Avokádó-lazac tatár

Alexa Christie-nél láttam ezt a receptet, aki ugyan a blogja szerint nem mesterszakács, de már nem először választok tőle finomságot, olyan gusztusosak az ételei.
Ezt a finomságot pedig nem tudtam nem elkészíteni, hiszen csupa-csupa kedvencből áll: avokádó, lazac, kapor, eszméletlen összhangban egymással.

Hozzávalók (én egy 18 centis tortaformában készítettem):
2 avokádó
citrom
3 gerezd fokhagyma
fél csokor petrezselyem
só
bors

1 adag lazactatár

125 gramm Philadelphia sajt
kapor

Elsőként az avokádós réteget készítettem el: az avokádót félbevágtam, majd óvatosan, egy evőkanál segítségével kikanalaztam az avokádó húsát a héjból, majd apró kockára vágtam. Meglocsoltam kevés citromlével, sóztam, borsoztam, hozzáadtam a petrezselyemlevelet és a zúzott fokhagymát és alaposan összekevertem.
EZt az avokádós keveréket halmoztam a tortaforma aljába.
Majd következett a lazactatár, amit elkészítés után szintén a tortaformába halmoztam, az avokádó tetejére.
Végül az egészet a kapros Philadelphia sajttal zártam és már kész is volt a csoda. A lecsatolható tortaforma szélét óvatosan leszedtem és szép szeleteket vágva tálaltam. Pirítóskenyérrel az igazi!

Csúsztatott palacsinta

Úgy indult a történet, hogy ebédszünetben kolléganőkkel arról beszélgettünk, milyen édességeket szoktunk csinálni hétvégére. És ekkor ajánlotta kolléganőm a csúsztatott palacsintát. Nagyon megtetszett az ötlet, mert rakott palacsintát már csináltam, de a csúsztatottról halvány fogalmam sem volt. Azt sem tudtam idáig, hogy van különbség a rakott és a csúsztatott palacsinta közt. De van, méghozzá nem is kevés. A rakott palacsintához ugyanis elég a sima, hétköznapi palacsintatésztát elkészíteni, kisütni, majd mindenféle finom töltelékkel megtölteni, szépen egymásra pakolni és szeletelni.
A csúsztatott palacsinta ellenben egy vajas, sűrű tészta, amibe a tojások fehérjét kemény habbá verve kell bekeverni és csak az egyik oldalát kell kisütni, majd egymásra csúsztatva, töltögetve alakul ki a "palacsintatorta".
De lássuk csak, hogyan is készült nálam ez a finomság.(a tészta-receptet Tücsitől, a TücsökBogár blog szerzőjétől lestem el és bátran mondhatom, isteni!)

Hozzávalók:
5 db tojás
100 gramm porcukor
100 gramm szobahőmérsékletű vaj
300 gramm liszt
6 dl tej

olaj a sütéshez (de csak az első palacsinta alá!)


Először a tojásokat szétválasztottam, a sárgájához hozzáadtam a cukrot és habosra kevertem, majd hozzáadtam a vajat és ezzel is habosra kevertem. Majd következett a liszt, csomómentesre elkevertem, végül szépen lassan hozzáadtam a tejet és addig kevertem, amíg a tészta teljesen sima nem lett. Nem kell megijedni, egy elég sűrű tésztát kapunk.
Aztán felvertem a tojások fehérjét kemény habbá és egy fakanál segítségével óvatosan beleforgattam a tésztába.
Palacsintasütőben 1 evőkanál olajat felforrósítottam, majd 1 merőkanálnyi tésztát belemertem, óvatosan szétfolyattam és hagytam, hogy az alja megsüljön. De a szokásos megfordítós mozdulat helyett a palacsintát a sült felével átcsúsztattam egy tálcára. A másik fele sem maradt nyers, nem kell tőle félni, csak éppen nincs aranybarnára sülve, így a tölteléket jobban magába szívja.
Az első palacsintát én kakaóval szórtam vékonyan. Majd kisütöttem a második palacsintát is (vigyázzunk, nehogy megfordítsuk rutinból), rácsúsztattam az első, kakaós palacsintára, és ezt darált mogyoróval szórtam meg. A harmadik rétegre baracklekvár került, aztán kezdtem elölről: kakaó, mogyoró, baracklekvár.
Nekem a fenti mennyiségből 14 palacsinta lett, hozzáteszem, nekem elég nagy palacsintasütőm van.
Az utolsó palacsintát is csak fele oldalán sütöttem meg, de most nem a sült felével csúsztattam, hanem megfordítva, a sületlen felével borítottam be a töltött rétegeket.
Miután langyosra hűlt, porcukorral szórva tálaltam.

Töltött őzláb gomba

Rengeteg az őzlábgomba az erdőben, így a piacra is jut bőven belőle. Ma kaptam is 6 szép kalapot, de nem igazán volt kedvem nekilátni rántani, így körbenéztem a neten és ráleltem Fűszeres Eszter csodás receptjére. Azt hiszem, mostantól ez az első számú őzláb-kedvencünk.

Itt jegyzem meg halkan, hogy az őzláb gombából érdemes télire is eltenni, de nem ám akárhogy. Megfogadtam a gombaszedő néni tanácsát, bepaníroztam és zacskóba óvatosan betéve gyorsan lefagyasztottam. Pár héttel később gondoltam, kipróbálom. És láss csodát, tűzforró olajba téve a még mélyhűtött (nem kieresztett) gombát, ugyanolyan finom rántott őzláb került a tányérunkra, mintha frissen készítettem volna)

De térjünk csak vissza a töltött verzióhoz, íme a hozzávalók:
(nem tudok pontos mennyiségeket írni, a lent olvasható az én szép 3 kalap gombámhoz kellett, mert ez bizony függ a gombafejek nagyságától. Úgyhogy egyet ajánlhatok: tessék szépen kóstolgatni a tölteléket, tuti finom lesz.)
3  (kb 15 centi kalap-átmérőjű) őzlábgomba
evőkanálnyi vaj megolvasztva
3 zsályalevél apróra vágva
2 evőkanál apró kockára vágott húsos bacon
1 evőkanál apróra vágott szárított paradicsom
2 evőkanál sűrű tejszín
1 evőkanál reszelt parmezán

Az őzlábakat megtisztítottam (azaz a tetejéről kézzel lesöprögettem a felesleges gombahéjat, majd óvatosan a tenyeremre fordítottam, lemezkékkel lefelé és kettőt-hármat rácsaptam, hogy a lemezkék közül is kipotyogjon a nem odavaló lakó. Majd a gombákat lemezkéikkel felfelé egy sütőlemezre fektettem és az olvasztott vajjal mindegyiket meglocsoltam.
A tölteléknek való zsályát, bacont, szárított paradicsomot, tejszínt és reszelt parmezánt összekevertem, majd mindegyik gombakalapba simítottam a töltelékből. 200 fokra előmelegített sütőbe toltam kb 10 percre és már kész is volt.

Charlotte torta

Nos, azt hiszem, idén már nem fogom megdönteni az éves bejegyzéseim számát, ebben az évben igencsak lemaradtam. Persze ez köszönhető annak, hoögy visszaálltam a mókuskerékbe és bizony annyira kell teperni, hogy hasra ne essek benne, hogy a blogra jut a legkevesebb időm. Pedig azért születnek ám finomságok, mégha nem is a rohanós hétköznapokon.
De hétvégenként mindig kinyit a Boszikonyha és sikerül néha kreálnom valami igazán izgalmasat és újat.
Szóval ne izguljatok (már aki izgult értem egyáltalán :)), megvagyok, csak hajtás-pajtás van, és persze most az eddigieknél is nagyobb kincset ér a gyerkőcökkel töltött idő. De nem felejtettem el sem a blogot, sem titeket, így mindig hozok valami izgalmasat, finomat, kötelező megcsinálni-kategóriásat!

Múlt hétvégén például kisebb családi összejövetel volt, sógorom hozta el hozzánk tündéri barátnőjét, akit muszáj volt ugyanolyan fantasztikus dologgal várni, mint amilyen ő maga.
Gyorsan körbenéztem a neten, ekkor jött szembe barátnőm, Era Charlotte-tortája és már villant is a fény: EZ lesz az! Igaz, Era isteni banános-karamellás verziót gyártott, én úgy döntöttem, első charlotte tortámat epresre csinálom. Így született egy hihetetlenül finom, krémes édes-savanykás finomság, amit még biztosan el fogok készíteni sokféle töltelékkel.

Hozzávalók:
1 piskótatekercs (lehet házilag is sütni, nekem most idő hiányában bolti volt)
1 üveg (2,6 dl) házi eperlekvár
500 gramm mascarpone
3 púpos evőkanál porcukor
1 evőkanál vaníliakivonat/ fél vanília kikapart magja
200 ml állati tejszín (hűtőben alaposan behűtve)
(tetszés szerint 1 zacskó habfix - én most nem használtam)
20 szem mélyhűtött eper, vagy eperbefőtt félbevágva

A piskótatekercset óvatosan kitekertem, majd megtöltöttem az eperlekvárral, feltekertem és már ment is a hűtőbe kicsit dermedni, hogy később majd szépen fel lehessen szeletelni.
Amíg a lekváros piskóta pihent, addig elkészítettem a krémet: a mascarponét összekevertem a porcukorral és a vaníliával, majd a tejszínhabot felvertem keményre és nagyon  óvatosan összeforgattam a mascarponéval. Végül óvatosan belekevertem a félbe vágott eperszemeet is és voila, a krém már készen is állt.
Elővettem a piskótatekercset és óvatosan kb ujjnyi szeletekre vágtam. Majd elővettem egy mély tálat (nálam ez a salátástál), kibéleltem folpack-al, és ügyesen kiraktam a piskótatekercs-szeletekkel úgy, hogy teljesen beborítsa a tálat. (nyugodtan lehet ám nyomkodni, tömködni finoman, ne maradjon rés sehol!)
A piskótatekercsekből hagytam pár szeletet a tetejére is, és még így is maradt 3 szeletke, aminek a fiúk felettébb örültek és azon nyomban be is faltak :)
Szóval a tál kibélelve várta a krémet, így bele is öntöttem az egészet és szépen elsimítottam, majd lezártam a tetejét a maradék piskótaszeletekkel. Végül a kilógó folpackot ráhajtottam a tetejére és már ment is a hűtőbe egy éjszakára.
Másnap a folpackot szépen lehajtogattam a tetejéről (ami nemsokára az alja lett), rátettem a tál tetejére egy tálcát és az egészet átfordítottam a tálcára, majd a felső folpackot is szépen lehámoztam a tortáról.
Ment vissza a hűtőbe, egészen a vacsora végéig, ajmikor is kitűnően szeletelhető, csodásan krémes, finom szeleteket helyezhettem mindenki tányérjára.
Remélem ti is kipróbáljátok,  nagyon egyszerű és nagyon finom, ráadásul különleges, így biztosan minden vendégnek eláll a szava, ha ezzel fogadjátok.

Szedres/áfonyás smoothie

Bizony-bizony, nálam még mindig ég a smoothie-láz, csak éppen nincs időm posztolgatni.
Ma reggel viszont egy olyan finom, csupaegészség-smoothie-t sikerült
összehoznom, ami az első kóstolás után az egész család kedvence lett. Természetesen az aktuális kedvencből, szederből készült.

Hozzávalók:
300 gramm szeder / áfonya
2 dl görög joghurt
2 evőkanál juharszirup (vagy méz)
1 banán
1 evőkanál lenmagőrlemény
1 evőkanál chia-mag

A hozzávalókat beletettem a turmixba, majd 1 percen át  turmixoltam, végül poharakba töltöttem és már ittuk is a vitaminbombát.
Szép reggelt, szép napot, ezzel az isteni smoothie-val :)

Spenótos-kéksajtos rizottó

Ismét új rizottó került fel a palettára, már nem  is számolom, hányfélét készítettem az elmúlt pár év alatt.
Ezt a rizottót Velencében ettem tavasszal, így könnyű dolgom volt, csak le kellett utánoznom. És mivel látványkonyhában készítették, így csak szépen kilestem a trükköket és itthon már rotyogott is a finom rizottó.
Íme, a recept.

Hozzávalók 4 személyre
4 nagy marék rizottó rizs (kb 300 gramm)
1 liter zöldség alaplé (ha kevés lenne a főzés végére, lehet még kevés vízzel pótolni)
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 doboz mélyhűtött spenót (450 gramm)
1 evőkanál mascarpone
só
bors
szerecsendió
70 gramm vaj a pihentetéshez
5 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez
kéksajt

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon serpenyőben, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam (de nem pirítottam). 
Hozzáadtam a mélyhűtött spenótot, amit előtte kiengedtem, sóztam, borsoztam, kevés szerecsendiót reszeltem rá és hozzáadtam 1 evőkanál mascarponét. Hagytam az egészet kicsit összefőni, majd következett a rizs,  amit lazán a spenótos szószba szórtam.

Ezután közepesre vettem a lángot, majd az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott zöldség alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.

Összesen kb 20 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt),  majd elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a 70 gramm vajat és a kevés parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni.
Tálaláskor a kiszedett spenótos rizottó tetejére csipkedtem a kéksajtból, ami a forró rizottón szépen olvadozott. Összekeverve pedig mennyei ízt adott neki.

Áfonyalekvár

Most vettem csak észre, hogy áfonyalekvárról még nem írtam bejegyzést, pedig már 3 éve főzök be. Uram kedvence a rántott máj és a baconbe tekert máj, amihez egyszerűen kihagyhatatlan az áfonyalekvár.(akárcsak bármilyen finom sült húshoz)
Persze legtutibb nyersen enni ezt a kis vitamin- és antioxidánsbombát, de télen igazán jól jön a nyári ízek üvegbe zárt csodája.
Íme, az én receptem 3 db 350 ml-es üveg áfonyához.

Hozzávalók:
1,5 kg áfonya megtisztítva, megmosva
1 citrom leve
200 gramm cukor
1 zacskó 3:1 dzsemfix extra

Az áfonyát először is alaposan megtisztítottam (volt rajta pár száracska és levélke), majd még alaposabban megmostam egy szűrőben, végül az összeset egy lábasba öntöttem. Elővettem a krumplinyomót és alaposan megnyomkodtam az áfonyaszemeket, hogy kiereszthessék a levüket. Ezután rálocsoltam a citromlét (ettől csodás, bordó marad a színe az üvegben is - majd következett a cukor és alágyújtottam. Kis lángon kb 30 percen át főztem, közben szorgosan kevergettem, mert nagyon szeretett volna elfutni. :-)

Végül egy kis tálkába kiszedtem kevés áfonyalét a készülő lekvárból, amibe kézi habverővel csomómentesre kevertem a dzsemfixet, végül hozzáöntöttem a lekvárhoz és 3-4 percen át forraltam.
Ezután a sütőben átforrósított (és ezzel csírátlanított) befőttes üvegekbe szedtem az áfonyalekvárt (mindegyiket csurig töltöttem) és fejjel lefelé, a tetejükre állítottam jó 5 percre. Ezután visszafordítottam őket, a vákuum a tetejüket behúzta és már mentek is a szekrénybe, hogy éjszaka szépen lassan kihűlve várhassák a telet, amikor kibontjuk őket.

Áfonyás-mandulás muffin

Hatalmas szemű és nagyon édes áfonyát kaptam a piacon, aminek egy részére azonnal rávetették magukat a gyerekek. A másik részét megmentettem, gondoltam, áfonyalekvárt készítek belőle. De azért csak jó lenne valami édesség is. Igenám, de pár hete száműztük a kamrából a fehérlisztet és a cukrot, így most improvizáltam az itthon található, egészségesebb alapanyagokból.
Az alap kb ugyanaz, mint a tavalyi citromos-amarénás muffinomnál, mégis egészen más, újszerű muffint sikerült alkotnom. És a siker? Nos, az hatalmas volt: a 24 darab muffinból sikerült holnapra párat elmenekítenem a rajongó tömeg (jelen esetben a kiscsalád) elől, a többit mind felfaltuk :)

Hozzávalók 24 muffinhoz:
300 gramm olvasztott vaj
4 egész tojás
200 gramm méz / cukor
1 evőkanál vaníliakivonat
1/2 citrom leve
200 gramm őrölt mandula / liszt
2 teáskanál sütőpor
50 gramm jó minőségű étcsokoládé apróra vágva
200 gramm áfonya + 48 szem a díszítéshez

A tojásokat a mézzel és az olvasztott vajjal habverő segítségével összekevertem, majd hozzáadtam a vaníliakivonatot, a fél citrom levét és a sütőporral összekevert mandulalisztet.
Habverővel teljesen simára kevertem, majd a végén egy kanál segítségével óvatosan belekevertem a megmosott és lecsepegtetett áfonyaszemeket is.

Végül a tésztát papírkapszlikkal kirakott muffinformákba öntöttem (mindegyik formába kb háromnegyedig töltöttem a tésztát.) Majd a tetejére szórtam az apróra vágott étcsokoládéból és mindegyik muffon tetejére tettem 2-2 szem áfonyát.
180 fokos sütőben kb 15 perc alatt készre sültek. (érdemes odafigyelni, nehogy túlsüljenek)

Nyúl vadasan - Marka módra

Minap apósom kapott nyulat és kint, bográcsban, vadasan készítette el. Mennyei volt, ezért is gondoltam, hogy muszáj reprodukálni ezt a finomságot.

Tudom, biztosan van ennél autentikusabb vadas recept is, én így csináltam és nem volt rá panasz. Ha van hozzá kedvetek, próbáljátok ki és ígérem, nem fogtok csalódni benne.

Hozzávalók 4 személyre:

4 db nyúlcomb+lapocka

5 dkg füstölt (ha lehet húsos) szalonna

2 közepes vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

2 sárgarépa

1 nagyobb fehérrépa

fél zeller

2 babérlevél

só

bors

1 csapott teáskanál rozmaring

2 szem borókabogyó

2 dl félédes fehérbor

3 púpos evőkanál tejföl

1 evőkanál mustár

citromlé

A szalonnát apróra kockáztam és egy lábasban zsírjára pirítottam, majd a kis kockákat kiszedtem és egy tányérra félretettem. A zsírban megfuttattam az apróra vágott vöröshagymát, majd rádobtam a felkarikázott sárgarépát, fehérrépát és a kockára vágott zellert és hagytam, hogy kicsit megkaramellizálódjanak a zöldségek a sárgarépa cukortartalmától (én nem szeretek külön cukrot tenni a vadas mártásba, ez a kis édeskés íz pont elég bele).

Majd a megtisztított, alaposan átmosott nyúlhúsokat rátettem a karamellizált zöldségekre, jól átforgattam és hagytam a húst is kicsit megpirulni, majd fűszereztem sóval, borssal, rozmaringgal, borókabogyóval (tudom, ez a vadhúsokhoz az igazi, de a nyúlnak is nagyon finom ízt kölcsönöz) és babérlevéllel, valamint hozzáadtam a fokhagymát is. Ezután felöntöttem a borral és kiegészítettem annyi vízzel, ami éppen ellepi a húst és fedő alatt, kis lángon kb 1 óra alatt puhára főztem a nyulat.

Ekkor a húst kiszedtem a főzőléből egy külön tálra. A babérleveleket kihalásztam (aki egész borsot tett bele, azt is ki lehet szedni), majd botmixer segítségével mártást készítettem. Amikor már a lé sűrű, krémes állagot vett fel, hozzáadtam az elején kihalászott sült szalonnakockákat, a tejfölt, a mustárt és kevés citromlét, majd kézi habverővel simára kevertem. (itt lehet még esetleg sózni, vagy aki szereti, tehet bele karamellizált cukrot is.)

Ekkor már csak az összefőzés volt hátra: a nyúlhúsokat visszatettem a mártásba, hagytam egyszer felrottyanni és már kész is volt.

Egyesek szerint knédlivel az igazi, de zsemlegombóc, főtt krumpli és krumplipüré is jól megy hozzá.

Csokis-barackos-túrós süti

Drága barátnőm, Lili blogján találtam még tavaly ezt a sütit, de valahogy kimaradt az elmúlt évben a listámról. Na, de idén aztán megcsináltam (már háromszor is)csak mindig más és más gyümölccsel. Elsőként barackkal készítettem, aztán jött a ringlószilva. De csak bátran, jól fog neki állni a körte és a szőlő is, és bátran állíthatom, ez lesz az idei nyár kedvence,

Lilikém, örök hála ezért a szuper receptért!

Hozzávalók:

a túrókrémhez:

20 dkg túró

12 dkg mascarpone

1 ek vaníliakivonat

2-3 ek porcukor

tésztához:

4 tojás

22 dkg cukor

10 dkg puha vaj

12 dkg étcsoki

2 ek kakaópor

15 dkg liszt

2 tk sütőpor

3 őszibarack/ 10-12 ringlószilva meghámozva, kockára vágva

Túrókrémhez valókat összekevertem, majd a krémet félretettem.

Majd a tésztához a vajat és a cukrot habosra vertem, majd egyenként hozzáadtam a tojásokat. Aztán a csokit megolvasztottam és belekevertem (vigyázni, ne legyen forró, mert összekapja a tojásokat) a masszába, végül a kakaóport és a sütőporos lisztet is hozzáadtam és egyenletesen, csomómentesen elkevertem.

Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöttem a kakaós krémet, majd egy evőkanállal rápöttyintgettem a túrókrémet és egy villa segítségével kicsit márványosra „kevertem”.
A tetejét pedig megszórtam bőven a kockára vágott gyümölccsel.

180 fokos sütőben 40 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Nagyon finom, a túrótól krémes, a gyümölcstől savanykás csokis süti, mindenkinek ajánlom kipróbálásra!

Barackos lepény

Barbi konyhájában láttam meg ezt a csodát, és természetesen rögtön ki kellett próbálnom. Íme az eredmény: savanykás-édes, puha és nagyon, de nagyon finom pite. Nekem piskótajellegű letta  tésztája, talán, mert elszaladt a mérleg nyelve és az eredeti 350 gramm helyett a végén 400 gramm liszt került bele. Bárhogy is alakult, Barbi drága, köszönöm a receptet, igazi nyári sütit tehettem a család elé.

Hozzávalók:
4 tojás
400 g liszt 
100 g kristálycukor 
1 cs.sütőpor 
4 dl tejföl 
2 dl étolaj 
800 g sárga- és őszibarack (maggal mérve) 
kristálycukor a sárgabarackok szórásához

A tojásokat a cukorral és a tejföllel csomómentesen simára kevertem, majd hozzáadtam a sütőporos lisztet és az olajat és ezt is alaposan, csomómentesen elkevertem.
Aztán egy 25*35 centis tepsit sütőpapírral kibéleltem, beleöntöttem a tésztát és a kimagozott, félbevágott sárgabarackokkal és őszibarackokkal jól feldíszítettem, majd mindegyik barackot megszórtam egy kis csipet kristálycukorral (ami a végén jól rákaramellizálódik).
Majd 200 fokra előmelegített sütőben kb 30 percig sütöttem, amíg a tészta szép aranybarnára nem sült.
Tálaláskor porcukorral is meghintettem.

Túrógombóc

Mostanában akármerre néztem, mindenhol a túrógombócba futottam. Blogokon, kifőzdében, úgyhogy el is határoztam, megcsinálom én is. Előtte finom bablevest készítettem, aztán jött a gombóc. A gyerekek odáig voltak, na meg vissza, én meg elégedetten dőltem hátra, mert így egy kalap alatt megettek egy csomó gyümölcsöt is. (amit természetesen a fotózás után sikerült csak rátennem :(

Hozzávalók: (kb 20 gombóchoz)

50 dkg túró

3 tojás sárgája

3 tojás fehérje habbá verve

csipet só

120 gramm búzadara

forgatáshoz:

zsemlemorzsa

olaj

öntethez:

tejföl

porcukor

pár csepp citromlé

A túrót villával összetörtem, hozzáadtam a sót a tojások sárgáját és a búzadarát és alaposan összegyúrtam. Majd jó 1 órán át hagytam pihenni, amíg a búzadara meg nem duzzadt. Eközben a fehérjéket kemény habbá vertem, majd óvatosan összeforgattam a túrós-búzadarás keverékkel. Vizes kézzel csinos kis gombócokat formáztam belőle és lobogó vízben kb 10 perc alatt puhára főztem.

Kevés olajon egy külön serpenyőben aranybarnára pirítottam a zsemlemorzsát és ebben forgattam meg a már kész gombócokat.

Tálaláskor a porcukorral kikevert tejföllel locsoltam meg. Mivel rengeteg friss gyümölcs van a piacon, érdemes jó sok savanykás gyümölccsel tálalni!

Száznapos tojás

Igen érdekes dolgot fedeztem ma fel az egyik, Budán található ázsiai boltban: száznapos tojást. Műkedvelő Hedonista barátomnál már többször is olvastam róla itt, és egy ideje bizony elég rendesen izgatta a fantáziámat. De valahogy nem tudtam rászánni magam, hogy komolyabban utána is járjak és vegyek egyet. Nos, ma konkrétan szó szerint az orrom előtt volt a polcon, nem bírtam nem észrevenni és egy jó nagy levegővétel után úgy döntöttem, hogy veszek egyet és kipróbáljuk - lesz, ami lesz.
Hohóóó, és micsoda szerencse, hogy ma ilyen felfedező kedvemben voltam, hiszen új szerelem született.
De először lássuk csak, mi is az a 100 napos tojás. A Wikipedia ezt írja:

"A száznapos tojás vagy ezeréves/ezredéves/százéves/kínai/fermentált tojás kínai ételkülönlegesség. Alapanyagul nyers kacsatojás vagy ritkábban tyúktojás (esetleg fürjtojás) szolgál, ezt három hónapra egy faszénből, oltott mészből, sóból és vízből álló keverékbe helyezik. Idővel a tojásfehérje zselatinszerű, borostyánszínű masszává alakul át, a tojássárgája pedig túrószerű, krémes konzisztenciát vesz fel és bezöldül. Vannak más konzerválási módszerek is, a felhasznált konzerváló keverék összetevői többé-kevésbé eltérőek lehetnek. Egy a kínai konyhában kedvelt másik keverék hamuból, sóból, citrom(lé)ből és teából áll.
A száznapos tojás hónapokig eltartható (hasonlóan a régen pincében, oltott mészben tárolt görögdinnyéhez). Kínában alapvetően két fajta bőrtojást különböztetnek meg; a félkemény tojássárgájút, amelynek kellemes, könnyű aromája van, utóíz nélkül, illetve a kemény tojássárgájút, amelynek elég csípős, kicsit sós íze van, sokáig megmaradó utóízzel. A kínai konyhában előétel, szójaszósszal ill. ecettel és gyömbérrel kínálják."

Nos, én nem tudtam, mi vár rám a tojáshéj alatt, annyit mondott a kínai árus, hogy vágjam 8 szeletbe és locsoljam meg szójaszósszal. De nem ám akármilyennel, csak a világos a jó! Ok, mondom neki, akkor ajánljon egyet. Nos, a végén egy tojással és egy világos szójaszósszal felszerelkezve mentem haza.

Otthon férjúr kissé száját húzva fogadta a hírt, hogy mi ma 100 napos kacsatojást fogunk kóstolni és megkért, hogy csak a vacsi után bontsam fel, nehogy elmenjen az étvágya. Na, gondoltam, szép kilátások.

Aztán elkezdtem pucolni, mint egy átlagos főtt tojást és meglepődve láttam meg az egészen sötét, borostyánszínű "fehérjét". Amikor végre csupasz volt a tojás, úgy nézett ki, mint egy drágakő. Nem sokat gyönyörködtem, először félbe, majd negyedbe, végül 8 szeletre vágtam és szépen elrendeztem egy tányéron.
Majd a kínai hölgy instrukciói szerint összekevertem a szójaszószt kevés szezámolajjal és rálocsoltam pár kanállal a tojásgerezdekre.
Végül frissen apróra vágott újhagymát szórtam rá és letettem az asztalra.
Kicsit félve és csodálva néztük, forgattuk a fény felé, hogy "Jééé, milyen szép zselés" Aztán én elszántam magam és bekaptam az első falatot. Hmmmm, elsőre, akár egy sima főtt tojás, mégis, azonnal megüt valami ismeretlen íz, közben érzem a szójaszószt és a hagymát is, de mellette ott az a nem túl tolakodó, mégis igen erőteljes csípősség, ami a kemény "sárgájú" tojásokat jellemzi és az egészet körülöleli egy zselés anyag.
Megettem az első falatot és igazi ízbomba maradt a számban még mindig. Csak egyet akartam: még egy szeletkét! 

Férjúr ugyanígy járt, egymás után majszoltuk a falatokat, közben élveztük ezt a szenzációs ízhatást.
Aztán elfogyott. És mi megbeszéltük: ilyet még venni kell. Szóval lesz még folytatás :)
 

Joghurtos málnatorta csokoládés piskótával

Az ötletet Szofika adta, az ő csodás málnamousse tortájával. Viszont az ötlet olyan hirtelen jött (konkrétan tegnap délután), hogy nem volt időm beszerezni az alapanyagokat, így egy kicsit igazítanom kellett a recepten. A málnakrém kb ugyanaz maradt, a piskóta viszont más.
És a végeredmény: mennyeien csokoládés piskóta, amihez hihetetlen jól passzol a savanykás málnakrém.
Próbáljátok ki, amíg még van friss málna, aztán, ha már leérik, lehet venni mélyhűtöttet :)

Hozzávalók 26 centis tortaformához:
a joghurtos málnakrémhez:
500 gramm málna
400 gramm görög joghurt
200 ml habtejszín
10-12 evőkanál porcukor
2 csomag zselatin fix

a csokoládés piskótához:
200 gramm kristálycukor
3 tojás
125 gramm puha vaj
80 gramm kakaópor
160 gramm liszt
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál szódabikarbóna
csipet só
120 ml tej

Először a piskótát készítettem el, hogy legyen ideje kihűlni.
A puha vajat a cukorral habosra vertem, majd hozzáadtam a tojásokat és még habosabbra kevertem.
Ezután egy tálba tettem a száraz hozzávalókat (liszt, szódabikarbóna, sütőpor, kakaópor, só) és hozzáadtam a tojásos masszához. Óvatosan elkevertem, végül a tejjel simára kevertem és sütőpapírral kibélelt, kapcsos tortaformában, 180 fokos sütőben kb 30 perc alatt készre sütöttem. Tűpróbával ellenőriztem, hogy a piskóta alaposan átsült.

Aztán hagytam kihűlni, persze a sütőpapírt óvatosan lehúztam az aljáról. Amikor a piskóta kihűlt, visszatettem rá a tortakarimát és elkészítettem a joghurtos málnakrémet.

A málnát botmixerrel pürésítettem, majd átpasszíroztam (ez volt a legmacerásabb az egész tortából :) Egy mély tálba tettem a joghurtot és a porcukrot és kézi habverővel elkevertem, majd hozzáadtam a málnapürét és szépen, egyenletesen elkevertem.
A lehűtött habtejszínt és a zselatin fixeket a csomagoláson található leírásban megadottak szerint felvertem, majd a kemény habot óvatosan a joghurtos málnakrémhez kevertem és a tortaformába öntöttem (aminek az aljában ugyebár már ott pihent a kihűlt (!!!) csokis piskóta.
Pár órára (minimum 4, de a legjobb, ha egész éjszakára) a hűtőbe tettem dermedni, majd olvasztott étcsokoládéval és friss málnaszemekkel díszítettem.

Tojásos tészta

Anyósom nagyszerű receptje ez, ő is családi szakácskönyvből örökölte. Nagyon egyszerű és isteni finom, nekem a tojásos nokedli jutott róla az eszembe, csak nem kell annyit kínlódni a nokedli szaggatásával.

Hozzávalók 4 személyre:

6 tojás

250 gramm száraz tészta

1 kis fej vöröshagyma

1 kisebb cukkini

1 kisebb padlizsán (elhagyható, de én imádom!)

kevés olaj

Elsőként megfőztem a tésztát, majd kiszedtem a vízből és kevés olajjal összekeverve (hogy ne tapadjon össze) félretettem.

A vöröshagymát megpucoltam, apróra vágtam, majd kevés olajon megfuttattam. Közben a cukkinit alaposan megmostam és szintén összevágtam vékonyka csíkokra és a hagymához dobtam. Ezután következett a padlizsán: meghámoztam, majd apró kockákra vágva ment a hagyma és a cukkini mellé a serpenyőbe. Amikor jól megpárolódtak-összefonnyadtak a zöldségek, 6 tojást felvertem (akár egy rántottához) és a zöldségekre öntöttem. És itt jön a csel: amikor a zöldséges tojás még nyálkás, nem állt össze teljesen, beleborítottam a főtt tésztát és addig kevergettem a forró serpenyőben, amíg az össze nem állt, a tojás meg nem szilárdult. Persze, aki szereti, hagyhatja kicsit szaftosabbra is.

Tálaláskor reszelt sajttal kínáltam, mellé téve kis tálkányi ecetes fejes salátát :-)