Puncsrolád

Végigsöpört a gasztroblogokon a Finnországban élő Ildi puncsrolád receptje és most értettem meg, hogy miért. Mert ez a rolád nem a bolti, hanem a házilag készített, eredeti svéd finomság (még az IKEA-snál is jobb). Nagyon édes, nagyon marcipános, nagyon-nagyon finoooom! Ha már ettetek ilyet és újra akartok, akkor azért. Ha még sosem kóstoltátok, akkor azért. De ezt mindenképpen készítsétek el!

Hozzávalók kb 15 darabhoz:
150 gramm marcipán (ételfestékkel lehet mindenféle izgalmas színre festeni)
piskóta 2 tojásból
2 evőkanál kakaópor
1 evőkanál vanília kivonat / 2 teáskanál vaníliás cukor
2 evőkanál porcukor
50 gramm puha vaj
1 teáskanál rumaroma / 1 evőkanál rum
75 gramm étcsokoládé a  bevonáshoz

Elsőként megsütöttem a piskótát, azaz a két tojást két külön edénybe szétválasztottam. A sárgáját 2 evőkanál cukorral habosra kevertem, majd hozzáadtam 2 evőkanál lisztet, végül a kemény habbá vált fehérjét. Sütőpapírral bélelt tortaformában, 180 fokra előmelegített sütőben készre sütöttem, majd hagytam kihűlni.
Amikor kihűlt, egy mély edénybe összetépkedtem/morzsoltam kisebb-nagyobb darabokra és félretettem.

A puha vajat a porcukorral, a vaníliaaromával, a kakaóporral habosra kevertem, majd hozzáadtam a piskótából készült morzsát és a rumaromát és a két kezemmel jó alaposan összedolgoztam. 
Ebből a kakaós töltelékből vizes kézzel kb 2 centi vastag és 10 centi hosszú rudakat gyúrtam, majd 1-2 mm vastagságúra kinyújtott marcipánra tettem és bevontam vele.
Minden egyes marcipánnal bevont rudat 3 részre vágtam, majd pár órára a hűtőbe tettem összeérni.
(Ildi oldalán egyébként nagyon jó fázisfotókat találtok a rolád készítéséről)

Aztán temperáltam az étcsokoládét, azaz a kétharmadát megolvasztottam (de nem szabad forrónak lennie) és a maradék, apróra vágott egyharmadot az olvasztott csokiba tettem és addig kevergettem, amíg el nem olvadt teljesen. Ezután mindegyik kis rolád mindkét végét a csokoládéba mártottam, hagytam lefolyni a felesleges olvadt csokit és sütőpapírral bélelt tálcára tettem. Ha jól temperáltunk, a csokoládé pár percen belül meg is dermed. Ha nem, akkor a hűtőbe téve rásegíthetünk a csokidermesztésre.
Ezután 1éjszakán át hagytam összeérni az ízeket. Érdemes rá várni, mert másnap sokkal finomabb, de persze a türelmetlenebbek sem csalódnak, ha azonnal megkóstolják :-)

Moszkauer

Drága Dina barátnőm követte el a merényletet azzal, hogy közzétette a blogján ezt a  receptet. Már 2 éve kinéztem egy szakácskönyvben, de mindig tolódott a dolog. Most viszont annyira belelkesedtem, hogy Dina receptjének a kétszeresét készítettem el, mivel a moszkauer jól záródó dobozban hetekig is eláll. Így karácsonyra ez már ki is van pipálva. Most már csak jól el kell rejtenem a család elől, mert mennyei. Köszönöm Dina :-)

Hozzávalók kb 20 darabhoz:

1 dl tejszín

50 gramm vaj

70 gramm barna cukor

100 gramm durvára tört dió

50 gramm apróra vágott kandírozott narancshéj(Dina tanácsa szerint a száraz darabokat érdemes beáztatni kicsit, hogy puha legyen)

30 gramm liszt

nagy csipet fahéj

az aljára:

10 dkg étcsokoládé

A tejszínt, a cukrot és a vajat egy lábasba tettem és alacsony lángon megmelegítettem folyamatos kevergetés mellett, de nem hagytam, hogy felforrjon. Ha néha már kezdene bugyogni a széle, gyorsan húzzuk le a tűzről, mert csak forrónak kell lennie és el kell benne olvadni az összes cukornak.

Amikor a cukor felolvadt, beleöntöttem a durvára tört diót (én mozsárban törtem meg), az apróra vágott kandírozott narancshéjat , a lisztet és a fahéjat, majd jó alaposan elkevertem. Egy puha masszát kaptam, amiből sütőpapírral borított tepsire, egymástól kb 5 centi távolságra diónyi halmokat tettem, amiket a kanállal kicsit szétnyomkodtam kb kör alakúra és vékonyra.

Majd 200 fokra előmelegített sütőben szép aranybarnára sütöttem pár perc alatt. Nagyon figyeljünk, mert hamar megég, tényleg csak pár percig süssük és folyamatosan figyeljük!

Amikor kivettem a sütőből, még puha volt, óvatosan lehúztam a sütőlemezről a sütőpapírral együtt a moszkauereket és hagytam kihűlni. A hűlés alatt szépen meg is merevedtek, így a mikróban megolvasztott étcsokoládéval egy ecset segítségével könnyedén meg tudtam kenni a hátukat. Pár percre a hűtőbe tettem dermedni, majd jól záródó dobozban mentek is a kamrába.

Paprikás pisztráng hirtelen sütve

Pisztrángot vettem és persze megint járt az agyam, miként is kéne elkészíteni. Egész nap mászkáltunk, én elég fáradt voltam, így nem akartam sok macerát. Döntöttem: a jó öreg paprikás lisztben forgatós, forró olajban kisütős megoldás mellett döntöttem. És milyen jól döntöttem. A férjem még a vacsora után fél órával is teljesen oda volt, hogy mostantól a pisztrángot csak így :-) Kívül ropogós, belül isteni szaftos. És ne féljetek a pikkelyektől, semmi nem érződik belőle!
A Lillafüredi Pisztrángtelep honlapján jótanácsokat is találtam az elkészítéshez, ezúton is köszönöm nekik.

Hozzávalók 4 személyre:
4 friss pisztráng
só
liszt
őrölt paprika
olaj a sütéshez

A pisztrángokat nem pikkelyeztem, csak megmostam a már kibelezett halakat, papírtörlőn leitattam róluk a vizet, majd besóztam és fél órára a hűtőbe tettem pihenni.
Majd felmelegítettem az olajat, és amíg az olaj hevült, paprikás lisztbe forgattam a pisztrángokat úgy, hogy a belsejük is paprikás lisztes legyen.
Majd a már tűzforró olajban, néha megforgatva, ropogósra sütöttem őket.
Köretnek én most pár csíkra vágott cukkinit pirítottam, de ha több időm lenne, biztosan EZT a zellersalátát készíteném elé hozzá.

Csokis diós kuglóf

Egy eszméletlenül finom csokoládés-diós kuglófot hoztam nektek. A receptet egyszer már láttam a tévében, Harrer-Abosi Beatrix készítette az Édes kísértés című műsorában. Akkor nagyon megtetszett, mégis, csak most találtam rá újra Gesztenye segítségével a receptre és gyorsan el is készítettem.
A fantasztikus íz mellett még a recept mellett szól az is, hogy borzasztóan egyszerű elkészíteni, csak keverem, kavarom és már önthetem is a nagy vagy sok kicsi kuglófformába :-)

Hozzávalók 1 nagy vagy 16 mini kuglófhoz:
4 tojás
220 gramm cukor
100 gramm darált dió
100 gramm cukrozott kakaópor (eredetileg
50 gramm holland kakaópor (nekem elfogyott a cukrozott, azért helyettesítettem
120 gramm liszt
1 teáskanál sütőpor
2 dl tejföl
1 dl olaj

Kezdem azzal, hogy eredetileg 150 gramm cukrozott kakaópor van a receptben, de nekem elfogyott, így 100 gramm cukrozott és 50 gramm holland kakaópor került a tésztába. Nem tudom, milyen lett volna csak cukrozottal, így viszont jó csokis lett, az tuti :-)

Szóval a tojásokat a cukorral robotgépben jó habosra kevertem, egészen fehéredésig. Majd hozzáadtam a kakaóporokat, a lisztet, a darált diót és a sütőport és ezt is jól összekevertem. Végül beleöntöttem a  tejfölt és az olajat és alaposan kikevertem.
Aztán elővettem a szilikon minikuglóf formámat és megtöltöttem a tésztával.
180 fokos sütőben 30 perc alatt készre sültek (nagy kuglófformánál kb 50 perc kell hozzá)
Tálaláskor porcukorral hintettem és már ettük is.
Hogy ne száradjon ki (már, ami marad belőle), jól záródó dobozban tároljuk.

Datolyaszilvás tápióka puding

Készítettem én már mangós tápiókapudingot, de a kísérletezés itt nem állt meg, sőt. Próbálok újabb és újabb ízvilágot találni az amúgy teljesen semleges ízű tápiókának és úgy tűnik, a datolyaszilva nagyon betalált.
Ez a gyümölcs kaki és hurma néven futott be a magyar piacra, mostanában látom már datolyaszilvaként is pár helyen, de még mindig a vicces kakival próbálják a legtöbben eladni.

A datolyaszilváról bővebben Chili&Vaníliánál olvashattok, én csak pár jótanácsot írok róla röviden.
Először is nagyon fontos, hogy próbáljunk olyan gyümölcsöt választani, ami érintésre puha, de a héja mégsem plöttyedt, hanem még feszes.Ha azonban mégis egy keményebb példányba botlanánk, ne keseredjünk el és ne is kezdjük megpucolni, hanem inkább hagyjuk pár napot nyugodtan álldogálni az egyik sarokban, és magától szépen be fog érni.
Pucolni kétféleképpen lehet: ha már nagyon érett, akkor egyszerűen egy kis bevágás mentén le lehet húzni szinte egyben a héját. Ha közepesen puha, akkor pedig érdemes félbevágni és egy evőkanállal kikanalazni a héjából a mézédes gyümölcsöt.

Hozzávalók 4 személyre:
80 gramm aprószemű tápiókagyöngy
5 dl víz
1 dl tejszín
2 dl tej
3 evőkanál cukor
csipet só
1 hurma megpucolva, szétnyomkodva

A vizet felforraltam, majd a forrásban lévő vízbe öntöttem a tápitókagyöngyöket és a csipet sót, és folyamatosan kevergetve kb 15 percig főztem (amíg a szemek átlátszóak nem lettek).
Ezután felöntöttem a tejjel és a tejszínnel, hozzáadtam a cukrot és újabb 5 percen át főztem, folyamatos kevergetés mellett.
Végül elzártam alatta a lángot, és még melegen hozzáöntöttem a villával pépessé nyomkodott datolyaszilvát és alaposan összekevertem. Végül kis tálkákba szedtem és kihűlve tálaltam.

Benedek tojása

Atyavilág, egy olyan finomság képét találtam meg a gépemen, amiről teljesen elfelejtkeztem. Pedig nagyon durván finom, tökéletes reggeli. Bár aláírom, az elkészítése nem az 5 perces kategória, de egy esős/havas, ráérős szombat reggelen el lehet vele bíbelődni, a család pedig biztosan értékelni fogja a sok munkát.
És nem mellékesen lehet csalni is akár három hozzávalóval is, mivel az alapjául szolgáló angol muffint a helyiek állítólag édes kaláccsal is szokták helyettesíteni, így egy hosszabb munkafolyamat máris kimaradhat. Aztán a buggyantott tojás helyett készíthet a sietős háziasszony tükörtojást is. Végül a legtöbb hibát rejtegető hollandi mártást egy egyszerű lapkasajttal és kevés majonézzel is ki lehet váltani (bár az ízét semmi nem helyettesíti).

Nos, én éppen ráértem, ezért belevágtam az angol muffin készítésébe, köszönet érte Illéskrisz konyhájának, szuper a receptje!

Hozzávalók:
az angol muffinhoz (kb 8 db):
1,5 dl tej
1 evőkanál cukor
40 gramm vaj
1 teáskanál szárított élesztő
300 gramm liszt
1 teáskanál só


a hollandi mártáshoz:
200 gramm vaj
3 tojássárgája
3 evőkanál víz
fél citrom leve
csipet só

ELőször az angol muffinokat készítettem el. A vajat a tejjel és a cukorral felmelegítettem, majd hozzáadtam a szárított élesztőt és hagytam 10 percet pihenni. Majd egy keverőtálba tettem a lisztet és a sót és hozzáadtam az élesztős keveréket. Addig gyúrtam, amíg egy rugalmas, sima tésztát nem kaptam, majd jó fél órán át kelesztettem. Miután megkelt, kb 2 ujjnyira nyújtottam és 9 centis fánkszaggatóval kiszaggattam (nekem ebből 8 muffinka lett). Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, majd meleg helyen 1 órán át kelesztettem. Ezután 200 fokra előmelegített sütőben kb 15 perc alatt szép aranybarnára sütöttem.
Amíg a muffinok sültek, kisütöttem 8 szelet baconszalonnát és elkészítettem a buggyantott tojást.

És hogy mi is az a buggyantott tojás és hogyan kell csinálni?
Rendkívül egészséges, ugyanolyan, mint a lágy tojás, de mégis különlegesebb formában. Nem kell zsiradék hozzá, így nagyon jó kis fogyókúrás étel. (posírozott tojásként és bevert tojásként is ismert)
Vettem egy lábost, amit háromnegyedig engedtem vízzel (kb 2 liter). Ehhez adtam 2 evőkanál ecetet és 1 nagy csipet sót. Amikor a víz forrt, a tojásokat egyenként feltörtem és külön-külön kis poharakba tettem. És most jön a trükk: egy evőkanállal a bal kezemben elkezdtem keverni a vizet körbe-körbe, közben a jobb kezemmel beleöntöttem a tojást a kis pohárkából a vízbe. Nagyon közelről kell beleengedni, szinte érjen a pohár a vízhez, de csak szinte:-). A víz kavargása azért kell, hogy a tojás fehérje ne kezdjen el "szálasodni", lebegni a tojásgombóc után, hanem egy nagy gombóccá álljon össze az egész. Kb 3 és fél - 4 percig főztem, ezalatt a fehérje megkeményedett, de a sárgája folyós maradt. Egyszerre 2 tojásnál többet ne tegyünk a lábasba, mert csúnyán összefolynak!

Végül következett a hollandi mártás.Senki ne idegenkedjen tőle, nem olyan bonyolult, mint ahogyan az elsőre hangzik!
Először is 200 gramm vajat felmelegítettem, de vigyáztam, nehogy felforrjon, éppen csak legyen jó forró és váljon szét a tisztított vaj (ami átlátszó) az írótól (ami az aljára fog leülni és fehér színű).  Aztán leszedtem egy kiskanállal a tetejéről a keletkezett habot, majd leöntöttem a tisztított vajat egy külön kis tálba.
Aztán vettem egy kis lábast, az aljába öntöttem kb 2 deci vizet és feltettem alacsony lángra, hogy éppen csak gyöngyözzön. Aztán vettem egy akkora tálkát, ami kényelmesen ráfér a lábasra (azaz tökéletes a vízgőz feletti főzéshez) és beleütöttem 3 tojás sárgáját. A fehérjét lefagyasztottam, jövő héten jó lesz pl egy epres madártejhez! A tojássárgákhoz hozzáöntöttem 3 evőkanál vizet (minden sárgájára jut 1 evőkanállal) és habverővel (a kézi fajtával:-)) elkezdtem a vízgőz felett habosra verni. Közben elkezdett szépen besűrűsödni, úgyhogy a végén egy szép sima és sűrű tojáshab-krémet kaptam. Ehhez kezdtem el hozzácsorgatni a tisztított vajat és mintha majonézt készítenék (csak azt éppen olajjal kell csinálni), elkezdtem alaposan összekeverni a tojásos krémmel. A tisztított vaj jó felét hozzáöntöttem (természetesen apránként és kis sugárban csorgatva), a végeredmény egy szép fényes mártás lett, amihez hozzákevertem egy fél citrom levét és egy csipet sót is, így lett tökéletes a végeredmény.
(a hollandi mártást a tálalásig érdemes vízgőz felett melegen tartani és időnként átkeverni, hogy megőrizze selymes állagát.)

És végre, valahára elérkezett az összeállítás. A félbevágott muffinok alsó részére tettem a kisütött bacon szalonnát, majd erre jött a buggyantott tojás, végül a hollandi mártás zárta a sort. A pontot az "i"-re a muffin kalapja tette.

Tudom, nem ez a legegyszerűbb étel a világon, de ha egyszer elkészítitek, akkor minden különleges alkalomra ezt fogjátok kívánni.

Sacher torta

Unokatesóm kért meg rá, hogy készítsek a kislánya szülinapjára egy finom tortát. Pár tortaötlet után végül a sachert választották, amit én még soha nem készítettem. Megnéztem pár blogot, végül TücsökBogár receptjét választottam, hiszen az ő blogjáról már sok mindent készítettem és minden nagyon finom lett. Most sem csalódtam, fantasztikus sachert sikerült készítenem, nagyon büszke voltam magamra. Bár a csokoládé a tetején nem a legtökéletesebb (ezt a ráöntős technikát még gyakorolnom kell), de az íze minden hibáért kárpótolt :-)
Ami fontos: fogyasztás előtt hagyjuk kicsit szobahőmérsékleten át"melegedni", sokkal intenzívebb lesz az íze.

Hozzávalók 23 centis tortaformához:
150 gramm étcsokoládé
150 gramm vaj
100 gramm porcukor
6 tojás
5 dkg kristálycukor
15 dkg liszt
csipet só

baracklekvár (ízlés szerint)

a csokoládémázhoz:
20 dkg étcsokoládé
20 dkg kristálycukor
1,25 dl víz

Először az étcsokoládét felolvasztottam vízgőz felett. Majd a tojásokat szétválasztottam 1-1 külön tálkába.
A robotgép keverőtáljába tettem a vajat és a porcukrot és habosra kevertem, majd a tojások sárgáját is hozzáadtam és addig kevertem, amíg az egész krém sima nem lett. Ezután hozzáadtam a már kihűlt olvadt csokoládét és ezzel is simára kevertem.
A tojásfehérjét a kristálycukorral kemény habbá vertem, majd a robotgép keverőtálját kivéve a gép alól, egy fakanállal óvatosan a tojássárgás krémbe forgattam felváltva, apránként a fehérjehabot és a lisztet.

A sütőt előmelegítettem 175 fokra, a  tortaformát kibéleltem sütőpapírral és beletöltöttem a tésztát, majd a sütőben kb 60-70 perc alatt készre sütöttem. A sütés első 10 percében a sütő ajtaját kitámasztottam egy villával, hogy a gőz szabadon távozhasson. Majd a 10 perc elteltével már teljesen becsuktam a sütőt és hagytam készre sülni a tésztát.
Miután elkészült, hagytam kihűlni, óvatosan leszedtem róla a sütőpapírt és kettévágtam. Megkentem sárgabarack lekvárral, majd egymásra tettem a két lapot és kívülről is megkentem a tortát lekvárral. Próbáltam elegyengetni, hogy a lekvár sima felületet adjon, hiszen a csokikrém minden puklit megmutat majd.
Ezután elkészítettem a csokoládémázat, azaz a vízből és a cukorból szirupot főztem (addig kevergettem a tűz felett, amíg a cukor fel nem oldódott), majd a csokoládét vízgőz felett megolvasztottam és még szintén a gőz felett, folyamatosan kevergetve hozzáadtam a cukorszirupot. Addig kevergettem, amíg a csokimáz szép sima és fényes nem lett és még elég sűrű maradt (kicsit hígabb méz sűrűségű.) Ha esetleg nagyon folyékonnyá válna, várjunk pár percet, ekkor elkezd besűrűsödni, mi pedig folyamatosan kevergessük a kívánt állag eléréséig.
Ezután gyorsan dolgoztam: a tortámat egy előre kiterített alufóliára tettem és lassan rácsorgattam a csokikrémet. (az alufólia azért kell, mert a csokikrém egy része úgyis le fog folyni, így nem lesz minden tiszta csokis.)
Mivel a máz gyorsan dermed, így nem nagyon van idő kenegetésre, ráadásul csak jól összeborzoljuk a mázat, de kisimítani már úgysem tudjuk. Szóval hagyjuk csak simán csordogálni, és ne aggódjunk, a csokimáz úgyis be fogja borítani a tortát.
Ezután a tortát óvatosan kiemeltem a csupa csokis alufóliáról, tálcára tettem és ment a hűtőbe 1 éjszakára, összeérni. Ha esetleg már 2 nappal hamarabb készítenénk el ezt a tortát, az sem baj, mivel minél tovább "érik", annál finomabb lesz.

Bárányburger

Sikerült hozzájutnom egy kis bárányhúshoz, ráadásul darálva. Gondoltam, készítek belőle valami különlegeset. Elsőként a hasé jutott eszembe, ami töltött leveles tészta. Aztán egyszer csak beugrott, hogy hohóóóó, hát bárányburger lesz!
Bekevertem a húst és csináltam egy próbasütést. Na, azt az ízt, ami szétszaladt a számban, azt nem tudom leírni. De az biztos, hogy az eddigi legjobb házi burgerem.
Szégyen vagy sem, de nálunk ez lesz december 25-én ebédre (tekintettel hamburgerrajongó családtagokra) És a bárány alapanyaggal kicsit ünnepélyesebbé válik az egyszerű gyorséttermi kaja.

Hozzávalók 5 db húspogácsához:
40 dkg darált bárányhús
10 dkg darált marhahús
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 csapott evőkanál friss koriander aprítva
pár friss mentalevél apróra vágva (én 3 levelet használtam)
1/2 kávéskanál szárított rozmaring
só
bors

az összeállításhoz:
5 db hamburgerzsemle
10 lapkasajt
jégsaláta
paradicsom

öntethez:
100 gramm joghurt (én görögöt használtam, mert az sűrűbb)
1 teáskanál apróra vágott mentalevél
só
bors
pár csepp citromlé, ízlés szerint

A húsokat kivettem a hűtőből és hagytam kicsit átmelegedni, hogy le ne fagyjanak az ujjaim, miközben összegyúrom őket! Amíg a húsok melegedtek, én megpucoltam és kockára vágtam a hagymát és a fokhagymákat és kevés olajon megpároltam. Félretettem kicsit hűlni és elővettem a húsokat. A kétféle húst először kicsit összegyúrtam, majd hozzáadtam a fűszereket és ízlés szerint sóztam (3 nagy csipetet szórtam rá), végül a már kihűlt hagymát is hozzáadtam és ezután következett az izommunka. Két kézzel, alaposan átgyúrva elegyítettem ezt a sok mindent, jó 5 percen keresztül. Aztán elősütést végeztem: egy golflabdányi húsgolyót a két tenyerem közt kb 9-10 centisre lapítottam és tűzforróra hevített grillserpenyőbe tettem. Fontos, hogy ilyenkor egy húslapáttal nyomjuk le a tetejét, különben a hús összeugrik és felpúposodik. Kb 10 másodpercig tartottam lenyomva, aztán elengedtem és hagytam szép sötétbarnára sülni. Jó 5 percig pirítottam az egyik felét és amikor már láttam, hogy a teteje is kezd fehéredni (azaz kezd átsülni), gyorsan megfordítottam. Ekkor szintén leszorítottam jó 10 másodpercre egy húslapáttal, majd ismét elengedtem és hagytam pár percen át szép barnára sülni a másik felét is. Érdemes néha alánézegetni, az sem jó, ha odaég, de az sem, ha nem sül át rendesen. A nyomogatástól ne féljünk, nem sül ki belőle minden, a bárány épp eléggé szaftos ahhoz, hogy a sütés után is zamatos maradjon.

A próbasütés után a fűszeres nyers húst letakarva a hűtőbe tettem érni egész éjszakára, majd másnap a fent leírt módon megsütöttem a többi húspogácsát is. Majd elkezdtem összeállítani a bárányburgert.
A kisült húsok szaftjába belenyomtam a kettévágott hamburgerzsemle belső oldalait, ettől egyrészt magába szívták az isteni szaftot, másrészt 1-2 perc alatt ropogósak is lettek. Gyorsan kiszedtem egy tányérra és amíg még forró volt a zsemle alsó része, rádobtam egy lapkasajtot, ami elkezdett olvadni. Erre került egy levél jégsaláta, majd a húspogácsa következett, amire szintén lapka sajt került. (kevésbé sajtrajongók a második sajtot kihagyhatják)
A sajtot leöntöttem 2 evőkanál mentás joghurt öntettel és az egészet megkoronáztam egy vékony szelet paradicsommal. A zsemle megpirított kalapjával zártam a sort.

Aki szeretné, egyszerre akár dupla, vagy tripla húsadagot is elkészíthet. Ilyenkor érdemes ugyanígy befűszerezni a nyers húst, majd megformázni és szétlapítani. A nyers húspogácsákat pedig folpackkal elválasztva egymástól, egy dobozban a mélyhűtőbe tenni. Később nagyon egyszerű lesz megint bárányburgert készíteni.

És még egy tipp: fűszerezéskor mindig inkább kicsit kevesebbet használjunk és érdemes próbasütést végezni kisebb darabkákkal, így be lehet állítani a kedvenc fűszerarányt.

Banános piskóta mascarpone krémmel

Minden évben sütünk valamit a Mikulásnak, de eddig mindig keksszel készültünk. Aztán tegnapelőtt benéztem Szofikához és rátaláltam a banánkockájára. Vesztemre. Ugyanis annyira guszta volt a fotó, hogy elhatároztam, idén ezt fogja megkóstolni a Mikulás. Ráadásul a készítésébe a gyerekek is remekül bevonhatóak (már előre láttam, hogy nyomkodják szét a kis ujjacskáikkal a banánt és közben vigyorognak, hogy végre lehet legálisan trutymózni :-D
Az első adag süti olyan isteni lett, hogy még egy tepsivel készítettem még tegnap este és azt az adagot (40 kockát) ma reggel az oviba vittem, a Mikulásünnepségre. Nem bántam meg, mert sorban kaptam a dícséreteket és a receptet is kérték, úgyhogy Szofi, köszi megint :-)
És hogy milyen is ez az isteni süti? Képzeljetek el egy piskótát, ami életetek egyik legpuhább piskótája, de a banán ráadásul nagyon omlóssá és édessé teszi és nem hagyja kiszáradni. Na, és erre jön még a mascarponekrém, úgyhogy nem is fokozom tovább. Esetleg karácsonykor, amikor is a mascarpone helyett gesztenyekrém kerül majd a tetejére. Hmmm, na az lesz aztán az ünnepi süti!

Ja, és Szofi drága, köszönöm az átszámolást (ugyanis eredetileg ez egy bögrés, illetve egészen pontosan cup-os süti volt).

Hozzávalók egy 25*35 tepsihez:
280 gramm cukor
2 tojás
150 ml tejföl
90 gramm étolaj (bizony, ez gramm és nem ml)
3 érett, puha banán
340 gramm liszt
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál szódabikarbóna
nagy csipet só

a tetejére:
200 gramm mascarpone
2 evőkanál porcukor
1 csapott kávéskanál fahéj
mandulareszelék

A cukrot a tojással robotgépben jó habosra kevertem, majd hozzáadtam a tejfölt, az étolajat és a villával (és gyerekkezekkel) pépessé zúzott banánokat. Ezt is jól átkevertem, majd jöhetett a liszttel összekevert szódabikarbóna és sütőpor, valamint a csipet só.
Mikor egynemű masszát kaptam, egy 25*35 centis tepsit kibéleltem sütőpapírral, a sütőt előmelegítettem 180 fokra és a masszát a tepsibe öntöttem. Nem kell megijedni, szépen fel fog jönni, dupla magasságú lesz ám!

Nekem 35 perc alatt szép aranybarnára sült, tűpróbával ellenőriztem, hogy már nem ragad rá semmi, így a belseje is biztosan átsült.

Amíg a piskóta a sütőben készült, addig a mascarponét összekevertem a porcukorral és a fahéjjal, majd a már kihűlt, de még fel nem kockázott piskótára kentem szép egyenletesen. Megszórtam a mandulával és csak ezután vágtam kis kockákra.

Kacsamáj pástétom konfitált kacsacombbal

Era, a Sütök-főzök blog írója és nem mellékesen országos cimbicsajom kieszelt egy szuper játékot: szakácsmustra néven. A játéknak tétje nincs, a lényege, hogy az aktuális játékmester által megadott szakácstól kell főzni valamit. Elsőként Gordon Ramsay-t kaptuk, aminek én nagyon örültem, mert szeretem a nagy varázslót :-)
Van is pár könyvem tőle, most éppen az "Ízek bűvöletében"-t vettem elő és már ki is szúrtam egy igazán ünnepi, karácsonyi előételt. Igaz, nem az olcsó kategóriába tartozik, na de egyszer egy évben belefér talán.

Hozzávalók:
2 kacsacomb
1 darab, kb 700 grammos hízott kacsamáj
1 ág kakukkfű levelei
1 ág rozmaring levelei
2 evőkanál Tokaji aszú a libamájhoz
1 dl száraz fehérbor a kacsacombhoz
4 gerezd fokhagyma (nem kell megpucolni)
só
bors
5 evőkanál kacsazsír

A kacsacombokat megszórtam a kakukkfűvel és a rozmaringgal és kb 2 órát hagytam, hogy a fűszerek megízesítsék a combokat.
Közben a kacsamájat kivettem a hűtőből és hagytam szobahőmérsékletűre melegedni. Ahol amúgy is szétválna a két májrész, ott óvatosan elvágtam, próbáltam kiszedni belőle az ereket egy éles kés és egy csipesz segítségével (több-kevesebb sikerrel), majd betettem egy tepsibe, leöntöttem a borral, sóztam, borsoztam és hagytam marinálódni (azaz pácolódni) kb 1 órát. (szigorúan szobahőmérsékleten!)

A kacsacombokat én kicsit másképp konfitáltam, mint Ramsay a receptjében. Szóval vettem egy vastag aljú lábast, belefektettem a kacsákat, picit sóztam (kb 1 csipet) és ráöntöttem 1 deci bort, majd felöntöttem annyi vízzel, ami éppen ellepi. Ebbe dobtam a 4 fokhagymát (nem muszáj megpucolni, a héja nem zavaró, az íze így is belekerül a főzőlébe) és a kacsazsírt, majd felforraltam, de rögtön forrás után takarékra vettem a lángot és kb másfél órán át pároltam.
Akkor jó a kacsacomb, ha már leválik a csontról, nekem ehhez máséfl óra kellett, de ha Ti még keménynek érzitek, főzzétek tovább.
Szóval a kacsacombokat kivettem a főzővízből és hagytam hűlni, majd egy villával szépen leszedtem a csontról és szó szerint apró cafatokra tépkedtem. Kevés kacsazsírral összekevertem, ettől még szaftosabb lesz!

Közben a sütőt is előmelegítettem 170 fokra és betoltam a kacsamájat pontosan 12 percre. Ennyi idő alatt veszít keveset a méretéből és sok zsír fog belőle kisülni. Ezt tessék egy tálkába önteni, csodás kacsazsíros kenyér lesz másnap reggelire belőle :-)

Miután a kacsamáj elkészült, kivettem a sütőből és hagytam kihűlni. Hidegen kb 1 centis szeletekre vágtam.

Aztán elővettem egy mély tálat (de tökéletes hozzá a kenyérsütő forma is, sőt, Ramsay kifejezetten ezt ajánlja.)
Szóval a tál aljába sütőpapírt fektettem. Erre raktam egy sor kacsaamájat, majd következett a konfitált kacsacomb, rá újra máj és újra combhús, végül a sort kacsamájjal zártam.
Erre sütőpapírt fektettem, rátettem egy lapos tányért és viszonylag könnyű súllyal lezártam, hogy a rétegek jól összetömörülhessenek.
Másnapig (azaz egy éjszakára) a hűtőbe tettem.
Másnap kifordítottam a tálból, a tetejére a kisült kacsamáj zsírjából folyattam egy keveset, majd visszatettem dermedésig a hűtőbe.
Kifordítva a tálból, már szeleteltem is a csodás pástétomot.

Forrás: Gordon Ramsay: Ízek bűvöletében - Libamáj és konfitált kacsa terrine 63. oldal (T.bálint Kiadó)

Csokoládés pavlova torta

Készítettem én már pavlovát, nem is egyszer és mindig hatalmas sikert aratott. Most azonban belecsöppentem Nigella Lawson egyik főzős műsorába, ahol éppen nagy lelkesedéssel magyarázott a CSOKIS pavlováról. Hohóóó, hiszen ez eddig nálam még kimaradt, hogy lehet ez? Hiszen imádom a csokit. És már el is képzeltem a kívül ropogós, belül lágy habcsóktortát, ahogyan omlik szét a számban.
Már csak málna kéne hozzá, mert Nigella szerint így az igazi, na, de honnan szerezzen az ember lánya télen málnát? Így a gránátalma mellett döntöttem és csöppet sem bántam meg: az étcsokoládé kesernyés édessége, a tejszínhab selymessége és a savanykás gránátalma tökéletes triót alkottak.
És hogy mikor lesz igazán telitalálat? Ha karácsonykor tálaljuk. A család olvadozni fog és biztos vagyok benne, hogy ezt fogják emlegetni még hetekkel később is!

Hozzávalók (nekem egy kb 18 centi átmérőjű tortácskám lett, ami kb 2 ujjnyi magas volt)
3 tojásfehérje
1/2 evőkanál almaecet
1 teáskanál vaníliakivonat
210 gramm porcukor
1 evőkanál étkezési keményítő
3 púpos evőkanál holland kakaópor
50 gramm étcsokoládé apróra vágva

2 dl tejszín
1 evőkanál porcukor
1 gránátalma magjai

A tojásfehérjéket 1 csipet sóval robotgépben felvertem félkeményre, majd hozzáöntöttem a vaníliakivonatot és az ecetet és tovább vertem, amíg kemény nem lett. Nagyon fontos, hogy a hab tényleg kemény legyen, különben később nem fog összeállni és a sütőben szétfolyik.
Majd a porcukor és keményítő keverékét evőkanalanként hozzáadtam, minden hozzáadott kanál után várva kb 20 másodpercet, hogy a habverő egyenletesen elkeverje a porcukrot. Amikor az utolsó kanál cukrot is hozzáadtam a kemény habhoz, következett a 3 kanál kakaópor, végül még hagytam fél percig pörögni a habverőt, majd leállítottam. Fakanállal óvatosan a csokidarabkákat is belekevertem.

A habnak ekkorra így kell kinéznie (fényes és kemény, és persze a kakaótól barna, de itt még nem tettem bele a  kakaóport)

Majd elővettem egy nagy tepsit, arra sütőpapírt tettem és egy képzeletbeli, kb 18 centis kör alakra ráhalmoztam a csokis habot, majd szépen egyenletesre simítgattam.

A tortát 140 fokos sütőbe toltam és kb 45 percen át szárítottam. Majd a sütőt kikapcsolva még kb negyed órán át hagytam kihűlni, majd porcukorral felvert tejszínhabbal és gránátalmával díszítettem.

m.

Nyelvhal Dubarry módra

Gondoltam egy merészet, és ha csirke lehet Dubarry módra, akkor bizony hal is. És hogy mi is az a Dubarry? A történet egészen XV. Lajos, francia uralkodóig nyúlik vissza, aki felettébb odavolt Jeanne du Barry grófnőért. Az asszony meg a karfiolért. És hogy még mi/ki mindenért, azt ugyan nem tudom, de mindenesetre ezt a receptet hátrahagyta nekünk a jó asszonyság.
Az eredeti recept nem besamel mártással készül, hanem un. Mornay mártással, ami annyiban tér el a besameltől, hogy tejszín, tojássárgája és reszelt sajt is kerül bele.

Nos, próbáltam valami ütőset alkotni, mert tudom, sokan most felhúzzák a szemöldöküket, hogy hal és karfiol együtt... És jelentem: igen! Ez a páros fantasztikus lett, 4 adagot készítettem, de az utolsó morzsáig elfogyott.Próbáljátok ki, ünnepi fogásnak is kitűnő!

Hozzávalók 4 db, 14 centis sütőtálhoz (vagy 1 nagy tűzálló tálhoz):
4 kisebb nyelvhal filé (vagy más, fehér húsú hal filéje)
1 közepes fej karfiol, rózsáira szedve
3 újhagyma felkarikázva
pár csík baconszalonna

a mártáshoz:
30 gramm olvasztott vaj
1 púpozott evőkanál liszt
3 dl tej
1 dl tejszín (min 30 %-os)
2 tojássárgája
50 gramm kéksajt apróra vágva
só
bors
frissen reszelt szerecsendió

Elsőként feltettem egy lábasban vizet és amikor elkezdett forrni, 5 percre belemerítettem a karfiolrózsákat, majd kiszedtem őket és félretettem.

Ezután következett a Mornay mártás: az olvasztott vajba kézi habverővel csomómentesen elkevertem a lisztet, majd óvatosan, folyamatos kevergetés mellett felöntöttem a tejjel és hagytam besűrűsödni. Amikor kész lett, egy kis tálkában elkevertem a tojássárgát a tejszínnel és ezt is a már tűzről lehúzott basamellhez adtam. Végül beletördeltem a kéksajtot, sóztam, borsoztam, megszórtam reszelt szerecsendióval és hagytam állni.

A nyelvhalfiléket átmostam, majd papírtörlőn leitattam róla a felesleges vizet. Ezután forró serpenyőben mindkét oldalát elősütöttem kb 2-2 percig. Sózni nem kellett, mivel elég sós volt a tengervíztől az íze. (legalábbis nekem. Ha sótlannak érzitek, sózzátok meg nyugodtan.)
Ugyanebben a serpenyőben megpirítottam  a baconszalonna darabkákat és félretettem.

Ezután elővettem a sütőtálakat és mindegyikbe tettem egy-egy nyelvhal filét félbevágva, majd erre szórtam a felkarikázott újhagymát és az apróra vágott, megpirított bacondarabkákat. Majd egyenletesen beborítottam a karfiolrózsákkal, végül nyakon öntöttem mindegyiket a Mornay mártással.
200 fokos sütőben kb 20 perc alatt aranybarnára sütöttem.
Érdemes bulgurt, vagy barnarizst készíteni hozzá köretnek.

Narancsos mákgolyó

Van egy blog, Szofika a konyhában, amit az elmúlt hónapokban nagyon megszerettem. Nem tudom, eddig hogyan kerülte el a figyelmemet, hiszen 2010 óta gyűlnek ott a receptek. A lényeg, hogy most van és imádom és úgy képzelem, Szofi örökké mosolyogva repked egyik edénytől a másikig, miközben főz. No, és persze játékot hírdet.
A játék lényege, hogy az általa megadott jópár süti közül készítsük el az egyiket. Azonnal kiszúrtam a narancsos mákgolyót. Ráadásul az oviban adventi kézműves délutánt tartottak, ahova lehetett vinni pár finom falatot. Mi is lehetne ideálisabb, mint egy csomó apró édes golyócska, amolyan cake-pop féleség.
Úgyhogy belevágtam és örülök, hogy belevágtam. Mert ez valami isteni lett, kb 5 perc alatt elfogyott, pedig 60 darabot gyártottam.
Szofi, köszönöm a játékot, szuper receptet sikerült választanom!

Hozzávalók kb 60 darabhoz:
400 gramm darált háztartási
150 gramm darált mák
100 gramm Oreo keksz ( ennek híján sima darált keksz)
1 evőkanál holland kakaópor
3 narancs reszelt héja és leve
2 púpozott evőkanál krémsajt ( én mascarponét használtam)

a bevonáshoz:
200 gramm fehércsoki
pici darált mák 

A száraz hozzávalókat egy mély tálba öntöttem és elkevertem, majd következett a narancsok leve és a krémsajt. Ezután először villával próbáltam elkeverni a hozzávalókat, de meguntam, ezért a két kezemmel kezdtem el gyúrni, amíg a "tészta" össze nem állt. Akkor jó, ha nem ragacsos, de nem is morzsálódik, amolyan masszív massza legyen, ami könnyen formázható.
(Ha esetleg túl szárazra sikerülne, akkor krémsajt hozzáadásával lehet lágyítani. De ha túl lágy lesz, akkor nyugodtan adjunk hozzá még darált kekszet vagy mákot.)
Ekkor egy teáskanál segítségével kis golyókat formáztam és szép sorban egy tálcára sorakoztattam őket. Mehetett a hűtőbe, amíg én a bevonáshoz szükséges fehércsokit temperáltam.

A csokoládé kétharmadát egy tálban, vízgőz felett megolvasztottam, majd, amikor a fehércsoki felolvadt, levettem a gőzről és az apróra vágott maradék egyharmadot is belekevertem. Folyamatos kevergetéssel eloszlattam, elolvasztottam a csokidarabkákat.
Majd a hűtőből kivett golyók tetejét egyenként megmártottam és mivel igen hamar dermedt a csoki, minden mártás után megszórtam az aktuális fehércsokis golyót egy leheletnyi mákkal. Így a mák szépen beleragadt a csokiba és így szilárdult meg.
Apró kapszlikban vittem az adventi kézműves foglalkozásra.

Konyakmeggy bonbon

Régi nagy álmom vált valóra múlt héten: sikerült saját, kézi készítésű konyakmeggy bonbont gyártanom. És nagyon finom lett, gondolom azt le sem kell írnom, hogy százszor finomabb, mint a bolti. És most már azt is megértem, miért olyan drága a kézműves konyakmeggy. Mert munka, az van vele. És persze izgalom, meg várakozás. De a végén igazi örömmámor, amikor szétvágva a bonbont, az alkoholos lé kifolyik belőle.
Az ihletet férjúr adta, neki ez a kedvenc édessége, pedig nem igazán csokirajongó. De ebből bármikor és bármennyit.
No, mondtam is neki, hogy ezt csak óvatosan, mert csak 20 darab készült és főleg Katalin-napra tartogattam anyósómnak és sógornőmnek. Ugye meg sem lepődtök azon, hogy férjúr türelmetlen volt és meg sem várta az oldódást, az őt baromira nem érdekli. Azon frissiben megevett hármat és csak nehezen tudtam vele megértetni, hogy a jó konyakmeggy bonbon olyan, mint a jó bor: idő kell neki.
Pár darabot azért mélyen eldugtam, így most szombaton volt szerencsénk megkóstolni az immáron kész bonbont. Igazi élmény!

A receptet, trükköket és praktikákat Praliné Zsuzsinál olvastam és ezúton is köszönöm ismét a rengeteg segítséget, amit kaptam tőle! Ha az ő blogja nem lenne, az én bonbonjaim sem virítanának most így. Köszi Zsuzsi, egyszer meghálálom :-)

Hozzávalók 20 bonbonhoz:
20 darab konyakmeggy (ezt én nyáron már eltettem ITT, így most csak ki kellett bontani az üveget)
250 gramm fondant (én a DesszertMesternél vettem por alakban, amit kevés vízzel kellett feloldani)
300 gramm étcsokoládé temperálva
50 gramm étcsokoládé nagylukú reszelőn lereszelve

A konyakmeggyeket papírtörlőre szedtem és 5 órán át hagytam száradni. Ha nem szárítjuk meg, a nedves meggyről lecsúszik a fondanmáz, és nem vonja be rendesen, így nem lesz, ami feloldódjon finom alkoholos-cukros folyadékká a csokoládéban. Szóval érdemes ezt a lépést nem kihagyni, hanem türelmesen kivárni.

Ezután a fondantot elkészítettem a használati utasítás szerint, azaz a porhoz adtam a vizet, összekevertem és megmelegítettem. Lemerült az elem a hőmérőmben, ezért Zsuzsi tanácsát vettem alapul: amikor a fondant olyan állagú lett, mint a majonéz, lezártam alatta a gázt. A meggyszemeket szépen, egyenként megforgattam a fondantban, majd egy sütőpapírra tettem őket száradni. Itt érdemes odafigyelni arra, hogy a fondantot hagyjuk szépen lecsurogni (én egy mártóvillával emeltem ki a meggyszemet a fondanból), különben a sütőpapíron ott fog állni egy nagy fondant-tócsa, a közepén egy árva meggyszemmel. Ha a fondant elkezd megkeményedni az edényben, meg lehet kicsit melegíteni, amíg újra majonéz-állagú nem lesz.
A fondant baromi hamar megszáradt a meggyen, mire az összes meggyet végigmártogattam, az első pár szem már szépen megkeményedett. Ám én biztosra mentem és hagytam őket jó 1/2 órát pihenni.

Aztán csokitalpat készítettem, hogy a bonbonok alja tuti vastag legyen és ne szivárogjon ki az alkohol. Ehhez temperáltam a csokit, azaz 50 grammnyi étcsokoládé kétharmadát felmelegítettem, de vigyáztam, hogy ne legyen forró. Majd folyamatos kavargatás közben hozzáadtam a maradék egyharmadnyi, apróra vágott étcsokoládét és addig kavargattam, amíg a beleszórt csokidarabkák teljesen el nem olvadtak. Ezután a csokit egy kávéskanál segítségével kiméregettem, azaz kis, kb 1 centi átmérőjű "pöttyöket" tettem egy sütőpapírra, szépen egymás mellé (kb 5 centire egymástól). Ezekre a talpakra ültettem a fondantos meggyszemeket, de figyeltem, hogy egyszerre 5 szemnél többnek ne készítsek talpat, ugyanis a jól temperált csokoládé hamar szilárdul.
Szóval egyszerre 5 csokitalp, arra 5 szem meggy, majd újabb 5 talp és így tovább.
(Ha nem szilárdulna eléggé a csokitalp, be lehet kicsit csúsztatni a hűtőbe, de csak a már rajta ülő meggyszemekkel együtt.)

A pihentetés alatt lereszeltem az 50 gramm csokoládét és kis tálba tettem. A maradék étcsokoládét (kb 250 gramm) a fent leírt módon temperáltam és kezdődhetett a móka.

Mivel nekem nem volt meggyszáram, mint Zsuzsinak, így trükkhöz folyamodtam. A fondantos meggyszembe fogpiszkálót szúrtam óvatosan a közepéig (azaz a magig) és megmártottam az olvasztott csokoládéban úgy, hogy teljesen beborítsa a csokoládé. Majd hagytam a felesleges csokoládét lecsöpögni, végül a reszelt csokoládéban is megforgattam a talpát (ez is egyfajta biztonsági lépés, hogy esetleges repedezéseknél se tudjon kifolyni a belső).

EZután gyorsan letettem a sütőpapírral bélelt tálcára és kihúztam belőle a fogpiszkálót. A helyén maradt lukba a fogpiszkáló segítségével pár csepp csokit csepegtettem, így teljesen lezártam a fondantos meggyszemet. Végül, szintén fogpiszkló segítségével az olvadt csokival csigamintát rajzoltam a bonbonra. Itt mondjuk legközelebb várok kicsit, amíg a mártott csoki megszilárdul, mert így kissé összefolytak a csokirétegek, de ez legyen a legnagyobb baj, ugye?
A szilárdulásnál észrevettem pár szemet, ahol volt egy kis szivárgás, nos , ott a fogpiszkáló és az olvasztott csoki segítségét hívtam, így már biztonságban tettem el a bonbonokat egy dobozkába.

Nos, ezután már csak várni kellett 6 napot (szigorúan szobahőmérsékleten, mert a hűtőben a hideg késlelteti a fondant feloldódását), hogy a meggyben lévő alkohol feloldja a fondantot és a jól ismert, alkoholos likőr csordogáljon a meggyszemmel a szánkba.

Magozott változatot még nem készítettem, de hamarosan azt is ki fogom találni. Addig is hajrá, kedves bonbonkészítők és kezdők, lássatok neki, mert nem olyan bonyolult ám, mint ahogyan az hangzik :-)

Habkarika

Hihetetlen, hogy eddig még nem tettem fel a habkarika receptjét. Pedig már tavaly is elkészítettem, de kimaradt. Most megint csináltam, ugyanis a néró sütiből, meg a carbonara spagettiből maradt 5 fehérje. Így elővettem a jó öreg pavlovám receptjét és elkészítettem a habkarikákat. Az ecetet most kihagytam belőle, ami a pavlovánál belül finom, puhává, lággyá teszi az édességet és egy habcsóktorta úgy az igazi. Viszont a  habkarikánál a teljes roppanósság a cél, így ez a hozzávaló most kimaradt.


Hozzávalók 30 karikához:

5 tojásfehérje
350 gramm porcukor
1 evőkanál étkezési keményítő
1 teáskanál vaníliakivonat

A tojásfehérjéket felvertem félkeményre, majd hozzáöntöttem a vaníliakivonatot és tovább vertem, amíg tejesen kemény nem lett. Majd a porcukor és keményítő keverékét evőkanalanként hozzáadtam, minden hozzáadott kanál után várva kb 20 másodpercet, hogy a habverő egyenletesen elkeverje a porcukrot. Amikor az utolsó kanál cukrot is hozzáadtam a kemény habhoz, még hagytam fél percig pörögni a habverőt, majd leállítottam.

A hab ilyenkor már teljesen kemény és fényes. EZt a kemény habot betöltöttem egy csillagcsöves nyomózsákba és karikákat nyomtam egymás mellé egy sütőpapírral beborított sütőlapra.
60 fokos sütőben kb 120 percen át szárítottam.