet és az egészet összeforgattam a fehérjével. Aki szeretné, tehet bele teáskanálnyi sütőport is, én nem szoktam.
Sütőben kb 30 percig sütöttem 180 fokon, az első 20 percben békén hagytam, aztán megkukkolgattam, nehogy megégjen. 30 perc elteltével tűpróbának vetettem alá és ha a tűn még tészta marad, tovább sütöm 5 percig. Ha a teteje kezdene barnulgatni, ráteszek sütőpapírt, hogy nehogy megégjen, és így sütöm tovább.

A krémhez az étcsokoládét megolvasztottam és félretettem, majd a tojássárgákat a cukorsziruppal vízgőz felett habverővel sűrű krémmé vertem, majd a vízgőzről levéve még addig vertem, amíg ki nem hűlt. Ehhez a habhoz kevertem óvatosan az olvasztott étcsokoládét, valamint a habbá vert tejszínt és a már kihűlt piskóta-alapra öntöttem, majd szépen-óvatosan elegyengettem a tetejét és ment vissza a hűtőbe 1 éjszakára.
Másnap az oldalát mogyoródarabkákkal, a tetejét pedig csokoládéreszelékkel és csokoládé ganache-al díszítettem.
(a csokiganache-hoz 100 gramm olvasztott étcsokoládét felöntöttem kevés tejszínnel, hogy habzsákból szépen ki lehessen nyomni. Mondjuk utólag rájöttem, hogy kicsivel több tejszínt kellett volna beletenni és várni, hogy kihűlve besűrűsödjön, mert így, a hűtőben megdermedve a ganache kemény lett)

Marhahúsleves, ahogy én csinálom

Még mindig dívik a dátha, azaz jól meg vagyok fázva. Ezt enyhítendő kitaláltam, hogy ismét elkészítem a jó öreg marhahúslevest, ami anyukám - és a hentesem - szerint minden betegséget elmulaszt.
Tényleg gyógyleves (sokkal jobban vagyok már!), ráadásul jóval erőteljesebb, karakteresebb az íze, mint a csirkehúslevesé. Szárnyasok közül talán a galambnak és a fácánnak van ennyire karakteres íze!
Tehát elsétáltam a piacra, beszereztem levesbe való marhahúst, hagytam magam rábeszélni 2 csodás velőscsontra, aztán vettem leveszöldséget és otthon már neki is álltam.

Hozzávalók (ebből nekünk 2 napi levesünk lett):
80 dkg levesnek való hús (jöhet nyak, oldalas, rostélyos)
2 db velőscsont
3 darab sárgarépa
2 darab fehérrépa
1 kis darab karalábé
fél zeller
2 kis fej vöröshagyma
5 gerezd fokhagyma
8 db kisebb csiperke gomba
petrezselyem zöldje
só
7 szem egész bors
kb 2 centis gyömbérdarab meghámozva

A húst alaposan megmostam, lekapargáltam róla a csontszilánkokat, majd egy nagy lábasba tettem. A velős csontokat szintén jól megmostam, majd mindkét végüket alaposan besóztam (így a főzés során nem fő ki belőle a velő, isteni ízt ad a levesnek és pirítósra kenve mennyei!), de még nem tettem bele a levesbe, majd csak az utolsó 1 órában kerül bele, hogy nehogy eltűnjön belőle a velő.
Megpucoltam a zöldségeket, majd negyedekbe vágtam (de fel is lehet karikázni, sőt, egészben is lehet hagyni, ki hogy szereti.)
A vöröshagymát és a fokhagymát egészben tettem a lábasba, a gombákat úgyszintén. A gyömbérdarabot csak meghámoztam és úgy ment a levesbe.
Aztán felöntöttem  annyi vízzel, ami kb 3 ujjnyira ellepi, beledobtam anyukám húslevesének titkát, azaz 7 szem egész borsot, majd sóztam és takaréklángon (a lehető legalacsonyabbon) gyöngyöztettem 6 órán át.

A végeredmény egy igen erőteljes ízű marhahúsleves, amit 2 nap alatt mind el is fogyasztottunk!
A velőscsontból kirázott velőt még forrón pirítós kenyérre kentük, megsóztuk és azon melegében meg is ettük. Vigyázat, kihűlve megdermed és nagyon megfekszi a gyomrot!!!

Francia joghurtos citromtorta

3 napja szolid náthával küzdök és gondoltam, egy jó erős marhahúsleves elűzi a bacikat. Mivel jó sok marhahusival szeretem, gondoltam, második fogásnak rögtön a desszert jöhet. De most - kivételesen - valami könnyű és citrusos ízre vágytam. Így találtam rá ERRE a receptre, és már szaladtam is a boltba a hozzávalókért. Nagyon egyszerű, gyorsan kész van, szóval mindenkinek ajánlom. Ha valaki borzong a savanyú íztől, ne ijedjen meg első olvasásra, hiszen maga a piskóta édes, csak kevés reszelt citromhéj és kandírozott citromhéj van benne. A citrusos részt a tetejére csorgatott citromos szirup képviseli, amit mindenki a saját ízlése szerint tehet rá a már kisült süteményre.
Ja, és ha valaki fél a bögrés sütiktől, hát most ne tegye. Elő egy 2,5 dl-es bögrével és hajrá!

Hozzávalók:
1 bögre liszt
1/2 bögre darált mandula (én az Aldiban vettem)
2 teáskanál sütőpor
1 csipet só
3 nagy tojás
3/4 bögre cukor
1/2 bögre natúr joghurt (a zsírosabb fajtát használjuk, ne a lightot)
1 teáskanál vaníliakivonat
1 teáskanál reszelt citromhéj
1 evőkanál kandírozott citromhéj (Aldiban, Lidlben szoktam beszerezni)
1/2 bögre naporaforgóolaj

a sziruphoz:
50 ml citromlé
50 ml (!!!) porcukor

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.
A lisztet, darált mandulát, sütőport és a sót egy edényben összeöntöttem, elkevertem. Egy másik edényben a tojásokat a cukorral, a vaníliakivonattal és a joghurttal elkevertem, majd a száraz hozzávalókhoz adtam és kézi habverővel egyneművé és simává kevertem. A végén hozzáadtam az olajat is és jó alaposan összekevertem.
Majd egy sütőpapírral kibélelt, 23 centis tortaformába önöttem és a 180 fokra előmelegített sütőben kb 40 percig sütöttem. Nekem a 30. perctől már eléggé pirult a teteje, így letakartam sütőpapírral és így sütöttem további 10 percig. Mindenképpen végezzünk tűpróbát és ha még kicsit tapad a tészta belül, toljuk vissza újabb 10 percre.

Amíg a torta sült, a szirup hozzávalóit egy kis lábasba tettem és addig melegítettem, amíg a cukor teljesen fel nem olvadt és a szirup kicsit besűrűsödött.

Miután a torta elkészült, hagytam kicsit hűlni, kiszedtem a tortaformából, majd alaposan meglocsoltam mindenhol a sziruppal.

Citromos krémmel lehet díszíteni, amihez 2-3 evőkanál citromlét 1 bögre porcukorral elkevertem, kicsit megmelegítettem, hogy folyósabb legyen és a kanál segítségével a torta tetejét megcsorgattam.

Ezzel a finomsággal szeretnék drága barátnőmnek, Gallov Andinak ezúton is boldog születésnapot kívánni!

Ismerjük meg egymást

Újabb blogger játéknak lettem a szereplője, amit Szera indított  és a lényege, hogy jobban megismerjük egymást (nahát-nahát, ki gondolta volna :-D)

A játék menete

1. Linkeld be azt a személyt, aki megjelölt

2. Ossz meg magadról 7 dolgot, akár különleges, akár hétköznapi

3. Nézz ki 7 bloggert, és nevezd meg őket a blogjukkal együtt

7. Értesítsd a kijelölt személyeket egy hozzászólásban a blogjukon.

Nos, én a stafétát egy számomra nagyon kedves bloggertől, Jankától kaptam, akit volt szerencsém személyesen is megismerni, arról már nem is beszélve, hogy a blogját - a Csak, mert szeretem-ről van szó - nagyon szeretem.

És jöjjön a vallomás magamról - Nektek:

1. Pár éve egy barátnőmnek azt mondtam, hogy hiába hozza a receptjeit, én sosem fogok igazán konyhatündérkedni.

2. Nő létemre nagyon szeretek horgászni és elég szép számú és nagyságú halak akadtak már a horgaimra.

3. Meg vagyok halva a hegyekért, akár síelés, akár hegymászás, akár laza kirándulás formájában.

4. Igazi könyvmoly vagyok, nagyon szeretem a komoly, elgondolkodtató könyveket és elég fanatikusan falom is őket.

5. TWD forever! Daryl forever!

6. Velencébe bármikor elmegyek, akár egy kis hátizsákkal is, buszon átzötyögve az éjszakát :-D

7. Minden vágyam egyszer kijutni Tibetbe és Nepálba.

És akiknek átadom a stafétát:

1. Szofika: http://szofika-a-konyhaban.blogspot.hu/

2. Lilian:  http://zamatesillat.blogspot.hu/

3. Ági: http://muskatlibufe.blogspot.hu/

4. Andi: http://sherpakonyhaja.blogger.hu/
5. Barbi: http://barbikonyhaja.blogspot.hu/
6. Anita: http://tucsokbogar.blogspot.hu/
7. Okki: http://abroszra-valo.blogspot.hu/

Rakott karfiol

Anyósom megmentett pár kicsi fej karfiolt a fagy elől még késő ősszel, de szegénykéket már nem nagyon lehetne tovább rakosgatni, így muszáj volt elkészítenem egyszerre a 6 kis karfiolt. Párom rögtön adta is az ötletet: Legyen rakott karfiol!
Hmmm, már nagyon régen nem csináltam, úgyhogy nem is hezitáltam tovább, már vettem is ki a mélyhűtőből a darált húst.
Egyszerű egytálétel, aminek az elkészítéséhez ráadásul nem is kell túl sok idő, egyszerre nagyon nagy adagot is el lehet készíteni és másnap, újramelegítve is nagyon finom.

Hozzávalók:
2 nagy karfiol (vagy az esetemben 6 kicsike)
500 gramm darált hús (én most darált sertéscombot vettem elő a mélyhűtőből)
1 fej vöröshagyma
1 paradicsom
1 pörköltkocka
kb 3-4 dl víz
só
bors
kakukkfű
125 gramm előfőzött barna rizs (a zacskós fajtát használtam)
10 dkg reszelt trappista sajt

Elsőként feltettem két lábasban vizet forrni. Az egyikben fogom a rizst főzni, a másikban pedig a karfiolt.
A karfiolt megpucoltam, rózsáira szedtem és vártam, hogy felforrjon a vize.
A kockára vágott vöröshagymát 1 evőkanál olajon megfuttattam, majd hozzáadtam a darált húst és kb 5 perc alatt, nagy lángon alaposan megpirítottam - azaz hagytam zsírjára sülni, közben persze kevergettem, hogy ne egy nagy összeállt hústömb legyen, hanem apró, pirított húsdarabkák.
Végül hozzáadtam az apró kockára vágott paradicsomot, felöntöttem a vízzel és beletettem a pörköltkockát. Amikor a kocka felolvadt, még sóztam és borsoztam az ételt, végül nagy csipet szárított kakukkfűvel is megszórtam.  Így hagytam összefőni közepes lángon kb 10 percig.
Közben a víz felforrt, én pedig beleengedtem a zacskós rizst, ami kb 15 perc alatt meg is főtt.Pont addigra a darált hús is elkészült, így a paradicsomos-darált húsos egyveleghez adtam a rizst, jól összekevertem.
A másik lábas már felforrt vizábe beletettem a karfiolrózsákat és hagytam 5 percen át puhulni, majd szűrővel kiszedtem. A karfiolokat két részre osztottam, az első felét egy tűzálló tál aljára tettem és elegyengettem. Majd rákentem pár kanálnyi tejfölt, és rászedtem a teljes adag rizses daráűlt húst. A tetejét a karfiolrózsák másik felével borítottam úgy, hogy a teljes edény rizseshús tetejét befedje. Majd erre is tejfölt szedtem, szétkentem úgy, hogy beborítsa a karfiolt, végül az egészet megszórtam 10 dkg reszelt trappistával.
220 fokra előmelegített sütőben kb 20 perc alatt pirosra sütöttem.

Fatörzs

Karácsonyra készítettem ezt a mennyei tortát. Igen, mennyei bizony a javából, az egyik legeslegfinomabb csokitorta, amit valaha is készítettem. Pedig csupa ismerős, általam már készített hozzávalókból állt, mint a piskóta és a párizsi krém. De együtt ez a páros mindent vitt, falta az egész család. Arról nem is beszélve, hogy mennyire mutatós is tud lenni egy ilyen szépség. Én most karácsonyra való tekintettel téliesre díszítettem, de el tudom képzelni tavasszal marcipánvirágoktól körbevéve, vagy ősszel szép, sárgás-bordós marcipánleveleket ráhullajtva.
A receptet nagyon köszönöm TücsökBogárnak.

Hozzávalók:
a piskótához:
6 tojás
6 evőkanál liszt
6 evőkanál cukor

a párizsi krémhez:
2,5 dl tejszín
250 gramm cukor
125 gramm holland kakaópor
350 gramm vaj

a díszítéshez:
piros és zöld marcipán
fehér tortacukor

A piskótát ugyanúgy készítettem, mint minden tortámnál, azaz a 6 tojás fehérjét habbá vertem, de nem túl keményre, különben a sütőben megemelkedik, aztán, amikor kiveszem, össze is fog esni. Szóval olyan közepesen keményre vertem, raktam bele egy csipet sót is. A 6 db sárgáját pedig 6 evőkanál cukorral fehéredésig kevertem, majd hozzákevertem 6 evőkanál lisztet és az egészet összeforgattam a fehérjével. Aki szeretné, tehet bele teáskanálnyi sütőport is, én nem szoktam. Az egészet sütőpapírral bélelt sütőlemezre öntöttem, majd 180 fokos sütőben 10 percig sütöttem.
Amint kész lett, azonnal kiborítottam a konyhapultra már előzőleg kiterített konyharuhára. Óvatosan lehúztam róla a sütőpapírt, majd a konyharuha segítségével roláddá feltekertem és így hagytam kihűlni.

Amíg a piskóta hűlt, én elkészítettem a párizsi krémet. Teljes mértékben követtem Tücsi utasításait, mely szerint a tejszínt a cukorral felforraltam és forrás után még 5 percen át hagytam bugyogni (azaz, amíg kb 110-120 fokos nem lett.) Ezután lezártam alatta a gázt és kézi habverő segítségével a hozzáadott kakaóport simára kevertem. Majd a vaj egyharmadát is a még meleg krémhez adtam, elkevertem és hagytam a krémet teljesen kihűlni. Amikor kihűlt, a maradék kétharmad vajat betettem a robotgépbe és habosra kevertem, majd hozzáadtam a kakaós krémet és a robotgép legmagasabb fokozatán teljesen összedolgoztam, amíg sima és habos krémet nem kaptam.

Miután kihűlt a piskóta, óvatosan kitekertem (nem kell megijedni, ha kicsit megrepedezik, elárulom, nekem két helyen is megrepedt), a krém majd úgyis eltakarja az aprócska hibákat :-)
Szóval kitekertem és alaposan megkentem a párizsi krémmel (kb a krém fele bele is ment). Majd feltekertem és a végéből sréhen levágtam egy darabot, amit aztán a hosszabb roládhoz illesztettem, fatörzs alakot utánozva. Majd az egészet lekentem a maradék krémmel és egy villa segítségével hullámokat, barázdákat húztam a fatörzsre.

Végül a marcipánnal és a fehér tortacukorral díszítettem.

Piri-piri csirke

Mint a portugál tortácskánál már említettem, elkezdtem használni karácsonyi ajándékomat, Jamie 30 perces kajáinak gyűjteményét. Jamie 30 perc alatt egyszerre 3 fogást készít el, amiből a főétel a portugál süti előtt a piri-piri csirke volt. Mivel a könyvben sajnos nem találtam semmit az ételről, így gugli barátomat hívtam segítségül. Nos, ez az étel Portugáliában igen népszerű, de eredetileg Afrika az igazi hazája. Az elnevezést pedig a csirke páclevébe kevert piri-piri paprikáról (egy igen erős csilipaprika-féle) kapta. Portugáliában órákig pácolják a csirke húsát, majd alaposan megsütik. Én most Jamie receptjét készítettem, kicsit másképp, mint az eredeti portugál recept és kicsit másképp, mint Jamie.
És hogy mi volt a család véleménye? Bármikor készíthetem, a tortácskával kézenfogva. Nagyon finom, szaftos csirkehusi, savanykás-csípős páccal, édes paprikával. 
Nos, nézzük a receptet.

Hozzávalók 4 személyre:
8 csirke felsőcomb (bőrrel és csonttal)
1 piros kaliforniai paprika
1 sárga kaliforniai paprika
6 szál friss kakukkfű

a piri-piri páchoz:
1 fej lilahagyma összevágva
4 gerezd fokhagyma
1 csilipaprika (lehetőleg piri-piri)
1 evőkanál fűszerpaprika
2 citrom leve
1 evőkanál Worchestershire szósz
2 csipet só

A páchoz a hozzávalókat a mixerbe tettem és simára turmixoltam. Majd a megmosott, megtisztított csirkecombokat alaposan bedörzsöltem vele. A maradék szószt felengedtem kevés vízzel és egy tűzálló tál aljára öntöttem.
A csirkecombokat kevés (kb 1 evőkanálnyi) olajon megpirítottam, mindkét felét kb 5-5 percig, majd a vékony csíkokra vágott paprikákat is bedobáltam a csirkecombok mellé, pár percig még hagytam együtt sülni közepes lángon, majd az egészet átszedtem a jénai tálba (aminek az aljában már ott volt a maradék szósz.) Az egészet megszórtam a friss kakukkfű leveleivel.
200 fokra előmelegített sütőbe toltam és kb 15-20 perc alatt készre sütöttem.
A portugálok krumplival szokták enni, én most bulgurral tálaltam.
(Forrás: Jamie 30 percesek, 122. oldal Park Kiadó)

Portugál tortácska (sajttorta narancsos karamellszósszal)

Karácsonyra megkaptam egyik nagy kedvencem, Jamie Oliver "Jamie 30 percesek" című könyvét. Már egy ideje néztem a TV Paprikán , de most itt volt a kezemben a nagy mű és gondoltam, ez most baromi jól fog jönni, mivel tavasszal visszaállok a taposómalomba. És a gyerekek utáni rohangászás kitölti majd a délutánokat, így este tényleg csak egy 30 percesre lesz időm.
Ki is néztem a piri-piri csirke, zöldfűszeres burgonya, portugál tortácska triót és alaposan átolvastam vagy ötször, hogy mire odaállok a konyhapulthoz, extraszuperül menjen minden.
Nem titok, hogy kíváncsi voltam, vajon tényleg el lehet -e készíteni 30 perc alatt ezt a három finomságot egyszerre.
Nos, a legtöbb háziasszonyhoz képest egy kis előnnyel indultam, mivel már nagyon sokszor főztem sziumultán (azaz egyszerre több fogást) adott időre és már nagyon rutinosnak éreztem magam. Egészen eddig. Jamie 30 percese kifogott rajtam, 75 perc alatt készült el, de hozzáteszem: ha az ételeket külön-külön készíteném el, mindegyik fogás kész lenne 30-30 perc alatt. Így összekeverve azonban elég kaotikus volt a helyzet.
A végeredmény viszont egyértelműen fantasztikus, szuperséges és díjnyertes.
Íme a desszert, amitől férjem teljesen elalélt és azt mondta: "Ebből bármikor és bármennyit csinálhatsz!"

Hozzávalók:
1 csomag előre kinyújtott leveles tészta
pár csipet őrölt fahéj
125 gramm natúr krémsajt
1 egész tojás
1 kávéskanál vaníliakivonat
1 evőkanál porcukor
1 narancs lereszelt héja

5 evőkanál kristálycukor
1 narancs

Első lépésként a  sütőt előmelegítettem 200 fokra. A leveles tésztát 6 egyenlő részre felvágtam, mindegyikre szórtam kevés fahéjat és mindegyiket feltekertem. Majd félbe hajtottam és az ujjammal négyzet alakúra nyomkodtam. Mindegyik négyzetet a muffinsütő egy-egy muffon formájába nyomkodtam úgy, hogy teljesen kitöltse.

A krémsajtot a tojással, a vaníliakivonattal, a reszelt narancshéjjal és a porcukorral egyenletesen elkevertem majd félretettem.
A tésztával kibélelt muffinsütő formát 8-10 percre betoltam a sütőbe és akkor vettem ki, amikor már szép aranybarnára sült. Ekkor a belseje felpúposodott, amit én egy kanál segítségével lenyomkodtam, így 6 darab üreges sült tésztakosárkát kaptam, amit még nem vettem ki a muffinsütő formából, hanem megtöltöttem az előzőleg kikevert krémsajttal. A megtöltött tésztákat visszatoltam újabb 10 percre és amíg sült, elkészítettem a narancsos karamellszószt.

A narancs levét kifacsartam egy kis lábasba és beleszedtem az 5 evőkanál kristálycukrot, majd közepes lángon az egészet hagytam elolvadni és karamellizálódni. Nagyon kell vigyázni, nem szanad kóstolgatni, mert az egész szósz iszonyú forró, ráadásul a karamell hamar rátapad az ember ujjára és még tovább éget.
Szóval, amikor már kb méz sűrűségű lett a narancsos szósz, lezártam a gázt és vártam, hogy a kis tortácskák elkészüljenek. Nem kell megijedni, melegen még remegős-folyós lesz a sajtkrém a tésztában, de ha hagyjuk kihűlni, szépen meg fog szilárdulni. Még azon melegében meglocsoltam mind a hat tortácskát a narancsos karamellel és félretettem hűlni.
Miután kihűlt, egy kanál segítségével óvatosan kiszedtem egy tálcára a már kész tortácskákat és tálaltam.

(Forrás: Jamie 30 percesek, 122. oldal Park Kiadó)

Tárkonyos nyúlleves

Fiatalka nyúlhúst vettem és rögtön eszembe jutott az a csodás nyúlleves, amit Korminál és Ildinél is láttam a minap. És mivel a Blogkóstoló legújabb fordulóján Linda, a Konyhalál blog szerzője Ildi blogját sorsolta páromul - azaz tőle válogathatok kedvemre, amíg olyan finomságot nem találok, amit el is készítek - így más meg is volt a blogkóstolós ételem, a nyúlleves. Nem bántam meg, sőt! Eszméletlen finom lett, biztosan lesz belőle ismétlés!

Hozzávalók:
500 gramm nyúlhús (ha lehet, csontosabb részekkel)
3 sárgarépa
2 fehérrépa
1 kis zellergumó
2 közepes krumpli
3 gerezd fokhagyma
1 fej vöröshagyma
liszt
só
bors
tárkony
2 dl tejszín
fél citrom leve

A nyúlhúst alaposan megmostam (volt rajta pár kósza szőr), majd kisebb darabokra vágtam (nekem két lábikó jutott bordástul, szóval kicsit széjjelebb szedtem az egészet), végül megforgattam a lisztben és félretettem.
A zöldségeket megpucoltam és a répákat karikára, a zellert és a krumplit apró kockára vágtam.
A vöröshagymát, fokhagymát megpucoltam, majd a vöröshagymát apró kockára vágtam. Kevés olajon a vöröshagymát megfuttattam, majd hozzáadtam a répákat, a fokhagymákat és a zellerkockát és hagytam kicsit megkaramellizálódni. Majd jöhetett a lisztbe forgatott nyúlhús, amit szintén kicsit átforgattam a zöldséges lábasban, így lett egy kis színe. Ezután az egészet felöntöttem annyi vízzel, ami ellepi, sóztam, borsoztam és fedő alatt 30 percig főztem, majd hozzáadtam a krumplit és a tárkonyt (ezt a fűszert csak a főzés vége felé szabad az ételhez adni, különben elillan az intenzív, jellegzetes tárkonyos íz) és újabb negyed órát hagytam csöndesen bugyogni, a legalacsonyabb lángon. Amikor a hús is és a krumpli is megpuhult, beleöntöttem a tejszínt, hozzáadtam a citromlevet (érdemes a hozzáadáskor folyamatosan kóstolgatni, mi pl savanykásan szeretjük, ezért kellett a fél citromnyi lé) és elzártam alatta a gázt. Ha a tejszínnel is hagyjuk felforrni, sajnos kicsapódik és nem lesz olyan selymes, krémes a leves.

Téli fagyi

Ki ne evett volna már életében téli fagyit? Én először még egészen csöpp koromban találkoztam vele, no persze akkoriban jó vajas és kevéssé csokis volt, de ez nem számított, imádtam!
Aztán jópár évre eltűnt a köztudatból, de pár éve néhány üzletben, sőt, ma már a piacon is egyre többször belebotlok. Az íze néhánynak mit sem változott, sőt. Vannak olyan túlhabosított, túlvajasított változatok, amik ehetetlenek. De persze néha sikerül kifogni pár igazán finomat is, aztán persze erre a többi anyuka is rájön és mindenki jól felvásárolja, én meg vadászhatok utána hetekig, mire újra sikerül rátalálnom.
A nagy vadászat elkerülése végett úgy döntöttem, elkészítem a saját téli fagyimat, olyan csokisra, amilyenre csak akarom.
Tölcsért a Lidlben vettem, de mivel ez szezonális termék, így ajánlom cukrászati termékekkel foglalkozó üzletek illetve az Ázsia Bt felkutatását.
És a krém honnan jött? Barátnőm kislányának készítettem szülinapi tortát, de csak picikét kértek, így maradt egy csomó csokikrémem. És olyan habos és csokis volt, hogy azonnal a téli fagyi jutott eszembe róla. Nos, ez került bele a tölcsérb.

Hozzávalók 12 darabhoz:
fél zacskó vaníliás pudingpor (de jó a csokis is, csak nekem pont ez volt otthon)
2,5 dl tej
3 evőkanál cukor
1 teáskanál finomliszt
100 gramm étcsokoládé (min 60 %-os)
2 evőkanál holland kakaópor
120 gramm  - nem túl puha - vaj

a tetejére: 50 gramm olvasztott étcsokoládé

A pudingport és a lisztet egy edénybe kimértem, majd kevés tejjel felöntöttem és csomómentesre kevertem. A maradék tejet feltettem a tűzre és forrósodásig melegítettem, de nem hagytam felforrni. Ekkor a forró tejből keveset a pudingporos krémhez kevertem, hogy nehogy összekapja a forró tej és becsomósodjon, majd a már elkevert pudingos masszát a maradék forró tejhez visszaöntöttem a lábasba és tovább melegítettem folyamatos kevergetés közben, most már bátran hagyva, hogy felforrjon. Forrás után még kb 2-3 percig kevergettem, amíg nagyon sűrű krémet nem kaptam. Ezután beletördeltem az étcsokit és addig kevergettem, amíg az összes csoki el nem olvadt.
Aztán a krémet hagytam kihűlni. Miután teljesen kihűlt (de tényleg, mert nem szabad a vajnak beleolvadnia!), robotgépbe átszedtem, hozzáadtam a vajat és a habverővel elkezdtem közepes fokozaton összekeverni. Közben óvatosan hozzáadtam a 2 evőkanál kakaóport is. Amikor teljesen egynemű krémet kaptam, a legmagasabb fokozatra kapcsoltam és 1 percen át hagytam alaposan kihabosítani a csokikrémet.
( ha véletlenül elrontanánk a dolgot és a krém túl puha lenne pl, mert langyos maradt és a vaj felolvadt benne, akkor érdemes a kihabosítás előtt kb 20 percre hűtőbe tenni a krémet, amíg kicsit meg nem dermed, majd ekkor jöhet a kihabosítás)

Ezután már könnyű dolgom volt: a tölcsérekbe belekanalaztam a csokikrémet, majd egy tálkában, vízgőz felett megolvasztottam 50 gramm csokoládét és a csokikrémmel töltött tölcséreket megdöntve, mindegyik tetejét megcsorgattam a folyós olvasztott csokoládéval.
(ha a csorgatás előtt a krémmel töltött tölcséreket 10 percre a hűtőbe tesszük, a csorgatott csoki szinte azonnal rádermed. De a szobahőmérsékletű töltött fagyikon is össze fog állni, csak várni kell egy keveset)

Citromos ricottatorta

A TV Paprikán fut az egyik kedvenc sorozatom, "A két falánk olasz" címmel. Antonio Carluccio és Gennaro Contaldo, a két "öreg" visszatér Amerikából a gyökereikhez és Olaszországban barangolva mindenféle finomságot főznek, persze szigorúan olasz finomságokat. Eszméletlen a két fickó, ugratják egymást, felelevenítik gyerekkori emlékeiket és persze közben szépen csöndben bemutatják a nézőknek Olaszország különböző vidékeit és azok jellegzetes ételeit.
Mindegyik részt láttam (többször is) és a szakácskönyvüket is megkaptam páromtól ajándékba, ezért nem is volt nehéz dolgom, amikor a Carluccio féle citromtortát szerettem volna elkészíteni. Íme, a csodás édesség, nem fogtok csalódni benne!

Hozzávalók 26 centis tortaformához:
1 csomag leveles tészta (én előre kinyújtottat vettem)
1 citrom reszelt héja (a végén szórom meg vele a tortát)

300 gramm ricotta
200 gramm mascarpone sajt
200 gramm durvára vágott kandírozott narancs- és citromhéj
120 gramm cukor
6 tojás, szétválasztva

Az előre kinyújtott leveles tésztát a tortaformára fektettem, majd óvatosan kibéleltem vele. Ahoöl kicsit túllógott, onnan levágtam keveset és arra a részre tapasztottam, ahol kevesebb a tészta. Egyszóval a végére az egész tortaforma teljesen ki volt bélelve, még az oldala is.

még nyers állapotban

Ezután a ricottát, a mascarponét, a kandírozott gyümölcshéjakat 100 gramm cukorral és 5 tojás sárgájával (igen, nem tévedés, csak 5-el, mert a 6. tojássárgája a lekenéshez kell!) alaposan elkevertem.
A 6 tojásfehérjét habosra vertem, majd hozzáadtam a maradék cukrot és keményedésig vertem tovább. A kemény habot aztán a ricottás krémbe forgattam óvatosan, majd beleöntöttem a tésztával kibélelt tortaformába. A tészta kilógó széleit visszahajtogattam a töltelékre és csakis a tésztaszéleket lekentem a maradék tojássárgával.
180 fokra előmelegített sütőben kb 30 perc alatt megsütöttem (a közepe még kicsit remegős lesz, de nem kell megijedni, az a jó), majd 2 órán át hűlni hagytam. Ezután óvatosan levettem a tortaforma szélét és tálaláskor a szeleteket megszórtam a reszelt citromhéjjal.

forrás: Antonio Carluccio, Gennaro Contaldo: A két falánk olasz, Alexandra Kiadó

Mustáros-balzsamecetes krumplisaláta

Rántott ponty mellé gondolkodtam valamin, de nem a klasszikus majonézes krumplisalátát akartam. Ekkor ugrott be, hogy egyszer már láttam egy főzős műsorban egy szuper, mustáros krumplisaláta receptet. Nem emlékeztem a hozzávalókra, így improvizáltam.
A végeredmény pedig egy kevésbé nehéz (a majonézes burgonya után mindig úgy tele van az ember lánya), de nagyon finom, ízes saláta lett.

Hozzávalók:
1 kg kiflikrumpli (meg nem tudnám mondani, miért pont azt használtam, szóval bármilyen krumpli jó)
2 nagy lilahagyma (imádom, ha jó hagymás)
1 evőkanál magos mustár
1 evőkanál sima mustár
1 evőkanál balzsamecet
6-8 db apróra összevágott csemegeuborka
2 evőkanál kapribogyó, szintén apróra vágva
2 evőkanál csemegeubi-lé
só
bors

A krumplit megfőztem, azaz egy lábasban felforraltam a vizet és amikor már forrt, beleraktam a krumplit és 10 percen át főztem, ezalatt megpuhult, de nem főtt szét. Majd jött a pepecsmunka, a pucolás. Hogy ne kelljen kínlódnom, közvetlenül a krumpli megfőzése után leöntöttem róla a forró főzővizet és jéghideg vizet engedtem rá, amibe pár jégkockát is dobáltam, majd így hagytam kihűlni. Kb 10 perc múlva már hámoztam is és a nagy hőkülönbségnek köszönhetően a sokkot kapott krumpli héja hamar levált. Aztán csinos kis karikákra vágtam és egy nagy tálba tettem. Rászórtam az összevágott lilahagymát, kapribogyót, csemegeuborkát és hozzáadtam a mustárt, balzsamecetet, uborkalét. Sóztam, borsoztam, aztán kóstoltam és ha még valaminek hiányát éreztem, hát hozzáadtam. (én pl még tettem bele kevéske uborkalét)
Sült húsok, rántott ételek, pástétomok kiváló kísérője!

Gesztenyés-vörösáfonyás pulykapástétom

Ezt a finomságot karácsonyra készítettem a családnak, ugyanis hagyomány anyósomnéknál, hogy mindig eszünk gesztenyés pulykát szenteste. De én nem mertem bevállalni egy egész pulyka sütését, ezért egy egyszerűbb és akár már 1-2 nappal hamarabb elkészíthető változat mellett döntöttem. És mivel az egész család szereti, ha a húsétel meg van bolondítva valamilyen gyümölccsel, az aszalt vörösáfonya lett a gesztenyés pástétom harmadik hozzávalója.
Bátran ajánlom vendégvárónak, mivel alig van vele munka, jól előre lehet vele dolgozni, és persze alaposan el lehet vele kápráztatni a népet :-)

Hozzávalók:
1 kg darált pulykahús
fél dl tejszín
fél dl száraz fehérbor
2 egész tojás
só, bors
25 dkg sült szelídgesztenye (megpucolva)
15 dkg aszalt vörösáfonya
kb 25 dkg baconcsík

Elsőként a gesztenyéket készítettem el, azaz mindegyik gesztenyén ejtettem egy kereszt alakú vágást (óvatosan, mert a héja kemény, nehogy a kés a kezünkbe szaladjon), majd 1 órára vízbe áztattam. Ezután előmelegített sütőbe toltam egy tálcán elrendezve és addig sütöttem, mígy mindegyik gesztenye szépen szét nem nyílt a vágás mentén. Ezután már csak meg kellett várni, hogy kihűljön és szépen lepucoltam a héját.

A darált pulykahúst a  tejszínnel, a fehérborral és a felvert tojással alaposan összekevertem (én imádom a kezemmel összegyúrni, érezni a finomságokat, ahogy teljesen egymásba olvadnak). Majd hozzáadtam a tisztított és apróra vágott szelídgesztenyéket, majd sóztam, borsoztam az egészet.

Amikor a massza összeállt, elővettem egy téglalap alakú sütőformát (aki szereti, használhat őzgerinc formát is), kikentem olívaolajjal és kibéleltem baconszalonna-csíkokkal úgy, hogy a szalonnacsíkok szélei lelógjanak.
Majd a bélelt formába tettem a darált húsos massza egyharmadát, aztán erre a masszára szórtam az aszalt áfonya felét, majd beborítottam a darált húsos massza másik harmadával. Ismét megszórtam a vörösáfonya másik felével, végül a maradék pulykahússal borítottam. Aztán ráhajtogattam a lelógó baconcsíkokat és vízfürdőben (azaz egy tepsibe öntök annyi vizet, ami a tepsi kb harmadáig ér és ebbe állítom bele a sütőformát) 180 fokos sütőben kb 1 órán át sütöttem.
Utána hagytam kihűlni teljesen, majd leöntöttem róla a felesleges folyadékot, kifordítottam egy tálcára és egész éjszakára hűtőbe tettem.
Másnap 1 centis szeleteket vágtam belőle és előételként tálaltam, krumplisalátával.

Krumplifőzelék

Tudom, iszonyatosan egyszerű és ki az, aki nem tudja elkészíteni. De én tudom, hogy vannak kezdő háziasszony olvasóim is, így ezzel a recepttel most nekik szeretnék kedvezni! Ráadásul gyerekkoromban ez volt a kedvenc főzelékem és úgy emlékszem, kb ezt ettem meg egyedül határtalan lelkesedéssel.  többi főzelék csak nagy könyörgések árán landolt a pocakomban.
Lássuk hát ezt az egyszerű, de nagyszerű ételt.

Hozzávalók:
1 kg krumpli
1 nagy vöröshagyma
olaj
2 dl tejföl
1 púpozott evőkanál liszt
2 teáskanál pirospaprika
2 babérlevél

A krumplikat megpucoltam és vékony karikákra vágtam. A nagyobbakat félbe is vágtam és úgy karikáztam.
Majd egy lábasban, kevés olajon először megfuttattam a kockára vágott hagymát, majd megszórtam pirospaprikával és már dobtam is rá a krumplikat, amit fölöntöttem annyi vízzel, ami éppen ellepi. Sóztam, borsoztam, beletettem a babérleveleket és kb 20 perc alatt puhára főztem.
Ekkor a tejfölbe raktam a lisztet és egy kézi habverővel csomómentesen elkevertem, majd hőkiegyenlítést végeztem. Azaz egy merőkanállal a burgonya főzővizéből a tejfölbe mertem és alaposan elkevergettem. Miután a tejföl már langyos volt, beleöntöttem a krumplifőzelékbe, így nem ugrott össze a tejföl, és a liszt sem csomósodott be. Elkevertem a burgonyát a tejföllel, hagytam felrottyanni és már kész is volt.