Dolmades, azaz töltött szőlőlevél

Nyáron vettem az Ázsi Bt-ben szőlőlevelet (üvegben volt összetekerve és sós-citromos páclében eltéve), de eddig valahogy mindig halasztgattam az elkészítését. Aztán tegnap a tvben elcsíptem, hogyan is kell csinálni és rájöttem, egyáltalán nem nehéz megcsinálni. Aki már készített töltött káposztát, annak bizony ismerős lesz sok mozdulat.
Íme a recept.

Hozzávalók:
25 szőlőlevél + 4-5 a lábas kibéleléséhez (nekem egy üvegben kb 50 volt)
400 gramm darált marhahús
1 tojás
1 vöröshagyma apróra vágva
1 teáskanálnyi összevágott mentalevél
1 teáskanálnyi összevágott petrezselyem
2 evőkanál citromlé
só
bors
1 csésze (nekem 1,5 decis) nyers rizs
Kn 7 dl húsleves alaplé (én knorr levesalapból készítettem)

A darált húst a tojással a vöröshagymával, a rizzsel, a citromlével és a fűszerekkel alaposan összegyúrtam.
A szőlőleveleket óvatosan kitekertem, a kisebb illetve sérült levelekkel kibéleltem a lábast, hogy nehogy odakapjon főzés közben a töltött levél.
Majd vettem egy levelet, kiterítettem, a szárrészével felém. Egy evőkanálnyi húsgombócot az aljára tettem, majd először a bal, majd a jobb alsó levéldarabot hajtottam rá alulról. Ezután balról és jobbról is behajtottam az oldalsó részét a levélnek és az egészet elkezdtem feltekerni. Valahogy így:

A kész rudacskát a már kibélelt lábas aljára tettem - úgy, hogy a behajtott levél az aljára kerüljön - és már töltöttem is a következő levelet. A lábasba szépen egymás mellé, elég szorosan raktam le őket. A végén összesen 25 levelet tudtam megtölteni, ami 2 sorban fért el a lábasban. Amikor kész lettem, a töltött szőlőleveleket leöntöttem annyi alaplével, ami éppen ellepi. És, akárcsak a töltött káposztánál, itt is használtam az ősi praktikát: egy kistányérral lefedtem az egészet, hogy főlés közben ne jöjjenek fel a töltött levelek a tetejére. Majd rátettem még a fedőt is és alacsony lángon 1 órán át főztem.
Érdemes 1 óra múlva ellenőrizni az egyik töltött szőlőlevélben, hogy teljesen megfőtt -e a rizs, nekem az 1 óra tökéletesen elég volt.
Saját levével meglocsolva, tejföllel, de akár tzatzikivel tálalva is mennyei étel.

Rosinante – maga a stílus

forrás: rosinante.hu

Olyan szerencse ért, hogy párom meglepett névnapomra egy kis romantikus kiruccanással.

A helyszín nem volt meglepetés és újdonság sem, mivel már jópárszor jártunk a Szigetmonostor mellett található erdei kis fogadóban, amelynek varázslatos hangulata már az első alkalommal annyira megfogott, hogy mondtam is férjúrnak: „Ha ismét el akarnál venni feleségül, tuti itt lenne az esküvőnk!”

Nos, ha nem is ismételt esküvő, de egy csodás, pihenéssel és fantasztikus gasztronómiai élményekkel teli péntek délután, este és szombat reggel adatott meg nekünk.

Már az induláskor a vállunkra telepedhetett egy kisangyal, mert Pestről úgy jutottunk el Szentendréig, hogy sem dugó, sem lámpák nem álltak utunkba, úgy haladtunk a Rosinante felé, mint kés a puha vajban: simán, minden megakadás nélkül.

Kicsit több, mint 1 óra múlva már az ismerős erdei úton suhantunk és hamarosan megláttuk a parkolót. Rengeteg autó állt ott, de nem ijedtünk meg, tudtuk, hogy 5-ig csapatépítő tréning van, utána már csendesebb lesz az élet a kis erdei fogadóban. 

forrás: rosinante.hu

Bejelentkeztünk, megkaptuk a szobakulcsot, a 18-as saroklakosztályt kértük. És nem csalódtunk, egyszerű, mégis hihetetlenül hangulatos és otthonos, igazi stílusos szobában találtuk magunkat. A sarokban igazi „odaülős” kályha várt minket báránybundával leterítve. Kávé, tea, vízforraló odakészítve – gondolván a reggeli koffeinfüggőkre, de nem hiányozhattak a romantikus gyertyák sem. A fürdőszoba tiszta, benne nagy kád és persze zuhanyzó is. Törölközők és fürdőköpeny, aminek a szaunázásnál és jakuzzizásnál vettük jó hasznát. A terasz pedig csak hab volt a tortán: a kertben kirakott töklámpásokat csodálhattuk róla , miköben már javában ránk sötétedett.

A folyosón mindenhol könyvek, ha nem egy éjszakára jöttünk volna, biztosan kikölcsönzök párat, így csak fájó szívvel nézegettem ismerős kedvenceket és ismeretlen újdonságokat. Majd legközelebb J

6-ra beszéltük meg a recepción, hogy lemegyünk vacsorázni, de közben eszünkbe jutott, hogy először inkább welnesszeznénk, utána jöhet a vacsora egy finom borral kísérve. Természetesen nem jelentett gondot a dolog, szegény séfúr várhatott ránk, mire sikerült odaérnünk az étterembe.

A szaunát már az érkezésünkkor befűtötték, így igencsak jólesett kettesben végigfeküdni a forró padokon. A jeges merülőkád tényleg igazán lehűtött minket, aztán egy kis langyos élményzuhany, majd irány ki a kertbe, a jakuzziba. Jó fél órás kettesben töltött jakuzzizás után ismétlés: szauna, merülőkád és jakuzzi. 

Ha macska lennék, biztosan doromboltam volna, annyira jól éreztem magam. A wellnessz részleg tökéletesen felszerelt, hangulatos és tiszta, igazi felüdülés volt így péntek este. Plusz törölközők és köntösök vártak, hátha valaki elfelejtette lehozni a szobából.

Majd következett az est fénypontja: a vacsora.

Volt már szerencsénk megkóstolni a mesterszakács , Gál Zsolt főztjét, hiszen rendszeres látogatói voltunk az elmúlt pár évben a Gourmet Fesztiváloknak és persze párszor már a Rosinantéban is elköltöttünk egy-egy ebédet. Sosem csalódtunk a főztjében, igazi élményszámba mennek a kreációi.

forrás: rosinante.hu

Most éppen az őszi menühöz volt szerencsénk, ami azt jelenti, hogy mindig az éppen aktuális, szezonális alapanyagokhoz igazítják a menüt, így az ember fia és lánya a lehető legegészségesebb és legfinomabb különlegességeket kóstolhatja végig, már ha bírja. Ugyanis az adagok igen bőségesek, legalábbis mi a végén már csak szuszogtunk, bár azt igen elégedetten tettük.

Az étterem rendkívül hangulatos, a fények nem zavaróak, minden asztalon szolid gyertyafény. AZ étlap számomra tökéletes: a választék nem zavarba ejtően sok, minden fogásnál 3-4 féle étel közül lehet választani, de ez bőven elég, hiszen egyrészt mindenki ízlésének próbál megfelelni, ráadásul minden frissen készül!

Előételnek füstölt hízott kacsamájat választottunk, valamint egy sárgaborsó ragulevest kaviárlencsével és füstölt malachússal. Mindkettő remek választásnak bizonyult és itt kell megemlítenem fantasztikus pincérünket, aki rendkívüli kedvessége és mosolygóssága mellett minden ételről tudott bővebb felvilágosítást is nyújtani. Igen megnyugtató érzés volt, hogy végre ezen a helyen nem csak a szakács tudja, mi is kerül a tányérunkba. A pincérünk pedig olyan lelkesen tudott beszélni a fogásokról, hogy az embernek már előre is összefutott a szájában a nyál. Nem tagadom, az előétel- és desszertválasztás neki köszönhető.

Főételnek mindketten a konfitált vaddisznó mellett döntöttünk, és itt kell megemlítenem, hogy életem egyik legfinomabb – ha nem a legfinomabb – derelyéjét kóstolhattam: vargányával töltve és a tészta megpirítva. Hmmmm, egyszerűen mennyei volt, a hús omlós, a rajta és körülötte lévő vörösboros mártás egészen selymesen egyenlítette ki a vadhús ízét. A már említett friss vargányás derelye pedig mindent vitt!

Végül – záróakkordként – párom szilvahabos túrós lepényt kért forró vaníliával, én pedig egy újragondolt, zserbó-gesztenyemousse tortát háromcsokoládés öntettel. A zserbó zseniális volt, ha becsuktam a szememet, nagymamám konyhájában találtam magam 5 évesen, amikor is nagyikám felvágta a zserbót, én meg elloptam egy-egy kockát és élvezettel majszoltam. Nos, köszönöm ezt az élményt!

forrás: rosinante.hu

Párom édessége nem kevésbé volt meggyőző, sőt, a forró vanília receptjéért azt hiszem, ölni is képes lennék! 

Végül egy könnyű borral zártuk az estét, ami tökéletes befejezése volt egy ilyen királyi lakomának.

Másnap – egy hatalmas alvást követően – büféreggeli várt minket. És egy saját szakács, aki elkészítette nekünk az egyik legfinomabb zöldséges-gombás rántottát, amit valaha ettem. Látványkonyha volt a javából, közben kedélyesen elbeszélgettünk a tegnap esti gasztronómiai élményekről és kaptunk pár jó tanácsot, legközelebb még mit is kéne megkóstolnunk.

Frissen készített péksütemények, zöldségek, gyümölcsök,joghurtok, házi lekvárok, felvágottak, sajtok bő választéka. Hal , tojás, sült szalonna, virsli…itt aztán minden volt, mi szem-szájnak ingere.

Frissen facsart narancslével és egy isteni Hausbrandt kávéval öblítettük le az ízletes napindító reggelit.

Végül fájó szívvel ugyan, de összepakoltunk és leadtuk a szobánk kulcsát a recepción.

Természetesen nem távozhattunk üres kézzel: útlevelet is kaptunk, amit a Stílusos Vidéki Szállodákban töltött éjszakák után tudunk mindig érvényesíteni. Fel van adva a lecke, irány az ország valamennyi stílusos kis „mennyországa” és ha csak feleolyan jó lesz, mint itt, a Rosinantéban, már megérte belekóstolni a Stílusos Vidéki Életbe. (http://stilusosvidekiszallodak.hu/)

Aki pedig részletesebben is szeretne megismerkedni a Rosinantéval, nézzen körbe a honlapjukon, ahol rengeteg program közül lehet válogatni. (vasárnapi programok, főzőtanfolyamok, vagy csak egy szombati ebéd elköltése)

Mi pedig decemberben a gyerkőcökkel fogunk visszatérni az Adventi Gyereknapra, ahova előzetes regisztráció után várnak mindenkit szeretettel az ingyenes programokra.

http://www.rosinante.hu/

Muszaka másképp

Csináltam már muszakát, tudjátok, azt az olajban tocsogós fajtát, ami ugyan isteni - ez vitathatatlan - de utána még 2 napig kivan az ember, annyira tömény.
Most elcsíptem a tvben Mautner Zsófit, sajna a muszaka-készítés végére sikerült csak becsatlakoznom, de azért megpróbáltam reprodukálni és így egy sokkal egészségesebb, kevésbé zsíros verziót tettem tegnap este a család elé.
A sült krumpli helyett vízben előfőzött krumpli, az olajban kisült padlizsánszeletek helyett pedig sütőben grillezett padlizsánok a főszereplői ennek a muszakának, fogadjátok szeretettel.

Hozzávalók:
500 gramm darált hús (én pulykát választottam)
1 üveg Dolmio (vagy bármilyen más paradicsomszósz) szósz
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma

2 nagy padlizsán, kb ujjnyi vastag szeletekre vágva
só
bors
kevés olívaolaj

500 gramm krumpli
só

10 gramm vaj
2 csapott evőkanál liszt
só
bors
őrölt szerecsendió
1 tojás sárgája
2 evőkanál ricotta (elhagyható)
2 evőkanál reszelt parmezán

A krumplit feltettem héjában főni és forrás után 10 perccel le is zártam alatta a gázt, hideg vízbe merítettem és hagytam kihűlni. Majd megpucoltam és vékony karikákra vágtam.
Egy kerek, mély jénai tálat kevés olívaolajjal kikentem és ebbe raktam le a krumplikarikák felét.

Amíg a krumpli főtt, a megpucolt és kockára vágott vöröshagymát kevés olajon elkezdtem megpirítani, hozzáadtam a fokhagymát, végül a darált húst is és hagytam, hogy elfője a levét és megpiruljon. Majd hozzáöntöttem a Dolmio szószt és negyed órán át főztem össze a húst a paradicsomos mártással.

Ezalatt a padlizsánszeleteket egy sütőpapírral bélelt sütőtálcára tettem úgy, hogy a sütőpapírt meglocsoltam kevés olajjal, megsóztam és erre raktam rá a szeleteket, majd a padlizsánok tetejére is folyattam kevés olajat és erre is ment egy kevés só, majd bors. (én nem szoktam előre besózni a padlizsánt, úgy tapasztaltam, hogy semmivel sem lesz keserűbb, ha nem sózom az elején, viszont a szaftosságából veszít!)
Negyed óra alatt meggrilleztem a forró sütőben.

Ezután már csak a besamelszósz volt hátra: evőkanálnyi vajat megolvasztottam, hozzáadtam két csapott evőkanál lisztet, majd folyamatos, kézi habverővel történő keverés közben felengedtem az egészet kb 3-4 dl tejjel és hagytam, hogy besűrűsödjön. Amikor elérte a krémes állagot, sóztam, borsoztam, reszeltem rá csipetnyi szerecsendiót, végül elzártam alatta a gázt. Hagytam picit hűlni, majd hozzáadtam 1 tojás sárgáját, két evőkanál ricottát és 2 evőkanál reszelt parmezánt és alaposan elkevertem.

Nos, már csak az összerakás volt hátra:
a jénai alján már ott figyelt a krumplikarikák fele, erre raktam a padlizsánkarikák felét, majd ráöntöttem a paradicsomszószos darált húst. Ezt befedtem a maradék krumplival, végül a maradék padlizsánszeletekkel zártam a sort. Az egészet lefedtem a besamel szósszal és ment a 200 fokos sütőbe 30 percre.

Az ízek összesültek, a muszaka pedig végre nem olyan nyomasztó, hanem könnyedebb és intenzívebb ízű egytálétel lett. Próbáljátok ki ti is!

Áfonyás-gorgonzolás rizottó

A nagy szerelmek nem múlnak el, nálam is készül szinte minden héten valami finom rizottó, csak időm nincs közzétenni a blogon. De most kihasználom, hogy a gyerkőcökkel itthon vagyok betegszabin és végre próbálom kicsit behozni a lemaradásokat. Nemrég készítettem egy igen különleges, mondhatni pikáns rizottót, ami első hangzásra kicsit fura lehet, de aki figyelemmel követi a rizottóimat, tudhatja, hogy a narancsos rizottónak is hatalmas sikere volt. Így bíztam benne, hogy az áfonyással sem lesz másképp.
És kérem szépen, itt ne arra gondoljatok, hogy a rizottót elvittem édes vonalra, mert éppen csak annyi áfonyalekvár van benne, ami feltétlenül szükséges a gorgonzola  ízének kiemelésére.

Hozzávalók 4 személyre
4 nagy marék rizottó rizs (kb 300 gramm)
1 liter zöldség alaplé (ha kevés lenne a főzés végére, lehet még kevés vízzel pótolni)
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál apróra vágott baconkocka
2 evőkanál áfonyalekvár
gorgonzola
só
bors

70 gramm vaj a pihentetéshez
5 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon serpenyőben, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam (de nem pirítottam). Ez a rizottó alapja, a sofritto. Hagytam az egészet kicsit összefőni, majd következett a baconkocka, ami kicsit megpirult, végül a rizs, amit a sofrittora szórtam.

Ezután közepesre vettem a lángot, majd az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott zöldség alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.

Összesen kb 20 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt),  majd elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a 70 gramm vajat és a kevés parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni.Végül belekevertem az áfonyát is.
Tálaláskor a rizottó tetejére csipkedtem a gorgonzolából , ami szépen beleolvadt az áfonyás rizottóba. A sajt mennyisége ízlésfüggő, szerintem mindenki kísérletezze ki magának :) A végén még meg lehet koronázni a rizottót kevéske áfonyalekvárral is :)

Avokádó-lazac tatár

Alexa Christie-nél láttam ezt a receptet, aki ugyan a blogja szerint nem mesterszakács, de már nem először választok tőle finomságot, olyan gusztusosak az ételei.
Ezt a finomságot pedig nem tudtam nem elkészíteni, hiszen csupa-csupa kedvencből áll: avokádó, lazac, kapor, eszméletlen összhangban egymással.

Hozzávalók (én egy 18 centis tortaformában készítettem):
2 avokádó
citrom
3 gerezd fokhagyma
fél csokor petrezselyem
só
bors

1 adag lazactatár

125 gramm Philadelphia sajt
kapor

Elsőként az avokádós réteget készítettem el: az avokádót félbevágtam, majd óvatosan, egy evőkanál segítségével kikanalaztam az avokádó húsát a héjból, majd apró kockára vágtam. Meglocsoltam kevés citromlével, sóztam, borsoztam, hozzáadtam a petrezselyemlevelet és a zúzott fokhagymát és alaposan összekevertem.
EZt az avokádós keveréket halmoztam a tortaforma aljába.
Majd következett a lazactatár, amit elkészítés után szintén a tortaformába halmoztam, az avokádó tetejére.
Végül az egészet a kapros Philadelphia sajttal zártam és már kész is volt a csoda. A lecsatolható tortaforma szélét óvatosan leszedtem és szép szeleteket vágva tálaltam. Pirítóskenyérrel az igazi!

Csúsztatott palacsinta

Úgy indult a történet, hogy ebédszünetben kolléganőkkel arról beszélgettünk, milyen édességeket szoktunk csinálni hétvégére. És ekkor ajánlotta kolléganőm a csúsztatott palacsintát. Nagyon megtetszett az ötlet, mert rakott palacsintát már csináltam, de a csúsztatottról halvány fogalmam sem volt. Azt sem tudtam idáig, hogy van különbség a rakott és a csúsztatott palacsinta közt. De van, méghozzá nem is kevés. A rakott palacsintához ugyanis elég a sima, hétköznapi palacsintatésztát elkészíteni, kisütni, majd mindenféle finom töltelékkel megtölteni, szépen egymásra pakolni és szeletelni.
A csúsztatott palacsinta ellenben egy vajas, sűrű tészta, amibe a tojások fehérjét kemény habbá verve kell bekeverni és csak az egyik oldalát kell kisütni, majd egymásra csúsztatva, töltögetve alakul ki a "palacsintatorta".
De lássuk csak, hogyan is készült nálam ez a finomság.(a tészta-receptet Tücsitől, a TücsökBogár blog szerzőjétől lestem el és bátran mondhatom, isteni!)

Hozzávalók:
5 db tojás
100 gramm porcukor
100 gramm szobahőmérsékletű vaj
300 gramm liszt
6 dl tej

olaj a sütéshez (de csak az első palacsinta alá!)


Először a tojásokat szétválasztottam, a sárgájához hozzáadtam a cukrot és habosra kevertem, majd hozzáadtam a vajat és ezzel is habosra kevertem. Majd következett a liszt, csomómentesre elkevertem, végül szépen lassan hozzáadtam a tejet és addig kevertem, amíg a tészta teljesen sima nem lett. Nem kell megijedni, egy elég sűrű tésztát kapunk.
Aztán felvertem a tojások fehérjét kemény habbá és egy fakanál segítségével óvatosan beleforgattam a tésztába.
Palacsintasütőben 1 evőkanál olajat felforrósítottam, majd 1 merőkanálnyi tésztát belemertem, óvatosan szétfolyattam és hagytam, hogy az alja megsüljön. De a szokásos megfordítós mozdulat helyett a palacsintát a sült felével átcsúsztattam egy tálcára. A másik fele sem maradt nyers, nem kell tőle félni, csak éppen nincs aranybarnára sülve, így a tölteléket jobban magába szívja.
Az első palacsintát én kakaóval szórtam vékonyan. Majd kisütöttem a második palacsintát is (vigyázzunk, nehogy megfordítsuk rutinból), rácsúsztattam az első, kakaós palacsintára, és ezt darált mogyoróval szórtam meg. A harmadik rétegre baracklekvár került, aztán kezdtem elölről: kakaó, mogyoró, baracklekvár.
Nekem a fenti mennyiségből 14 palacsinta lett, hozzáteszem, nekem elég nagy palacsintasütőm van.
Az utolsó palacsintát is csak fele oldalán sütöttem meg, de most nem a sült felével csúsztattam, hanem megfordítva, a sületlen felével borítottam be a töltött rétegeket.
Miután langyosra hűlt, porcukorral szórva tálaltam.

Töltött őzláb gomba

Rengeteg az őzlábgomba az erdőben, így a piacra is jut bőven belőle. Ma kaptam is 6 szép kalapot, de nem igazán volt kedvem nekilátni rántani, így körbenéztem a neten és ráleltem Fűszeres Eszter csodás receptjére. Azt hiszem, mostantól ez az első számú őzláb-kedvencünk.

Itt jegyzem meg halkan, hogy az őzláb gombából érdemes télire is eltenni, de nem ám akárhogy. Megfogadtam a gombaszedő néni tanácsát, bepaníroztam és zacskóba óvatosan betéve gyorsan lefagyasztottam. Pár héttel később gondoltam, kipróbálom. És láss csodát, tűzforró olajba téve a még mélyhűtött (nem kieresztett) gombát, ugyanolyan finom rántott őzláb került a tányérunkra, mintha frissen készítettem volna)

De térjünk csak vissza a töltött verzióhoz, íme a hozzávalók:
(nem tudok pontos mennyiségeket írni, a lent olvasható az én szép 3 kalap gombámhoz kellett, mert ez bizony függ a gombafejek nagyságától. Úgyhogy egyet ajánlhatok: tessék szépen kóstolgatni a tölteléket, tuti finom lesz.)
3  (kb 15 centi kalap-átmérőjű) őzlábgomba
evőkanálnyi vaj megolvasztva
3 zsályalevél apróra vágva
2 evőkanál apró kockára vágott húsos bacon
1 evőkanál apróra vágott szárított paradicsom
2 evőkanál sűrű tejszín
1 evőkanál reszelt parmezán

Az őzlábakat megtisztítottam (azaz a tetejéről kézzel lesöprögettem a felesleges gombahéjat, majd óvatosan a tenyeremre fordítottam, lemezkékkel lefelé és kettőt-hármat rácsaptam, hogy a lemezkék közül is kipotyogjon a nem odavaló lakó. Majd a gombákat lemezkéikkel felfelé egy sütőlemezre fektettem és az olvasztott vajjal mindegyiket meglocsoltam.
A tölteléknek való zsályát, bacont, szárított paradicsomot, tejszínt és reszelt parmezánt összekevertem, majd mindegyik gombakalapba simítottam a töltelékből. 200 fokra előmelegített sütőbe toltam kb 10 percre és már kész is volt.

Charlotte torta

Nos, azt hiszem, idén már nem fogom megdönteni az éves bejegyzéseim számát, ebben az évben igencsak lemaradtam. Persze ez köszönhető annak, hoögy visszaálltam a mókuskerékbe és bizony annyira kell teperni, hogy hasra ne essek benne, hogy a blogra jut a legkevesebb időm. Pedig azért születnek ám finomságok, mégha nem is a rohanós hétköznapokon.
De hétvégenként mindig kinyit a Boszikonyha és sikerül néha kreálnom valami igazán izgalmasat és újat.
Szóval ne izguljatok (már aki izgult értem egyáltalán :)), megvagyok, csak hajtás-pajtás van, és persze most az eddigieknél is nagyobb kincset ér a gyerkőcökkel töltött idő. De nem felejtettem el sem a blogot, sem titeket, így mindig hozok valami izgalmasat, finomat, kötelező megcsinálni-kategóriásat!

Múlt hétvégén például kisebb családi összejövetel volt, sógorom hozta el hozzánk tündéri barátnőjét, akit muszáj volt ugyanolyan fantasztikus dologgal várni, mint amilyen ő maga.
Gyorsan körbenéztem a neten, ekkor jött szembe barátnőm, Era Charlotte-tortája és már villant is a fény: EZ lesz az! Igaz, Era isteni banános-karamellás verziót gyártott, én úgy döntöttem, első charlotte tortámat epresre csinálom. Így született egy hihetetlenül finom, krémes édes-savanykás finomság, amit még biztosan el fogok készíteni sokféle töltelékkel.

Hozzávalók:
1 piskótatekercs (lehet házilag is sütni, nekem most idő hiányában bolti volt)
1 üveg (2,6 dl) házi eperlekvár
500 gramm mascarpone
3 púpos evőkanál porcukor
1 evőkanál vaníliakivonat/ fél vanília kikapart magja
200 ml állati tejszín (hűtőben alaposan behűtve)
(tetszés szerint 1 zacskó habfix - én most nem használtam)
20 szem mélyhűtött eper, vagy eperbefőtt félbevágva

A piskótatekercset óvatosan kitekertem, majd megtöltöttem az eperlekvárral, feltekertem és már ment is a hűtőbe kicsit dermedni, hogy később majd szépen fel lehessen szeletelni.
Amíg a lekváros piskóta pihent, addig elkészítettem a krémet: a mascarponét összekevertem a porcukorral és a vaníliával, majd a tejszínhabot felvertem keményre és nagyon  óvatosan összeforgattam a mascarponéval. Végül óvatosan belekevertem a félbe vágott eperszemeet is és voila, a krém már készen is állt.
Elővettem a piskótatekercset és óvatosan kb ujjnyi szeletekre vágtam. Majd elővettem egy mély tálat (nálam ez a salátástál), kibéleltem folpack-al, és ügyesen kiraktam a piskótatekercs-szeletekkel úgy, hogy teljesen beborítsa a tálat. (nyugodtan lehet ám nyomkodni, tömködni finoman, ne maradjon rés sehol!)
A piskótatekercsekből hagytam pár szeletet a tetejére is, és még így is maradt 3 szeletke, aminek a fiúk felettébb örültek és azon nyomban be is faltak :)
Szóval a tál kibélelve várta a krémet, így bele is öntöttem az egészet és szépen elsimítottam, majd lezártam a tetejét a maradék piskótaszeletekkel. Végül a kilógó folpackot ráhajtottam a tetejére és már ment is a hűtőbe egy éjszakára.
Másnap a folpackot szépen lehajtogattam a tetejéről (ami nemsokára az alja lett), rátettem a tál tetejére egy tálcát és az egészet átfordítottam a tálcára, majd a felső folpackot is szépen lehámoztam a tortáról.
Ment vissza a hűtőbe, egészen a vacsora végéig, ajmikor is kitűnően szeletelhető, csodásan krémes, finom szeleteket helyezhettem mindenki tányérjára.
Remélem ti is kipróbáljátok,  nagyon egyszerű és nagyon finom, ráadásul különleges, így biztosan minden vendégnek eláll a szava, ha ezzel fogadjátok.

Szedres/áfonyás smoothie

Bizony-bizony, nálam még mindig ég a smoothie-láz, csak éppen nincs időm posztolgatni.
Ma reggel viszont egy olyan finom, csupaegészség-smoothie-t sikerült
összehoznom, ami az első kóstolás után az egész család kedvence lett. Természetesen az aktuális kedvencből, szederből készült.

Hozzávalók:
300 gramm szeder / áfonya
2 dl görög joghurt
2 evőkanál juharszirup (vagy méz)
1 banán
1 evőkanál lenmagőrlemény
1 evőkanál chia-mag

A hozzávalókat beletettem a turmixba, majd 1 percen át  turmixoltam, végül poharakba töltöttem és már ittuk is a vitaminbombát.
Szép reggelt, szép napot, ezzel az isteni smoothie-val :)

Spenótos-kéksajtos rizottó

Ismét új rizottó került fel a palettára, már nem  is számolom, hányfélét készítettem az elmúlt pár év alatt.
Ezt a rizottót Velencében ettem tavasszal, így könnyű dolgom volt, csak le kellett utánoznom. És mivel látványkonyhában készítették, így csak szépen kilestem a trükköket és itthon már rotyogott is a finom rizottó.
Íme, a recept.

Hozzávalók 4 személyre
4 nagy marék rizottó rizs (kb 300 gramm)
1 liter zöldség alaplé (ha kevés lenne a főzés végére, lehet még kevés vízzel pótolni)
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 doboz mélyhűtött spenót (450 gramm)
1 evőkanál mascarpone
só
bors
szerecsendió
70 gramm vaj a pihentetéshez
5 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez
kéksajt

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon serpenyőben, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam (de nem pirítottam). 
Hozzáadtam a mélyhűtött spenótot, amit előtte kiengedtem, sóztam, borsoztam, kevés szerecsendiót reszeltem rá és hozzáadtam 1 evőkanál mascarponét. Hagytam az egészet kicsit összefőni, majd következett a rizs,  amit lazán a spenótos szószba szórtam.

Ezután közepesre vettem a lángot, majd az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott zöldség alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.

Összesen kb 20 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt),  majd elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a 70 gramm vajat és a kevés parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni.
Tálaláskor a kiszedett spenótos rizottó tetejére csipkedtem a kéksajtból, ami a forró rizottón szépen olvadozott. Összekeverve pedig mennyei ízt adott neki.

Áfonyalekvár

Most vettem csak észre, hogy áfonyalekvárról még nem írtam bejegyzést, pedig már 3 éve főzök be. Uram kedvence a rántott máj és a baconbe tekert máj, amihez egyszerűen kihagyhatatlan az áfonyalekvár.(akárcsak bármilyen finom sült húshoz)
Persze legtutibb nyersen enni ezt a kis vitamin- és antioxidánsbombát, de télen igazán jól jön a nyári ízek üvegbe zárt csodája.
Íme, az én receptem 3 db 350 ml-es üveg áfonyához.

Hozzávalók:
1,5 kg áfonya megtisztítva, megmosva
1 citrom leve
200 gramm cukor
1 zacskó 3:1 dzsemfix extra

Az áfonyát először is alaposan megtisztítottam (volt rajta pár száracska és levélke), majd még alaposabban megmostam egy szűrőben, végül az összeset egy lábasba öntöttem. Elővettem a krumplinyomót és alaposan megnyomkodtam az áfonyaszemeket, hogy kiereszthessék a levüket. Ezután rálocsoltam a citromlét (ettől csodás, bordó marad a színe az üvegben is - majd következett a cukor és alágyújtottam. Kis lángon kb 30 percen át főztem, közben szorgosan kevergettem, mert nagyon szeretett volna elfutni. :-)

Végül egy kis tálkába kiszedtem kevés áfonyalét a készülő lekvárból, amibe kézi habverővel csomómentesre kevertem a dzsemfixet, végül hozzáöntöttem a lekvárhoz és 3-4 percen át forraltam.
Ezután a sütőben átforrósított (és ezzel csírátlanított) befőttes üvegekbe szedtem az áfonyalekvárt (mindegyiket csurig töltöttem) és fejjel lefelé, a tetejükre állítottam jó 5 percre. Ezután visszafordítottam őket, a vákuum a tetejüket behúzta és már mentek is a szekrénybe, hogy éjszaka szépen lassan kihűlve várhassák a telet, amikor kibontjuk őket.

Áfonyás-mandulás muffin

Hatalmas szemű és nagyon édes áfonyát kaptam a piacon, aminek egy részére azonnal rávetették magukat a gyerekek. A másik részét megmentettem, gondoltam, áfonyalekvárt készítek belőle. De azért csak jó lenne valami édesség is. Igenám, de pár hete száműztük a kamrából a fehérlisztet és a cukrot, így most improvizáltam az itthon található, egészségesebb alapanyagokból.
Az alap kb ugyanaz, mint a tavalyi citromos-amarénás muffinomnál, mégis egészen más, újszerű muffint sikerült alkotnom. És a siker? Nos, az hatalmas volt: a 24 darab muffinból sikerült holnapra párat elmenekítenem a rajongó tömeg (jelen esetben a kiscsalád) elől, a többit mind felfaltuk :)

Hozzávalók 24 muffinhoz:
300 gramm olvasztott vaj
4 egész tojás
200 gramm méz / cukor
1 evőkanál vaníliakivonat
1/2 citrom leve
200 gramm őrölt mandula / liszt
2 teáskanál sütőpor
50 gramm jó minőségű étcsokoládé apróra vágva
200 gramm áfonya + 48 szem a díszítéshez

A tojásokat a mézzel és az olvasztott vajjal habverő segítségével összekevertem, majd hozzáadtam a vaníliakivonatot, a fél citrom levét és a sütőporral összekevert mandulalisztet.
Habverővel teljesen simára kevertem, majd a végén egy kanál segítségével óvatosan belekevertem a megmosott és lecsepegtetett áfonyaszemeket is.

Végül a tésztát papírkapszlikkal kirakott muffinformákba öntöttem (mindegyik formába kb háromnegyedig töltöttem a tésztát.) Majd a tetejére szórtam az apróra vágott étcsokoládéból és mindegyik muffon tetejére tettem 2-2 szem áfonyát.
180 fokos sütőben kb 15 perc alatt készre sültek. (érdemes odafigyelni, nehogy túlsüljenek)

Nyúl vadasan - Marka módra

Minap apósom kapott nyulat és kint, bográcsban, vadasan készítette el. Mennyei volt, ezért is gondoltam, hogy muszáj reprodukálni ezt a finomságot.

Tudom, biztosan van ennél autentikusabb vadas recept is, én így csináltam és nem volt rá panasz. Ha van hozzá kedvetek, próbáljátok ki és ígérem, nem fogtok csalódni benne.

Hozzávalók 4 személyre:

4 db nyúlcomb+lapocka

5 dkg füstölt (ha lehet húsos) szalonna

2 közepes vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

2 sárgarépa

1 nagyobb fehérrépa

fél zeller

2 babérlevél

só

bors

1 csapott teáskanál rozmaring

2 szem borókabogyó

2 dl félédes fehérbor

3 púpos evőkanál tejföl

1 evőkanál mustár

citromlé

A szalonnát apróra kockáztam és egy lábasban zsírjára pirítottam, majd a kis kockákat kiszedtem és egy tányérra félretettem. A zsírban megfuttattam az apróra vágott vöröshagymát, majd rádobtam a felkarikázott sárgarépát, fehérrépát és a kockára vágott zellert és hagytam, hogy kicsit megkaramellizálódjanak a zöldségek a sárgarépa cukortartalmától (én nem szeretek külön cukrot tenni a vadas mártásba, ez a kis édeskés íz pont elég bele).

Majd a megtisztított, alaposan átmosott nyúlhúsokat rátettem a karamellizált zöldségekre, jól átforgattam és hagytam a húst is kicsit megpirulni, majd fűszereztem sóval, borssal, rozmaringgal, borókabogyóval (tudom, ez a vadhúsokhoz az igazi, de a nyúlnak is nagyon finom ízt kölcsönöz) és babérlevéllel, valamint hozzáadtam a fokhagymát is. Ezután felöntöttem a borral és kiegészítettem annyi vízzel, ami éppen ellepi a húst és fedő alatt, kis lángon kb 1 óra alatt puhára főztem a nyulat.

Ekkor a húst kiszedtem a főzőléből egy külön tálra. A babérleveleket kihalásztam (aki egész borsot tett bele, azt is ki lehet szedni), majd botmixer segítségével mártást készítettem. Amikor már a lé sűrű, krémes állagot vett fel, hozzáadtam az elején kihalászott sült szalonnakockákat, a tejfölt, a mustárt és kevés citromlét, majd kézi habverővel simára kevertem. (itt lehet még esetleg sózni, vagy aki szereti, tehet bele karamellizált cukrot is.)

Ekkor már csak az összefőzés volt hátra: a nyúlhúsokat visszatettem a mártásba, hagytam egyszer felrottyanni és már kész is volt.

Egyesek szerint knédlivel az igazi, de zsemlegombóc, főtt krumpli és krumplipüré is jól megy hozzá.

Csokis-barackos-túrós süti

Drága barátnőm, Lili blogján találtam még tavaly ezt a sütit, de valahogy kimaradt az elmúlt évben a listámról. Na, de idén aztán megcsináltam (már háromszor is)csak mindig más és más gyümölccsel. Elsőként barackkal készítettem, aztán jött a ringlószilva. De csak bátran, jól fog neki állni a körte és a szőlő is, és bátran állíthatom, ez lesz az idei nyár kedvence,

Lilikém, örök hála ezért a szuper receptért!

Hozzávalók:

a túrókrémhez:

20 dkg túró

12 dkg mascarpone

1 ek vaníliakivonat

2-3 ek porcukor

tésztához:

4 tojás

22 dkg cukor

10 dkg puha vaj

12 dkg étcsoki

2 ek kakaópor

15 dkg liszt

2 tk sütőpor

3 őszibarack/ 10-12 ringlószilva meghámozva, kockára vágva

Túrókrémhez valókat összekevertem, majd a krémet félretettem.

Majd a tésztához a vajat és a cukrot habosra vertem, majd egyenként hozzáadtam a tojásokat. Aztán a csokit megolvasztottam és belekevertem (vigyázni, ne legyen forró, mert összekapja a tojásokat) a masszába, végül a kakaóport és a sütőporos lisztet is hozzáadtam és egyenletesen, csomómentesen elkevertem.

Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöttem a kakaós krémet, majd egy evőkanállal rápöttyintgettem a túrókrémet és egy villa segítségével kicsit márványosra „kevertem”.
A tetejét pedig megszórtam bőven a kockára vágott gyümölccsel.

180 fokos sütőben 40 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Nagyon finom, a túrótól krémes, a gyümölcstől savanykás csokis süti, mindenkinek ajánlom kipróbálásra!