Diós-camembert-es csirkecomb filé aszalt szilvával

Nagyon szép, filézett, bőr nélküli csirkecomb filébe botlottam a Lidl-ben, úgyhogy meg is vettem egy hatos csomagot.
Gondoltam, elkészítem a család kedvencét, a körtés-camembert-es csirkét diódarabokkal. Csak éppen téliesítve. Ezért vettem aszalt szilvát és a nagy diódarabokat lecseréltem darált dióra.
Így született egy új, egészen más ízvilágú kedvenc. Természetesen ez is felkerült a "Bármikor készíthetem" listára:-)

Hozzávalók:
6 filézett, bőr nélküli csirkecomb
pankomorzsa (japán zsemlemorzsa)
darált dió
só
bors
kakukkfű
1 kerek camembert sajt 6 szeletre vágva
6 csík vékony baconszalonna
18 aszalt szilva
kelkáposzta

Először kétharmad pankomorzsához egyharmad rész darált diót öntöttem és összekevertem. A csirkecombokat megmostam, papírtörlővel leitattam róla a vizet, majd sóztam, borsoztam és megforgattam a diós-morzsás keverékben.
1 evőkanál olivaolajat felforrósítottam serpenyőben, majd a diós csirkecombok mindkét oldalát 1-1 percig megpirítottam. Ezután tepsibe tettem, szépen egymás mellé, majd mindegyik combra fektettem egy szelet camembert sajtot, amibe belenyomkodtam egy kis ág kakukkfüvet.
A baconcsíkra rátettem 1 szem aszalt szilvát, tekertem rá egy réteg bacont, majd melléfektettem újabb szilvát, most már a két szilvát tekertem tovább, végül következett a harmadik szilva és a maradék szalonnába tekertem az egész kis batyut. Összesen 6 batyu baconba tekert aszalt szilvát készítettem, amit a csirkecombok mellé fektettem a tepsibe.
Végül összevágtam laskára a káposztát, kevés olívaolajat csorgattam rá, sózta, borsoztam és a tepsibe tettem ezt is. Kb 20 perc alatt készre sütöttem.
Isteni finom, édes-sós finomság ez.

Majorannás kacsaszárny fehérborban

Ismét kacsa került terítékre. Az anyósomtól kapott mélyhűtött csomagok mindig meglepetések, mivel nincsenek felcimkézve és az összefagyott húsokból nem derül ki mindig egyértelműen, hogy mi is van benne. Ami biztos, hogy kacsa. Jelen esetben pedig finom kacsaszárny lapult a zacskóban. Gondoltam, fantasztikusan fel fogja dobni a sült zöldség, főleg, ha fehérborban párolom együtt az egész kompániát. És bejött, de még mennyire. Nagyon finom, ízletes csirke és édes zöldségek kerültek a tányérunkra.
Csak azt sajnálom, hogy a  kép nem adja vissza a valós színeket!

Hozzávalók:
6 kacsaszárny
só
bors
majoranna
fokhagyma
2 dl fehérbor
2 sárgarépa
fél póréhagyma
6 csicsóka

A kacsaszárnyakat megmostam, megszabadítottam a maradék pihéktől, majd megtűzdeltem fokhagymával a húsos részeket, sóztam,borsoztam, megszórtam szárított majorannával és egy tűzálló tálba raktam.
Akkora tálat választottam, hogy csak a fele legyen  tele a húsokkal, a másik felébe a kockára vágott zöldségeket halmoztam, ezeket is megsóztam, a kezemmel jól összekevertem. Ezután 2 deci fehérbort öntöttem az egész egyvelegre, szorosan letakartam alufóliával és 180 fokon pároltam másfél órán át. Ezután levettem a fóliát, villával ellenőriztem, hogy elég puha -e a hús, leöntöttem róla az ízletes kacsazsírt (jó lesz reggelente a szendvicsbe) majd magasabb fokozatra kapcsoltam és megpirítottam a szárnyakat és a zöldségeket is.
Jó étvágyat hozzá!

Sült rizottó - suppli al telefono, azaz 300. bejegyzés a blogon

Annyira örülök neki, hogy a 300. bejegyzésem pont egy rizottós étel. Hiszen ez az egyik nagy szerelem. Aki az elejétől követi a blogot, az tudhatja, hogy nem telik el úgy hónap, hogy ne készítenék legalább egy rizottót. Szerencsére a rizottók variációinak száma végtelen, úgyhogy ritkán van, hogy kétszer ugyanazt ennénk. Persze vannak nagy kedvencek, amik ismétlésért kiáltanak, de többségében próbálok mindig újabb recepteket kitalálni, hogy ne válhasson unalmassá ez a krémes finomság.

Velencében, egy baccaroban találkoztam először ezzel a rizsgolyóval és amikor megkérdeztem, hogy miből készítették, a kedves felszolgáló pincér csak annyit mondott, "Risotto!" Itthon aztán rákerestem és meg is találtam a receptet, de valahogy sose maradt annyi rizottó, hogy másnap elkészítsem ezt az ételt.
Az olaszok ugyanis nem kifejezetten frissen készítik, ugyanis náluk a rizottó maradékát másnap megenni szentségtörés, hanem a maradékot gyúrják össze gombóccá , bepanírozzák és kisütik.
Közben persze mindenféle finomságot is belegyúrnak, de a legfontosabb összetevő a gombóc közepén található mozzarella-sajt darabka, ami a sütés során belül megolvad és amikor felvágjuk, úgy nyúlik és tekeredik, mint a telefonzsinór. Innen is kapta olasz nevét: suppli al telefono, azaz telefonzsinór.
Nos, nekem volt itthon az előző napi töltött kalmárból rizottóm, a Rialto piacon beszerzett szárított paradicsomból is akadt és persze lapult a hűtőben egy kis mozzarella is (ez sajnos nem bivalytejből, de így is nagyon finom volt)

Hozzávalók:
1 adag "másnapos" rizottó (mivel a lényeg, hogy a rizottó másnapra kicsit megszottyosodik, így, ha valaki csak ezt az ételt akarja elkészíteni és nem maradékfelhasználás a cél, érdemes reggel egy adag rizottót megfőzni, majd délutánig állni hagyni és akkor kisütni)
pár szelet szárított paradicsom
mozzarella sajt
zsemlemorzsa
olaj a sütéshez

A rizottóba belekevertem a csíkokra vágott szárított paradicsomot, volt még kevés felaprított póréhagymám (tényleg csak 1 evőkanálnyi), ezt is hozzátettem és kézzel alaposan összegyúrtam.
A mozzarellát kis kockákra vágtam, majd egy púpos evőkanálnyi rizottót a kezemben gombóccá formáltam, az egyik ujjammal benyomtam a közepét, beleraktam a mozzarella darabot, amjd lezártam a gombócot. Végül zsemlemorzsába forgattam és egy tányérra tettem, ahol bevárta a többi társát. Miután az össze rizottót gombóccá formáztam és bepaníroztam, felforrósítottam az olajat és kisütöttem benne a gombócokat.
Vékonyra vágott jégsaláta, vörös- és fehérkáposzta, valamint kevés majonéz keverékével tálaltam.

A férjem szerint ez jobb, mint a rizottó, de legalábbis zseniális és mostantól mindig csináljak több rizottót, másnap pedig süssünk rizottó-gombócokat.
Rajtam nem fog múlni! :-)

Szalonnás, póréhagymás nyelvhal tekercsek TarkaBárkáról

A TarkaBárka blogot remélem már nem kell bemutatnom, jópár bejegyzésemben írtam róla, hogy mennyire zseniális. Imádom , hogy Gabi, a blog írója általam annyira szeretett tengeri finomságokat készít, általam annyira nem ismert módokon. És persze aktívan - de nem sárgán - irigykedek, hogy ő tenger közelében él, így gyakorlatilag egyedül a kedvétől függ, hogy aznap eszik -e friss halat, vagy sem. Így nekünk, masszív kontinenslakóknak marad az olvasgatás, a mélyhűtött bolti halak és néha-néha egy egy színvonalasabb halárus, ahol bizony elég borsos áron lehet hozzájutni a különleges áruhoz.
Múltkor, a Halasnál, a Vásárcsarnokban szerencsém volt, mert éppen tele volt friss nyelvhallal. Meg is grilleztem és rizstésztával valami eszméletlen finom lett. De ezzel egy időre le is mondtam a laposhalakról, egyrészt, mert nem járok minden nap a Vásárcsarnok közelében, másrészt, mert így pár nap alatt kimerülne a vásárlásra szánt havi keret, harmadrészt, mert mélyhűtve még nem találkoztam vele.
Aztán az égiek segítettek. A nagy hamburgerezés után az én Uram azt mondta másnap, hogy valami halat enne. Nem volt itthon és vasárnap lévén, nem jutott más az eszembe, mint, hogy átszaladok a Sparba, hátha lesz valami, ami a horgomra akad. És lett is: mélyhűtött laposhal.
A meglepetés akkor ért, amikor kiengedve láttam, hogy az egyik felén még rajta a bőre. Gondoltam, megnyúzom, de sejtettem, hogy szanaszét fog esni, hiszen a mélyhűtés nyilván megviselte. És ekkor ért a legnagyobb meglepetés: csodásan ruganyos maradt az állaga, simán meg lehetett nyúzni!
Azonnal szerelmes lettem a laposhalba, jobban, mint valaha:-)
És már tudtam is, mi lesz belőle: decemberben Gabi feltett a Tarka Bárkára egy haltekercset, ami engem teljesen lenyűgözött. Nyelvhalból volt, úgyhogy most igazán eljött az ideje, hogy el is készítsem.
Gabi, köszönöm ismét a receptet és kedves Olvasóim, Nektek pedig ajánlom mindennapi olvasásra a Bárkát, higyjétek el, még a halelleneseket is elcsábítja néhanapján!

Hozzávalók 2 személyre:
8 nyelvhal filé
1 ugyanolyan hosszú póréhagyma, mint a nyelvhal filék
8 szelet vékony, húsos szalonna ( lehetőleg olyat válasszunk, ami nem erőteljesen füstölt és nem nyomja el a hal ízét.)
só
bors
2 gerezd fokhagyma
1 ek olivaolaj
1 ek vaj

Mielőtt nekiláttam volna a tekercsek készítésének, egy tűzálló tálba fagyasztott (de sütés előtt kiengedett) kelbimbót öntöttem, sóztam, borsoztam, majd 20 percre 220 fokos sütőbe toltam. 20 perc elteltével parmezánt reszeltem a tetejére és újabb 10 percre visszatoltam. Nagyon finom, kívül puha, belül még roppanós sült kelbimbó lett a végeredmény.

Amíg a kelbimbó sült, a póréhagymát félbevágtam és feltettem egy lábas vizet forrni. Amikor már lobogva forrt, 3 percre beledobtam a hagymaleveleket (azaz blansíroztam), majd, hogy megtartsa ropogósságát, gyorsan hideg víz alá tettem, majd egy papírtörlőre szedtem.
Aztán egy szelet szalonnát kitettem a deszkára, erre fektettem a nyelvhalat, majd a halra egy hagymalevelet és az egészet szorosan feltekertem, végül fokhagymával átszúrtam, azaz rögzítettem, ki ne csavarodjon a tekercs.
Egy serpenyőben a vajat és az olívaolajat felhevítettem, majd belehelyeztem a tekercseket, amiknek mindkét oldalát kb 4 percig sütöttem.
Tálaláskor a parmezános sült kelbimbóra szedtem a haltekercseket.
Finom, könnyű és egészséges vacsora! Próbáljátok ki, szerintem más tengeri hallal is működik.

Rizottóval töltött kalmár

Mélyhűtött kalmárba botlottam, sajnos csápok nélkül. Pedig már láttam is magam előtt, ahogyan a töltelékből kiinteget pár kaocska. Nem így lett, de a végeredmény így is fantasztikus.

Aki ismer régről, az emlékszik rá, hogy annak idején baráti körrel látogattuk az Adriát és párommal minden nap ettünk valami tengeri herkentyűt. Pontosítok, Életem Szerelme minden nap mást próbált, én meg minden nap kalmárt. Grillen, töltve, rántva, rizottóban, tésztával, mindegy, csak kalmár legyen. Egy időben így is neveztek minket a többiek: Kalmárék. Vajon miért?! :-)
Éppen ezért felettébb meg szoktam örülni neki, ha találkozom vele fagyasztott formában (ha meg frissen, akkor el sem mesélem az örömujjongásomat), és általában grillezve , vagy rizottóban végzi. De most úgy döntöttem, a nyúl fogja vinni a vadászpuskát, azaz  a rizottó bebújik a kalmár pocakjába. Persze jobb lett volna csápokkal, és ezen még el is keseregtem egy ideig, de azért baconnel és szardellával töltve sem volt kutya.

Hozzávalók 2 személyre:
4 db, kb 10 centi hosszú kalmár
4 fogpiszkáló
kevés olivaolaj

a rizottóhoz:
150 gramm Arborio, Carnaroli vagy Vialone Nano  rizs
1/2 liter halleves alaplé
1 evőkanál olívaolaj
15 gramm vaj
1 közepes fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
6 szardella filé
2 csík baconszalonna apróra vágva
1 dl száraz fehérbor
30 gramm vaj a pihentetéshez
5 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam és 15 gramm vajon, valamint 1 evőkanál olívaolajon, lassú tűzön kb negyed óra alatt puhára pároltam (de semmiképpen nem pirítottam).
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adtam az apróra vágott szardellát és a bacont, pár percig irultak-pirultak, majd ehhez az alaphoz adtam a  rizst,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)

Majd közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a rizs magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott halalaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Kb 20-25 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt), ekkor elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a 30 gramm vajat és a kevés parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni, végül, a fedőt levéve a rizottóról, alaposan összekevertem és hagytam kicsit kihűlni.
Tudom, a rizottó csak frissen jó, de most töltelék készült belőle, így muszáj volt várni pár percet, hogy ne égesse szét a kezemet a töltéskor.

A kalmárokat alaposan megmostam, belül kihúztam a gerincét (ami úgy néz ki, mintha felszúrták volna szegényt egy műanyag, hajlékony pálcikára), majd tányérra tettem.

Amikor a rizottó kihűlt, kiskanál - és az ujjaim - segítségével megtöltöttem a kalmárokat és fogpiszkálóval alaposan lezártam a végét, hogy sütés közben ne folyjon ki a rizottó.

Kevés olajat felforrósítottam, majd nagy lángon először az egyik oldalát pirítottam kb 1 percig, majd megfordítottam és a másik oldalát is 1 percen át pirítottam, de közben rádobtam a serpenyőre egy fedőt is.
(vigyázzunk a pirítással, mert ha másfél percnél tovább sütjük oldalanként, nagyon rágós lesz, így viszont megmarad a puha hús és csodás lesz az íze is!)

Az eredmény puha, omlós kalmár, csodás rizottó-töltelék.

Két nagy kedvenc egyesült ma este a konyhámban és ezt csöppet sem bántam!

Paradicsomleves

Nem is tudom, miért is nem szerepel ez az egyszerű leves a bejegyzések közt. Talán, mert mindig elfelejtem megírni. Lényeg, hogy most végre eszembe volt, fényképeztem is és most gyorsan meg is írom a posztot.
Szerencsém van, mert a kamrapolcomon - anyósomnak köszönhetően - mindig van házi készítésű paradicsomlevem, amiből igen könnyű elkészíteni ezt a finom levest.
Így nem is szoktam túlbonyolítani a dolgot.
A másság most annyiban merült ki, hogy ezt a paradicsomlét barátnőm édesanyja készítette, szintén házi és szintén isteni. Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy maradjon levesnek való és ne kortyoljam fel az egész üveggel!

Hozzávalók:
másfél liter paradicsomlé (őstermelői piacon is be lehet szerezni)
1 vöröshagyma
2 evőkanál olaj
2 evőkanál liszt
só
bors
cukor
bazsalikom
sajt

A vöröshagymát apró kockákra vágtam és 2 evőkanál olajon megpároltam, majd rászórtam a lisztet és elkevertem. Ezután a hagymás rántást felöntöttem a hideg paradicsomlével és addig kevergettem, amíg fel nem forrt (és persze a liszt be nem sűrítette). Ízlés szerint sóztam, borsoztam, 1 evőkanál cukrot is beletettem, hogy tompítsam a paradicsom savanykás ízét. Majd tálaláskor bazsalikomlevéllel díszítettem és sajtdarabkákkal szórtam meg.

Egyszerű, de nagyszerű!

Alaszkai tőkehal-ragu turbolyás rizikével

A hamburgerezés után másnapra volt beiktatva a pizzázás, ami lássuk be, elég nagy butaság. Szénhidrát szénhidrát hátán, még pukkadunk a hambitól, amikor már tolnánk be a pizzát. Egyhangúan megszavaztuk, hogy senki nem kér pizzát a családban, inkább valami könnyűre vágynak. A pizza pedig elhalasztva egyik hétvégére. Amúgy is mindig családi program, én begyúroma  tésztát, a fiúk kinyújtják, addig én felszeletelek egy csomó feltétnek valót, és utána mindenki összeállít magának egy saját finomságot. Elég vicces kreációk születnek, na , de erről majd bővebben a következő pizzás bejegyzésemben. Térjünk csak vissza a halakhoz.
Szóval kitaláltam, hogy elszaladok a boltba (mivel a halasom zárva) és vettem gyorsan mélyhűtött alaszkai tőkehal filét. Hazaérve kicsit még beakartam dobni a mélyhűtőbe és ez volt a szerencsém. Ugyanis halvány lila fogalmam sem volt, mit készítek belőle, de kinyitva a mélyhűtőt, megláttam a rizikét. És már be is ugrott: tejszínes-rizikés szószban fognak elkészülni. Így a rizike és a hal is a pulton végezte, kiengedés céljából.
A rizikét nagyon szeretem fagyasztani, szinte semmit nem veszít az állagából és főzéskor is megtartja roppanós állagát. Egyszóval azon kevesek közé tartozik, akiknek a mélyhűtési eljárás szinte meg sem kottyan.
De lássuk a receptet!

Hozzávalók:
1 zacskó (4 szép nagy filé) alaszkai tőkehal filé
10 közepes rizike gomba
2 dl tejszín
só
bors
turbolya
1 gerezd fokhagyma
1 evőkanál apróra összevágott kapribogyó
negyed citrom

Kevés olívaolajon gyorsan megfuttattam a fokhagymát, majd rádobtam az összevágott rizikét. Pár percig pirítottam, majd sóztam, borsoztam és 1 csipet turbolyát adtam hozzá. Majd felöntöttem a tejszínnel és alaposan összefőztem. Amikor besűrűsödött, a kb 6-8 centis darabokra vágott tőkehal kockákat is hozzáadtam és még kb 10 percig főztem. Amikor a hal megpuhult, negyed citrom levét locsoltam rá és 1 vőkanál összevágott kapribogyót adtam hozzá, majd óvatosan - hogy a halak ne törjenek össze - megkevertem és elzártam alatta a lángot.
Vadrizzsel összekevert barna rizzsel tálaltam.

Jó étvágyat hozzá!

Narancsos ráksaláta gránátalmával

Folytatódik a tavaly év végi őrület, a konyhámba végérvényesen beköltöztek a tengeri herkentyűk. Bárcsak lenne egy hatalmas akváriumom, amiből minden nap kihalászhatnám a nekem megfelelő fogást. Vagy egy tengerparti ház is megteszi ám...
Reggelente leszaladok horgászni vagy halászni, aztán délben már friss rákot eszegetünk, még tengerillatú halat grillezünk... Óóóó, micsoda szép álmok.
Ehelyett marad a jeges piac még jegesebb kínálata. Persze nem leszólni akarom, de azért frissen egészen más lehet, mint fagyasztva. Nos, amíg tengerpartra nem költözöm, a ráksalátám receptje úgy kezdődik, hogy végy egy zacskó mélyhűtött garnélát... :-)

Hozzávalók:
10 db garnélarák
2 gerezd fokhagyma
fél chilipaprika apróra vágva
fél narancs filézve
só
bors
2 evőkanál gránátalma magja

Elsőként egy fél narancsot kifiléztem, azaz a hártyák közti húst kivágtam egy éles késsel és a külső héját is levágtam. A kivágott hártyákat félre tettem, mivel abból a levet a rákra fogom facsarni.
A garnélákat forró vízbe dobtam egészen rövid időre, amíg szép rózsaszín színt nem öltöttek, majd megpucoltam őket és forró olajon megpirítottam a fokhagymák és az apróra vágott chili társaságában. Csak pár percig szabad pirítani, különben nagyon rágós lesz ám. Amikor már csak pár másodperc volt hátra a pirításból, meglocsoltam a filézéskor félretett hártyákon maradt kevés narancshús levével, hagytam picit rákaramellizálódni, majd lezártam alatta a gázt.
Egy cointreau-s pohár aljába apróra vágtam jégsalátát, erre tettem a rákokat, majd lazán rászórtam a narancshúst és a gránátalma magokat. Még egy kevés narancslével meglocsoltam, majd tálalásig hűtőbe tettem.

Igen könnyű és vitamindús előétel!

Baconos hamburger

Még tavasszal készítettem házi hamburgert, akkoriban szinte mindent úgy vettem készen, igazából csak a húspogácsát készítettem én. Azóta eltelt 10 hónap, új szelek fújnak a boszikonyhámban, próbálok tudatosan étkezni, amihez hozzátartozik az ételek teljesen házi készítése.
Így aztán először is elkészítettem a hamburgerpuffancsokat, amiket Limaránál találtam.
Majd nekiestem a házi majonéz készítésének, és összegyúrtam a húspogácsának valót is. Egyedül a sajt volt bolti, igazi lapka:-)

Hozzávalók 6 hamburgerhez:
500 gramm kétszer darált marhahús
1 vöröshagyma nagyon apróra vágva
só
bors
3 vékony csík baconszalonna
pár levél jégsaláta

majonézhez:
1 tojás sárgája


olívaolaj
só
bors
pár csepp citromlé

Először begyúrtam a zsemlék tésztáját, a hozzávalókat és a készítést Limaránál találjátok.
Aztán a kétszer darált marhahúshoz hozzáadtam a vöröshagymát, sót és borsot, majd alaposan összedolgoztam és ment a hűtőbe. Tudom, nem bonyolítottam túl, de most így esett jól.

Aztán elővettem a tojást a hűtőből, szétválasztottam, a fehérje ment vissza a hűtőbe, a sárgáját pedig csipet sóval egy kézi habverő segítségével elkezdtem felverni. Majd az olajat nagyon lassan, először cseppenként adtam hozzá, folyamatosan keverve a tojást, majd nagyon vékony sugárban csorgattam hozzá. Mennyiséget nem tudok mondani, annyi olajat adtam hozzá, amíg a krém majonéz állagú nem lett. Végül borssal és pár csepp citromlével ízesítettem.

Aztán a puffancsokat betoltam a sütőbe és amíg sültek (kb 20 percig), a húspogácsákat elkészítettem. A darált húsból először gombócokat gyúrtam, majd kilapítottam, és végül kevés olajon mindkét oldalát megsütöttem. Ezután a 3 csík baconszalonnát félbevágtam és a 6 kis csíkot is megpirítottam. A belőlük kisülő zsírt félretettem.

Amikor a puffancsok elkészültek, hagytam őket kihűlni, majd félbevágva, a megmaradt baconzsíron megpirítottam a belső felüket és az egyik felükre sajtot tettem, erre jött a húspogácsa, majd egy darab jégsaláta, amire majonézt halmoztam. A sort végül a pirított baconcsík és még egy lapkasajt zárta. Tetejére pedig a szezámmaggal megszórt puffancs-fedél került.
Igazán fenséges ebéd, ha az ebédlőben pár lufit is felengedsz, a gyerekek akár a Mekiben is érezhetik magukat! :-)

Grillezett nyelvhal zöldséges rizstésztával

Mint már a bébipolipos bejegyzésemben említettem,a  Halasnál jártam. És ha már ott jártam, nem értem be ám csak a bébipolipokkal, muszáj volt valami finom, friss halat is venni.  Nagyon szép nyelvhalfilék kacsingattak rám, így nem is tétováztam. Emlékeztem rá, hogy a nyelvhal finom, hiszen Velencében volt hozzá szerencsénk, méghozzá egyszerűen meggrillezve, így az elkészítés módján nem is töprengtem. A köret annál inkább próbára tett! Legyen rizs, vagy esetleg rakott zeller? Kutattam, kerestem és egyszer csak egy csomag rizstészta akadt a kezembe. Imádom a rizstésztát, legyen az vékony vagy vastag, zöldséggel vagy hússal. Hmmm, friss ropogós zöldségekkel a halhoz szuper köret lehet. Kipróbálom, maximum nem passzol a halhoz! De szerencsém volt, passzolt, sőt, isteni volt! Mind elfogyott, repetáztak volna, de már nem volt mit! Kell ennél nagyobb dícséret? :-)

Hozzávalók 4 személyre:
2 szép nyelvhalfilé
1 csomag vastagabb risztészta (nekem 3 mm-es volt)
1 nagy sárgarépa
3 marok vékony csíkokra vágott vörös- és fejeskáposzta
fél póréhagyma
6 evőkanál szójaszósz
1 teáskanál szezámolaj
bors

Elsőként egy akkora lábasba, amekkorába a rizstészta kényelmesen belefér,vizet melegítettem. Amikor a víz már forró volt, lezártam alatta a gázt és belehelyeztem a rizstésztát. 10 percig kell áznia, hogy megpuhuljon. Majd összevágtam a zöldségeket vékony csíkokra és kevés olajon egy wokserpenyőben hirtelen megpirítottam. Borsoztam, majd ráöntöttem a szójaszószt és meglocsoltam kevés szezámolajjal. Ezután már csak átszedtem a megpuhult risztésztát, finoman átforgattam és kész is volt a tészta.

A nyelvhalat nagyon kevés sóval megszórtam, majd rálocsoltam a 2 szeletre fél citrom levét és kevés olajon, egy grillserpenyőben 2-2 perc alatt átpirítottam mindkét oldalát. Nagyon finom, puha, mégis jó állagú (nem amolyan szétesős) grillezett halfilét szedtem ki a zöldséges rizstészta tetejére.

Rizottó bébipolippal

Ma A Halasnál jártam.... igen, a Csarnokban. És csodás bébipolipjai voltak. És frissek! És csábítóak! És én elcsábultam! :-) Mit is mondhatnék még, azonnal legnagyobb kedvencem, a rizottó jutott eszembe, és már kértem is 30 dekát az édes kis csáposokból.
Itthon aztán bőszen fellapoztam a Szakácsok könyvét, amiben mindenféle-fajta állat tisztítása/filézése/vágása képekkel illusztrálva és igen érthető módon van leírva. Gyorsan megkerestem a polipot (utoljára sajnos már vagy 2 éve volt poliphoz szerencsém, és nem akartam rajta hagyni semmi fölöslegeset, így biztosra mentem) Szóval a tudás birtokában irány a konyha és máris bővült a rizottó receptgyűjteményem egy újabb gyöngyszemmel.

Hozzávalók:
30 dkg bébipolip
300 gramm Arborio, Carnaroli vagy Vialone Nano  rizs
1 liter halleves alaplé (kockából is lehet csinálni, ha sietünk, de én inkább mélyhűtöttet veszek elő)
2 evőkanál olívaolaj
30 gramm vaj
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
70 gramm vaj a pihentetéshez
5 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez



Nem bonyolítottam túl a dolgot, fogtam a bébipolipokat és mindegyiknek levágtam a fejét (ez már nem kell), a csápokat pedig alaposan megmostam, majd kisebb darabokra vágtam.

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon, lassú tűzön kb negyed óra alatt puhára pároltam (de semmiképpen nem pirítottam).
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adtam a bébipoipokat, amik a saját levükben főttek kb 5 percet, majd ehhez a polipos alaphoz adtam a  rizst,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)

 Majd közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a rizs magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott halalaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Kb 20-25 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt), ekkor elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a 70 gramm vajat és a kevés parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni, végül, a fedőt levéve a rizottóról, alaposan összekevertem és tálaltam.

Új kedvenc született, az eddigi rizottóim közül nekem most már ez ízlik a legjobban! Gondolom egészen a következő új rizottóig... :-)

Churros

Annyira, de annyira régóta szemezek ezzel az édességgel. Egyrészt, mert annyira csinoska és csábító kis rudacskák, másrészt, mert fahéjas cukorban van megforgatva. Évekkel ezelőtt láttam már Spanyolországban egy élelmiszerboltban (amolyan kész és csomagolt változat), de valahogy nem volt olyan guszta, hogy meg is vegyem. Aztán időről időre belebotlottam mindenféle főzős műsorokban, de gondoltam, elég macerás lehet. Ha tudtam volna...
Ennél egyszerűbb finomságot. Amíg készítettem a rizottót vacsorára, gyorsan összedobtam a tésztát, aztán gyorsan ki is sütöttem. Az adag rengeteg churroshoz elég, énma csak a felét sütöttem ki, ráadásul csak vékony csillagcsövem volt, így holnap még folyt. köv. egy vastagabb kinyomóval.

És egy kis történelem.
"A churros spanyol eredetű pálmaolajban sült sütemény. Töltött és töltetlen formában is fogyasztják. Töltetlen formában leginkább reggelire egy jó pohár forró csokoládé vagy sűrű csokoládékrém mártás kíséretében, töltött formáját a nap bármely szakában desszertként.
Jelenleg a terméket főképpen a spanyol nyelvterületeken ismerik világszerte. Származási helyén, Spanyolországban töltetlen formában eszik, míg Közép és Dél-Amerikában, ill. Észak-Amerika déli államaiban töltött változata terjedt el. A churros Európa más államaiban is jelen van, pl. Portugáliában, Angliában, Franciaországban, Svájcban, Németországban és Ausztriában is találkozhatsz már vele. Magyarországon most kezdik megismerni.
A churrost spanyol birkapásztorok találták ki évszázadokkal ezelőtt. A hegyekben legeltető juhászok számára kevés lehetőség adódott főtt táplálékot enni. A legelőkön eszközök hiányában a legtöbb, amire futotta, hogy egyszerű kenyeret sütöttek maguknak a tűz fölött. A kenyér nehezen sült át belül, de rájöttek, hogy ha hosszúkás csillag formájú kenyérkéket csinálnak, akkor az belül is jobban átsül, kívül pedig finom ropogós lesz.
A kész kenyeret fahéjas cukorba forgatták, majd alakja miatt az általuk legeltetett juhfajtáról (Churra) nevezték el. A birkák szarva ugyanis nagyon hasonlított az elkészült süteményhez. Így született meg a ma Churros néven ismert szarv alakú, ízletes, ropogós sütemény.
Az étel Dél-Amerikába az 1500-as évek elején érkezett, amikor Hernán Cortés a mai Kuba területére lépett. Azóta arrafelé is az emberek közkedvelt eledele." Forrás  és recept innen.

Hozzávalók:
3 dl víz
100 gramm vaj
csipet só
125 gramm liszt
3 tojás
porcukor
fahéj
a sütéshez olaj (én napraforgóolajat használtam)

A vízbe beletettem a vajat és a csipet sót, majd felforraltam. Amikor forrt, a lángot alacsonyra vettem és kézi habverővel hozzákevertem a lisztet úgy, hogy a massza csomómentes legyen és elváljon keverés közben az edény falától. Majd hagytam kihűlni és amikor már langyos volt, egy fakanállal egyenként belekevertem a tojásokat. A masszát csillagcsöves habzsákba töltöttem és forró olajban nyomtam kb ujjnyi hosszú csíkokat. Hamar pirul, ezért gyorsan kell forgatni, majd az olajból kiszedve fahéjas porcukorban forgattam meg.


Érdemes kipróbálni csokikrémmel leöntve, vagy a vastagabb fajta belsejébe habzsák segítségével csokoládés vagy vaníliás krémet is lehet tölteni (én csokoládé pudinggal töltöttem). Egyszerűen abbahagyhatatlan!

Narancsos-kakukkfüves kacsamell zöldségágyon

A szilveszteri eszem-iszom után mi másra is vágyik az ember, mint egy finom kacsamellre. És hogy igazán ütős legyen, kell hozzá valami szósz. Legyen narancs, ez megvan. De mitől lehetne még ütősebb? Legyen kakukkfű, ez is van. De még ütősebb kéne, ami igazi ízrobbanást okoz, ami letaglóz, amitől csak annyit tudok mondani: hmmmmm. Hmmm, pirítsuk rá egy kis méz kíséretében.
És voila, kész a narancsos kacsamell!(természetesen nálam roséra sütve)

Hozzávalók 2 személyre:
2 szép kacsamell filé
3 narancs
fél citrom
1 lime
3 evőkanál méz
3 friss kakukkfűág
3 gerezd fokhagyma
bors
só

zöldségágyhoz:
3 sárgarépa
1 közepes cukkini
1 cékla
1 avokádó
2 lilahagyma
12 sárga és piros koktélparadicsom
olivaolaj
só
bors
bazsalikomlevél

A kacsamellet megtisztítottam a felesleges
pihéktől, majd alaposan megmostam és papírtörlővel óvatosan szárazra töröltem. Ezután bevágtam a bőrét kockásra, de vigyáztam, hogy a húst ne vágjam át. Majd sóval, borssal alaposan bedörzsöltem és megszórtam kakukkfűvel, amit kicsit rá is nyomkodtam, hogy ne potyogjon le a sütésnél.
Majd forró serpenyőben, olaj nélkül (a kacsa bőréből sok zsír fog kisülni) a bőrös felét sütöttem kb 10 percig, majd a zsír kétharmadát leöntöttem a serpenyőből. Ezután megfordítottam a mellet és a húsos felét sütöttem úgy, hogy mellészórtam a fokhagyma gerezdeket is és rácsöpögtettem pár cseppet a fél citromléből.
Közben 3 narancs levét kifacsartam, majd amennyire tudtam, kikapartam kanállal a félbevágott narancsból a húsát is, hozzáadtam a mézet, a maradék citromlét, majd a kacsamellet kivéve a serpenyőből, a narancsos keveréket a serpenyőben lévő húsléhez öntöttem. Addig forraltam, amíg kicsit be nem sűrűsödött (nekem ez a legnagyobb lángon 6 perc volt).  Majd egy tűzálló tálra tettem a kacsamellet, leöntöttem a mézes-narancsos sűrű szósszal és sütőben még 20 percig sütöttem, amíg a szósz szépen rá nem pirult a mellre.
A sütőből kivéve 5 percig pihentettem.

A körethez a répát, a cukkinit, az avokádót és a céklát kb hasonló nagyságúra vágtam, a koktélparadicsomokat félbevágtam, a lilahagymát fél ujjnyi gerezdekre szeleteltem, majd serpenyőbe szórtam, meglocsoltam kevés olívaolajjal, sóztam, borsoztam és ment a 200 fokos sütőbe kb 15 percre (szeretem, ha éppen csak megkaramellizálódik, de ropogós marad minden zöldség.

Táláláskor a zöldséget egy lapos tányérra halmoztam, amjd a tetejére vágtam a kacsamellet és az egészet még meglocsoltam a kacsáról lefolyt narancsos mártással.

Hmmmm, nálunk most ez az új aranyérmes, úgyhogy bátran mondhatom, érdemes kipróbálni!

Decemberi összefoglaló

Itt állunk 2013 első napján és gyorsan megírom a decemberi összefoglalót, hiszen nemsokára itt a blogszülinap, amikor szintén tervezek egy teljes blogos áttekintést.
Ez a december sokkal több bejegyzéssel büszkélkedik, mint eddig bármelyik másik hónap, de nem is csoda: itt volt a karácsony és a szilveszter, szóval téma volt bőven. A családom lubickolt az ünnepi ételekben, hiszen 3 héten át minden nap karácsonyi finomságokat készítettem! Párom szerint minden hónap lehetne december, már , ami az ételeket illeti:-) Na, de jön még kutyára dér, vagy inkább tavasz, amikor tele leszek zöldséges posztokkal! Már alig várom. De addig is nézzük, miket szerettetek a legjobban decemberben.

Ötödik helyen a lazac Weillington módra végzett tésztába csomagolva, spenóttal körülvéve. Megértem, hiszen ez volt az egyik legnagyobb kedvencem, a szűk családi vacsorán nálunk is ez volt a főfogás.

Negyedi helyezett a népszerűségi listán az omlós vajkaramella, ami nálunk nem tartott 1 napig sem, annyira imádták a gyerekek. Idén biztosan kipróbálom a nyúlósabb változatot is, ami kevésbé fogbarát, viszont szerintem isteni!

 A bronzérmes decemberben a fokhagymás-rozmaringos malacsült volt, nyilvánvalóan a szuilveszter nagy szerepet játszott eme bejegyzés sikerében. Meg persze, hogy isteni és omlós és ha meglátom a képet róla, hát összefut a számban a nyál! Igazán jó az ízlésetek:-)

 Második helyen a sajtos-köményes rúd végzett, amit bolti leveles tésztával kb negyed óra alatt el lehet készíteni, ezért nagyon hálás ropogtatni való, főleg szilveszterkor.
Remélem sokan elkészítettétek és kiváló sör/bor/pezsgőkorcsolyának bizonyult tegnap!

Aranyérmes recept decemberben a kacsatepertő. Kicsit meglepődtem, mert sokkal inkább számítottam valami karácsonyi vagy szilveszteri receptre, na, de kérem, itt a tél, hideg van. És ilyenkor nincs is jobb, mint egy ropogós tepertő friss kenyérrel és lilahagymával!
Aki még nem készítette el, most ne felejtse bepótolni!

Ismét csk megköszönni tudom azt a rengeteg figyelmet, amit a blogom kap tőletek. Sokan írtatok nekem, ami nagyon-nagyon jól esik, hiszen így visszajelzést kapok egyrészt az ételekről, a receptek milyenségéről és persze a Ti ügyes finomságaitokról is!
Remélem 2013-ban is velem tartotok!

További jó szemezgetést és mindenkinek BUÉK!

Mézes mustáros malactarja

Igen, tudom, már van két sült malacom a blogon, de ez most tarja (az előzőek oldalas és hasaalja voltak). És nem csak mézes. És nem csak mustáros. Hanem mézesmustáros! És 3 napig pácolódott, szóval omlós és puha és finom és minden, áááá! (persze mehet ez pár órás pácolással is, szerintem úgy is isteni lesz! Szóval elő a malachússal és tessék bedörzsölni ...mézzel ...mustárral ...rózsaborssal...

Imádom a sült malacot! És most ez lett az új kedvenc, igazi szilveszteri finomság! Bárcsak küldhetnék nektek, hogy érezzétek! Eszméletlenül szaftos, ízes és omlós lett, szinte kés sem kellett hozzá:-) Próbáljátok ki, szilveszter sem kell hozzá!

Hozzávalók:
1 szép darab malactarja
2 evőkanál magos mustár
2 evőkanál méz
2 evőkanál olaj
1 kávéskanál só
1 teáskanál őrölt rózsabors
1 teáskanál pirospaprika
irdatlan mennyiségű fokhagyma (na jó, nálam 12 gerezd tűnt el a malachúsban)
2 dl sör

krumpli
cukkini
póréhagyma
savanyú káposzta (összekeverve 1 kávéskanál egész köménnyel)

Az olajat,a mustárt, a mézet és a fűszereket jól összekevertem. A malachúst alaposan megmostam, letörölgettem, majd a bőrét bevagdostam, vigyázva, hogy a húst ne vágjam be. A húsos részén éles késsel ejtettem bevágásokat, vagyis 12 lukat, amikbe belenyomkodtam összesen 12 gerezd fokhagymát. Majd a fűszeres páccal alaposan bedörzsöltem a húst mindenhol, kivéve a bőrét.
Ezután folpack-al letakartam és ment a hűtőbe.

A sütés előtt kivettem a malacot már 1 órával hamarabb a hűtőből, hogy ne sokkoljam szegényt a hirtelen jött meleggel (bár Heston Blumenthal szerint ez a ropogós bőr titka). Fran Wardetól tanultam a trükköt, miszerint először magas hőfokon süssük a húst rövid ideig, majd vegyük vissza a hőmérsékletet és lassan pároljuk. Így a húsban maradnak a finom szaftok. Így tehát a sütőt előmelegítettem 220 fokosra. Mielőtt betoltam volna a sütőbe malackánkat, a bőrét jó alaposan bedörzsöltem tengeri sóval, hogy igazán ropogós legyen. Ezután jött a negyed órás elősütés, majd csökkentettem a hőmérsékletet,  a malac alá locsoltam 2 deci sört, letakartam alufóliával és ment vissza a sütőbe. 160 fokon 3  órán át pároltam, ezután levettem róla a fóliát, a malac mellé tettem hámozott és kockára vágott krumplit, az összevágott cukkinit és póréhagymát, és a köménymaggal összekevert káposztát és ment vissza újabb 1 órára. Ezután villlával ellenőriztem a hús puhaságát, és a bőr ropogósságát.
Mielőtt felvágtam volna, kicsit pihentettem alufólia alatt úgy 15 percig, majd rostjaira merőlegesen felszeleteltem. (vagyis próbáltam, de tényleg alig kellett vágni, olyan omlós lett!)
Tálaláskor mellé szedtem a sült zöldségeket és a sült savanyú káposztát!