Málnatorta

Pontosan ma 6 éve, hogy kimondtam a boldogító igent. Esetemben ez tényleg boldogítóra sikeredett, mivel az évek múlásával csak egyre mélyülünk, szerelmesedünk, így minden évben nagy örömmel ünnepeljük, hogy újabb 1 évet töltöttünk szerelemben, boldogságban.  Nem mondom, hogy nálunk sosincs veszekedés, igenis vannak hullámvölgyek, de próbálom követni nagyikám tanácsát, miszerint kellő türelemmel és szeretettel minden gondon átsegít, ha van egy másik feled. Nos, nekem már 9 éve van "másik felem", hivatalosan pedig 6 éve nem vagyok félember.
Emlékszem, az esküvőm napján is sütött a nap, jó meleg volt, reggel 7-kor már a fodrásznál ültem, hogy délután kimondjam az igent. Délben nem tudtam lepihenni, mert tönkremegy a hajam és a sminkem. Végre eljött a délután, férjuram felöltözött és átsétált az öccsével együtt (ő volt a tanúja) a szomszéd téren lévő Polgármesteri Hivatal elé. Engem pedig a barátnőm segített öltöztetni a szépséges, hófehér menyasszonyi ruhába. Emlékszem, megbeszéltem Robival (sógorom), hogy amikor meglátja Heni barátnőmet a sarkon, Férjuramat elfordítja más irányba, hogy majd csak akkor lásson meg, amikor közvetlenül előtte állok, teljes menyasszonyi pompában.
Sosem felejtem el a pillanatot, amikor Párom megfordult. A szemébe könnyek szöktek, szorosan átölelt, aztán megcsókolt és csak annyit mondott, miközben azokkal a mély, őszinte barna szemeivel a szemembe nézett, hogy "Szeretlek!" Kétségem nem volt: ő Életem Párja!

Ezzel a csodás málnatortával köszönöm neki, hogy egymás mellett vagyunk jóban-rosszban, örömben és bajban és megajándékoztuk egymást két csodálatos fiúgyermekkel. Köszönöm Életem!

Hozzávalók 23 centis tortához:
egy 6 tojásos piskóta
5 dl tej
1 csomag vaníliás pudingpor
2 evőkanál finomliszt
6 evőkanál cukor
300 gramm málna
200 ml habtejszín
1 csomag habfixáló
2 evőkanál porcukor

A piskótát elkészítettem ÍGY.

Majd megfőztem a vaníliapudingot a hátoldalán található leírás szerint, annyi különbséggel, hogy a pudingporhoz még hozzáadtam 2 púpos evőkanál finomlisztet és ezt kevertem össze a tejjel , majd ezt főztem fel. Így sokkal keményebb, sűrűbb lesz a puding, jobb lesz a torta „tartása” .
300 gramm málnát  botmixerrel leturmixoltam és összekevertem a langyos pudinggal, majd hagytam teljesen kihűlni.
200 ml habtejszínt egy zacskó habfixel keményre vertem és a habot óvatosan összeforgattam a málnás pudinggal.

És akkor jött az összerakás. Kapcsos tortaforma aljába tettem az egyik piskótalapot és rászedtem a málnás krém kétharmadát, majd lezártam a másik piskótalappal.
A piskótalap tetejét befedtem a maradék málnakrémmel és ment a hűtőszekrénybe.
Egy éjszakát hűtőben pihent és dermedt, majd másnap egy vizes késsel körbevágtam a kapcsos oldal mentén, majd óvatosan leszedtem róla az oldalát.
Végül olvasztott étcsokoládéval, tejszínhabbal, málnaszemekkel díszítettem.

Töltött csirkecomb

Igazán egyszerű vacsorát kért tőlem a család, nagy kedvenc ez is, és szerintem nem is bonyolult.
Régen mindig rizzsel ettük, mostanában bulgur, kamut és quinoa közül választ a férfinép.
Érdekes, mert az 5 évesem még mindig nagyon rizses, de kifejezetten a barnarizst szereti. A kicsi viszont teljesen odavan a bulgurért, néha csak úgy,magában is kéri, hatalmas adagokat bír a bendőjébe tolni. Férjuram legújabb kedvence pedig a quinoa, legutóbb csak annyit mondott rá: ezt akár hetente ötször is megenném.
A kamut pedig az én kedvencem, mióta pár hónapja kipróbáltuk, én előszeretettel készítem köretnek.
Most viszont hercegnő burgonyát kapott a család.

Hozzávalók 4 személyre:
4 egész csirkecomb
2 szikkadt zsemle
tej
só
bors
1 teáskanál majoranna
zellerlevél/petrezselyem
1 evőkanál pirospaprika
2 csirkemáj elkaparva
200 gramm csiperke
1 fej vöröshagyma
2 főtt tojás
1 egész (nyers) tojás

A csirkecombokat alaposan letisztogattam, megmostam, besóztam és félretettem.
Egy mély tálba apróra tépkedtem a zsemlét (vagy késsel is lehet vágni, ha már annyira szikkadt), és felöntöttem annyi tejjel, amit be tud szívni magába, de nem tocsog a tejben. Ha esetleg mégis több  a tej, egyszerűen csak nyomkodjuk ki a zsemléből.
Majd hozzáadtam a majorannát, a pirospaprikát, sóztam és borsoztam (ezt ízlés szerint csináljátok) és alaposan összegyúrtam a két kezemmel.
Egy kis lábasban kevés olajon az apróra vágott vöröshagymát megfuttattam, majd rádobtam a szintén apróra összevágott gombát és addig pároltam, amíg az összes levét el nem főtte a gomba. Mjad hagytam kicsit hűlni, ezalatt keményre főztem két tojást és tojásvágóval ezt is apró kockákra vágtam.

A zsemlés masszához hozzáadtam a vöröshagymás gombát,az elkapart májat,  a főtt tojásokat és egy csokor apróra összevágott zellerlevelet (lehet petrezselyem is), majd ismét jó alaposan összedolgoztam (lehet ám villával is dolgozni, de én a két kezemet szeretem használni).

Utoljára következett a nyers tojás, ezt végül már villával dolgoztam a töltelékbe.
Elővettem a csirkecombokat és a tölteléket óvatosan a bőre alá töltöttem, majd egymás mellé helyeztem egy tepsiben. A maradék tölteléket alufóliába tettem és becsomagolva a csirkecombok mellé helyeztem úgy, hogy a sütés utolsó 20 percében majd ki tudjam nyitni a csomagot, hogy a sült töltelék teteje megpiruljon.
A csirkecombok bőrét egy ecset segítségével kevés olajjal átkentem,  majd 200 fokos sütőben kb 
1 óra alatt szép pirosra sütöttem, miközben néha meglocsolgattam a combokat az alatta összegyűlő lével. (az utolsó 20 percben nyissuk ki az alufóliát, hogy meg tudjon pirulni a maradék töltelék.)

Vörösborban sült meggy

Ezt a finomságot két nagy kedvencemnél is láttam, Gesztenye és Gabojsza konyhájában is elkészült, kisebb-nagyobb különbségekkel. Nem hagyhattam ki én sem, persze egy kis markásítással kiegészítve. Az eredmény, egy őrületes ízbomba: a meggy, mivel megsül, így állagra olyan lesz, mintha meg lenne aszalva, mégis sokkal élénkebb marad az íze. A vörösborban sülés igen jót tett neki, hihetetlenül finom, zamatossá vált, a rászórt és sülés közben rákaramellizálódott cukor pedig édes-keserűn vonja be. Én még tetéztem egy kis amaréna-sziruppal, így a vége egy igazi ízkavalkás lett!
Ha már nem tudtok mit kezdeni a sok meggyel, próbáljátok ki ezt, egészen biztosan függővé váltok. Nálam most sül a második adag :-)

Hozzávalók:
500 gramm kimagozott meggy
50 gramm cukor
1 dl testes vörösbor
1 teáskanál vanília kivonat / fél vaníliarúd
1 dl amaréna szirup

A kimagozott meggyet egy jénai tálba tettem, szépen, egyenletesen elrendeztem. Majd ráöntöttem a vörösbort, rácsepegtettem a vanília kivonatot és a végén egyenletesen rászórtam a cukrot, hogy mindenhova jusson.
Majd 180 fokra előmelegített sütőbe toltam és addig sütöttem, amíg majdnem az összes leve el nem párolgott (ez nekem másfél órát tartott, de muszáj ránézni, nehogy megégjen a cukor). Ezután kivettem a sütőből és ráöntöttem az amaréna szirupot, majd egy kanállal alaposan összekevertem. Végül üvegbe tettem és várja a további felhasználást. (de már nem sok van belőle, olyan jó kóstolgatni).
A mai adagomat, miután tele lesz a befőttesüveg, jól felöntöm jófajta rummal,így még zamatosabbá válik és sokáig eláll.

Vargánya krémleves pirított kacsamájjal

Szintén Gourmet Fesztiválos élmény, amit próbáltam becsempészni az otthonunkba. Igaz, hízott libamáj helyett anyósoméktól kapott kacsamájat használtam, de igazából az élmény ugyanaz.
Vargányát nagy nehezen sikerült szereznem a Csarnokban, de megérte keresgélni, mert ez a leves mindent visz. Eszméletlen ízorgia, és igen, tudom, jó adag luxus is. De néhanapján kell egy kis habzsidőzsi, nem igaz? :-)
Szóval a leves olyan jó lett, hogy férjúr kérte, szülinapján legyen ismétlés. Nos, emélem rajtam nem fog múlni!

Hozzávalók:
15 dkg fiatal vargánya (az idősebb példányok sajna általában kukacosak)
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 evőkanál olívaolaj
diónyi vaj
5 dl tejszín (magas zsírtartalmú
7 dl zöldség alaplé
só
bors

A vöröshagymát és fokhagymát apróra vágtam, a vargányát gombakefével megtisztítottam és vékonyra szeleteltem. Egy lábasban az olívaolajat és a vajat felhevítettem, majd megfuttattam rajta a hagymát és a fokhagymát. Erre dobtam a vargánya-szeleteket, sóztam, borsoztam és hagytam párolódni. Majd felöntöttem a zöldség alaplével és botmixerrel simára turmixoltam. Végül a tejszínnel besűrítettem, hagytam még egyet rottyanni és kész is lett a leves.
Amíg a leves még főtt, egy serpenyőt tűzforróra melegítettem, de nem tettem bele semmiféle zsiradékot. A kacsamájat kb  ujjnyi vastag szeletekre vágtam és mindkét oldalán 1-1 percig sütöttem. Majd egy tálra szedtem és hagytam hűlni.

Tálaláskor a mélytányér aljára tettem két szelet pirított májat, majd erre kanalaztam a vargányalevest.

Citromos muffin amarénával és étcsokoládéval

Teller-cake blogjára imádok ellátogatni, Zsuzsa mindig készít valami fantasztikus finomságot. Egy igazi cukrász veszett el benne, illetve dehogy veszett: napról napra szorgoskodik és szerencsére megosztja velünk. Most éppen svéd citromtortát sütött, amibe férjem miatt szerettem bele.
Az én drága párom imádja a citromot. De nem ám csak úgy szereti belecsepegtetni teába, meg limonádéba, meg ilyenek. Nemáááám. Az én párom fanatikus citromrajongó: fogja a citromot, félbevágja és nekiesik, mint az almának. Eszi, habzsolja, egy az egyben eltünteti. Én meg közben érzem, ahogy már a nézésétől is "újra szűz leszek" - hogy drága Nagyikám mondását idézzem.
Nos, Zsuzsi svéd citromtortáját látva tudtam, ennek az Uram nagyon fog örülni. És hogy én is örüljek, kicsit markásítottam.
Került bele a nemrég elkészült amarénából és muszáj volt pár étcsoki-darabkát is beledobálnom. Tudom, a csoki meg a citrom...háááát, mintha nem illenének. Hogyne tudnám, gyerekkoromban mindig csodálkoztak a fagylaltosok, amikor egy gombóc csokit és rá még egy gombóc citromot kértem. Mindig megjegyezték: az nem illik össze. De nekem már akkor is összeillett. Ugyanúgy, mint 5 évesen a csokitorta a kovászos uborkával. Már akkor is igazi gourmet voltam, hehe :-)
És hogy milyen lett a muffin: párom szerint ez abbahagyhatatlan, a gyerekek azt mondták, minden nap csinálhatok ilyet. Finom, kellemesen citromos, mégis a kevéske étcsokoládé és az amaréna megbolondítja és ellenállhatatlanná teszi!

Hozzávalók 12 muffinhoz:
15 dkg vaj
2 egész tojás
15 dkg cukor
1 vaníliás cukor
1 citrom leve és héja
10 dkg liszt
1 teáskanál sütőpor
50 gramm jó minőségű étcsokoládé apróra vágva
12 szem amaréna meggy

A vajat - az eredeti recept szerint  - felolvasztottam és hagytam langyosra hűlni. Közben a robotgépben a tojást a cukorral habosra kevertem és hozzáadtam a citrom levét, majd reszelt héját. A robotgépet kis fokozatra állítottam és a liszt+sütőpor keverékét felváltva adtam hozzá az olvasztott vajjal együtt. Végül a tésztát papírkapszlikkal kirakott muffinformákba öntöttem (mindegyik formába kb háromnegyedig töltöttem a tésztát.)
Ezután mindegyik forma közepébe nyomtam egy szem amarénát és körbe szórtam mindegyiket a csokidarabkákkal.
180 fokos sütőben kb 25 perc alatt készre sültek (azért figyeljünk, mert minden sütő más, nehogy odaégjenek a finomságok)

Bácskai rizses hús

A menzán szerettem meg ezt az ételt, úgy, ahogy akkoriban adták a konyhás nénik. Ragacsosan, paprikásan, mócsingos húsosan (na jó, azóta már nem szeretem benne a mócsingos húst), akkoriban, amit kiszedtek, azt mind megettem.
Aztán vagy 10 évvel ezelőtt elkészítettem egy sima lábasban, de valahogy nem lett az igazi. Akkor egy ismerősöm anyukája adta a tippet, hogy készítsem sütőben. Micsoda, sütőben? Bizony ám, ettől lesz igazán finom, "menzás" az íze. És nálunk nem múlhat el bácskai rizses hús reszelt sajt nélkül és persze kell még mellé jó erős, savanyú pepperoni is! Hmmm, tegnap este a mennyországban jártam, de sajnos elég hamar vissza is jöttem. Ugyanis a 3 férfi ultragyors tempóban tolta be a hatalmas tál bácskai rizses húst. Én meg csak lestem. Még jó, hogy szedtem ki egy külön kis adagot a fényképezéshez, na meg a jénai tál aljára odakapott - szerintem legfinomabb - ropogós rész is engem illetett.

Hozzávalók:
500 gramm sertés lapocka (vagy bármilyen más, pörinek való husi) apró kockákra vágva
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 evőkanál pirospaprika
só
bors
majoranna
őrölt kömény
350 gramm rizs
víz

A vöröshagymát és a fokhagymát megpucoltam, majd apróra vágtam. Egy lábasban kevés olajon megpároltam, majd hozzáadtam a pirospaprikát és rögtön utána beletettem a kockára vágott lapockát, gyorsan összeforgatva az egészet.

Magas lángon kicsit megpörköltem minden oldalát (ezért is "pörkölt" az elnevezése), majd közepes lángon hagytam fedő alatt puhulni a saját levében. Nekem elég sok saját levet eresztett, így nem kellett külön vizet hozzáadni, de ha nincs leve, érdemes annyi vizet ráönteni, ami a húst félig ellepi. Ezután még borsoztam és tettem hozzá majorannát és őrölt köményt és hagytam fedő alatt megpuhulni (ez kb 40 perc volt). Ekkor alaposan megsóztam, hiszen a rizs is vesz el a sósságból, de azért óvatosan, inkább mindig sózzunk utána, mint hogy elsózzuk az ételt.
Nos, itt jött be a képbe - akarom mondani a lábasba - a rizs. Hozzáöntöttem a pörkölthöz, összekevertem és felöntöttem annyi vízzel, ami kb 1 ujjnyira ellepi. Hagytam, hogy elkezdjen forrni, majd elzártam alatta a lángot , átöntöttem az egészet egy mély jénai tálba, rátettem a fedőt és betoltam a 200 fokos, előmelegített sütőbe. 15 perc múlva kivettem, átkavartam és kb még 3 deci vízzel felöntöttem. (ez persze függ attól is, hogy a rizs mennyire puhult meg, mennyire szívta fel a pörköltszaftot) Majd visszatoltam újabb 15 percre, végül elzártam a sütőt és még negyed órát pihentettem a melegben.
Tálaláskor reszelt sajtot szórtam rá, ami ráolvadt a forró ételre. Mindenképpen tegyünk mellé valamilyen savanyúságot, az még jobban kihozza az ízét!

Amaréna meggy

Évekkel ezelőtt, egy olasz étteremben ettem ilyen meggyet egy édesség tetején. Azt hittem ez egy meggyfajta cukorszirupban. Aki már kóstolta, tudja, hogy kellemes, mandulás-vaníliás aromája szinte elbódítja az embert, ha lehetősége van a kóstolásra.
Az amaréna igazi desszertgyümölcs, nem üvegszámnyi befalásra való, még ha fantasztikus íze erre is csábítja az embert.
Őszintén szólva eszembe sem jutott, hogy ezt házilag is elkészítsem. Meglehetősen borsos áron lehet venni különleges csemegéket áruló boltokban, eléggé kis kiszerelésben, így én megelégedtem azzal, hogy párszor éttermekben, Gourmet Fesztiválokon találkozom vele, elkönyvelem, hogy mennyire isteni és kész.
Aztán egyik bloggertársam, Sherpa elkészítette az ő konyhájában és megosztotta velünk is a titkot.
Teljesen bezsongtam. Leszaladtam a piacra, vettem meggyet, persze figyeltem, hogy szép, nagyszemű és sötétbordó meggyet vegyek.
AZtán nekiláttam.

Hozzávalók:
1 kg meggy
1 kg kristálycukor
2 teáskanál mandulaaroma
1 vaníliarúd kikapart belseje és szára

A meggyet megtisztítottam és nagyon alaposan megmostam. Csak a hibátlan szemeket használtam fel belőle.
Egy mély edénybe tettem, ráöntöttem a kristálycukrot, a mandula aromát és hozzátettem a vanília kikapart magját és héját is. Megrázogattam az edényt, hogy mindenhova jusson a cukorból, majd elkezdődött a várakozás. Fél nap múlva még semmi nem történt, így a neten megvitatva az amaréna készítés csínját-bínját, úgy döntöttem: kiszedegetem a meggyszemeket a kristálycukorból és kimagozom. Ugyanis az amaréna készítés lényege, hogy a meggy levet ereszt, ebben a lében felolvad a cukor, majd a meggyből kiszívott savanyú lé helyére ez a mandulás-vaníliás szirup kerül, azaz a meggyszem egy isteni, édes különlegességgé változik.

Nos, innentől felgyorsultak az események: kb 3 óránként alaposan átkevertem a cukros meggyet, amiben a cukor másnap délre teljesen fel is olvadt. Mivel szerencsére lehűlt a konyha, így nem tettem be a hűtőbe, hanem hagytam kint a konyhapulton, fedővel letakarva. Azonban, ha kicsit melegebb van, érdemes hűtőbe tenni, nehogy megbuggyanjon.
A felolvadt cukros szirup innentől elkezdett dolgozni a meggyszemeken: a meggyszemek egyre sötétebbekké és kisebbekké váltak, mintha aszalódtak volna a szirupban. A második napra pedig olyan finom, édes és aromás meggyszemeket kóstolhattam, mintha csak egy olasz étterem édességét habzsolnám.
Érdemes még pár napig érlelni, Andi receptje szerint 3 napig kell várni, de én türelmetlen voltam. 

A fenti adagból nekem egy 580 ml-es befőttesüveg lett tele amaréna meggyel és az azt befedő sziruppal, illetve egy tálkában is maradt még bőven meggyszem, csak úgy, kóstolgatni. Ezen felül maradt még 8 deci amaréna szirupom. Ebből 500 ml-hez hozzákevertem 40 ml nagyon jó minőségű konyakot és üvegbe zárva várja, hogy valamilyen különleges, általam kreált édesség koronája lehessen.
A maradék 3 deci szirupot simán beletöltöttem egy üvegbe és hűtőbe tettem. Ezt fagylaltokra szánom, csak jöjjön újra a hőség :-)

Tejfölös padlizsánsaláta

Ezt a salátát még évekkel ezelőtt láttam a Stahl konyhájában, de persze elfelejtettem felírni a receptet, így muszáj volt rögtönöznöm. Szerencsére az én drága uramnak annyira bejött, hogy azóta minden évben, ha beköszönt a meleg, megkérdezi: mikor csinálsz padlizsánsalátát?
És most bizony itt volt a kánikula rendesen, ráadásul Gyömbérék is emlékeztettek a csodás joghurtos padlizsánsalátájukkal, hogy itt az ideje az enyémet is elkészíteni.
Én általában sült húsok mellé kínálom köretként, de magában is kitűnő saláta.

Hozzávalók 4 személyre:
2 közepes padlizsán
450 gramm zsíros tejföl
2 csipet só
1/2 lime leve
extra szűz olivaolaj
6 gerezd fokhagyma
bors

A padlizsánok végeit levágtam, majd apró kockákra vágtam (a héjjával együtt), majd egy serpenyőbe 2 evőkanál olívaolajat öntöttem, beledobtam a pucolatlan gerezd - tenyérrel kissé megnyomott - fokhagymákat és hagytam 1 percig pirulni. Ettől csodás, fokhagymás olajat kapunk, később pedig én ki szoktam nyomni a megsült fokhagymát a héjából és a padlizsánhoz keverem.
Aztán beledobtam a kockára vágott padlizsánokat, sóztam és alaposan átforgattam, hogy mindegyik kockára jusson egy kevés az olajból. Ha kevésnek találjuk a serpenyőben lévő olajat, lehet még önteni rá, de óvatosan, mert a padlizsán rengeteg olajat képes felvenni.
Kb negyed óra pirítás után a padlizsánkockák megpuhultak és meg is pirultak kicsit. Akkor jó az állaga, ha krémesen puhává válik.
Ekkor átszedtem egy papírtörlővel kibélelt tálra, így a felesleges zsiradék is lekerült róla. Kiválogattam belőle a fokhagymákat és a puha belsőt kinyomtam. Majd, amikor már langyos volt a padlizsán, átszedtem egy mélye tálba, hozzáadtam a kinyomott sült fokhagymákat, a tejfölt, meglocsoltam a lime levével, borsoztam és alaposan összekevertem. Ha kell, még lehet sózni is rajta.
Tálalás előtt érdemes pár órára hűtőbe tenni, hogy igazán hideg legyen és alaposan összeérjenek benne az ízek!

TIPP: A tejfölt le lehet cserélni jó minőségű, sűrű joghurtra is, de mi jobban szeretjük tejföllel, mert valahogy krémesebb.

Meggyes pite

Múlt hétvégén anyósoméknál rengeteg meggyet szedtünk és hatalmas vödrökkel hoztunk haza meggyet és cseresznyét is. Ilyenkor, a rengeteg meggyből anyósom mindig készít legalább egy adagnyi meggyes pitét (de van, hogy kettőt is), mi meg pillanatok alatt befaljuk. A pitéje eszméletlenül egyszerű: mindent egy tálban összekeverni, beönteni a sütőpapírral bélelt tepsibe,megszórni meggyel, majd 40 perc múlva kihúzni a sütőből, várni, amíg kihűl, aztán jól megenni!
Minimális munkával isteni finomság készíthető, viszonylag kevés idő alatt, úgyhogy érdemes kipróbálni. Javaslom a kánikulában inkább az esti órákban megsütni és reggel az egész családot a friss, puha meggyes pite várja az asztalon.

Hozzávalók: (35*25 tepsihez)
450 gramm liszt
280 gramm fruktóz (anyósom receptje 380 gramm cukrot ír, de a fruktóz édesebb, így kevesebb is elég belőle)
1 1/2 csomag sütőpor
150 gramm puha vaj
3 tojás
3 dl tej

60 dkg magozott meggy a tészta tetejére
porcukor a díszítéshez

A hozzávalókat (liszt, sütőpor, fruktóz, vaj, tojás és tej) beletettem a robotgépem táljába, majd a keverővel kb 10 perc alatt csomómentesre kevertem.
Majd egy 25*35 centis tepsit kibéleltem sütőpapírral, beleöntöttem a nyers tésztát és a tetejét jó sűrűn
teleraktam a magozott meggyel. Majd 220 fokos sütőben 35-40 perc alatt aranybarnára sütöttem.
A sütőből kivéve hagytam kihűlni, majd felszeleteltem és porcukorral meghintve kínáltam.

Kefíres sóskaleves

Anyósomtól kaptam egy hatalmas adagot, amit máskor persze finom sült hús mellé készítenék el sóskamártásnak. De ebben a kánikulában nem akartam húst sütni, sőt, még a tűzhelyet sem akartam hosszabb időre beüzemelni, így járt az agyam, mit is kéne, mit is kéne.
Megvan, lesz belőle jó hideg leves. Kinyitottam a hűtőt, de csak epres joghurt meg kefír volt benne. Egy pillanatig elidőztem az epres sóskaleves gondolatán, de el is hessegettem, maradt a frissítő kefír és a savanyú sóska.
Hmmm, ez már jó kis kiindulás - gondoltam. Így készült egy finom, hűs, savanykás frissítő, amit még párszor biztosan el fogok készíteni ebben a kánikulában.

Hozzávalók:
500 gramm sóska megpucolva (szárát én ki szoktam tépni)
300 ml kefír
200 ml tejszín
70 gramm porcukor
csipet só

A sóskaleveleket alaposan megmostam, majd egy lábasban megpároltam (azaz megvártam, míg megpuhul, összeesik.) Ezután elzártam alatta a lángot és hozzáöntöttem a hideg kefírt és a tejszínt, sóztam és cukroztam, majd egy botmixerrel simára turmixoltam. (lehet kicsit utó-cukrozni, ha túl savanyú, és kevés citromlével lehet még savanyítani, ha túl édes lett) Akit zavarnak az esetleges rostok, szűrje át nyugodtan, mi alaposan behűtve, kevés tejszínnel meglocsolva fogyasztottuk.

Sós karamellás trüffel torta feketecseresznye-takaróval

Szülinapomra a család egy ideje már nem próbál meglepni tortával, inkább rám bízzák a választást és a készítést - mindenki jobban jár alapon .-) Ez persze hatalmas bók a családtól, ráadásul tuti a kedvencemet ehetjük mindig. Idén beleszerettem a sós karamellás trüffelkrémbe és megálmodtam vele egy tortát. Nos, irtó tömény, de mennyei finomságot sikerült összehozni. És még a sütőt sem kellett bekapcsolni hozzá! Ez aztán a jó hír a kánikulában, ugye?
A család néma csendben ette, majd mindenki elégedetten hátradőlt és közölték, hogy ez valami káprázatos és lehet még kérni belőle? Naná, mondtam, erre az egész tortát befalták (illetve befaltuk, mert a merénylők közt voltam én is).
Kétségkívül ez lett a legújabb kedvenc, mindenképpen ismétlés kell belőle!

Hozzávalók 18 centis tortaformához:
A fehércsokoládés tortaalaphoz:
100 gramm fehércsokoládé
2 evőkanál zsíros tejszín
1 teáskanál méz (én glükóz helyett használtam)
85 gramm kukoricapehely finomra törve

A sós karamellás trüffelkrémhez:
30 dkg jó minőségű (min 60 %-os kakaótartalmú) étcsokoládé
24 dkg cukor
3 dl habtejszín
60 gramm vaj
2 kávéskanál só

Cseresznyés öntet a torta tetejére:
30 dkg magozott feketecseresznye
2 evőkanál cukor
1 zacskó tortazselé



Először a kukoricapehelyhes-fehércsokis tortaalapot készítettem el. A kukoricapelyhet két kis kezemmel addig morzsolgattam, amíg nagyon apróra össze nem tört (de tiszta konyharuhába téve és becsavarva, párszor egy sodrófával átgörgetve is ez az eredmény érhető el.)
Egy tálba szórtam az összetört fehércsokoládét és ráöntöttem a 2 evőkanál tejszínt, majd vízgőz felett felolvasztottam és alaposan elkevertem, hogy csomómentes legyen. Majd, amikor szobahőmérsékletűvé hűlt, belekevertem a mézet és az összetört kukoricapelyhet. Ezután egy 18 centis  - levehető oldalú, azaz kapcsos - tortaformába nyomkodtam kanállal a csokis pelyhet, aminek a tetejét szépen egyenesre egyengettem, majd betettem a hűtőbe hűlni.

Majd következett a sós karamellás krém: a cukrot beleszórtam egy lábasba és alacsony lángon addig melegítettem, amíg meg nem olvadt és szép barnás színe nem lett (azaz karamellizálódott). Ezután hozzáadtam a tejszínt, amitől a folyós karamell bekeményedett, de újra addig melegítettem, amíg a kemény karamell el nem olvadt és a tejszínnel krémes karamellé nem változott.
Ekkor levettem a tűzről és a még forró karamellkrémbe belekevertem a vajat és a sót, végül az apróra tört étcsokoládét.
Addig kevergettem, míg az összes vaj és csokoládé el nem olvadt, és szép, fényes krém nem lett belőle. Miután kihűlt, a hűtőben lévő fehércsokis tortaalapra öntöttem, a tetejét szintén elegyengettem és visszatettem a hűtőbe dermedni.
TIPP: A krémnek minimum 4 óra kell ahhoz, hogy kellően megdermedjen és a tortának legyen tartása, de legjobb, ha előző este elkészítjük és a cseresznyés öntetet csak másnap tesszük rá. 

Másnap reggel elkészítettem a tetejére a cseresznyés borítást (de aki siet, 4 órás dermedés után is megcsinálhatja). A cseresznyéket kimagoztam, megszórtam a cukorral és hagytam 1 órát állni, hogy levet eresszen.
A levet leöntöttem és ehhez a cseresznyeléhez  hozzákeverve a zacskó tortazselét, a hátoldalán lévő utasítások szerint felfőztem, majd 10 percet pihentettem, miközben párszor megkavartam, nehogy bebőrösödjön. A 10 perc alatt pedig a már megdermedt sós karamellás trüffelkrémre halmoztam a kimagozott, lecsepegtetett cseresznyéket, végül ráöntöttem a cseresznyés zselét és visszatettem a hűtőbe.

Tálaláskor vékony szeleteket vágtam, mert ez a torta bizony nagyon tömény! De egy biztos, feledhetetlenül finom!

Quinoa rizottó harcsapaprikással

A Gourmet Fesztiválon kóstoltam ezt az ételt és annyira megfogott. Szerencsére a szakács elmesélte, hogyan készítik, így megpróbáltam itthon reprodukálni. A család szerint sikerült - én persze nem merek ilyet mondani, de tény, hogy nagyon finom lett! És megszületett az új szerelem is: végérvényesen szerelmes lettem a quinoába! Már múltkor készült quinoás étel, quinoával töltött gömbcukkini (itt részletesebben is írok a quinoa jótékony hatásairól), de ez a mostani rizottó végképp meggyőzött.

Hozzávalók 4 személyre:
300 gramm quinoa
1 liter húsleves alaplé (kockából is lehet csinálni, ha sietünk, de érdemes lefagyasztani egy húsleves-készítésnél)
2 evőkanál olívaolaj
30 gramm vaj
3 szál újhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
5 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez
70 gramm vaj a pihentetéshez
1 adag harcsapaprikás

A qouinoát ugyanúgy készítettem el, mintha rizottó rizs lenne. Az újhagymát karikára vágtam és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon pár perc alatt megpároltam (de semmiképpen nem pirítom).
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adtam a quinoát  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a szemek kicsit pirultak. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a quinoa magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott alaplevet merőkanalanként adagoltam a quinoához, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem a szemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Kb 10 perc alatt "al dente" lett, ekkor elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a hideg vajat és a  parmezánt. Fedővel lefedve 2 percig hagytam olvadni, majd alaposan összekeverem és tálaltam a harcsapaprikással.  

Epres jégkrém

Ezt a fagylaltot Gesztenye blogján láttam meg és annyira gyönyörű volt róla a kép, hogy muszáj volt nekem is elkészítenem. Sajnos a fagyigépem nem volt behűtve, így eljött a pillanat, hogy az Ikea-ban vásárolt jégkrém formákat is kipróbáljam. És bevált, méghozzá tökéletesen. Bár fagylaltgépben nyilván krémesebb fagyit kaptam volna, jégkrémként kifejezetten jól állt neki, hogy kicsit kikristályosodott, a régi, gyerekkori fagylaltozásaim jutottak erről a jégkrémről az eszembe.

A hozzávalókat a nálam itthon megtalálható alapanyagokhoz igazítottam, íme a recept.

Hozzávalók 10 jégkrémhez:
50 dkg eper alaposan megmosva (mivel tudom, hogy már nem nagyon kapni, ki lehet nyitni a befőttet is)
10 dkg kristálycukor+1 dl vízből készült cukorszirup
1 bio citrom leve és héja
2 dl tejszín
250 gramm mascarpone
1 kávéskanál vaníliakivonat

Először elkészítettem a cukorszirupot, azaz a 10 dkg cukrot felfőztem az 1 dl vízzel, majd forrás után kb 1 perccel lezártam alatta a gázt és hagytam kihűlni. Majd az összes hozzávalót egy mély tálba tettem és botmixerrel alaposan összeturmixoltam. Majd  a jégkrémformákba kanalaztam és mélyhűtőbe tettem egy éjszakára. Másnap eszméletlenül epres, finom jégkrémet nyalogathattunk.
Mascarpone helyett ki lehet próbálni tejföllel is, így kicsit gazdaságosabb jégkrémet kapunk.
Jó hűsölést hozzá!

Avokádós rákkoktél - Nigella és Gabojsza után szabadon

Ezt a receptet Gabojszánál találtam, aki Nigella egyik könyvéből készítette el. Annyira felizgatta a fantáziámat, hogy vettem gyorsan avokádót és paradicsomot, a többi hozzávaló pedig volt itthon, így el is készítettem. Igazán mennyei és hűsítő finomság ezeken a forró nyári napokon. Ráadásul túl sokat nem is kell vele vacakolni, nagyon hamar elkészül.

Hozzávalók:
1 érett avokádó
1 paradicsom
12 tisztított garnélarák farok
1 teáskanál extra szűz olivaolaj
2 teáskanál sherry ecet
1 csipet só
1 teáskanál korianderzöld


Az avokádót félbevágtam, a magját eltávolítottam, majd egy evőkanállal egyetlen határozott mozdulattal kivájtam a húsát. Az érett avokádónál ez nem okoz problémát, simán egyben lejön a héja, de a kevésbé éretteknél lehet, hogy farigcsálni kell kicsit a kanállal. Az avokádó héját félretettem, mert ebben szeretném a salátát tálalni. (ha nem maradt egyben, akkor kis tálkákban is fel lehet ám szolgálni ) Aztán az avokádó húsát apró kockákra vágtam és meglocsoltam pár csepp citromlével, hogy nehogy megbarnuljon.
A paradicsomot szintén kettévágtam és a magos részét kikapargattam, a húsos részt pedig szintén apró kockákra vágtam.
A megtisztított rákfarkokat kevés olívaolajon 2-3 perc alatt megpirítottam, de nem szabad tovább sütni, mert megkeményedik, rágós lesz.
Majd a rákfarkokat is apró kockákra vágtam. Ezután az avokádót, a paradicsomot, a rákfarkat alaposan összekevertem az olívaolajjal és az ecettel, majd sóztam és a korianderzöldet is hozzákevertem.
Tálalásig hűtőben pihent, majd az avokádó héjába szedve tettem a család elé. Érdemes a fogyasztás előtt nem sokkal elkészíteni, hiszen az avokádó - még a citromlé ellenére is - könnyen és gyorsan megbarnul és akkor már nem olyan esztétikus látvány.

Konyakmeggy

Mint gondolom, sokan tudjátok, idén is folytatódik a befőzős kihívás, amin tavaly részt vettem. Idén is csatlakoztam, bár most nem lehet akármivel nevezni, minden hónapban egy megadott zöldséget és egy megadott gyümölcsöt kell bármilyen tartósítási eljárással elkészíteni.
Júniusban a gyümölcs nem más, mint a meggy, zöldségnek pedig az uborkát kaptuk.
Nos, a meggy részét már teljesítettem is, a csoport nagyasszonyának, Eszternek a konyakos meggyét készítettem el, gondolva a téli hónapokra. Ennek a befőttnek bizony a legfontosabb része a türelem, ugyanis ahhoz, hogy megfelelően "megérjen" , 3 hónapon át kell békén hagyni, lehetőleg sötét, hűvös helyen. (pl a kamra mélyén)
Úgyhogy ennek a bejegyzésnek szeptember közepe felé lesz még egy utóélete, most azt írom le, hogyan tettem el. Remélhetőleg 3 hónap múlva már a csodafinom végeredményről számolhatok be!
És hogy miért is jó ez a finomság? Egyrészt behűtve, csak úgy magában kitűnő édesség. De én persze már gondoltam a karácsonyra is, és ötvöztem a bonbon-készítő dilimmel, így karácsonykor a fa alatt sok szerettem örülhet majd a házi konyakos meggy bonbonnak :-)

Hozzávalók:
meggy
cukor
vaníliarúd
konyak (legyen jó minőségű!)

Pontos mennyiségeket nem tudok írni, attól függ, ki mennyi és mekkora üvegeket használ. A lényeg, hogy a meggyeket alaposan megmostam (kizárólag sérülés, horpadás- és rothadásmentes meggyeket használtam), majd egy üveg aljába tettem egy kb 2 centis darab vaníliarudat és elkezdtem egymás mellé rakosgatni a meggyeket - ahogy Eszter írja:tetrisszerűen. És tényleg, muszáj jó szorosan egymás mellé tenni, hogy jól megteljen az üveg. Majd, amikor már tele lett, a tetejére kanalaztam kevés cukrot (én az 5 decis üvegek tetejére 1 evőkanállal tettem), aztán a kezemmel lenyomtam a meggyeket és szép lassan felöntöttem a konyakkal, hogy a befőttes üveg csurig legyen. Rátekertem a fedőt és a kamrában egy kistányérra tettem. Ez azért fontos, mert a 3 hónap érlelődés alatt előfordulhat, hogy kicsit ereszt a léből, így a tányér ezt felfogja.

(A befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt)

Szeptemberben pedig remélem beszámolhatok egy mennyei konyakos meggyről! Drukkoljatok és készítsétek el ti is! :-)