2012. október 31.

Lemon curd bonbon

Ha egy üzlet beindul... Ugyeugye, máris itt a folytatás. A tegnapi narancslikőrös bonbon megihletett és még markánsabb, savanyúbb ízre vágytam, mert a tegnapi inkább édes-alkoholos volt.
Olyan nagyon régen szeretném már elkészíteni a lemon curd-öt, azaz egy angol citromkrém, amit a szigetlakók kenyérre kenve fogyasztanak leginkább. Mi, szárazföldlakók pedig sütikbe, bonbonokba és csak úgy, pohárból kanalazva esszük.
És most végre itt volt a nagy alkalom, készítek lemon curd-öt! Végrevégrevéééégre!

Annyi recept volt fent a neten, én ezt találtam a legszimpatikusabbnak, de még így is változtattam rajta.

Hozzávalók 45 darab bonbon megtöltéséhez:
2 biocitrom leve és lereszelt héja
150 gramm cukor (az eredeti 100 grammot ír, de nekem az rettenetesen savanyú volt)
50 gramm sózatlan vaj
2 egész tojás (elvileg másfél egész és fél tojássárgája, de összevontam 2 egész tojásra:-)

A cukrot , a vajat, a citrom héját és levét vízgőz fölött megolvasztottam, majd óvatosan, kézi habverővel belekevertem az előtte egy kis tálban felvert tojásokat. Utána kb negyed órán át kevergettem a vízgőz felett, amíg puding sűrűségű nem lett a krém.
Mivel volt benne fehérjedarabka és héjdarabkák is, így sűrű szűrőn átpasszíroztam és már kész is volt a lemon curd!
Selymes, lágy, savanyú, mennyei!

A bonbont most étcsokoládéból készítettem, 60-at csináltam, ebből 45-öt lemon curd-el töltöttem, a maradék 15 üres hüvelybe a már ismert marcipános-aszalt szilvás tölteléket töltöttem. Ehhez a mennyiséghez 400 gramm étcsokoládét használtam.

Nekiláttam a csokit temperálni. Az étcsokoládé kétharmadát vízgőz felett megolvasztottam kb 50 fokosra, majd hozzákevertem az egészen apróra vágott egyharmad csokoládét (maghőmérőn mérve így 32 fokos lett a csoki). Ezáltal megtörtént a temperálás, azaz a csokoládé kristályszerkezete megváltozott, ami miatt szép fényes és roppanós lesz a bonbon, vagy a praliné bevonata. Enélkül sajnos a csoki matt lesz és pár napon belül ki is fehéredik, nem túl esztétikus látvány. Főleg, ha pár nap múlva van még belőle!
Szóval a temperált csokit egy ecset segítségével a szilikon bonbonformák belsejébe kentem, majd 10 percre hűtőbe tettem. Aztán, biztos, ami biztos, a formákat újból átkentem, nehogy túl vékony legyen a hüvely és a bonbonok összeroppanjanak, amikor kinyomom a szilikon formából.Visszatettem pár percre a hűtőbe, majd jöhetett a töltelék. Mivel folyós töltelékről volt szó ismét, nem akartam bénázni habzsákkal és csöpögő krémmel, egy picike kanál segítségével töltöttem kis adagokat a hüvelyekbe, vigyázva, hogy legyen elég hely a talpnak is. Majd 1/2 órára a hűtőbe tettem (ez nem volt annyira folyós, mint a narancslikőrös töltelék) az egészet, hogy megbőrösödhessen a citromos krém.
1/2 óra múlva a maradék - és felmelegített étcsokoládéval megtalpaltam a bonbonokat (egy kiskanál segítségével, nehogy a habkártyával való lehúzással kinyomjam belőle a lemon curd-öt), majd újabb 1/2 óra a hűtőben, és már csak a szilikon formákból történő óvatos kifordítás volt hátra.
Nem volt rá időm, hogy kapszlikba tegyem, úgy nekiesett a család. A megmentett darabok tálcán csúsztak a hűtőbe, mivel ez a  bonbon igen kényes, tekintve a tojásos belsőt!

Ismét karácsonyi tippnek szánom, érdemes kipróbálni!

Narancslikőrös ganache-al töltött bonbon


Beindultam, mint tavasszal a baknyúl! Na, persze a szónak nem abban az értelmében, de nem ám!! Az én kívánatom tárgya a bonbon. Mióta megvannak a szilikon formáim, és egyre jobban belemélyedek Zsuzsi Praliné Paradicsomába, egyre jobban megfertőz a dolog. Olyannyira, hogy a meglévő szíves és virágos bonbonformák mellé egyszerűen muszáj (értitek, létszükséglet!) volt vennem még egy "vertigo" és egy "cube" művésznevű csodát. Mindkettőbe szerelmes lettem első látásra, így mindkettőt meg kellett vennem! Az egyik kör alakú és gyönyörű, a másik kocka alakú és...gyönyörű!:-)
Ezekhez az előkelő formákhoz (igen, ezek kifejezetten elegánsak a bohókás virág és a romantikus szív után) már sokkal, de sokkal előkelőbb töltelék kell.
Törtem a fejemet, mit is kéne készítenem. Aztán a szekrényben megláttam a Cointreau-s üveget (ez egy különleges narancslikőr, kétféle narancsból készítik és már évszázadok óta használják a franciák gyomorbántalmakra! Nem mellékesen nagyon finom íze is van!) és már meg is volt: narancslikőrös tölteléket szeretnék.

De a textúrája még kérdéses volt. Gyerekkorom óta imádom az olyan csokis töltött finomságokat, amibe beleharapva kifolyik a mennyei belső, ezért döntöttem: ez is folyós lesz. De nem akartam csak likőrt, legyen csokis az alap, így Zsuzsi blogját tanulmányozva eldöntöttem: elkészítem a Szamos Tanfolyamon begyakorolt tejcsokis-mézes tölteléket (azaz ganache-t, ami tejszín és csokoládé egyvelege), ami kicsit folyós. De, mivel narancsról van szó, a mézet lecserélem kevés narancslére, és mellé jöhet az alkohol. És , hogy az elegancia is meglegyen, de mégis különleges bonbont készítsek, a hüvely fehércsokiból, a talp tejcsokiból készült, a tetejére pedig tejcsokival ragasztottam 1-1 kandírozott narancshéjat.


Az eredmény annyira jó lett, hogy a család aranyérmes bonbonnak nevezte el, nem véletlenül!

Hozzávalók:
a hüvelyhez:
200 gramm fehércsokoládé

a talphoz:
100 gramm tejcsokoládé (min. 30 % kakaótartalommal)

a töltelékhez:
1 dl tejszín
300 gramm tejcsokoládé (min. 30 % kakaótartalommal)
3 cl Cointreau
50 ml narancslé

díszítéshez: kandírozott narancshéj darabkák

Először elkészítettem a tölteléket, hogy legyen ideje kicsit keményedni a hűtőben. 1 dl tejszínt felmelegítettem, majd a tejcsokoládét olvadásig kevergettem benne (de már nem égett alatta a láng). Amikor egynemű  és sűrű krém lett, beletöltöttem az alkoholt és a narancslét. Ezt is alaposan elkevertem, amjd a hűtőbe tettem, amíg a csokihüvelyeket elkészítettem.

Nekiláttam csokit temperálni. A fehércsoki kétharmadát vízgőz felett megolvasztottam kb 50 fokosra, majd hozzákevertem az egészen apróra vágott egyharmad csokoládét (maghőmérőn mérve így 30 fokos lett a csoki). Ezáltal megtörtént a temperálás, azaz a csokoládé kristályszerkezete megváltozott, ami miatt szép fényes és roppanós lesz a bonbon, vagy a praliné bevonata. Enélkül sajnos a csoki matt lesz és pár napon belül ki is fehéredik, nem túl esztétikus látvány. Főleg, ha pár nap múlva van még belőle!
Szóval a temperált csokit egy ecset segítségével a szilikon bonbonformák belsejébe kentem, majd 10 percre hűtőbe tettem. AZtán, biztos, ami boztos, a formákat újból átkentem, nehogy túl vékony legyen a hüvely és a bonbonok összeroppanjanak, amikor kinyomom a szilikon formából.Visszatettem pár percre a hűtőbe, majd jöhetett a töltelék. Mivel folyós töltelékről volt szó, nem akartam bénázni habzsákkal és csöpögő krémmel, egy picike kanál segítségével töltöttem kis adagokat a hüvelyekbe, vigyázva, hogy legyen elég hely a talpnak is.
Majd jött a trükk: 3 órára a hűtőbe tettem az egészet, hogy igazán megbőrösödhessen a töltelék. 3 óra múlva már elég jó volt a folyós belső állaga, így bátran rá mertem szedni kiskanállal a "talpalávalót".
Ehhez a tejcsokit temperáltam a fent - fehércsokinál - leírt módon, majd lezártam a bonbonokat.
Újabb 1 óra a hűtőben, 1-2 bonbonnál kibuggyant a folyós töltelék, de ezeket az olvadt csokival korrigáltam.
Majd szépen, óvatosan kifordítottam a formákból, az olvadt tejcsokival mindegyik bonbon tetejére csöppentettem egy kis pöttyöt, amire ráragasztottam a kis kandírozott narancshéj-darabkákat!

Szintén kiváló karácsonyi ajándék - mint minden édesség!

2012. október 29.

Csokoládés-mogyorós praliné

Minap...mit minap, egészen pontosan tegnap reggel Zoli és Hajni az orrom elé rakták a házi csokoládé receptjét a blogjukon, egy olyan képpel kísérve, amitől összefutott a számban a nyál. El is határoztam, hogy elkészítem. Igen ám, de annyira megkívántam, hogy azonnal el is kellett mennem a boltba, beszerezni a hozzávalókat. Aztán már csak meg kellett várnom, hogy a gyerekek belekezdjenek déli szunyókálásukba és már neki is estem ennek a csodának. (ezúton is köszönöm Hajninak és Zolinak a házi csoki receptjét)

Hozzávalók:
50 dgk cukor
1 dl víz
5 dkg kakaópor
10 dkg vaj
25 dkg tejpor
kb 30 szem egész törökmogyoró

a bevonáshoz:
30 dkg étcsokoládé
zúzott mogyoró

Ilyen volt csokibevonat nélkül
A cukrot a vízzel sziruppá főztem (mindenképpen várjuk meg, hogy az összes cukor olvadjon el), majd hozzáadtam a kakaóport és kézi habverővel csomómentesre kevertem, majd további 2 percig főztem. Ezután jöhetett a vaj (a lábos még mindig a tűzön) és kavargatás közben hagytam elolvadni az egész vajat. Miután a vaj is elolvadt, lezártam a gázt és elővettem a tejport. Nagyon óvatosan, nagyon lassan, folyamatos keverés közben adtam az olvadt csokihoz, ami a végére kemény küzdelemmé nőtte ki magát, hiszen a csoki kezdett a tejportól besűrűsödni, de nem akartam, hogy az egész becsomósodjon. Így kisebb bűvészmutatvánnyal (csípőmmel a lábast kitámasztva, közben kavarva szórtam a tejport) sikerült csomómentes, nyúlós, forró  csokimasszát kapnom.
Csokibevonat nélkül, mogyoróval
Legközelebb ekkor fogom beletenni a rumaromát, ez most elmaradt, pedig Hajni és Zoli írták is, de gondoltam, én most kihagyom. Pedig később, a végső állapotában bizony igen jól esett volna, hiszen, amikor megkeményedett, olyan állaga lett, mint a sportszelet belsejének.
Nem tudom, nekem miért nem lett csokoládé keménységű, de utólag már nem is izgat, hiszen abban a pillanatban, amikor beleharaptam a puha masszába, már tudtam: praliné lesz belőle.

Na, de térjünk csak vissza a forró csokimasszához. Szóval elővettem egy jénai, téglalap alakú tálat és alaposan kivajaztam, hogy a dermedésnél nehogy beleragadjon a csoki, mert akkor bizony már csak a kanál segíthet! Aztán a kivajazott tálba került a csokimassza és gyorsan megszórtam egész mogyoróval is. Mivel a massza ekkor már elég masszív volt (hehe, masszív massza, vagy ez csak nekem vicces? Okok, vissza a recepthez!), ezért a kicsi ujjacskáimmal szépen belenyomkodtam a mogyorókat és egy kiskanállal rá is segítettem, hogy a csoki beborítsa felülről is. Majd hagytam kihűlni.

És jött a másnap, amikor is még mindig puhább volt az állaga, mint a csokinak, de - mint már fentebb is írtam - csak semmi elkeseredés, egy gasztroblogger mindig kitalál valamit, még ha a recept nem is úgy sikerül, mint az eredeti.
És ekkor ugrott be a sportszelet íze és a praliné ötlete!

Úgyhogy nekiláttam csokit temperálni. 20 dkg csokoládét vízgőz felett megolvasztottam kb 50 fokosra, majd hozzákevertem az egészen apróra vágott 10 dkg csokoládét (maghőmérőn mérve így 32 fokos lett a csoki). Ezáltal megtörtént a temperálás, azaz a csokoládé kristályszerkezete megváltozott, ami miatt szép fényes és roppanós lesz a bonbon, vagy a praliné bevonata.
A házi csokoládémasszámat 3x3 cm-es kis kockákra vágtam. Aztán a csokival teli tálba raktam egyszerre ötöt, alaposan megforgattam őket a csokiban, majd egy meghajlított, "L" alakú villával (a hivatalos bonbonos villa a mártóvilla, de én ezt házilag, saját villából eszkábáltam, illetve urigellerkedtem) szépen kiszedegettem őket és egy szilikon sütőpapírral letakart tálcára pakoltam, sorban egymás mellé, de vigyáztam, hogy ne érjenek egymáshoz. (a közben lefolyó felesleges bevonó csokoládé úgyis összefolyik az alján és összedermeszti a kockákat) Lehet használni erre áthúzórácsot is, akkor persze a felesleges csoki nem mellé, hanem alá folyik, így nem ragadnak össze a kis kockák. De nekem még nem sikerült megvennem, így maradt a szilikon:-)

A még meg nem dermedt csokira tört mogyoródarabkákat szórtam (néhányra még ezüst cukorgolyócskát is szórtam:-)), aztán irány a hűtő, kb fél órára.
Amikor a csokiburok teljesen megdermedt, egy éles késsel összevágtam, a felesleges csokoládét a szélekről levágtam, majd kis kapszlikban kínáltam a családnak.

Mindenképpen érdemes kipróbálni ezt a finomságot, közeledik a karácsony és szerintem csodás meglepetést szerezhetünk a családtagoknak, ha a fa alatt, egy kis dobozkában ilyen mennyei finomságokra lelnek!


A belső csokoládémasszát ízlés szerint lehet ízesíteni rumaromával, vaníliával, fahéjjal, likőrökkel (pl Cointeux-narancslikőr) és egész mogyoró helyett rakhatunk bele aszalt gyümölcsöt, kandírozott finomságot, kókuszt, mandulát, mazsolát. A díszítés pedig már tényleg csak és kizárólag a fantáziánkon múlik!

Körtés-camembertes érlelt kacsamell

 Pontosan 1 hete ismét sóban érleltem egy csodás kacsamellet. Akkor még nem döntöttem el, mit is fogok készíteni belőle. Amikor szombaton kiszedtem a sóból és felszeleteltem, gondoltam este, egy finom vörösbor kortyolgatása közben majd megeszegetjük. Aztán letettük a gyerekeket aludni, nyílt a borosüveg, én meg ihletet kaptam. Volt a hűtőben camembert, az asztalon sorakoztak érlelődő körték és persze a csodás vörös kacsamell.

A körtéket kimagoztam és vékony szeletekre vágtam, majd egy tányéron elrendeztem. Ezekre kerültek a camembert-falatok, amiket vékony szelet sóban érlelt kacsamell koronázott meg!
Ismét kiderült, hogy az édes-sós kombináció mennyei! Aki szereti ezt az ízkombinációt, ki ne hagyja ezt a csemegét!


Tejszínes, erdei gombás farfalle

Gombaszezon van, de nagyon! Bármikor is megyek a piacra, mindig belebotlok a gombába. Legyen az akár csodás csiperke, vagy friss laska, de főleg a fantasztikus erdei gombák. Azokból most egyenesen áradat van a gombás standokon. És persze jönnek a vevők dögivel, múltkor majdnem negyed órát toporogtam, mire sorra kerültem. Hiába, na, az erdei gombának nincs párja, sem illatban, sem ízben!
Minap vettem párat,ami pörköltként végezte. És olyan finom volt az íze, hogy úgy döntöttem, veszek még egy adagot, amiből hasonló, mégis más ételt fogok készíteni: tejszínes-gombás tésztát!
A felhasznált erdei finomságok ugyanazok voltak, azaz érdes tinóru, fenyőtinóru és őzláb gomba.

Hozzávalók:
60 dkg vegyes erdei gomba
3 gerezd fokhagyma
10 dkg apró kockára vágott bacon szalonna
olivaolaj

bors
2 tojás sárgája (a fehérje mehet a mélyhűtőbe, később Pavlova torta vagy habcsók készülhet belőle)
2 dl tejszín
5 dkg reszelt parmezán

Először is a tejszínt és a tojássárgákat összekevertem egy kis tálkában és félreraktam.
Ezután odatettem egy lábas vizet a tűzhelyre, hogy a tészta és a gombaszósz kb egyszerre legyen kész. Amikor a víz felforrt, beletettem a farfalle tésztát és a használati utasításban írtak szerint kifőztem.
Közben az erdei gombákat megpucoltam: a fenyőtinóruról lehúztam a felső réteget, az érdes tinórut és az őzláb gombát finoman letisztogattam egy kis kefével.
Aztán összevágtam kb 2*1 cm-es darabokra. Ezután egy serpenyőben 1 evőkanál olívaolajon megpirítottam a kockabacont, hozzáadtam a karikákra vágott fokhagymát és hagytam kicsit pirulni, de nem sokáig, nehogy megkeseredjen. Majd hozzáadtam a felszeletelt gombákat és óvatosan átkevergettem, majd sóztam, borsoztam és engedtem, hogy a gomba kifője a levét. Ezután kicsit pirítottam. Eközben a tészta készre főtt, így azonnal átszedtem a gombákkal teli serpenyőbe, kevés főzővizet is adva hozzá (kb 2-3 evőkanálnyit), majd alaposan átkevergettem. Kb 1 perc összefőzés után lezártam alatta a lángot és hozzáöntöttem a tejszínes-tojássárgájás keveréket. Folyamatos kevergetés közben a szósz a tészta forróságától besűrűsödött (vigyázzunk, amikor a tojásos keveréket a tésztára öntjük,már semmiképpen ne égjen alatta a láng, különben rántottás tésztát kapunk.)

Parmezánnal megszórva tálaltam!

Jó étvágyat hozzá!

Halloween - ünnepi finomságok félelmetes köntösben

Ez az az ünnep, amit valamiért még mindig nem tudok befogadni. Talán, ha a gyerkőcök nagyobbak lesznek, és az oviban/suliban majd készülődni kell, akkor talán én is rászánom magam a halloween-ra. Pedig már nagyon szemezgettem egy faragni való tökkel, de aztán mégsem. Nem tudom, miért, de ellenségesen viselkedem az Amerikából jött ünnepekkel szemben. Emlékszem , már gimiben sem vettem be az ünnepek közé a Valentin napot (megjegyzem, azóta sem ünneplem, mert valahogy olyan, mint a szilveszter: kötelező örülni az új évnek. No, itt meg kötelező örülni a szerelemnek. Ha rossz napod van, ha fáradt vagy, akkor is. Én akkor ünneplem a párommal a szerelmet, amikor mi szeretnénk, így aztán egy évben több "Valentin-napunk" is van:-)
A Halloween hasonló érzelmeket vált ki belőlem: biztosan nagyon vicces, meg félelmetes, meg imádják a gyerekek, de valahogy tőlem annyira, de annyira idegen. Mondom, nem zárkózom el véglegesen, úgy sejtem, 1-2 éven belül a gyerekek érdekében fejet kell hajtanom, de addig is hadd ajánljak pár csodás alkotást kedves gasztroblogger-társaim műveiből.
(A képekre kattintva juttok el a blogokra)

Elsőként itt van Hani, az Ízemlékek blog írója. Ő csodás , szerethető pókocskákkal készült, igazán könnyű elkészíteni:






Aztán itt van Hani másik műve,a boszorkányujjak:





Aztán jöjjön Flóra, az Ízek és Élmények blog szerzője, ő boszorkányseprűvel kápráztat el minket!


És Flóra készített pár Múmiát is, ezek is igen figyelemreméltóak:


Erika, a Dublin felett az ég írója sütőtökös halloweeni sütiket készített, nagyon finom lehet!



A bonbonok egyik koronázatlan királynőjének, Praliné Zsuzsinak a blogján igazi halloweeni szellemekkel találkozhattok:


Ezen kívül Zsuzsi az ízvilágát is elkapta a késő őszi ünnepnek: sütőtökös karamellát készített, halloween-i köntösben:


A Gyömbér.hu háza táját baglyok lepték el:

Dina az ő csodás világában halloween kekszeket készített,igen sokfélét, lehet ám válogatni!


És még egy szuper ötlet Dinától: halloween-es pizza!



Tücsökbogár konyhájában fantasztikus töklámpás macaronokat csodálhattok (és persze el is készíthetitek):


Valamint további 10 halloween sütemény receptjét is megtalálhatjátok TücsökBogárnál:


Erika, az életinfo.hu blogjának írója édes kis kekszgolyókat készített halloween töklámpás formára alakítva.


Szofi a konyhájában igazi ijesztő és rettenetes finomságokat készített, nagyon ötletes kis összeállítást találtok az oldalán:


Tündi a Tündérkonyhájában igen élethű boszorkányujjakkal riogat idén:


Tavaly pedig egy ötletes halloween tortával készült.-)


Végül, egy halloweenhez kapcsolódó, de nem ijesztő finomság: sütőtökös sajttorta Júlia konyhájából:


Remélem tudtok válogatni és akad olyan finomság, amit el fogtok készíteni halloweenre!

2012. október 27.

SAD X. forduló: Házi krémes

A Süss, Alkoss, Díszíts következő fordulójának témáját Flóra, az Ízek és Élmények gasztroblog írója határozta meg. A téma pedig nem más, mint a bennünk rejlő cukrász, azaz alkossuk meg otthon cukrászdai kedvencünket! Első hallásra egyszerű, mégis kihívás olyan süteményeket elkészíteni, amelyeket a cukrászdákban imádunk, itthon pedig még sosem készítettünk.
Igen, tudom, találhattam volna ennél sokkal izgalmasabb süteményt is, de aki ismer, tudja, hogy szinte minden héten levándorolok a Kispesti Piacon található cukrászdához, hogy a fantasztkus házi krémesükkel megpakolva térjek haza! Ennek a krémesnek nincs párja, a tésztája ropogós, a krémje pedig nem az a "tisztahab" krém, hanem selymes, lágy, mégis kemény.

Nos, én ezt a süteményt próbáltam ízhűen elkészíteni, íme a végeredmény!
(a receptet innen vettem, szerintem zseniális)

Hozzávalók:
leveles tészta

1 liter tej
6 tojás fehérje
5 dkg cukor
6 tojás sárgája
15 dkg cukor
1 zacskó vaníliás cukor
15 dkg liszt

Elsőként elővettem egy tepsit, amiben a tésztákat fogom kisütni. A tésztákat (ha már előre kinyújtott) a tepsi méretére vágtam és a sütőpapírral kibélelt tepsiben egyenként megsütöttem. (Ha mi nyújtjuk, akkor 3 akkora téglalapnyi tésztára nyújtjuk, ami elfér a tepsiben: Itt is mindhárom lapot külön-külön sütjük aranyszínűre.)

A 6 tojás sárgáját 15 dkg cukorral és a vaníliás cukorral elektromos habverővel fehéredésig kevertem, majd hozzáadtam a lisztet és immáron kézi habverőre váltva csomómentesen elkevertem. A liter tejet felforraltam, majd amikor forrni kezdett, lehúztam a tűzről és lassan, folyamatos keverés közben a tojássárgájához adtam, majd az egészet visszatettem a tűzre és sűrűsödésig kevertem (azaz házi pudingot készítettem)

Ezután a tojásfehérjék következtek: vízgőz felett egy tálban 5 dkg cukorral kemény habbá vertem, és hogy a kemény állaga meglegyen, 10 percen át vertem folyamatosan (különben cukros rántota lesz a vége), ezalatt a fehérje "megfőtt", mégis kemény hab maradt.

Amikor kész lett, a kemény habot óvatosan a pudingba forgattam, majd hagytam kihűlni.
Ezután jött a neheze, az összerakás. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy türelmetlen voltam. Mert bár a krém elég kemény lett, mégis kicsit folyósabb a kelleténél, mivel a pudingot még pár percig főzni kellett volna, hogy még keményebb legyen! (legközelebb így teszek:-) Viszont az íze!!! Az isteni lett!
Egy tálcára tettem a 3 megsült leveles tészta lap egyikét, majd ráhalmoztam a krém felét és egyenletesen elkentem. A másik lapot az asztalon raktam tele krémmel és ott is simítgattam el, mert ha ráteszem a krém tetejére és azon kezdem el a következő réteg krémet simítgatni, akkor elcsúsznak a lapok, a krém pedig kijön oldalt. Egyszóval 2 lapot kentem meg krémmel és az egyik krémmel teli lapot a másik tetejére tettem nagyon óvatosan, egy hosszú késsel alányúlva, nehogy a  lap eltörjön. Azt hiszem, legközelebb, ha keményebb lesz a krémem, inkább az alsó réteg tetejére rakom a második réteg krémet, vállalva, hogy az alsó réteg krém kicsit kinyomódik. Az én mostani technikámmal nagy bűvészmutatvány volt felvarázsolni a felső réteget:-))).

A harmadik lapot még a sütire rakás előtt az asztalon egyforma kis téglalapocskákra vágtam és így tettem a süti tetejére. Később, a krémes felszeletelésekor könnyebb lesz kivágni a szeleteket, ráadásul a tetején lévő tészta sem fog darabokra törni.
Amikor kész lett, a tetejét porcukorral szórtam és már vágtam is az első szeletet az én éhes-édesszájú fiaimnak:-)

Jó étvágyat hozzá!

2012. október 26.

Rizikés rizottó

Imádom az őszt (is), ilyenkor annyi finomsággal kényeztet minket a föld! Az erdei gombák elemükben érzik magukat és tömegével hozzák őket az erdőjáról a piacra. Én meg jól megveszem őket. Az elmúlt pár hétben olyan gombákhoz volt szerencsém, amikről előtte vagy nem is tudtam, vagy csak szárított/fagyasztott formában találkoztam velük. Megfordult a konyhámban vargánya, érdes tinóru, fenyőtinóru, őzlábgomba, szegfűgomba és most a rizike. A gombaárus néni azt mondta, az egyik legfinomabb erdei gombafajta. Roppanós, és ezt a roppanósságát még főzés alatt sem veszíti el! Lehet belőle pörköltet, levest, rántott rizikét és ecetes rizike salátát is készíteni, amolyan "bármire jó" gomba.
Mivel már hét elején tudtam, hogy a péntekem a rizottóról fog szólni (csak azt hittem, hogy a sóban pácolt kacsamellet teszem bele), így nem sokat gondolkodtam: a rizike egy része megy a rizottóba.
A másik része vasárnap reggel serpenyőben fog megsülni és pirítóskenyéren végzi. A harmadik része pedig megy a fagyasztóba és egyszer, valami finom hússzelet mellé készítem el ecetes gombasalátának.
De térjünk vissza a rizottóhoz!

Hozzávalók:
300 gramm Arborio (vagy bármilyen más rizotto) rizs
1 liter húsleves alaplé (kockából is lehet csinálni, ha sietünk)
2 evőkanál olívaolaj
30 gramm vaj
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
70 gramm vaj a pihentetéshez
15 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez
Kb 20 dkg rizike gomba

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágom és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon, lassú tűzön kb negyed óra alatt puhára párolom (de semmiképpen nem pirítom). Hozzáadom az összevágott rizike gombát (amit előzőleg hideg víz alatt tisztára mostam) és további 5 percig pirítom, együtt a hagymás alappal.
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adom a rizst,  amit nagy lángon szépen megkapatok, amíg a rizsszemek elkezdenek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre veszem a lángot, hozzáöntöm a fehérbort és hagyom, hogy a rizs magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott alaplevet merőkanalanként adagolom a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergetem, masszírozom a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Kb 20-25 perc alatt "al dente" lesz a rizottó, ekkor elzárom alatta a gázt és hozzáadom a hideg(!!!) 70 gramm vajat és a  parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagyom olvadni, majd alaposan összekeverem.
Igazán különleges, roppanós gomba párosul a krémes rizottóval, érdemes kipróbálni!

A kép elején a narancssárga gomba a rizike!

Erdei gomba pörkölt

A piacon járva ismét találkoztam a gombás nénimmel, akinél most rizike, érdes tinóru és fenyőtinóru volt kitéve, így mindháromból vettem. Gondoltam, lesz belőle gomba krémleves, rizikés rizottó, vasárnap reggel serpenyőben sült gomba pirítóssal és persze készítek egy kevés erdei gombás vajkrémet is.
És, hogy miért is nem jutott eszembe a gombapörkölt? Mert a múlt héten már készítettem érdes tinóru, fenyőtinóru és őzlábgomba keverékéből. És akkor beugrott, hogy ezt még nem is osztottam meg veletek!
Úgyhogy tessék parancsolni, most itt az erdei gomba szezonja (sajnos már csak pár napig, mert nemsokára itt a fagy és az sajnos véget vet a habzsidőzsinek), menjünk a piacra, szerezzünk be bármilyen finom erdei gombát (elég egyféle is) és irány a konyha!

Hozzávalók 2 személyre:
50 dkg erdei gomba (nekem érdes tinóru, fenyőtinóru és őzlábgomba volt a konyhában)
1 vöröshagyma
1 evőkanál liszt
200 ml tejföl
olaj
bors

kakukkfű
pirospaprika

Az erdei gombákat megtisztítottam ( az érdes tinórut és az őzlábgombát csak finoman letörölgettem egy száraz szivaccsal, a fenyőtinórunak lehúztam a héját), a vöröshagymát apró kockákra vágtam.
 A vöröshagymát kevés olajon megdinszteltem, majd hozzáadtam a gombákat és hagytam, hogy megpárolódjanak. Ezután sóztam (ettől még kieresztett egy kevés levet) borsoztam, pirospaprikával és kakukkfűvel fűszereztem. A tejfölbe csomómentesen elkevertem a lisztet, majd ezt is a gombához adtam. Hagytam felrottyanni és már kész is volt az isteni erdei gombapörkölt. Én tésztával tálaltam, de nokedli, tarhonya vagy akár rizs is jól megy hozzá!


2012. október 25.

Lancashire-i hotpot, azaz bárány egytálétel


Nem igazán tudom, miért terjedt el az angol ételekről, hogy rosszak, íztelenek, nincs bennük semmi fantázia. Pedig volt már szerencsém pár igazi, autentikus angol étel kóstolásához, és eddig nekem mindegyik bejött. Jó, nem mondom, hogy ez a kedvencem, hiszen az olaszok fantasztikus íz és színkavalkádja, ami hihetetlen egyszerűséggel és gyors elkészítéssel párosul, nos ezt nálam egyetlen nemzet konyhája sem győzte le eddig! De adok esélyt másnak is, és lám, nagyon finom ételek kerülhetnek ki az angolok háza tájáról- egészen pontosan a konyhájukból is.

Minap, a TV Paprikát nézve megláttam ezt a csodálatos ételt és már az elkészítése alatt is csorgott a nyálam. Nem lehet ez olyan rossz, gondoltam és rákerestem a neten. A BBC Good Food receptjei között rá is akadtam, bár kicsit eltért a TV Paprika angol séfjének autentikus receptjétől. Mivel lapult a hűtőmben 6 szép bárány lapocka, gondoltam, ez tökéletes lesz vacsorának. Természetesen kicsit markásítottam, és a végeredményt kóstolva megállapítottam, hogy igenis, az angol konyha jó!
Aki nem hiszi, készítse el az alábbi receptet:-)

Hozzávalók:
6 szelet báránylapocka (birkahús is jó, de akkor a sütés ideje meghosszabbodik)
2 evőkanál olívaolaj
4 fej nagy vöröshagyma, vékony szeletekre vágva
2 gerezd fokhagyma
5 db szardellafilé (elhagyható, de imádom az ízét az ételekben)
3 vékony csík baconszalonna
2 babérlevél
2 szál friss kakukkfű
2 szál friss rozmaring
só, bors
300 ml húsleves-alaplé (legjobb a bárányból készült)
100 gramm vaj
1 kg karikákra vágott burgonya

2 evőkanál olívaolajon megfuttatom a fokhagymát és az apróra vágott szardellákat, majd hozzáadom a félbevágott és vékony karikákra szeletelt vöröshagymát. Erre teszek 2 szép babérlevelet, az egyik ág kakukkfű leveleit és az egyik ág rozmaring leveleit (egyszerűen csak lehúzom az ágról egy mozdulattal) Addig puhítom, amíg egy szaftos, hagymás alapot nem kapok.
Egy tűzálló tál aljába teszem a vaj felét (50 grammot) és erre halmozom a hagymás alap felét, majd ezt beborítom a krumpliszeletek felével. Sózom, borsozom (de csak kevés sót használok, hiszen az alapleves hagyma is sós), majd az összes hússzeletet ráhalmozom. A hússzeleteket is megsózom, mielőtt a tálba teszem, nem szeretném, ha íztelen lenne az étel:-)
A hússzeletek tetejére teszem a másik ág kakukkfűről és rozmaringról lehúzott leveleket, és a húsok mellett az edény oldalát kibélelem a bacon-csíkokkal. Majd következik a hagymás alap másik fele és a maradék krumpli, amit csinosan elrendezek a tál tetején. A krumplik közepére ráteszem a maradék 50 gramm vajat (ami sütés közben szépen rá fog olvadni, így ropogóssá téve a krumplit). A tűzálló tálra ráteszem a fedőt, vagy letakarom alufóliával.
180 fokra előmelegített sütőbe tolom és kb 60 percig sütöm (birkahús esetén ez legalább 90 perc), majd leveszem a fedelét/alufóliát és addig pirítom, amíg a krumpliszeletek szép aranybarnák és ropogósak nem lesznek!

Jó étvágyat hozzá!

   

Birsalma a köbön

Fahéjas-vaníliás birsalmás pite lekvár
Szó szerint. Ugyanis háromféle birsalmás variációt készítettem. Történt ugyanis, hogy hétvégén anyósoméknál megláttam egy csomó birsalmát és rákérdeztem:"Ugye nem baj, ha viszek belőle?" Nem volt baj. Így elhoztam szerény 3 kilót, nem akartam sokat bíbelődni itthon. Egyrészt, mert apósom mindig engeteg birsalmasajtot készít és őszintén szólva sosem voltam oda annyira érte, hogy magam is készítsek, másrészt, mert még sosem ettem birsalmalekvárt, és el nem tudtam képzelni, mennyire lehet más, mint a birsalmasajt!
Nos, kérem szépen, jelentem más! De mennyire, hogy más! Sokkal, de sokkal finomabb!
Elkezdtem főzni annak rendje és módja szerint, de ahogy folyamatosan kóstolgattam, jött ám az ihlet. Így született 3 féle birsalma lekvár: birsalmás hagymalekvár (borssal és chilivel), birsalma-pite lekvár (fahéjjal és vaníliával) és egy hagyományos birsalmalekvár natúr kiadásban.

Hozzávalók:
3 kg birsalma
kb 1 kg cukor

4 fej vöröshagyma
3 evőkanál cukor
csipet só
bors
chili

fahéj
vaníliakivonat


Nos, én mindháromféle lekvárt egyszerre készítettem el, illetve egészen pontosan a birsalma főzés különböző fázisaiban jött az ihlet! Így leírom elejétől a végéig a befőzést, mindenki hámozza ki a maga kis kedvencét, vagy készítsétek el mind a hármat!:-)
Először is száraz ruhával letörölgettem a szöszöket az almáról, majd hideg víz alatt még alaposan átmostam. Aztán 4 részbe vágtam, középen kivágtam a magházat, majd héjastól felaprítottam (a megbarnult, ütődött részeket gondosan kivágtam!) és az egészet egy lábasba tettem.
Felöntöttem annyi vízzel, ami éppen csak ellepi, és majdnem 1 órán át főztem, amíg olyan puha nem lett, hogy már a kevergetéstől is szétmállott. Ekkor lemertem róla egy kevés főzővizet (a fiúk imádják meginni az ilyen friss gyümölcsös leveket) beleöntöttem 500 gramm cukrot és ráfacsartam 1 citrom levét, majd elkezdtem kavargatni. Az almadarabok szépen szétestek kisebb darabkákra és ahogy megkóstoltam, az jutott eszembe, hogy ez a savanykás íz milyen jól menne egy rozé kacsamellhez!

Így született az első lekvár:

Birsalmás hagymalekvár tarkaborssal és chilivel.

Nosza, már kattogott is az agyam: jól jönne bele egy kis karamellizált hagyma is, meg bors és persze jöjjön chili, éppen csak annyi, hogy kicsit érezzük az erejét. De az uralkodó íz mégis a birs maradjon.
Nem paprikás krumpli, hanem birsalmás hagymalekvár:-)
Kiszedtem egy külön edénybe egy adaggal a birsből ( a többi halkan, a legalacsonyabb lángon rotyogott tovább) és krumplinyomóval egy kicsit összenyomkodtam, mégse legyen olyan nagy darabkás. A hagymákat először félbe, majd félkarikára vágtam és egy kis edényben a 3 evőkanál cukorral megszórva elkezdtem karamellizálni.Amikor már szépen megpuhult, hozzáadtam egy csipet sót, majd borsot és chilit ízlés szerint. Ezután hozzáöntöttem a különszedett, kis adag birsalmalekvárt és kicsit összefőztem. Csírátlanított üvegbe töltöttem (pont egy 370 ml-es üveg lett tele vele:-), fejre állítottam pár percre, aztán ment a szárazdunsztba, a puha takaró alá.

De ott volt még a maradék kb kétharmadnyi lekvár, és mivel savanykásnak éreztem, tettem bele még kb 200 gramm cukrot. Ekkor jött a következő ötlet:

Fahéjas-vaníliás birsalma-pite lekvár.

Mivel a rotyogó lekvárom még mindig darabkás volt, de már édesebb, így beugrott, hogy júliusban már készítettem "almáspite lekvárt",aminek hasonló volt az állaga és az édessége, már csak 1 kávéskanál vaníliakivonat és 1 csipet fahéj hiányzott a boldogsághoz. Nosza, megint kiszedtem a rotyogó lekvárból egy adagot, tettem bele vaníliát és fahéjat, alaposan átkevergettem, vigyázva, hogy ebben is maradjanak még birsalma-darabok. Majd csírátlanított üvegbe töltöttem (pont egy 500 ml-es üveg lett tele vele:-), fejre állítottam pár percre, aztán ment a szárazdunsztba, a puha takaró alá.

Ekkor már csak a kezdő adag kicsit több, mint egyharmada maradt az edényben, úgy gondoltam, itt nem változtatok, így született a:

Hagyományos birsalmalekvár 

Hagyományos birsalma lekvár
Beletettem a maradék kb 250 gramm cukrot, felfőztem és botmixerrel lepépesítettem. Csírátlanított üvegekbe töltöttem (egy 370 ml-es és egy 500 ml-es üveg lett tele vele:-), fejre állítottam pár percre, aztán ment a szárazdunsztba, a puha takaró alá.

Remélem meghoztam a kedvet a birsalma újabb elkészítési módjához, azaz a lekvárkészítéshez!:-)


2012. október 24.

Padlizsánkrém

És ha már a guacamole révén a kencéknél tartunk, egyszerűen muszáj megosztanom életem legzseniálisabb padlizsánkrémjét. Próbálkoztam már sokfélével, de anyósom padlizsánkrémje nekem a legjobb! Amikor először kóstoltam, gyorsan el is kértem a receptet és csináltam is egy nagy adaggal! Most még akad pár szép padlizsán a piacon, úgyhogy tessék lesétálni és elkészíteni ezt a hihetetlenül selymes, krémes, finom és persze egészséges finomságot. Esténként, egy jó film mellé, pirítóson tálalva kihagyhatatlan.


Hozzávalók:
5 közepes padlizsán
1 vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma

fehérbors
1 evőkanál citromlé
csipet cukor
1 dl olívaolaj
majonéz

A padlizsánokat sütőben megsütöm, majd lehúzom a héját és a puha belsejét egy edénybe teszem. Ebbe az edénybe rakom még a kockára vágott vöröshagymát és a 3 gerezd zúzott fokhagymát, majd botmixerrel pépesre zúzom. Ezután már csak az ízesítés következik. (És hogy a krém ne barnuljon meg, érdemes fakanalat használni a keveréshez.)
Szóval sózom, borsozom ízlés szerint, persze közben egyfolytában kóstolom. A látvány kedvéért érdemes fehérborsot használni, de persze a fekete is megteszi. Hozzákeverem az evőkanál citromlét is, ha esetleg túl savanyú lesz, egy csipet cukorral ellensúlyozom a savanyú ízt.
És most következik a hüpp-hüpp barbatrükk!
Fogom az olajat és miközben folyamatosan keverem a padlizsánkrémet kézi habverővel (a barnulás elkerülése miatt érdemes szilikonosat használni, bár én most fémmel készítettem és a képen látható az eredmény: csöppet sem barnult a krém), az olajat vékony sugárban hozzáöntöm, de egyfolytában kevergetem a krémet, mintha házi majonézt készítenék. Az olaj így szépen besűríti és olyan krémes lesz, hogy csak na:-)
Ha el szeretném tenni hosszabb hetekre, akkor csírátlanított üvegekbe töltöm (a befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam Domestos-os vízben és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt),a tetejére annyi olajat öntök, ami ellepi és lezárom jó szorosan. (ezután még nedves dunsztba is tehetjük, de nálam a szeptemberben eltett padlizsánkrém még karácsonykor is jó volt, utána meg már el is fogyott a készlet)

Ha a krémet nem akarjuk eltenni, hanem azonnali fogyasztásra ítéltük, akkor ízlés szerint még majonézzel turbózhatjuk.

Jó étvágyat hozzá!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...