Áfonyás-gorgonzolás rizottó

A nagy szerelmek nem múlnak el, nálam is készül szinte minden héten valami finom rizottó, csak időm nincs közzétenni a blogon. De most kihasználom, hogy a gyerkőcökkel itthon vagyok betegszabin és végre próbálom kicsit behozni a lemaradásokat. Nemrég készítettem egy igen különleges, mondhatni pikáns rizottót, ami első hangzásra kicsit fura lehet, de aki figyelemmel követi a rizottóimat, tudhatja, hogy a narancsos rizottónak is hatalmas sikere volt. Így bíztam benne, hogy az áfonyással sem lesz másképp.
És kérem szépen, itt ne arra gondoljatok, hogy a rizottót elvittem édes vonalra, mert éppen csak annyi áfonyalekvár van benne, ami feltétlenül szükséges a gorgonzola  ízének kiemelésére.

Hozzávalók 4 személyre
4 nagy marék rizottó rizs (kb 300 gramm)
1 liter zöldség alaplé (ha kevés lenne a főzés végére, lehet még kevés vízzel pótolni)
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál apróra vágott baconkocka
2 evőkanál áfonyalekvár
gorgonzola
só
bors

70 gramm vaj a pihentetéshez
5 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon serpenyőben, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam (de nem pirítottam). Ez a rizottó alapja, a sofritto. Hagytam az egészet kicsit összefőni, majd következett a baconkocka, ami kicsit megpirult, végül a rizs, amit a sofrittora szórtam.

Ezután közepesre vettem a lángot, majd az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott zöldség alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.

Összesen kb 20 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt),  majd elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a 70 gramm vajat és a kevés parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni.Végül belekevertem az áfonyát is.
Tálaláskor a rizottó tetejére csipkedtem a gorgonzolából , ami szépen beleolvadt az áfonyás rizottóba. A sajt mennyisége ízlésfüggő, szerintem mindenki kísérletezze ki magának :) A végén még meg lehet koronázni a rizottót kevéske áfonyalekvárral is :)

Avokádó-lazac tatár

Alexa Christie-nél láttam ezt a receptet, aki ugyan a blogja szerint nem mesterszakács, de már nem először választok tőle finomságot, olyan gusztusosak az ételei.
Ezt a finomságot pedig nem tudtam nem elkészíteni, hiszen csupa-csupa kedvencből áll: avokádó, lazac, kapor, eszméletlen összhangban egymással.

Hozzávalók (én egy 18 centis tortaformában készítettem):
2 avokádó
citrom
3 gerezd fokhagyma
fél csokor petrezselyem
só
bors

1 adag lazactatár

125 gramm Philadelphia sajt
kapor

Elsőként az avokádós réteget készítettem el: az avokádót félbevágtam, majd óvatosan, egy evőkanál segítségével kikanalaztam az avokádó húsát a héjból, majd apró kockára vágtam. Meglocsoltam kevés citromlével, sóztam, borsoztam, hozzáadtam a petrezselyemlevelet és a zúzott fokhagymát és alaposan összekevertem.
EZt az avokádós keveréket halmoztam a tortaforma aljába.
Majd következett a lazactatár, amit elkészítés után szintén a tortaformába halmoztam, az avokádó tetejére.
Végül az egészet a kapros Philadelphia sajttal zártam és már kész is volt a csoda. A lecsatolható tortaforma szélét óvatosan leszedtem és szép szeleteket vágva tálaltam. Pirítóskenyérrel az igazi!

Csúsztatott palacsinta

Úgy indult a történet, hogy ebédszünetben kolléganőkkel arról beszélgettünk, milyen édességeket szoktunk csinálni hétvégére. És ekkor ajánlotta kolléganőm a csúsztatott palacsintát. Nagyon megtetszett az ötlet, mert rakott palacsintát már csináltam, de a csúsztatottról halvány fogalmam sem volt. Azt sem tudtam idáig, hogy van különbség a rakott és a csúsztatott palacsinta közt. De van, méghozzá nem is kevés. A rakott palacsintához ugyanis elég a sima, hétköznapi palacsintatésztát elkészíteni, kisütni, majd mindenféle finom töltelékkel megtölteni, szépen egymásra pakolni és szeletelni.
A csúsztatott palacsinta ellenben egy vajas, sűrű tészta, amibe a tojások fehérjét kemény habbá verve kell bekeverni és csak az egyik oldalát kell kisütni, majd egymásra csúsztatva, töltögetve alakul ki a "palacsintatorta".
De lássuk csak, hogyan is készült nálam ez a finomság.(a tészta-receptet Tücsitől, a TücsökBogár blog szerzőjétől lestem el és bátran mondhatom, isteni!)

Hozzávalók:
5 db tojás
100 gramm porcukor
100 gramm szobahőmérsékletű vaj
300 gramm liszt
6 dl tej

olaj a sütéshez (de csak az első palacsinta alá!)


Először a tojásokat szétválasztottam, a sárgájához hozzáadtam a cukrot és habosra kevertem, majd hozzáadtam a vajat és ezzel is habosra kevertem. Majd következett a liszt, csomómentesre elkevertem, végül szépen lassan hozzáadtam a tejet és addig kevertem, amíg a tészta teljesen sima nem lett. Nem kell megijedni, egy elég sűrű tésztát kapunk.
Aztán felvertem a tojások fehérjét kemény habbá és egy fakanál segítségével óvatosan beleforgattam a tésztába.
Palacsintasütőben 1 evőkanál olajat felforrósítottam, majd 1 merőkanálnyi tésztát belemertem, óvatosan szétfolyattam és hagytam, hogy az alja megsüljön. De a szokásos megfordítós mozdulat helyett a palacsintát a sült felével átcsúsztattam egy tálcára. A másik fele sem maradt nyers, nem kell tőle félni, csak éppen nincs aranybarnára sülve, így a tölteléket jobban magába szívja.
Az első palacsintát én kakaóval szórtam vékonyan. Majd kisütöttem a második palacsintát is (vigyázzunk, nehogy megfordítsuk rutinból), rácsúsztattam az első, kakaós palacsintára, és ezt darált mogyoróval szórtam meg. A harmadik rétegre baracklekvár került, aztán kezdtem elölről: kakaó, mogyoró, baracklekvár.
Nekem a fenti mennyiségből 14 palacsinta lett, hozzáteszem, nekem elég nagy palacsintasütőm van.
Az utolsó palacsintát is csak fele oldalán sütöttem meg, de most nem a sült felével csúsztattam, hanem megfordítva, a sületlen felével borítottam be a töltött rétegeket.
Miután langyosra hűlt, porcukorral szórva tálaltam.

Töltött őzláb gomba

Rengeteg az őzlábgomba az erdőben, így a piacra is jut bőven belőle. Ma kaptam is 6 szép kalapot, de nem igazán volt kedvem nekilátni rántani, így körbenéztem a neten és ráleltem Fűszeres Eszter csodás receptjére. Azt hiszem, mostantól ez az első számú őzláb-kedvencünk.

Itt jegyzem meg halkan, hogy az őzláb gombából érdemes télire is eltenni, de nem ám akárhogy. Megfogadtam a gombaszedő néni tanácsát, bepaníroztam és zacskóba óvatosan betéve gyorsan lefagyasztottam. Pár héttel később gondoltam, kipróbálom. És láss csodát, tűzforró olajba téve a még mélyhűtött (nem kieresztett) gombát, ugyanolyan finom rántott őzláb került a tányérunkra, mintha frissen készítettem volna)

De térjünk csak vissza a töltött verzióhoz, íme a hozzávalók:
(nem tudok pontos mennyiségeket írni, a lent olvasható az én szép 3 kalap gombámhoz kellett, mert ez bizony függ a gombafejek nagyságától. Úgyhogy egyet ajánlhatok: tessék szépen kóstolgatni a tölteléket, tuti finom lesz.)
3  (kb 15 centi kalap-átmérőjű) őzlábgomba
evőkanálnyi vaj megolvasztva
3 zsályalevél apróra vágva
2 evőkanál apró kockára vágott húsos bacon
1 evőkanál apróra vágott szárított paradicsom
2 evőkanál sűrű tejszín
1 evőkanál reszelt parmezán

Az őzlábakat megtisztítottam (azaz a tetejéről kézzel lesöprögettem a felesleges gombahéjat, majd óvatosan a tenyeremre fordítottam, lemezkékkel lefelé és kettőt-hármat rácsaptam, hogy a lemezkék közül is kipotyogjon a nem odavaló lakó. Majd a gombákat lemezkéikkel felfelé egy sütőlemezre fektettem és az olvasztott vajjal mindegyiket meglocsoltam.
A tölteléknek való zsályát, bacont, szárított paradicsomot, tejszínt és reszelt parmezánt összekevertem, majd mindegyik gombakalapba simítottam a töltelékből. 200 fokra előmelegített sütőbe toltam kb 10 percre és már kész is volt.

Charlotte torta

Nos, azt hiszem, idén már nem fogom megdönteni az éves bejegyzéseim számát, ebben az évben igencsak lemaradtam. Persze ez köszönhető annak, hoögy visszaálltam a mókuskerékbe és bizony annyira kell teperni, hogy hasra ne essek benne, hogy a blogra jut a legkevesebb időm. Pedig azért születnek ám finomságok, mégha nem is a rohanós hétköznapokon.
De hétvégenként mindig kinyit a Boszikonyha és sikerül néha kreálnom valami igazán izgalmasat és újat.
Szóval ne izguljatok (már aki izgult értem egyáltalán :)), megvagyok, csak hajtás-pajtás van, és persze most az eddigieknél is nagyobb kincset ér a gyerkőcökkel töltött idő. De nem felejtettem el sem a blogot, sem titeket, így mindig hozok valami izgalmasat, finomat, kötelező megcsinálni-kategóriásat!

Múlt hétvégén például kisebb családi összejövetel volt, sógorom hozta el hozzánk tündéri barátnőjét, akit muszáj volt ugyanolyan fantasztikus dologgal várni, mint amilyen ő maga.
Gyorsan körbenéztem a neten, ekkor jött szembe barátnőm, Era Charlotte-tortája és már villant is a fény: EZ lesz az! Igaz, Era isteni banános-karamellás verziót gyártott, én úgy döntöttem, első charlotte tortámat epresre csinálom. Így született egy hihetetlenül finom, krémes édes-savanykás finomság, amit még biztosan el fogok készíteni sokféle töltelékkel.

Hozzávalók:
1 piskótatekercs (lehet házilag is sütni, nekem most idő hiányában bolti volt)
1 üveg (2,6 dl) házi eperlekvár
500 gramm mascarpone
3 púpos evőkanál porcukor
1 evőkanál vaníliakivonat/ fél vanília kikapart magja
200 ml állati tejszín (hűtőben alaposan behűtve)
(tetszés szerint 1 zacskó habfix - én most nem használtam)
20 szem mélyhűtött eper, vagy eperbefőtt félbevágva

A piskótatekercset óvatosan kitekertem, majd megtöltöttem az eperlekvárral, feltekertem és már ment is a hűtőbe kicsit dermedni, hogy később majd szépen fel lehessen szeletelni.
Amíg a lekváros piskóta pihent, addig elkészítettem a krémet: a mascarponét összekevertem a porcukorral és a vaníliával, majd a tejszínhabot felvertem keményre és nagyon  óvatosan összeforgattam a mascarponéval. Végül óvatosan belekevertem a félbe vágott eperszemeet is és voila, a krém már készen is állt.
Elővettem a piskótatekercset és óvatosan kb ujjnyi szeletekre vágtam. Majd elővettem egy mély tálat (nálam ez a salátástál), kibéleltem folpack-al, és ügyesen kiraktam a piskótatekercs-szeletekkel úgy, hogy teljesen beborítsa a tálat. (nyugodtan lehet ám nyomkodni, tömködni finoman, ne maradjon rés sehol!)
A piskótatekercsekből hagytam pár szeletet a tetejére is, és még így is maradt 3 szeletke, aminek a fiúk felettébb örültek és azon nyomban be is faltak :)
Szóval a tál kibélelve várta a krémet, így bele is öntöttem az egészet és szépen elsimítottam, majd lezártam a tetejét a maradék piskótaszeletekkel. Végül a kilógó folpackot ráhajtottam a tetejére és már ment is a hűtőbe egy éjszakára.
Másnap a folpackot szépen lehajtogattam a tetejéről (ami nemsokára az alja lett), rátettem a tál tetejére egy tálcát és az egészet átfordítottam a tálcára, majd a felső folpackot is szépen lehámoztam a tortáról.
Ment vissza a hűtőbe, egészen a vacsora végéig, ajmikor is kitűnően szeletelhető, csodásan krémes, finom szeleteket helyezhettem mindenki tányérjára.
Remélem ti is kipróbáljátok,  nagyon egyszerű és nagyon finom, ráadásul különleges, így biztosan minden vendégnek eláll a szava, ha ezzel fogadjátok.