Citromkrémes torta

Szofikánál láttam ezt a csodás, citromkrémes meztelen tortát, ami annyira megtetszett, hogy ma el is készítettem, ez a vasárnapi ebédünk éke.
Ha előre dolgozunk vele, akkor pedig nem is olyan bonyolult, mint amilyennek elsőre hangzik.

Hozzávalók 21 centis tortához:

A piskótához:

5 tojásfehérje
100 gr liszt

100 gr cukor

csipet só

1 tk. sütőpor

A krémhez:

500 gr mascarpone

5 ek. porcukor

1 citrom reszelt héja

lemon curd (aminek az elkészítését ITT találjátok)

Kezdem azzal, hogy jól kifelejtettem a sütőport a piskótából, mert a gyerekek ott nyüzsögtek körülöttem :Anya mit segíthetek...stb :) De még így is nagyon finom lett a tésztája - legközelebb azért odafigyelek :)

Szóval előző nap elkészítettem a lemon curd-öt. Így ma már csak annyi dolgom volt, hogy a piskótákat és a mascarponét csináljam. 

Először is a piskótákhoz felvertem a tojásfehérjét félkeményre, majd hozzáadtam a cukrot és addig vertem, amíg a hab teljesen kemény nem lett.

Majd következett a sütőporos liszt (vagy a sütőpor nélküli - hihi), és ezt már óvatosan, egy fakanállal forgattam a habba. Majd 3 sütőpapírra 3, egyenként 21 centis kört rajzoltam és a tésztát 3 felé osztva, mindegyik kört megtöltöttem, elegyengettem tésztával, majd egyenként ki is sütöttem. Nagyon gyorsan, kb 10 perc alatt kész van 1-1 piskótalap, én 180 fokos sütőben sütöttem.

Majd óvatosan, egy kés segítségével leválasztottam a sütőpapírról és hagytam kihűlni.

Amíg a piskótalapok hűltek, a mascarponét kikevertem a porcukorral és a reszelt citromhéjjal, majd összeállítottam a tortát. Mivel nekem a mascarpone keményebb volt, mint a lemon curd, így először a mascarpone-krémet kentem a lapokra (szintén 3 felé osztva, majd erre kentem a lemon curdből. 

Ezután már csak egymásra pakoltam a lapokat, a tetejét kicsit "márványoztam" azaz egy kiskanállal a lemon curd-öt belekavargattam körkörösen az alatta lévő mascarponéba, majd megszórtam reszelt citromhéjjal és már kész is a remekmű. 

Akár azonnal is lehet tálalni, de hűtőben is pihenhet, amíg jól be nem faljuk.

(A narancssárgás citromhéj senkit ne tévesszen meg, nem narancsot reszeltem rá, hanem sikerült végre

Meyer citromot vásárolni, ami egy kicsit narancsosabb ízhatású és színű citromféle.)

Rakott bejgli

Gondolom mindnyájan voltunk már úgy, hogy megmaradt karácsony után a bejgli. Hát én most így jártam, ráadásul 3 fél rúdnyi is megmaradt, és kicsit ki is száradt. És hogy ne kelljen leerőltetni a torkunkon, kicsit felturbóztam és máris született egy vadiúj , szaftos édesség, amit nem csak bejglivel, de akár kicsit szikkadt kaláccsal is el tudok képzelni.
A recept nagyon egyszerű, a hátszegi rakott palacsinta adta az alapötletet.

Hozzávalók:
maradék bejglik vegyesen

az öntethez:

10 dkg porcukor

2,5 dl tejföl

2 dl tejszín

2 tojássárgája

1 csomag vaníliás cukor

a tetején lévő habhoz:

2 tojásfehérje

10 dkg porcukor

Először a bejglit vékony (kb fél centis) szeletekre vágtam, majd egy tűzálló tál aljába tettem az első réteget . (nekem 2 rétegnyi bejgli jött össze). 

Ezután következett az öntet: egy tálban összekevertem a hozzávalókat, majd az öntet felével szépen, egyenletesen leöntöttem a tálban lévő bejgliszeleteket.

Ezután rárakosgattam a maradék bejgliszeleteket és az öntet másik felével nyakon öntöttem az egészet úgy, hogy az öntet mindenhol beborítsa a bejglit.

Majd felvertem kemény habbá a fehérjéket, hozzáadtam a cukrot és tovább vertem, míg a hab fényessé nem vált. Ezt a habot halmoztam a bejglire, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb 25 perc alatt készre sütöttem. 20 perc után érdemes ránézegetni, nehogy megégjen a hab.

Vörösáfonyás nyúlgerinc burgonyatakaróban

Minap sikerült hozzájutnom 1 kiló nyúlgerinc-filéhez, ami ugyebár színhús és isteni. Gondolkodtam, mit is kéne belőle csinálni, elsőkét az aszalt szilvás-vörösboros nyúlragum ugrott be, azzal nagyot nem tévedhetek. Aztán elkezdődött a kamranézegetős maradékfelhasználás-projekt. És egy fantasztikusan finom, szaftos egytálétel lett belőle.
És mivel egyik kedvenc írónő-barátom imádja a nyulat, így ezt az ételt első regényének megjelenése alkalmából neki ajánlom.
Nektek meg az ő könyvét :) (Itt meg is nézhetitek)

Hozzávalók 6 személyre:
1 kg nyúlgerinc
150 gramm baconszalonna
2 gerezd fokhagyma
liszt
2 evőkanál olaj
1 nagy marék aszalt vörösáfonya
1 teáskanál kakukkfű
1 dl édes fehérbor
1 dl víz
2 dl tejszín
só
bors
3-4 nagyobb krumpli

Elsőként a nyulat megmostam, majd apró kockákra vágtam és besóztam. A baconszalonnát apró kockákra vágtam és megpirítottam. Az összevágott nyúlhúsra rászórtam 2-3 evőkanál lisztet és alaposan összeforgattam, majd a serpenyőbe tettem a megpirított  bacon mellé és hagytam, hogy minden oldalán megpiruljon. Ezután hozzáadtam a két gerezd fokhagymát , a kakukkfüvet és a nagy marék aszalt vörösáfonyát és az egészet felöntöttem a fehérborral. Jól összekevertem, hagytam kicsit főni, majd következett 1 dl víz és a 2 dl tejszín.  Összekevertem, még egy kis sót és borsot adtam hozzá és át is öntöttem az egészet egy tűzálló tálba.

Miközben a nyulat pirítottam. egy lábasba tettem a krumplikat héjastól és felönöttem annyi vízzel, ami éppen ellepi. Forrástól számítva 10 percig főztem, majd leöntöttem róla a forró vizet és jeges vízzel öntöttem fel. Ettől a főtt krumpli héja szinte egészben lejön pucoláskor. Majd a már megpucolt krumplit vékony karikákra vágtam.

Miután a nyúlragut átöntöttem a tűzálló tálba, a krumplikarikákkal szépen befedtem és 200 fokos sütőben kb 30 perc alatt készre sütöttem. Érdemes néha a krumplira pillantgatni, nehogy megégjen.
Remek egytálétel és éppen csak egy kis munka van vele.

Gesztenyebomba

Citromhab oldalán találtam ezt a finomságot, és azonnal eldöntöttem, hogy ez lesz apósom születésnapi tortája. Mivel az ominózus születésnap karácsony környékén van, így ez lett a karácsonyi tortánk is, pillanatok alatt el is fogyott.

Hozzávalók 20 cm átmérőjű tálhoz
500 g gesztenyepüré

400 ml tejszín
1 evőkanál porcukor
1 csomag habfixáló

250 gramm mascarpone
3 evőkanál porcukor
1 evőkanál vaníliakivonat
100 gramm olvasztott fehércsokoládé

kb 20 darab babapiskóta
1 dl tej
1 kávéskanál rumaroma

a díszítéshez:
1-2 evőkanál holland kakaópor a tetejére szitálva
tejszínhab


A tálat folpackkal kibéleltem úgy, hogy a folpack minden oldalon lelógjon (a végén ezzel takargatom be a tetejét). Majd a gesztenyepürét több darabban, óvatosan körbenyomkodtam úgy, hogy megpróbáltam egyenletesen elrendezni. (mindenhol kb kisujjnyi vastag lett a gesztenyeréteg)

Ezután a mascarponét a porcukorral és a vaníliakivonattal kikevertem, végül az olvasztott, langyos fehércsokoládét is hozzáadtam. A tejszínt a porcukorral és a habfixálóval keményre vertem és óvatosan összeforgattam a mascarponés krémmel.

Majd a gesztenyével bélelt tálat megtöltöttem a tejszínes krém felével. Ezután a rumaromás tejbe áztatott babapiskótákat tettem le egy sorban a tejszínes krémre, majd ismét a krém következett: a maradék másik felét is a tálba simítottam. A tetejét szintén tejbe áztatott pisktával zártam úgy, hogy a piskóták teljesen befedjék a tejszínes krémet.
Ezután a kilógó folpackkal szépen betakartam az egész finomságot és ment éjszakára a hűtőbe.

Másnap a folpackot kihajtogattam, a tál tetejére tettem egy kis tálcát, megfordítottam, így a gesztenyebomba átkerült a tálcára. Óvatosan lehúztam róla a folpackot, majd az egészet megszórtam holland kakaóporral és tejszínhabbal díszítettem.

Sertésszűz a la Gretl

Karácsony előtt ötletelgettem barátnőkkel a menüvel kapcsolatosan és akkor vetette fel Ancsi barátnőm, hogy náluk bizony egy különleges, de egyszerűen elkészíthető finomság készül, sertésszűz a la Gretl.
A recept nagyon egyszerű, ráadásul jól előre is lehet vele dolgozni, hiszen előző nap már el lehet készíteni és másnapig hűtőben várakozik a sütésre. Így egy kicsit sem haboztam, leszaladtam a piacra, vettem sertésszüzet és már neki is láttam.
Ha valami igazán jót akartok a családnak, akkor ezt készítsétek el, mennyei.
Az eredeti receptért és rengeteg finom sütiért, tortáért pedig nézzetek be Ancsikámhoz, IDE.

Hozzávalók 8 személyre:
1 kg sertésszűz
1 tojás felverve
panírmorzsa
só
bors

100 gramm apróra vágott baconkocka
400 gramm barna csiperkegomba
2-3 újhagyma

2 dl tejszín
reszelt parmezán

olaj a sütéshez

A sertésszűzet kb 2 ujjnyi korongokra szeleteltem, a tenyeremmel mindegyiket szétlapítottam, majd sóztam, borsoztam. Ezután először tojásba, majd morzsába forgattam őket és forró olajban kisütöttem. Majd félretettem hűlni. (azért egy-két szeletkét így is megkóstoltunk és fantasztikus a rántott sertészszűz!)
Ezután egy serpenyőben megpirítottam a baconkockákat és rádobtam a vékonyra karikázott újhagymát, de azt csak éppen összeforgattam a már megpirult baconokkal és kiöntöttem a serpenyőből egy tálba.
Majd ugyanebben a serpenyőben a kisült bacon zsírjában megpirítottam a vékony szeletekre vágott gombát.
Ezután következett a rétegzés: egy tűzálló, magasfalú tál aljára pakoltam egy réteg panírozott, megsütött húst (nekem ez a húsok fele volt), majd erre halmoztam a bacon és a gomba felét. Ezt befedtem a másik adag sült hússal, amire rászórtam a bacon és a gomba másik felét. Majd az egészet leöntöttem a 2 dl tejszínnel és ment a hűtőbe 1 éjszakára pihenni.
Másnap, a hűtőből kivéve még megszórtam reszelt parmezánnal és 180 fokra előmelegített sütőben kb 40 perc alatt készre sütöttem.
Köretnek krokett illik hozzá, de másnap a maradék nekünk bulgurral is nagyon finom volt.
Próbáljátok ki, biztos vagyok benne, hogy nem fogtok csalódni benne.

Fahéjas csillagok

Vettem egy sütőformát, amiben fahéjas csillagokat lehet készíteni, de jól be, illetve fel is sültem vele. A tészta nem sült át, a rajta lévő máz elfolyt, szóval totál kudarcba fulladt a próbálkozás, viszont ott várt egy csomó begyúrt tészta. Úgyhogy a jó kis hagyományos módszerrel kinyújtottam, kiszúrtam és láss csodát: a dolog tökéletesen működött.
Nos, így jár, aki le akarja spórolni a hagyományos módszert. A végén viszont az nevet, aki utoljára nevet: isteni fahéjas csillagokat tettem a család elé.
Recept innen, igen-igen, a híres bécsi Demel cukrászdáé :)

Hozzávalók kb 50 darabhoz:
500 gramm darált mandula
2 tojásfehérje (nem felverve!)
200 gramm porcukor (én a megadott 300-at nagyon soknak találtam)
2 teáskanál méz
2 teáskanál fahéj
porcukor a nyújtáshoz

mázhoz:
1 tojásfehérje
100 gramm porcukor

A hozzávalókat egy keverőtálba tettem és a robotgép dagasztókarjával összegyúrtam.
Majd kivettem a tálból és kézzel még átgyúrogattam, bár az egész massza borzasztóan ragadt.

Alaposan beporcukrozott munkaasztalon 1 centi vastagra nyújtottam úgy, hogy a massza tetejét is és az alját is folyamatosan porcukroztam (elég vicces meló, minden tiszta porcukor volt) Érdemes megpróbálni folpack közé tenni és úgy kinyújtani, sok helyen olvastam ezt a remek megoldást, de nekem épp elfogyott a folpackom)
Majd kis csillag formával kiszúrtam, és sütőpapírral bélelt sütőlemezre tettem őket szépen, egymás mellé.
Elkészítettem a mázat is: a tojásfehérjét a porcukorral egy kézi habverővel addig kevertem, amíg szép fényes, sűrű masszát nem kaptam. Figyelem, itt sem kell felverni a tojásfehérjét!
Majd ezt a sűrű mázat ecsettel felkentem mindegyik kis csillagra, elég macerás munka, de megéri.
Végül 150 fokra előmelegített sütőben kb 12-15 perc alatt készre sütöttem. Vigyázni kell, hogy a tetején lévő máz ne piruljon-sárguljon, hanem szép fehér maradjon.

Kihűlés után mentek a sütis dobozba, illetve pár darabot narancslekvárral ragasztottam össze (ezeknél kétféle nagyságú csillagkiszúrót használtam, hogy mutatósabb legyen)

Citromos kekszek

Tavaly karácsonykor láttam ezt a receptet Szofika blogján és elhatároztam, idén tutira elkészítem. Nos, van egy kis baj ezzel a sütivel: a 80 darabból 3 nap alatt egy morzsa sem maradt. Úgyhogy vagy el kell tenni olyan dobozba, ami karácsonyig atombiztosan záródik, vagy csak karácsony előtt 1-2 nappal szabad megsütni. Vaaaaagy sütni kell még egy adagot :)

Hozzávalók kb 80 darabhoz:
280 gramm liszt
130 gramm szobahőmérsékletű vaj
3 tojás sárgája
100 gramm cukor
csipet só
1 citrom reszelt héja

A mázhoz:
kb 150 gramm porcukor
1 kisebb citrom leve

A keksztészta hozzávalóit alaposan összegyúrtam (ha nagyon száraz lenne, 1-2 evőkanál hideg vizet hozzá lehet adni), majd folpackba csomagoltam és 1 órára a hűtőbe tettem.
Majd lisztezett munkaasztalon kb 3 mm vékonyra kinyújtottam és sütikiszúró formával kiszúrtam (nekem szív és virág alakú volt itthon, de Szofi holdacskái is nagyon édesek), így összesen 80 darab kekszem lett.
Sütőpapírra tettem őket (24 db fért rá egy tepsire) és 180 fokra előmelegített sütőben kb 10 perc alatt készre sütöttem. Érdemes nézegetni, az utolsó adagnál kicsit elkalandoztam és csak 12 perc után vettem ki, szép barna is lett. No de sebaj, ezt az adagot lelkiismeret-furdalás nélkül ette meg a család. (a többit meg kisebb lelkiismeret-furdalástól "gyötrődve" )

A már kisült kekszek tetejére elkészítettem a citromos mázat: a citrom levéhez annyi porcukrot szitáltam, amitől jó sűrű, de kenhető masszát kaptam. Ezt egy egyszerű ecsettel felkentem egyenként a már kihűlt citromos kekszekre, pár percet vártam, hogy a máz megdermedjen, majd mentek a kekszes dobozba :)

Mikulás-keksz

Tegnap sikerült összeszednem magam, és bár hangom még mindig rendkívül "mataharis", kekszet azért tudtam készíteni. Hiszen mit is tettünk volna ki este a Mikulásnak a pohár tej mellé???!!! :)
A pecsétet a Tchibo-nál rendeltem, a receptet pedig Szofinál néztem ki, de alapanyaghiány miatt kicsit átalakítottam.
Íme a végeredmény.

Hozzávalók 50 db Mikulás kekszhez:
280 gramm liszt
1 zacskó (40 gramm) vaníliás pudingpor
150 gramm vaj
2 ek. étolaj
100 gr porcukor
1 ek. tejszín (30%-os)
2 tojás sárgája
2 ek darált mandula
1 narancs reszelt héja
2 evőkanál vaníliakivonat/1 zacskó vaníliás cukor
csipet fahéj
csipet só

Minden hozzávalót egy mély tálba öntöttem, majd két kis kezemmel alaposan összegyúrtam. Aztán kis gombócot formáltam belőle, alaposan becsomagoltam folpackba és 2 órára hűtőbe tettem.
2 óra elteltével a sütőt előmelegítettem 180 fokra, a tésztát kivettem és belisztezett munkaasztalra tettem, sodrófával kb 4 mm vékonyra kinyújtottam. Majd elővettem a sütipecsétet a kiszúróval és a kiszúró karikát is és a pecsét részét is belemártottam a lisztbe, majd leveregettem, hogy a tészta azért ne legyen tőle túl lisztes.
Ezután jött a trükk: a kiszúróval ugyebár kiszúrtam a tésztát, majd a kiszúró-formát a tésztán hagyva alaposan belenyomtam a lisztezett pecsétet, majd az egészet kiemeltem óvatosan és sütőpapírral bélelt sütőlapra tettem. Összesen 15 keksz fért rá egy lapra, miután tele lett a sütőlap, betoltam még 10 percre a hűtőbe és utána toltam be a 180 fokra előmelegített sütőbe. 10 perc alatt készre sült, érdemes figyelgetni, nehogy megégjen.

Kolbászos-kagylós rizottó

Mindig töröm a fejem, milyen új rizottót készíthetnék. Ahogy nézegettem a blogomat, már majdnem 40 féle rizottót készítettem, nem is csoda, ha a gyerekek is ezt emlegetik, amikor kérdezem, mit ennének szívesen :)
Biztos vagyok benne, hogy még rengeteg variáció létezik, én most egy vagény, kolbászos, kagylós párossal próbálkoztam és naaaagyon bejött.
Ha hozzájuttok a vongole kagylóhoz, mindenképpen készítsétek el, nagyon izgalmas ízkombináció!

Hozzávalók 4 személyre
4 nagy marék rizottó rizs (kb 300 gramm)
1 liter zöldség alaplé (ha kevés lenne a főzés végére, lehet még kevés vízzel pótolni)
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
egy jó arasznyi kolbász (én frissen töltött füstölt kolbászt használtam)
1 üveg vongole kagylóhús (pl Lidl-ben olasz napok keretében kapható)
só
bors

70 gramm vaj a pihentetéshez
5 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon serpenyőben kb 5 perc alatt puhára pároltam (de nem pirítottam). Ez a rizottó alapja, a sofritto. Hagytam az egészet kicsit összefőni, majd következtek a kockára vágott kolbászdarabkák, ami megpirítottam (és közben szépen kiengedte a szaftját, végül a rizs, amit a sofrittora szórtam.

Összesen kb 20 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt),  majd elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a 70 gramm vajat és a kevés parmezánt, alaposan összekevertem. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni.

Ezután közepesre vettem a lángot, majd az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott zöldség alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó. Kb 10 perc után hozzáöntöttem a kagylóhúst azzal a sós lével együtt, amiben az üvegben állt és alaposan elkavartam.
Még egyszer megkevertem és már nem is maradt más hátra, mint tálalni és megenni.
Jó étvágyat hozzá.

Portugál pudingos kosár, azaz Pastéis de Belém

TV-ben botlottam bele egy műsorba, ahol egy hölgyike éppen Portugáliában próbálta felfedezni a helyi finomságokat, így tévedt egy sütödébe, ahol vaníliapudingos kosarakat, azaz a híres Pastéis de Belém-et készítették.
Hihetetlen guszta volt és a legjobb az volt a dologban, hogy utána el is készítette. a saját kis konyhájában. Én meg most elkészítettem a családnak és nektek. És isteni lett, mindenkinek ajánlom!

Hozzávalók 12 darabhoz:
1 csomag leveles tészta (az előre kinyújtott típus)
diónyi vaj felolvasztva egy tálkában

3 dl tej
1 dl tejszín
csipet só
100 gramm cukor
4 tojás sárgája
35 gramm liszt
0,5 dl tej ( a lisztet ebben kevertem csomómentesre)
1 teáskanál vaníliakivonat

Elsőként a leveles tésztát kicsomagoltam és kihajtottam, majd az olvasztott vajjal alaposan lekentem és szorosan feltekertem, majd ment a hűtőbe.

Aztán előmelegítettem a sütőt 200 fokra.

A tejet és a tejszínt a csipet sóval felforrósítottam (de nem forraltam), közben a tojássárgákat a cukorral, a fél deci tejjel és a liszttel kikevertem. Amikor a tejszínes tej forró lett, a lisztes-tojásos masszát a tűzről lehúzott forró tejhez kevertem egy kézi habverő segítségével és folyamatosan kevergetve visszahúztam az alacsony lángra. Addig kevergettem, amíg a krém besűrűsödött, hozzáadtam a vaníliakivonatot, ezzel is elkevertem, majd félretettem hűlni :)

Az összetekert leveles tésztát kivettem a hűtőből és 12 részre vágtam (először félbe, majd azt is félbe és ezeket a kisebb darabokat harmadoltam, így jött ki a 12 darab) Ezután a kis tekercseket beleállítottam a kivajazott muffinsütő-formák közepébe és az ujjaimmal óvatosan addig egyengettem, amíg a tészta kis kosárkát nem formázott (közben jól elvékonyodott). Aztán mindegyik kosárba háromnegyedik tettem a vaníliás krémből és betoltam a muffinsütőt a forró sütőbe. Kb 15 perc alatt készre sült, a teteje szépen megbarnult/megfeketedett (érdemes már a 12. perctől figyelgetni, nehogy teljesen megégjen). Nem kell tőle félni, ez a kesernyés-karamelles íz egészíti ki igazán a vaníliakrém édes ízét, és a tészta ropogóssága teszi keretbe ezt a fantasztikus portugál édességet.Fahéjas porcukorral az igazi ;)

Bébispenótos mangósaláta

Fokhagymás nyúlsültet készítettem és mivel bőven megtűzdeltem szalonnával, gondoltam a legjobb lenne köretnek egy egyszerű, könnyű saláta.
Mindenképpen szerettem volna bele valami édeskés ízt, így esett a választásom a mangóra. Került még bele erdei sonka - az édes ellensúlyozására, vagy inkább kihangsúlyozására - és cheddar sajt, ami pedig a  bébispenót kissé kesernyés ízét emelte ki, vagyis inkább finomította. Összességében egy nagyon ütős, egzotikus salátát sikerült összehozni, amit a fekete szezámmag és a tökmagolaj koronázott meg.

Hozzávalók:
150 gramm bébispenót
1 közepes és érett mangó
50 gramm cheddar sajt
1 csomag (100 gramm) erdei sonka
tökmagolaj
fekete szezámmag

A bébispenótot hideg vízzel leöblítettem, majd hagytam lecsepegni egy szűrőben. Közben a mangót meghámoztam, a belsejében található hatalmas magjáról levágtam a gyümölcshúst és apró kockákra vágtam. Egy mély tálba tettem a bébispenótot,erre halmoztam a mangókockákat. Majd a cheddar sajtot vágtam vékony csíkokra, szintén ment a spenótlevelekre. A végén az erdei sonkát csak rátépkedtem a "kompozícióra", az egészet meglocsoltam kevés tökmagolajjal és megszórtam fekete szezámmaggal.

Dolmades, azaz töltött szőlőlevél

Nyáron vettem az Ázsi Bt-ben szőlőlevelet (üvegben volt összetekerve és sós-citromos páclében eltéve), de eddig valahogy mindig halasztgattam az elkészítését. Aztán tegnap a tvben elcsíptem, hogyan is kell csinálni és rájöttem, egyáltalán nem nehéz megcsinálni. Aki már készített töltött káposztát, annak bizony ismerős lesz sok mozdulat.
Íme a recept.

Hozzávalók:
25 szőlőlevél + 4-5 a lábas kibéleléséhez (nekem egy üvegben kb 50 volt)
400 gramm darált marhahús
1 tojás
1 vöröshagyma apróra vágva
1 teáskanálnyi összevágott mentalevél
1 teáskanálnyi összevágott petrezselyem
2 evőkanál citromlé
só
bors
1 csésze (nekem 1,5 decis) nyers rizs
Kn 7 dl húsleves alaplé (én knorr levesalapból készítettem)

A darált húst a tojással a vöröshagymával, a rizzsel, a citromlével és a fűszerekkel alaposan összegyúrtam.
A szőlőleveleket óvatosan kitekertem, a kisebb illetve sérült levelekkel kibéleltem a lábast, hogy nehogy odakapjon főzés közben a töltött levél.
Majd vettem egy levelet, kiterítettem, a szárrészével felém. Egy evőkanálnyi húsgombócot az aljára tettem, majd először a bal, majd a jobb alsó levéldarabot hajtottam rá alulról. Ezután balról és jobbról is behajtottam az oldalsó részét a levélnek és az egészet elkezdtem feltekerni. Valahogy így:

A kész rudacskát a már kibélelt lábas aljára tettem - úgy, hogy a behajtott levél az aljára kerüljön - és már töltöttem is a következő levelet. A lábasba szépen egymás mellé, elég szorosan raktam le őket. A végén összesen 25 levelet tudtam megtölteni, ami 2 sorban fért el a lábasban. Amikor kész lettem, a töltött szőlőleveleket leöntöttem annyi alaplével, ami éppen ellepi. És, akárcsak a töltött káposztánál, itt is használtam az ősi praktikát: egy kistányérral lefedtem az egészet, hogy főlés közben ne jöjjenek fel a töltött levelek a tetejére. Majd rátettem még a fedőt is és alacsony lángon 1 órán át főztem.
Érdemes 1 óra múlva ellenőrizni az egyik töltött szőlőlevélben, hogy teljesen megfőtt -e a rizs, nekem az 1 óra tökéletesen elég volt.
Saját levével meglocsolva, tejföllel, de akár tzatzikivel tálalva is mennyei étel.

Rosinante – maga a stílus

forrás: rosinante.hu

Olyan szerencse ért, hogy párom meglepett névnapomra egy kis romantikus kiruccanással.

A helyszín nem volt meglepetés és újdonság sem, mivel már jópárszor jártunk a Szigetmonostor mellett található erdei kis fogadóban, amelynek varázslatos hangulata már az első alkalommal annyira megfogott, hogy mondtam is férjúrnak: „Ha ismét el akarnál venni feleségül, tuti itt lenne az esküvőnk!”

Nos, ha nem is ismételt esküvő, de egy csodás, pihenéssel és fantasztikus gasztronómiai élményekkel teli péntek délután, este és szombat reggel adatott meg nekünk.

Már az induláskor a vállunkra telepedhetett egy kisangyal, mert Pestről úgy jutottunk el Szentendréig, hogy sem dugó, sem lámpák nem álltak utunkba, úgy haladtunk a Rosinante felé, mint kés a puha vajban: simán, minden megakadás nélkül.

Kicsit több, mint 1 óra múlva már az ismerős erdei úton suhantunk és hamarosan megláttuk a parkolót. Rengeteg autó állt ott, de nem ijedtünk meg, tudtuk, hogy 5-ig csapatépítő tréning van, utána már csendesebb lesz az élet a kis erdei fogadóban. 

forrás: rosinante.hu

Bejelentkeztünk, megkaptuk a szobakulcsot, a 18-as saroklakosztályt kértük. És nem csalódtunk, egyszerű, mégis hihetetlenül hangulatos és otthonos, igazi stílusos szobában találtuk magunkat. A sarokban igazi „odaülős” kályha várt minket báránybundával leterítve. Kávé, tea, vízforraló odakészítve – gondolván a reggeli koffeinfüggőkre, de nem hiányozhattak a romantikus gyertyák sem. A fürdőszoba tiszta, benne nagy kád és persze zuhanyzó is. Törölközők és fürdőköpeny, aminek a szaunázásnál és jakuzzizásnál vettük jó hasznát. A terasz pedig csak hab volt a tortán: a kertben kirakott töklámpásokat csodálhattuk róla , miköben már javában ránk sötétedett.

A folyosón mindenhol könyvek, ha nem egy éjszakára jöttünk volna, biztosan kikölcsönzök párat, így csak fájó szívvel nézegettem ismerős kedvenceket és ismeretlen újdonságokat. Majd legközelebb J

6-ra beszéltük meg a recepción, hogy lemegyünk vacsorázni, de közben eszünkbe jutott, hogy először inkább welnesszeznénk, utána jöhet a vacsora egy finom borral kísérve. Természetesen nem jelentett gondot a dolog, szegény séfúr várhatott ránk, mire sikerült odaérnünk az étterembe.

A szaunát már az érkezésünkkor befűtötték, így igencsak jólesett kettesben végigfeküdni a forró padokon. A jeges merülőkád tényleg igazán lehűtött minket, aztán egy kis langyos élményzuhany, majd irány ki a kertbe, a jakuzziba. Jó fél órás kettesben töltött jakuzzizás után ismétlés: szauna, merülőkád és jakuzzi. 

Ha macska lennék, biztosan doromboltam volna, annyira jól éreztem magam. A wellnessz részleg tökéletesen felszerelt, hangulatos és tiszta, igazi felüdülés volt így péntek este. Plusz törölközők és köntösök vártak, hátha valaki elfelejtette lehozni a szobából.

Majd következett az est fénypontja: a vacsora.

Volt már szerencsénk megkóstolni a mesterszakács , Gál Zsolt főztjét, hiszen rendszeres látogatói voltunk az elmúlt pár évben a Gourmet Fesztiváloknak és persze párszor már a Rosinantéban is elköltöttünk egy-egy ebédet. Sosem csalódtunk a főztjében, igazi élményszámba mennek a kreációi.

forrás: rosinante.hu

Most éppen az őszi menühöz volt szerencsénk, ami azt jelenti, hogy mindig az éppen aktuális, szezonális alapanyagokhoz igazítják a menüt, így az ember fia és lánya a lehető legegészségesebb és legfinomabb különlegességeket kóstolhatja végig, már ha bírja. Ugyanis az adagok igen bőségesek, legalábbis mi a végén már csak szuszogtunk, bár azt igen elégedetten tettük.

Az étterem rendkívül hangulatos, a fények nem zavaróak, minden asztalon szolid gyertyafény. AZ étlap számomra tökéletes: a választék nem zavarba ejtően sok, minden fogásnál 3-4 féle étel közül lehet választani, de ez bőven elég, hiszen egyrészt mindenki ízlésének próbál megfelelni, ráadásul minden frissen készül!

Előételnek füstölt hízott kacsamájat választottunk, valamint egy sárgaborsó ragulevest kaviárlencsével és füstölt malachússal. Mindkettő remek választásnak bizonyult és itt kell megemlítenem fantasztikus pincérünket, aki rendkívüli kedvessége és mosolygóssága mellett minden ételről tudott bővebb felvilágosítást is nyújtani. Igen megnyugtató érzés volt, hogy végre ezen a helyen nem csak a szakács tudja, mi is kerül a tányérunkba. A pincérünk pedig olyan lelkesen tudott beszélni a fogásokról, hogy az embernek már előre is összefutott a szájában a nyál. Nem tagadom, az előétel- és desszertválasztás neki köszönhető.

Főételnek mindketten a konfitált vaddisznó mellett döntöttünk, és itt kell megemlítenem, hogy életem egyik legfinomabb – ha nem a legfinomabb – derelyéjét kóstolhattam: vargányával töltve és a tészta megpirítva. Hmmmm, egyszerűen mennyei volt, a hús omlós, a rajta és körülötte lévő vörösboros mártás egészen selymesen egyenlítette ki a vadhús ízét. A már említett friss vargányás derelye pedig mindent vitt!

Végül – záróakkordként – párom szilvahabos túrós lepényt kért forró vaníliával, én pedig egy újragondolt, zserbó-gesztenyemousse tortát háromcsokoládés öntettel. A zserbó zseniális volt, ha becsuktam a szememet, nagymamám konyhájában találtam magam 5 évesen, amikor is nagyikám felvágta a zserbót, én meg elloptam egy-egy kockát és élvezettel majszoltam. Nos, köszönöm ezt az élményt!

forrás: rosinante.hu

Párom édessége nem kevésbé volt meggyőző, sőt, a forró vanília receptjéért azt hiszem, ölni is képes lennék! 

Végül egy könnyű borral zártuk az estét, ami tökéletes befejezése volt egy ilyen királyi lakomának.

Másnap – egy hatalmas alvást követően – büféreggeli várt minket. És egy saját szakács, aki elkészítette nekünk az egyik legfinomabb zöldséges-gombás rántottát, amit valaha ettem. Látványkonyha volt a javából, közben kedélyesen elbeszélgettünk a tegnap esti gasztronómiai élményekről és kaptunk pár jó tanácsot, legközelebb még mit is kéne megkóstolnunk.

Frissen készített péksütemények, zöldségek, gyümölcsök,joghurtok, házi lekvárok, felvágottak, sajtok bő választéka. Hal , tojás, sült szalonna, virsli…itt aztán minden volt, mi szem-szájnak ingere.

Frissen facsart narancslével és egy isteni Hausbrandt kávéval öblítettük le az ízletes napindító reggelit.

Végül fájó szívvel ugyan, de összepakoltunk és leadtuk a szobánk kulcsát a recepción.

Természetesen nem távozhattunk üres kézzel: útlevelet is kaptunk, amit a Stílusos Vidéki Szállodákban töltött éjszakák után tudunk mindig érvényesíteni. Fel van adva a lecke, irány az ország valamennyi stílusos kis „mennyországa” és ha csak feleolyan jó lesz, mint itt, a Rosinantéban, már megérte belekóstolni a Stílusos Vidéki Életbe. (http://stilusosvidekiszallodak.hu/)

Aki pedig részletesebben is szeretne megismerkedni a Rosinantéval, nézzen körbe a honlapjukon, ahol rengeteg program közül lehet válogatni. (vasárnapi programok, főzőtanfolyamok, vagy csak egy szombati ebéd elköltése)

Mi pedig decemberben a gyerkőcökkel fogunk visszatérni az Adventi Gyereknapra, ahova előzetes regisztráció után várnak mindenkit szeretettel az ingyenes programokra.

http://www.rosinante.hu/

Muszaka másképp

Csináltam már muszakát, tudjátok, azt az olajban tocsogós fajtát, ami ugyan isteni - ez vitathatatlan - de utána még 2 napig kivan az ember, annyira tömény.
Most elcsíptem a tvben Mautner Zsófit, sajna a muszaka-készítés végére sikerült csak becsatlakoznom, de azért megpróbáltam reprodukálni és így egy sokkal egészségesebb, kevésbé zsíros verziót tettem tegnap este a család elé.
A sült krumpli helyett vízben előfőzött krumpli, az olajban kisült padlizsánszeletek helyett pedig sütőben grillezett padlizsánok a főszereplői ennek a muszakának, fogadjátok szeretettel.

Hozzávalók:
500 gramm darált hús (én pulykát választottam)
1 üveg Dolmio (vagy bármilyen más paradicsomszósz) szósz
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma

2 nagy padlizsán, kb ujjnyi vastag szeletekre vágva
só
bors
kevés olívaolaj

500 gramm krumpli
só

10 gramm vaj
2 csapott evőkanál liszt
só
bors
őrölt szerecsendió
1 tojás sárgája
2 evőkanál ricotta (elhagyható)
2 evőkanál reszelt parmezán

A krumplit feltettem héjában főni és forrás után 10 perccel le is zártam alatta a gázt, hideg vízbe merítettem és hagytam kihűlni. Majd megpucoltam és vékony karikákra vágtam.
Egy kerek, mély jénai tálat kevés olívaolajjal kikentem és ebbe raktam le a krumplikarikák felét.

Amíg a krumpli főtt, a megpucolt és kockára vágott vöröshagymát kevés olajon elkezdtem megpirítani, hozzáadtam a fokhagymát, végül a darált húst is és hagytam, hogy elfője a levét és megpiruljon. Majd hozzáöntöttem a Dolmio szószt és negyed órán át főztem össze a húst a paradicsomos mártással.

Ezalatt a padlizsánszeleteket egy sütőpapírral bélelt sütőtálcára tettem úgy, hogy a sütőpapírt meglocsoltam kevés olajjal, megsóztam és erre raktam rá a szeleteket, majd a padlizsánok tetejére is folyattam kevés olajat és erre is ment egy kevés só, majd bors. (én nem szoktam előre besózni a padlizsánt, úgy tapasztaltam, hogy semmivel sem lesz keserűbb, ha nem sózom az elején, viszont a szaftosságából veszít!)
Negyed óra alatt meggrilleztem a forró sütőben.

Ezután már csak a besamelszósz volt hátra: evőkanálnyi vajat megolvasztottam, hozzáadtam két csapott evőkanál lisztet, majd folyamatos, kézi habverővel történő keverés közben felengedtem az egészet kb 3-4 dl tejjel és hagytam, hogy besűrűsödjön. Amikor elérte a krémes állagot, sóztam, borsoztam, reszeltem rá csipetnyi szerecsendiót, végül elzártam alatta a gázt. Hagytam picit hűlni, majd hozzáadtam 1 tojás sárgáját, két evőkanál ricottát és 2 evőkanál reszelt parmezánt és alaposan elkevertem.

Nos, már csak az összerakás volt hátra:
a jénai alján már ott figyelt a krumplikarikák fele, erre raktam a padlizsánkarikák felét, majd ráöntöttem a paradicsomszószos darált húst. Ezt befedtem a maradék krumplival, végül a maradék padlizsánszeletekkel zártam a sort. Az egészet lefedtem a besamel szósszal és ment a 200 fokos sütőbe 30 percre.

Az ízek összesültek, a muszaka pedig végre nem olyan nyomasztó, hanem könnyedebb és intenzívebb ízű egytálétel lett. Próbáljátok ki ti is!

Áfonyás-gorgonzolás rizottó

A nagy szerelmek nem múlnak el, nálam is készül szinte minden héten valami finom rizottó, csak időm nincs közzétenni a blogon. De most kihasználom, hogy a gyerkőcökkel itthon vagyok betegszabin és végre próbálom kicsit behozni a lemaradásokat. Nemrég készítettem egy igen különleges, mondhatni pikáns rizottót, ami első hangzásra kicsit fura lehet, de aki figyelemmel követi a rizottóimat, tudhatja, hogy a narancsos rizottónak is hatalmas sikere volt. Így bíztam benne, hogy az áfonyással sem lesz másképp.
És kérem szépen, itt ne arra gondoljatok, hogy a rizottót elvittem édes vonalra, mert éppen csak annyi áfonyalekvár van benne, ami feltétlenül szükséges a gorgonzola  ízének kiemelésére.

Hozzávalók 4 személyre
4 nagy marék rizottó rizs (kb 300 gramm)
1 liter zöldség alaplé (ha kevés lenne a főzés végére, lehet még kevés vízzel pótolni)
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál apróra vágott baconkocka
2 evőkanál áfonyalekvár
gorgonzola
só
bors

70 gramm vaj a pihentetéshez
5 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon serpenyőben, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam (de nem pirítottam). Ez a rizottó alapja, a sofritto. Hagytam az egészet kicsit összefőni, majd következett a baconkocka, ami kicsit megpirult, végül a rizs, amit a sofrittora szórtam.

Ezután közepesre vettem a lángot, majd az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott zöldség alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.

Összesen kb 20 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt),  majd elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a 70 gramm vajat és a kevés parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni.Végül belekevertem az áfonyát is.
Tálaláskor a rizottó tetejére csipkedtem a gorgonzolából , ami szépen beleolvadt az áfonyás rizottóba. A sajt mennyisége ízlésfüggő, szerintem mindenki kísérletezze ki magának :) A végén még meg lehet koronázni a rizottót kevéske áfonyalekvárral is :)