A dunabogdányi pisztrángos

Körülbelül 7 évvel ezelőtt párom egy horgászújságban fedezett fel egy érdekes cikket a pisztrángtenyésztésről. Előtte nem sokkal jártunk a Mátrában és egy kis bisztróban sikerült újramelegített, borzalmas pisztrángot ennünk, amin érezni lehetett, hogy nagyon nem friss. Akkor meg is beszéltük, hogy a pisztráng nem egy nagy szám, nagyon nem fogjuk mi erőltetni a pisztrángevést.
Nos, a horgászújság pont arról számolt be, hogy Dunabogdányban 2 fiatalember egy út menti étterem egyik részét kibérelte, hogy az általuk a közelben tenyésztett pisztrángokat süssék meg az arra járóknak. A cikk kitért részletesen a pisztrángtenyésztés csínjára-bínjára, emlékszem, még beszéltük is, hogy tuti be fog fuccsolni, mert mindenki a Mátrába jár pisztrángozni. De azért tettünk egy próbát.
Ha jól emlékszem, volt mandulás, meg szarvasgombás , meg diós és már ki tudja, milyen pisztráng. Minden esetre párom mandulásat, én szarvasgombásat kértem.
Várni kellett, de nem volt gond, a kis étteremben - ami inkább tűnt kocsmafélének - csak mi voltunk, egy pincérlány, na meg az egyik pisztrángos "fiú", aki hátul sütötte a halunkat.
AZtán megkaptuk életem legfinomabb pisztrángját. Kívül ropogós volt, belül szaftos a húsa, ráadásul a bőre alá szarvasgombás krém volt kenve, ami kitűnően ment a pisztránghoz. A köret saláta volt, amin jól meg is lepődtünk, sült krumpli talán jobban illett volna hozzá. Gondoltuk mi. De ez a saláta mennyei volt, főleg a rajta lévő szósz tette fel a koronát rá.
Meg is beszéltük, hogy ide bizony gyakran visszatérünk.

Szarvasgombás pisztráng

Aztán teltek az évek, sorban jöttek a gyerekek, kicsit el is felejtettük a Pisztrángost.
És akkor jött a Budapesti Halfesztivál, ahol újra felelevenedett a régi emlék. Fantasztikusan finom pisztrángkrémet és füstölt pisztrángot vettem tőlük, ajándékba pedig egy 15%-os kedvezményre jogosító kártyát kaptam. Mi ez, ha nem égi jel?
Otthon meg is beszéltük, hogy mennünk kell, nem halogatjuk tovább. Így esett, hogy múlt hétvégén egy visegrádi kirándulás lezárásaképpen a Pisztrángosnál kötöttünk ki. Amikor leparkoltunk, sejtettük a rengeteg ott álló autóból, hogy nem lesz sok hely. Amikor odaértünk, elámultunk. A kiskocsma bizony kinőtte magát, a belső apró helység mellé egy sátorral körbezárt részt csatoltak és bizony kint is volt hely bőven - persze dugig tömve falatozó vagy pisztrángra váró emberekkel.
Egy kedves pincérnő elénk penderült, közölte, hogy sajnos nincs asztal, vissza kéne jönni kb fél óra múlva. AZtán egy másik pincérnő bentről kijött és szólt, hogy az egyik asztal nemsokára szabad, ne menjünk sehova. Látták, hogy két kisgyerekkel nem igazán pálya fél órán át sétálni, miközben asztalra várunk :-)

Szezámmagos pisztráng

Szerencsére - később, az idő hűlésével esett le igazán, hogy mekkora szerencsénkre - belül kaptunk egy asztalt, ahol négyen pont kényelmesen elfértünk. Rögtön kaptunk étlapot, persze szegény pincérlányok szaladgáltak, mint a mérgezett hangyák, annyi vendég volt. De nem felejtettek el minket, 10 perc múlva már vették is fel a rendelést, külön odafigyelve, hogy a gyerekeknek kisebb pisztráng jusson. Mindannyian más ízesítésű pisztrángot választottunk, ki akartunk próbálni, amennyit csak lehet. Diós, szezámmagos,  és szarvasgombás pisztrángra esett a választásunk, mellé az elmaradhatatlan saláta - a gyerekeknek fél adag sült krumpli. És amíg várunk, kértünk házi szörpöket (kizárólag színezék és tartósítómentes italok): fenyőrügyes, akácos, meggyes és a legkisebbnek egy hagyományos narancslé. Itt jegyzem meg, ha bárki idelátogat, csakis házi szörpöt vegyen, mert nagyon, de nagyon finom!
Nem tudom, a gyerekek miatt vagy sem, de a hatalmas tömeg ellenére kb 30 perc után megkaptuk a vacsoránkat.

Diós pisztráng

Első észrevétel: a saláta hatalmas adag volt és még mindig isteni. A szósz rajta a régi és feledhetetlenül finom. Az ananász a salátában őrületesen jóóó! És a pisztráng: a szarvasgomba megint a bőr alá került és nem spóroltak rajta, de nem ám! A dió és a szezámmag is jót tett a halnak. Szerencsére maradt a régi íz: kívül ropogós, belül szaftos, finom pisztránghús. És a meglepetés, amire már nem is emlékeztem: valahogy úgy sütik ki, hogy gyakorlatilag nincs benne szálka, csak a gerinc. Illetve nyilván van, de azt simán meg lehet enni. Igazán nagy megkönnyebbülés volt, hogy a 3 és 5 éves fiaimat nem kellett a fulladástól féltenem (persze óvatosak voltak, szerencsére régóta esznek halat, így jártasak a szálkaérzékelésben, na meg mi is mindig átnézzük a tányérjukra kerülő falatot)
A végén még egy -egy marlenka is belefért: diós és csokis édesség landolt az asztalunkon. És természetesen a maradék pisztrángot megkaptuk csinos dobozkába csomagolva.
Összefoglalva az estét: a Pisztrángos az a hely, aminek az évek kifejezetten jót tettek. No, nemcsak a minőségben, mert az ugyanolyan tökéletes, mint a kezdetekkor és ez ugyebár ritkaság a jól menő éttermeknél (7 év az csak 7 év...) Terjeszkedett, sőt, talán már ki is nőtte magát, és látszik, érződik, hogy nagyon adnak az egészséges ételekre, italokra, hozzávalókra.
Aki Dunabogdányban jár, ki ne hagyja ezt az élményt, de mindenképpen foglaljunk asztalt, hogy ne érjen csalódás! :-)
(www.pisztrangos.hu)